https://nagylatoszog.hu/2016/07/17/balinez-eskuvo/

Balinéz esküvő

Eifert János képriportja

Előző képriportomban a fogreszelő szertartásról mutattam be képeket. Ez a ceremónia szervesen kapcsolódott az esküvői szertartáshoz, szinte annak részeként zajlottak az események. Szük Norbert festőművész – a fotótúra szervezője – így vezette be a témát:

„Ezen a szigeten a fehér ember szerencsét hoz az esküvőn. Azonban a nagy nap dátumát nem az ifjú pár határozza meg, hanem az Istenek. Ráadásul a vőlegény hasonlóan szíve választottjához hatalmas arany ékszerekben és kilónyi sminkkel vesz részt a ceremónián. Indonéziában, Bali szigetén jártunk.

Noha a turizmusnak köszönhetően manapság egyre nagyobb divat európaiaknak Balin házasságot kötni, ezúttal inkább egy tradicionális balinéz esküvőt látogattunk meg. A helyi hagyományok szerint egy esküvői szertartás nem kizárólag a szervező család ”ügye”, a közösségből sokan részt vesznek az előkészületekben: helyszín dekoráció, áldozati kosarak elkészítése, főzés, gamelán népzene.

Ám mielőtt elmerülnénk a részletekben, az egyik legfontosabb különbség: az esküvő dátumának kiválasztása abszolút nem a fiatal pár döntése. A balinézek erős vallásosságának köszönhetően szinte mindent az Istenek befolyásolnak. Így a ceremónia is egy úgynevezett kalendárium alapján dől el, melyben dátumhoz kötött napok szerepelnek. Amennyiben az esküvőre alkalmas nap szerdára esik, akkor aznap kelnek egybe. Miután ez egy egész napos esemény, így aznapra mindenki szabadságot vesz ki, a gyerekek pedig nem mennek iskolába. A balinéz hagyományok között kiemelt szerepe van az esküvőnek, így sértőnek számít a meghívást nem elfogadni. Sőt, minden visszautasítást számon tartanak, és hasonló esetben ”viszonozzák a kedvességet”. A házasulandó családok anyagi helyzete erősen befolyásolja a ceremónia díszességét. Például szegényebb családoknál a zene és az alkohol teljesen kimarad a menüből, és az ételeket is külsős segítség nélkül próbálják megoldani. Egyből azonban a legszegényebbek sem engednek: az Isteneknek mindig és minden körülmények között meg kell adni, ami jár. Az Istenek számára tartott ceremónia akár órákon át is tarthat a család szentélyében, ahol kizárólag a legszűkebb családtagok vehetnek részt, a násznép pedig ezen idő alatt eszik. Természetesen szigorúan külön a férfiak és a nők. A gyengébbik nem képviselő csak akkor járulhatnak az asztalhoz, ha a férfiak befejezték az evést.

Az esküvőn a fehér ember jelenléte áldást és szerencsét jelent. A helyiek ezért rugalmasan kezelik az arra tévedők bámészkodását, és gyakran hívják be az európai idegeneket.”

A téma megközelítését illetően könnyű dolgunk volt, hiszen a sofőrünk, Wayan Jo rokonságából kerültek ki a ceremónia „főszereplői”, és kifejezetten kérték a jelenlétünket, és hogy fényképezzük az esemény minden részletét. Így tudtunk közel kerülni az emberekhez, és a ceremónia legintimebb pillanataihoz, anélkül, hogy ez bárkit is zavart volna. Jelenlétünk a fényképezőgéppel szinte a szertartás részeként hatott. Természetesen volt alkalmunk a menyasszonnyal, vőlegénnyel, a szülőkkel és a rokonsággal, valamint a vendégek egyikével-másikéval megismerkedni, és – Dezséry Dorottya tolmácsolásában – kicsit beszélgetni. De volt lehetőség az indonéz konyha pompás ízeibe – a lakodalmi ételekbe – belekóstolni. A nasi goreng (sült rizs), lumpia (zöldséges tavasz tekercs), a szaté nevű pálcikás rablóhús, az édes-csípős mogyorószósszal nyakon öntött párolt zöldség (gado-gado), a bebek betutu, azaz sült kacsa, és a bé guling (esetleg babi guling) remek fűszerek kavalkádjával megszórt különlegességek, majd az édességek, gyümölcsök is igazolhatóan emlékezetesek maradtak számomra. Az italok közt a teát említeném első helyen, nemcsak a gyümölcsturmixokat, söröket – Anker, Bali Hai, Bintang és San Miguel – és az arak néven emlegetett rizspálinkát.

Nem akarok a részletekben elmerülni, a gasztronómiai tapasztalásaimat tovább ragozni, hiszen ezek csak részei a nagy eseménynek. Fényképeimmel megkíséreltem, hogy átfogó és érzékletes képet adjak a ceremónia egészéről és részleteiről.