A Magyar Kultúra Napja alkalmából a Balassi Intézet bemutatja a 110 év 110 kép című, Vadas Ernő archív fotográfiáit bemutató kiállítást (Balassi Intézet, 1015 Budapest, Somlói út 51.)

A kiállítást megnyitja: Keleti Éva fotóművész, Köszöntőt mond: dr. Lauter Éva, a Balassi Intézet főigazgatója, Az Elfelejtett képek című fotóalbumot Szarka Klára fotótörténész mutatja be, Közreműködik: Orosz Zoltán Trió

A kiállítás megtekinthető 2010. február 21 – február 28. között, minden nap 10 – 18 óra között

       Eifert János felvételei

    Honéczy Barnabás felv.

A képeken: Dr. Lauter Éva főigazgató (Balassi Intézet), Keleti Éva fotóművész, Szarka Klára szakíró, Vadas Ernő örökösei, Nagy Lajos fotóművész és felesége, Orosz Zoltán Trió, Barta Zsolt Péter fotóművész, Németh Andrea fotóművész, Dozvald János fotóművész, diaporámaalkotó, Takács Szabolcs főszerkesztő (Foto Mozaik), Szigeti Tamás fotóriporter, Székely Tamás fotóriporter, menedzser-szerkesztő (Természet-Búvár), Herbst Rudolf fotóművész, Dékán István főszerkesztő (Digitális Fotó Magazin), Arató András fotóművész (a Klub Rádió igazgató-tulajdonosa), Kis-Kovács Sára, Móger Ildikó igazgató (Szófiai Magyar Intézet), Honéczy Barnabás fotóriporter, Eifert János fotóművész és mások…

 Vadas Ernő Libák című képe 1931-ben a svájci Camera pályázatán az egész fotós világ szavazata alapján nyerte el az ezer aranyfrankos első díjat, amiből akkoriban meg lehetett venni egy kisebb budai villát.

A londoni Royal Photographic Society Emerson-plakettjét kapta 1934-ben, 1938-ban az American Photography évkönyvében a 13.424 kiállító művész között az 5. helyet foglalta el, mint a legtöbbet és legeredményesebben szereplő fotóművész. Fotók jelentek meg tőle a Coronet-ben, a Vanity Fair-ben, a London News-ban, a Liliput-ban, a L’Illustration-ban, a National Geographic Magazine-ban. Volt egy hosszabb időszak a halálát követően, amikor az MTI Fotó egy frekventált helyen – a Madách házak aljában- lévő bemutatótermét róla nevezték el. Ma már csak a jobb memóriájú idősebbek emlékeznek erre. Ha nem itt és nem ekkor él, tehetségével, akarásával, a fotó szenvedélyes szeretetével a meglévőnél nagyságrendekkel nagyobb ismertségre tehetett volna szert.

A Nagykanizsán,1899. dec.17-én született ifjú első képeit még 1918-ban csinálta az érettségi jutalmaként szüleitől kapott fényképezőgéppel, de fotós pályája igazából csak 1927-ben indult, amikor a kor legjobb mesterétől, Balogh Rudolftól tanult. Igen jó tanítványnak bizonyult. A két háború közti időszak egyik legsikeresebb, ugyanakkor talán legnagyobb hatású fotósa lett Magyarországon. Sok amatőrt és hivatásos fényképészt tanított. Ő indította el pályáján Csörgeő Tibort, Szöllősy Kálmánt, Járai Rudolfot, Haller Frigyest. A magyaros stílus kiemelkedő képviselőjeként tartjuk számon. Jól komponált képeit merész fény-árnyék hatások, az ellenfény tudatos alkalmazása, sodró lendület és mindenek előtt és fölött a fényképezés fontosságába vetett elementáris hit jellemezték.
1945-ben a mauthauseni lágerből került haza Magyarországra. Hiába volt baloldali elkötelezettségű, hiába volt a legsikeresebb egyéni fotóművész, semmi sem menthette meg az államosítástól egyszemélyes fotóvállalkozását. A Magyar Fotó Állami Vállalathoz, majd 1956 után jogutódjához az MTI-hez került, felszerelésével, archivumával együtt. Ezidőtájt a magyaros stílus eredményeit, hagyományait megpróbálta átmenteni a szocialista realizmus talajára. Ezeket a képeit mai szemmel figyelve, megborzongat bennünket a kor hazug levegője. Sokan őszintén elsiratták, ugyanannyian megkönnyebbülten sóhajtottak, amikor 1962.máj. 30-án meghalt. Számos tisztelője, számtalan irigye volt.
Kiállításokon összességében 67 aranyérmet nyert. Hivatalosan is elismerték munkásságát, alapításától a Magyar Fotóművészek Szövetsége elnöke volt és a MÚOSZ fotószakosztályának is elnökévé választották. Angyalfi Andor mellett a Nemzetközi Amatőrfényképészek Világszövetségének magyarországi igazgatója 1947-ben. A Nemzetközi Újságíró Szövetség fotóriporteri szakosztálya 1962-ben elnökségi taggá választotta.
Ezek csak címek. De a képei is nagyon jók. Még egy-két év, s talán könyvben láthatják a javát. (Kincses Károly)