János Eifert - Photographer

Művészet határok nélkül. Dialógus címmel nyílt kiállítás Eifert János fotóművész és Csató Tamás festőművész képeiből a budapesti Átrium Galériában. A tárlatot dr. Feledy Balázs művészeti író nyitotta meg Lőrinc Katalin táncművész és Lőrinszky Attila zeneművész közreműködésével. PROMENAD.HU, 2017. május 18.

2017.05.18.-PROMENAD.HU_Művészet-határok-nélkül PROMENAD.HU, 2017. május 18.

Soós Kata | 2017-05-18 06:30:12

Művészet határok nélkül

Dialógus címmel nyílt kiállítás Eifert János fotóművész és Csató Tamás festőművész képeiből a budapesti Átrium Galériában. A tárlatot dr. Feledy Balázs művészeti író nyitotta meg Lőrinc Katalin táncművész és Lőrinszky Attila zeneművész közreműködésével.

„A NŐ: minden élő test közt a legmeztelenebb és a legédesebb fénnyel világító. Fűt, mint a nap, gyöngéd, lüktető, mint egy élő szív, s a gyönyör pillanataiban, mint egy tébolyult madár: szárnyát verdesi és meghal. Letépve róla a férfivágy palástja, koronája, átkelve a vágyon, a szerelem gyöngédségén, a vad küzdelem tűzfolyamán, lebegve a csillagok közt, kilépve az időből álomba zuhanni, s reggel új napra ébredni, együtt indulni avval, akit éjjel bikatestünkkel fölé feszülve legyőztünk.”  (Antoine de Saint-Exupéry)

Eifert János fotóművész és Csató Tamás festőművész közös kiállításának középpontjában a nő áll. A nő és mindaz a varázslat, amelyet Antoine de Saint-Exupéry néhány sorban papírra vetett.

Első ránézésre azt gondolnánk, hogy a művészek a testábrázolásra fektették a legnagyobb hangsúlyt, az érzéki vonalak azonban kirajzolják a titokzatos női lélek rejtelmeit is, és az erős impulzusoktól szinte bőrünkön érezzük a modellek kisugárzását.

Feledy Balázs művészeti író, kiállítás-megnyitójában a tárlatról így fogalmazott: „Ritkán állít ki festő és fotográfus együtt, pedig a fotográfia és a festészet a 20. században végig inspirálták egymást. Van azonban egy technikai elem, amely összekapcsolja őket: csak állóképekben tudnak gondolkodni, de az állóképeken mégis tudnak mozgást ábrázolni”

Csató Tamás A balerina álma című festményén például szinte látjuk, ahogy a táncos megfeszíti az izmait, fellendíti a lábát, a galambok szétrebbennek a hirtelen lendülettől, miközben a lány könnyű, finom ruhája pillangószárnyakként pörög körülötte. A mozdulat alatt már-már a fülünkbe cseng az ódon templom harangjának búgása.

Eifert János fotói erős erotikus energiákat közvetítenek. A művész bár sokszor sokat mutat, mégis a képek rendkívül sejtelmes benyomást keltenek. A testet vagy beborítja egy olyan homogén közeg, mint a víz, vagy körülöleli egy élénkpiros drapéria, amely eltereli a figyelmet a meztelenségről, úgyszólván „kiegyenlíti” a képen látható erős ingereket.

„Azért jelenik meg egymás mellett harmonikusan ez a két képi világ, mert úgy érzem, hogy át és átnyúlnak egymás eszköztárába. Nagyon jó, amikor két képet látunk egymás mellett, egyik a fotósé, másik a festőé. Csató Tamás tulajdonképpen él a fotórealizmus eszköztárával, de a női testnek ez a pontossága kiemelkedik egy varázslatban, és ugyanakkor Eifert János, mint említettem, mindenféle bravúrt bevetve egy újfajta női megjelenítést állít elénk. Csató Tamás igazi festőhöz méltóan álmodozik, ez rendkívül fontos az Ő festői látásmódjában az én értelmezésem szerint. Ugyanakkor az ő női, akiket ábrázol, azok szinte – de a szintének is fontossága van – naturálisak. A női test ábrázolásában nagyon egzakt pontosságra törekszik, a beállításoknak a különlegessége az, ami feldobja a képeket. Ugyanakkor a nőket körbeveszi egy már-már szürreális közeggel, mindig van valami tárgyi vagy környezetbeli megjelenítés a képeiben, ami azonnal kiemeli a női testet a maga naturális hétköznapiságából. Egy-egy festmény és fénykép mintegy képpárokként találták meg egymást: Eifert Jánostól a Tűztánc, amelynek izzó szenvedélye Csató Tamás Festékmadár c. festményében folytatódik, az Időutazás pedig A balerina álma mellett bontja ki igazán jelképi világát. Eiferttől a világot bejárt Akt tanulmány több mint egyfajta kísérletezés, a mozdulat artisztikumából kibontott érzékiség Csató Tamás Az idő című képének óramutató nélküli időtlenségével erősödik fel az érzelmi és gondolati síkok terében. A festészet tehát mintha fotó, a fotó pedig mintha festészet volna. Más és más irányból indul el a két művész, mégis közel kerülnek egymáshoz. Vannak nagyon erős találkozási pontok, közös minőségek születnek, és ez az összekötő kapocs, amely ennek a közös kiállításnak az igazi értékét hangsúlyozzák.  Nyilvánvaló a nő, de nem csak a nő teste, hanem a nő szelleme, aurája, kisugárzása. Ez az, ami nagyon fontos mindkét művész képi világában.”

Jámbor-Miniska Zsejke, a kiállításról szóló beszámolójában így foglalja össze benyomásait: „Minden kép egy felfedezőút, amelynek segítségével folyamatosan újraértelmezhetjük a nőiességet. A szépség, a finomság, az érzékiség sugárzik a vonalakból. Arra inspirálják a közönséget, hogy tisztelegjenek a világ legnagyszerűbb művésze: a természet előtt.”

A kiállítás az Aranytíz Kultúrház Átrium Galériájában tekinthető meg (Budapest, V. kerület, Arany János utca 10.) 2017. május 24-ig, hétköznap 9 és 19 óra között.

Forrás: Aranytíz Kultúrház

Fotók: Csörögi Dóra, Palotás Misi, Ritter Antal, Zih Kata, Olasz Ági és Eifert János