János Eifert - Photographer

Feledy Balázs: Eifert János fotóművész Visszapillantás című életmű kiállításának megnyitása – Vásárhelyi Látóhatár, XI. évf. 32.szám, 2020/2.

  

Vásárhelyi Látóhatár, XI. évf. 32.szám, 2020/2.

Visszapillantás

Eifert János fotóművész Visszapillantás című életmű kiállításának megnyitása

Feledy Balázs

Ezen a kiállításon nem lehetnek az első szavak másé, csak Eifert Jánosé… Egy nagyon fontos mondata így hangzik, s ezt ars poeticaként írta le: „Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék. És jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat, és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. Nézni – látni – láttatni: ez a képíró (fotográfus) feladata, miközben egyensúlyozik a képzelet és a valóság peremén.”

Már itt a megnyitás kezdetén emeljünk ki ebből a szövegből alapvető szavakat, fogalmakat. Játék! Igen érezzük mindig János képein a megközelítés játékosságát is, de ahogy ő is teszi, mi is tegyük mellé azonnal: nagyon komoly játék. A komolyság és a játékosság együttessége csak nagy művészeknek sikerül. Neki igen! És ír a világ megismeréséről (igaz, ha képeit nézzük!), ír a szabadságról (ha valamiről szólnak képei, akkor erről is!) és ír a saját képi nyelvről, ami, ha valakinél egyértelműen igazolható, akkor az az ő munkáinál mindenképpen. A nézni-látni- láttatni három fogalma szintén jellemzi egész alkatát, művészetét, hitvallását, s használja a régiesnek tűnő, de hiteles képíró kategóriáját, fogalmát, valamint – számomra talán – a legfontosabbal zárja: miközben egyensúlyozik a képzelet és a valóság peremén! Erről még szó lesz.

Nos, félelmetesen nehéz fába vágja a fejszéjét az, aki képesnek tartja magát arra, hogy ismertesse Eifert János sokirányú művészi munkásságának főbb értékeit kiállítása kapcsán. Olyan – immár – monumentális méretű (s ezt ez a kiállítás is igazolja!), például csak fotográfiai tevékenysége, s annak olyan sokféle terrénuma, elágazása van, hogy csak ennek a felvillantása is rendkívül szigorú tömörítő képességek mozgósítását kívánja.

Eifert János szakmájának, művészetének itthon és külföldön is egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni.

Sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat, s erről ez a mai kiállítás is szuggesztív benyomást ad.

Ha egy kicsit szűkítenünk kell, s koncentrálnunk a lényegi tematikákra, akkor egyetérthetünk saját meghatározásával, mely szerint ő a három „T” fotósa: „tánc, test, természet”. Nyomatékosítsuk, amit persze mindenki tud, hogy Eifert János 1943-ban itt született Hódmezővásárhelyen. Élete első tizenhét évét itt élte le, de szülővárosához azóta is ragaszkodik, mely a kezdetét adta fényképészeti tevékenységének is, mely folyamatosan témát adott számára művészi pályáján, s melynek díszpolgára is. Vásárhely, annak egyedi szépsége természetszerűen befolyásolta fotográfiai pályáját. Mártély bukolikus természeti világában készítette első képeit.

A jó tornász, mozgékony, kitűnően táncoló fiatalembert aztán, még vásárhelyi érettségije előtt elcsábította a tánc hivatása, s 1960–tól a Honvéd Táncegyüttes hivatásos táncosa lett, egészen 1977-ig. A külföldi turnékon kezd el intenzíven fotografálni, a múlt század hatvanas éveiben. Amikor táncos pályája csúcsán abbahagyja e hivatása gyakorlását, azt már a fotó miatt (is) tette, igaz, akkor már országosan is ismert fotográfus. A tánc mint hivatás intenzív gyakorlása azonban lehetővé teszi, hogy rögtön levonjuk egész fotográfusi későbbi pályájára vonatkozó egyik legfontosabb következtetésünket. Nevezetesen, hogy az örökké mozgó, alias örökmozgó fiatalember ugyanilyen művésszé válik: a mozgás megragadására, a mozgás pillanatának rögzítésére azonnal képes.

Eifert pályája kezdetén, amikor már hivatásos fotósként dolgozott, tevékenysége fő sodrát riportfotográfusi munkássága jelentette. Ikonikus képévé vált az 1970-ben készített Vágta, e kiállításnak is jeles darabja Két kuvasszal futó fiatalembert vett lencsevégre úgy, hogy a hozzá közelebb lévő kutya oldalra nézve szinte a fényképész szemébe pillant a rohanásban. Ez irányú képességei egyik jeles bizonyítéka a nemzetközi sikereket is arató kiemelkedő sorozata A kertész kezei című fekete-fehér kollekciója, melyet 1978-ban készített. Ennek egyik darabja, a palántát szinte óvó kezekkel gondozó idős kertész vaskos, barázdált tenyereinek

Eifert pályaindulása kezdetétől számít tehát portré-fotósnak (is). Nyilvánvalóan nála is érintkeznek és összefolynak a különböző műtípusok, így a riport fotó természetesen lehet portré is és ez fordítva is igaz. Eifert János a portré fényképezés teljes spektrumában otthonosan mozog és soroljuk ide a pályaindulásától máig ikonikus képének számító Marcel Marceau felvételt, amely ugyan sorolható a táncképek, az életképek, sőt még a riportfotók közé is, de leginkább ez portré, méghozzá a leglényegibb.

Eifertnek a francia pantomimművész 1968-as, Erkel Színházbeli fellépése kapcsán sikerült őt lencsevégre kapnia. Ez az ikonikus kép itt is jelentőségének megfelelő elhelyezést nyert.

A hagyományosnak nevezhető portréfotók sorából hadd emeljük ki a Fodor József festőművészről készített képeket, képet, amely csak témájában hagyományos, beállításában, megoldásában kivételesen egyedi és megragadó.

Első pillantásra azt gondolnánk, hogy Eifert Jánost, aki leginkább az emberi test fotográfusa, igazán nem foglalkoztatja a természetfényképezés. Ám ez messze nincs így. Egyrészt szocializációja ültette el benne az egész életére szóló mély érdeklődést, másrészt olyan sok helyén járt a világnak, s olyan természet megfigyelőnek bizonyult minden helyszínen, ami ritkaság kortársai között.

Magától értetődően kezdettől fogva művészi, fotográfusi érdeklődésének előterében áll a tánc megjelenítése. Elevenítsük fel egy másik meghatározó képét 1971-ből, amely a Cirkusz címet viseli, s központjában Köllő Miklós látható a Dominó Pantomím együttes „kavargásában”. Kivételesen elkapott atmoszférikus pillanat kivételes megörökítése. Személyes vonatkozásai miatt is meghatóan gyönyörű kép a Lőrinc Kati Katával című kép, melynek mozgás pillanata inkább a repülés pillanatát örökíti meg, mely a testek repülésével együtt a boldogság szárnyalását is jelzik…

Az ő pályáját is döntően befolyásolta az analóg technikáról a digitális technikára való átállás. Talán máig hatolóan nagy a vita, hogy a digitális technika magának a fotóművészetnek hozott-e új esztétikai lehetőségeket?

A technika önmagában való ismerete és alkalmazása még nem garantálja a művészi minőséget, de az is kétségtelen, hogy ma már szinte a fotóművész létezése alapfeltétele, hogy haladjon a korral, figyelje a robbanásszerű fejlődést. Eifert János ezt teszi.

Legalább egy mondattal utalnunk kell csendélet képei rendkívüliségére, melyeket nyugodtan nevezhetünk műfajteremtő munkáknak, s szintén jelentős helyet foglalnak el e kiállításon. Kétségtelen, hogy Eifert művészetének fókuszpontjában vannak a tánccal, a mozgásművészettel, mozdulatművészettel kapcsolatos képei, melyek sora és íve, működése évtizedei alatt tehát nagy változáson ment keresztül. Egyre inkább képes meghökkentő látványt teremteni, melynek egyik forrása az eredetien berendezett (vagy virtuálisan megtervezett) fotó-tér, annak eszköztára, az alanyok – jellemzően női figurák – beállítása, koreografálása, testük megfestése, az emberi test szépsége, formái, fényei, környezethez „igazítása”, kezükbe adott drapériák, leplek bekomponálása, bonyolultan megszervezett világítási effektusok alkalmazása. A másik forrás a digitális képalkotás által az utólagos újrateremtés, a fotóshop kreatív alkalmazása, mellyel rendkívül ötletgazdagon él. így jönnek létre olyan képek, melyek stílusbelisége csak a szürrealizmus kifejezéssel írható le, melyekre – mivel sok évtizedes kategóriáról van szó – nyugodtan alkalmazhatjuk a posztszürrealizmus kifejezést.

Természetesen szorosan összefügg tánc-ábrázolásaival akt-fotográfusi tevékenysége, amely átível szinte munkássága egészén. Nagy szerepet kap a női testet (testeket) körbevevő (körbeölelő!) architektúra, a falak, üvegek, ablakok, adott esetben lágy természeti formák, melyekhez szervesen kapcsolódnak a függönyök, drapériák, lepedők vagy inkább: leplek, néha tárgy-rekvizitumok. E képei az erotikum és az esztétikum szimultán esszenciái.

Élete, pályája Hódmezővásárhelyről indult, s a városhoz ma is erős a kötődése. Egyik „öreg” barátja Szenti Tibor, itt élő néprajzkutató így írt Eifert Jánosnak: „Mindketten vásárhelyiek lévén fiatal korunk óta tart az ismeretségünk és a barátságunk. Mint egyes humán szakmák dokumentum fotósa, mindig fölnéztem rád, aki elhivatottságból és belső erőtől hajtva magas művészi szinten alkotsz. …Kevés olyan magyar fotóművész van, aki annyi nemzetközi kiállításon vett részt és kapott díjat, mint Te, aki ezzel nemzetünk fotóművészeti elismerését gazdagítottad.”

 A bevezetésben idézett gondolatmenete befejező félmondata így hangzik, a művész „… egyensúlyozik a képzelet és a valóság peremén.” Nos, ez talán a legkülönösebb, melyet teljesíteni tud. A valamikori fotográfia megkülönböztető jegye minden más művészeti ágtól az volt, hogy a fénykép azt örökíti meg, ami az objektív előtt a maga valóságában is látható, érzékelhető. Ám Eifert János úgy fotografál, hogy valóban: egyensúlyoz a képzelet és a valóság peremén. Képei a valóságot is megjelenítik, ám a képzeletet is láthatóvá teszik, képeiből a képzelet fotográfiája is megszületik, melynek csak kiindulása a valóság, végső műteremtője a fantázia, a képzelet. Eifert János művészi ars poeticája így válik megvalósult művészi eredménnyé.

S végül nem hagyhatok ki egy fontos szójátékot, mely több is annál. Az igazi valóságos képíró művész (aki válogatója, szervezője volt saját kiállításának) társkurátora Képíró Ágnes művészettörténész volt. A megvalósult kiállítás a két Képíró kivételes szimbiózisát, sikerét bizonyítja.

 

Alföldi Galéria, 2020. február 23.                                                                                                         Feledy Balázs

.

.

.

.

.

.

.

 

 

Eifert János fényképeivel találkoztak a mártélyi alkotótábor résztvevői – Hódmezővásárhely, 2020. július 25.

A fotográfia és a képzőművészet párhuzamai

Eifert János fényképeivel találkoztak a mártélyi alkotótábor résztvevői

 

Július 25-én nyitotta meg kapuit a Tisza holtága mellett a Mártélyi Képzőművészeti Alkotótábor, amelynek résztvevői felkeresték Hódmezővásárhelyen az Alföldi Galéria Eifert-kiállítását, ahol megállípthatták, milyen sok párhuzam figyelhető meg a képzőművészet és a fotóművészet között.

A Kossuth téri kiállítóhelyen augusztus végéig látogatható a vásárhelyi születésű fotóművész, Eifert János Visszapillantás (1964-2020) című, a galéria tíz termében mintegy másfélszáz fotót bemutató életműkiállítása.

– Eifert János alkotásai inspirálók a képzőművészek számára – fogalmazott Mucsi Zoltán, az alkotótábor vezetője, kiemelve, hogy e két művészeti ág rokonok, s az Eifert-képek színvilága, kompozíciói, vagy akár témái is hatással lehetnek a festőkre, grafikusokra, vagy szobrászokra.

Mint elmondta, az idei táborban az ország minden területéről mintegy százan vesznek részt: amatőr és professzionális művészek, fiatal alkotók és idősebb művészetbarátok. Idén az egyéni alkotás lehetősége mellett szakmai előadások és zenei produkciók is gazdagítják a táborozók élményeit, valamint a jövő héten szakmai zsűri válogatja ki azokat az alkotásokat, amelyeket 2021 tavaszán az Alföldi Galériában láthatnak majd a látogatók a Mártélyi Képzőművészeti Szabadiskola beszámoló kiállításán.

Arany-Tóth Attila

 

 

Pál Amanda: „Ez az Eifert kitalált megint valami marhaságot, de ettől izgalmasabb lett a kép” – KULTÚRA.HU, 2020. március 4.

KULTÚRA.HU, 2020. március 4.

https://kultura.hu/ez-az-eifert-kitalalt-megint-valami-marhasagot-de-ettol-izgalmasabb-lett-a-kep/?fbclid=IwAR2xf9g8kHYf3p6GlNeB7_T_o77hkBavlxuovythKbU3VPHqgjJGYPHeeW8

 

ART&DESIGN

Pál Amanda

„Ez az Eifert kitalált megint valami marhaságot, de ettől izgalmasabb lett a kép”

Eifert Jánossal a tökéletes exponálási pillanatról, a művészeti megújulás szerepéről és a fotózás demokratizálódásáról beszélgettünk.

 

Élete legnagyobb és legfontosabb tárlatának nevezte Visszapillantás címmel nyílt életmű-kiállítását Eifert János a hódmezővásárhelyi Alföldi Galériában. A nemzetközileg is ismert fotóművész számára fontos volt, hogy az öt évtized alatt született műveiből készült válogatást szülővárosában, Hódmezővásárhelyen mutassák be.

Képírónak nevezte magát egy interjúban. Ez a fotóművész szinonimája, vagy valami mást jelent önnek?

Lényegében szinonima. A fényképész, fotográfus, fotóművész elnevezésére – ahogy én számoltam – a magyar nyelv 27 kifejezést ismer. A fotográfia jelentése a fényírás, mely a görögből alakult ki, ez adta az ötletet a képíró kifejezéshez. Ehhez kapcsolódik, hogy a művészetek az egymás közötti falakat az utóbbi néhány évtizedben lebontották. Sok fotóművész kollégám a képekre fest, ragaszt, kollázst és montázst készít. A vizuális művészetekben manapság már csak a technika jelenti a különbséget. Úgy érzem, a filmek esztétikájából tanultam a legtöbbet. Az a vizuális nyelv, amit a fotográfiámban használok, például Sára Sándor szellemi értékéhez közelít.

Fénnyel ír és fénnyel fest?

Igen, ezért is használom szívesen a képíró kifejezést. De nem a megnevezés, a címke a lényeg, hanem a tevékenység tartalma. Amikor a művész a mondanivalóját a legegyszerűbb, legerőteljesebb eszközökkel akarja elmondani. Már nem elég, hogy a fénykép a régi fotólexikonban megfogalmazottak szerint legyen tökéletes. Egy éles, színhelyes, kiegyensúlyozott kompozíciójú kép ettől még unalmas is lehet: ha nem élményszerű a befogadó számára, akkor továbbsiklik a szem. Megfigyeltem, hogy van olyan, aki nem a rendező által kitalált a sorrendben járja végig a kiállított képeket. Egy megragadja a figyelmét, és az szinte mágnesként vonzza. Zsűrizési tapasztalataim alapján szoktam mondani, hogy

ha egy kép négy másodperc alatt nem képes megragadni a néző figyelmét, akkor az kihullik az emlékezetből.

De ha mégis sikerül mágnesként rátapadni, akkor egy párbeszéd alakul ki a fotó és a befogadó között. Még az is előfordulhat, hogy a néző fölfedezi, hogy a képeken több értelmezési réteg létezik. Ha ezt eléri az ember, akkor az már nagyszerű dolog.

Ezért mondják akkor azt önre, hogy szeret kísérletezni, és nem megmaradni egy sikeresnek ítélt technikánál?

Nem szenvedélybetegség az állandó kísérletezésem, hanem abból indulok ki, hogy egy bizonyos képnyelv hat a befogadóra. Még az újszerű, divatos forma is kopottá és unalmassá válhat egy idő után. Ezért minden művészetben fontos a megújulás. Kitalálni, hogy mi kelti föl a figyelmet, és mi köti le a nézőt, különben a mondanivalót, az érzéseket nincs alkalma átélni. A mai napig készítek ikonfotókat. A fotóművészetnek ez az egyik legmeghatározóbb, legfényképszerűbb műfaja. De állítom, hogy a mai világban – ahol szinte élőben kapja mindenki a mobiltelefonon keresztül az információkat, és a másnapi újság a fotóval már utánlövésnek számít – bármennyire is jó riportfotó született, ilyen körülmények között nehéz a befogadói figyelmet megragadni. Más eszközökkel kell dolgozni, hogy a néző rájöjjön, akár több rétegben is el lehet rejtve a lényeg. Nem kell mindig a fotóiskola vizsgadolgozatának szintjén választ adni. Szóval számtalan lehetőség van, és amivel csak tudok, élek. Hol megbotránkoztatom ezzel a nézőket, hol pedig azt mondják, hogy ez az Eifert kitalált megint valami marhaságot, de ettől izgalmasabb lett a kép.

„Nem a drága gép teszi naggyá a fotóst, hanem az, hogy tudja, mikor kell exponálni” – ezt egy 2006-os kiállítás megnyitóján említették. Honnan tudja, hogy mikor kell megnyomni azt a gombot? Érzi?

Az ember bármennyire gyakorol, tanul vagy tapasztal, tudja, hogy a döntő pillanatot kell megragadni. Nagyon találó megfogalmazás, hogy a fotóművészet a pillanat művészete.

De ez csak annyiban igaz, hogy a kép rögzítése a pillanat töredéke alatt történik. Azonban míg az ember eljut oda, hogy megnyomja az exponáló gombot, lehet, hogy napok, hónapok, évek és évtizedek tapasztalata, emberi érettsége, és talán rosszul hangzik, de attól még így van: a társadalmi közeg is, amiben él –

ezek mind befolyásolják azt a pillanatot, amit exponálásra választunk. 

De szoktam úgy is helyesbíteni, hogy a fotóművészet nem csak a pillanat művészete, hanem a gondolkodás művészete.

A hódmezővásárhelyi kiállításra az öt évtizedes pályafutásából válogatta a műveket. Melyeket ajánlana a Kultúra.hu olvasóinak figyelmébe?

Talán furcsának tűnik, de az elmúlt évtizedben készült képeimet. Egy nagyon érdekes és izgalmas világot és eszközhasználatot sikerült érvényesíteni. Majdnem igaz ebben az esetben az ars poeticám szerinti gondolat, hogy a képíró (fotográfus) segít nézni, látni, láttatni, miközben a képzelet és valóság peremén egyensúlyoz. Ez azt jelenti, hogy nem riportképeket készítek, hanem valami olyat, ami talán hosszabb időre segít megmutatni azt, hogy milyen fantasztikus a világ, feltárva a háttérben az érzelmi és gondolati kapcsolatokat is. Az utóbbi néhány évben pont ezekkel az új képekkel voltam sikeres a nemzetközi szalonokon, pályázatokon.

Manapság a környezetünk képekkel túlterhelt, de ezek már sokkal minőségibbek, mint korábban. 

Ma már egy autót nem lehet olyan olcsó megoldással eladni, hogy mellé állítunk egy meztelen nőt. Már itt is a legigényesebb, legművészibb és legötletesebb megoldások tudnak csak eredményesek lenni. Amit akár egy reklámfilmben látunk, az mind esztétikai minőségű, amely visszahat a napi rendszerességgel képeket készítő fotós szemléletére. Ma már egy egyszerű családi kép is sok esetben olyan, hogy elhűlök: milyen fantasztikus, hogy ilyen tehetséges emberek vannak!

 

Monumentális tárlat mutatja be a képzelet fotográfusa, Eifert János életművét az Alföldi Galériában. SZEGED.HU, 2020. február 23. 

SZEGED.HU, 2020. február 23.

https://szeged.hu/hirek/33199/monumentalis-tarlat-mutatja-be-a-kepzelet-fotografusa-eifert-janos-eletmuvet-az-alfoldi-galeriaban?fbclid=IwAR1VyTPP2WsvJkgPCBQB1TxPaNMqgvt8fO_dcpIPIdOhWxiOwxfdK__KeZc

Monumentális tárlat mutatja be a képzelet fotográfusa, Eifert János életművét az Alföldi Galériában

Visszapillantás címmel nyílt meg a hódmezővásárhelyi Alföldi Galériában a vásárhelyi születésű Eifert János fotóművész életműkiállítása. A galéria tíz termében másfélszáz fotó mutatja be pályáját az 1964-es első kattintásaitól napjainkig.

– Hódmezővásárhelynek mindig is fontosak voltak alkotóművészei, akik büszkék vásárhelyi gyökereikre – fogalmazott köszöntőjében Berényi Károly alpolgármester. – Eifert János vásárhelyiségéhez és munkásságának egyetemes értékéhez kétség nem férhet, tevékenységét a számtalan szakmai elismerés mellett Hódmezővásárhely díszpolgári címe is fémjelzi.

 

– Egyensúlyozás a valóság és a képzelet határán – így határozta meg Eifert János monumentális életművének legfőbb értékét megnyitójában Feledy Balázs művészeti író.

 

Az Alföldi Galéria tíz termében a fotóművész szám szerint 238. önálló kiállításán láthatók riportfotói, portréi, csendéletei, a tánc- és aktfotói, természetképei, amelyek igazolják a művész szerteágazó sokoldalúságát.

 

A Búvár utcai szülői ház, a bátyjától kapott első fényképezőgéppel készült első kattintások után 17 évesen került a Honvéd Művészegyüttesbe, ahol a táncot belülről ismerő fotósként a mozgás pillanatának megragadása foglalkoztatta, és a színpad varázsa a vásárhelyi tárlat világát is áthatja.

 

Eifert János, a képzelet fotográfusa – fogalmazott Feledy Balázs, aki különösen izgalmasnak értékelte az alkotónak a riportfotó és a természetfotó határán készült felvételeit. Bár a képzeletet nem lehet lefotózni – tette hozzá a művészeti író –, de a fényképészeti eszközök és a számítógépes kreativitás olyan módon tágítják ki Eifert fantáziájának birodalmát, hogy általuk teljesen új dimenziókat tár a fotográfia elé.

 

Az április 19-éig látható kiállítás megnyitóján Lőrinc Katalin táncművész és Roszkos János harsonaművész közös performanszát is láthatta a közönség, majd Eifert János alkotói tárlatvezetés keretében avatta be alkotói világába a látogatókat.

* * *

 

 

Megyeri József: Eifert János, a képzelet fotográfusa – Monumentális életműtárlat az Alföldi Galériában. PROMENAD.HU, 2020. február 23.

PROMENAD.HU, 2020. február 23.

https://www.promenad.hu/2020/02/23/eifert-janos-a-kepzelet-fotografusa-monumentalis-eletmutarlat-az-alfoldi-galeriaban/?fbclid=IwAR3samub2LL9jEHQIgncbLcyf8RjtbX0vtcQNgbPpf_vkKbrkLTr9pDt62c

Megyeri József

Eifert János, a képzelet fotográfusa – Monumentális életműtárlat az Alföldi Galériában

 

Visszapillantás címmel nyílt meg vasárnap a hódmezővásárhelyi Alföldi Galériában a vásárhelyi születésű Eifert János fotóművész életműkiállítása. A kiállítóhely tíz termében másfélszáz fotó mutatja be pályáját az alkotó az 1964-es, első kattintásaitól napjainkig.

– Hódmezővásárhely számára mindig is fontosak voltak alkotóművészei, akik büszkék vásárhelyi gyökereikre – fogalmazott köszöntőjében Berényi Károly, Hódmezővásárhely alpolgármestere, rámutatva, hogy számukra a város mindig is igyekezett kiállítási lehetőséget teremteni. Mint fogalmazott, Eifert János vásárhelyiségéhez és munkásságának egyetemes értékéhez kétség nem férhet, tevékenységét a számtalan szakmai elismerés mellett Hódmezővásárhely díszpolgári címe is fémjelzi.

Egyensúlyozás a valóság és a képzelet határán – így határozta meg Eifert János monumentális életművének legfőbb értékét megnyitójában Feledy Balázs művészeti író. Az Alföldi Galéria tíz termében a fotóművész szám szerint 238. önálló kiállításán láthatók riportfotói, portréi, csendéletei, a tánc- és aktfotói, természetképei, amelyek igazolják a művész szerteágazó sokoldalúságát.

A Búvár utcai szülői ház, a bátyjától kapott első fényképezőgéppel készült első kattintások után 17 évesen került táncosként a Honvéd Művészegyüttesbe, ahol a táncot belülről ismerő fotósként a mozgás pillanatának megragadása foglalkoztatta, s a színpad varázsa a vásárhelyi tárlat világát is áthatja.

Eifert János, a képzelet fotográfusa – fogalmazott Feledy Balázs, aki különösen izgalmasnak értékelte az alkotónak a riportfotó és a természetfotó határán készült felvételeit. Bár a képzeletet nem lehet lefotózni – tette hozzá a művészeti író –, de a fényképészeti eszközök és a számítógépes kreativitás olyan módon tágítják ki Eifert fantáziájának birodalmát, hogy általuk teljesen új dimenziókat tár a fotográfia elé.

Az április 19-i látható kiállítás megnyitóján Lőrinc Katalin táncművész és Roszkos János harsonaművész közös előadását is láthatta a közönség, amelyet követően Eifert János alkotói tárlatvezetés keretében avatta be fotói világába a vernisszázsra érkezett látogatókat.

 

Fotók: Arany-Tóth Attila

Eifert János VISSZAPILLANTÁS (1964-2020) c. életmű-kiállítása az Alföldi Galériában. Hódmezővásárhely, 2020. február 23 – április 19.

A Tornyai János Múzeum szeretettel meghívja Önt
Eifert János VISSZAPILLANTÁS (1964-2020)
című életmű-kiállítására

Köszöntőt mond:
Dr. BERÉNYI KÁROLY, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város alpolgármestere
A kiállítást megnyitja: FELEDY BALÁZS művészeti író
Közreműködik: LŐRINC KATALIN táncművész és ROSZKOS JÁNOS harsonaművész
Időpont: 2020. február 23-án, 15:00 óra
Helyszín: Alföldi Galéria (Hódmezővásárhely, Kossuth tér 8.)

A kiállítás 2020. április 19-ig látogatható

.

.

  SZEGED.HU, 2020. február 23.

https://szeged.hu/hirek/33199/monumentalis-tarlat-mutatja-be-a-kepzelet-fotografusa-eifert-janos-eletmuvet-az-alfoldi-galeriaban?fbclid=IwAR1VyTPP2WsvJkgPCBQB1TxPaNMqgvt8fO_dcpIPIdOhWxiOwxfdK__KeZc

Monumentális tárlat mutatja be a képzelet fotográfusa, Eifert János életművét az Alföldi Galériában

Visszapillantás címmel nyílt meg a hódmezővásárhelyi Alföldi Galériában a vásárhelyi születésű Eifert János fotóművész életműkiállítása. A galéria tíz termében másfélszáz fotó mutatja be pályáját az 1964-es első kattintásaitól napjainkig.

– Hódmezővásárhelynek mindig is fontosak voltak alkotóművészei, akik büszkék vásárhelyi gyökereikre – fogalmazott köszöntőjében Berényi Károly alpolgármester. – Eifert János vásárhelyiségéhez és munkásságának egyetemes értékéhez kétség nem férhet, tevékenységét a számtalan szakmai elismerés mellett Hódmezővásárhely díszpolgári címe is fémjelzi.

– Egyensúlyozás a valóság és a képzelet határán – így határozta meg Eifert János monumentális életművének legfőbb értékét megnyitójában Feledy Balázs művészeti író.

Az Alföldi Galéria tíz termében a fotóművész szám szerint 238. önálló kiállításán láthatók riportfotói, portréi, csendéletei, a tánc- és aktfotói, természetképei, amelyek igazolják a művész szerteágazó sokoldalúságát.

A Búvár utcai szülői ház, a bátyjától kapott első fényképezőgéppel készült első kattintások után 17 évesen került a Honvéd Művészegyüttesbe, ahol a táncot belülről ismerő fotósként a mozgás pillanatának megragadása foglalkoztatta, és a színpad varázsa a vásárhelyi tárlat világát is áthatja.

Eifert János, a képzelet fotográfusa – fogalmazott Feledy Balázs, aki különösen izgalmasnak értékelte az alkotónak a riportfotó és a természetfotó határán készült felvételeit. Bár a képzeletet nem lehet lefotózni – tette hozzá a művészeti író –, de a fényképészeti eszközök és a számítógépes kreativitás olyan módon tágítják ki Eifert fantáziájának birodalmát, hogy általuk teljesen új dimenziókat tár a fotográfia elé.

Az április 19-éig látható kiállítás megnyitóján Lőrinc Katalin táncművész és Roszkos János harsonaművész közös performanszát is láthatta a közönség, majd Eifert János alkotói tárlatvezetés keretében avatta be alkotói világába a látogatókat. (SZEGED.HU)

.

.

 

.

    

Eifert János: VISSZAPILLANTÁS (1964-2020) életmű-kiállítás
Alföldi Galéria, 2020. február 23. – április 19.
———————————————————————-
Eifert János VISSZAPILLANTÁS (1964-2020) című kiállítása az EIFERT 75 sorozat része, amely 2020
májusáig több mint 100 programot foglal magában. E jubileumi eseménysorozat kiemelt része az
Alföldi Galériában, mintegy két hónapon keresztül látható nagyszabású életműtárlat.
Eifert János nemzetközi szinten is jegyzett, Hódmezővásárhelyen született fotográfus munkásságát nem lehet
egységes stíluskategóriákba sorolni: kitűnő fotóriporter, pályája kezdete óta meghatározó táncfotográfus,
mély életképek készítője, de kiemelkedő kvalitásúak aktfotói, portréi, természetképei és
más irányú alkalmazott és autonóm fényképei.
A rangos hazai és nemzetközi díjakkal kitüntetett, Magyar Érdemrend Tisztikeresztje és Hódmezővásárhely
Díszpolgára címmel elismert Eifert János életmű-kiállítása fél évszázad fotográfiáiból
válogat, tematikai csoportosításban. Külön egységekben tekinthetőek meg a fotóművész táncképei,
aktfotói, természetfotói, hármaskép-sorozata, portréi, zenei témájú képei, csendéletei, lovakról
készített fotósorozata, valamint a világ külö nböző pontjain rögzített felvételei.


——————————————————————–
E I F E R T J Á N O S
1943 május 8-án született Hódmezővásárhelyen
1957-1960 a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium tanulója
1960-1977 a Honvéd művészegyüttes tagja
1977- a Lobogó fotóriportere
1978-1988 a Búvár fotóriportere
1991-1992 a Képes Extra munkatársa
1991-1996 a BOOM képszer kesztője, a FotoVideo és a Foto Mozaik rovatvezetője, az Új Tükör,
a Népművelés, a Muzsika, a Világ Ifjúság a és más lapok külső munkatársa
1984- alkotótáborok vezetője
1997-2002 a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnöke
1997-2004 a ZOOM Magazin művészeti vezetője
2006 Fotóművészeti Alkotói Nagydíj, Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete
2012 Magyar Érdemrend Tisztikeresztje
2013 Hódmezővásárhely díszpolgára
2017- Magyar Fotóművészek Világszövetsége – tiszteletbeli tag

———————————————————————————————————————————–

 
———————————————————————————————————————————-
A kiállítás anyagát válogatta és rendezte: Eifert János
Társkurátor: Képiró Ágnes
Létrehozók: Donka Gábor, Elek András, Morvay Tamás
Grafika: Szender Ákos
Nyomdai kivitelezés: Fotoprizma Nyomdaipari Kft., Marker Reklámstúdió, Medivia Kft .
Sajtókapcsolatok: Arany-Tóth Attila

Králik Emese: Itthon rendez kiállítást: Fél évszázad Eifert János fotóin. HódPress, 2020. február 18.

HódPress, 2020. február 18.

https://www.hodpress.hu/2020/02/18/itthon-rendez-kiallitast-fel-evszazad-eifert-janos-fotoin/?fbclid=IwAR1ZMD01QD-RJx9t4ZWWdten_XQCUy2e8I1RKpq-aKGYlJiZGBifKoTexvo

 

Králik Emese

Itthon rendez kiállítást: Fél évszázad Eifert János fotóin

A hódmezővásárhelyi születésű világhírű fotóművész, Eifert János Visszapillantás (1964-2020) címmel rendez életmű-kiállítást városunkban. A tárlat február 23-án, vasárnap 15 órakor nyílik az Alföldi Galériában.

Eifert János szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc-, aktfotói, természetképei és az alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik. A világ 40 országában fényképezett, könyvei jelentek meg.

Holnap a média képviselőinek a még rendezés alatt álló tárlaton a művész kalauzolásával sajtóbejárás lesz, a vasárnapi eseményig tehát még sok érdekes információval tudunk szolgálni az olvasóinknak.

(fotó: Eifert János Facebook-oldala)

 

Eifert János VISSZAPILLANTÁS (1964-2020) – kiállításrendezés az Alföldi Galériában, Hódmezővásárhely, 2020. február 12-22.

Tíz terem, két folyosó, mindez 600 négyzetméteren. Öt évtized anyagából válogatva, mindössze 150 kép kerül bemutatásra az Alföldi Galériában a február 23-án nyíló kiállításomon. Közben készül a plakát, meghívó, a molinó. Sajtóbejárás…

——————————————————————————————————————————————————————–

Eifert János VISSZAPILLANTÁS (1964-2020) c. életmű-kiállítása az Alföldi Galériában

———————————————————————————————————————————————————————-

A kiállítás anyagát válogatta és rendezte: Eifert János
Társkurátor: Képiró Ágnes
Létrehozók: Donka Gábor, Elek András, Morvay Tamás
Grafika: Szender Ákos
Nyomdai kivitelezés: Fotoprizma Nyomdaipari Kft., Marker Reklámstúdió, Medivia Kft .
Sajtókapcsolatok: Arany-Tóth Attila

 

  . 

.

 

Szerelmes földrajz – Duna World, 2019. május 9. 18:55

Duna World, 2019. május 9. 18:55 óra

Eifert János fotóművész lesz a mai vendége a Duna Televízió Szerelmes földrajz című műsorának

Ma este ismétlésben újra látható a Szerelmes földrajz című magyar ismeretterjesztő filmsorozat Hódmezővásárhelyt bemutató része, amelyben Eifert János fotóművész kalauzolja a nézőt szülővárosában, természetesen a szavak mellett, sok-sok fotón keresztül.

A Hollós László szerkesztő-riporter és Dala László rendező által jegyzett sorozatban a nézők egy-egy jelentős magyar személyiség portréját és életének kedves és meghatározó helyszíneit ismerhetik meg. A mostani film főszereplője Eifert János fotóművész, aki szakmájának, művészetének itthon és

külföldön is egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Fotográfusként kitűnő riportfotós, mély életképek készítője, pályája kezdete óta meghatározó táncfotográfus, kiemelkedő igényességűek aktfotói, portréi, természetképei és más irányú alkalmazott és autonóm fényképei.

     

“Hódmezővásárhelyen születtem, mindazt, amit későbbi pályámon hasznosítottam, innen hoztam magammal. Első felvételeimet a közeli Mártélyon készítettem. Ide térek vissza megpihenni, erőt és bátorságot gyűjteni elkövetkezendő küzdelmeimhez.” – mondta Eifert János, aki a Duna Televízióban látható adásában szülővárosát és annak környékét mutatja be.

Hézső Ferenc Munkácsy-díjas festőművész kiállítása az Alföldi Galériában, Hódmezővásárhely, március 4 – április 29.

2018.03.04.-Alföldi-Galéria_Hézső-Ferenc-festőművész_Photo-Eifert

A hagyományos életforma változásai a modern vizualitásban

A nyolcvanéves, Munkácsy-díjas festőművész, Hézső Ferenc közel nyolcvan alkotásából álló Visszatekintés című kiállítása nyílt meg vasárnap délben a hódmezővásárhelyi Alföldi Galériában. A vernisszázsra érkezetteket köszöntve Miklós Péter, a hódmezővásárhelyi Emlékpont intézményvezetője kiemelte az alkotó sajátosan egyedi, vásárhelyi érzéseket és hagyományokat megjelenítő látásmódját, amelyet főiskolai oktatóként, valamint művésztelepek szervezőjeként és vezetőjeként a felnövekvő művészgenerációknak tovább tudott adni.

– Évtizedekre visszanyúló személyes és szellemi barátságunk adta a lehetőséget, hogy Hézső Ferenc kiállítását méltathatom – jelentette ki megnyitójában Eifert János fotóművész, Hódmezővásárhely díszpolgára, hangsúlyozva, hogy mondanivalójuk rokonsága miatt is közel érzi magához Hézső Ferenc alkotói világát, aki korán megtalálta saját útját. A főiskola elvégzése után a festőművész a vásárhelyi alkotótelep tagja lett, szakkört vezetett Mártélyon és Makón, miközben a vásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban, majd a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán tanított, tanszéket vezetett és főigazgató-helyettesi posztot is betöltött.

2018.03.04.-Alföldi-Galéria_Hézső-kiállítás-03_Photo-Arany-Tóth-Attila 2018.03.04.-Alföldi-Galéria_Hézső-Ferenc-Eifert-János_Photo-Arany-Tóth-Attila

2018.03.04.-Alföldi-Galéria_Hézső-kiállítás-02_Photo-Arany-Tóth-Attila

Művészete mindig is elkötelezett volt az alföldi, a vásárhelyi népi élet irányába, megihlették a tanyai életforma változásai. Újszerű vizuális rendszert alakított ki, amelyben a tér és idő síkjait egységes látványba foglalta, s ez erősen rímel a modern fotográfia törekvéseire, amelyhez az eszközt a digitális technika szolgáltatja, azonban – mutatott rá Eifert János – mindezt Hézső Ferenc saját magából, gondolataiból, szívéből és mesterségbeli tudásából adnak élményt. Alkotói világa érthető nemcsak a művészeti irányzatok szakértői számára, hanem mondanivalója – s ezt a művész számos tárlata igazolja – minden művészetbarát felé utat talál.

2018.03.04.-Hézső-kiállításon_Szokolay-Dongó-Balázs_Photo-Eifert 2018.03.04.-Hézső-kiállítást-Eifert-megnyit-04_Photo-Arany-Tóth-Attila

2018.03.04.-Hézső-Ferenc-és-Szokolay-Dongó-Balázs_Photo-Eifert 2018.03.04.-Alföldi-Galéria-Hézső-Ferenc-kiállításán_Photo-Eifert 2018.03.04.-Alföldi-Galéria_Hézső-kiállítás-01_Photo-Arany-Tóth-Attila

A megnyitó a hagyományos formáktól eltérően tárlatvezetéssel folytatódott, amely során néhány festményről nemcsak Eifert János, hanem maga a festőművész is elmondta gondolatait, sőt a megnyitó zenei közreműködője, Szokolay Dongó Balázs Artisjus-díjas népzenész furulyán és tárogatón játszott dallamaival is „illusztrálta” a kiválasztott képzőművészeti alkotásokat.

A kiállítás április 29-ig tekinthető meg az Alföldi Galéria földszinti termeiben.

Arany-Tóth Attila

Hézső Ferenc kiállítása az Alföldi Galériában – Promenad.hu, 2018. március 3.

2018.03.03.-PROMENAD.HU_Hézső-Ferenc-kiállítása-az-Alföldi-Galériában


Hézső Ferenc kiállítása az Alföldi Galériában

Március 4-én, vasárnap déli 12 órakor Visszatekintés címmel nyílik egyéni kiállítása Hézső Ferenc Munkácsy-díjas festőművésznek az Alföldi Galériában.

A 80. születésnapját a közelmúltban ünneplő művész alkotásait Eifert János fotóművész, Hódmezővásárhely díszpolgára méltatja, a megnyitó vendégeit dr. Miklós Péter intézményvezető köszönti. A vernisszázs fellépője Szokolay Dongó Balázs Artisjus-díjas népzenész lesz. A közel nyolcvan művet felvonultató kiállítás április végéig tekinthető meg a Kossuth téri kiállítóhelyen.

forrás:
Elek András

Egyensúlyozás a valódi és a képzelet peremén – Vásárhelyi Hírek, 2018. január 21.

2018.01.21.-Vásárhelyi-Hírek_Egyensúlyozás-a-valódi-és-a-képzelet-peremén

VÁSÁRHELYI HÍREK, 2018. JANUÁR 21. vasárnap

http://www.vasarhelyihirek.hu/egyensulyozas_a_valodi_es_a_kepzelet_peremen

Egyensúlyozás a valódi és a képzelet peremén

2018. január 21., vasárnap

Eifert János ARS POETICA – A klasszikustól a modernig – Válogatás 50 év fotóiból című kiállítása nyílt január 21-én a Bihar Vármegye Képgalériában. A kiállítást a vásárhelyi Hézső Ferenc Munkácsy-díjas festőművész nyitotta meg.

A hódmezővásárhelyi születésű Eifert János Ars Poetica – Ötven év fotográfiái című életmű-tárlatát 2013 nyarán láthattuk az Alföldi Galériában. Ezúttal Berettyóújfalu képgalériája ad otthont fotóinak.

Eifert János szakmájának, művészetének egyik legismertebb magyarországi képviselője, a világ több mint 40 országában fényképezett már, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze.

Munkássága nem rendezhető egységes stíluskategóriákba, inkább sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező fotóművészként említhetjük. Ismertségét leginkább tánc-, akt- és alkalmazott fotói, valamint természetképei alapozták meg. Képeivel ezernyi díjat, nagydíjat és különdíjat érdemelt ki.

222 önálló kiállítása volt, ezernél több csoportos kiállításon szerepelt világszerte. Eifert János ARS POETICA című kiállítása életművének összefoglalója, bemutatván különböző stíluskorszakait, kísérletezésének eredményeit, illetve azokat a műveket, amelyek bejárták a világot, és ma is klasszikus értékként jelennek meg.

„Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék. És jelenti a világ meg­ismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat, és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. Nézni-látni-láttatni: ez a képíró (fotográfus) feladata, miközben egyensúlyozik a képzelet és valóság peremén.” – vallja Eifert János fotóművész.

VH

egyensulyozas_a_valodi_es_a_kepzelet_peremen

Mester és tanítványai a Bethlen Galériában – PROMENAD.HU, Hódmezővásárhely, 2017. december 28. 06:26:45

2017.12.28.-PROMENAD.HU_Mester-és-tanítványai-a-Bethlen-GalériábanPROMENAD.HU, 2017. december 28.

http://promenad.hu/cikk/mester-es-tanitvanyai-a-bethlen-galeriaban-184755

Közélet és Művelődés

Soós Kata | 2017-12-28 06:26:45

Mester és tanítványai

a Bethlen Galériában

Mester és tanítványai címmel Eifert János mesterkurzusának kiállítása látható a Bethlen Galériában, amelyet Gasztonyi Kálmán festőművész nyitott meg. Az ünnepek előtt megnyílt tárlat 2018. január 17-ig tekinthető meg a Bethlen Téri Színház galériájában (1071 Budapest, Bethlen Gábor tér 3.).

Kiállítók: Aczél Péter, Bajkó Csaba, Bakki Zsolt, Bertók Béla, Csorba Károly, Csörögi Dóra, Dajka Margot Judit, Dudás Emil, Eifert János, Gimesi András Gime, Gyöngyösi János, Józsa Károly, Kovács Gábor, Kricska Nóra, Olasz Ágnes, Pamuk Dóri, Papp Károly, Papp Zoltán, Peti Péter, Rajkai György, Ritter Antal, Roszkos János, Szendrei Tibor és Zih Kata.

„Mesterkurzusaimon nem tanítványokat, hanem mestereket nevelek – idézzük Eifert Jánost – és nem a száraz, szabályokra épülő tudnivalókat sulykolom beléjük, hanem inkább saját egyéniségük kibontakozását segítem, hogy ők maguk fedezhessék fel a lényeget. Természetesen a szabályokat – amelyek persze felrúghatók – meg kell ismerniük. Ám a hallgatók kreatív együttműködésével, a fényképezés örömét ízlelgetve, szinte észrevétlenül fejlesztjük képességeinket. Az alapokat jelentő technika, a fontos esztétika, a kihagyhatatlan képelemzés, a nélkülözhetetlen fotótörténet, valamint az elengedhetetlen praktikus tanácsok segítenek bennünket, hogy a látvány mögött a lényeget felfedezzük, és hogy mások számára is élményt jelentő képeket készíthessünk, amely jellemezheti az alkotó egyéniségét is. Vallom, hogy a fotóművészet nemcsak a pillanat művészete, hanem a gondolkodásé is.”

Gasztonyi Kálmán festőművész megnyitóbeszédéből idézünk:

„Minden művészeti ág oktatása mesterközpontú. Persze tisztában vagyok azzal, hogy a jeles, patinás múlttal rendelkező intézmények is igen fontosak, de az azokban működő, egy mester köré csoportosuló  műhelyek adják a szakmaiság valódi bázisát.

János találkozásainkkor mesélt táncos múltjáról, s természetesen felkészülésem alkalmával olvastam életrajzában, hogy 35 éves koráig hivatásos néptáncos volt.

– Volt? Tényleg csak volt?

– Hiszen mit is tesz egy táncos?

Pörög, forog, vezeti társát, társait – ha kell, irányítja, magához húzza, megöleli, egy ritmusra lépnek, megállnak, elengedik egymást…

– És mit is csinál most Eifert János?

– Pörög, csak pörög, pörgeti társait, tanítványait, segíti, vezeti, irányítja őket, vigyáz, hogy ne lépjen a lábukra, magához húzza, felemeli, majd a kellő pillanatban elengedi őket. Tehát megmaradt Ő vérbeli táncosnak, csak közben fényképezőgépet fogott a kezébe, és annak is a  mestere is lett!

– Mert mitől mester, egy mester?

Először is, szakmailag igenis legyen ott  a csúcson! Önzetlenül adja át tudását, annak minden titkával együtt. Legyen hiteles, példaadó. Tudja, hogy mikor kell bátorítani, de tudja azt is, hogy mikor és mennyire kell bírálni! Legyen őszinte, de emberségében soha ne bántsa meg tanítványait. Ne legyen féltékeny! Tarr Béla híres filmrendezőnk mondása, hogy „nem a mester választja a tanítványt, hanem a tanítvány dönt úgy, hogy ennél az embernél akarok dolgozni, meg akarok ismerkedni vele, mert el akarok valamit lesni tőle…

– Mit is leshetnek el ettől a mestertől tanítványai?

Kivételes látásmódját, a lankadatlan újítóképességét, kreativitását. Érzékeny, de sokszor meghökkentő kompozíciós készségét…

“Rossz a képed? Vidd el az Eiferthez, majd Ő megvágja…” – hangzik el gyakran a tanítványoktól.

– Az, hogy Eifert igazi – NAGY – mestere a fotóművészetnek, nemcsak nemzetközi ismertsége, kiemelkedő pályázati eredményei (csak 2017-ben a nemzetközi fotóművészeti szalonokon közel 700 elfogadást, 67 díjat érdemelt ki képeivel), 50 év alatt 221 önálló kiállítása a világ 40 országában bizonyítja, hanem tanítványainak itt látható képei is! Itt sok-sok olyan felvétel látható, amelyek nemzetközi fotópályázatokon tucat számra díjakat (arany-, ezüst-, bronz-medálokat), elfogadásokat nyertek, tehát nemzetközi zsűrik megítélése szerint is sikeresek!

„Egy igazi nagy mester soha nem nevel tanítványokat, hanem csak mestereket!” – mondta Robert Schumann világhírű német zeneszerző, filozófus.

A digitalizációval a fényképek is időtállóvá válhattak, a “pillanat művészetét” az örökösen fejlődő adattárolók örökre megőrzik. Már nem sárgulhat meg a naptól a nagyi fényképe, vagy nem semmisülhet meg a féltve őrzött negatív. Ma már a “felhők” mindent megőriznek.

Dilettánsok sokszor mondogatják, hogy ma már könnyű kiváló fotósnak lenni, hiszen mindenkinek ott lapul a mobil a zsebében, s bármikor rengeteg képet lehet ellőni, gyakorlatilag korlátlan mennyiségben. Én ezzel nagyon nem értek egyet! Sokkal nehezebb ma elismert fotóművésznek, de akárcsak jó fotósnak lenni, mint régen! Annak idején minden közepesnél nagyobb méretű településen volt egy fényképész, a maga kis műtermével, laborjával. Köztiszteletben álló polgárok voltak, sokukra művészként tekintettek, pedig lehet, hogy az igazolványképeken kívül mást nemigen tudtak csinálni. Még ma is emlékszem gyermekkorom egy-két híres fotós dinasztiájára.

A másik a mennyiség kérdése. 60-70db felvételből könnyebb kiválasztani a jót, vagy 1500-2000 db-ból? Ha van, két pólóm könnyen eldöntöm, hogy melyiket vegyem föl, de ha van 300? Ahhoz már ízlés  és koncepció kell! Egy klasszikus filmes felvétel utómunkáihoz labor kellett, sötétkamra-lámpával, vegyszerekkel, nagyítógéppel. Egy maihoz, informatikai ismeret, számítógép méregdrága szoftverrel. A piros lámpa itt nem feltétel.

Tehát nagyon tehetségesnek kell annak lennie, aki ma kiemelkedő, egyéni látásmódú fotós akar lenni!

J. V. Sztálin – a volt Szovjetunió nagyhatalmú zsarnoka egyszer magához hívatta a szovjet filmművészet legjobbjait, hogy a hatékonyabb filmgyártásról adjon útmutatást nekik.

– Elvtársak? Hány film készül évente hazánkban?

– 1500, Sztálin elvtárs!

– És mennyi ezekből a remekmű?

– Úgy 4-5 db, Sztálin elvtárs!

– Értem… Akkor ezentúl mindig csak azt a 4-5db-ot készítsék el!

Kedves egybegyűltek, fotósok és fotóművészek! Kívánom, hogy minden évben önök is, ti is készítsetek minimum 4-5 db zseniális felvételt!

A kiállítást ezennel megnyitom, köszönöm a figyelmet!”

Forrás: Gasztonyi Kálmán

Almási István hódmezővásárhelyi polgármester életének 73. évében elhunyt… Hódmezővásárhely, 2017. november 20.

Almási István hódmezővásárhelyi polgármester életének 73. évében elhunyt…

“Csak azok halnak meg, akik egész életükben nem csináltak semmit. Aki tett valamit, nem magáért, hanem másokért, mindenkiért, az megmarad.” /Szabó Magda/

2015.10.01.-Almási-István-polgármester

2013.10.05.-Az-Alföld-művészete-Almási-István-köszöntője (Eifert János felvétele) 2013.10.05.-Ambrus-Sándor-kiállítását-Rabi-József-nyitja-meg (Eifert János felvétele) 2013.10.06.-Őszi-Tárlat-Almási-István-köszöntője (Eifert János felvétele) 2013.10.11.-Eifert-Hmvhely-Díszpolgára-Promenad.hu-05

Almási István megdöbbentő halálhíre kapcsán mit is mondhatnék? Mit lehet mondani?

Szinte apámként szerettem, a protokoll találkozások mellett (közben) mindig találtunk lehetőséget emberi szót váltani. Zenében, táncban, művészeti kérdésekben, szülővárosom hétköznapi dolgaiban, személyes életünk privát történéseiben, kapcsolatunk baráti-emberi viszonylataiban „egy húron” pendültünk. Néha bizalmas kérdésekben atyai tanácsokat adott, de nem kivételezett senkivel, csak a szeretet okán tett különbséget. Unokájáról – például annak zenei fogékonyságáról – többet tudtam, mint ellenfelei cselszövéseiről. Azokat egy-két élcelődő megjegyzéssel egyszerűen átugorta, pedig mindent komolyan vett, és a jogos kritikákat megszívlelve változtatni is volt képes. Egyedül a humorban nem ismert tréfát: vele még viccelni, tréfálkozni is lehetett, hiszen szerette az embereket jókedvre hangolni, olykor halálosan komoly kérdésekben humorral meggyőzni vitapartnereit. Ahogy mondom, tudott nevetni, nemcsak halálosan komoly beszédeket tartani. Beszédeit viszont mindig felolvasta, mert nem akart a pillanat hevében fontos mondatokat téveszteni, neveket pontatlanul, illetlenül említeni, önérzetet, becsületet sérteni. Embersége, derűje örökre velem marad, és az a számtalan emlék, beszélgetés, amelyek találkozásainkhoz köthetők, feledhetetlenek számomra. Legtöbbször valamilyen kulturális, művészeti eseményen – kiállításon, rendezvényen, városi ünnepen, megemlékezésen, díjátadón – futottunk össze. A Vásárhelyről elszármazottak találkozója, életmű-kiállításom megnyitója az Alföldi Galériában, portréfilmem forgatása, a Hódmezővásárhely Díszpolgára cím átadása, Hézső Ferenc, Fejér Csaba, Fodor József festőművészek kiállításainak megnyitói, a Vásárhelyi Őszi Tárlat az Alföldi Galériában, mesterműveim (legjobb fotóim) adományozása szülővárosomnak, Lucien Hervé és Rodolf Hervé emlékkiállítása a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájában,  Koszta József (1861-1949) gyűjteményes kiállítása a Tornyai János Múzeumban, az általam alapított (ötletelt) Vásárhelyi Fotószimpózium munkája, kiállításainak megnyitói, Képírás – Fotóakadémia c. könyvem bemutatója, a Magyar Örökség Díj díjátadó ünnepsége a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, stb. mellett olykor egy-egy közös ebédre, baráti beszélgetésre is kerítettünk alkalmat. Ezekről az alkalmakról többnyire – jók-rosszak, ügyesek-ügyetlenek – fotók is készültek, amiket az Ő emlékének szentelve most közreadok. (Eifert János)

40-év-Szenti Tibor, Almási István polgármester és Eifert János fotóművész, életmű-kiállításának megnyitóján (Hódmezővásárhely, Alföldi Galéria)

2013.02.16.-Almási István és Borsos Annamária (Eifert János felvétele) 2013.05.28. Rodolf Hervé kiáll.megnyitó 03 2012.08.25-Eifert-Almási-István-alpolgármesterrel 2014.03.30.-Almási-István-köszöntője Koszta József gyűjteményes kiállításán (Eifert János felvétele)

2014.08.17.-Almási-István-polgármester (Eifert János felvétele) 2014.03.30.-Almási-István-polgármester a Koszta József gyűjteményes kiállításon (Eifert János felvétele) 2014.05.06. Almási István és Eifert János (Promenad.hu) 2013.10.11.-Eifert-Hmvhely-Díszpolgára-Promenad.hu-07

2013.10.11.-Eifert-Hmvhely-Díszpolgára-Promenad.hu-09

Promenad.hu, Eifert Kata Nóra, Walters Lili és archív felvételek

2013.07.14.-Rapcsák-emlékezés (Eifert János felvétele) 2013.06.16.-Almási-István-köszöntője 2013.05.28.-Almási-Kószó-lánya 2013.05.28.-V.-Nagy-Nándor-Eifert,-Sandly-Orsolya-Almási-László-Nagy-Imre

2013.06.16.-Almási István polgármester Eifertet Jánost köszönti, ARS POETICA c. gyűjteményes kiállításán (Hódmezővásárhely, Alföldi Galéria)

2015.10.16.-Bényei-Tamás-Almási-István-és-felesége_(Photo: Eifert János) 2015.10.14.-Fodor-Józsefnét-köszöntik (Eifert János felvétele) 2015.10.01.-Almási-István-polgármester-Eiferttel_Fotó: Eifert Kata Nóra) 2015.10.01.-Almási-István-polgármester-Eiferttel_(Eifert Kata Nóra felvétele)

2015.10.01.-Almási-István-polgármester-Eiferttel_(Eifert Kata Nóra felvétele) 2015.12.12.-Alföldi-Galéria-Eifert-és-Almási-István-polgármester_(Promenad.hu) 2015.12.12.-Fodor József-emlékkiállítás-Almási-István-polgármester-köszöntője (Eifert János felvétele)

2014.08.13.-Almási-István-polgármesterrel (Tornyai János Múzeum)

Almási-István-alpolgármester Mártélyon, a Vásárhelyről elszármazottak találkozóján (Eifert János felvétele) Életrajz: Almási István Eleken született 1944. július 12-én. 1968-ban kapott diplomát a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán magyar-ének-zene általános iskolai tanár, majd 1979-ben népművelő szakon. 1994-ben az Országos Széchenyi Könyvtárban könyvtári rendszerszervező képesítést szerzett.

Előbb pedagógusként dolgozott, majd 1975-től a hódmezővásárhelyi Petőfi Művelődési Központban volt népművelő, 1976-tól 1983-ig igazgatóként irányította az intézményt, ezt követően 17 éven át a Németh László Városi Könyvtárat vezette.

Zenészként a Molnár Dixieland Zenekarnak tagja, a Promenad Dixieland Zenekarnak alapítója és vezetője volt.

A közéletben is aktív szerepet vállalt, 1979-től az Előadóművészek Országos Szövetségének, 1983-tól a Magyar Könyvtárosok Országos Egyesületének tagja, alapítója a Németh László Társaságnak. A Kereszténydemokrata Néppárt tagja, 2003-tól 2016-ig a hódmezővásárhelyi szervezet elnöke.

1994-ben választották Hódmezővásárhelyen önkormányzati képviselőnek, 2000-től alpolgármesterként, 2012-től polgármesterként dolgozott a városért.

Munkáját számos díjjal ismerték el, 2010-ben a köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adományozta Almási Istvánnak.

Almási István hódmezővásárhelyi polgármester életének 73. évében elhunyt…

Eifert János kiállítása Nagyváradon – Promenad.hu, 2017. november 17. 15:57

2017.11.17.-PROMENAD.HU_Eifert-János-kiállítása-Nagyváradon PROMENAD.HU, 2017-11-17 15:57:32

http://promenad.hu/cikk/eifert-janos-kiallitasa-nagyvaradon-183646

Eifert János kiállítása Nagyváradon

Az Euro Foto Art Nemzetközi Egyesület és a Nagyváradi Vár- és Várostörténeti Múzeum szervezésében a váradi vár Ştefan Tóth István Fotótechnikai és Fotóművészeti Gyűjteményének kiállítótermeiben a neves budapesti fotóművész, Eifert János képeiből nyílt kiállítás. Az Ars Poetica című kiállítás a hódmezővásárhelyi születésű fotóművész 40 nagyméretű, karrierje ötven éve alatt készített munkáiból összeállított válogatás. A tárlat bejárta már az egész világot és igazi jelenkori értéket képvisel. A kiállítást december 5-ig lehet majd megtekinteni.

„A fotóművészet nem csak a pillanat művészete, hanem a gondolkodásé is. Az igazi művész, mielőtt lenyomná a gombot, beleviszi abba a pillanatba minden élettapasztalatát” – fogalmazott a Nagyváradi Vármúzeumban nyílt kiállításának megnyitóján, Eifert János budapesti fotóművész.

A tárlatnyitó közönségét a kiállításnak helyt adó vármúzeum képviseletében Diana Iancu üdvözölte, majd a szervezők Euro Foto Art Nemzetközi Egyesület nevében Tóth István köszöntötte a művészt. A kiállított képeket Teodor Pantea egyetemi előadó méltatta, hangsúlyozván hogy a főként konceptuális, alkotói fotók világszínvonalúak és interdiszciplinárisak, vagyis többféle művészeti ág – a tánc, a festészet, a zene, és a digitális technológia – keveredik bennük.

Utolsó felszólalóként köszönetet mondott a szervezőknek és a közönségnek maga a művész, Eifert János is, aki 17 éven át táncolt, és a szombati tárlatnyitó alkalmával sem hazudtolta meg önmagát: robottánc mozdulatokkal megmozgatta és megpörgette az egybegyűlteket. A tánchoz és a kiállítás megnyitójához zenei momentumokat szolgáltatott a Duo Varadiensis, vagyis Lucian Maliţa (hegedű) és Thurzó Sándor József (brácsa).

Az Eifert-kiállítás december 5-ig lesz megtekinthető a Vármúzeum 1. emeleti helyiségében keddtől vasárnapig 09–17 óra között.

Forrás: Asociatia Euro Foto Art

Fotók: Benyovszki Tünde, Erbsz Tibor, Illés Imi, Fodor István és Eifert János felvételei

A megújulás lendülete a Papp Lászlóban – Promenad.hu, 2017. november 3., Nagylátószög.hu, 2017. november 5.

2017.11.03.-Promenad.hu_A-megújulás-lendülete-a-Papp-Lászlóban 2017.11.05.-NAGYLÁTÓSZÖG.HU_A-megújulás-lendülete-a-Papp-László-Budapest-Sportarénában

PROMENAD.HU, 2017. november 3.

http://promenad.hu/cikk/a-megujulas-lendulete-a-papp-laszloban-183190

A megújulás lendülete a Papp Lászlóban

A Reformáció 500 éves jubileumának központi ünnepségét, a Nemzeti Megemlékezést 2017. október 31-én, a Papp László Budapest Sportarénában rendezték meg. A Reformáció Emlékbizottság által szervezett nagyszabású rendezvény délelőtt 10 órától széles programkínálattal várta az érdeklődőket.

Az egyik emeleti helyiségben kiállításokat láthattunk, köztük A megújulás lendülete c. fotókiállítást, amelyet Eifert János rendezett Apáti-Tóth Sándor, Baán Katalin, Bakki Zsolt, Balázs Rolland, Bognár Benedek, Dajka Margit Judit, Durbák Zsolt, Eifert János, Fodor István, Füle Tamás, Gál István, Horváth Tamás, Ilku János, Izápi Laura, Kompán Julianna, Magyari Hunor, Makó András, Molnár Ferenc, Mudrák Attila, Nemes Zoltán ’mettor’, Olasz Ágnes, Papp Elek, Peterman Károly, Sebestyén István, Szabó Ferenc, Szöllősiné Haller Orsolya, Szőnyi István, Thaler Tamás, Tóthné Kiss Judit, Ujvári Csaba és Végh Attila képeiből. A másik teremben a gyerekek részére egész napos programok, színházi produkciók, táncprogram, foglalkozások, játékos vetélkedők voltak.

Az egész napos megemlékezést ökumenikus istentisztelet vezette be, melyre az igei ráhangolást Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök tartotta, míg a bűnbánati meditációt és az evangéliumhirdetést Bogárdi Szabó István református püspök. Igét hirdetett Steinbach József, a Magyarországi Egyházak Ökomenikus Tanácsának (MEÖT) elnöke.

Az Istentiszteletet követően Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter, a program házigazdája köszöntötte a megjelenteket. Ezután tekinthettük meg a Reformáció Emlékév képi összefoglalóját. Lovász Irén énekét követően pedig sor került Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének beszédére. A miniszterelnöki beszéd után a népszerű énekes, Molnár Ferenc Caramel „Mely igen jó az Úristent dícsérni”énekfeldolgozását hallgattuk meg, majd két európai protestáns egyházi vezető: Gottfried Locher és Heinrich Bedford-Strohm köszöntötte videóüzenetében az ünneplő gyülekezetet. A programot vers, és a Kaláka együttes száma színesítette.

Az ebédszünet után, 13:00 órától a Keresztmetszet evangélikus és református fiatalokból álló könnyűzenei együttes műsora, illetve Bánki Beni reformáció témájú, slam poetry előadása színesítette a programot.

A 13.30-kor kezdődő gálaműsor részben a Reformáció Emlékévben lezajlott programokra, bemutatókra épült, részben pedig új, kifejezetten erre az estére készült produkciókból állt. Műfajában rendkívül változatos: filmbejátszást, verseket, kórusműveket, zenei produkciókat, könnyűzenei számokat, s tánckoreográfiákat is láthattunk a reformáció szellemében.

Zenei részről nagy szerepet kapott a Kaláka Együttes és Pálúr János, továbbá Tóka Ágoston orgonaművészek. Felléptek Mező Misi és barátai, míg Lovász Irén gyönyörű zsoltár részleteket énekelt. Magyarországi zenei ősbemutató is volt, Gárdonyi Zsolt „Calvin Suite” című harsona kvintettje, amelyre az Experidance táncosai mutattak be – szerintem nem túl jó – koreográfiát. Részletek hangzottak el a híres Sárospataki Hitvitából kiváló színművészek előadásában, akiktől az est folyamán ezen kívül több gyönyörű verset is hallhattunk. Akik ezeket előadták: Rajkai Zoltán, Lux Ádám, Quintus Konrád, Pap Katalin. Megtekinthettük a Reformáció Emlékbizottság kisfilm pályázatának nyertes alkotását, és a debreceni Csokonai Nemzeti Színház előadásából is láthattunk részletet, amely a Reformáció Emlékév tiszteletére hirdetett drámapályázatot. Mindezt gyermeki bájjal és igazi művészettel a Vox Iuventutis debreceni gyermekkórus dallamai kísérték. Ezeken kívül az ezen az estén szerte Németországban egyszerre bemutatásra kerülő „Luther” című musical előadásába is bekapcsolódhattunk. A Pünkösdi Zene Misszió vezetésével ért véget a gálaműsor, amit Bényi Ildikó és Gundel Takács Gábor narráltak.
Forrás: Reformáció Emlékbizottság

Fotók: Olasz Ági és Eifert János

Eifert János fotóművészt az újvidéki Nemzetközi Triennálén aranyéremmel jutalmazta a világ legnagyobb fotográfiai társasága. Vásárhelyi TV, Hódmezővásárhely, 2017. július 15.

VásárhelyiTV.hu, 2017. július 15.

http://www.vasarhelyitv.hu/hirek.php?hir=11287

Rangos díjat nyert el Eifert János

Eifert János fotóművészt az újvidéki Nemzetközi Triennálén aranyéremmel jutalmazta a világ legnagyobb fotográfiai társasága.

A Vásárhelyről elszármazott művész, ahogyan a pályája elején, most is táncos témájú képével nyűgözte le a zsűrit.

Idén is óriási érdeklődés övezte a vajdasági Nemzetközi Triennálét. A zsűri a kiírásban a színházhoz és a színpadi produkciókhoz szorosan kötődő alkotásokat vette górcső alá, így 24 ország fotóművészei közül kerültek ki ebben az évben a legjobbak. A Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség egyéni kategóriájában az aranyérmet a vásárhelyi származású Eifert János kapta.

– Ezzel nemcsak magamnak, de a magyar fotográfiának is hírnevet, elismerést szereztem. A Novi Sad-i megnyitó ünnepségen megtapasztalhattam, milyen nagy tisztelettel, szeretettel fogadtak bennünket, díjazottakat – mondta Eifert János fotóművész.

A vásárhelyi Eifert János 17 éven keresztül hivatásos táncos volt, közben kezdett el fényképezni. Az első sikereit éppen a táncról készített fotói hozták el számára. Majd hosszú évtizedek után szintén egy táncos kép repítette az első helyre a vajdasági triennálén.

– A kép maga egy nagyon érdekes produkciót mutat be. Fenyves Márk mozdulatművész egyik koreográfiájában, amelyben ő is szerepelt, a hét főbűn egyik jelenetét fogalmaztam meg formailag és tartalmilag jól a zsűri értékelése szerint- tette hozzá a világhírű fotóművész.

Eifert János pályája elején sok pályázaton szerepelt, majd eljött az az időszak, amikor ő értékelte mások munkáit. Idén télen pedig úgy döntött, újra megméretteti magát különböző fesztiválokon. A vajdasági elismerés mellett az elmúlt félévben több díjat is begyűjtött, amelyekre már csak tanítványai miatt is nagyon büszke.

2017.07.15.-VásárhelyiTV.hu_Rangos-díjat-nyert-el-Eifert-János

A természet magával ragadó pillanatai. Július elsején nagyszabású természetfotó kiállítás nyílik Mártélyon a vásárhelyi származású fotóművész, Eifert János mentorálásával. Vásárhelyi Hírek, 2017. június 29.

2017.06.29.-VÁSÁRHELYI-HÍREK_A-természet-magával-ragadó-pillanatai

VÁSÁRHELYI HÍREK, 2017. Június 28.

http://www.vasarhelyihirek.hu/a_termeszet_magaval_ragado_pillanatai

Félperces

A természet magával ragadó pillanatai

Július elsején nagyszabású természetfotó kiállítás nyílik Mártélyon a vásárhelyi származású fotóművész, Eifert János mentorálásával.

A DaDalia Galeria Fotóköre második természetfotó pályázatára az A (Nyílt) kategóriában bármilyen témájú természetfotóval lehetett nevezni (makró, növény, állat, táj stb.), a B (Táplálkozás) kategóriában pedig a ragadozók akció dús zsákmányolásától a növények fogyasztásán át a rovarok rágcsálásáig a mozgalmas, látványos táplálékszerzést és táplálkozást bemutató képekkel.

Dovicsin András, a DaDalia Fotókör vezetője, a természetfotó pályázat fő szervezője összesítése szerint 8 országból 69 nevezés érkezett. A beérkezett 421 fotóból az Eifert János, Horváth Imre, Törköly József  fotóművészekből álló zsűri június 17-én tartott válogatásán 32 pályázó 80 fotóját javasolta kiállításra.

A Mártélyi Faluházban, július 1-én, 15 órakor nyíló kiállításon tehát a pályázat 80 nyertes fotója látható majd.

Mario Blanco Magyarországon – Promenad.hu, 2017. május 24. 06:14

2017.05.24.-PROMENAD.HU_Mario-Blanco-Magyarországon PROMENAD.HU,2017. május 24.

http://promenad.hu/cikk/mario-blanco-magyarorszagon-177961#_=_

Belföldi Hírek

Kovács Péter | 2017-05-24 06:14:35

Mario Blanco Magyarországon

Hogy ki is az a Mario Blanco, akit Bali Dalínak is neveznek a Távol-Keleten, és akinek a fotókiállítása nemrég nyílt meg Esztergomban,​ ​a Rondella Galériában?

A választ tőle kaptuk, hiszen május 18-án a Berekai Art stúdióban ​(Budapest, Andrássy út 17.), a tiszteletére szervezett estélyen mesélt életéről, Baliról és a művészetéről. Az estnek volt még egy emlékezetes mozzanata is, amikor Mario Blanco átvette Eifert János fotóművész mestertől a magyar fotósok tiszteletbeli nagydíját a Magyar művészetért végzett tevékenységéért.

Tehát Mario Blanco egy balinéz festő és fotós. Ubudban született Balin, 1962. július 4-én. A híres spanyol művész, Antonio Blanco második gyermeke. Kora gyermekkorától kezdve művészet vette körül. Kétségkívül édesapját, Antonio Blanco-t tartották a leghíresebb művésznek Bali szigetén, aki a “Blanco Reneszánsz Múzeum” alapítója volt. Mario Blanco ötévesen festette első olajképét, majd Denpasarban tanult tovább az Udayana Egyetem művészeti karán, ahol sikeresen diplomát szerzett. Jelenleg ő a hivatalos fáklyavivője Antonio Blanco örökségének. tehetsége kifinomult tájképeken keresztül fejeződik ki, ahol saját látomásain keresztül a balinéz kultúra fokozatosan jelenik meg. A fotózásban az emberek és a kultúra felé specializálódott. Halhatatlanná szeretné tenni Indonézia és elsősorban Bali egyedülálló kultúráját, valamint az ott élő csodálatos embereket. Balin a kultúra egy történelmi örökség, amely generációról generációra öröklődik, és amelyet ők nem fognak elhagyni. Mario Blanco Hisz abban, hogy a jelenlegi kultúra fotókon való rögzítése képes az idő pillanatait és a történelmet bemutatni a következő generációk számára. 2014-től Mario Blanco a házigazdája a nemzeti “ANTV” televízió fotográfiával foglalkozó műsorának, a “Mata Lensa”-nak, ahol lehetőséget kapott arra, hogy a különböző részekben Indonézia különleges helyeit mutassa be, mint például Mentawai, Wamena, Sumatra, Benjarmasin, Yogyakarta. Mario Blanco esetében a fotográfia tudománya a festészet tudományából ered, ezért kombinálja a fotózást és a festészetet, így fotóművészete éppen olyan erteljes és élményszer, mint festészete. Mint már korábban említettük, Mario Blanco-t Bali Dalínak is nevezik a Távol-Keleten, mert szürreális birodalmat és múzeumot hozott létre Ubudban, a Balin található művészvárosban. Múzeumát Blanco Renaissance Museum-nak hívják (honlapja: www.blancomuseum.com). Édesapja Antonio Blanco spanyol származású festőművész, Salvador Dalí művésztársa volt, aki Balin telepedett le és alkotta meg stúdióját, melyet a fiú, Mario Blanco fejlesztett varázslatos birodalommá. Édesapját is Bali Dalínak hívták, de mára fia Mario Blanco örökölte ezt a művésznevet.

Tehetsége kifinomult tájképeken keresztül fejeződik ki, ahol saját látomásain keresztül a balinéz kultúra fokozatosan jelenik meg. A fotózásban az emberek és a kultúra felé specializálódott. Halhatatlanná szeretné tenni Indonézia és elsősorban Bali egyedülálló kultúráját, valamint az ott élő csodálatos embereket. Balin a kultúra egy történelmi örökség, amely generációról generációra öröklődik, és amelyet ők nem fognak elhagyni. Mario Blanco hisz abban, hogy a jelenlegi kultúra fotókon való rögzítése képes az idő pillanatait és a történelmet bemutatni a következő generációk számára.

​Mario Blanco feleségével és lányával először járt Magyarországon és Európában. Nagyon megszerette Magyarországot az itt eltöltött napjai alatt. Utazásának elsődleges célja kiállításának megrendezése, amely 2017. május 13-án nyílt meg a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeumának Rondella Galériájában, az Eurohíd Alapítvány és a DonorArt szervezésében. A kiállítás május 28-ig látogatható (hétfő kivételével), 11:00-16:00 óra között. A kiállítás létrejöttét az Budapesti Indonéz Nagykövetség is támogatta, így a kiállítás megnyitóján gamelán zene, indonéz táncosok, ételbemutató és dekoráció fogadta a vendégeket. Mario Blanco 100 fotót hagy itt Magyarországon, hogy a DoNor Art több helyen kiállíthassa művészetét barátaik segítségével.​

Mario Blanco és a DoNor Art (Szük Norbert festőművész és Dezséry Dorottya fotóművész házaspár) szervezései és testvéri barátsága meseszerű. Együtt szerveznek lélegzetelállító művésztáborokat és túrákat fotósoknak, festőművészeknek és kalandvágyó turistáknak Balin, Indonéziában és Magyarországon. ​Fontosnak tartják a két ország közötti kulturális- és művészeti kapcsolatokat, és szeretnék megismertetni a magyar emberekkel Indonéziát/Balit  a DoNor Art és Mario Blanco, valamint Eifert János fotóművész szervezésében és vezetésével.

Forrás: Szük Norbert​

Fotók: Mario Blanco, Hadaghian István, Erhardt László, Mécses Éva Hilda, Szük Norbert és Eifert János

Művészet határok nélkül. Dialógus címmel nyílt kiállítás Eifert János fotóművész és Csató Tamás festőművész képeiből a budapesti Átrium Galériában. A tárlatot dr. Feledy Balázs művészeti író nyitotta meg Lőrinc Katalin táncművész és Lőrinszky Attila zeneművész közreműködésével. PROMENAD.HU, 2017. május 18.

2017.05.18.-PROMENAD.HU_Művészet-határok-nélkül PROMENAD.HU, 2017. május 18.

Soós Kata | 2017-05-18 06:30:12

Művészet határok nélkül

Dialógus címmel nyílt kiállítás Eifert János fotóművész és Csató Tamás festőművész képeiből a budapesti Átrium Galériában. A tárlatot dr. Feledy Balázs művészeti író nyitotta meg Lőrinc Katalin táncművész és Lőrinszky Attila zeneművész közreműködésével.

„A NŐ: minden élő test közt a legmeztelenebb és a legédesebb fénnyel világító. Fűt, mint a nap, gyöngéd, lüktető, mint egy élő szív, s a gyönyör pillanataiban, mint egy tébolyult madár: szárnyát verdesi és meghal. Letépve róla a férfivágy palástja, koronája, átkelve a vágyon, a szerelem gyöngédségén, a vad küzdelem tűzfolyamán, lebegve a csillagok közt, kilépve az időből álomba zuhanni, s reggel új napra ébredni, együtt indulni avval, akit éjjel bikatestünkkel fölé feszülve legyőztünk.”  (Antoine de Saint-Exupéry)

Eifert János fotóművész és Csató Tamás festőművész közös kiállításának középpontjában a nő áll. A nő és mindaz a varázslat, amelyet Antoine de Saint-Exupéry néhány sorban papírra vetett.

Első ránézésre azt gondolnánk, hogy a művészek a testábrázolásra fektették a legnagyobb hangsúlyt, az érzéki vonalak azonban kirajzolják a titokzatos női lélek rejtelmeit is, és az erős impulzusoktól szinte bőrünkön érezzük a modellek kisugárzását.

Feledy Balázs művészeti író, kiállítás-megnyitójában a tárlatról így fogalmazott: „Ritkán állít ki festő és fotográfus együtt, pedig a fotográfia és a festészet a 20. században végig inspirálták egymást. Van azonban egy technikai elem, amely összekapcsolja őket: csak állóképekben tudnak gondolkodni, de az állóképeken mégis tudnak mozgást ábrázolni”

Csató Tamás A balerina álma című festményén például szinte látjuk, ahogy a táncos megfeszíti az izmait, fellendíti a lábát, a galambok szétrebbennek a hirtelen lendülettől, miközben a lány könnyű, finom ruhája pillangószárnyakként pörög körülötte. A mozdulat alatt már-már a fülünkbe cseng az ódon templom harangjának búgása.

Eifert János fotói erős erotikus energiákat közvetítenek. A művész bár sokszor sokat mutat, mégis a képek rendkívül sejtelmes benyomást keltenek. A testet vagy beborítja egy olyan homogén közeg, mint a víz, vagy körülöleli egy élénkpiros drapéria, amely eltereli a figyelmet a meztelenségről, úgyszólván „kiegyenlíti” a képen látható erős ingereket.

„Azért jelenik meg egymás mellett harmonikusan ez a két képi világ, mert úgy érzem, hogy át és átnyúlnak egymás eszköztárába. Nagyon jó, amikor két képet látunk egymás mellett, egyik a fotósé, másik a festőé. Csató Tamás tulajdonképpen él a fotórealizmus eszköztárával, de a női testnek ez a pontossága kiemelkedik egy varázslatban, és ugyanakkor Eifert János, mint említettem, mindenféle bravúrt bevetve egy újfajta női megjelenítést állít elénk. Csató Tamás igazi festőhöz méltóan álmodozik, ez rendkívül fontos az Ő festői látásmódjában az én értelmezésem szerint. Ugyanakkor az ő női, akiket ábrázol, azok szinte – de a szintének is fontossága van – naturálisak. A női test ábrázolásában nagyon egzakt pontosságra törekszik, a beállításoknak a különlegessége az, ami feldobja a képeket. Ugyanakkor a nőket körbeveszi egy már-már szürreális közeggel, mindig van valami tárgyi vagy környezetbeli megjelenítés a képeiben, ami azonnal kiemeli a női testet a maga naturális hétköznapiságából. Egy-egy festmény és fénykép mintegy képpárokként találták meg egymást: Eifert Jánostól a Tűztánc, amelynek izzó szenvedélye Csató Tamás Festékmadár c. festményében folytatódik, az Időutazás pedig A balerina álma mellett bontja ki igazán jelképi világát. Eiferttől a világot bejárt Akt tanulmány több mint egyfajta kísérletezés, a mozdulat artisztikumából kibontott érzékiség Csató Tamás Az idő című képének óramutató nélküli időtlenségével erősödik fel az érzelmi és gondolati síkok terében. A festészet tehát mintha fotó, a fotó pedig mintha festészet volna. Más és más irányból indul el a két művész, mégis közel kerülnek egymáshoz. Vannak nagyon erős találkozási pontok, közös minőségek születnek, és ez az összekötő kapocs, amely ennek a közös kiállításnak az igazi értékét hangsúlyozzák.  Nyilvánvaló a nő, de nem csak a nő teste, hanem a nő szelleme, aurája, kisugárzása. Ez az, ami nagyon fontos mindkét művész képi világában.”

Jámbor-Miniska Zsejke, a kiállításról szóló beszámolójában így foglalja össze benyomásait: „Minden kép egy felfedezőút, amelynek segítségével folyamatosan újraértelmezhetjük a nőiességet. A szépség, a finomság, az érzékiség sugárzik a vonalakból. Arra inspirálják a közönséget, hogy tisztelegjenek a világ legnagyszerűbb művésze: a természet előtt.”

A kiállítás az Aranytíz Kultúrház Átrium Galériájában tekinthető meg (Budapest, V. kerület, Arany János utca 10.) 2017. május 24-ig, hétköznap 9 és 19 óra között.

Forrás: Aranytíz Kultúrház

Fotók: Csörögi Dóra, Palotás Misi, Ritter Antal, Zih Kata, Olasz Ági és Eifert János

Fotókiállítás a reformáció 500 éves ünnepi programsorozatában. A vásárhelyi születésű Eifert János fotóművész a kurátora a Reformáció Emlékbizottság fotópályázatára beérkezett művekből nyílt kiállításnak. – Vásárhelyi Hírek, 2017. március 13.

2017.03.13.-Vásárhelyi-Hírek_Fotókiállítás-a-reformáció-500-éves-ünnepi-programsorozatában

Vásárhelyi Hírek, 2017. március 13., hétfő

http://www.vasarhelyihirek.hu/fotokiallitas_a_reformacio_500_eves_unnepi_programsorozataban

Fotókiállítás a reformáció 500 éves ünnepi programsorozatában

A vásárhelyi születésű Eifert János fotóművész a kurátora a Reformáció Emlékbizottság fotópályázatára beérkezett művekből nyílt kiállításnak.

A Reformáció Emlékbizottság 2015 őszén, valamint 2016 tavaszán kiírt fotópályázatainak legjobb képeiből született meg „A megújulás lendülete” elnevezésű tárlat, amelynek megnyitójára Budapesten, a Marczibányi Téri Művelődési Központban került sor.

A kiállítást Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter nyitotta meg, majd a köszöntő beszédek után következett Eifert János fotóművész, a kiállítás kurátorának tárlatvezetése, aki saját, szakmai gondolataival és történeteivel tette személyesebbé s könnyebbé a tárlat alkotásinak befogadhatóságát és értelmezését.

A március 9-i, csütörtöki megnyitón Dolhai István, a Marczibányi Téri Művelődési Központ ügyvezető igazgatója köszöntötte a vendégeket, míg az eseményt Szalóczy Pál előadóművész moderálta. Szalóczy Pál elmondta, hogy a Reformáció Emlékbizottság – Sopronból indult – fotókiállításának Marczibányi téri bemutatója már a hetedik hely, ahol az érdeklődők megtekinthetik az inspiráló vándorkiállítást.

Ezután Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter mondta el ünnepi megnyitó gondolatait, aki hangsúlyozta, hogy az ilyen különleges alkalmak – amilyen a mai is – egybefogják mindennapi cselekedeteink s kifejezik, hogy számunkra a reformáció nem pusztán hagyomány, hanem a mindennapok alkotó tevékenységeinek az alapja. Ez a kiállítás méltó része a reformációs 500 éves ünnepi programsorozatnak, mert kifejezi – az emlékévre készült kiadvány gondolatait idézve – azt a protestáns identitást, amely nem a kereteken, külső formákon, hanem a középpontban, a belső tartalomban dől el. A reformáció különösen is sokat ajándékozott hazánknak, népünknek. Különleges értéke a kiállításnak, hogy az alkotók a fotóművészet eszközeivel mutatják be a reformáció eszmeiségét. – mondta.

Varga Mihály szavai után következett Bíró Zsolt, a II. kerületi Önkormányzat Közművelődési Bizottság elnökének köszöntése, aki beszédében a Reformáció Emlékbizottság mottójára is utalt. „A megújulás lendülete” – azt gondolom, nem felejthetjük el azt a gondolatot sem, amit már az egyházatyák is mondtak: Ecclesia semper reformanda – az egyháznak szüntelenül meg kell újulnia. Az évforduló egy új lehetőség, egy állomás, amikor vissza lehet tekinteni. A képeken is látszik, hogy nem csupán az épített örökség, hanem mindennapi dolgok is megjelentethetőek, például gyermeki imák, valamint élő közösségek mindennapjai. Ezután Hafenscher Károly, a Reformáció Emlékbizottság miniszteri biztosa köszöntötte a jelenlévőket. Az előtte szólókhoz hasonlóan kiemelte a reformáció központi szerepét, valamint annak mai napig tartó hatásait. Legyen az hitéleti reform, vagy épp a láttatás művészete. Látni és láttatni – mindkettő különleges művészet. „A reformáció nagy alakjai, Luther, Kálvin s Zwingli, vagy a magyar reformátorok látó emberek voltak. Meglátták az igazi értékeket és nem csak, hogy meglátták őket, hanem másoknak is segítettek, hogy láthassanak. Ez a mai fotókiállítás titka is. Mi szeretnék, hogy a reformáció emlékévének végén ilyen kiállítások segítségével, valamint sok más eszközzel együtt egyre többen látnánk meg az igazi kincseket és értékeket.”

A köszöntő beszédek után következett Eifert János fotóművész, a kiállítás kurátorának tárlatvezetése, aki saját, szakmai gondolataival és történeteivel tette személyesebbé s könnyebbé a tárlat alkotásinak befogadhatóságát és értelmezését.

A megújulás lendülete fotókiállítás egész márciusban látogatható.

Klasszikustól a modernig – Válogatás ötven év fotóiból. Vásárhelyi Hírek, 2017. január 23.

2017.01.23.-Vásárhelyi-Hírek_Klasszikustól-a-modernig-Válogatás-ötven-év-fotóiból

Félperces Klasszikustól a modernig – Válogatás ötven év fotóiból

Vásárhelyi Hírek, 2017. január 23., hétfő

http://www.vasarhelyihirek.hu/klasszikustol_a_modernig_valogatas_otven_ev_fotoibol

Január 20-án, a Magyar Kultúra Napja alkalmából Nagykanizsán, a Thúry György Múzeum ─ Magyar Plakát Házban nyílt meg a hódmezővásárhelyi származású Eifert János fotóművész ARS POETICA című kiállítása.

Az új kiállítás Eifert János munkásságában a 217. önálló kiállítását jelenti. Ha figyelembe vesszük még előadásainak, diaporáma-műsorainak gyakoriságát – ez a szám szinte rekordot jelent a magyar fotográfia történetében. A 73 éves művész azonban nem a statisztikai adatok javításán fáradozik, hanem alkotói ereje teljében új művek létrehozását tartja fontosnak.

Ilku János: Enuma elis – Nem beszéd tárta fel. Nagylátószög, promenad.hu, 2016. november 18.

2016.11.18.-Promenad.hu_Ilku-János-Enuma-elis-Nem-beszéd-tárta-fel 2016.11.18.-Nagylátószög_Ilku-János-Enuma-elis--Nem-beszéd-tárta-fel

„A sumer teremtésmítosznak hét tábláját találták meg a régészek Ninivében, és az I. tábla kezdőszavai az Enuma elis.

Az Isten saját képmására teremtett minden embert – köztük engem is – és ruházta fel teremtő képességgel.

Ennek a képességnek birtokában tárom Önök elé teremtményeimet – képeimet” (Ilku János)

Mindazon vendégek, akik pontosan vagy kissé késve érkeztek november 9-én Ilku János fotóművész Enuma elis – Nem beszéd tárta fel – című kiállítására a Pestszentimrei Közösségi Házba, csak a megnyitó köszöntő szavait hallhatták. Az ok egyszerű: nem fértek be a kiállítóterembe.

Önkormányzatunk legnemesebb feladatainak egyike a művészetek támogatása – kezdte a köszöntőjét Kucsák László országgyűlési képviselő. – Nagy öröm számomra köszöntőt mondani Ilku János negyvenkét fotómontázst bemutató kiállításához és az eseményhez kötődő katalógus megjelentetésével belekóstoltatni vendégeinket a művész csodákkal teli világába.

A kiállítást megnyitó dr. Diószegi György Antal mondataiból kisejlett a kurátor Ilku Jánoshoz fűződő barátsága és az alkotásai iránti tisztelete.

Ilku János fotóművész fényteremtő mivolta az általa készített fényképeken keresztül üzen, de nem magáról, hanem arról az általa felismert valóságról, amit megtapasztalt hihetetlen magasságokba mutató lelki azonosulása alapján.

A kiállított fotók között pillanatfelvételeket találunk a sokak számára ismeretlen tanyavilágról. Az izgalmas fotómontázsok ide illő zenéért kiáltottak. Erről Bese Botond népzenész kecskedudán előadott, elfújt dallamai gondoskodtak a megnyitón, amelynek háziasszonya Ódor Katalin intézményvezető volt. A kiállítás 2016. november 27-ig látogatható. (Dobó Csaba, http://www.tovabb18.hu)

A kiállítás katalógusában Kunkovács László Kossuth-díjas fotóművész, néprajzkutató a következőket írja: „Ilku mostani kiállításán kizárólag montázs-technikával készült alkotások sorakoznak fel. kellő művészi kvalitás híján ebbe a technikába könnyű belebukni – sokaknál afféle erőlködés. vagy azt állapítjuk meg, hogy a képeket külön-külön kellett volna hagyni, vagy, hogy azok egymagukban nem lennének kiállíthatók. Ilku János munkáit látva megnyugszunk. Montázsai annyira érettek, hogy immár szétdarabolhatatlan egységgé válnak. Egyik képe, a tanyaudvarban található, a hagyományos gazdálkodás eszközeiről meg az ott folyó munkákról olyan összképet ad, hogy szinte erről a képről lehetne tanítani, milyen is volt az a világ. Mégsem földszintesen didaktikus. A művész megfogalmazásában emelkedett összegzéssé nemesedik.”

Eifert János: „A montázs eredetileg a képzőművészetben a XX. század elejétől alkalmazott technika, amelynek során már meglévő képeket és rajzokat illesztenek, szerkesztenek össze valamilyen új kompozícióba. Később a filmművészetnek vált elengedhetetlen elemévé a vágástechnika (montázs), amellyel korábban készített felvételekből lehet új filmrészleteket előállítani. A fotómontázs két, vagy több elem összemásolása fotótechnikai eszközökkel.

1851. február 23-án, a La Lumière című párizsi fényképészeti szaklap beszámolt arról, hogy Hippolyte Bayard évek óta eredménnyel alkalmazza táj- és felhőfelvétel-negatívok összemásolását. Egy hónappal később a tudósító már az eljárást ismerteti, „amellyel lehetővé válik külön-külön felvett személyek képét egyazon portréfotóban egyesíteni.” Egy új műfaj, az összemásolt fénykép vagy – ahogyan később elkeresztelték – a fotómontázs tehát megszületett.

Az új módszer fontos bizonyító szerepet kapott annak igazolására, hogy a fényképezőgép nemcsak leképezi a látványt, de képzelet szülte világokat elevenít meg. Neves és névtelen fényképészek százai használták fel az összemásolás eljárását. Az első fotomontázsok vicces, vagy képtelen helyzeteket ábrázoltak.

Az 1910-es évtized vége felé a berlini dadaisták – Raoul Hausmann (1886-1971), Hannach Höch (1889-1978), John Heartfield (1891-1968), Georg Grosz (1893-1959) – a kiváltságos eljárás rangjára emelték, mert művészi célkitűzéseik megvalósítására különösen alkalmas eszközét fedezték fel benne. A dadaizmus hozzásegítette a képző- és fotóművészetet a szemléletbéli megújításhoz, ezt folytatták más művészi felfogású képviselői, mint Alexandr Rodcsenko, Otto Umbehr, Herbert Bayer, Max Ernst. A felsoroltak – korántsem teljes – névsorából a magyarok, köztük Moholy-Nagy László, Angelo Funk Pál, Bálint Endre, Lengyel Lajos, Török László, Fejér Ernő, Vencsellei István, Apáti-Tóth Sándor, Ágg Károly és természetesen Ilku János sem hagyható ki.

Ezen a kiállításán látható Fejfa (1976)  c. képe a legegyszerűbb fotómontázs, amely mindössze két képelemből áll. A fejfa a balmazújvárosi régi temetőben, a repülő madár képe a Hortobágyi Nemzeti Parkban készült. A Kőbánya alsó (1977) már több, ám azonos nézőpontból készült felvételből állt össze. A várakozó utasok sziluettben megjelenő alakjait így lehetett jól „ritmizálni”.

A „Veres Péter emlékház”, „Isten áld meg a magyart – Kölcsey Ferenc emlékház”, „Találkozás egy tanyával”, „Rilai triptichon”, „Szentendre”, „Quedlinburg” és „Lanslebourgi impresszió” 1979-1994 között készült montázsképei, illetve sorozatai fekete-fehérben jelennek meg. Ezek eredeti képek és un. olló-montázs technikával készültek, mely elnevezés a képelemek kivágásához használt eszközre, az ollóra utalnak. Ilku János azonban olló helyett sebész-szikét használt, a pontosabb kontúr kivágása miatt. Ezt a technikát Vencsellei István debreceni fotóművésztől tanulta, még 1975-ben a Balmazújvárosi fotó amatőr telepen. Az egyes képelemek megfelelő méretre való nagyítása után kerül sor ezek kivágására, majd összeragasztásra. Ezután következnek az utómunkák, majd rendszerint a kész kép reprodukciójának elkészítése.

A „Requiem egy erdőért – Offertórium 1-6.” színes sorozata 1984-ből való. Az eredeti montázselemek 6 x 6 cm-es diapozitívra készültek, majd az un. szendvicsdia összeillesztése és rögzítése után készült el a kiállított nagyítás. Az 1992-ben készült „Zsófi szomorú 1-5.” eredeti színes polaroid képek sorozata. Ezeknél a montázskép többszörös expozícióval készült, ami azt jelenti, hogy a felvétel pillanataiban ugyanaz a felületet többször lett megvilágítva.

Ilku János montázsainak értékét azonban nem az alkalmazott technika és a gazdag eszköztár adja, hanem műveinek szellemisége, melynek során a gondolat és a mondanivaló érzékletesen, élményszerűen jelenik. Ilku János nem csupán egy ügyes kezű fotográfus, hanem gondolkodó ember, vizuális filozófus.”

Eifert János

Fotók: Ilku János kiállított művei, valamint Herbst Rudolf kiállítás-megnyitón készült felvételei

BARTÓK135 – Promenad.hu, Nagylátószög, 2016. november 18.

2016.11.18.-Nagylátószög_Bartók135 2016.11.18.-Promenad.hu_Megnyílt-a-Bartók135 BARTÓK135

2016. november 16-án, a Magyar Táncművészeti Főiskola Modern szakirányú hallgatói performanszával (Lőrinc Katalin vezetésével) nyílt meg a Bartók135 kiállítás a Deák 17 Galériában, és 2017. január 14-ig látogatható.

A Bartók Béla születésének 135 éves évfordulójának alkalmából megrendezett tárlaton három generáció reflexióit mutatják be egymás mellett: a galéria által felkért fiatal kortárs képzőművészek alkotásai és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, már klasszikusnak számító, Bartók-díszlettervei mellett, középiskolások munkái is láthatóak a Deák Ferenc utcai kiállítótérben. A Deák17 eddigi legnagyobb volumenű, Bartók újratöltve! elnevezésű, országos pályázatára 10 és 23 év közötti fiatalok Bartók három színpadi művével  – A fából faragott királyfival, A csodálatos mandarinnal és A kékszakállú herceg várával – kapcsolatos koncepció-leírásokat, rajzokat, maketteket, terveket küldtek be. “A Kékszakállú herceg várának feldolgozásánál egészen odáig mentek a diákok, hogy még Bartók zenéjét is lecserélték. Éppen ez a lényeg: a fiataloknak így ténylegesen lehetőségük van arra, hogy a saját nyelvükre fordítsák le a műveket.” – mondta a pályázat zsűrijének egyik tagja, Pálfi György filmrendező a beérkezett pályázati anyagok értékelése során. A zsűri által kiválasztott három diák-csapat lehetőséget kap arra, hogy december 20-án az Átrium Film-Színházban bemutassa saját Bartók-darabját húsz perces előadások keretében.

A kortárs művészettel foglalkozó gyermek és ifjúsági galéria nagyon tudatosan törekszik arra, hogy ne elkülönítve jelenítse meg a különböző generációk munkáit, hanem úgy, hogy egymás értelmezési lehetőségeit gazdagítsák.

“A pályázat üzenete az, hogy Bartók művészete és az általa felvetett kérdések a mai napig érvényesek, darabjai pedig inspirálóak a fiatal generáció és a nagyközönség számára is. Ezért is fontos, hogy a Bartók135 kiállításon a diákmunkák mellett kortárs alkotók olyan művei is szerepelnek, melyeket Bartók munkái ihlettek.”- mondta el Kaposi Dorka a Deák17 Galéria vezetője.

Az öttagú zsűri, melynek tagja volt Dr. habil. Csanádi Judit (DLA, Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora, látványtervező);  Magács László (rendező, az Átrium Film-Színház igazgatója); Nagy Fruzsina (jelmeztervező); Pálfi György (filmrendező) valamint Szabó Balázs (dalszerző, énekes, bábszínész) kiemelte, hogy mindegyik beérkezett műben volt olyan eredeti gondolat, amely őket is meglepte.

A Kékszakállú herceg várát a budapesti Leövey Klára Gimnázium diákjai mutathatják be, akik új szövegkönyvet írtak a jelenetekhez, amelyekben olyan mai problémák is megjelennek, mint a lassú internetkapcsolat, míg az eredeti Bartók-etűdöket olyan előadók dalaira cserélték le, mint a Motörhead, a Nirvana, vagy éppen Pink. A fából faragott királyfit a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakiskola csapata viszi színre, akik nem csupán a darab címét változtatták meg (A szürke tündér), de interaktivitásra épülő koncepciójukban az eredeti darabtól eltérően a nézők is fontos szereplői és alakítói az előadásnak attól függően, hogy hova ülnek le a darab kezdetén. A csodálatos mandarint bemutató székesfehérvári Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola diákjai előadásuk középpontjába az ismerkedést és az erotikát helyezték: a darab szereplői egy éjszakai bárban találkoznak. A fiatalokat a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor hallgatói illetve Uray Péter, a Kaposvári Egyetem rendező tanára segíti majd abban, hogy 5 hét alatt színpadra állítsák elképzeléseiket.

A Bartók135 kiállítás meghívott kortárs alkotói: Bánki Ákos – Barabás Lőrinc – Szöllősi Géza – Zana Krisztián, Blahó Borbála, Herbert Anikó, Horváth Lóczi Judit, Németh Hajnal Auróra, Ördög Noémi (Naomi Devil), PAF, Szakál Éva, Szabó Klára Petra, Verebics Ági.

A kiállítás részét képezik az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményéből Gombár Judit, Schaffer Erzsébet és Forray Gábor díszlettervei is, melyeket a közönség Bartók Béla műveinek színházi feldolgozásaiból ismerhet a hetvenes évektől kezdődően.

Forrás: www.deak17galeria.hu

Eifert János felvételei

Nagy érdeklődés mellett startolt „A megújulás lendülete” – Promenad.hu, Nagylátószög 2016. október 20-21.

2016.10.20.-Nagylátószög_Nagy-érdeklődés-mellett-startolt-A-megújulás-lendülete 2016.10.21.-Promenad.hu_A-megújulás-lendülete

https://nagylatoszog.hu/2016/10/20/nagy-erdeklodes-mellett-startolt-a-megujulas-lendulete/

http://promenad.hu/cikk/a-megujulas-lendulete-171540

Nagy érdeklődés mellett startolt „A megújulás lendülete”

Sopronban, a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ 2. emeleti előterében megnyílt A megújulás lendülete című, a Reformáció Emlékbizottság által meghirdetett fotópályázat legjobb képeiből rendezett kiállítás. A tárlatot Dr. Fodor Tamás, Sopron Megyei Jogú Város polgármestere nyitotta meg. Köszöntőt mondott Dr. Hafenscher Károly miniszteri biztos és Eifert János fotóművész, aki rögtönzött tárlatvezetés formájában bemutatta a kiállítás legjobb képeit, és köszöntötte a megjelent alkotókat.

Amint azt már Hafenscher Károly korábban is elmondta, a Reformáció Emlékbizottság két alkalommal, 2015 őszén és 2016 tavaszán írt ki fotópályázatot. Az alkotók három kategóriában, tájképpel, csendélettel és portréval fogalmazhatták meg a reformáció örökségét, mondanivalóját. A pályázat és a kiállítás címe A megújulás lendülete. Ez a szlogenje a bizottság munkájának is, hiszen a Reformáció Emlékbizottság és a kiállítás célja is az, hogy a 2017-es emlékévében – túl az egyházi megemlékezéseken – a szélesebb közönségnek is bemutassa az ötszáz éves reformációt, amelynek alapvonása, hogy miközben őrzi örökségét, mindig újat is akar.

Eifert János fotóművész, a kiállítás rendezője rögtönzött tárlatvezetés formájában mutatta be a képeket és elemezte azokat. Asszonyi Eszter, Bakki Zsolt, Bognár Benedek, Gál András, Horváth Tamás, Izápi Laura, Kiss Gábor, Kiss Gergely, Kompán Julianna, Magyari Hunor, Makó András, Molnár Máté László, Mudrák Attila, Nemes Zoltán ’mettor’, Pajor András, Peterman Károly, Sebestyén István, Simon Zsuzsanna, Szabó Ferenc, Szöllősiné Haller Orsolya, Szőnyi István, Thaler Tamás, Tóthné Kiss Judit, Ujvári Csaba és Végh Attila fotói nemcsak technikai tökéletességükkel, hanem esztétikai értékeikkel és mondanivalójukkal tűntek ki a pályázatra beküldött anyagból. A pályázatra négy kategóriában – Műemlékfotók, Portrék és eseményfotók, természetfotók, Művészfotók – lehetett nevezni. A stílus, műfaj és alkotói szándék szerint is változatos fényképek között vannak dokumentarista alkotások, egy-egy templomot, régi, a reformációhoz vagy a vallásgyakorláshoz köthető tárgyat bemutató képek, remek portrék, riportos eszközökkel megörökített eseményfotók, jelképeket és szimbólumokat használó szellemi csemegék, de olyan alkotások is, amelyek egyszerre akarják láttatni a múltat és a jelent. Bognár Benedek „Reformáció ma” c. képén például egy régi biblia látszik, amelyből a ma használatos kis színes jelzők lógnak ki, és egy mobil telefon látható a szemüveg és egy pohár víz társaságában. Modern csendélet, vagy jóval több annál? A kiállítást látogatók eldönthetik majd. Mudrák Attila „Széki lányok 2016” fotóján népviseletbe öltözött lányokat, asszonyokat látunk. Természetességük, őszinte gesztusaik jelzik, hogy nemcsak a fotó kedvéért öltöztek népviseletbe. Kompán Julianna „Re-Formáció?” címet viselő fotóján egy műanyag vizes palack, mint egy üveglencse a templom-toronnyal gazdagított városrész fordított képét mutatja. Mégis, képzeletünkben a templomtorony áll a helyzet magaslatán… Van olyan kép, amelyben a humor is megjelenik. Bakki Zsolt fotóján a kálvária szobor előtt húz el egy autó, a nagy sebesség által bemozdulással, életlenül. A kép címe: Krisztus előtt kétszázzal. Szabó Ferenc három remek fotóval van jelen a díjazottak között. A Religion, Time capsule és Apokalipse című fotói kiemelkedő értéket képviselnek, és jelképi erejükkel, mondanivalójukkal költői magasságokba röpítik a fényképezés dokumentatív erejét.

Eifert János még elmondta, hogy a kiállítás Sopronból tovább utazik más városokba, valószínű, hogy Nagykanizsa és Budapest lesz a következő helyszín. A Reformáció Emlékbizottság és a kiállítás rendezője igyekeznek majd eleget tenni a meghívásoknak, így a reformáció emlékévében a tervek szerint más-más városokban, de folyamatosan látható lesz A megújulás lendülete című fotókiállítás.

A kiállítás november 9-ig, naponta 9-17 óra között tekinthető meg Sopronban, a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ 2. emeleti kiállítóterében.

Forrás: http://www.prokultura.hu/

Fotók: Olasz Ági és Bakki Zsolt felvételei, valamint a kiállított képek

Next Page »