Honlapjáról olvasom:

“A Jazz zene szeretete a világon mindenütt ott van, még azokon a helyeken is, ahol a legkevésbé számítasz rá.

Ahogy Gusztáv szokta mondani: „A Zene a Legnagyobb. Ha egyszer azt hitted, legyőzöd, jön egy újabb lecke, amiből tanulhatsz.”

Gusztáv 1943. február 6-án, Egerben született.

Gusztávot mindig is a zongora érdekelte, bár neki nem volt otthon, de egy barátjának, Korenyi Attilának volt egy pianínója, amin a két gyerek órákon át gyakorolt. Gusztáv visszaemlékezése szerint ez 1957-ben, Egerben volt.

10 évesen Gusztáv már az iskolai zenekarral játszott a Park Hotelben, Egerben, és 16 éves korában állandó nyári munkaként játszott egy csapattal ugyanebben a szállodában. Ez volt az első alkalom, hogy zenészként pénzt keresett. Ez idő alatt – amikor amerikai jazz muzsikát még csak titokban lehetett hallgatni – ismerkedett meg Oscar Peterson, Ella Fitzgerald, Charlie Parker zenéjével, és rendkívül elhivatottá vált a jazz és a bebop műfaja iránt.
Különösképpen Kertész Kornél Quartettje volt elkötelezett az Astoria felé, és Gusztáv hozzájuk kéredzkedett be játszani. Azonnal felfigyeltek rá, és tudni akarták, ki ez a fiatalember, aki ilyen zenét játszik. Kertész úr adott egy esélyt Gusztávnak, hogy a saját triójával lépjen fel a híres Dália Klubban 1963 februárjában, és ekkor hívta fel magára a közönség figyelmét is. Az itteni szerepléseknek köszönhetően a zenei életben nőtt az ismertsége. Az első határon túli munkáját a Koncert Iroda szervezte. Minden zenész a Koncert Iroda engedélyével dolgozhatott külföldön. Kötöttek egy három hónapos szerződést a prágai Best Hotellel, Csehországban, amit akkoriban Jalta Hotelnek hívtak, itt játszott együtt Szirmai Kálmán együttesével.

Pege Aladárra (híres magyar bőgős) szintén nagy hatást gyakorolt Gusztáv előadása több Jam Session során is, és 1963 nyarán Gusztáv kapott egy levelet Pege Aladártól, amiben meghívta, hogy csatlakozzon együtteséhez. Természetesen Gusztáv hatalmas örömmel fogadta el a felkérést. Pege Aladár volt az első zenész, aki Gusztávot Nyugat Európába (Németországba) vitte játszani, az 1964-os Frankfurt Jazz Fesztiválra, ahol számos nyugati zenészt hallott játszani, például Albert Mangelsdorfot is. 1966-ban Pege Aladár újra Németországba vitte Gusztávot, Lakatos Ablakos Dezső szaxofonossal és Kőszegi Imre dobossal, és számos hamburgi bárban dolgoztak együtt egy másik jól ismert szaxofonossal, Herb Gellerrel. Ő hívta meg Pege Aladárt és Gusztávot, hogy játszanak vele a hamburgi rádióban, ez volt az első rádiófelvételük. Pege Aladár együttesével is körülbelül három hónapon át játszott berlini bárokban.

Elhatározta, hogy tanítani fog, és így lett tanár az Országos Szórakoztatózenei Központban 8 éven keresztül, 1973 és 1980 között. Gusztáv továbbra is folytatta a jazz fesztiválokon való szereplését országszerte Magyarországon, a volt Jugoszláviában és más keleti országokban. Számos magyar zenésszel játszott együtt a Fogarasi Jánossal és Jávory Vilmossal alkotott Triója. 1977-től éveken keresztül együtt zenéltek a legendás Tony Scott-tal, aki odavolt Gusztávért és ez volt a kezdete a sokéves közös munkának, amikor megosztották egymással a színpadot. Gusztáv saját quartettjével 1977-ben kiadott egy lemezt, amelyen Berkes Balázs bőgőzött, Fogarasi János orgonált és Jávori Vilmos dobolt.

1980-ban találkozott egy fantasztikus basszistával, James B. Woode-dal (Duke Ellington bőgősével), aki bemutatta és összehozta őt mindenidők legnagyobb jazz ikonjaival. Együtt játszott Dizzy Gillespie-vel, Kenny Clarke-kal, Art Taylorral, Sam Woodyarddal (Duke Ellington dobosával), Ed Thigpennel és Alvin Queennel (mindketten Oscar Peterson dobosai), Mr. Jimmy Woode-dal és még sokakkal. Gusztávot igazán megérintette a lehetőség, amikor élőfelvételt készíthetett Eddie (Lockjaw) Davis-szel, 1982-ben 2 nagylemezre, Arnold Burri kiadásában a zürichi Widder Bárban. Ugyanabban az évben egy másik élőfelvételt is készített a Csík Gusztáv Trió – Jimmy Woode-dal, Ed Thigpennel, Annetta Zehnder kiadásában Schaffenhausenben, Svájcban.

Gusztáv nagy hírnevet szerzett magának Magyarországon, és volt két rajongója, akik nagyon szerették és támogatták munkáját. Egyikőjük, Kiss Imre számos alkalommal lehetőséget adott Gusztávnak saját triójával fellépni a Magyar Rádióban 1970 és 1990 között. A műsor címe „Hétvégi Jazz Koncertek” voltak, ahol Fogarasi Jánossal és Jávory Vilmossal játszott együtt, majd később a Kőszegi Imrével (dobos) és Berki Tamással (énekes) alkotott triójával. Ezekkel a koncertekkel több városba is eljutottak, például Debrecenbe, Nagykanizsára, Szegedre, Székesfehérvárra.”

A másik rajongója, Szegő Mihály a budapesti TV és rádió állomásnál, aki az 1990-es években megkérte, hogy hozza el Magyarországra is egy kicsit ezeket a jazz óriásokat, és számtalan turné, jazz fesztivál szervezésében segédkezett.

Gusztáv zenélt Jimmy Woode-dal, Alvin Queen-nel, Johnny Griffinnel, Niels Henning Pedersonnal, Pege Aladárral és Lakatos Gézával – melyekről a youtube-on is láthatóak felvételek. A mai napig számos kiemelkedő jazz zenészt hozott magával Magyarországra, hogy együtt játszhassanak, olyanokat, mint Bobby Durham, Reggie Johnson, Alvin Queen, Wayne Dockery és Douglas Sides.

Gusztáv több mint 30 évig folytatta fő bevételi forrását jelentő munkáját a híres svájci hotelekben. Az 1980-as években Mr. Guggenbuhl segített neki, hogy jó helyekre kerülhessen, korrekt árakon, majd hamarosan nagy elismerésnek örvendett a svájci szállodai szakmában. Eleinte bárzongorista volt. Később Annette Zehnderrel (énekes és bőgős) és Alvin Queennel alakítottak egy nagyszerű triót, és 1984 és 2010 között, több éven keresztül dolgoztak a Hotel Victoria Jungfrauban, Interlakenben. Gusztáv kb. 19 évet dolgozott a Palace Hotelben is, Gstaad-ban. Több alkalommal hívták a Jazz Cats-hez, hogy játsszon velük mindkét hotelben, Tony Scott-tal, Benny Bailey-vel, Jimmy Woode-dal, Bobby Durhammal, Lakatos Gézával. Alvin Queennel és Reggie Johnsonnal a mai napig különböző fesztiválokon, rendezvényeken lépnek fel.

2003-ban Gusztáv volt a zenei igazgatója az Egyesült Államok-beli ’Chattanooga, Tn. State 28th Legislative Community Development Corporations Fundraiser and Annual Meeting’ -nek.

Gusztáv megkapta várva várt feladatát, Ann Jones-Pierre-nek köszönhetően, és kísérte Linda Hopkinst, (Broadway Tony Award nyertes) Peggi Blu-t és Joan Faulknert. 2012-ben Ann Jones-Pierre felkérte Gusztávot, hogy vegyen részt a Church Koinonia Federal Union Hope Chest Project-ben, ami egy adománygyűjtő projekt fogyatékos gyerekek megsegítésére, hogy felújítsák otthonaikat, hogy élhetőbbé tegyék számukra, és megkönnyítsék mindennapi életüket. A jótékonysági koncerten számos újabb rajongót varázsolt el lenyűgöző játékával.

Jelenleg Gusztáv a zenei igazgatója a ’3 Ladies of Blues’ előadásnak. Rengeteget utazik velük Oroszországtól kezdve, Spanyolországon, Svájcon, Törökországon, Franciaországon, Tunézián, Olaszországon, Dubai-on, Finnországon, Indián át egészen Németországig show műsorokra, fesztiválokra, gálákra, és az ismertségük egyre csak növekszik. Az előadás főcím dalát, a ’Most Wanted Ladies of Blues-t’ Gusztáv írta, mintahogy a „Move on down the line” című dalt is (mindkettő nagyzenekarra íródott). Közvetítő ügynökségénél a Catherine Mayer és a The Just Jazz Team lekötötte a 3 Ladies of Blues formációt több mint 12 évre.

„Sosem tudhatsz eleget a Zenéről, – mondja Gusztáv – Ha meg akarod tartani a zenei játékod minőségét, muszáj Gyakorolni, Gyakorolni, Gyakorolni.” – ahogy Gusztáv is klasszikus zenével gyakorol, hogy ujjait erősen tartsa. Gusztáv imádja a ’Zongorát’, és naponta kihívásokat állít maga elé.