János Eifert - Photographer

Eifert János fotóművészt az újvidéki Nemzetközi Triennálén aranyéremmel jutalmazta a világ legnagyobb fotográfiai társasága. Vásárhelyi TV, Hódmezővásárhely, 2017. július 15.

VásárhelyiTV.hu, 2017. július 15.

http://www.vasarhelyitv.hu/hirek.php?hir=11287

Rangos díjat nyert el Eifert János

Eifert János fotóművészt az újvidéki Nemzetközi Triennálén aranyéremmel jutalmazta a világ legnagyobb fotográfiai társasága.

A Vásárhelyről elszármazott művész, ahogyan a pályája elején, most is táncos témájú képével nyűgözte le a zsűrit.

Idén is óriási érdeklődés övezte a vajdasági Nemzetközi Triennálét. A zsűri a kiírásban a színházhoz és a színpadi produkciókhoz szorosan kötődő alkotásokat vette górcső alá, így 24 ország fotóművészei közül kerültek ki ebben az évben a legjobbak. A Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség egyéni kategóriájában az aranyérmet a vásárhelyi származású Eifert János kapta.

- Ezzel nemcsak magamnak, de a magyar fotográfiának is hírnevet, elismerést szereztem. A Novi Sad-i megnyitó ünnepségen megtapasztalhattam, milyen nagy tisztelettel, szeretettel fogadtak bennünket, díjazottakat – mondta Eifert János fotóművész.

A vásárhelyi Eifert János 17 éven keresztül hivatásos táncos volt, közben kezdett el fényképezni. Az első sikereit éppen a táncról készített fotói hozták el számára. Majd hosszú évtizedek után szintén egy táncos kép repítette az első helyre a vajdasági triennálén.

- A kép maga egy nagyon érdekes produkciót mutat be. Fenyves Márk mozdulatművész egyik koreográfiájában, amelyben ő is szerepelt, a hét főbűn egyik jelenetét fogalmaztam meg formailag és tartalmilag jól a zsűri értékelése szerint- tette hozzá a világhírű fotóművész.

Eifert János pályája elején sok pályázaton szerepelt, majd eljött az az időszak, amikor ő értékelte mások munkáit. Idén télen pedig úgy döntött, újra megméretteti magát különböző fesztiválokon. A vajdasági elismerés mellett az elmúlt félévben több díjat is begyűjtött, amelyekre már csak tanítványai miatt is nagyon büszke.

2017.07.15.-VásárhelyiTV.hu_Rangos-díjat-nyert-el-Eifert-János

A természet magával ragadó pillanatai. Július elsején nagyszabású természetfotó kiállítás nyílik Mártélyon a vásárhelyi származású fotóművész, Eifert János mentorálásával. Vásárhelyi Hírek, 2017. június 29.

2017.06.29.-VÁSÁRHELYI-HÍREK_A-természet-magával-ragadó-pillanatai

VÁSÁRHELYI HÍREK, 2017. Június 28.

http://www.vasarhelyihirek.hu/a_termeszet_magaval_ragado_pillanatai

Félperces

A természet magával ragadó pillanatai

Július elsején nagyszabású természetfotó kiállítás nyílik Mártélyon a vásárhelyi származású fotóművész, Eifert János mentorálásával.

A DaDalia Galeria Fotóköre második természetfotó pályázatára az A (Nyílt) kategóriában bármilyen témájú természetfotóval lehetett nevezni (makró, növény, állat, táj stb.), a B (Táplálkozás) kategóriában pedig a ragadozók akció dús zsákmányolásától a növények fogyasztásán át a rovarok rágcsálásáig a mozgalmas, látványos táplálékszerzést és táplálkozást bemutató képekkel.

Dovicsin András, a DaDalia Fotókör vezetője, a természetfotó pályázat fő szervezője összesítése szerint 8 országból 69 nevezés érkezett. A beérkezett 421 fotóból az Eifert János, Horváth Imre, Törköly József  fotóművészekből álló zsűri június 17-én tartott válogatásán 32 pályázó 80 fotóját javasolta kiállításra.

A Mártélyi Faluházban, július 1-én, 15 órakor nyíló kiállításon tehát a pályázat 80 nyertes fotója látható majd.

Mario Blanco Magyarországon – Promenad.hu, 2017. május 24. 06:14

2017.05.24.-PROMENAD.HU_Mario-Blanco-Magyarországon PROMENAD.HU,2017. május 24.

http://promenad.hu/cikk/mario-blanco-magyarorszagon-177961#_=_

Belföldi Hírek

Kovács Péter | 2017-05-24 06:14:35

Mario Blanco Magyarországon

Hogy ki is az a Mario Blanco, akit Bali Dalínak is neveznek a Távol-Keleten, és akinek a fotókiállítása nemrég nyílt meg Esztergomban,​ ​a Rondella Galériában?

A választ tőle kaptuk, hiszen május 18-án a Berekai Art stúdióban ​(Budapest, Andrássy út 17.), a tiszteletére szervezett estélyen mesélt életéről, Baliról és a művészetéről. Az estnek volt még egy emlékezetes mozzanata is, amikor Mario Blanco átvette Eifert János fotóművész mestertől a magyar fotósok tiszteletbeli nagydíját a Magyar művészetért végzett tevékenységéért.

Tehát Mario Blanco egy balinéz festő és fotós. Ubudban született Balin, 1962. július 4-én. A híres spanyol művész, Antonio Blanco második gyermeke. Kora gyermekkorától kezdve művészet vette körül. Kétségkívül édesapját, Antonio Blanco-t tartották a leghíresebb művésznek Bali szigetén, aki a “Blanco Reneszánsz Múzeum” alapítója volt. Mario Blanco ötévesen festette első olajképét, majd Denpasarban tanult tovább az Udayana Egyetem művészeti karán, ahol sikeresen diplomát szerzett. Jelenleg ő a hivatalos fáklyavivője Antonio Blanco örökségének. tehetsége kifinomult tájképeken keresztül fejeződik ki, ahol saját látomásain keresztül a balinéz kultúra fokozatosan jelenik meg. A fotózásban az emberek és a kultúra felé specializálódott. Halhatatlanná szeretné tenni Indonézia és elsősorban Bali egyedülálló kultúráját, valamint az ott élő csodálatos embereket. Balin a kultúra egy történelmi örökség, amely generációról generációra öröklődik, és amelyet ők nem fognak elhagyni. Mario Blanco Hisz abban, hogy a jelenlegi kultúra fotókon való rögzítése képes az idő pillanatait és a történelmet bemutatni a következő generációk számára. 2014-től Mario Blanco a házigazdája a nemzeti “ANTV” televízió fotográfiával foglalkozó műsorának, a “Mata Lensa”-nak, ahol lehetőséget kapott arra, hogy a különböző részekben Indonézia különleges helyeit mutassa be, mint például Mentawai, Wamena, Sumatra, Benjarmasin, Yogyakarta. Mario Blanco esetében a fotográfia tudománya a festészet tudományából ered, ezért kombinálja a fotózást és a festészetet, így fotóművészete éppen olyan erteljes és élményszer, mint festészete. Mint már korábban említettük, Mario Blanco-t Bali Dalínak is nevezik a Távol-Keleten, mert szürreális birodalmat és múzeumot hozott létre Ubudban, a Balin található művészvárosban. Múzeumát Blanco Renaissance Museum-nak hívják (honlapja: www.blancomuseum.com). Édesapja Antonio Blanco spanyol származású festőművész, Salvador Dalí művésztársa volt, aki Balin telepedett le és alkotta meg stúdióját, melyet a fiú, Mario Blanco fejlesztett varázslatos birodalommá. Édesapját is Bali Dalínak hívták, de mára fia Mario Blanco örökölte ezt a művésznevet.

Tehetsége kifinomult tájképeken keresztül fejeződik ki, ahol saját látomásain keresztül a balinéz kultúra fokozatosan jelenik meg. A fotózásban az emberek és a kultúra felé specializálódott. Halhatatlanná szeretné tenni Indonézia és elsősorban Bali egyedülálló kultúráját, valamint az ott élő csodálatos embereket. Balin a kultúra egy történelmi örökség, amely generációról generációra öröklődik, és amelyet ők nem fognak elhagyni. Mario Blanco hisz abban, hogy a jelenlegi kultúra fotókon való rögzítése képes az idő pillanatait és a történelmet bemutatni a következő generációk számára.

​Mario Blanco feleségével és lányával először járt Magyarországon és Európában. Nagyon megszerette Magyarországot az itt eltöltött napjai alatt. Utazásának elsődleges célja kiállításának megrendezése, amely 2017. május 13-án nyílt meg a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeumának Rondella Galériájában, az Eurohíd Alapítvány és a DonorArt szervezésében. A kiállítás május 28-ig látogatható (hétfő kivételével), 11:00-16:00 óra között. A kiállítás létrejöttét az Budapesti Indonéz Nagykövetség is támogatta, így a kiállítás megnyitóján gamelán zene, indonéz táncosok, ételbemutató és dekoráció fogadta a vendégeket. Mario Blanco 100 fotót hagy itt Magyarországon, hogy a DoNor Art több helyen kiállíthassa művészetét barátaik segítségével.​

Mario Blanco és a DoNor Art (Szük Norbert festőművész és Dezséry Dorottya fotóművész házaspár) szervezései és testvéri barátsága meseszerű. Együtt szerveznek lélegzetelállító művésztáborokat és túrákat fotósoknak, festőművészeknek és kalandvágyó turistáknak Balin, Indonéziában és Magyarországon. ​Fontosnak tartják a két ország közötti kulturális- és művészeti kapcsolatokat, és szeretnék megismertetni a magyar emberekkel Indonéziát/Balit  a DoNor Art és Mario Blanco, valamint Eifert János fotóművész szervezésében és vezetésével.

Forrás: Szük Norbert​

Fotók: Mario Blanco, Hadaghian István, Erhardt László, Mécses Éva Hilda, Szük Norbert és Eifert János

Művészet határok nélkül. Dialógus címmel nyílt kiállítás Eifert János fotóművész és Csató Tamás festőművész képeiből a budapesti Átrium Galériában. A tárlatot dr. Feledy Balázs művészeti író nyitotta meg Lőrinc Katalin táncművész és Lőrinszky Attila zeneművész közreműködésével. PROMENAD.HU, 2017. május 18.

2017.05.18.-PROMENAD.HU_Művészet-határok-nélkül PROMENAD.HU, 2017. május 18.

Soós Kata | 2017-05-18 06:30:12

Művészet határok nélkül

Dialógus címmel nyílt kiállítás Eifert János fotóművész és Csató Tamás festőművész képeiből a budapesti Átrium Galériában. A tárlatot dr. Feledy Balázs művészeti író nyitotta meg Lőrinc Katalin táncművész és Lőrinszky Attila zeneművész közreműködésével.

„A NŐ: minden élő test közt a legmeztelenebb és a legédesebb fénnyel világító. Fűt, mint a nap, gyöngéd, lüktető, mint egy élő szív, s a gyönyör pillanataiban, mint egy tébolyult madár: szárnyát verdesi és meghal. Letépve róla a férfivágy palástja, koronája, átkelve a vágyon, a szerelem gyöngédségén, a vad küzdelem tűzfolyamán, lebegve a csillagok közt, kilépve az időből álomba zuhanni, s reggel új napra ébredni, együtt indulni avval, akit éjjel bikatestünkkel fölé feszülve legyőztünk.”  (Antoine de Saint-Exupéry)

Eifert János fotóművész és Csató Tamás festőművész közös kiállításának középpontjában a nő áll. A nő és mindaz a varázslat, amelyet Antoine de Saint-Exupéry néhány sorban papírra vetett.

Első ránézésre azt gondolnánk, hogy a művészek a testábrázolásra fektették a legnagyobb hangsúlyt, az érzéki vonalak azonban kirajzolják a titokzatos női lélek rejtelmeit is, és az erős impulzusoktól szinte bőrünkön érezzük a modellek kisugárzását.

Feledy Balázs művészeti író, kiállítás-megnyitójában a tárlatról így fogalmazott: „Ritkán állít ki festő és fotográfus együtt, pedig a fotográfia és a festészet a 20. században végig inspirálták egymást. Van azonban egy technikai elem, amely összekapcsolja őket: csak állóképekben tudnak gondolkodni, de az állóképeken mégis tudnak mozgást ábrázolni”

Csató Tamás A balerina álma című festményén például szinte látjuk, ahogy a táncos megfeszíti az izmait, fellendíti a lábát, a galambok szétrebbennek a hirtelen lendülettől, miközben a lány könnyű, finom ruhája pillangószárnyakként pörög körülötte. A mozdulat alatt már-már a fülünkbe cseng az ódon templom harangjának búgása.

Eifert János fotói erős erotikus energiákat közvetítenek. A művész bár sokszor sokat mutat, mégis a képek rendkívül sejtelmes benyomást keltenek. A testet vagy beborítja egy olyan homogén közeg, mint a víz, vagy körülöleli egy élénkpiros drapéria, amely eltereli a figyelmet a meztelenségről, úgyszólván „kiegyenlíti” a képen látható erős ingereket.

„Azért jelenik meg egymás mellett harmonikusan ez a két képi világ, mert úgy érzem, hogy át és átnyúlnak egymás eszköztárába. Nagyon jó, amikor két képet látunk egymás mellett, egyik a fotósé, másik a festőé. Csató Tamás tulajdonképpen él a fotórealizmus eszköztárával, de a női testnek ez a pontossága kiemelkedik egy varázslatban, és ugyanakkor Eifert János, mint említettem, mindenféle bravúrt bevetve egy újfajta női megjelenítést állít elénk. Csató Tamás igazi festőhöz méltóan álmodozik, ez rendkívül fontos az Ő festői látásmódjában az én értelmezésem szerint. Ugyanakkor az ő női, akiket ábrázol, azok szinte – de a szintének is fontossága van – naturálisak. A női test ábrázolásában nagyon egzakt pontosságra törekszik, a beállításoknak a különlegessége az, ami feldobja a képeket. Ugyanakkor a nőket körbeveszi egy már-már szürreális közeggel, mindig van valami tárgyi vagy környezetbeli megjelenítés a képeiben, ami azonnal kiemeli a női testet a maga naturális hétköznapiságából. Egy-egy festmény és fénykép mintegy képpárokként találták meg egymást: Eifert Jánostól a Tűztánc, amelynek izzó szenvedélye Csató Tamás Festékmadár c. festményében folytatódik, az Időutazás pedig A balerina álma mellett bontja ki igazán jelképi világát. Eiferttől a világot bejárt Akt tanulmány több mint egyfajta kísérletezés, a mozdulat artisztikumából kibontott érzékiség Csató Tamás Az idő című képének óramutató nélküli időtlenségével erősödik fel az érzelmi és gondolati síkok terében. A festészet tehát mintha fotó, a fotó pedig mintha festészet volna. Más és más irányból indul el a két művész, mégis közel kerülnek egymáshoz. Vannak nagyon erős találkozási pontok, közös minőségek születnek, és ez az összekötő kapocs, amely ennek a közös kiállításnak az igazi értékét hangsúlyozzák.  Nyilvánvaló a nő, de nem csak a nő teste, hanem a nő szelleme, aurája, kisugárzása. Ez az, ami nagyon fontos mindkét művész képi világában.”

Jámbor-Miniska Zsejke, a kiállításról szóló beszámolójában így foglalja össze benyomásait: „Minden kép egy felfedezőút, amelynek segítségével folyamatosan újraértelmezhetjük a nőiességet. A szépség, a finomság, az érzékiség sugárzik a vonalakból. Arra inspirálják a közönséget, hogy tisztelegjenek a világ legnagyszerűbb művésze: a természet előtt.”

A kiállítás az Aranytíz Kultúrház Átrium Galériájában tekinthető meg (Budapest, V. kerület, Arany János utca 10.) 2017. május 24-ig, hétköznap 9 és 19 óra között.

Forrás: Aranytíz Kultúrház

Fotók: Csörögi Dóra, Palotás Misi, Ritter Antal, Zih Kata, Olasz Ági és Eifert János

Fotókiállítás a reformáció 500 éves ünnepi programsorozatában. A vásárhelyi születésű Eifert János fotóművész a kurátora a Reformáció Emlékbizottság fotópályázatára beérkezett művekből nyílt kiállításnak. – Vásárhelyi Hírek, 2017. március 13.

2017.03.13.-Vásárhelyi-Hírek_Fotókiállítás-a-reformáció-500-éves-ünnepi-programsorozatában

Vásárhelyi Hírek, 2017. március 13., hétfő

http://www.vasarhelyihirek.hu/fotokiallitas_a_reformacio_500_eves_unnepi_programsorozataban

Fotókiállítás a reformáció 500 éves ünnepi programsorozatában

A vásárhelyi születésű Eifert János fotóművész a kurátora a Reformáció Emlékbizottság fotópályázatára beérkezett művekből nyílt kiállításnak.

A Reformáció Emlékbizottság 2015 őszén, valamint 2016 tavaszán kiírt fotópályázatainak legjobb képeiből született meg „A megújulás lendülete” elnevezésű tárlat, amelynek megnyitójára Budapesten, a Marczibányi Téri Művelődési Központban került sor.

A kiállítást Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter nyitotta meg, majd a köszöntő beszédek után következett Eifert János fotóművész, a kiállítás kurátorának tárlatvezetése, aki saját, szakmai gondolataival és történeteivel tette személyesebbé s könnyebbé a tárlat alkotásinak befogadhatóságát és értelmezését.

A március 9-i, csütörtöki megnyitón Dolhai István, a Marczibányi Téri Művelődési Központ ügyvezető igazgatója köszöntötte a vendégeket, míg az eseményt Szalóczy Pál előadóművész moderálta. Szalóczy Pál elmondta, hogy a Reformáció Emlékbizottság – Sopronból indult – fotókiállításának Marczibányi téri bemutatója már a hetedik hely, ahol az érdeklődők megtekinthetik az inspiráló vándorkiállítást.

Ezután Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter mondta el ünnepi megnyitó gondolatait, aki hangsúlyozta, hogy az ilyen különleges alkalmak – amilyen a mai is – egybefogják mindennapi cselekedeteink s kifejezik, hogy számunkra a reformáció nem pusztán hagyomány, hanem a mindennapok alkotó tevékenységeinek az alapja. Ez a kiállítás méltó része a reformációs 500 éves ünnepi programsorozatnak, mert kifejezi – az emlékévre készült kiadvány gondolatait idézve – azt a protestáns identitást, amely nem a kereteken, külső formákon, hanem a középpontban, a belső tartalomban dől el. A reformáció különösen is sokat ajándékozott hazánknak, népünknek. Különleges értéke a kiállításnak, hogy az alkotók a fotóművészet eszközeivel mutatják be a reformáció eszmeiségét. – mondta.

Varga Mihály szavai után következett Bíró Zsolt, a II. kerületi Önkormányzat Közművelődési Bizottság elnökének köszöntése, aki beszédében a Reformáció Emlékbizottság mottójára is utalt. „A megújulás lendülete” – azt gondolom, nem felejthetjük el azt a gondolatot sem, amit már az egyházatyák is mondtak: Ecclesia semper reformanda – az egyháznak szüntelenül meg kell újulnia. Az évforduló egy új lehetőség, egy állomás, amikor vissza lehet tekinteni. A képeken is látszik, hogy nem csupán az épített örökség, hanem mindennapi dolgok is megjelentethetőek, például gyermeki imák, valamint élő közösségek mindennapjai. Ezután Hafenscher Károly, a Reformáció Emlékbizottság miniszteri biztosa köszöntötte a jelenlévőket. Az előtte szólókhoz hasonlóan kiemelte a reformáció központi szerepét, valamint annak mai napig tartó hatásait. Legyen az hitéleti reform, vagy épp a láttatás művészete. Látni és láttatni – mindkettő különleges művészet. „A reformáció nagy alakjai, Luther, Kálvin s Zwingli, vagy a magyar reformátorok látó emberek voltak. Meglátták az igazi értékeket és nem csak, hogy meglátták őket, hanem másoknak is segítettek, hogy láthassanak. Ez a mai fotókiállítás titka is. Mi szeretnék, hogy a reformáció emlékévének végén ilyen kiállítások segítségével, valamint sok más eszközzel együtt egyre többen látnánk meg az igazi kincseket és értékeket.”

A köszöntő beszédek után következett Eifert János fotóművész, a kiállítás kurátorának tárlatvezetése, aki saját, szakmai gondolataival és történeteivel tette személyesebbé s könnyebbé a tárlat alkotásinak befogadhatóságát és értelmezését.

A megújulás lendülete fotókiállítás egész márciusban látogatható.

Klasszikustól a modernig – Válogatás ötven év fotóiból. Vásárhelyi Hírek, 2017. január 23.

2017.01.23.-Vásárhelyi-Hírek_Klasszikustól-a-modernig-Válogatás-ötven-év-fotóiból

Félperces Klasszikustól a modernig – Válogatás ötven év fotóiból

Vásárhelyi Hírek, 2017. január 23., hétfő

http://www.vasarhelyihirek.hu/klasszikustol_a_modernig_valogatas_otven_ev_fotoibol

Január 20-án, a Magyar Kultúra Napja alkalmából Nagykanizsán, a Thúry György Múzeum ─ Magyar Plakát Házban nyílt meg a hódmezővásárhelyi származású Eifert János fotóművész ARS POETICA című kiállítása.

Az új kiállítás Eifert János munkásságában a 217. önálló kiállítását jelenti. Ha figyelembe vesszük még előadásainak, diaporáma-műsorainak gyakoriságát – ez a szám szinte rekordot jelent a magyar fotográfia történetében. A 73 éves művész azonban nem a statisztikai adatok javításán fáradozik, hanem alkotói ereje teljében új művek létrehozását tartja fontosnak.

Ilku János: Enuma elis – Nem beszéd tárta fel. Nagylátószög, promenad.hu, 2016. november 18.

2016.11.18.-Promenad.hu_Ilku-János-Enuma-elis-Nem-beszéd-tárta-fel 2016.11.18.-Nagylátószög_Ilku-János-Enuma-elis--Nem-beszéd-tárta-fel

„A sumer teremtésmítosznak hét tábláját találták meg a régészek Ninivében, és az I. tábla kezdőszavai az Enuma elis.

Az Isten saját képmására teremtett minden embert – köztük engem is – és ruházta fel teremtő képességgel.

Ennek a képességnek birtokában tárom Önök elé teremtményeimet – képeimet” (Ilku János)

Mindazon vendégek, akik pontosan vagy kissé késve érkeztek november 9-én Ilku János fotóművész Enuma elis – Nem beszéd tárta fel – című kiállítására a Pestszentimrei Közösségi Házba, csak a megnyitó köszöntő szavait hallhatták. Az ok egyszerű: nem fértek be a kiállítóterembe.

Önkormányzatunk legnemesebb feladatainak egyike a művészetek támogatása – kezdte a köszöntőjét Kucsák László országgyűlési képviselő. – Nagy öröm számomra köszöntőt mondani Ilku János negyvenkét fotómontázst bemutató kiállításához és az eseményhez kötődő katalógus megjelentetésével belekóstoltatni vendégeinket a művész csodákkal teli világába.

A kiállítást megnyitó dr. Diószegi György Antal mondataiból kisejlett a kurátor Ilku Jánoshoz fűződő barátsága és az alkotásai iránti tisztelete.

Ilku János fotóművész fényteremtő mivolta az általa készített fényképeken keresztül üzen, de nem magáról, hanem arról az általa felismert valóságról, amit megtapasztalt hihetetlen magasságokba mutató lelki azonosulása alapján.

A kiállított fotók között pillanatfelvételeket találunk a sokak számára ismeretlen tanyavilágról. Az izgalmas fotómontázsok ide illő zenéért kiáltottak. Erről Bese Botond népzenész kecskedudán előadott, elfújt dallamai gondoskodtak a megnyitón, amelynek háziasszonya Ódor Katalin intézményvezető volt. A kiállítás 2016. november 27-ig látogatható. (Dobó Csaba, http://www.tovabb18.hu)

A kiállítás katalógusában Kunkovács László Kossuth-díjas fotóművész, néprajzkutató a következőket írja: „Ilku mostani kiállításán kizárólag montázs-technikával készült alkotások sorakoznak fel. kellő művészi kvalitás híján ebbe a technikába könnyű belebukni – sokaknál afféle erőlködés. vagy azt állapítjuk meg, hogy a képeket külön-külön kellett volna hagyni, vagy, hogy azok egymagukban nem lennének kiállíthatók. Ilku János munkáit látva megnyugszunk. Montázsai annyira érettek, hogy immár szétdarabolhatatlan egységgé válnak. Egyik képe, a tanyaudvarban található, a hagyományos gazdálkodás eszközeiről meg az ott folyó munkákról olyan összképet ad, hogy szinte erről a képről lehetne tanítani, milyen is volt az a világ. Mégsem földszintesen didaktikus. A művész megfogalmazásában emelkedett összegzéssé nemesedik.”

Eifert János: „A montázs eredetileg a képzőművészetben a XX. század elejétől alkalmazott technika, amelynek során már meglévő képeket és rajzokat illesztenek, szerkesztenek össze valamilyen új kompozícióba. Később a filmművészetnek vált elengedhetetlen elemévé a vágástechnika (montázs), amellyel korábban készített felvételekből lehet új filmrészleteket előállítani. A fotómontázs két, vagy több elem összemásolása fotótechnikai eszközökkel.

1851. február 23-án, a La Lumière című párizsi fényképészeti szaklap beszámolt arról, hogy Hippolyte Bayard évek óta eredménnyel alkalmazza táj- és felhőfelvétel-negatívok összemásolását. Egy hónappal később a tudósító már az eljárást ismerteti, „amellyel lehetővé válik külön-külön felvett személyek képét egyazon portréfotóban egyesíteni.” Egy új műfaj, az összemásolt fénykép vagy – ahogyan később elkeresztelték – a fotómontázs tehát megszületett.

Az új módszer fontos bizonyító szerepet kapott annak igazolására, hogy a fényképezőgép nemcsak leképezi a látványt, de képzelet szülte világokat elevenít meg. Neves és névtelen fényképészek százai használták fel az összemásolás eljárását. Az első fotomontázsok vicces, vagy képtelen helyzeteket ábrázoltak.

Az 1910-es évtized vége felé a berlini dadaisták – Raoul Hausmann (1886-1971), Hannach Höch (1889-1978), John Heartfield (1891-1968), Georg Grosz (1893-1959) – a kiváltságos eljárás rangjára emelték, mert művészi célkitűzéseik megvalósítására különösen alkalmas eszközét fedezték fel benne. A dadaizmus hozzásegítette a képző- és fotóművészetet a szemléletbéli megújításhoz, ezt folytatták más művészi felfogású képviselői, mint Alexandr Rodcsenko, Otto Umbehr, Herbert Bayer, Max Ernst. A felsoroltak – korántsem teljes – névsorából a magyarok, köztük Moholy-Nagy László, Angelo Funk Pál, Bálint Endre, Lengyel Lajos, Török László, Fejér Ernő, Vencsellei István, Apáti-Tóth Sándor, Ágg Károly és természetesen Ilku János sem hagyható ki.

Ezen a kiállításán látható Fejfa (1976)  c. képe a legegyszerűbb fotómontázs, amely mindössze két képelemből áll. A fejfa a balmazújvárosi régi temetőben, a repülő madár képe a Hortobágyi Nemzeti Parkban készült. A Kőbánya alsó (1977) már több, ám azonos nézőpontból készült felvételből állt össze. A várakozó utasok sziluettben megjelenő alakjait így lehetett jól „ritmizálni”.

A „Veres Péter emlékház”, „Isten áld meg a magyart – Kölcsey Ferenc emlékház”, „Találkozás egy tanyával”, „Rilai triptichon”, „Szentendre”, „Quedlinburg” és „Lanslebourgi impresszió” 1979-1994 között készült montázsképei, illetve sorozatai fekete-fehérben jelennek meg. Ezek eredeti képek és un. olló-montázs technikával készültek, mely elnevezés a képelemek kivágásához használt eszközre, az ollóra utalnak. Ilku János azonban olló helyett sebész-szikét használt, a pontosabb kontúr kivágása miatt. Ezt a technikát Vencsellei István debreceni fotóművésztől tanulta, még 1975-ben a Balmazújvárosi fotó amatőr telepen. Az egyes képelemek megfelelő méretre való nagyítása után kerül sor ezek kivágására, majd összeragasztásra. Ezután következnek az utómunkák, majd rendszerint a kész kép reprodukciójának elkészítése.

A „Requiem egy erdőért – Offertórium 1-6.” színes sorozata 1984-ből való. Az eredeti montázselemek 6 x 6 cm-es diapozitívra készültek, majd az un. szendvicsdia összeillesztése és rögzítése után készült el a kiállított nagyítás. Az 1992-ben készült „Zsófi szomorú 1-5.” eredeti színes polaroid képek sorozata. Ezeknél a montázskép többszörös expozícióval készült, ami azt jelenti, hogy a felvétel pillanataiban ugyanaz a felületet többször lett megvilágítva.

Ilku János montázsainak értékét azonban nem az alkalmazott technika és a gazdag eszköztár adja, hanem műveinek szellemisége, melynek során a gondolat és a mondanivaló érzékletesen, élményszerűen jelenik. Ilku János nem csupán egy ügyes kezű fotográfus, hanem gondolkodó ember, vizuális filozófus.”

Eifert János

Fotók: Ilku János kiállított művei, valamint Herbst Rudolf kiállítás-megnyitón készült felvételei

BARTÓK135 – Promenad.hu, Nagylátószög, 2016. november 18.

2016.11.18.-Nagylátószög_Bartók135 2016.11.18.-Promenad.hu_Megnyílt-a-Bartók135 BARTÓK135

2016. november 16-án, a Magyar Táncművészeti Főiskola Modern szakirányú hallgatói performanszával (Lőrinc Katalin vezetésével) nyílt meg a Bartók135 kiállítás a Deák 17 Galériában, és 2017. január 14-ig látogatható.

A Bartók Béla születésének 135 éves évfordulójának alkalmából megrendezett tárlaton három generáció reflexióit mutatják be egymás mellett: a galéria által felkért fiatal kortárs képzőművészek alkotásai és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, már klasszikusnak számító, Bartók-díszlettervei mellett, középiskolások munkái is láthatóak a Deák Ferenc utcai kiállítótérben. A Deák17 eddigi legnagyobb volumenű, Bartók újratöltve! elnevezésű, országos pályázatára 10 és 23 év közötti fiatalok Bartók három színpadi művével  – A fából faragott királyfival, A csodálatos mandarinnal és A kékszakállú herceg várával – kapcsolatos koncepció-leírásokat, rajzokat, maketteket, terveket küldtek be. “A Kékszakállú herceg várának feldolgozásánál egészen odáig mentek a diákok, hogy még Bartók zenéjét is lecserélték. Éppen ez a lényeg: a fiataloknak így ténylegesen lehetőségük van arra, hogy a saját nyelvükre fordítsák le a műveket.” – mondta a pályázat zsűrijének egyik tagja, Pálfi György filmrendező a beérkezett pályázati anyagok értékelése során. A zsűri által kiválasztott három diák-csapat lehetőséget kap arra, hogy december 20-án az Átrium Film-Színházban bemutassa saját Bartók-darabját húsz perces előadások keretében.

A kortárs művészettel foglalkozó gyermek és ifjúsági galéria nagyon tudatosan törekszik arra, hogy ne elkülönítve jelenítse meg a különböző generációk munkáit, hanem úgy, hogy egymás értelmezési lehetőségeit gazdagítsák.

“A pályázat üzenete az, hogy Bartók művészete és az általa felvetett kérdések a mai napig érvényesek, darabjai pedig inspirálóak a fiatal generáció és a nagyközönség számára is. Ezért is fontos, hogy a Bartók135 kiállításon a diákmunkák mellett kortárs alkotók olyan művei is szerepelnek, melyeket Bartók munkái ihlettek.”- mondta el Kaposi Dorka a Deák17 Galéria vezetője.

Az öttagú zsűri, melynek tagja volt Dr. habil. Csanádi Judit (DLA, Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora, látványtervező);  Magács László (rendező, az Átrium Film-Színház igazgatója); Nagy Fruzsina (jelmeztervező); Pálfi György (filmrendező) valamint Szabó Balázs (dalszerző, énekes, bábszínész) kiemelte, hogy mindegyik beérkezett műben volt olyan eredeti gondolat, amely őket is meglepte.

A Kékszakállú herceg várát a budapesti Leövey Klára Gimnázium diákjai mutathatják be, akik új szövegkönyvet írtak a jelenetekhez, amelyekben olyan mai problémák is megjelennek, mint a lassú internetkapcsolat, míg az eredeti Bartók-etűdöket olyan előadók dalaira cserélték le, mint a Motörhead, a Nirvana, vagy éppen Pink. A fából faragott királyfit a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakiskola csapata viszi színre, akik nem csupán a darab címét változtatták meg (A szürke tündér), de interaktivitásra épülő koncepciójukban az eredeti darabtól eltérően a nézők is fontos szereplői és alakítói az előadásnak attól függően, hogy hova ülnek le a darab kezdetén. A csodálatos mandarint bemutató székesfehérvári Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola diákjai előadásuk középpontjába az ismerkedést és az erotikát helyezték: a darab szereplői egy éjszakai bárban találkoznak. A fiatalokat a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor hallgatói illetve Uray Péter, a Kaposvári Egyetem rendező tanára segíti majd abban, hogy 5 hét alatt színpadra állítsák elképzeléseiket.

A Bartók135 kiállítás meghívott kortárs alkotói: Bánki Ákos – Barabás Lőrinc – Szöllősi Géza – Zana Krisztián, Blahó Borbála, Herbert Anikó, Horváth Lóczi Judit, Németh Hajnal Auróra, Ördög Noémi (Naomi Devil), PAF, Szakál Éva, Szabó Klára Petra, Verebics Ági.

A kiállítás részét képezik az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményéből Gombár Judit, Schaffer Erzsébet és Forray Gábor díszlettervei is, melyeket a közönség Bartók Béla műveinek színházi feldolgozásaiból ismerhet a hetvenes évektől kezdődően.

Forrás: www.deak17galeria.hu

Eifert János felvételei

Nagy érdeklődés mellett startolt „A megújulás lendülete” – Promenad.hu, Nagylátószög 2016. október 20-21.

2016.10.20.-Nagylátószög_Nagy-érdeklődés-mellett-startolt-A-megújulás-lendülete 2016.10.21.-Promenad.hu_A-megújulás-lendülete

https://nagylatoszog.hu/2016/10/20/nagy-erdeklodes-mellett-startolt-a-megujulas-lendulete/

http://promenad.hu/cikk/a-megujulas-lendulete-171540

Nagy érdeklődés mellett startolt „A megújulás lendülete”

Sopronban, a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ 2. emeleti előterében megnyílt A megújulás lendülete című, a Reformáció Emlékbizottság által meghirdetett fotópályázat legjobb képeiből rendezett kiállítás. A tárlatot Dr. Fodor Tamás, Sopron Megyei Jogú Város polgármestere nyitotta meg. Köszöntőt mondott Dr. Hafenscher Károly miniszteri biztos és Eifert János fotóművész, aki rögtönzött tárlatvezetés formájában bemutatta a kiállítás legjobb képeit, és köszöntötte a megjelent alkotókat.

Amint azt már Hafenscher Károly korábban is elmondta, a Reformáció Emlékbizottság két alkalommal, 2015 őszén és 2016 tavaszán írt ki fotópályázatot. Az alkotók három kategóriában, tájképpel, csendélettel és portréval fogalmazhatták meg a reformáció örökségét, mondanivalóját. A pályázat és a kiállítás címe A megújulás lendülete. Ez a szlogenje a bizottság munkájának is, hiszen a Reformáció Emlékbizottság és a kiállítás célja is az, hogy a 2017-es emlékévében – túl az egyházi megemlékezéseken – a szélesebb közönségnek is bemutassa az ötszáz éves reformációt, amelynek alapvonása, hogy miközben őrzi örökségét, mindig újat is akar.

Eifert János fotóművész, a kiállítás rendezője rögtönzött tárlatvezetés formájában mutatta be a képeket és elemezte azokat. Asszonyi Eszter, Bakki Zsolt, Bognár Benedek, Gál András, Horváth Tamás, Izápi Laura, Kiss Gábor, Kiss Gergely, Kompán Julianna, Magyari Hunor, Makó András, Molnár Máté László, Mudrák Attila, Nemes Zoltán ’mettor’, Pajor András, Peterman Károly, Sebestyén István, Simon Zsuzsanna, Szabó Ferenc, Szöllősiné Haller Orsolya, Szőnyi István, Thaler Tamás, Tóthné Kiss Judit, Ujvári Csaba és Végh Attila fotói nemcsak technikai tökéletességükkel, hanem esztétikai értékeikkel és mondanivalójukkal tűntek ki a pályázatra beküldött anyagból. A pályázatra négy kategóriában – Műemlékfotók, Portrék és eseményfotók, természetfotók, Művészfotók – lehetett nevezni. A stílus, műfaj és alkotói szándék szerint is változatos fényképek között vannak dokumentarista alkotások, egy-egy templomot, régi, a reformációhoz vagy a vallásgyakorláshoz köthető tárgyat bemutató képek, remek portrék, riportos eszközökkel megörökített eseményfotók, jelképeket és szimbólumokat használó szellemi csemegék, de olyan alkotások is, amelyek egyszerre akarják láttatni a múltat és a jelent. Bognár Benedek „Reformáció ma” c. képén például egy régi biblia látszik, amelyből a ma használatos kis színes jelzők lógnak ki, és egy mobil telefon látható a szemüveg és egy pohár víz társaságában. Modern csendélet, vagy jóval több annál? A kiállítást látogatók eldönthetik majd. Mudrák Attila „Széki lányok 2016” fotóján népviseletbe öltözött lányokat, asszonyokat látunk. Természetességük, őszinte gesztusaik jelzik, hogy nemcsak a fotó kedvéért öltöztek népviseletbe. Kompán Julianna „Re-Formáció?” címet viselő fotóján egy műanyag vizes palack, mint egy üveglencse a templom-toronnyal gazdagított városrész fordított képét mutatja. Mégis, képzeletünkben a templomtorony áll a helyzet magaslatán… Van olyan kép, amelyben a humor is megjelenik. Bakki Zsolt fotóján a kálvária szobor előtt húz el egy autó, a nagy sebesség által bemozdulással, életlenül. A kép címe: Krisztus előtt kétszázzal. Szabó Ferenc három remek fotóval van jelen a díjazottak között. A Religion, Time capsule és Apokalipse című fotói kiemelkedő értéket képviselnek, és jelképi erejükkel, mondanivalójukkal költői magasságokba röpítik a fényképezés dokumentatív erejét.

Eifert János még elmondta, hogy a kiállítás Sopronból tovább utazik más városokba, valószínű, hogy Nagykanizsa és Budapest lesz a következő helyszín. A Reformáció Emlékbizottság és a kiállítás rendezője igyekeznek majd eleget tenni a meghívásoknak, így a reformáció emlékévében a tervek szerint más-más városokban, de folyamatosan látható lesz A megújulás lendülete című fotókiállítás.

A kiállítás november 9-ig, naponta 9-17 óra között tekinthető meg Sopronban, a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ 2. emeleti kiállítóterében.

Forrás: http://www.prokultura.hu/

Fotók: Olasz Ági és Bakki Zsolt felvételei, valamint a kiállított képek

Fejér Csaba (1936-2002) festőművész emlékkiállítása a Tornyai János Múzeumban. Hódmezővásárhely, 2016. augusztus 21 – szeptember 18.

Fejér-Csaba_Veranda

2016.08.21.-Fejér-Csaba_Öregasszony Fejér-Csaba_Tanya-gémeskúttal

Fejér Csaba_Vásárhelyi utca Fejér Csaba_Elhagyatott tanya

2016.08.21.-Fejér-Csaba_Kati-II Fejér Csaba festőművész emlékkiállítása Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János Múzeumban

A 80 éve született Fejér Csaba (1936-2002) festőművész, a vásárhelyi festőiskola kiemelkedő alakja előtt tiszteleg Hódmezővásárhely. A mintegy másfél száz alkotást felvonultató kiállítást Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter, a térség országgyűlési képviselője nyitotta meg augusztus 21-én, vasárnap 11 órakor a Tornyai János Múzeumban.

„Életem lényege a szabadság volt, és azt egy pillanatra sem veszítettem el” – vallotta az 1936-ban Karcagon született, de vásárhelyi családból származó, majd a dél-alföldi városban véglegesen letelepedő festőművész. Fejér Csaba 1954-1959 között a Magyar Iparművészeti Főiskola díszítőfestő szakán tanult. Mesterei Z. Gács György és Rákosi Zoltán voltak. 1956 októberében főiskolásként a forradalom mellé állt; a Széna-térre, a híres Szabó bácsi osztagába került. November 4-én, amikor a szovjet tankok megtámadták a fővárost, Szabó bácsi elzavarta a „gyerekeket”. Iskolai tanulmányait követően erősen kötődött Hódmezővásárhelyhez (1965-től haláláig itt élt), az alföldi tájhoz és az itt élő emberekhez. “A Magyar Alföld hordozza a lelkivilágot. Azon a síkságon nekem kell megteremteni a motívumot. A vásárhelyiség abból áll, hogy az ország legjelentősebb festői itt valamiképpen jól érezték magukat” – fogalmazta meg művészi hitvallásában.

Fejér-Csaba_Hazafelé

A vásárhelyi iskola második nemzedékének prominens képviselőjeként – akit életében szakmai részről inkább az elhallgattatás jellemzett ‑ fontos szerepet játszott a hatvanas-hetvenes években sorsfordulójához érkezett paraszti világ megörökítésében. Képeit a szürkék és a barnák különleges színgazdagsága határozza meg. Fejér Csaba fél évszázados pályáját egy kettősség jellemezte: a közönség valósággal a mennyekbe emelete, műveit nemcsak a gyűjtők, hanem minden magára valamit adó vásárhelyi vásárolta. Az érdeklődők sorban álltak állványa előtt, és még félszáraz állapotban megvették képeit. A szakma azonban, főként a hetvenes évektől kezdve, kivetette magából. Mint „fekete bárányról” bűn volt írni és a Vásárhelyi Őszi Tárlat fődíján (1966) kívül más jelentős elismerésben nem részesült. „Tudták, hogy szidni sem lehet, mert úgyis forog a nevem, így kihúzták […] ahonnan csak lehetett. Nagyon büszke vagyok rá, sokkal büszkébb, mintha megemlékeztek volna 2-3 sorban.” – jegyzete meg szakmai mellőzöttségéről egy interjúban.

2016.08.21.-Hódmezővásárhely-Tornyai-János-Múzeum

A Fejér Csaba emlékkiállás vasárnap délelőtti megnyitóján Lázár János miniszter, országgyűlési képviselő mondott beszédet a vásárhelyi közgyűjteményben. A vernisszázson Zoltán Péter Bessenyei-díjas klarinétművész és Borsos Annamária Príma- és Péczely-díjas zongora művésztanár működött közre.

A tárlat 2016. szeptember 18-ig látogatható a Tornyai János Múzeumban. (Török Anita sajtóreferens, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal)

2016.08.21.-Fejer_Csaba_meghivo

2016.08.21.-Fejér-Csaba-emlékkiállítás-megnyitóközönsége-01

2016.08.21.-Fejér-Csaba-özvegye-a-róla-készült-portré-előtt (Photo: Eifert János) Eifert János felvételei

2016.08.21.-Fejér-Csaba-kiállításán-01 (Photo: Eifert János) 2016.08.21.-Fejér-Csaba-emlékkiállítás-megnyitóközönsége-02  (Photo: Eifert János) 2016.08.21.-Fejér-Csaba-emlékkiállítását-Lázár-János-nyitja-meg (Photo: Eifert János) 2016.08.21.-Fejér-Csaba-emlékkiállítás-Zoltán-Péter-és-Borsos-Annamária-játszik (Eifert János felvétele)

2016.08.21.-Fejér-Csaba-emlékkiállításán-Kovács-Gábor-beszélget-Mohácsi-Szilviával (Photo: Eifert János) 2016.08.21.-Fejér-Csaba-emlékkiállításán-Hézső-Ferenc-beszélget-Mohácsi-Szilviával (Photo: Eifert János) 2016.08.21.-Fejér-Csaba-emlékkiállításán-Szenti-Tibor-és-Dömötör-Mihály (Photo: Eifert János) 2016.08.21.-Fejér-Csaba-emlékkiállításán-01 (Photo: Eifert János)

2016.08.21.-Fejér-Csaba-kiállításán-02 (Photo: Eifert János) 2016.08.21.-Fejér-Csaba-emlékkiállításán-Nagy-Imre-és-Fehér-László (Photo: Eifert János) 2016.08.21.-Fejér-Csaba-emlékkiállításán-02 (Eifert János felvétele) 2016.08.21.-Fejér-Csaba-emlékkiállítása-Fenyvesi-Félix-Lajos (Eifert János felvétele)

2016.08.21.-Nagy-Imre-Fejér-Csaba-önarcképe-előtt (Photo: Eifert János)

Következő oldal »