Szöveg: Vinnay Péter

EIFERT JÁNOS: ÚJRAÉRTELMEZETT VALÓSÁG

Nem könnyű olyan embert – művészt – bemutatni, akiről az elmúlt évtizedekben már mindent leírtak, amit fotográfusról le lehet írni. Részletesen taglalták pályáját, hogyan fogott a hivatásos táncos fotómasinát a kezébe, hogyan lett a Lobogó, a Kutya, a BOOM1 és más magazinok fotóriportere, hogyan kezdett aktokat fotózni, hogyan kanyarodott vissza lételeméhez, a tánchoz, immár a fotóművész szemszögéből…

AKINEK A MŰVÉSZET: JÁTÉK

Könnyű viszont bemutatni egy olyan embert, akit tizenöt éve személyesen ismerünk, akit példaképnek tekintettünk és tekintünk nemcsak művészi megnyilatkozásai alapján, hanem toleranciája, embersége, mindig segíteni akarása, mély, filozofikus gondolatai, meglátásai okán is. Kérdezhetnénk, mi a titok… Hogyan tud egy ember jóval hatvan év fölött is olyat alkotni, ami varázslatos és lenyűgöző? Hogy olyan örökbecsű művek után, mint a Marcel Marceau-portré, a Kertész kezei és a Tűztánc-diaporáma, még mindig tud újat, frisset, sokatmondót létrehozni?

Azt mondják, a jó sakkozó nem a bábukat látja, nézi a sakktáblán. Hanem az irányvonalakat. A bábuk lehetséges lépési irányait. Kicsit olyan ez, mint amikor egy régészeti leleten speciális fénnyel megvilágítva előtűnnek régi korok árulkodó nyomai. Valahogy így van ez Jánosnál is. Az összefüggéseket látja, a mélyben rejlő, ámde a felszínnél sokkal fontosabb dolgokat. Ezért telnek meg tartalommal, gondolatokkal a képei, ezért nem lehet párhuzamot vonni a mai világot elborító, csupán a talmi csillogást megörökítő tucat-felvételek és a jellegzetes Eifert-fotók között. Honnan ez az optimizmus, ez az energia? Amikor János 1997 és 2002 között a Magyar Fotóművészek Szövetsége elnöke volt, a megcsontosodott hierarchiákat elvető merész újításai, a befogadó közönséget és az alkotókat megmozgató nagy rendezvénysorozatai miatt nap, mint nap érték támadások. Ő szelíd bölcsességgel sosem a zsigerből való visszaütés fegyverét választotta. Ha ideig-óráig el is vették a kedvét a negatív erők, az alkotás vágya és öröme mindig újra lendületbe hozta. A fotográfi át nemcsak műveli, tanítja is, Budapest mellett vidéki nagyvárosokban és külföldön is. Mondják, a gyerekeknek nem nádpálcára, hanem példaképre van szükségük. A fiatal fotós generáció tagjai egy ilyen követendő életútra bukkanhatnak, ha átböngészik a művész honlapját (www.eifert.hu) – vagy az elmúlt évtizedek hazai fotós szakirodalmát.

ZOOM MAGAZIN, 2007 MÁJUS-JÚNIUS