Karácsonyi ünnepi vásárra készülődnek a Kliment Ohridski sugárúton, az egykori szovjet hősi emlékmű tövében. Sátrakat állítanak fel, lámpasorokat szerelnek, modern bovlikkal töltik fel a pultokat. Elbűvölően gusztustalan, ahogy a kapitalizmus keveredik a szocializmussal. Angyalok szállnak le az égből a Nestlé és más multik sátraira, és a díszkivilágításban jobban érvényesülnek a szovjet katonák géppiztolyai, valamint ahogy a “nép” fogadja őket… a felállított nagy sátorban – akárcsak a müncheni sörcsarnokban – italokat mérnek, és jókat lehet zabálni… gyűrött, rosszkedvű arcok, a fiatalok röhögcsélnek a sok-sok bovli láttán… elkeseredettség, peszimizmus, bezzeg régen…

Van ok az aggodalomra… Hiába növekedett gyorsan az ország gazdasága az elmúlt tíz évben. A 2008-ban bekövetkezett világgazdasági recesszió Bulgáriát is elérte. 2009-re a nemzetközi gazdasági szervezetek 3% körüli bolgár visszaesést prognosztizálnak. A visszaesés a fémfeldolgozó iparban, az építőiparban, a szállítmányozásban és a textiliparban a legnagyobb.
A makrogazdaság stabilitásának fenntartása érdekében a kormány jelentős erőfeszítéseket tesz. Az állami költségvetés rendre pozitív szaldóval zárt az elmúlt időszakban, amit a rögzített árfolyamrendszer ösztönzött. A költségvetési többletnek köszönhetően az államadósság a GDP 20%-a alá csökkent. A kereskedelmi és a folyó fizetési mérleg azonban tartós hiányt mutat, mindkét egyenleg hiánya meghaladta a GDP 25%-át 2007-ben és 2008-ban. A működőtőke-beáramlás 2007-ig finanszírozni tudta a folyó fizetési mérleghiányt, 2008-ban azonban már csak annak alig több mint 70%-át fedezte.

Ha többet akarsz tudni a témáról, az ITD Hungary tájékoztatása alapján, kérlek, olvasd tovább… Read more

Ma korán kelünk, míg Ildikó készül, Pocit (a kutyát) leviszem sétálni. A közeli parkban egy fiatalember fekszik/alszik/haldoklid a földön, egy rendőr mentőt hív, néhány perc múlva már hallom a szirénát… Reggeli, majd irány a Szófiai Magyar Intézet, az “igazgató asszonyt” beviszem a munkahelyére. Pocit hozom magammal, vele teszek egy kört, miután találok egy parkolóhelyet. Fényképezem a régi-új házakat, házfalakat, lepukkant és lerobbant egykoron szép épületeket, udvarokat, és az itt élő embereket. Teljesen belemerülök a fotografálásba… Bár ne tettem volna, mert kék zóna, parkolójegyem nincs, hát kapok is egy szép sárga kerékbilincset. Sebaj, Ildinek szólok, fordít, majd 10 levát fizetünk a levételért. Megy tovább a nap.

Aztán átmegyünk a Nemzeti Galériába (National Art Gallery), ahol megnézzük az augusztusi-szeptemberi “Tánc a fotóművészetben” kiállítás színhelyét. Bisera Yossifova igazgató és munkatársa kulturált, kellemes emberek. Hamar szótértünk. Tárcsázom a Fotóművészek Szövetségét, és Csapó Beától megtudom, hány darab, és milyen méretű keretezett képből áll az anyag, ennek alapján helyszíni szemle a “vörös szalonban”, szétosztjuk a feladatokat. Úgy tűnik, egy nagyszerű kiállítást rendezhetek majd egy nagyszerű helyen…

Fejér-Hadúr Péter és Kiss Viktor  BENSŐ TÁJAK, MEDITÁCIÓK című közös kiállítása
A kiállítás Gorna Orjahovic, Pleven és Szófia után Vidinben, a Nikola Petrov Művészeti Galériában kerül bemutatásra.

Fejér Hadúr Péter 1969-ben született Budapesten. 1988-ban érettségizett Sárospatakon. 1990-től a Ferenczy Művészeti Körben rajztanulmányokat folytat, majd 2001-ben a Napút Képzőművészeti Főiskolán festészetet tanul, ahol mestere Döbröntei Zoltán. Festményei alapélményeit a mindennapi élet, a látomás és a megnyilvánuló világ színes átjárói adják.
Kiss Viktor     1977-ben született Miskolcon. 1981 óta Budapesten lakik. Rajzzal és festészettel 1995-ben Boda Balázs és Oláh Kati balatonfelvidéki festőházaspár képeinek hatására kezdett foglalkozni. 3 évig tanult napi rendszerességgel a Ferenczy István Vizuális Műhelyben. 1998-tól kezdve rendez kiállításokat. Mesterével, Döbröntei Zoltánnal az általa vezetett Skarabeusz Művészeti Műhely munkatársa, majd a Napút Képzőművészeti Főiskola tanulója lett. 2007-től tagja az Art-Area Galériának és 2008-tól a XVI. kerületi Festőművészek Társaságának. Különösen érdeklik a színtan kérdései, amely témában további tanulmányokat, képzőművészeti kísérleteket, közös és önálló kiállításokat tervez mesterével.
http://www.art-area.hu/artist_gallery.php?artist_id=49
http://www.kissviktor.eoldal.hu 

В ХГ “Илия Бешков”

Плевенски вести, 22 Ноември 2009 

Две изложби съвместно с Унгарския културен институт

В голямата плевенска галерия “Илия Бешков” през седмицата бяха открити две зложби. В галерията гостува Унгарският културен институт с фотоизложба на Янош Ейферт и приложна изложба – мозайки на Тимеа Каркиш. Не за първи път Унгарския културен институт гостува в Плевен и сега традицията е продължена.
Фотоизложбата на Янош Ейферт представя негови творби от различни периоди и поредици. Изложбата вече е била показвана в София и в Пловдив. Янош Ейферт е един от най-известните представители на унгарското фотографско изкуство. Той е роден през 1943 г. в Ходмезьовашархей, Унгария. Занимава се с фотография от 1968 г., като паралелно с това танцува в унгарския ансамбъл „Хонвед”. От 1985 г. прави и иапорами. През 1998 г. става художествен ръководител на Първата унгарска национална фотоседмица, основател и главен редактор на първото онлайн фотографско списание /сайта на Унгарския съюз на фотографите/. В периода 2002-2004 г. е художествен ръководител на фестивала Mediawave. През 2006 г. заминава на научна командировка в Китай по покана на Китайската асоциация на фотографите, от което се ражда цикъла ”Пътят на коприната”. Неговото творчество е стилово разнообразно и многопосочно. Самият той е многостранна и постоянно експериментираща личност. Фотоапаратът му е заснел различни мигове свързани с танца, природата, пиложното изкуство, както и актови снимки. Работи като преподавател, лектор и експерт. Има 150 самостоятелни изложби, участвал е в 650 общи изложби, награждаван е 168 пъти. Снимал е в 41 страни. Фотографии, фоторепортажи и статии на Янош Ейферт редовно излизат в специализираната преса в Унгария и чужбина, те са включвани в книги  и са излъчвани по електронни медии. Ейферт е написал предговори за много фотоалбуми и изложбени каталози, изнасял е лекции. Негови творби има в 12 престижни общи сбирки /Белгия, Германия, Австрия, САЩ/.
Каменно вълшебство – изложба мозайки на Тимеа Каркиш “Втора спирка” за зложбата след София.
Втората изложба, която показва в Плевен Унгарският културен институт е приложна – това са мозайки на Тимеа Каркиш. Тя учи в продължение на три години в най-престижната школа за мозайки в Европа – Scuola Mosaicisti del Fiuli /Италия/. През 2004 г. се дипломира по специалността “Мозайка”, а през 2005 г. е приета в Националното сдружение на унгарските творци. Първата изложба на Тимеа Каркиш е в Галерия “Дуна” в Будапеща. Приложничката обича ексеримента с материята. Тя реализира творческата си изява чрез този експеримент и чрез дълбоката си връзка с живата природа, като използва в работата си природни материали  и предлаганите от минералите възможности. Стремежът на Тимеа Каркиш е картините и да отразяват природните цветове и форми.
Татяна ЛЮБЕНОВА

11, сряда, 17.00 часа Плевен – Художествена галерия “Илия Бешков”
Откриване на изложбите: “Новели в картини” – фотоизложба на Янош Ейферт

Настоящата изложба на Янош Ейферт представя 37 негови творби от различни поредици: “Актова фотография”, “Триптихи”, “Природа”, “Танц” и “Пътуване”. Изложбата вече е била показвана в София и в Пловдив (Международни фотографски срещи).
Янош Ейферт е един от най-известните представители на унгарското фотографско изкуство в Унгария и чужбина. Неговото творчество не може да се вмести в една стилова категория, той твори в много посоки. Ейферт е многостранна, непрекъснато обновяваща се, експериментираща фигура. Известността му се дължи на танцови, актови, природни и приложни фотографии. Работи освен това и като преподавател, лектор и експерт. Има зад гърба си 150 самостоятелни изложби, участвал е в 650 общи изложби, награждаван е 168 пъти. Снимал е в 41 страни. Неговите фотографии, фоторепортажи и статии редовно излизат в специализираната преса, в унгарски и чуждестранни вестници, книги и електронни медии. Написал е предговори за много фотоалбуми и изложбени каталози, откривал е изложби, изнасял е лекции.

Каменно вълшебство – изложба мозайки на Тимеа Каркиш “Втора спирка” за изложбата след София.
В продължение на три години (2001-2004) Тимеа Каркиш учи в най-престижната школа за мозайки в Европа – Scuola Mosaicisti del Fiuli (Италия). През 2004 г. се дипломира по специалността “Мозайка”. През 2005 г. е приета в Националното сдружение на унгарските творци. Първата изложба на Тимеа Каркиш е в Галерия “Дуна” в Будапеща.
Творческата концепция на Тимеа Каркиш има две направления: от една страна експеримент с материята, от друга – творческата изява. Авторката дава израз на преклонението си пред живата природа, използвайки предлаганите от минералите възможности. Стремежът на Тимеа Каркиш е картините й да отразяват природните цветове и форми.
Изложбите ще продължат до 10 декември

На 11 ноември от 17 ч. в ХГ „Илия Бешков” ще се открият две изложби – плод на добронамереното и дългогодишно сътрудничество между плевенската галерия и Унгарския културен институт – София.

Янош Ейферт е роден на 8 май 1943 г. в Ходмезьовашархей, Унгария. Започва да се занимава с фотография през 1968 г. От 1985 г. прави и диапорами. През 1998 г. е художествен ръководител на Първата унгарска национална фотоседмица, основател и главен редактор на първото онлайн фотографско списание (сайта на Унгарския съюз на фотографите). В периода 2002-2004 г. е художествен ръководител на фестивала Mediawave. През 2006 г. заминава на научна командировка в Китай по покана на Китайската асоциация на фотографите.

Янош Ейферт е един от най-известните представители на унгарското фотографско изкуство в Унгария и чужбина. Неговото творчество не може да се вмести в една стилова категория, той твори в много посоки. Ейферт е многостранна, непрекъснато обновяваща се, експериментираща фигура. Известността му се дължи на танцови, актови, природни и приложни фотографии. Работи освен това и както преподавател, лектор и експерт.

За приятелите на фотографията и приложните изкуства, настоящата експозиция е повод за празник-среща с най-утвърденото име във фотографията и смелата новаторка Тимеа Каркиш.

Тимеа Каркиш в продължение на три години (2001-2004 г.) учи в най-престижната школа за мозайки в Европа – Scuola Mosaicisti del Fiuli  (Италия).  През 2004 г. се дипломира по специалност „Мозайка”. 2005 г. е приета в  Националното сдружение на унгарските творци, а първата й изложба е в галерия „Дуна” в Будапеща.

Творческата концепция на авторката има две направления: от една страна – експеримент с материята, от друга – личностна и творческа интерпретация. Тимеа Каркиш вярва в живата природа като използва предлаганите от минералите възможности за отразяване на естествените цветове и форми в нея. И  както казва: „Чрез индивидуалното пренареждане на конкретните елементи и мотиви се опитвам да създам изцяло ново качество. Старателната, стигаща до най-малките подробности изработка на творбите ми е дан на почит към древното изкуство. Повърхностите едновременно отразяват насладата от съзидателния труд на занаятчията и носталгията по някогашното обществено битие, по работата, извършвана в името на общността. Опитвам се да привлека вниманието върху естетическото качество на творбите си, техните символи, широкия им асоциативен кръг и многопластов художествен израз.”

Двете експозиции ще бъдат отворени за посещения до 10 декември 2009 г.

Антония Караиванова  – уредник в ХГ „Илия Бешков”

Голи тела в центъра на Плевен
Янош Ейферт представя актова фотография

Един от най-добрите фотографи в Европа ще гостува у нас с изложбата “Новели в картини”. Той е творец, умеещ да запечатва най-точно танцови движения, да показва голото тяло в цялата му прелест и да снима природни феномени.

Настоящата експозиция на Янош Ейферт ще се открие в Художествената галерия на Плевен  на 11 ноември и ще представи 37 творби от различни поредици: „Актова фотография”, „Триптихи”, „Природа”, „Танц” и „Пътуване”.

Ейферт има зад гърба си 150 самостоятелни изложби, участвал е в 650 общи и е награждаван 168 пъти. Снимал е в 41 страни. Неговите фотографии, фоторепортажи и статии редовно излизат в специализираната преса, в унгарски и чуждестранни вестници, книги и електронни медии. Написал е предговори за много фотоалбуми и изложбени каталози, откривал е изложби и е изнасял десетки лекции.

Bсеки ден, четвъртък, 29 октомври 2009

 Bulgária, Szófia. A nemzetközi számítógépes művészet fóruma “10101 Computer Space” díjátadó ünnepségét a Külföldi Művészek Galériájában tartották meg, ahol megjelentek a kormány tagjai, üdvözleteket küldte Bulgária Köztársasági Elnöke, és a Bolgár Köztársaság Nemzetgyűlésének Elnöke. A díjak a Microsoft XBox-Bulgária, iPod nano, az Apple BBS-VAD Bulgária, SCAS and Computer art center szoftver és hardver termékei, és a Net magazin előfizetése voltak. Móger Ildikó                , a Szófiai Magyar Intézet igazgatónője a compjuter- és elektronikus zene kategória díjait adta át Andre Kroenert “Windowwalkers – Aufschwung”, Tsung-jen Hsieh “Gang for Viola and Electronic music”, Deyan – “Fear” műveiért.

A fesztivált a SCAS and Computer art center több rangos intézmény és szervezet – például az Oktatási Minisztérium, British Council – Bulgaria, Microsoft-Bulgaria, BBS-VAD Apple Bulgaria, British Council – Bulgaria, Microsoft-Bulgaria, BBS-Apple VAD for Bulgaria – közreműködésével rendezte meg. A Magyar Kulturális Intézetben és Cseh Centrumban érdekes események voltak láthatók: robotok, berendezések és interaktív bemutatók, projektek, szakmai előadások a számítógépes művészetről, a társadalmi hálózatokról és az e-portfolióról (www.computerspace.org).

Наградените проекти в XX юбилейно издание на форума “Компютърно пространство”:

Компютърна графика:
1. Павел Павлов, “Илюстрация”
2. Герасим Витяков, “Линия на живота”
3. Христо Димитров, “FENDER”

Комютърна анимация:
1. Links Digiworks Inc., “KUDAN”
2. Amael Isnard, “Musicotherapie”
3. Михаил Попов, “Върви си”

Offline multimedia:
В тази категория журито не присъди първо място
2. Attentive displays Ltd. – “Advertising Attentive Displays”
3. Йордан Тузсузов – “Компютърна игра Binax 2″

Компютърна и електронна музика:
1. Bob Zopp, “Eyes”
2. Megan Schneck – “Dawn”

3. Bob Zopp – “Electronna musica”

Web design – изкуство и култура:

1. Янко Цветков, “АлфаДизайнер 11”
2. Йоханнес Артинян, Мария Джелебова – фотография
3. РИЗН – Студио за творческа комуникация – “РИЗН – Творческа комуникация”

Web design общество и институции:
1. Българска федерация по кендо – “Българска федерация по кендо”
Тук журито не присъди втора награда, но за сметка на това има две трети места.
3. Ladger, Българска мрежа на бизнес ангелите
Асоциация на българските села – Село.БГ – Духът на българското село!

Web design развлечение и хоби:
1. Web Design Factory – FS 8000
2. РИЗН – Творческа комуникация – Пукет – Организатори на събития
3. Дигиталус – Фейм Кардс

Web design технологии и пазар:
1. ProjectMiso – ProjectMiso
2. I-Creative – Родопски килими АД
3. Фючър Медиа ООД – Majestic Bay

Web design информация и медии:
1. Web Design Factory – “Denik”
2. “ПРЕСФАКТОРИ” ООД – “Пресфактори”
В тази категория журито не присъди трето място.

За поредна година освен традиционните награди в деветте категории на конкурса, бяха връчени и 6 специални награди.

• Награда за електронно правителство получи Лазар Иванов за сайт на община Приморско
• Награда на Microsoft Bulgaria за проект, реализиран с продукти на Microsoft бе присъдена на seeLastMinute.com
• Награда за дебютен проект получи Мая Милушева от категория Офлайн мултимедия
• Специални награди iPod от BBS – Apple VAD получиха сайт за безопасното шофиране, Йоханнес Артинян и KALDATA.com

 Computer Space 2009 Awarded Projects

Computer Graphics:
1. Gerasim Vitiakov, “Rebird”
2. Ivo Slavov, “The Hand of Evil”
3. Thorsten Kuske, “Echoes of perception”

Computer Animation:
1. Simeon Sokerov, “5 times”
2. Julien Lasbleiz, “Anima”
3. Adrien TOUPET, “La Main des Maîtres”

Offline multimedia:
3. Bozhidar Dimitrov and Lyubomir Tzvetkov – “Land Of Lost Memories”

Computer and electronic music:
1. Andre Kroenert, “Windowwalkers – Aufschwung”
2. tsung-jen Hsieh – “Gang–for Viola and Electronic music”
3. Deyan – “Fear”

Web design: art & culture:
1. Yohannes Artinian, “Hugo Voeten Art Centre”
2. Rizn Ltd., “Lime Production”
3. Rizn Ltd., “Lux Pac”

Web design: society & institutions:
2. CALIPERS – “Angels Club of BBAN”
3. Ediso Mehana kolelata

Web design: entertainment & hobby:
1. Edesign Ltd. – UPsurd
2. RIZN Ltd. – Amica
3. Web Design Factory – Glogster.com

Web design: technology & market:
1. I-creativ studio – Chipolino
2. Ediso – OIKOS
2. Redutta Solutions – Intradings Business Center

Web design: information & media:
1. Economedia – “Index Imoti”
2. Economedia – “Sofia Echo”

3. Kavoon – MTV Ukraine

 Special Awards:

• Borislav Slavov was awarded for his contribution to the development of the Bulgarian online music society.
• Microsoft Bulgaria award – Land of lost memories
• Bozhidar Dimitrov and Lyubomir Tzvetkov received the Debut project award
• iPod speical awards from BBS – Apple VAD

Fiatal srácok játszanak a szovjet hadsereg emlékműve előtt. Itt kapott helyet egy szabadtéri kiállítás is, ami a lehetséges jövőt, a város új képét rajzolja fel (Eifert János felvételei)

Szófia (София – Sofija, régi magyar nevén: Szeredőc), Bulgária fővárosa, és egyben a legnépesebb (2006-os adat szerint 1 377 531 lakosú) városa.

Története. A terület első lakosai a Kr. e. 8. század folyamán már megtelepedtek, így Európa egyik legöregebb fővárosaként tarthatjuk számon Szófiát. Az első, Serdica elnevezését a trák Serdi törzs után kapta. Ezt megtartotta a római hódítás után is és Moesia provincia központjává vált. E korabeli romok ma is megtalálhatóak a központban, ahol a metróállomás neve is az ókori elnevezést viseli.

A népvándorlás korában a hunok feldúlták és elpusztították, ami után I. Justinianus keletrómai császár építette újjá Triaditsa néven. A hunok után érkező szlávok már Szredec néven említik, amit a 809-ben érkező bolgárok átvettek és egészen a 16. századig használtak. Szófia elnevezés a törökök elől beszivárgó görög népességtől ered a 14. századból. 1382-ben kezdetét vette a közel ötszáz éves török uralom. Bulgáriát Rumélia néven átszervezték, és Szófia lett a közigazgatási központja. Az iga alól 1878-ban szabadult fel orosz csapatok segítségével (aminek tiszteletére a középkori orosz hadvezér, Alekszandr Nyevszkij nevét ma is viseli székesegyháza bolgáros változatban: Alekszandar Nevszki), és a független Bulgária fővárosa lett. A 20. században lakossága megtöbbszöröződött. Különösen a második világháborút követő népköztársasági idők rohamos lakótelep-építéseinek köszönhetően a századfordulón még kisvárosból milliós nagyvárossá lett.

Sofia (Bulgarian: София, pronounced [ˈsɔfija] is the capital and largest city of Bulgaria and the 12th largest city by population in the European Union, with 1.4 million people living in the Capital Municipality.[2] It is located in western Bulgaria, at the foot of Mount Vitosha, and is the administrative, cultural, economic, and educational centre of the country.

One of the oldest cities in Europe, the history of Serdica-Sredets-Sofia can be traced back some 7000 years; prehistoric settlements were excavated in the centre of the present city, near the royal palace, as well as in outer districts such as Slatina and Obelia. The well preserved town walls (especially their substructures) from antiquity date back before the 7th century BC, when Thracians established their city next to the most important and highly respected mineral spring, still functioning today. Sofia has had several names in the different periods of its existence, and remnants from the city’s past can still be seen today alongside modern landmarks.

Names. Sofia was first mentioned in the sources as Serdica in relation to Marcus Licinius Crassus’ campaigns in 29 BC. The name Serdica or Sardica (Σερδική, Σαρδική) was popular in Latin, Ancient Greek and Byzantine Greek sources from Antiquity and the Middle Ages; it was related to the local Celtic tribe of the Serdi. The name was last used in the 19th century in a Bulgarian text, Service and hagiography of Saint George the New of Sofia: ВЪ САРДАКІИ. Another of Sofia’s names, Triaditsa (Τριάδιτζα), was mentioned in Greek medieval sources. The Bulgarian name Sredets (СРѢДЄЦЪ), an adaptation of Serdica, first appeared in the 11th-century Vision of Daniel and was widely used in the Middle Ages. The current name Sofia was first used in the 14th-century Vitosha Charter of Bulgarian tsar Ivan Shishman or in a Ragusan merchant’s notes of 1376; it refers to the famous Hagia Sophia Church, an ancient church in the city named after the Christian concept of the Holy Wisdom. Although Sredets remained in use until the late 18th century, Sofia gradually overcame the Slavic name in popularity. During the Ottoman rule it was called Sofya by the Turkish population.

Geography. Sofia’s development as a significant settlement owes much to its central position in the Balkans. It is situated in western Bulgaria, at the northern foot of the Vitosha mountain, in the Sofia Valley that is surrounded by mountains on all sides. The valley is the largest one in the country with territory of 1,186 square kilometres (457.9 sq mi) and average altitude of 550 metres (1,804 ft). Three mountain passes lead to the city, which have been key roads since antiquity, connecting the Adriatic Sea and Central Europe with the Black and Aegean Seas.

A number of low rivers cross the city, including the Vladaiska and the Perlovska. The Iskar River in its upper course flows near eastern Sofia. The city is known for its numerous mineral and thermal springs. Artificial and dam lakes were built in the last century.

It is located 130 kilometres (81 mi) northwest of Plovdiv, Bulgaria’s second largest city, 340 kilometres (211 mi) west of Burgas[5]380 kilometres (236 mi) west of Varna, Bulgaria’s major port-cities on the Bulgarian Black Sea Coast. The city is situated at less than 200 kilometres (124 mi) from the borders with three countries: 55 kilometres (34 mi) from Kalotina on the Serbian border, 113 kilometres (70 mi) from Gyueshevo on the frontier with the Republic of Macedonia and 183 kilometres (114 mi) from the Greek border at Kulata.

Climate. Sofia has a humid continental climate (Koppen Cfb) with high temperature amplitudes. The hottest month is August while January is the coldest. Up to 1936 the average annual temperature was 10.0 °C (50 °F) and since then it has risen by +0.5 °C (+1 °F). The city receives around 650 millimetres (25.6 in) annual precipitation with summer maximum and winter minimum. The temperatures in Sofia generally remain cooler than other parts of Bulgaria in summer, due to the high altitude of the valley in which it is situated. However temperatures can still reach up to 40 °C on occasions.

Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Sofia

Plakátkiállítások:
SZABADSÁG ÉS DEMOKRÁCIA
1956 – A SZABADSÁG REMÉNYE

Megnyitják: 
Őexc. Láng Judit, a Magyar Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete
Móger Ildikó, a szófiai Magyar Kulturális Intézet igazgatója

Szófiától keletre, a mintegy száz kilométerre lévő Koprivstica a 6-os számú úton közelíthető meg. Jó darabon kanyargós, dombos terepen haladunk, nem túl jó minőségű úton. Helyenként, az Európai Uniós támogatással épült útszakaszokon már lehet haladni, de általában jobb a tempót alábbvenni. A főúttól 17 km-re elterülő faluig gyönyörű őszi tájakon, hegyek-völgyek között fut a kocsi, egészen a Topolnica folyócskáig. Két régi kőhíd vezet a túlpartra, ahova átterpeszkedik a múzeumfalu, a jórészt 18-19. században épült házacskáival.

Bulgária legmagasabban (tengerszint felett: 1060 m) fekvő településének 2600 lakosa van, és jórészt idegenforgalomból élnek. A helységet tarnovgradi (ma: Veliko Tirnovo) menekültjei alapították, akik a török megszállás elől menekültek 1393 júliusában. Az új telepesek állattenyésztéssel (juh, kecske, szarvasmarha) és termékeik eladásával foglalkoztak. A 18. század vége és a 19. század eleje a falu virágkora volt. Kialakult egy gazdag kereskedőréteg, amely nemcsak Európába, hanem Indiába, és Egyiptomba is eljutott árúival. Leginkább azonban az adószedésből éltek: nemcsak Bulgária sok területére szóló jogot szereztek, de ők hajtották be az adót Macedóniában és Albániában is. Ekkoriban 120 000 juhot legeltettek, kétezer lovuk volt. A háziiparuk rengeteg árút állított elő: egyedül a török piacra évi 250 tonna saját készítésű szövetet, valamint 250 000 pár zoknit és harisnyát exportáltak. A gazdaság feltűnhetett egy-egy rablóbandának is, mert a falut háromszor (1793, 1804 és 1809) fosztották ki és gyújtották fel. Mindannyiszor újjáépült, és a gazdagodás következtében egyre nagyobb lett. A 19. század közepén már közel ezer háza és 12000 lakosa volt. Nagy házak, templomok, hidak, iskolák épültek. Az 1876-os törökellenes felkelésben jelentős szerepet játszott a falu, de szerencséje volt: leverése után a törökök nem égették fel és ölték meg lakosait, mint ez több rebellis faluval megtörtént, hanem kegyesen elfogadták a gazdag kereskedők által felajánlott megváltási összeget. Néhány vezetővel leszámoltak ugyan, de – az utókor szerencséjére – magát a települést nem érte bántódás.

Az 1878-as felszabadulás érdekes módon negatív hatással volt Koprivsticára: a gazdag kereskedők és az értelmiségiek jelentős része elhagyta a némi védettséget élvező hegyi falut és a környékbeli nagyobb városokba költözött. A házak egy része az idők során tönkrement, de a Minisztertanács 1952-ben a települést múzeumfaluvá, 1971-ben védetté nyilvánította. Ez ugyan nem hozta vissza a virágkort, de megmentette a régi épületek további rombolását.

A híd előtt találjuk a főteret, középen egy lépcsős emlékművel, mauzóleummal, amelyet a felkelés tiszteletére építettek, az 50. évfordulón. A híddal szemben indul a Gerenlito utca, amelynek elején látható az Oszlenko-ház, a város egyik legszebb műemléképülete. Továbbhaladva egy régi műhely ablakán nézhetünk be, majd balra a Dimcso Debeljanov utca következik. Ennek jobboldalán, a templomkertben áll az utca névadójának, a költőnek a síremléke. A kékre festett, Régi templomnak is nevezett Szűz Mária templom egy régebbi helyén áll, amelyet a török rablócsapatok 1809-ben felgyújtottak. Ezután jobbra átvágva a T. Kablesov utcára érünk, ahol az 1854-ben elkészült Kablesov-házat látjuk. Nem akarom tovább idézni az útikönyvet, de a Ljutov-ház, a Szt. Cirill és metod iskola, a Karavelov-ház, a Kalacsev-kőhíd, a Debeljanov-ház, a Szt. Miklós-templom, a Benkovszki-ház ugyancsak fényképezésre érdemes…

a városban augusztus közepén folklórfesztivált, ötévenként (a 0-ra és 5-re végződő években) pedig Nemzetközi Folklórfesztivált rendeznek.

The town of Koprivshtitsa is the best preserved architectural reserve in Bulgaria. The small town with cobble-paved streets and picturesque colorful houses from the 17-18th century is situated among spacious meadows and quite forests with bracing air in the heart of Sredna Gora mountain, 110 km southeast of Sofia. Koprivshtitsa straggles along either side of the River Topolnitsa and there is hardly a part of town that is not named after an episode or participant in the April Uprising of 1876 in which the town played a crucial role. More than 380 of Koprivshtitsa’s houses date from this National Revival era, the most elaborate from 1842 to 1870. Six of them are turned into museums – each of them a real must-see. Koprivshtitsa also occupies an important place in the Bulgarian folk music calendar with its national music festival of musicians from all over the country taking place every 5 years. The town is a key point for hiking and sightseeing in the highest part of Sredna Gora.

 Копривщица е уникално селище, което е запазило над 300 паметника на българската култура от времето на Възраждането. По терасовидните склонове са изградени старинни къщи с големи стрехи, каменни оградни зидове и широки дървени порти. Къщите имат богата външна декорация – много прозорци и кепенци, издадени еркери и доста от тях са боядисани в синьо, жълто или червено. В Копривщица могат да се видят и къщите на писателя Любен Каравелов и поета Димчо Дебелянов. Възрожденският град Копривщица притежава над 30 категоризирани обекта за настаняване- хотели, вили сексли къщи и квртири. (http://www.rezervaciq.com/cat_29.html)

Копривщица се намира в сърцето на Централна Средна гора, на 1030 метра надморска височина. Градчето е разположено в живописна долина по двата бряга на река Тополница, а недалеч от него се извисявaт най-големите върхове в Средна гора – Богдан (1 604м.) и Буная (1 594м.). Read more

Egyik kedvenc éttermünk a Sztarata Kista, ahol nagyon olcsón, nagyon jókat szoktunk vacsorázni. Közben néhány étel elkészítésének a receptjét is megtudom. Salátákból óriási a választék, legismertebb a Sopszka saláta, amit otthon is elkészíthetünk.  Hozzávalók: 1 kígyóuborka, 3-4 paradicsom, 1 kis fej hagyma, bolgár (sirene) sajt, kevés olaj, só. Elkészítése: a kígyóuborkát, paradicsomot felkockázzuk, a hagymát is apró darabokra vágjuk, majd az egészet összekeverjük. Belekeverünk egy kevés olajat, majd ízlés szerint sózzuk. Végül a tetejére bolgár sajtot reszelünk. http://www.bolgaringatlanok.hu/konyha.shtml

Bolgár vegyes sült. Hozzávalók: 1 padlizsán, 3 kis, vékony cukkini, 2 húsos zöldpaprika, 3 paradicsom, 2 fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 5 dkg parmezán jellegű sajt, 10 dkg feta sajt, olaj, só, bors, bazsalikom. Elkészítés: A zöldségeket megtisztítjuk, megmossuk. A padlizsánt, paradicsomot és cukkinit héjastól felkarikázzuk. A hagymát kockákra, a zöldpaprikát csíkokra vágjuk. Tűzálló tálba vagy tepsibe tesszük és leöntjük kb. 2 kanál olajjal. Sóval, borssal ízesítjük. Lefedve 35-40 percig sütjük. Meghintjük a kockára vágott fetával és a reszelt parmezán jellegű sajttal. További 5 percre visszatoljuk a sütőbe. Bagett illik hozzá.  http://mindmegette.hu/bolgar-vegyes-sult.recept

Másik kedvenc helyünk a környéken a Bisztro Izbata, ahol kitűnő a konyha, alacsonyak az árak, és kerthelysége is van.  A szép nyári estéken csak előzetes helyfoglalással lehet bejutni. Csak érdekességként: a pálinkát jéggel szolgálják fel (természetesen külön a pálinka, és külön a jég), és a helyiek egy joghurt-szerű ital kíséretében fogyasztják. Nagyon jók a halételek, a sültek, kevésbé megnyerőek a sütemények, deszertek. A kenyér és lepény viszont kiváló, lehet mártogatni a jól fűszerezett szaftokban. A kóbor kutyák csapatostól jönnek a maradékra, a le-lehulló falatokra. Néhány vendég szívesen néz a pohár fenekére, de főleg az ételek miatt népszerű a hely.

Bolgár lecsós csirkemell. Hozzávalók: 4-6 filézett csirkemell, 4-6 nagy paradicsom, 4-6 vastag húsú paprika, vöröshagyma, só, bors, vaj – csirkepároláshoz, rizs, reszelt sajt. Elkészítés: A csirkemelleket kb. 1×1 centis kockákra vágod, kevés vajban megpárolod. A paradicsomnak lehúzod a héját, kb. centisekre vágod. A paprikákat szintén centisekre vágod. (Látványosság kedvéért lehetőleg egyszínűt, vagy zöldet, vagy pirosat használj.) A vöröshagymát apróra vágod. Nomármost, az összes zöldséget (ld. előző bekezdés) egyszerre beleteszed egy teflonlábasba, besózod, és (igen-igen) ráöntesz 2-3 evőkanál tejet! A tej savat csinál, minden zöldség ropogós marad, annak ellenére, hogy levére sütöd őket. Kellő mennyiségű rizst főzöl, pörgős legyen. Szintén a látványosság kedvéért lehet összekeverni atomnyira vágott petrezselyemzölddel is. Ennek a mennyiségnek megfelelő teflon tepsit kivajazol, zsemlemorzsával megszórod. Beleteszed először a rizst, utána a csirkemellet, majd a zöldségeket. Jól letunkolod. Először átsütöd egy kicsit, utána ipari mennyiségű olvadós sajttal megszórod. Lehetőleg kockára vágva tálalod. Megjegyzés: Ki lehet próbálni fogadásokra, vagy hivatalos ebédekre is, rém egyszerű, finom és látványos!   http://mindmegette.hu/bolgar-lecsos-csirkemell.recept

New Bulgarian University (Bulgarian: Нов български университет, abbreviated as НБУ, NBU) is a private institution of higher education based in Sofia, the capital of Bulgaria. It was established on 18 September 1991 by a group of Bulgarian intellectuals aimed at creating a university to modernise Bulgarian higher education yet preserve its traditions. 2,500 students were welcomed during the first year and a test of general education was introduced in 1995 and established as a uniform standard for the reception of students in 1996. As of 2004[update], the university has 7,551 current students and 3,201 graduates.

The university’s campus is located in the Ovcha kupel municipality in western Sofia and consists of two main buildings. NBU has its own academic library and offers 24 bachelor’s, 56 master’s and 20 PhD programmes.

Szófiai Magyar Kulturális Intézet. Győre Balázs HALOTTAK APJA című könyvének bemutatója

Móger Ildikó                                , a Szófiai Magyar Intézet igazgatónője köszönti Martin Hrisztov műfordítót és kiadót, a  könyvet bemutató Krisztina Jordanova irodalmi kritikust, valamint Bogdan Glisev előadóművészt. A könyv a Magyar Könyv Alapítvány és a Magyar Fordítóház támogatásával készült, és 2008-ban jelent meg az Ergo Kiadónál, Szófiában.

“Györe új könyve eddigi életművének legjobb teljesítménye. Megőrzi epikus írásmódjának Ottlikhoz kapcsolódó nyelvi puritanizmusát s mikrorealista pontosságát, ugyanakkor szövegalakítása konzervatív módon újító is. A gyászmunka és az emlékezés belső kényszere arra késztetik az elbeszélő Ént, hogy újra meg újra felidézze, s ezáltal átértelmezze az apa személyiségét és élettörténetét. Vagyis inkább azt a tudást és emlékrétegeket, amit a fiúi pozíciói láttatni engednek a múltban, s ami jelentős mértékben megváltozott az apa titkos naplójának ismeretében. A regény ennek a kettős nyomozásnak a története: az elbeszélői Én emlékeit drámaian felülírja az időközben megtalált magánnapló belső történése.” (forrás: www.polc.hu)

   Eifert János felvételei

20 Октомври 2009, Вторник 18:00

Представяне на книгата „БАЩА НА МЪРТВИТЕ” (Балаж Дьоре), 2008, София, Издателство „Ерго”
Унгарски културен институт
Премиера на книга

• С участието на преводача и издателя Мартин Христов
• Книгата се издава с подкрепата на Фондация „Унгарска книга” и Фондация „Унгарска преводаческа къща”
• Книгата представя: Кристина Йорданова 

„Баща на мъртвите” е една от най-добрите белетристични творби на Балаж Дьоре. Текстът съхранява езиковия пуританизъм и микрореалистичната прецизност на епичната проза, същевременно на езиково равнище, въпреки консерватизма си, привнася обновителни елементи. Дните на траур и реминисценции принуждават разказвача отново и отново да извиква в паметта си личността и житейската история на бащата, придавайки им ново тълкувание. Балаж Дьоре вае спомен за бащата с безмилостна прецизност и сдържана емоционалност, без да звучи дидактично или натрапчиво сантиментално.
Балаж Дьоре (1951) е автор на стихосбирките „Ръкописът на набожния игумен Пафнутий” (1982) и „Прекъснах един роман” (2004), както и на множество белетристични творби, между които „Всеки да потърси своята смърт” (1993), „Книга на блажените” (2001), „Баща на мъртвите” (2003), „Приятелят на баща ми” (2006). Носител на литературните награди „Милан Фющ” (1997), „Про Литература” (2004), „Атила Йожеф” (2005) и др.

Nadejda Durzeva egyetemista lány, akit a plovdivi nemzetközi fotográfusok találkozóján “mellémosztottak”, és ilyen minőségben tolmácsom, kísérőm, tanácsadóm, beszélgetőtársam volt. A buszpályaudvaron, ahová Szófiából érkeztem, kis táblácskával várt, amelyre a nevemet írta fel, hogy megtalálhasson. Angolul és oroszul beszélgettünk, nemcsak fotográfiáról. Azt hiszem, megkedveltem, és jó barátok lettünk.

Plovdivi tartózkodásom alatt egy gyönyörű műemlékházban laktam, a Knjaz Teretelev 19. sz. alatt. A kertben már sárgultak a falevelek…

A homlokzaton egy tábla Francoise Mitterandra, a francia elnökre emlékezett, aki ebben a házban lakott ittartózkodásakor. Lehet, hogy az Ő szobáját kaptam? Mindenesetre piszok hideg volt éjszaka, hisz kint 3 fokra hűlt a levegő, bennt pedig nem volt fűtés. Teljes nappali ruházatban, és a kabátomban aludtam, és még három takarót magamrahúztam. Nem fáztam, egyáltalán…

Plovdiv Bulgária második legnagyobb városa, az ország középső részén helyezkedik el, a Marica folyó két partján. Régi magyar neve Filippopoly volt. Plovdiv Észak-Trákia kulturális, kereskedelmi és közlekedési központja.

Plovdiv ősi város, az újkőkor óta lakott hely. A trákok Emolpias néven emeltek itt erősséget, amit i. e. 342-ben Macedóniai Fülöp, Nagy Sándor édesapja foglalt el, s nevezett el Philippopolisznak, amely névalakból ered a régies magyar elnevezése is. A rómaiak Trimontiumnak, azaz a Három hegy városának nevezték. A szlávok már a hatodik században megjelentek a térségben, de Bulgária része csupán 815-ben lett.

A Bizánci Birodalom 970-ben kebelezte be, az Oszmán Birodalom pedig 1369-ben foglalta el, de mindvégig a bolgár kultúra fellegvára. Az oszmán korban egyébként Filibe volt a neve. 1878-ban a plovdivi csata után Kelet-Rumélia fővárosa lett. 1885-ben az egyesült Bulgária részévé vált.

Plovdiv (Bulgarian: Пловдив) is the second-largest city in Bulgaria after Sofia, with a population of 380,312. Known in ancient times as Philippoupolis, it is the administrative center of Plovdiv Province in southern Bulgaria and three municipalities (Plovdiv, Maritsa and Rodopi) and Bulgaria’s Yuzhen tsentralen planning region (NUTS II), as well as the largest and most important city in Northern Thrace and the wider international historical region of Thrace. The city is an important economic, transport, cultural and educational center.[2]

In the antiquity it was originally a Thracian settlement before becoming a major Roman city. In the Middle Ages, it retained its strategic regional importance, changing hands between the Byzantine and Bulgarian Empires. It came under Ottoman rule in the 14th century. In 1878, Plovdiv was made the capital of the autonomous Ottoman region of Eastern Rumelia; in 1885, it became part of Bulgaria with the unification of that region and the Principality of Bulgaria.

Plovdiv is situated in the southern part of the Plovdiv Plain on the two banks of the Maritsa River. The city has historically developed on seven syenite hills, some of which are 250 m high. Because of these seven hills, Plovdiv is often referred to in Bulgaria as “The City of the Seven Hills”.

Plovdiv is host to economic and cultural events such as the International Fair Plovdiv, the international theatrical festival “A scene on a crossroad”, the TV festival “The golden chest”. There are many remains preserved from Antiquity such as the Ancient amphitheatre, Roman odeon, Roman Stadium, the archaeological complex Eirene and others. (Wikipedia)

Eifert János retrospektív kiállítása, Romfeia Galéria (Галерия за изящни изкуства „Ромфея“), International Meetings of Photography, Plovdiv, Bulgaria, 2009. október 17 – 31.

                            ЯНОШ ЕЙФЕРТ (Унгария)

Галерия за изящни изкуства „Ромфея“, бул. Марица, 83     –     http://www.imp.bg        http://www.romfeia.net/index.html

Международни фотографски срещи – Пловдив, 2009, с участието на унгарския фотограф Янош Ейферт. Откриване на изложби

http://www.magyarintezet.hu/index2.jsp?HomeID=15&lang=BUL&std_func=PRG&id=33877&high_art=false&page=1&todo=list_dayprog&prg_date=2009-10-16      

Eifert János retrospektív kiállítását a Romfeia Galériában (Галерия за изящни изкуства „Ромфея“) Prof. Nikola Lautliev, a Plovdivi Fotográfiai Központ (Plovdiv Photographic Centre) elnöke nyitotta meg. A megnyitót követően sor került egy kis digiRama bemutatóra is, amelyet nagyobb méretben este, szélesebb közönség előtt a Danchov Házban (Реставрационен център Данчова къща) is bemutattak.

Romfeia Gallery, Plovdiv. A kiállításmegnyitón megjelentek egy csoportja, balról jobbra, többek között:  …, …, Burjana Kirecheva, …, …, Jirka Dimitrov, …, Assoc. Prof. Nikola Lautliev, President of Plovdiv Photographic Centre, Nadezhda Durzeva, Eifert János, Pavel, Galina Boicheva, …, …, …, Dragomir Ushev

Eifert János KÉP/HANG/SZÍNHÁZ c. digiRama műsora a Danchov Házban (Реставрационен център Данчова къща, Restoration Center Dantchov’s House, Restaurierungszentrum Dantschovs Haus). Program: Tűztánc / Fire Dance; Szerelmem, a Tánc / Dance, my Love; Szemkontakt / Eye-Contact; Labirintus / Labirinth; O Fortuna; Kína, Selyemút / China, Silkroad

 ИЗЛОЖБИ – http://www.imp.bg
КАРИН БЬОРХАУТС, Белгия, МАРЕК ДОМАНСКИ, Полша, ГАЛИНА УШЕВА, ЧАВДАР НАЙДЕНОВ,
AВТОБУС ДО ПРИРОДАТА, Естония, ГЕОРГИ ВАЧЕВ ТИХОМИР ПЕНОВ, КУТЛУ ГЮВЕНЧ, Турция
Балабановата къща, Старинен Пловдив
ул. Константин Стоилов 57
ЩЕФАН КОПЕЛКАМ
Германия
Реставрационен център Данчова къща
ул. Арх. Христо Пеев 2А
АНТОАН БОЖИНОВ, НИКОЛА АНРИ ЛЮБЕНОВ
Постоянни експозиции „Мексиканско изкуство” и „Цанко ЛАвренов”
на ГХГ, Старинен Пловдив, ул. Артин Гидиков, 11
ИРЖИ ЕРНЕСТ
ЧехияПостоянна експозиция Енчо Пиронков на ГХГ, Старинен Пловдив, ул. В. Кънчев, 1

ЯНОШ ЕЙФЕРТ
Унгария
Галерия за изящни изкуства „Ромфея“,
бул. Марица, 83
ГЕОРГИ ДИМИТРОВ
Академия зя музикално, танцово и
изобразително изкуство, Синьо училище,
ул. П.Р. Славейков, 5
МАРИАНА КАМБУРОВА
Културен център Тракарт,
Подлез Археологически
Дружество на Пловдивските художници, ул. Гладстон, 32

ЯНОШ ЕЙФЕРТ (Унгария)
Галерия за изящни изкуства „Ромфея“, бул. Марица, 83

ИЗЛОЖБИ
КАРИН БЬОРХАУТС, Белгия, МАРЕК ДОМАНСКИ, Полша, ГАЛИНА УШЕВА, ЧАВДАР НАЙДЕНОВ,
AВТОБУС ДО ПРИРОДАТА, Естония, ГЕОРГИ ВАЧЕВ ТИХОМИР ПЕНОВ, КУТЛУ ГЮВЕНЧ, Турция
Балабановата къща, Старинен Пловдив
ул. Константин Стоилов 57
ЩЕФАН КОПЕЛКАМ
Германия
Реставрационен център Данчова къща
ул. Арх. Христо Пеев 2А
АНТОАН БОЖИНОВ, НИКОЛА АНРИ ЛЮБЕНОВ
Постоянни експозиции „Мексиканско изкуство” и „Цанко ЛАвренов”
на ГХГ, Старинен Пловдив, ул. Артин Гидиков, 11
ИРЖИ ЕРНЕСТ
Чехия
Постоянна експозиция Енчо Пиронков на ГХГ, Старинен Пловдив, ул. В. Кънчев, 1
ЯНОШ ЕЙФЕРТ
Унгария
Галерия за изящни изкуства „Ромфея“,
бул. Марица, 83
ГЕОРГИ ДИМИТРОВ
Академия зя музикално, танцово и
изобразително изкуство, Синьо училище,
ул. П.Р. Славейков, 5
МАРИАНА КАМБУРОВА
Културен център Тракарт,
Подлез Археологически
Дружество на Пловдивските художници, ул. Гладстон, 32

Szófiai Magyar Intézet / Унгарски Културен Институт / Hungarian Cultural Institute Sofia. DigiRáma műsoromat vetítem, elég rossz technikai kondíciókkal. A notebook-om hangcsatlakozójába beletört a jack-dugó, így nem lehet az erősítőt használni, csak a saját hangot, ami elég siralmas. A közönség – alig tizennégyen – nem sokat észlelt az egészből, jól fogadta a műsoromat: Bemutatkozás / Introduction, Szerelmem a Tánc / Dance, my Love, Tűztánc / Fire Dance, Szemkontakt / Eye-Contact, O Fortuna, Másképp / Otherwise. Nelli Dimova, az intézet munkatársa fordított. Előadás után jól megéheztem, beültem a Happy-be vacsorázni, sajnos most egyedül. Ildikó éppen Budapesten vizsgázik államigazgatási szakismeretből, holnap pedig Berlinbe repül, hogy az intézetek igazgatóival az új koncepcióról tárgyaljanak. Vacsora után bevágtam magam a kocsimba, és irány a Jurij Gagarin utcai lakásunk. Közben elhajtok a kivilágított székesegyház előtt. Még este is kihagyhatatlan látnivaló Szófia szimbóluma, a csodás, aranyozott kupolájú Alexander Nevszki székesegyház, amely az azonos nevű téren található, és a főváros névadója, a Balkán-félsziget híres építészeti remekműve. Gyors megállás a tér előtt, mielőtt rákanyarodnék a hazafelé vezető útra, és egy klikk a kis zsebfényképezőgéppel, a Nikon Coolpix 6400-al.

Nelli Dimova felvétele

Thursday 15 October 2009 18:00 Hungarian Cultural Institute Sofia

15 Октомври 2009, Четвъртък 18:00, Унгарски културен институт

Лекция с демонстрация на дигирами на унгарския фотограф Янош Ейферт

Янош Ейферт е роден на 8 май 1943 г. в Ходмезьовашархей, Унгария. Започва да се занимава с фотография през 1968 г., когато прави първите си снимки на Танцовия състав Хонвед, в който танцува по това време. От 1985 г. започва да прави и диапорами. Негови учители, или по-скоро примери за подражание, създателите на диапорами Янош Дозвалд, Sdrjan Plavsa, Жак Мюлер, изкуствоведът д-р Лайош Вегвари, са оказали значително въздействие върху стила му, за който са характерни отсъствието на текст, визуалната фантазия, специфичната символна система, както и общото въздействие, изградено от вътрешните движения на картината и звука и виртуозността на изпълнението.

Eifert János digirámás előadása

Eifert János 1943. május 8-án született Hódmezővásárhelyen. 1960–1977 a Honvéd Táncegyüttes hivatásos táncosa. A külföldi turnékon kezd fotózni 1968-ban. 1985-től diaporámákat is készít. Hard Rocks (1985), Visszapergetett idő (1987), Volt egyszer egy falu (1988), Helyzetjelentés (1989), Velencei karnevál (1989), Bemutatom a feleségem (1990), Tűztánc (1991), Maszkok (1992), Bemutatkozás (1995) című műveivel a világ rangos nemzetközi diaporáma-fesztiváljain számos, díjat, grand prix-t nyert. 1993: Tánc című képét, Tűztánc c. diaporámáját a FIAP történeti kollekciójába választják, a Photo Ciné Club meghívására bemutatja diaporámaműsorát Párizsban (Un soir, un auteur – Studio Raspail). 1994: Diaporáma műsorával előadókörút az Egyesült Királyságban, a Royal Photographic Society meghívására, majd Németországban, Ausztriában és Olaszországban. 1998: I. Országos Fotóhét művészeti vezetője, 1999: II. Országos Fotóhetek kuratóriumának elnöke, a Fotóhónap 2000, 2002 fesztiváligazgatója; az MFSZ honlapjának, az első hazai On-line fotográfiai magazinnak az alapítója, felelős szerkesztője. 2002-2004: a MEDIAWAVE – Fényírók fesztiválja művészeti vezetője. 2004: ZOOM Magazin művészeti szerkesztője; Győr Európa kulturális fővárosa 2010 tanácsadó testület tagja. 2005: Győri Hét címlapfotósa. 2006: Tanulmányút Kínában, a Chinese Photographers Association meghívására.

Филмите са акцент на Унгарския културен институт през октомври

Представяме ви някои от октомврийските предложения на Унгарския културен институт, особено подходящи за студено и дъждовно време:

15, четвъртък, 18.00 часа Унгарски културен институт

Лекция с демонстрация на дигирами на унгарския фотограф Янош Ейферт
Янош Ейферт е роден на 8 май 1943 г. в Ходмезьовашархей, Унгария. Започва да се занимава с фотография през 1968 г., когато прави първите си снимки на Танцовия състав Хонвед, в който танцува по това време. От 1985 г. започва да прави и диапорами. Негови учители, или по-скоро примери за подражание, създателите на диапорами Янош Дозвалд, Sdrjan Plavsa, Жак Мюлер, изкуствоведът д-р Лайош Вегвари, са оказали значително въздействие върху стила му, за който са характерни отсъствието на текст, визуалната фантазия, специфичната символна система, както и общото въздействие, изградено от вътрешните движения на картината и звука и виртуозността на изпълнението.

16, петък, 17.00 часа Пловдив – Балабанова къща

Международни фотографски срещи, 2009 – Участие на унгарския фотограф Янош Ейферт с фотоизложбата “Новели в картини” Янош Ейферт е един от най-известните представители на унгарското фотографско изкуство в Унгария и чужбина. 

Неговото творчество не може да се вмести в една стилова категория, той твори в много посоки. Ейферт е многостранна, непрекъснато обновяваща се, експериментираща фигура. Известността му се дължи на танцови, актови, природни и приложни фотографии. Работи освен това и като преподавател, лектор и експерт. Има зад гърба си 150 самостоятелни изложби, участвал е в 650 общи изложби, награждаван е 168 пъти. Снимал е в 41 страни. Неговите фотографии, фоторепортажи и статии редовно излизат в специализираната преса, в унгарски и чуждестранни вестници, книги и електронни медии. Написал е предговори за много фотоалбуми и изложбени каталози, откривал е изложби, изнасял е лекции.
Настоящата изложба на Янош Ейферт представя 37 негови творби от различни поредици: “Актова фотография”, “Триптихи”, “Природа”, “Танц” и “Пътуване”.
Изложбата ще продължи до 31 октомври

20, вторник, 18.00 часа Унгарски културен институт

Демонстрация на диапорами на унгарския фотограф Янош Ейферт

За любителите на фотографското изкуство

◊ СЪБИТИЕТО

Демонстрация на диапорами ще се състои на 15 октомври 2009, четвъртък, от 18 часа в Унгарския културен институт (София, ул. “Аксаков” 16). Авторът лично ще представи диапорамите. За тези, които се интересуват повече, ще има и лекция по въпроса.

Янош Ейферт гостува на Унгарския културен институт за втори път. При първото си посещение той откри част от ретроспективната си изложба и показа няколко свои диапорами. Още тогава обеща на публиката да представи и други свои творби през октомври.

На следващия ден Янош Ейферт ще присъства на откриването на Международните фотографски срещи в Пловдив. Неговата изложба “Новели в картини” е част от международния форум.

◊ ЗА АВТОРА

Янош Ейферт е роден на 8 май 1943 г. в Ходмезьовашархей, Унгария. Започва да се занимава с фотография през 1968 г., когато прави първите си снимки на Танцовия състав Хонвед, в който танцува по това време. От 1985 г. започва да прави и диапорами. Негови учители, или по-скоро примери за подражание, създателите на диапорами Янош Дозвалд, Sdrjan Plavsa, Жак Мюлер, изкуствоведът д-р Лайош Вегвари, са оказали значително въздействие върху стила му, за който са характерни отсъствието на текст, визуалната фантазия, специфичната символна система, както и общото въздействие, изградено от вътрешните движения на картината и звука и виртуозността на изпълнението.

Автор: Унгарски културен институт15.10.2009 – 10:51

Szófiába beszökött az ősz…  kutyát sétáltatunk a Jurij Gagarin utcában, egy kiégett totózó-pavilon és egy dinnye-árús standja mellett elhaladva a füstös, furcsa, bús, üszkös romok láttán egy gyönyörű Ady-vers jutott eszembe… 

Ady Endre: Párisban járt az Ősz    

Párizsba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az úton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párizsból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt,
én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

1907.

Endre Ady: Autumn passed through Paris (English)

Autumn sliped into Paris yesterday,
came silently down Boulevard St Michel,
In sultry heat, past boughs sullen and still,
and met me on its way.

As I walked on to where the Seine flows by,
little twig songs burned softly in my heart,
smoky, odd, sombre, purple songs. I thought
they sighed that I shall die.

Autumn drew abreast and whispered to me,
Boulevard St Michel that moment shivered.
Rustling, the dusty, playful leaves quivered,
whirled forth along the way.

One moment: summer took no heed: whereon,
laughing, autumn sped away from Paris.
That it was here, I alone bear witness,
under the trees that moan.

Ildikó karja nem gyógyul, és ezt a test iszonyú fájdalmakkal, és most éppen komoly duzzadással, gyulladással jelzi. Orvoshoz kell menni. Kraszi, a soffőr elvisz bennünket a Szófiai Fizikoterápiai és Rehabilitációs Kórházba, amely egy távoli, külső kerületben, a Kesán utca és a Vaszil Levszki sugárút találkozásánál található. A többemeletes modern épületet hatalmas kert övezi, öreg fákkal és egy valamikor szép, régi épülettel, ami eklektikus stílusával a 19-20. századforduló történelmi hangulatát idézi. A kórház egyébként szokatlanul tiszta, rendezett, és amennyire egy-két osztályba bepillantva képet alkothattam, nagyon jól felszerelt. Kitűnő orvosok és specialisták dolgoznak itt. Dr. Kraszivira Kazalakova doktornő és Veszela Dimitrova kineziterapista veszi kézbe Ildikót, és szemmel láthatóan nagy odafigyeléssel és szeretettel foglalkoznak a törött karjával. Megmutatják, hogyan kell jegelni otthon, és megbeszélik, hogy rehabilitációs tornára mikor kell bejárni. A röntgenfelvételért, kezelésért 100 levát kell majd fizetni, ami magyar pénzben mintegy tizenkétezer forintot jelent. És ezt saját zsebből kell fizetni…