Eifert János ARS POETICA c. kiállítása Sepsiszentgyörgyön, 2017. október 13 – november 15.
EIFERT JÁNOS: ARS POETICA
Kiállításmegnyitó / Vernisaj / Opening 217.10.13., 17:00
Lábas Ház / Casa cu Arcade / House with Arcades
A KLASSZIKUSTÓL A MODERNIG – VÁLOGATÁS 50 ÉV FOTÓIBÓL
DE LA CLASSIC PÂNA LA MODERN – 50 DE ANI DE FOTOGRAFIE
CLASSICAL TO MODERN – SELECTION OF 50 YEARS OF PHOTOGRAPHY
Kiállítás / Expoziţie / Exhibition
2017.10.13. – 2017.11.09.
Szebeni-Szabó Róbert: Köszöntés
Bemutatkozás
Eifert ars poetica
“Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék. És jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat, és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. Nézni – látni – láttatni: ez a képíró (fotográfus) feladata, miközben egyensúlyozik a képzelet és a valóság határán.”
Mikor elolvastam ezeket a sorokat, gondolkodni kezdtem, mi is az én feladatom most, hiszen annyira komplex, annyira egész gondolatsort látok magam előtt, hogy nem tudnék mit mondani ezek után.
Mivel a III. Székelyföldi Fotóbiennálé nyitóprogramján vagyunk, egy kicsit másként oldom meg ezt a problémát. Megpróbálom felvillantani azokat a gondolatokat, amik bennem keringtek napokig, de nem álltak össze képpé. Feltételezem, hogy a megjelentek között számos fotográfiával foglalkozó személy is van. Nekik és mindenkinek szóljanak ezek a gondolatfoszlányok.
Olvasni jó.
Ha elolvasunk egy művet, szemlélünk egy festményt, zenét hallgatunk, felsejlik-e előttünk az alkotó? Tudunk-e róla bármit is? Feltételezem, hogy igen, sőt! Hiszen a mi választásunk. Beethoven, Dali, Capa, Jókai – és sorolhatnék sok-sok ismert és ismeretlen alkotót a művészetek minden területéről –mind-mind egy bizonyos stílust jelentenek, melyben felismerhető az adott kor, de az alkotó sajátos kifejezésformái, jegyei azok a pontok, amelyek segítenek a fel- és megismerésben.
Így van ez a fotográfiában is. Rohanó világban élünk. Rég elmúlt az az idő, amikor született egy Louis Daguerre a földre és csak ez az egy ember jelentette a fotográfiát. Napjainkban a fény leképezésre alkalmas eszközök sokasága áll rendelkezésünkre, hogy képet készítsünk. Ennek meg is van a hatása. Nap, mint nap képek százmilliói kerülnek fel az internetre. A minap én is elkövettem egyet a mobiltelefonommal.
Az alapelv azért megmaradt. Camera obscura. Erre a technikára alapulva képezzük le a fényt, de nem mindegy, hogyan. Nézni –látni – láttatni. Ez a hármas egység az, ami meghatározója kell, hogy legyen azon törekvésünknek, hogy igazi fotográfussá válhassunk. Ehhez elengedhetetlen a (kép)olvasás és (kép)írás tudománya. Ma délután a kép olvasásán van a sor. Az írás megtörtént.
De még az írásnál maradunk.
Az alkotó ember – és nem csak ő – megpróbál a tökéletességre törekedni abban, aminek mesterévé válik. Műveit sallangmentesen, tisztán alkotja meg és úgy tárja a világ elé, az olvasó felé. Egy grafikus ismerősöm alkotói szinten nem szeret fotózni, mert az elkészült munkáról – utólag szemlélve a képet – számára hiányzik valami, vagy valamiből több van, amit már nem lehet odavarázsolni, vagy eltüntetni, míg a grafika bármikor módosítható. Itt lép be a képbe az egészből a rész teljessége. A fotó adott formátumban képeződik le és abban a formátumban is jelenik meg többnyire. Vannak fotográfusok, akik csakis úgy hajlandóak a világ elé tárni munkáikat, hogy látszik a negatív széle is a nagyításokon. Ez nem magamutogatás. Egyszerűen a tökéletességre való törekvés. Ezen a tárlaton is fellelhetőek olyan képek, amik a negatív szélével együtt látszódnak és alkotnak egészet. Higgyük el, hogy ahol nincs látszódó negatívszél, ott is a teljes látens kép vált láthatóvá.
Látni – láttatni.
Pusztán a látás képessége nem elég a pillanat megragadásához, leképezéséhez. A „jól” látás elengedhetetlen kelléke az emberi érzékenység. Nevezhetem alkotói érzékenységnek is. Vannak álmaink, megélt eseményeink, emlékeink, melyek bőséges tárházai lehetnek az alkotásnak. Ennek a tárháznak a bővítése segíthet a kifejezésmód sokszínűvé válásához, a folyamatos megújuláshoz. Mint láthatjuk, a jelen tárlat anyaga erről a sokszínűségről, folyamatos megújulásról tanúskodik. Ha most és itt, az elénk táruló látványból külön-külön vizsgálunk egy-egy részt az egészből és képzeletben kiterjesztjük azt egy életműre, akkor is egészet kapnánk.
Láttatni.
Minden képnek története van, hiszen egy idősíkból ragadunk ki egy pillanatot. Az első és legfontosabb történet az alkotóé. Majd a képet befogadók, a képet olvasók által létrejönnek más történetek, de itt az alkotó eredeti története már nem számít.
Most az olvasás ideje kezdődik.
Mindenkinek szívesen ajánlom figyelmébe a kiállítás. (Szebeni-Szabó Róbert)
A legjobbaktól tanulhatnak az itthoni fényképészek
A III. Székelyföldi Fotóbiennálen három, nemzetközileg is elismert fényképész tart majd előadásokat és műhelymunkákat a hétvégi rendezvénysorozat keretében.
Eifert János a szakma egyik legismertebb magyarországi képviselője, a világ több mint 40 országában fényképezett már, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Munkássága nem rendezhető egységes stíluskategóriákba, inkább sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező fotóművészként említhetjük. Ismertségét leginkább tánc-, akt- és alkalmazott fotói, valamint természetképei alapozzák meg. Képeivel 200 díjat, nagydíjat és különdíjat érdemelt ki, 217 önálló kiállítása volt és 900 csoportos kiállításon szerepelt világszerte.
A Fotóbiennále keretében pedig az Ars Poetica – A klasszikusoktól a modernig című kiállítását csodálhatja meg az itthoni közönség. A kiállítás megnyitójára pénteken, 17 órától kerül sor a Lábas Házban, az alkotásokat november 9-ig lehet megtekinteni.
A Fotóbiennálén jelen lesz Eberhard Schuy reklám- és ipari fotográfus is. A nemzetközileg elismert német fényképész úgy véli, hogy annyi kreatív munkát kell elvégezni a kamerával, amennyit csak lehetséges. Képein olyan hagyományos technikákat alkalmaz, mint a kettős expozíció és a lencsékre helyezett szűrők, ezzel is minimalizálva a gyártást követő időt. Eberhardnak több könyve is megjelent termékfotózásról, az „Object Photography Projects” című szerzeményét több nyelvre is lefordították és „best seller” lett.
Akik többet szeretnének megtudni Eifert János vagy akár Eberhard Schuy fotográfusok munkásságáról, valamint a fényképész szakma elméleti alapjairól, azoknak érdemes ellátogatni szombaton 10 órától a Székely Mikó Kollégium konferenciatermébe. Akik pedig ennél is kíváncsibbak és gyakorlati tudásra is szeretnének szert tenni, azoknak a műhelymunkákat ajánljuk. Mozgásfotózás témakörben Eifert János tart foglalkozást, szombaton 12 órától és vasárnap 10 órától a Háromszék Táncegyüttes Stúdiótermében. A gasztro fotózás berkeibe pedig Eberhard Schuy vezet majd be. Kenyér és a kenyérkészítéshez kapcsolódó tárgyak fotózására szombaton 12 órától kerül sor a Székely Mikó Kollégium Konferenciatermében, vasárnap 10 órától pedig a Kastély Vendéglőben koktélok és ételek fotózása kerül fókuszba.
Vasárnap 14 órától Răzvan Voiculescu fotóművész nem mindennapi előadását tekinthetjük meg a Művész Moziban. Voiculescu egyike azon kevés romániai fotósoknak, akik nem egy Romániai kiállító teremben mutatják meg alkotásaikat, hanem igyekeznek egy teljesen eltérő módon eljutni a közönségük szívéhez. Alkotásai a művészi fotográfia és a mozi művészetének ötvözésével, egy különleges interakció eredményeként születnek meg. Prezentációja során a „making of” rövidfilmjei vetítése mellett mesélni fog az igazán nagy port kavaró „Nud. Proiecție de Trup si Stare” (Akt, vetítés Test és Lélek állapotáról), valamint a „Bucătăria Hoinară” (Vándor konyha) és a „Dor de rost” (Értelemre vágyva) című projektjeiről is.
A három szaktekintély előadásai mellett a Fotóbiennále más programjaival is várja úgy a szakmabelieket, mint csak a fényképészet iránt érdeklődőket. A részletes programot a következő linken tekinthetik meg.
A III. Székelyföldi Fotóbiennále rendezvényeire a belépés ingyenes, azonban a műhelymunkák és a Canon programok előzetes regisztrációt igényelnek. Mindezt a fotobienale.ro oldalon a Regisztráció menüpontban lehet megtenni, pénteken 16 óráig.
