Eifert János

Műtárgyfényképezés

Lefotózott fotók

A szakfényképészet – mert ez is lehet elismert szakma, hivatás – a síkfelületek fényképezését a stúdiómunkában reprodukálásnak nevezi. Az iratmásolás, mikrofilm, a nyomdai fényképezés és még számos olyan műszaki feladat, amely más iparághoz tartozik, most csak említésre kerül. A reprodukciós fényképezés legnehezebb feladata fotográfiák, festmények, freskók, sík felületű műtárgyak fotografálása, de ha kibővítjük a síkot térré, a háromdimenziós műtárgyak (szobrok, strukturált felületek) fényképezéséről is beszélhetünk.

Eszközök, technikák

A sík felületű műtárgyak igényes reprodukálását rendszerint nagyméretű műszaki fényképezőgéppel, függőleges tárgyhelyzetben készítjük. Alkalmasak a feladatra a magas felbontású digitális kamerák is, ám a napi gyakorlatban sokan síkágyas szkennerekkel oldják meg a reprodukciós feladatokat. Igényes munkára azonban – a fényképezendő síkkal párhuzamos haladó megvilágító fényforrás miatt – ezek csak szükségmegoldást jelenthetnek. Miért? A válasz leginkább fénytani természetű. 

A világítás

Reprodukciónál általában az a fontos, hogy a megvilágítás erőssége a reprodukálandó felület minden pontjában ugyanakkora legyen. A cél ilyenkor a tökéletesen homogén világítás létrehozása. Mivel a reprodukció leggyakrabban sík felületről készül, a kész fotón árnyékot sem fogunk látni. Nem minden esetben hasznos azonban az árnyékmentesség.

Általában két lámpával világítunk, és ezeket 45 fokos szögben helyezünk el a reprodukálandó felület két oldalán. Hogy a jobb- és baloldalról érkező fények egyforma erősségűek legyenek, fénymérővel is bemérhetjük, de van egy „ceruzás” módszer, amely sokkal egyszerűbb. Ha egy ceruzát (lehet még: vonalzó, pálcika, vagy akár a mutatóujjunk is) a reprodukálandó felületre merőlegesen a kép síkjára helyezünk, helyes lámpatávolság esetén két egyforma erősségű árnyékot látunk. Ha az egyik erősebb a másiknál, a lámpatávolságon kell változtatnunk mindaddig, amíg a két árnyék egyforma intenzitású nem lesz.

Nem mindig cél azonban az árnyékmentes világítás. Ha a felület repedezettségét, sérüléseit, azaz a kép plasztikáját akarjuk kiemelni, valamelyik lámpa fényének meredekebben (kisebb szögben) kell a felületre érkeznie. Nem kell – nem is lehet – a lámpa fényének pontos beesési szögét megadni, hiszen a lámpa mozgatásával mi magunk tapasztalhatjuk meg a legideálisabb beesési szöget. Úgy gondolom, a reprodukció-készítés során is remekül működik az alapszabály: higgyünk a szemünknek!

Régi fényképek reprodukciója

Vannak olyan képek, amik rendkívül rossz állapotban vannak, és sokan úgy gondolják, több részletét is pótolni kell. Azt tudomásul kell venni, hogy a nem látszó részeket nem tudjuk újra láthatóvá tenni, viszont digitális módszerekkel lehetőség van a nem látszó (szakadt) részekre olyan képrészleteket illeszteni, ami nagyjából oda illik. Egy ilyen művelet azonban igen sok időt vesz igénybe, hiszen rengeteg beállítást, finomítást, rajztechnikát kell végezni az adott felületen (kontraszt, fényerősség, élsimítások, stb.) ahhoz, hogy a képet úgy lássuk, amilyen készítésekor lehetett.  

Nem biztos azonban, hogy nekünk éppen az eredeti állapot megmutatására, az időközben tönkrement fotográfia sérüléseinek kiegészítésekre van szükségünk. Lehet, hogy éppen az eredeti állapot visszaállításával készítünk hamisítványt. 

Vitéz Papp Gergely falusi embereket, katonatársait, saját környezetében élő embereket örökítve meg – soha nem vezérelték művészi elképzelések – számos szakmai hibát vétett fényképezés közben. Üveglemezeit, negatívjait is gondatlanul tárolta. Miltényi Tibor művészettörténész, a „Vitéz” felfedezője istállóból, pincéből, farakások mögül halászta elő ezeket. Retus, belenyúlás nélkül lenagyítva a negatívokat, fantasztikus kiállítást rendezett a falusi fotográfus képeiből. A képekre csak rácsodálkozni lehet. Megdöbbentőek és nagyszerűek, művészi erejük vitathatatlan. Az idő során a nedvességnek, gombásodásnak, fizikai sérüléseknek „köszönhetően” a képek struktúrája, textúrája, faktúrája és halmaza gyökeresen megváltozott, a felvételek – köztük a Katonák – művekké értek. Vitéz Papp Gergely, plusz az idő és plusz Miltényi Tibor együttesen jegyezhetik e műveket. 

Brassaï 1934-35 körül készült üvegnegatívját (Transzmutáció/25, cím nélkül), amelyet Picasso műtermében felejtett, és amelyre a festő felesége portréját karcolta az emulzióba. Robert Capa híres képe – nem aktfotó! -, amely a partraszálláskor készült (D-Day, Omaha Beach, 1944. június 6.), a gyors előhívás miatt magasabb hőmérsékletű hívóban mozgatva, véletlenül és akaratlanul megfolyatott emulzió következtében kapta meg „expresszív” formáját. Ezeket a felvételek – ha visszaállítanánk az elképzelt, feltételezett eredeti formájukba – bizonyára nem lennének ennyire értékesek. 

1993-ban negatívjaim, diapozitívjaim nagy részét helyeztem nylon zsákokban a picébe, amelyet elöntött a víz. Sok ezer felvételem esett áldozatul gondatlanságomnak. Mielőtt kidobtam volna valamennyit, néhányat – az érdekesebbeket – kiemeltem, hajszárítóval megszárítottam, és nagyítást készíttettem. Amikor a laboráns megkapta a munkatasakokat, bennük az egymáshoz, vagy a tároló tasak pauszába ragadt diákat, kétségbeesetten telefonált: „Baj van, valaki megviccelt, a kiállításra nagyítandó diáid helyett valami vacak, szemétből kikotort selejteket rakott!” Sejtettem, miről van szó, s próbáltam megnyugtatni: „Kapaszkodj meg, ezekből lesznek a kiállítási képek. Kicsit többet kell majd rávilágítani a nagyításnál, különben szép lesz a CIBA, majd meglátod.” Hogy sikerült-e megnyugtatnom, nem tudom, de ebből a sorozatból Roncsolt képek címmel önálló kiállításaim állandó darabjai kerültek ki, amelyek különböző pályázatokon szép sikereket értek el. Rengeteg feldolgozatlan diapozitív került elő mostanság, amit a ZOOM Galéria kezd reprodukálni. Szerencsére, a digitalizálást, szkennelést végző szakember nem törekszik az eredeti állapot visszaállítására, a sérült részek retusálására. Ha ezt tenné, hamisítana és megfosztaná értéküktől ezeket az u.n. roncsolt képeket. 

Műalkotások reprodukciója digitális technikával (HP Labs)

A digitális nyomdagépeket és a festmények reprodukciójának technikáját gyakran használják néhány nagy múzeumban, hogy lehetővé tegyék a látogatóknak egy-egy kiválasztott műalkotás másolatának, szinte műtárgy értékű reprodukciójának elkészítését.

Vannak különböző digitális technikák, amelyek a festmények, fotográfiák, mint műtárgyak reprodukcióját teszik tökéletessé. A feladat nem új, hiszen már évekkel ezelőtt megkezdődött a nagyobb gyűjtemények digitalizálása, ahol ez a kérdés felmerült. Aki foglalkozik az ilyen feladattal, tudja, hogy nem egyszerű mindent úgy beállítani, hogy a végén az eredmény ne csak hasonlítson az eredetire, de színeiben és hangulatában is visszaadja azt. A HP ebben a feladatban is az egyszerűsítés lehetőségét kereste: olyan munkafolyamatot alakított ki, ahol bármely kiválasztott eszközzel elvégezhető legyen a műalkotás reprodukciója. A művelet nehéz részét egy szoftverre, az ARTIST-ra bízzák. Ennek használata során nemcsak a festményről, fotográfiáról, hanem egy fehér/szürke lapról is készül egy referenciakép. Ezt a képet használja az ARTIST arra, hogy kiegyenlítse a képen a megvilágítás egyenetlenségeit. Ennek köszönhetően a legnagyobb feladatot, az egyenletes megvilágítás megteremtését a rendszer végzi el. A szoftveres segítséggel készült másolatok lélegzetelállítóan szépek, ránézetre szinte alig különböznek az eredetitől.  

Reprodukciós fényképezés a nyomdaiparban

A nyomóforma-készítés folyamatában a másolóeredeti előállítására végzett fényképészeti tevékenységet is reprodukciós fényképezésnek nevezzük. Ebbe a témakörbe tartozik a klasszikus értelemben vett reprodukciós felvétel készítése fényképezőgéppel, de ide tartoznak a különböző fototechnikai érintkező (kontakt-) másoló eljárások, sőt tágabb értelemben az elektronikus színbontás is. A reprodukciós fényképész feladata a felvételek utókezelésének elvégzése is (gyengítés, erősítés).

A reprodukciós fényképezőgépek a hagyományos fényképezőgépek elvén működnek, de nyomóformakészítés másolóeredetijének előállítására specializált. Nagy eredetitatója és filmtartó részegysége a sík kiterjedésű eredetik torzulásmentes reprodukálását teszik lehetővé. Kiegészítő berendezések egész sorozata teszi alkalmassá arra, hogy különböző nyomdaipari reprodukciós fényképészeti feladatokat oldhasson meg a segítségével a fényképész szakember (hídkamera; horizontális fényképezőgép; kétmunkahelyes fényképezőgép; sötétkamrás fényképezőgép; vertikális fényképezőgép).

 

Eifert János

 

Budapest, 2008. szeptember 29.