Hát ezt a csodát…. Ahol most ámulok és bámulok, fényképezek, az a 2750 éves Szamarkand, az egyik legrégebbi város a földön. Neve üzbégül: Samarqand, cirill betűkkel: Самарқанд, arabul:سمرقند ), ma 319 404 lélekszámú, a Szamarkandi vilajet közig. központja. A görögök Marakanda (görögül: Μαράκανδα) néven ismerték, a kr. e. 14. században a Zarafshon gyümölcsöző síkságaként említették. Hosszú ideig az Akhamenida birodalom egy tartománya volt. A jólét sokáig megmaradt a perzsa városban, a Selyemút is keresztül vezetett rajta. Nagy Sándor kr.e. 329-ben megtette Szogdia fővárosává. Az iszlám uralom alatt virágzott a város, különösen amikor a Számánidák voltak hatalmon, egészen addig, míg Dzsingisz kán 1220-ban betört az országba. A mongol uralomtól Timur Lenk szabadította fel, aki megtette birodalma fővárosává. 1888-ban az Orosz Birodalom fennhatósága alá került. Először Orosz Türkesztán, majd 1918-tól a Türkesztáni Autonóm Szovjet Szocilalista Köztársaság, végül pedig 1925-ben az újjonnan alapított Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosa volt 1930-ig, amikor Taskent lett a főváros. Üzbegisztán 1991-es függetlenné válásakor a második legnagyobb város az országban, egyúttal a térség kulturális központja. 2001-ben az UNESCO Szamarkandot, a 2750 éves várost a világörökség részének nyilvánította.

Kicsit össze-vissza jegyzetelek.  Amit fényképeztem, és ahol az üzbég asszonyokkal találkoztam, az a Sahi Zinda nagymecset. Meséje körülbelül az, hogy a sah legkedvesebb felesége belehalt a szülésbe, és amikor a sah hadjáratából hazajővet értesült a halálesetről, a szeretett nőnek ezt a csodálatos emlékmecset-együttest emeltette. Ulug Bek Timúr Lenknek, a Sánta tigrisnek, a diadalmas világhódító hadvezérnek és egész Közép-Ázsia nagy emírjének fia volt. Timúr hatalmas birodalmat hagyott fiaira. Gúr Emir örökölte harci tulajdonságait, de Ulug Bek nem. Őt a tudományok érdekelték, és elhanyagolta birodalma védelmét. Komoly csillagászati számításokat végzett, és az orvostudományt is támogatta. Sajnos, őt megölték. Utódai közül Gúr Emír volt méltó nagyapjához, Timurhoz, de neki meg a felesége halt meg, neki emelték a Sahi Zinda nagymecsetet… De a Gúr Emír mauzóleum szépségben mindent felülmúl…

Lev Ivaniv festőművész (Eifert János felvételei)