János Eifert - Photographer

Öt világrész fotóművészete (16.) Tóth István gyűjteményéből – Győr, Xantus János Múzeum Rómer terme, 2002. szeptember 5-22.

0-Öt-világrész-fotóművészete-Győr

 

0.Aszmann-Bois 0-Angelo-Magyar-falu0-Lombardi-Esernyős-hölgy 0-Jaunzemi-Revelation0-Agarwala-Utolsó-fogoly 0-Leopold-Fischer-Vihar0-Owaisi-Sand-boats 0-Darnhofer-Károgó-varjak0-Bartos-River-in-details 0-Whitaker-Mosás-a-Fyne-tónál

Öt világrész fotóművészete (16.)  Tóth István gyűjteményéből

Győr, Xantus János Múzeum Rómer terme, 2002. szeptember 5-22.

Az Öt világrész fotóművészete kiállításnak és gyűjteménynek a története több évtizedes múltra nyúlik vissza. A hatvanas évek közepén a Ceglédi Foto Club vezetősége – köztük Tóth István, a klub akkori elnöke is – elhatározta, hogy nemzetközi kiállítást szerveznek. Az akkoriban legeredményesebb fotográfusokat hívták meg, személyenként tíz-tíz képpel. A meghívottak között szerepelt a világhírű Yousuf Karsh, a szovjet Dmitrij Baltermansz, a lengyel Edward Hartwig, és sokan mások is. Gyűltek a képek, nagy izgalommal készültek a kiállításra. Szép katalógus is készült, amelyet a megnyitó napján majdnem bezúzattak. Aztán, mint a mesében, minden jóra fordult. A kiállításnak óriási sikere lett, híre a határokon messze túljutott és átvéve az ötletet, rövidesen számos hasonló külföldi tárlatot rendeztek.

Tóth István továbbra is figyelemmel kísérte a legkiválóbb külföldi kiállítókat, felvette velük a kapcsolatot, majd a legjobb képeiket kérte tőlük a szépen gyarapodó gyűjteményébe. A sok évtizedes munka eredményeként mára kettőezernél több eredeti mű gyűlt össze. A sokszínű és változatos kollekcióból számos kiállítást adott közre. Néhány éve az akkor még „csak” ezerötszáz művet tartalmazó gyűjtemény valamennyi darabját egyidejűleg Székesfehérvár hét(!) különböző kiállítótermében mutatták be. Ezév szeptemberében a MÉDIAWAVE és a Jelenkori Fotóművészeti Gyűjtemény közös rendezésében, Győrben, a Xantus János Múzeum Rómer termében látható Öt világrész fotóművészete éppen a tizenhatodik sorszámot viseli. Eifert János válogatásában természetfotókat, tájképeket láthat az érdeklődő közönség. Különböző országokból, különböző korszakokból mintegy fotótörténeti áttekintésben láthatjuk, hogy a világ különböző pontjain hányféle felfogásban, stílusban ábrázolták a tájat, az ember épített- és természeti környezetét. Aszmann Ferenc szürke gulyája, Angelo Funk Pál magyar faluja a harmincas években készült, Val Goretsky (USA) képe metropolisz felhőkarcolóit helyezi az ember mögé. Ken Bryan (UK) a skót táj időtlen nyugalmát, Jiri Bartos (Csehország) a folyópart alakzatait idézi játékos szépségükkel P. G. Chang (Honkong) Tengerparti jelenete a klasszikus fotográfia szabályai szerint készült, míg Leopold Fischer (Ausztria) Vihara a többszörös izohélia eszköztárából merített. Edmund Whitaker (Németország) Három fája a képzőművészeti látásmódot idézi, Irene P. Froy (Belgium) képei vászonra nyomtatott digitális printek. Wellington Lee (USA) Reggele egy számunkra távoli földrész festői látványát hozza közelségbe, Adit Agarwala (India) Utolsó fogja jelképi erejével mutat a távolba. Hozhatnám példaként Guerrino Bertuzzi (Olaszország) Tavasztáncát, Karl Darnhofer (Ausztria) Károgó varjait, Péteris Jaunzemi (Litvánia) Revelációját, vagy Enzo Lombardi (Olaszország) Esernyős hölgyét, mindig ugyanoda lyukadnék ki: a képek, amelyek tíz-húsz-harminc éve, vagy mégkorábban, jórészt ezüstalapú, fekete-fehér anyagokra készültek, kevés színnel, de mégis változatosan jelenítik meg a világ tájait, az ember és a természet kapcsolatát, és ugyanakkor bepillantást engednek a fotográfia sokszínű eszköztárába, korok és korszakok művészi hitvallásába, az egyes alkotók műhelytitkaiba is.

Eifert János, a kiállítás kurátora                                                                                                                                           Győr, 2002. augusztus 22.

0-Serras