Eifert János: Boszorkánytánc, 1984                                                                                                                                  A Tér 1986. kiállítás anyagából

A Miskolci Galériában dr. Végvári Lajos művészettörténész nyitotta meg A fénykép varázsa című fotókiállítást. A Herman Ottó Múzeum Fényképtörténeti Gyűjteményéből Tarcai Béla válogatta ki, az 1980-as években készült műveket. A közönség Assai Horváth Péter, Bajtai Lajos, Balázs Béla, Balla András, Budai Csilla, Chochol Károly, Csoma Károly, Dobosy László, Drozsnyik István, Eifert János, Funák András, Germán Péter, Gink Károly, Hajdú József, Hegedűs György, Herbst Rudolf, Juhász Miklós, Jung Zseni, Katkó Tamás, Kálmándy Ferenc, Kerekes Gábor, Kiss István, Kovács Melinda, Kovács Sándor, Körtvélyesi László, Kuchta Nándor, Lehotka László, Lőkös Zoltán, Lugosi Lugo László, Mencseli Tibor, Németh József, Pácser Attila, Peterman Károly, Pólya Zoltán, Somogyi Tamás, Szalay Ákos, Szalczer Tamás, Szathmáry-Király Ádám, dr. Szász János,  Szemerédy Zoltán, Tillai Ernő, Tóth Károly, Tóth László, Török László, Vécsy Attila,  Vékás Magdolna, Wagner Ferenc és Zombor Gyula alkotásait tekinthette meg.

A Miskolci Galériában 1998-ban elkezdett fényképtörténeti kiállítás-sorozat második részét, a 80-as évek magyar fotográfiájának terméséből válogatott mustrát láthat most a közönség. Ez az évtized azért is fontos, mert ezzel indult útjára az az időszak, amit a magyar fotográfia fellendülése második korszakának nevezhetünk. Ekkor kezdtek lazulni azok a tényleges vagy vélt kötöttségek, amelyek, ha nem is akarták a szó szoros értelmében korlátozni az alkotó folyamatokat, de abba bele tudtak avatkozni. Ebben az évtizedben kezdett érvényesülni a tehetség és a kreativitás, bátor és sokat sejtető kísérletezés indult meg, a megújulni képes idősebb alkotók mellé felzárkóztak a fiatalok. Javult a nyersanyag ellátás, és egyre több kiadvány, kiállítási kép került az érdeklodok kezébe a világ minden tájáról.

A kiállítás szerkezetében megkíséreljük bemutatni a műhelymunkát befolyásoló gondolatokat, és azt, hogy az alkotók a tér-idő-mozgás alapkategóriái mellett hogyan tudták megközelíteni az elvontabb fogalmakat, mint pl. a kötődések vagy a pozíciók, és hogyan tudtak szembenézni önmagukkal az önarckép témakörében.

A rendelkezésre álló hely nem tesz lehetővé bovebb válogatást, netán a közel kétezer darabból álló teljes gyűjtemény kiállítását. Mégis hisszük, hogy a bemutatott válogatás információt tud szolgáltatni a néző számára a 80-as évtized törekvéseiről.

(Tarczai Béla)