János Eifert - Photographer

Kortárs kelet-európai fotográfiák. A 2. Országos Fotóhetek nyitóeseménye, az országos rendezvénysorozat megnyitója a Magyar Fotográfusok Házában, Budapest, 1999. április 7 – 25.

2-Országos-Fotóhetek-megnyitó-1999

2-Orsz-Fotóhetek-megnyitó-Mai-manó-Ház-1999 2-Orsz-Fotohetek-megny02 2-Osrz-Fotohetek-megny01

2-Orsz-Fotohetek_megny2 2-Orsz-Fotóhetek-megny A képeken: Dr. Hámori József miniszter (Nemzeti Kulturális Örökség minisztériuma); Eifert János fotóművész (a Magyar Fotóművészek Szövetsége elöke, a II. Országos Fotóhetek kuratóriumának elnöke); Greguss Pál, Genius feltalálói Oscar-díjas fizikus, biofizikus; Hemző Károly fotóművész, Valachi Anna újságíró; Tasnádi László fotóművész; Ráday Mihály filmoperatőr, rendező, tévés szerkesztő; Török András izgató (Magyar Fotográfusok Háza); Pilaszanovich Irén művészettörténész ( II. Országos Fotóhetek kuratóriumának tagja); Vinnay Péter főszerkesztő (FotoVideo); Korniss Péter fotóművész; Török László fotóművész; Ken Damy múzeumigazgó (Museo Ken Damy, Brescia, Olaszország); Hajdú Éva, és sokan mások (Habik Csaba felvételei)

2-Országos-Fotóhetek-1999-műsorfüzet

2. Országos Fotóhetek – az exponált világ, 1999. április 7-25.

Magyar Fotóművészek Szövetsége

BEVEZETŐ

A Fény ünnepén

A múlt század nagy tudományos és technikai találmányainak egyike a fotográfia. Ahogyan György Aladár 1872-ben írta róla lelkesen: a napsugarat tette szolgájává az ember, hogy általa addig soha nem látottan hűséges képeket nyerjen. Az eltelt más-fél évszázad során a fénykép a mindennapok része lett, átformálta a sajtót, betört a művészetek templomába, műtárggyá, ugyanakkor tömegek szórakozásává vált, nagy üzletet hozott sokak számára, szolgálta a tudományt, a művészeteket és a politikát.

A magyar fotográfia, technikatörténet szép számmal büszkélkedhet világhírűvé vált alakjaival. Petzval József, Riszdorfer Ödön, Dulovits Jenő, Gábor Dénes találmányai, felfedezései nélkül szegényesebb lenne a mai csúcstechnika. André Kertész, Brassai, Moholy-Nagy László, a Capa fivérek, Kepes György, Munkácsi Márton, Paul Almásy neve jól cseng bárhol a világban. Tudásukat, szemléletmódjukat Magyarországon töltött éveik alapozták meg, és “odakint” váltak világhírűvé. Nevük örökre beíródott az egyetemes fotográfia történetébe. Mi számon tartjuk az “itthon maradottakat” is: Veress Ferenc, Rosti Pál, Székely Aladár, Balogh Rudolf, Escher Károly, Pécsi József és mások munkássága nemcsak a magyar, hanem az egyetemes kultúrát is gazdagította. A két világháború között, főleg a harmincas években a “magyaros stílus” képviselői – Rónai Dénes, Aszmann Ferenc, Vadas Ernő, dr. Zajky Zoltán, Vidarény Iván, Ramhab Gyula, Dulovits Jenő, Németh József, Angelo F. Pál, Szöllősy Kálmán és mások világhírre tettek szert. Ugyanekkor született meg a szociofotó elkötelezett vonulata, amely Haár Ferenc, Frühof (Gönci) Sándor, Kálmán Kata, Kárász Judit, Tabák Lajos és mások munkásságán keresztül ma is hatással van ránk. Természetesen más szellemi műhelyek, stílusirányzatok is gazdagítják a magyar fotóművészet széles palettáját. A nemrég elhunyt, vagy még velünk élő “klasszikusok” mellett ott vannak az új formanyelvet kialakító “Más-Kép látók”, és a beskatulyázhatatlan “magányos farkasok”. Es ott vannak a természetelvűek, a képzőművészet területén is otthonosan mozgók, no meg a fiatalok. Nevüket csak most kezdjük megjegyezni, pedig felkészültek, tehetségesek, és egyre gyakrabban vannak jelen a világban. Párizsban, Londonban, Berlinben, Moszkvában, New Yorkban és Tokióban ők formálnak aktuális Magyarország-képet a külföld számára.

Most, amikor hamarosan búcsúzunk a XX. századtól, attól a kortól, mely tán a legmegrázóbb változásokat hozta a magyarság számára, szükséges felmérni a szellemi közeget, amelyben élünk. Fényképek formájában tárgyi emlékeket – üzenetet – kell hagyni az eljövendő korok számára, hogy alkalmuk és lehetőségük legyen rácsodálkozni a magyar kultúra szerves részét képező fotóművészet szellemi kiválóságaira, testi-szellemi arculatára. A Magyar Fotóművészek Szövetsége a II. Országos Fotóhetek szakmai és művészi felelősséggel történő megrendezésével ezt az üzenetet viszi át a harmadik évezredbe. Köszönet illeti a kiállító-művészeket, elméleti, történeti és múzeumi szakembereket, kiállítás-rendezőket, szervezőket, a kuratórium tagjait, támogatóinkat, rokonszenvezőinket, hogy közreműködtek a minden eddiginél nagyobb, a nemzetközi figyelmet is felkeltő hazai fotófesztivál létrehozásában, amellyel köszönthetjük a közelgő millenniumot, a Fény ünnepén.

Eifert János

a II. Országos Fotóhetek kuratóriumának elnöke

 

 Association of Hungarian Phorographers

At the Feast of Light

Photography was one of the great srientific and technical achievements of the lant century. Man, wrote Aladár György enthusiastically of photography in 1872, had made sunlight his servant to create images more faithful than had ever been seen before. During the hundred and fifty years since, photographs have become a part of daily life – reforming the press and invading the temple of the arts. Photographs have turned into artefacts as well as entertainment for the masses, created great business for many, and served science, the arts and politics.

Hungarian photography and history of technology prides itrelf on a notable number of famous personages. Present-day cutting edge technology would be poorer without the inventions and discoveries of József Petzval, Ödön Riszdorfer, Jeno Dulovits, Dénes Gábor. The names of André Kertész, Brassai, László Moholy-Nagy, the Capa brothers, György Kepes, Márton Munkám, Paul Almásy resonate throughout the world. The years these men lived in Hungary established for them perspective and professional capabilities which catapulted them to fame on the world stage. Their names have been permanently etched in the history of universal photography. We also acclaim those who had stayed, since Ferenc Veress, Pál Rosti, Aladár Székely, Rudolf Balogh, Károly Escher, József Pécsi and others contributed not only to Hungarian, but also international culture. Representatives of the ‘Hungarian style’ in the inter-war years, espeáally in the thirties, Dénes Rónai, Ferenc Aszmann, Erno Vadas, dr. Zoltán Zajky, Iván Vidarény, Gyula Ramhab, Jeno Dulovits, József Németh, Pál F. Angelo, Kálmán Szollosy and others acquired world fame. This period also saw the birth of the committed trend of sociophotography, still influential through the work of Ferenc Haár, Sándor Frühof-Gönci, Kata Kálmán, Judit Kárász, Lajos Tabák and others. There are of course other intellectual árcles and stylistic trends that have contdbuted to the colourful palette of Hungarian photography: the ‘Más-Kép látók’ Group with their new language of form as well as the ‘lonely wolves’, impossible to label. Also, there are the ‘nature-principled’, those well-versed in other visual art forms, not to mention the young generation. We are only starting to learn their names, although they are well-prepared and talented, and make their appearance in the world with evergreater frequency. These are the artists that create the picture of contemporary Hungary for the foreigner in Paris, London, Berlin, Moscow, New York and Tokyo.

Now that we are soon to take our farewell of the 20th century, the age that has brought perhaps the most shattering changes for Hungarians, the time has come to re-assess the intellectual environment. We must bequeath an objectified inheritance, leave a message for future generations to allow them to marvel at the intellectual excellence and the physical and intellectual image of a photography that forms an organic part of Hungarian culture. By organising the 2″ National Photo Festival with a commitment to professional and artistic responsibility, the Association of Hungarian Photographers conveys this message to the third millennium. Our gratitude to the exhibiting artists, to theoreticians, historians and museum staff, exhibition administrators and organisers, members of the Board, our sponsors and our sympathisers for their contribution to creating the largest festival of photography ever in this country, which has attracted attention abroad as well and is a satutation to the approaching millennium, at the Feast of Light.

János Eifert

Chairman of the Board of Trustees of the 2nd National Photo Festival

 

2. Országos Fotóhetek – az exponált világ, 1999. április 7-25.

Nemzeti Kulturális örökség Minisztériuma

 

Miniszteri köszöntő

Az exponált világ

 

Ahogyan egy család számára a fényképalbumnak felbecsül-hetetlen értéke van, hiszen lehetővé teszi az elhaltaknak, hogy “jelen legyenek”, és a még élőknek, hogy erőt és tudást merítsenek az elődök pillantásából, úgy a nemzetnek is szüksége van arra, hogy az előző generációkkal a fénykép útján is kapcsolatban tudjon maradni. A kimondott szó, a leírt mondatok szinte folyamatosan devalválódnak, de a képekről lepereg a hamis szándék. Ahhoz, hogy hiteles fényképek készüljenek, és azok megmaradjanak, több feltétel szükséges. Az egyik, hogy a tehetséges fotográfusok folyamatosan dolgozhassanak akkor is, ha a ma készült képeknek esetleg még nincsen feltűnő haszna vagy jelentősége. A másik, hogy az elkészült képek hozzáférhetők legyenek. Ehhez gyűjteményekre, múzeumokra van szükség, könyvkiadásra, és szaklapokra. A harmadik a bemutatkozás, a megmérettetés lehetősége.

Közhely, hogy kicsiny lélekszámú nép vagyunk, és nyelvünket kevesen beszélik, ezért elemi érdekünk, hogy a kommunikáció más eszközeit is kihasználjuk. Természetes, hogy a nemzetközi kapcsolatokban, az Európai Uniós csatlakozásunkkor az erényeket felsorakoztató érveknél a kultúra előnyt élvez a gazdasági mutatókkal szemben. A zene-, a tánc-, és a vizuális művészetek, különösen a fotóművészet könnyebben tud országhatárokat áthidalni, és nyelvi nehézségeket leküzdeni. Ugyancsak közhely, hogy a fotó népszerű. A kiállítási intézmények lenyűgöző látogatottságról számolnak be egy-egy fotókiállítás kapcsán. Önmagában ez még nem feltétlenül értékmérő, de ne feledjük, hogy egyéb művészeti ágakkal szemben, ahol a kortárs művészet és a befogadók között meglehetősen mély szakadék tátong, a közönség a kortárs és korszerű fotográfiát is szeretettel fogadja, és viszonylagos harmónia uralkodik alkotók és befogadók között. A művészeteket egymáshoz közelebb hozni éppen a fotográfia képes leginkább avval, hogy megörökíti, felmutatja azok értékeit a jelen- és az utókor számára.

A II. Országos Fotóheteket – 123 kiállításával, 40 rendezvényével, elméleti szimpóziumával – világviszonylatban is a legnagyobb fotófesztiválok közé sorolják, és remélhető, hogy akárcsak a párizsi “Mois de la Photo”, vagy a Pozsonyi Fotóhónap, előbb-utóbb a nemzetközi érdeklődés középpontjába kerül. Rangját, értékét nemcsak a kiállító művészek, és az alkotásoknak helyet adó múzeumok, kiállítótermek, galériák adják, hanem a befogadó közönség is, amely érdeklődésével, fogékonyságával, aktív részvételével, hozzáértő visszajelzéseivel ösztönzően hat a fotóművészeti közéletre.

A Magyar Fotóművészek Szövetsége szándéka szerint úgy állította össze a Fotóhetek programját, hogy világosan kirajzolód-hassanak a mai magyar fotográfia erővonalai, kitapinthatók legyenek szellemi értékei, helyet kaphassanak a különböző stílusok, irányzatok, a klasszikus és az előremutató törekvések képviselői. A “sztár”-fotográfusok együtt jelennek meg a fiatal, berobbanó tehetségekkel, és a kiállítások falain, a fényérzékeny anyagon rögzülve végtelen gazdagságban jelenik meg zaklatott, lassan fénysebességnyire felgyorsuló, fájdalmainkat és örömeinket visszatükröző, szidott és szeretett világunk: az exponált világ.

Dr. Hámori József

a nemzeti kulturális örökség minisztere

 

A World Revealed

 

As the precious family album altows the deceased to ‘be present’ and the living to gain strength and knowledge from the glances of their ancestors, so does a nation need to remain in contact with previous generations through its photographic record. Words uttered and sentences written are devalued almost by the day, but pictures resist alt false intentions. There are several preconditions far the creation of authentic photographs and their preservation. One is that talented photographers should have the possibility to conduct their work even if photos taken today may not have manifest benefit or significance. The second one is that, once finished, pictures should be made accessible. This necessitates collections and museums, books and professional journals. The third one is to provide the opportunity for being introduced and judged.

As a nation we number but a few: not many speak our language. It is therefore crucial for us to take advantage of other means of communication. In international relations or in the issue of our accession to the European Union, culture is inherently preferred to economic indicators when it comes to the arguments for our virtues. Music, dance and the visual arts, especially photography, can bridge national boundaries and speak in universal languages.

Photos are popular. Exhibition halls report fantastic attendance figures at photo exhibitions. This in itself may not be a measure of value, but unlike the public’s disdain for many other contemporary art forms, the public is happy to welcome contemporary and modern photography, where retative harmony reigns between artist and audience. Photography is the most suitable form for reconciling the arts by preserving and highlighting their values for present and future generations.

The 2nd National Photo Festival, with 123 exhibitions, 40 functions and conferences on theory, is listed among the largest photography festivals world-wide, and it may be hoped that similarty to ‘Mois de la Photo’ in Paris or the Bratislava Photo Month, it will sooner or later become the focus of international interest. It is not merely the exhibiting artistr and the museums, exhibition halls and galleries that guarantee its standing and worth, but aLso the public, which, through its attention, receptivity, active participation and comments provides a stimulus for photography today.

It was the intention of the Association of Hungarian Photographers to create a programme for the Photo festivat that clearly charts the lines of force in present-day Hungarian photography, to throw into relief its intetlectual values, and to allow space for the representatives of various styles, trends, including ctassic and progressive efforts.’Star photographers appear together with daring young talent, and there appears on the watls of the exhibitions, fixed on photosensitive materiat, the infinite richness of our tor-mented world, gradually accelerating to the speed of light, reflecting our pain and joy, a world hated and beloved: a world revealed.

Dr. József Hámori

Minister for National Cultural Heritage