A nő kétszer

Két fotózáson jártunk. Az egyik helyszínen erotikus, a másikon művészi aktképek készültek ugyanarról a lányról.

link: http://www.rtlhirek.hu/cikk/135563
rtlklub.hu – Fókusz – Kapin Zsolt
2006-06-02, 14:24
Meztelen női testek az újságok címlapjain, a tévében, és a filmekben. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy volt olyan idő, amikor egy kivillanó női boka is kielégítette vizuális étvágyunkat.

– Lehet egy  oldalt fenékkinyomós, ilyet szinte biztos, hogy fogunk csinálni – mondja Nánási Pál, fotós.

– Nagyon nem szeretem, ha a modellek pózolnak – magyarázza Eifert János fotóművész.

Az erotikus férfimagazinokkal egy időben pedig megjelentek a viták is arról, hogy meddig tart a művészet, és hol kezdődik a testmutogatás.

Julcsi három éve fotómodell, több száz aktkép készült már róla, most pedig mi is az ő testén teszteljük két fotós másként látó lencséjét.

– Fontos a smink, hogy azokat a vonásokat, ami szexisebb, ami szebbnek látszik, vagy ami alapból szexi, azt jobban hangsúlyozza – mondja Németh Julcsi.

Egy budai műteremben járunk. Így indul a mai trend szerint egy valódi aktfotózás. Először is sminkes, fodrász, és stylist veszi kezelésbe a modellt, itt enélkül nem is kezdődhet el a valódi munka.

Nánási Pál sok száz erotikus képet készített már a legmenőbb magazinoknak. Szerinte az aktfotó receptje egyértelmű:

– A nőt kell nekünk bemutatni. Azt a nőt, aki a férfi izgalmat felkelti. Az a feladat, hogy egy szép alakú, jól kinéző nőt mutassunk be – mondja Nánási.

A kedvünkért pedig megmutatott néhány biztos beállítást, ami megkerülhetetlen ahhoz, hogy egy meztelenül ácsorgó hölgyből szexisen csillogó papírkép legyen.

– Van itt nekünk a térden kúszós pózunk, amikor is nyilvánvalóan a fenekét helyezzük előtérbe. A fenekét és a melleit is gyönyörűen látjuk, és én le fogok ide jönni alulra, és innen néz ki jól – magyarázza Nánási.

Aztán irány egy művész szentélye. Itt nem fogad minket műfényű lámpák erdeje, sem pedig asszisztensek tömege. Egyszerű vetkőzés után jöhet is a munka, ami bármilyen furcsa, egy hosszabb beszélgetéssel kezdődik.  Eifert János igazi mestere szakmájának, extravagáns képeivel pedig a legnagyobb művészek nyomdokaiban jár.

– A kép egyedisége attól is függ, hogy nem ismétlődő pózok jelennek meg – mondja Eifert.

Nála a hangsúly a természetességen van. És vonzó, meztelen nő ide vagy oda, itt a mai értelemben vett szépségnek semmi szerepe.

– Mindenki a szép, hosszú lábú, jó cicijű, hosszú hajú modellekre vadászik. Kivasalják, kiglettelik a női testet, holott az emberi test éppen attól szép, hogy emberi – mondja  a fotóművész.

Sőt, gyakran elég akár egyetlen apró részlet megörökítése egy kifejező akthoz. Amire egy egyszerű földi halandónak csak nagyon ritkán téved a szeme, ha egy meztelen nőt lát.

– Amikor az emberi testet fényképezem, részleteket is kiemelek, és akkor csak egyetlen pontra, például a vállra állítom az élességet.

– Másra épül az egész, a belső érzéseidet, a belső harmóniádat mutatod meg a testeddel – meséli Németh Julcsi.

No de nézzük csak a végeredményeket.

– Ezen nagyon tetszik, mert gyönyörűen látszik a testének a szép formája, a mellei gyönyörűek. És a tekintetében is van valami – elemzi Nánási Pál a képet.

A művészi képeken azonban hiába is keresnénk Julcsi címlapra termett bájait.

– Elfogadható kép azért, mert nem az egészet próbálja egybezsúfolni – teljes alak, vagy félalak – hanem egy olyan testrészlet, a hajnak ez a gyönyörű zuhataga, nagyon szép a mellnek a vonala – magyarázza Eifert János.

Íme tehát a nő kétszer. Rögtönzött tesztünkből egy mindenképpen kiderült: egy kecsesen lehulló hajtincs, vagy éppen a melleken megcsillanó napfény néha izgalmasabb lehet, mint akár a legszexisebb címlapfotó.