Radio France International – Bukaresti beszélgetés a magyar fotográfiáról, 2016. január 13.

Egy órás “élő” a bukaresti RFI-ben. Kósa Andrással és Eifert Jánossal Michaela Dedeglou beszélgetett. Bara Hajnalka kitűnő szinkrontolmács volt.
A Bukaresti Magyar Intézetben bemutatott ARS POETICA című kiállításom csak ürügy volt az egyórás beszélgetésre. Sokkal jelentősebb témák kerültek szóba: a világhírű magyar származású fotográfusok (Brassai, Robert Capa, André Kertész, Lucien Hervé, Moholy-Nagy és mások), és az itthon maradottak… a hazai művészeti közélet, a fotográfia iskolái és intézményei (pl. MOME, Kaposvári Egyetem, Magyar Fotográfiai Múzeum, Mai Manó Ház, Capa-központ), a fényképezés népszerűsége, elismertsége és szervezetei (Magyar Fotóművészek Szövetsége, MAOE, MAFOSZ, Magyar Fotóművészek Világszövetsége), és még sok-sok más téma. Természetesen a személyes érintettségem okán, magamról is beszélhettem…

Olasz Ági és Eifert János felvételei

Kósa András László igazgató – többek között – a Bukaresti Magyar Intézet gazdag programjáról beszélt. Innen tudtam meg, hogy a február 5-én záró kiállításomat követően Nádas Péter író fotókiállítása lesz látható, közel egy év múlva pedig Korniss Péter kiállítása… ha már a fotográfiáról beszélünk…
Az élő adás közben volt néhány emlékezetes pillanat. Az egyik, amikor Michaela Dedeoglu a beszélgetés során megkérdezte, hogyan készült a TRIPTICHONS c. sorozatom, a válaszom azonnal ment ki az éterbe: “1969-ben, a Honvéd Együttes franciaországi turnéján során Colmar-ban jártunk, ahol az Unterlinden Múzeumban láthattam Mathias Grünewald un. issenheimi szárnyasoltárát. Matthias Grünewald fő műve eredetileg az isenheimi antonita kolostor kórházának templomában volt, de kivételes alkalmakkor társzekéren más helyekre is elvitték. Engem nem is annyira az összecsukható szerkezete, hanem a hármas tagolása ragadott meg. Negyven évvel később erre alapozva készítettem a hármastagolású képeimet, amelyekből HÁRMASKÉPEK / TRIPTICHONS címmel egy egész kiállításra való sorozatot állítottam össze.” Amikor ezek a mondatok elhangoztak élőben, Michaela Dedeoglu az üvegen át mutatta felém azt a művészeti folyóiratot, amelyben oldalakon át a szóban forgó issenheimi szárnyasoltár reprodukcióit mutatták be, és ez éppen szerkesztői asztalán hevert. Micsoda véletlen!