Fejér Csaba festőművész emlékkiállítása Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János Múzeumban

A 80 éve született Fejér Csaba (1936-2002) festőművész, a vásárhelyi festőiskola kiemelkedő alakja előtt tiszteleg Hódmezővásárhely. A mintegy másfél száz alkotást felvonultató kiállítást Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter, a térség országgyűlési képviselője nyitotta meg augusztus 21-én, vasárnap 11 órakor a Tornyai János Múzeumban.

„Életem lényege a szabadság volt, és azt egy pillanatra sem veszítettem el” – vallotta az 1936-ban Karcagon született, de vásárhelyi családból származó, majd a dél-alföldi városban véglegesen letelepedő festőművész. Fejér Csaba 1954-1959 között a Magyar Iparművészeti Főiskola díszítőfestő szakán tanult. Mesterei Z. Gács György és Rákosi Zoltán voltak. 1956 októberében főiskolásként a forradalom mellé állt; a Széna-térre, a híres Szabó bácsi osztagába került. November 4-én, amikor a szovjet tankok megtámadták a fővárost, Szabó bácsi elzavarta a „gyerekeket”. Iskolai tanulmányait követően erősen kötődött Hódmezővásárhelyhez (1965-től haláláig itt élt), az alföldi tájhoz és az itt élő emberekhez. “A Magyar Alföld hordozza a lelkivilágot. Azon a síkságon nekem kell megteremteni a motívumot. A vásárhelyiség abból áll, hogy az ország legjelentősebb festői itt valamiképpen jól érezték magukat” – fogalmazta meg művészi hitvallásában.

A vásárhelyi iskola második nemzedékének prominens képviselőjeként – akit életében szakmai részről inkább az elhallgattatás jellemzett ‑ fontos szerepet játszott a hatvanas-hetvenes években sorsfordulójához érkezett paraszti világ megörökítésében. Képeit a szürkék és a barnák különleges színgazdagsága határozza meg. Fejér Csaba fél évszázados pályáját egy kettősség jellemezte: a közönség valósággal a mennyekbe emelete, műveit nemcsak a gyűjtők, hanem minden magára valamit adó vásárhelyi vásárolta. Az érdeklődők sorban álltak állványa előtt, és még félszáraz állapotban megvették képeit. A szakma azonban, főként a hetvenes évektől kezdve, kivetette magából. Mint „fekete bárányról” bűn volt írni és a Vásárhelyi Őszi Tárlat fődíján (1966) kívül más jelentős elismerésben nem részesült. „Tudták, hogy szidni sem lehet, mert úgyis forog a nevem, így kihúzták […] ahonnan csak lehetett. Nagyon büszke vagyok rá, sokkal büszkébb, mintha megemlékeztek volna 2-3 sorban.” – jegyzete meg szakmai mellőzöttségéről egy interjúban.

A Fejér Csaba emlékkiállás vasárnap délelőtti megnyitóján Lázár János miniszter, országgyűlési képviselő mondott beszédet a vásárhelyi közgyűjteményben. A vernisszázson Zoltán Péter Bessenyei-díjas klarinétművész és Borsos Annamária Príma- és Péczely-díjas zongora művésztanár működött közre.

A tárlat 2016. szeptember 18-ig látogatható a Tornyai János Múzeumban. (Török Anita sajtóreferens, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal)

Eifert János felvételei

Fejér Csaba emlékkiállítás

A tárlatot Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter, a térség országgyűlési képviselője nyitotta meg.

Hódmezővásárhely városa az idén 80 éve született Fejér Csaba (1936-2002) munkássága előtt tiszteleg a Tornyai János Múzeumban megrendezésre kerülő kiállítással. A művész iskolai tanulmányait követően, a hatvanas évektől egészen haláláig Hódmezővásárhelyen élt és alkotott. Művei az alföldi tájhoz és az itt élő emberekhez kapcsolódnak. Képeit a szürkék és a barnák különleges színgazdagsága határozza meg, ezeken keresztül dokumentarista módon mutatta be az eltűnő paraszti életformáját. ”Amit én átélek, azt át kell, hogy élje a néző is.” – vallotta Fejér Csaba.

A kiállítás 2016. szeptember 18-ig látogatható a Tornyai János Múzeumban.

Eifert János felvételei

Promenád.hu, 2016. július 18.

http://promenad.hu/cikk/eifert-janos-es-tanitvanyai-kiallitasa-168459

Vásárhely neves szülötte, Eifert János fotóművész ezúttal orientális témát és tudósítást küldött a Vásárhelyi Hírek olvasóinak. Képekkel!

Szük Norbert és Dezséry-Szük Dorottya művész-házaspár kéz a kézben szerveznek álomszerű utazásokat Balira. Mindkét fiatal külön-külön ment új életet kezdeni Indonéziába. Balin ismerkedtek meg, és kint házasodtak össze. A találkozásból egy babájuk is született…

Hogyan kapcsolódom én ehhez a romantikus történethez? Szük Norbert festőművész régi jó barátom, aki tudta, hogy sikeres workshopokat, fotósprogramokat vezettem már nemcsak Magyarországon, hanem a világ különböző országaiban. Megkérdezte, lenne-e kedvem egy BaliDali túrára, szürreális fotóworkshopokkal, kiállítási lehetőségekkel és kalandtúrával? Szinte rögtön igent mondtam. Meghirdettük, összejött a tehetséges fotósokból álló csapat és most itt vagyunk Indonéziában, Bali szigetén, ahol szakmai-művészi vezetésemmel – Mario Blanco (BaliDali), Indonézia leghíresebb fotóművészének és festőművészének meghívására – már nyakig benne vagyunk a fotós kalandtúrában. Ezúton ígérem, hogy sorozatban fogok beszámolót küldeni a Vásárhelyi Hírek számára – írja Eifert János.

Először is, a képek mellé néhány mondat arról az országról, szigetről, ahol megkezdtük a fotós kalandtúránkat:

Indonézia a világ legnagyobb szigetországa, több, mint 18 000 sziget alkotja, melyek közül kb. 6000 szigeten élnek emberek. Bali – utazásunk célpontja – sziget Indonéziában. A Kis-Szunda-szigetek legnyugatibb tagja, Jávától keletre, Lomboktól nyugatra fekszik. Indonézia 33 tartományának egyike, a tartományi főváros, Denpasar a déli részén található. A sziget ad nagyrészt otthont Indonézia hindu kisebbségének. Az ország legnépszerűbb idegenforgalmi célpontja, híres a magas fokon űzött művészetekről, beleértve a táncot, szobrászatot, festészetet, bőr-, és fémművességet valamint a zenét.

Balin a gazdag növény- és állatvilággal, az érintetlen tengerpartokkal, a gazdag néprajzzal és kulturális élettel találkozhatunk. Ubud, a sziget kulturális és művészeti központja kicsit enyhébb idővel, csodás templomokkal és lenyűgöző rezervátumokkal nyűgöz le bennünket. Megannyi fotótéma, az SD-kártyák sorra telnek meg, esténként – vagy inkább éjszakánként – le kell töltenünk a winchesterre, hogy másnap hajnalban újrakezdhessünk fényképezni. Nem ritkán hajnali két-három órakor indulunk, hogy egy-egy tájat még napkeltekor fényképezhessünk. Nemcsak a tájak, hanem az emberek, legfőképpen a balinéz spiritualitás érdekel bennünket. Számomra a legnagyobb élményt maguk az emberek jelentik.

Közben figyelünk, tájékozódunk, emberekkel beszélgetünk. Mint a szivacs, felszippantunk minden szépséget és gondolatot, amely körül vesz bennünket. Magunk is megtapasztalhattuk, hogy Bali lakói mennyire kedvelik a zenét, a költészetet, a táncot és a különböző népünnepélyeket. Különleges tehetséget mutatnak a művészet és a kézművesség iránt; szenvedélyesen rajonganak a fogadással párosuló játékokért, különösen a kakasviadalokért lelkesednek. A jellegzetes bali zenekar, a gamelán különböző ütőhangszerekből, kéthúros hegedűből és fuvolából áll. Minden faluban működik gamelán-klub. A sziget életének szerves része a színpadi játék, különösen a táncjáték, amely vallási célokat, varázslást szolgál, vagy pantomimszerűen egy történetet adnak elő. A bali kézművesek nagy művészi gonddal formálják meg szobraikat, ezüsttárgyaikat, fa- és csontfaragványaikat, akárcsak azokat az állat formájú fakoporsókat is, amelyekben a halottakat az elhamvasztás színhelyére szállítják.

Sok tapasztalat, felfedezés, élmény és szeretet – amikkel találkozunk – képpé formálódik. Ezekből kínálok kis ízelítőt, és folytatom majd a következő napokban, ahogy megígértem.

Promenad.hu, 2016. április 25.

http://promenad.hu/cikk/kipakoltak-a-kepzomuveszeti-iskolasok-165686

Kipakoltak a győri képzőművészeti iskolások

Tagozati kipakolás. A Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakközépiskola festő, szobrász, grafika tagozat kiállítása a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban (Győr, Király utca 4.) A kiállítás május 8-ig látogatható.

A győri képzőművészeti iskolában évek óta hagyomány, hogy a tagozat (9.-13. évfolyam) egy éves munkáiból válogatott kiállításának a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum ad otthont. Három éve ez a kapcsolat még szorosabb lett, ugyanis a Grafikai műhely, amit az iskola tanulói is használnak, a Napóleon Házba költözött a kiállítótér hátsó traktusába. Így ez a miliő nagyon ismerős a diákoknak, hiszen ezen járnak át nap, mint nap tervezni és alkotni „A Műhelybe”.

A kiállítás gerincanyaga az akadémista művészeti vonalból vonultat fel aktokat, csendéleteket, kiégetett büsztöt, mintázott koponyát. A festő és stílustan órai kreatív feladatok, tervezőgrafikai projektek pedig már a kísérletező kedvet, a művészeti területek határait, azok átjárhatóságát feszegetik. A grafika szakos 11. évfolyam hallgatói az idei évtől kiváló tervező grafikai munkákkal is remekeltek.

Erős a mezőny az idei Cziráki Lajos megyei komplex tanulmányi versenyre készült rajzok, festmények, fantázia szobrok tekintetében, amelyek a versenyen elért első- második helyezésekkel dicsekedhetnek.

A megnyitón került sor az ARANY-KÉZ vándordíj átadására, amelyre az a hallgató pályázhat, akit a tagozat tanárai szavaznak meg eddigi szakmai munkája elismeréseképpen, hogy egy évig ennek a díjnak a birtokosa legyen. A Bombicz Barbara intézményvezető által alapított díjnak eddig öt tulajdonosa volt. Az idei díjazottat Milanovich Ildikó, a tagozat művészeti vezetője méltatta, majd szólította a 13. évfolyamos Kniezl Rebekát, aki a művészeti szakközépiskolák között meghirdetett I. Országos Festő verseny idei győztese lett.

A megnyitón Graszli Bernadett múzeumigazgató elismerően szólt az iskola képzőművész tanárairól, magas színvonalú szakmai munkájukról.(Balogh István, Gollowitzer Szabina, Milanovich Ildikó, dr. Nagy Csilla, Nagy Rita, Pápai Emese, dr. Radosza Attila, Selényi Károly István, Szabó Márton, Szalkai Károly és dr. habil Tolnay Imre.)

Az estét hangulatos koncertélmény zárta, az iskola tanáraiból és a fiatal konzis énekesnőből álló KÉK TRIÓ zenélt. (Radosza Attila, Selényi Károly, Pápai Bori)

Forrás: Milanovich Ildikó

Eifert János felvételei

Promenad.hu

2016. április 20.

http://promenad.hu/cikk/fenylo-bolygok-fekete-lyukakkal-165499

Fénylő bolygók fekete lyukakkal

Kotnyek István festőművész 2 ÉS HÁROMDÉS KÉPEK című kiállítása nyílt meg Nagykanizsán, a Hevesi Sándor Művelődési Központ Ősze András galériájában. A május 5-ig látogatható tárlatot dr. Kostyál László művészettörténész nyitotta meg. Felidézte az alkotóhoz fűződő több évtizedes barátságát, s mint mondta, Kotnyek István az utolsó polihisztorok egyike. A képzőművészet több műfajában ért el sikereket, neve ismert a fotográfiában és a rövidfilm készítés területén. „Három olyan fogalom van, ami számomra fontos és meghatározó ezeknek az objekteknek a kapcsán. Az egyik a humor és az irónia, a másik a kreativitás, és a harmadik pedig a valóban mély és magvas mondanivaló” – fogalmazott Kostyál László.

Kotnyek István festőművész, grafikus, szobrász, a képzőművészet mellett fotózással és rövidfilm készítéssel is foglalkozik. Mostani tárlatán grafikákat és újrahasznosított tárgyakból művészeti alkotásokat, úgynevezett objekteket láthat a közönség.

Több évtizedes pályáján mindig tiszteletben tartotta a különböző műfajok szabályrendszerét. „Nagyon nehezen tudnám keverni, ami filmre jó, az éppen állóképen legyen, és ami meg térben izgalmas azt megfessem. Én szétválasztom ezeket, és mivelhogy nagyon ráérek, mindig is ráértem, így mindig éppen azt csinálom, amihez éppen akkor kedvem van” – mondta el Kotnyek István

Egy korábbi kiállításán hangzott el, de érvényes mostani kiállítására is: “Kotnyek István igazi reneszánsz ember. Kíváncsi és polihisztor mester: áthozat nem is a múlt századból, hanem a hagyomány szerint élésből. (Ennek jellegzetes szimptómája – mint tudjuk – az, hogy nincs mobiltelefonja…) Festő, filmes és fotós: alkotó, aki az időt képes megállítani – emelte ki egy korábbi megnyitójában Balogh László, majd így folytatta: Kotnyek Istvánnak talált tájai vannak itt Zalában. Országosan ismert független filmkészítő, festő-fényképész: istenadta tehetség. Magányos, néha fanyar, gondolati, szerető nézésű és komponáló. Szakmája saját bevallása szerint: ismeretlen magyar festő. De mi tudjuk, hogy bár a vidéken kiteljesedő művészpályák kevésbé kapják meg a figyelmet, de távol Budapesttől is születhetnek jelentős életművek (s nem csak hatvan évesen…). „Nem rögzültem egy stílushoz sem, mégis reménykedem, hogy képeimnek van egy jellegzetes karaktere, amiről felismerhető, hogy én csináltam.” – idézte Kotnyek István szavait. „Legszívesebben a barátaimnak és harcostársaimnak és a független gondolkodóknak, a nyitott lelkületűeknek mutatom meg munkáimat. A nagyközönséghez nem nagyon tudok szólni, bár jó lenne.”

Beszédes művek, szellemes vagy érdekes címek: Téridő, Szegkovács emléktábla, Átjátszó állomás, Kis piramistartó, Fénylő bolygók fekete lyukakkal, Perzsa táj olajvezetékkel, Megáradt patak, Fél lépés, Tájkép szivárvánnyal, Vágásérett fenyves, Négysávos nyomógombos, Kétfejű gém, Átjátszó állomás, Piercing… Kotnyek István festészete képi vezérmotívumai között kisebb szerepet játszik az ember. Helyettük gyakran a környezetükből kiemelt tárgyak vagy egyes részletük hordozzák a mondandót. Sokszor fontosabb számára a színvilág, mely gazdag, izgalmas felületet adó, elsősorban árnyalatokra építő. Képi világa csak ritkán őrzi a látványhoz rögzült valóság elemeit, inkább sejtelmes fények vibrálnak képein.

Péntek Imre kritikus, a Pannon Tükör főszerkesztője mondta róla: „Minden képe dermesztően jelenidejű, a múlandóságból előpárálló metafizikus időntúliság aurája lengi be.” Játékosság és humor is van benne: ezek nélkül nem érthetjük meg Kotnyek konok elszántságát, hogy ő bizony értelmezi az átmentett világot. Játékos hozzáállása mögött persze ott van az univerzális szemlélet: az, hogy minden mindennel összefügg. Így kötődnek össze és vezethetők vissza egymásra a tárgyak lelke és az emberek emóciói. A „talált tájak” fotográfusából így válhatott a „szerkesztett és hordozható tájak” figyelőjévé és alkotójává átírásokkal, átalakításokkal, érzéki határhelyzetekkel. Nála hiszek abban, hogy a művészetnek az a dolga, hogy valamiféle pozitív élményt adjon az embereknek: az igazi művészet egyensúlyt alkot a realitással és a belső világgal. Van benne költészet, de ugyanakkor a látható világ is nyomot hagy benne.”

Forrás: www.eifert.hu

Eifert János, Olasz Ági, és Horváth Valéria felvételei a kiállítás-megnyitón készültek

A hódmezővásárhelyi Lucien Hervé Kamera Klub “Látóhatár” c. kiállítása nyílt meg Budapesten, a Bartók1 Galériában, amely az érdeklődők számára március 29-ig tekinthető meg.

A kiállítást Dömötör Mihály fotóművész, a klub elnöke nyitotta meg, aki elmondta, hogy miért nevezik Hódmezővásárhelyt a művészetek városának, és hogyan született meg a Lucien Hervé Kamera Klub:

„A magyar vidéki városok közül a leggazdagabb néprajzi festészeti és fotóművészeti hagyománnyal bír. Páratlan gazdagságú a népművészet: a díszes kerámiák, tulipános ládák, párnavégek az itt élők gazdag szellemi lelki kincseiről tesznek tanúbizonyságot.

Itt éltek és alkottak: Tornyai János, Endre Béla, Kohán György, Szalay Ferenc Németh József, Fodor József festőművészek.

Hódmezővásárhely város kiemelt jelentőségű a magyar fotográfia történetében. Plohn József, Lucien Hervé, Nagygyörgy Sándor és Eifert János fotóművészek munkásságának méltatása nélkül nem lehet megírni a magyar fotótörténetet.

Ennek a gazdag fotóművészeti hagyománynak a megismertetésére, tovább fejlesztésére jött létrre – Dömötör Mihály, Gaál Györgyi és Török János kezdeményezésére – 2014. június 10-én tíz alapító taggal a Lucien Hervé Kamera Klub.

A klub célja Lucien Hervé művészi, emberi példájára, szellemi örökségére építve, a város fotóművészeti kultúrájának magas szintű tovább építése, országos, nemzetközi szinten meg – és elismertetése, Hódmezővásárhely művészeti rangjának emelése.

Ezen távlatos cél szem előtt tartása mellett, a klub segíti tagjai alkotói tevékenységének kibontakoztatását fotó, művészet területén.

Célja olyan alkotó közösséggé válni, mely érdeklődik a kortárs magyar- és nemzetközi fotóművészet eredményei iránt, saját munkájában igyekszik magas szintű, esztétikailag és gondolatilag tartalmas és színvonalas fotókat produkálni.

Tagjait hatékonyan segíti, hogy egyéni és csoportos kiállításokon és egyéb publikálási lehetőségeken keresztül a nagyvilág számára is megmutatkozzanak, mint alkotók.

Célja továbbá kiállításaival, nyitott rendezvényeivel, szolgálni a fotográfiát szerető, értő közönséget, felkelteni a fényképezés, mint a személyiséget gazdagító tevékenység iránti érdeklődést.”

Fotók: Lucien Kamera Klub, Eifert János és Kis-Bankné Kondákor Marianna

A megnyitót követően Eifert János fotóművész, a Lucien Hervé Kamera Klub tiszteletbeli elnöke tárlatvezetésen mutatta be a kiállítás képeit. Bang Norbert, Baranovszky Jenő, Bónis Béla dr., Bozó Tünde, Dömötör Mihály, Farkas Réka, Gaál Györgyi, Görbe Anita, Győri Zoltán, Hegedűs Edit, Hűvös Oszkár, Kis Ilona, Kis Péter, Komjáti Jázmin, Kőhegyi Ferenc dr., Marcel Dormanns, Moldován Attila, Mikola Zoltán, Nagy Edina, Pásztor András, Szabó Ádám, Szalai Tünde, Török Erika, Varga András és Varga Zoltán képeit elemezve rámutatott azok értékeire: „A kiállított képek nagy része érezteti velünk, hogy a fotóművészet nemcsak a pillanat, hanem a gondolkodás művészete is”.

DÉLMAGYARORSZÁG Vásárhelyi melléklete, 2016. március 10.

Itt éltek

Vízhordás közben tanult meg németül

Rovatunkban hétről hétre olyan ismert embereket szólítunk meg, akik korábban köztünk éltek, elszármaztak, és a mai napig szívesen emlékeznek egykori lakóhelyükre.

HÓDMEZŐVÁSÁRHELY, BUDAPEST

ANTAL SÁNDOR

– Minden alkalmat megragadok, hogy Vásárhelyre látogassak – kezdte beszélgetésünket Eifert János. A fotóművész 1960-bari költözött el Hódmezővásárhelyről Budapestre, ahol 17 éven át a Honvéd Együttes hivatásos táncosa volt. 1978-ban kezdett el fotóriporterként dolgozni. majd később munkái során MAO országban is fény-képezett. Három éve meg-kapta a Vásárhely díszpolgára címet.

Tervezi, hogy idén is hazalátogat. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének fotóművészei a nyáron egy hetet töltenek el Vásárhelyen, ő is itt lesz, valamint 56 éves érettségi osztálytalálkozójukat is szervezik az egykori iskolatársakkal. Szenti Tibor barátjával is szoros kapcsolatot ápol. Fontosnak tartja, hogy műveit a vásárhelyi közönség is láthassa, akár a Tornyai-múzeumba vágy az Alföldi Galériában, ahol már több kiállítást rendezett.- Nagyon sok emlék és barátság köt a szülővárosomhoz. Jó látni, ahogy fejlődik a település. Jó érzés végigsétálni az utcákon – folytatta a 72 éves fotóművész. aki elmesélte, a Búvár utcai házukban nem volt víz, így gyerekként a vízhordás volt a feladata. Közben német szavakat tanult, amiket később kamatoztatni tudott. kiállításai során nem volt szüksége tolmácsra.

Fotó: Schmidt Andrea

Vásárhelyi Hírek, 2016. február 27.

http://www.vasarhelyihirek.hu/tanc-test-termeszet_a_harom_t

Tánc-Test-Természet, a három T

Az Alföldi Galéria 2013. júniusában mutatta be Eifert János ARS POETICA c. kiállítását, amely a hódmezővásárhelyi születésű fotóművész életmű-tárlata volt. A kiállítás továbbvándorolt, majd Zilah, Szófia, Pleven, Szliven és Sumen után Bukarestben is bemutatták. Most a nagy sikerű kiállítás anyaga hazaérkezett.

Mint arról elsőként a Vásárhelyi Hírek beszámolt, Ars poetica – A klasszikustól a modernig című kiállításával mutatkozott be „élőben” Eifert János a bukaresti közönségnek 2016. január 11-én. Talán szakboltokban sem látható egyszerre, egy térségben annyi fényképezőgép, ahány a világhírű magyarországi fotóművésznek a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézetben megszervezett kiállítása megnyitóján volt. A rendezvény rangját emelte, de a szakmabeliek érdeklődését is kiemelte azt, hogy a megnyitón a Romániai Fotóművészek Szövetségének elnöke, Eugen Negrea méltatta a szerzőt és a magyar fotográfiát, megemlítve a műfajt világviszonylatban meghatározó magyar származású fotóművészek nevét: Capa, Brassai, Hervé, stb. Nem utolsó sorban a román királyi család személyes fotográfusát, Szatmári Papp Károlyt, aki épp január 11-én született, és akinek a születésnapja 2011 óta hivatalosan a Román Fotóművészet Napja.

A kiállítás megnyitóján Eifert János rövid diaporáma bemutatót tartott, majd az érdeklődőket végigvezette a tárlaton. A kiállított fotók a művész félévszázados munkásságának keresztmetszetét tárták a közönség elé, melyből kikristályosodik Eifert János életművének vezérmotívuma: Tánc-Test-Természet, a három T.

Tánc-Test-Természet: ezek harmóniájáról beszélt Eifert János a Radio France International bukaresti stúdiójában szinte egyórás élő adásban.  Szintén az adásban Kósa András Lászlóval, a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet igazgatójával a magyar fotográfiáról is beszéltek. Eifert János elmesélte, hogy a művésszé válás egyik előfeltétele a tudás és az ismeretszerzés: olvasás, zenehallgatás, színházba járás, az emberek megismerése, legyenek művészek vagy egyszerű, hétköznapi emberek.

A román közszolgálati rádió magyar adásának szerkesztőjével folytatott beszélgetésben mániákusnak vallotta magát, mániákus a fotográfiában, mert test, tánc, természet és más témák mellett éveken át fotózik kilincseket, lakatokat minden országban, akár egy gyűjtő, hiszen egy bejárati ajtó, egy kapu a zárjával, kilincsével, minden kellékével egy társadalmi kulturális hátteret tud kifejezni.

Eifert János romániai kiállítása idején több fotós csoport is látogatást tett a Bukaresti Magyar Intézet kiállítótermeiben, hogy a mester remekműveit megtekintsék, s ehhez kapcsolódóan „tanulmányokat” végezzenek. Az Intézet rendezvényeinek látogatói szintén megtekintették a kiállítást.

A kiállítás médiavisszhangjának is köszönhetően a sepsiszentgyörgyi képzőművészek is érdeklődnek egy esetleg Eifert János kiállítás megvalósítása, illetve hozzá kapcsolódóan fotográfiai workshop megtartása iránt.

Február 13-án 15 órától kerül a Duna Televízió adásába a Szerelmes földrajz című magyar ismeretterjesztő filmsorozat Hódmezővásárhelyt bemutató része.

A műsorban a nézők egy-egy jelentős magyar személyiség portréját és életének kedves és meghatározó helyszíneit ismerhetik meg. A mostani filmben Eifert János fotóművész kalauzolja a nézőt szülővárosában, természetesen a szavak mellett, sok-sok fotón keresztül.

“Hódmezővásárhelyen születtem, mindazt, amit későbbi pályámon hasznosítottam, innen hoztam magammal. Első felvételeimet a közeli Mártélyon készítettem. Ide térek vissza megpihenni, erőt és bátorságot gyűjteni elkövetkezendő küzdelmeimhez.” – mondta Eifert János, aki a Duna Televízióban látható adásában szülővárosát és annak környékét mutatja be.

A DUNA Televízió február 13-án 15 órától mutatja be a filmet. Aki lemarad róla, megnézheti a Duna World -ön február 14. 18:25 -től, vagy február 16-án 9:10-től, február 16-án 14:15-től és végül február 20-án 10:15-től.

Terasz.hu  –  http://terasz.hu/terasz.php?id=kepzomuveszet&page=cikk&cikk_id=16931

Nagylátószög  –  http://nagylatoszog.hu/2016/01/28/mucsy-szilvia-mediterrano-artphoto-galeria-2016-januar-18-2016-februar-20/

Promenad.hu  –  http://promenad.hu/cikk/mucsy-szilvia-mediterrano-162497

Vásárhelyi Hírek  –  http://www.vasarhelyihirek.hu/kiallitasmegnyito_eifert_janos_optikajan_keresztul

Kultúra, oktatás

Kiállításmegnyitó Eifert János optikáján keresztül

Vásárhelyi Hírek, 015. december 13., vasárnap

Kilenc teremben Fodor József közel 130 festménye látható december 12-től az Alföldi Galériában. „Sem életében, sem halála után eddig még nem volt ilyen nagy volumenű kiállítása Fodor Józsefnek”- mondta az emlékkiállítást rendező Feledy Balázs.

Mint mondta, fontos ráirányítani a közfigyelmet a hódmezővásárhelyi festészet meghatározó alakjának munkásságára, amelyről teljesen átfogó keresztmetszetet kap a kiállításlátogató.

Az Alföldi Galéria teljes földszintjén február közepéig látható kiállítás mintegy százharminc művön keresztül, különböző tematikák szerint mutatja be Fodor József életművének darabjait: tájképeit, zsánereit, életképeit, portréit, emberábrázolásait, szobabelsőit, csendéleteit, valamint Hódmezővásárhely művelődéstörténetéhez kötődő képeit.

„Vállalom a krónikás szerepét…” – mondta egyszer munkássága kapcsán Fodor József. Ezúttal életmű-kiállításáról, annak megnyitójáról egy szintén nagy formátumú alkotó, Eifert János igaz nem ecsettel, hanem fényképezőgéppel, „vállalta a krónikás szerepét” a Vásárhelyi Hírek olvasói számára.

VH

PROMENAD.HU | 2015-07-13  07:30:44 |

http://promenad.hu/cikk/nemzetkozi-foto-alkoto-tabor-romaniaban-eifert-janos-fotomuvesz-reszvetelevel-155897

Nemzetközi fotó alkotó tábor Romániában, Eifert János fotóművész részvételével

2015. július 2-án, este 6 órakor került sor a Félix Fürdő-i Hotelben lévő „Euro Foto Art” Galériában nagyszámú közönség jelenlétében a „Felix” 2015 nemzetközi fotó alkotó tábor megnyitó ünnepségére, melyet az „Euro Foto Art” Egyesület szervezett a Bihar megyei Tanács védnökségével. Az eseményen részt vett Antal Eugen (Nagyvárad), Csató Imre (Nagyvárad), Dancoglu Constantin EFIAPb (Nagyvárad), Demeter Constantin (Nagyvárad), Eifert János AFIAP, EsFIAP (Budapest), Gabor Ovidiu (Nagyvárad), Gardó Zoltán (Nagyvárad), Gavaldik Zoltán (Szolnok), Holocsi Kálmán (Szolnok), Kajtár Tíbor (Szolnok), Kardos Tamás (Szolnok), Mészáros Ödön (Budapest), Dr. Moritz Eugen (Kolozsvár), Munteanu Cosmina (Resicabánya), Petrila Gheorghe EFIAP (Nagyvárad), Prelucek Iosif (Resicabánya),  Ovi D. Pop AFIAP (Nagyvárad), Rusu Adela Lia AFIAP (Nagyvárad), Şincai Monica (Firenze), Szabó Claudiu EFIAPb (Nagyvárad), Talpoş Gheorghe (Nagyvárad) és Tóth Ştefan (Nagyvárad). A megjelent közönséget Dan Petrescu a “Crişana” Hotel igazgatója köszöntötte, aki meg köszönte az “Euro Foto Art” Egyesületnek, hogy a Nemzetközi Fotó Alkotó Tábort náluk rendezték meg. Tóth István AFIAP fotóművész, az “Euro Foto Art” elnöke örömmel üdvözölte beszédében azt, hogy újra együtt van a nagyhírű csapat, amely a hazai és nemzetközi pályázatokon, kiállításokon sikeresen szerepelt. Eifert János és Dr. Moritz Eugen fotó- és képzőművészek beszédükben nagyra értékelték a nemzetközi tábor megszervezését. A zenei hangulatot Thurzó Sándor József brácsaművész szolgálta. Befejezésként Tóth István AFIAP, az “Euro Foto Art” Egyesület elnöke hivatalosan megnyitotta a nemzetközi táborban résztvevő fotóművészek tárlatát, amely 2015. augusztus 5-ig látogatható, és amelyre a belépés díjtalan.

A nemzetközi tábor pénteken július 3-án 11órakor az “Euro Foto Art” Galériában folytatódott, ahol Románia egyetlen állandó Galériájának negyed évszázados évfordulóját ünnepelték. A mintegy két órás megnyitón a Galéria fölszinti és félemeleti terme teljesen megtelt az érdeklődőkkel és azokkal a meghívott művészekkel, akik a negyedszázad alatt itt kiállítottak. Eifert János fotóművész szintén a meghívottak között szerepelt, hiszen 2002-ben a “Tánc-Test-Természet / Dans-Corp-Natura”, 2010-ben pedig “Képnovellák / Nuvele în imagini” c. kiállításait mutatta be a Galéria.

Az ünnepségen elsőként az alapító Tóth István, az Euro Foto Art egyesület elnöke köszöntötte a meghívottakat, több egykori kiállítót, számtalan szimpatizánst, önkéntes támogatót, néhány mecénás politikust, és egy tucatnyi hűséges zenészt is, akik a tárlatnyitókat az évek során zenei produkcióikkal tették hangulatosabbá. Beszédet mondott többek között Ramona Novicov műkritikus, Huszár István, Nagyvárad alpolgármestere, Szabó Ödön RMDSZ-es parlamenti képviselő. Fotós jó barátok is köszöntötték a galériavezetőt. Mindenik felszólaló méltatta a Váradi fotóművész lelkesedését, a fotográfia iránti szenvedélyét, szakmai tudását. A zene sem hiányzott a vernisszázsról. Azon művészek léptek föl, akik rendszeresen közreműködnek a galéria tárlatnyitóin: a Varadinum vonósnégyes (Costin Éva, Székely Boglárka, Marcu Ágnes, Thurzó Sándor József), Lucian Maliţa hegedűművész, Alexandrina Chelu (ének) és Florin Chelu (gitár, ének), valamint Ariadna Mircescu és Georgiana Mircescu fuvolások.

A rendezvényen Tóth István díszokleveleket és emlékplaketteket adott át fotós kollégáknak (köztük Eifert Jánosnak is), továbbá a galériát támogató magánszemélyeknek és különféle intézmények vezetőinek.

A tárlat anyagában, a visszaemlékezés jegyében most elsősorban a dokumentumértékű képeké a főszerep. Negyedévszázadnyi tárlatnyitó pillanataira tekinthetünk vissza, illetve tekintenek ránk is a képekről az egykori események szereplői. Ezzel kapcsolatban csak egyetlen „negatívum” hangzott el szellemesen a tárlatnyitón, mégpedig, hogy a képeken az arcok sajnos mintha fiatalabbak lennének, mint a mostaniak…

A megörökített momentumokat egy jubileumi fotóalbumban is összefoglalta a galéria, melyben részletesen fel is sorolják azokat a kiállításokat, amelyeket 1990-től 2015 jelen pillanatáig. ahogy Tóth István fogalmazott „sokszor üres zsebbel”, de sok-sok örömteli, baráti önkéntes munkával a Váradi nézők elé tárt a galéria kis csapata. A statisztikák impozánsak: 25 év alatt több mint 500 egyéni vagy csoportos fotókiállítás, közel 40 ország meghívott fotóművészei és összesen úgy 45 000 fotográfia. A megörökített dokumentumokat egy jubileumi fotóalbumban is összefoglalta a galéria, melyben részletesen fel is sorolják azokat a kiállításokat, amelyeket 1990-től 2015 jelen pillanatáig – ahogy az alapító Tóth István fogalmazott – „sokszor üres zsebbel”, de sok-sok örömteli, baráti önkéntes munkával a Váradi nézők elé tárt a galéria kis csapata. A statisztikák impozánsak: 25 év alatt több mint 500 egyéni vagy csoportos fotókiállítás, közel 40 ország meghívott fotóművészei és összesen úgy 45 000 fotográfia. A tárlat július 28-ig látogatható, munkanapokon 8–19 óra között.

Este 6 órakor kétnyelvű szakmai megbeszélésen vettek részt a “Crişana” Hotel protokol termében a nemzetközi tábor részvevői, melyet Tóth István fotóművész moderált és fordított. Nagy érdeklődéssel hallgatták a nemzetközi tábor résztvevői Eifert János fotóművész előadását, aki többek között hangsúlyozta, hogy a fotóművészet nemcsak a pillanat művészete, hanem a gondolkodás művészete is. Dr. Eugen Moritz grafikus-fotóművész, egyetemi előadó tanár előadásában más irányból világított rá a fotóművészet specifikumaira. Hangsúlyozta, hogy “a fotóművészet a másodperc töredékének a művészete is”, azonban a vizuális művészetekben a képzőművészek, vagy a grafikusok nem tudnak ehhez hasonló módon alkotásokat létrehozni. Ezt követően Dancoglu Constantin nagyváradi fotóművész három digirámáját tekintették és beszélték meg a résztvevők.

Szombaton reggel Észak Bihar-i alkotói körútra indultak a nemzetközi fotóművészeti alkotó tábor résztvevői. Először Érmihályfalván egy öreg roma kosárfonót, majd festői környezetben, a szabadban roma táncosokat fényképeztek. Gálospetriben a paraszti portát bemutató tájházat tekintették meg, és élőben örökíthették meg a ház tetjén dolgozó nádrakás- és fonás mestereit. A különleges bográcsos ebédet a közelmúltban felújított Ottomány-i kúria hűvös udvarában fogyasztották el, majd megtekintették és fotografálhatták a Szalacs-i négylyukú hidat, illetve a kimondottan érdekes pince-sort. Délután a Margitta-i “dr. Pop Mircea Városi Kórház” Galériájában megnyitott helybeli “Helios” Fotóklub tagjainak munkáiból rendezett tárlatot nézték meg, majd egy megvendégelésre és beszélgetésre hívta meg a résztvevőket Bradács Aliz kórház-menedzser és fotóművész. Vasárnap délelőtt a Nemzetközi Tábor a Nagyváradi Várkertben való fotózással fejeződött be.

Tóth Stefan (Nagyvárad)

Fotók: Kovács Zsolt, Ovi D. Pop, Gavaldik Zoltán, Gardó Zoltán, Holocsi Kálmán és Eifert János felvételei

PROMENAD.HU  | 2015. július 7.  | http://promenad.hu/cikk/50-eve-jart-magyarorszagon-louis-armstrong-155682?#_=_

Közélet és Művelődés

Megyeri József | 2015-07-06 07:34:33

50 éve járt Magyarországon Louis Armstrong

“A Bánki Jazzfesztivál régóta úgy él emlékezetemben, mint egy olyan „szent hely”, ahol a zene a legnagyobb egyetértésben jelenik meg más művészetekkel, történetesen a képző- és fotóművészettel. A „fő vonal” mellé ugyanis gyakran színvonalas és érdekes társprogramok szerveződtek, a közönség pedig nagy érdeklődéssel kísérte ezeket.”

Én magam a fotográfián keresztül kapcsolódtam a fesztiválhoz. Először 2007. júliusában, a IV. Louis Armstrong Jazzfesztivál keretében rendezték meg 3T (Tánc-Test-Természet) c. kiállításomat, amelyet 2009-ben a KÉPnovelláK követett. Mindkettőt diaporáma-műsorom bemutatása követte, aminek legalább olyan sikere volt, mintha zenei produkcióval léptem volna fel. 2012. júniusában nagyrészvételű fotó workshop szerveződött vezetésemmel, amelynek célja és gyakorlati értelme a jazz-fényképezés titkaiba beavatni az érdeklődőket, és az éppen folyó fesztivál szinte minden fontos pillanatát megörökíteni. Ezt követte a Swing Jazz Kultúráért Alapítvány által szervezett, a Louis Armstrong Jazzfesztiválon meghirdetett Fotópályázat a Jazz Jegyében, amelyre több mint 400 alkotás ékezett, és zsűri társaimmal – Siklós Péterrel és Markovics Ferenccel – ezekből választottuk ki a legjobbakat. Molnár Ferenc, Fagyas Róbert, Sánta István Csaba, Juhász G. Tamás és mások nemzetközi színvonalú képeiből először „hazai pályán”, a bánki Tó Hotel Wellness dísztermében, majd a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájában rendeztem kiállításokat.

Az idén 11. alkalommal, június 26-28. között megrendezett Louis Armstrong Jazzfesztiválon mint meghívott vendég vettem részt, így nem volt más dolgom, mint a különleges zenei programot élvezni és fényképezni. A Bánki-tó vízi színpadán és Louis Armstrong szobránál, a Tó Wellnes Hotel kertjében és más „játszóhelyeken” – Karacs Ferencnek és a Swing Jazz Kultúráért Alapítványnak köszönhetően – a hazai és nemzetközi jazzvilág krémjével találkozhattam. A gondosan megtervezett előadásokat meglepetéskoncertek „színezték”, és a hétvége minden napját késő éjszakába nyúló örömzene – jam session – zárta. Vasárnap délután, a 230 éves bánki Evangélikus Templomban egy feledhetetlen élményű Gospel koncert zárta a programot: A zene szárnyain  – a Sing’n Swing’n Sista’s – Joan Faulkner, Harriet Lewis, Joanne Bell, Maurice Wilkes, Csík Gusztáv és Reggie Johnson előadásában.

Scott Robinson és Rókusfaly Pál, mint a fesztivál házigazdái, valamint Kukucska Csilla, a Swing Jazz Kultúráért Alapítvány kuratóriumának elnöke tehát különleges színvonalú produkciókat, nagyhírű együtteseket és fantsztikus előadókat konferálhatott: Benkó Dixieland Band, Suba Attila és Lázár István (H) , Dan Nimmer Trio (USA), vendégművész: Wycliffe Gordon (USA); Az idén 70 éves Dutch Swing College Band (NL); Kőszegi Allstars Jazz Jam Band (Szakcsi Lakatos Béla, Berkes Balázs, Gyárfás István, Deseő Csaba, Fekete-Kovács Kornél, Kőszegi Imre); Csík Gusztáv Trio (Csík Gusztáv, Reggie Johnson, Doug Sides), vendégművészek: Joan Faulkner (USA), Scott Hamilton (USA); Sing’n Swing’n Sista’s (Joan Faulkner (USA), Harriet Lewis (USA), Joanne Bell (USA), Maurice Wilkes (USA), Csík Gusztáv (H), Reggie Johnson (USA). Feledhetetlenek voltak…

A Bánki Jazzfesztivál újra- és újra emléket állít névadójának, aki éppen ötven éve járt és játszott zenekarával Magyarországon. Markovics Ferenc fotóművész, aki ott volt és fényképezett Louis Armstrong akkori koncertjén, a róla készített nagyszerű felvételeivel idézte meg a jazz legendás alakját. Évtizede Joe Muranyi, Armstrong zenekarának egykori klarinétosa avatta fel a Tó Hotel kertjében felállított Louis Armstrong-szobrot, amely az egyetlen Armstrong-emlék hazánkban. Az emlékszoborra most is friss virágcsokor került.

Forrás és fotók: Eifert János

PROMENAD.HU 2015-05-26  06:36:02.

http://promenad.hu/cikk/kipakolt-a-textil-ba-i-evfolyam-a-moholy-nagy-muveszeti-egyetemen-154281?#_=_

Közélet és Művelődés

Megyeri József | 2015-05-26 06:36:02

“Kipakolt” a Textil BA I. évfolyam a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen

Mint “Apuka” kaptam meghívást a lányomtól a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre, a Textil BA I. évfolyamosok kipakolására, azaz a textilesek szakmai tervezésének (Kapszula kollekció tervezés – egyéni inspiráció alapján) nyilvános kiértékelésére. És ha már ott jártam, a textiltervezésen kívül belekukkantottam a formatervezés, fémművesség, animáció, és a fotográfia szakos hallgatók „kipakolásába” is. Sok ígéretes munkával, tehetséges emberrel találkoztam. Kicsit fáj a szívem, hogy – a korom miatt – nem lehetek közöttük…

Nézegettem a kiállított műveket, belehallgattam a szigorú kiértékelésekbe, és közben kérdezősködtem. Megtudtam, hogy az alapképzési szakon – ahol textiltervezőket képeznek – a képzési idő 6 félév. Harmati Hedvig szakvezető, és az oktatók – Bánsági Petra, Bényei Tünde, Bráda Judit, Csipes Antal, Harmati Hedvig, Józsa Pál, Kele Ildikó, Keszei István, Kiss Tibor, Nagy Adrien, Remete Kriszta, Révész Eszter, Simándi-Kövér Annamária, Szűcs Edit, Varga Anikó – segítik a hallgatók sokoldalú, kreatív tervezői szemléletének kialakítását az art-craft-design vonatkozásokban, megalapozva a hallgatók korszerű szakmai magatartását.

Remete Kriszta oktató elmondja, hogy a textiltervezés (BA) alapképzése öt szakirányban történik: szövöttanyag-tervező, nyomottanyag-tervező, kötöttanyag- és formatervező, öltözéktervező, öltözék-kiegészítő tárgy (bőr) tervező. A képzés célja olyan textiltervezők képzése, akik általános műveltségük és kreativitásuk alapján alkalmasak szakmai területükön tervezési feladatok ellátására, a gazdasági és technológiai követelmények figyelembevételével. Tervezőként a textiles kultúra színvonalának fejlesztésére és a hagyományok megőrzésére, minőségi megújítására törekszenek. Az első év alapozó ismereteket ad egységesen minden hallgatónak. A második és a harmadik évben a művészeti tanulmányok, tervezési tanulmányok mellett a szakgyakorlatok – szakoktatás-műhely ismeretek, a szakági ismeretek adják a szakmai tudáshoz szükséges hátteret. A hallgatók műveltségi szintjének emelésében kiemelkedő szerep jut a szakelméleti, a szaktörténeti tantárgyaknak. Az oktatás folyamatában meghatározó szerepet kapnak a nemzetközi pályázatok, szakmai versenyek, kapcsolatok cégekkel. A bolognai kétfokozatú oktatásban a BA textiles oktatási program és a ráépülő MA képzés lehetővé teszi a hallgatók személyes képzési útjának kialakítását. Cél a sokoldalú, kreatív tervezői szemlélet kialakítása art-craft-design vonatkozásokban, megalapozva a hallgatók korszerű szakmai magatartását.

Kata lányom négyest kapott a kiértékelésen, büszke vagyok rá. Ha én lennék most első évfolyamos hallgató, mondjuk a fotográfia szakon, vajon hányast érdemelnék?

Eifert János

PROMENAD.HU | 2015-05-01  11:14:47 | http://promenad.hu/cikk/az-alkotas-erteket-teremt-153545?#_=_

Közélet és Művelődés

Az alkotás értéket teremt

Idén nyolcadik alkalommal került megrendezésre a Menhely Alapítvány Fedél Nélkül című utcalap Év Alkotása Díjátadó Ünnepsége, melynek keretében átadásra kerültek az Év Alkotása-díjak vers, próza és grafika kategóriákban.

A 2015. április 24-én, a Bálint Zsidó Közösségi Házban tartott rendezvényen az otthontalan emberek által 2014-ban beadott pályamunkák legjobbjaiért a díjakat kortárs művészek alkotta szakmai zsűri adta át.

A három órás rendezvényen a díjak átadásán túl beszédet mondott Fekete András, Tóth Krisztina és Eifert János zsűritagok, zenélt nekünk „Branyó”, s az AHA-színpad társulata szórakoztatta a megjelenteket.

Év Alkotása 2014 díjazottjai:

Vers kategóriában – Pethő N. Gábor: Májusi fagy

Próza kategóriában – Leontin Med: Anyám, Éva

Grafika kategóriában – Val Morg: Die Brücke

Különdíj:

Grafika kategóriában – Haziel: Megsárgult emlékek

A zsűri tagjai:

Fekete András zsűri elnök, a Barrus Kiadó volt igazgatója

Tóth Krisztina író, költő

Szász Lilla fotóművész

Kukorelly Endre író

Eifert János fotóművész

A nyertes alkotások megtekinthetők facebook oldalunkon:

http://www.facebook.com/FedelNelkul

Kepe Róbert és Szenográdi Réka,

a Fedél Nélkül koordinátorai

Fotók: Román Péter, Horváth Kriszta, Takács József, Csécsei Ilona, Olasz Ágnes és Eifert János​

promenad.hu

A tánc világnapján

A Nemzetközi táncnapot vagy A Tánc Világnapját 1983 óta a klasszikus balett óriásának tartott Jean-Georges Noverre (1727-1810) születésnapján, április 29-én tartják. Ezen a napon az UNESCO egyik tagszervezetének, a Nemzetközi Táncbizottságnak a felügyelete alatt minden évben a világ mindenféle táncát megünneplik.

A Nemzetközi táncnap céljai közé tartozik a tánc népszerűsítése az általános felfogásban, és hogy arra ösztönözzék a kormányokat, hogy minél nagyobb teret szenteljenek a táncnak az oktatási rendszerben az alapfokú oktatástól egészen az egyetemig.

Az idei világnap nemzetközi üzenetét Alkis Raftis, a Nemzetközi Tánc Tanács (CID) elnöke fogalmazta meg, aki szerint a jelen koreográfusainak a más területeken velük egyenrangú művészek közreműködésével kellene bemutatniuk alkotásaikat.

A világnap magyarországi üzenetében Lovas Pál Liszt-díjas, érdemes és kiváló művész, táncművész, balettmester úgy fogalmazott: “értékválságos világban élünk, de nekünk, táncművészeknek és a többi művészeti ág képviselőinek, együtt ebben a világban is értékes gondolatokat, eszméket kell közvetíteni, szórakoztatni és tükröt tartani a közönség elé.”

A táncművészet ünnepén Lőrinc Kati vezetésével a Táncművészeti Főiskola balettnövendékei flashmobbal lepték meg a járókelőket Budapesten, a Vörösmarty téren és a Deák téren.

A Góbi Rita Társulat, a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskola, valamint a Dózsa György Gimnázium és Táncművészeti Szakközépiskola délután 4 órakor tízperces táncakciót mutatott be a Margit híd déli járdáján. A Pas-De-Bridge! Táncolj hídon! elnevezésű kezdeményezéshez bárki csatlakozhatott nemtől, kortól és táncos képzettségtől függetlenül.

A Frenák Pál Társulat a tánc világnapjához időzítve tér vissza másfél év után az InTimE című előadásával az Átrium-Film Színházba. A darabot 2008 decemberében láthatta először a közönség, a bemutató óta eltelt hét évben a produkció a hazai és a nemzetközi táncszcénát is meghódította.

A táncművészet legnagyobb ünnepén a Nemzeti Táncszínház és a Magyar Táncművészek Szövetsége idén is gálaestet rendezett, amely a már javában tartó Budapest Táncfesztivál programját színesítette.

A gála rendezője Vincze Balázs, a Pécsi Balett igazgatója. A Magyar Táncművészek Szövetségének díjait a hazai táncélet prominens személyiségeinek adták át, az est házigazdája Rátóti Zoltán színművész volt. Az estén az előző évi díjazottak léptek színpadra.

Forrás: Magyar Táncművészek Szövetsége

Eifert János felvételei

PROMENAD.HU | 2015-04-22 | 09:07:34

http://promenad.hu/cikk/kozepiskolasok-kepzo-ipar-es-fotomuveszeti-kiallitasa-2015-153260

Középiskolások Képző-, Ipar- és Fotóművészeti kiállítása – 2015

Elsőként a Gyermek és Ifjúsági Művészeti Találkozó keretében megrendezett Fotóművészeti Pályázat kiállítása látható, amelyet Eifert János fotóművész nyitott meg a Kondor Béla Közösségi Házban, Budapesten

„A Kondor Béla Közösségi Ház kiemelt feladatának tekinti a művészeti nevelést, hagyományok ápolását, igyekszünk nagy hangsúlyt fektetni a művészi értékek közvetítésére, a tehetséggondozásra, a művészetet értő és befogadó közönség nevelésére is. 1992 óta viseli intézményünk a Pestszentlőrincen született Kondor Béla, posztumusz Kossuth-díjas képzőművész nevét, így a kondori szellemiség értékeinek közvetítésével bővült a vállalt feladataink sora.

Szívből örülünk annak, hogy immár tizenötödik éve rendezhetjük a középiskolások Képző-, Ipar- és Fotóművészeti kiállítását a kerületi Gyermek és Ifjúsági Művészeti Találkozók programsorozat keretében.

A kiállítás megszervezése már hagyománnyá vált Intézményünkben. Az elmúlt évek során pályázatunk olyannyira népszerűvé vált, hogy az éves rendezvénytervünk kiemelt programja lett, egyre keresettebb a fővároson túl az ország különböző pontjaiban is.

A pályázat és a program fenntartása több okból is indokolttá vált az évek alatt. Folyamatos az érdeklődés a középiskolák részéről. A beadott versenyművek minősége évről évre látványosan emelkedik. Minden évben a művész szakma kiválóságai foglalnak helyet a zsűriben. A rendezvény anyagi, szakmai és erkölcsi támogatottsága folyamatosan emelkedik. Mindezeket az érdemeket látva a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete és a HUNGART Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesülete is a rendezvény mellé állt, 2013-ban itt oszthattuk ki a MAOE elismerő oklevelek első példányait, amelyet azóta is felajánl az egyesület.

A verseny meghirdetésében, a tájékoztatásban, a versenyfelhívás megfogalmazásában, a zsűrizésben, értékelésben minden évben a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai Intézet nyújt szakmai segítséget. 2011 óta az Intézet is önálló díjat alapított, melyet az a diák nyerhet el, aki a legigényesebb művészi értékű alkotással pályázott.

A beérkezett alkotások közül ebben az évben is a szakmai zsűri választotta ki a díjazottakat és a kiállításra érdemes alkotásokat: a Pro Urbe díjas, idén 80. születésnapját ünneplő Chochol Károly fotóművész átadta a stafétát. 2015-ben a fotókategória zsűrijének elnöki szerepét Eifert János fotóművész vállalta. A képző- és iparművészeti kategória zsűrijének elnöke Varga Ferenc, a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai Intézet pedagógiai szakértője, médiaművész. Tagok: Bakos Tamás képzőművész, az ELTE Tanító-, és Óvóképző Főiskolai Kar Vizuális Tanszékének vezetője, főiskolai docens, Török Ibolya, szobrászművész, Ravasz Balázs fotográfus.

És most jöjjenek az idei számok. Összesen 36 iskolából (20 fővárosi, 16 vidéki) 396 alkotó 839 munkája érkezett be. Ezen belül a Képzőművészeti pályázatra, 26 iskolából (17 fővárosi, 9 vidéki) 199 alkotó 355 munkája, Iparművészeti pályázatra 15 iskolából (9 budapesti, 6 vidéki) 103 alkotó 156 pályamunkája, Fotóművészeti pályázatra 14 iskolából (10 fővárosi, 4 vidéki) 94 alkotó 328 munkája érkezett be.

A versenyművek között ebben az évben 59 díjat osztott ki a zsűri, melyből MAOE-díjas 5 fő, kerületi különdíjas 3 fő, a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai Intézet különdíjában 1 fő, a Kondor Béla Közösségi Ház különdíjában 3 fő részesült, valamint 1-1 iskola és felkészítő tanár munkáját találtuk kimagaslónak.

Reméljük, hogy a kezdeményezésünkre a jövőben is nyitottak lesznek, felkelti az új diákok figyelmét, a felkészítő tanárok pedig továbbra is örömmel biztatják tehetséges tanulóikat a részvételre. Köszönjük szépen a munkájukat!”

Császár Bíró Lilla igazgató

A Gyermek és Ifjúsági Művészeti Találkozó keretében megrendezett Fotóművészeti Pályázat díjazottjai:

MAOE díjasok:

Kis-Kéry Anna (Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola és Kollégium, Budapest)

Szabó Zsófia (Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola és Kollégium, Budapest)

Szabadkai Vanda (Egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Kollégium)

Fődíjas:

Laukó András (Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnázium, Budapest)

Kerületi díjas:

Csasznek R. Zója (Vörösmarty Mihály Gimnázium, Budapest)

Kondor Béla Közösségi Ház díjazottja:

Maller Emese (II. Rákóczi Ferenc Gimnázium, Budapest)

Díjazottak:

Eördögh Lola (Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola és Kollégium, Budapest)

Miskolczi Réka (Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola és Kollégium, Budapest)

Doktor Melinda (Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola és Kollégium, Budapest)

Varga Zsófia (Arany János Református Gimnázium, Nagykörös)

Bauer Emese (Egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Kollégium)

Zsirai Laura Borbála (Kispesti Waldorf Iskola)

Neszt Levente (Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnázium, Budapest)

Díjazott tanár:

Makáryné Fodor Éva (Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola és Kollégium, Budapest)

Forrás: Kondor Béla Közösségi Ház

Fotók: Ravasz Balázs, valamint a fotóművészeti pályázat díjazottjainak felvételei

PROMENAD.HU | 2015.03.09. | http://promenad.hu/cikk/51-kepiro-kepolvaso-hetvege-eifert-janossal-151935

51. Képíró-képolvasó hétvége – Eifert Jánossal

Tízenöt évvel ezelőtt, 2005-ben a budapesti Mai Manó Házban is elindult az a múzeumkommunikációs program, amelyen a résztvevők nemcsak a történeti és kortárs fotóművészettel találkozhatnak, ismerkedhetnek meg elmélyültebben, hanem az így megszerzett tudás ismeretében saját alkotásokat is létrehozhatnak. A beszélgetés mellett különféle vizuális technikákat, módszereket sajátíthatnak el, így közelebb kerülhetnek a kiállított művekhez, a művészek elképzeléséhez, gondolatmenetéhez. Nyitottabbá, fogékonyabbá válnak a képzőművészetekre, ez azért is igen lényeges, mert iskolai keretek között – elsősorban időhiány miatt – nem sok hangsúlyt fektetnek a jelenkor vizuális művészetére. Magyarországon ma a legtöbb család használ fényképezőgépet, viszont a képkészítéshez szükséges technikai és elméleti ismeretekkel nem rendelkezik. A fotográfiával való foglalkozásokat azért tartjuk fontosnak, mert az iskolákban a szavakat megtanuljuk olvasni, de a képeket nem. Programjainkkal magabiztossá szeretnénk tenni a képek komponálását és egyúttal biztosítani a tudatos viszonyulást a fotográfiakészítéshez.

2015. március 7-8-án, a Magyar Fotográfusok Háza 51. Képíró-képolvasó hétvégéjén a workshop résztvevőit Eifert János kalauzolta el a tánc- és mozgásfényképezés valamint az aktfotózás világába. A Képíró-képolvasó hétvége programjában, Eifert János workshopján az emberi test került a figyelem fénykörébe. Az akt-, a tánc-, és mozgás-ábrázolás, mint fényképezési témáink szinte összeölelkezve, szétválaszthatatlan egységben jelentek meg a résztvevők számára, sok-sok lehetőséget adva a kedvenc fotóművészeti műfajok elméleti és gyakorlati megközelítésére. Ez azt jelentette, hogy a gazdagon illusztrált fotótörténeti-, esztétikai- és technikai előadás csupán kedvcsináló indítást adott a közreműködő táncos, tornász és aktmodell fényképezéséhez. Befejezésképpen a közös munka során készített felvételek kiértékelésére került sor.

A workshop során nemcsak a Napfényműterem adta természetes fényt, hanem – a TRIPONT Foto és Video Kft. támogató közreműködésével – a legkorszerűbb világítástechnikát is használtuk, valamint belekóstoltunk a PhaseOne digitális hátfal működésébe is.

2015. március 7. szombat, 11:00-17:00

A mozgás-, mozdulat és táncfényképezés

Eifert János bevezető előadása – gazdag képanyaggal, fotótörténeti példákkal illusztrálva – a mozgás-, mozdulat és táncfényképezésről szólt, és annak gyakorlatát készítette elő: „Ha van illanó anyaga a művészeteknek, akkor a tánc valóban az. A táncelőadás varázsa, amelyben a koreográfia szépsége, a táncos szuggesztív egyénisége, a mozgás virtuozitása a zenével, díszlettel és jelmezzel együtt jelenik meg, a függöny legördülése után már csak elhalványuló emlékeinkben él tovább, majd kifakulva kihullik onnan is. A jó fényképpel azonban megőrizhető az élményt. Táncot fényképezhetünk próbateremben, színpadon, szabadtéri előadás közben, mulatságok, esküvők, folklórbemutatók helyszínein, műteremben, szabadban, sorolhatnám még a legkülönbözőbb helyszíneket, amelyeknek fényviszonyai egymástól homlok egyenesen különbözhetnek. Most a Mai Manó Ház Napfényműtermében tanulmányozzuk lehetőségeinket, Stupek Míra és Farkas Gergő Dávid táncművészek, valamint Brutóczki Csilla sportoló közreműködésével. És közben rájövünk, hogy a tánc, a mozgás fényképezése nemcsak a technikai és esztétikai eszközök „ügyes” használatát, hanem a lélek megközelítését, az ember fizikai-pszichikai állapotának ábrázolását is jelenti.”

2015. március 8. vasárnap, 11:00-17:00

Aktfényképezés

Eifert János bevezető előadása számos fotótörténeti példát idéz, ám témáját nemcsak esztétikai és technikai, hanem elméleti és filozófiai megközelítésből bontja ki:

„Az aktfotográfia nemcsak “megfogható” testábrázolás, hanem költészet és álom: az ösztönök, a vágyak, a látomások világa. A fényképezésnek ez a területe, amelyben a művészet, az erotika és a pornográfia szálai finoman egybefonódnak, tág lehetőséget ad tehetségünk, ízlésünk, mesterségbeli tudásunk bizonyítására. Gyakorlása során olyan készségek, képességek fejleszthetők, amelyek a fotóművészet más műfajaiban is kamatoztathatók.

Az emberi test művészi ábrázolása, az aktfotográfia – megszületése óta – kedvelt és népszerű műfaj. Egy 1859-ben rendezett párizsi tárlaton – ahol a fotográfia történetében először a fényképezők önálló szekciókban mutatták be alkotásaikat – 148 kiállító fotói között 1295 akt szerepelt. Amatőr kiállítások is tele vannak pakolva mezítelen lányok képeivel, de úgy tűnik sok esetben, hogy a közkedveltség nem állt egyenes arányban a minőséggel. Miért is? Technikai szempontból – egy-két esettől eltekintve – nem lehetett kifogásunk, viszont számos kép esetében felmerült a kérdés: vajon a csinos lányok ruhátlan fényképezése maga az aktfotográfia? A meztelenség és az akt (angolul: naked és a nude) látszólag ugyanazt a látványt jelenti, mégis lényeges a különbség. Meztelenül lenni azt jelenti, hogy meg vagyunk fosztva ruházatunktól, és a szó valamelyest magába foglalja azt a zavart, amelyet többnyire ilyenkor szoktunk érezni. Az akt szónak ellenben nincs kényelmetlen mellékzöngéje. A meztelenségre való reagálás kor, felfogás, társadalmi szokások függvénye (korunkra éppen a nagyobb szabadság, olykor szabadosság jellemző), az akt pedig művészettörténeti kategória. Akkor hát miért nem élünk avval a lehetőséggel, amelyet a művészi szabadság megenged? Miért ábrázoljuk még mindig úgy az emberi testet, mint évtizedekkel, évszázadokkal korábban? Miért keressük még mindig az emberi test szépségét hamis esztétizáló, idealizált formákban? Miért ne fejezhetné ki az általunk készített akt azt a kort, amelyben készült?”

A kérdésre, hogy megtanulható-e az aktfényképezés, akár egy ilyen workshop keretén belül is, Eifert János így válaszolt: „Bár évtizedek óta tanulom és tanítom, olykor kézzel fogható eredménnyel, mégsem vágom rá könnyedén az igent. A tapasztalat mondatja velem: a mesterség-művészet eszközeinek birtoklása mellett – hogy minőséget hozzunk létre – még az isteni szikra is szükséges. De a szabályokat, – amelyek persze felrúghatók – meg kell ismerni. Müller Fanny aktmodell közreműködésével most éppen a legfontosabbakat fogjuk gyakorolni: a modell mozgatása és beállítása; a test világítása természetes vagy mesterséges fény segítségével; hátterek és kellékek; a mozgás, a tér és idő szerepe; jel, jelkép, szimbólum; technika és esztétika; forma és kompozíció, stb.”

Baki László,

a Magyar Fotográfusok Háza

Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtárának vezetője

Fotók: Cseres-Gergely Zsombor, Füle Tamás, Peti Péter, Markó Richárd és Eifert János felvételei

Közélet és Művelődés

Tudósító | PROMENAD.HU | 2015-02-06 09:03:09

http://promenad.hu/cikk/uj-elnoke-van-a-magyar-fotomuveszek-szovetsegenek-150932

Új elnöke van a Magyar Fotóművészek Szövetségének

Megkezdte munkáját a Magyar Fotóművészek Szövetsége új elnöksége. A hazai fotográfia legrangosabb szervezete élére a közgyűlés Mucsy Szilviát választotta.

A Magyar Fotóművészek Szövetsége a hazai fotográfia legrangosabb képviselője. A nemrég lezajlott tisztújító közgyűlésen új elnököt és elnökséget választottak. A leköszönő Szamódy Zsolt Olaf helyére a fiatal Mucsy Szilvia került.

Az új elnökség a fotográfia különböző területeiről érkező, kiváló szakemberekből áll:

Baki Péter PhD, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója; a Kaposvári Egyetem, Művészeti Kar, Médiaművészeti Intézet igazgatója

Bánkuti András Balogh Rudolf-díjas és Pulitzer-emlékdíjas fotóriporter, fotóművész, a Magyar Fotográfusok Háza egyik alapítója, a Digitális Fotó Magazin főszerkesztője

Féner Tamás Kossuth-díjas fotóművész, egyetemi előadó, a valóságelvű fotográfia, és a fotózsurnalisztika egyik élő magyar klasszikusa

Kiss-Kuntler Árpád Balogh Rudolf-díjas fotóművész, korábban a Fotográfia c. folyóirat főszerkesztője

dr. Uhl Gabriella PhD, művészettörténész-kurátor

Urbán Ádám fotóművész, alkalmazott fotográfus

Az újonnan megválasztott elnök a tagsághoz eljuttatott köszöntőjében – amelyet programbeszédnek is tekinthetünk – a következőket írja:

„Az új elnökség munkájának megkezdésekor mindvégig szem előtt tartja a Szövetség nagy múltú történelmi előéletének és kiváló alkotókból álló tagságának fontosságát, érdekeit, céljait.

A 21. századi társadalmi és művészeti változásokhoz igazodó, modern szervezet felállításához olyan programra van szükség, amely a szervezet egészén túl a közösség tagjait szolgálja, hiszen az MFSZ nem csupán egy fotósokból álló szervezet, hanem egy sok tagot számláló szakmai erő, amelynek mérvadónak, láthatónak és aktívnak kellene lennie.

Ennek sarkalatos pontjai az alábbiak:

A kommunikáció megerősítése. Megújuló aktív honlap elkészítése, a tagok munkáját bemutató képgalériával. A tagok teljes körű informálása. Elnöki fogadóóra és közvetlen levelezés lehetőségének megteremtése.

Látható sajtómunka. A tagok és a szervezet eredményeinek hatékonyabb kommunikációja nyomtatott és online felületeken.

Ösztönözze és előmozdítsa a tagok részvételét fotókiállításokon, pályázatokon, hazai és nemzetközi szinteken, közös, nyílt, minden tag számára elérhető formában. Mindezt regionális szinteken is. Igyekezzen gazdagítani a Szövetség tagjainak publikálási lehetőségeit a fotó összes adekvát megjelenési formáiban – kiállításokon, könyvekben, elektronikus platformon. Ennek érdekében vonzzon kurátorokat a Szövetség közelébe, és segítsen abban, hogy a kurátorok minél alaposabb képet kaphassanak a kortárs alkotók munkásságáról.

Ösztönözze a szakmai, szakelméleti, fotótörténeti műhelyek kialakítását, az alkotócsoportok létrejöttét, amelyek az alkotó szándékot felerősítik és erősítse a szövetséghez való kötődésüket. Hálózat elv. (Networking) Az alulról jövő kezdeményezések erősítik a Szövetség művészeti pozícióját, emelik az alkotómunka színvonalát. Ezzel bővítheti tagságát. A Szövetség váljék ismét a fotográfia elméletének egyik központjává.

Kezdeményezzen együttműködési megállapodásokat a társ szervezetekkel, intézményekkel (Mai Manó Ház, Capa Központ, MÚOSZ, MAOE…)

Lehetőségeihez képest segítse elő, hogy tagjainak életműve, annak a közösség érdeklődésére számot tartható része a közgyűjtemények valamelyikébe kerüljön. Dolgozzon ki munkatervet egy archívum felállítására. Igyekezzen odahatni, hogy a fogadó intézmény megfelelő eseti szerződésekkel garantálja az odakerült anyag méltó kezelését, és vagy a fogadó intézmény, vagy a művészetek támogatására hivatott szerv anyagilag is fejezze ki elismerését a nemes gesztusért.

Fontos a fiatalok minél nagyobb bevonása, a Szövetség a kortárs fotográfiában való többségi jelenléte, amely a fotográfia felsőfokú képzésével foglalkozó intézmények felé történő nyitással (MOME, BKF, Kaposvári Egyetem…), közös projektek létrehozásával valósul meg.

Nemzetközi kapcsolatok megerősítése: csereprogramok, cserekiállítások, bemutatkozások, workshopok megvalósítása kulturális területen működő hazai külképviseleti szervezetek és nemzetközi szervezetek segítségével.

Erősítse meg a kapcsolatot az állami intézményekkel, és érje el a folyamatos anyagi támogatást, amely véget vet a bizonytalan gazdasági helyzetnek. Ápolja tovább az eddig kialakult mecénási kapcsolatokat, és próbálkozzon a mecénási kör bővítésével.

A tagság véleményének meghallgatásával hozzon létre etikai kódexet, az egész terület igényeit véve figyelembe, és így az egész terület számára elfogadhatóvá téve.

A tagsággal együtt járó szakmai kedvezmények bővítése regionális szinteken is (szakmai szolgáltatások százalékkal csökkentett igénybevétele).

Mindezek alapján összegezve: újra kell definiálni a fotográfia társadalmi szerepét, megerősíteni a fontosságát, a Szövetség megerősítését, szakmai platform létrehozását, az állami támogatás csökkenő folyamatának megállítását, a látható jelenlétet a kulturális életben.”

A mai nappal az új elnök, és az elnökség megkezdte munkáját. Sok sikert kívánok tevékenységükhöz!

Eifert János fotóművész,

a Magyar Fotóművészek Szövetsége egykori elnöke

A képek – Herbst Rudolf, Urbán Ádám és Eifert János felvételei – a Magyar Fotóművészek Szövetsége tisztújító közgyűlésén készültek

„Dr. Dienes Gedeon 100”

2014. december 16.-án volt 100 éve annak, hogy a táncszakma és a magyar kulturális élet egyik jelentős személyisége, Dr. Dienes Gedeon megszületett és lassan 10 éve (2015-ben) hogy eltávozott közülünk.

Gedeon (sokunknak Gedeon bácsi, Mr Gee) emléke még élénken él bennünk. Dienes Maya, az Orkesztika Alapítvány (MOHA, Fenyves Márk), a Magyar Mozdulatművészeti Társulat (Pálosi István) a Szabó Ervin Könyvtár – Zenei Gyűjteményében (ahová a Dienes könyvtár került) 2014. december 15-én (hétfő este) 6 kor egy emlékülést tartott, amelyen sok barát, családtag, érdeklődő jelent meg.

Pillantsuk át szakmai és művészi vonatkozásban Dienes Gedeon életét:

Gyermekkorában Raymond Duncan párizsi kolóniájában tanul un. “görög tornát” (1921-22), később Dienes Valéria bp-i mozdulatműv. isk.jában orkesztikát, majd az intézmény tanára, t.esztétikát és t.történetet tanít(1936-44). 1924-től az iskola tánccsoportjának szólistája és gyakran koreográfusa.
Az ELTE-n m.-fr.-török szakon tanári (1939), Pécsett jogi doktorátust (1948) szerez. Diplomata (Párizs, Moszkva stb. 1945-52), az Akadémiai Kiadó angol és orosz szerk. (1953-64), KKI (1964-73), a Műv.kutató Int. oszt.vez. és szaktan. (1973-91). Számos Unesco-projekt résztvevője – Az ITI Táncbiz. alapitó és vez. tagja (1973-85). 1979 óta a Nközi Tánctanács (CID-Unesco) tagja, főtitk.h. és 1990 óta tud. és kommunik. ig.ja. A Tánc Világszöv. Tud. Biz. ig-ja. Több nközi b.verseny (Várna, Moszkva, Osaka, Houlgate, Párizs, Stockholm, Rieti, Monaco, Novoszibirszk stb.) zsüritajga.
1991-ben alapítja az Orkesztika alapítványt és 1993-tól aktív szerepet vállal a magyar modern táncművészet hagyományainak újjáélesztésében a Magyar Mozdulatkultúra Egyesület keretei közt. Munkájának egyik eredményeként az Orkesztika Iskola nem csak a – Mirkovszky-féle – korai ágban él tovább (Növendékei Fenyves Márk és Pálosi István).
Számos tud. előadás: Californiai Egyetem, Essen, Torino, Róma, stb., kilenc hazai és külföldi t.lexikon munkatársa, több tánckiadvány szerk.je (Tánctudományi Tanulmányok, Hungarian Dance News). Többszáz t.cikk és tanulmány szerzője, pl. Reformok a balett történetében.TTT 1958; Gondolatok a táncról és a pantomimról. TTT 1959/60; A mozgó emberi test és környezete.TTT 1961/62; A Pécsi Balett repertoárjának koreográfiai elemzése.TTT 1967/68; Tánc. A Müvészetek. Minerva nagy képes enc. 1973; Balett Magyarországon.Magyar Táncművészet (1983); Balett vidéken 1945 és 1985 között.A színpadi tánc története Magyarországon. (1985); Campusok és tánckutatás az USA-ban. Táncművészet (1987); Isadora Duncan in Hungary. Proceedings Society of Dance History Scholars, Irvine (1987); Dance Scholarship in Hungary. Documentation Beyond Performance. Dance Scholarship Today. Essen, 1989;. Ballet: European by Birth.Dance Chronicle, London, 1995/2; Isadora Svédországban.TTT 1994/95; Tíz év videótánc. TTT 1996/97; – Orchestics.Cairon, Univ. de Alcalá 1999/5; A mozdulatművészet története. (2001, 2005).

Fontosabb koreográfiái: (általában társkoreográfusként) Nézek szembe a nappal (1930), Fegyverjáték (1931), Hegyek Fantázia, A Ridikül – mozdulathumoreszk, Ra Isten előtt (1936)
Főbb szerepei: Ganymedes Prometheus (1921 k. Raymond Duncan), továbbiakban k. Dienes Valéria: Hajnalvárás (1925), A nyolc boldogság (1926), halálkirályfi – A királykisasszony, aki sohasem nevetett (1928), a pásztorfiú – Fehér Királyleány (1929), a költő – Végtelen út vándora vagyok (1930), Imre herceg – Szent Imre Misztérium (1930), az Ember – Hódolat Krisztus Királynak Mozdulatköltemény (1932), Lajos – Rózsák Szentje Misztérium (1932), a magvető – A Magvető parabolajáték(1933), a vőlegény – A Tíz Szűz parabolajáték(1934), a spártai apa, a harcos szellem, a római katona – A gyermek útja Kórusdráma (1935), Kék Álom, A Ridikül, Diákálom Mozdulathumoreszkek (1936), Árpád, IV. Béla király – Patrona Hungariae misztériumjáték(1938), Elégedetlen úr – Az elveszett garas (1940 k. Molnár I.), Aidoneusz, Zeus – Persephoneia (1941 k. Geggus Kornélia), Mezítláb (2004 k. Fenyves Márk, Pálosi István)
Kit.: Szabadság Érdemrend, bronz (1946), Positano díj (1973), a Magyar Köztársasági Érdemrend Aranykeresztje (1993), az MTSZ Életműdíja (2001), NKÖM Miniszteri Elismerés (2004)

Forrás: Orkesztika Alapítvány – MOHA-Mozdulatművészek Háza

Képek: Eifert János fotói és archív felvételek

Piros lap, avagy a kígyó és a sámfa véletlenszerű találkozása a zuhany alatt

Farkas Antal jama (1960-2012) emlékkiállítása az Artphoto Galériában

Milyen képeket láthattunk a budapesti Artphoto Galériában? A szavak helyett maguk a képek – a művész – beszélhetnének. Persze, rögtön jelentkezne az első probléma: Farkas Antal jama képei beszédesek ugyan, de „képolvasatuk” eltér a megszokottól. „Boci-boci fekete-fehér angolszetter, a képeim továbbra is színesek, Frank Zappa meghal” (első önálló kiállításának címe, amelyet 1993-ban a fővárostól 86 kilométerre fekvő Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központban rendeztek meg). Képnyelven beszélni feltehetően nem a fotóriporterektől, a dokumentaristáktól tanult, hanem a dada, a konceptuális művészet, a pop-art, a posztmodern, az abszurd voltak „mesterei”, és középiskolásként Jarry Übü királya, vagy Boris Viant írásai voltak kedvenc olvasmányai. A perspektívakorrekciót sem műszaki géppel, hanem Cèsanne módszerével végzi.

No de ki is az a Farkas Antal jama? A 2012-ben elhunyt fotográfus 1960-ban született Kecskeméten, majd 1974 és 1978 között a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, festő és grafikai szakán koptatta az iskolapadot, amit 1985-ben a Magyar Iparművészeti Főiskola fotó- és tipográfiai szaka követett. Az persze a képeiből „szól ki”, hogy rendkívüli fantáziája, amely az abszurd, újraértelmezés, anamorfózis kulcsszavakra épül, tulajdonképpen a perspektíva átverését jelenti.  Ha képeit nézzük, hihetünk-e a szemünknek? Tükröz, beépít, ráfest, elrendez, beleragaszt, – még a technikát illetően is folyamatos bizonytalanságban tartja a nézőt. Metonímiát, metaforát, rímeket, hasonlatot használ – költészetet teremt egy racionális nyelvvel, a mesterség és művészet eszközeinek magas fokú birtokolásával. Soha nem érjük tetten, hiszen nem hazudik: nagyotmondás helyett inkább megteremti magának – nekünk – azt a másik világot. Piros lap, avagy a kígyó és a sámfa véletlenszerű találkozása a zuhany alatt. De a kígyó valóban ott van. Képeibe soha nem nyúl bele számítógépes szerkesztéssel. Azok úgy vannak kitalálva, megrendezve. A film széle – nem márkareklámként, hanem az eredetiség igazolására – benne marad a képben, és a kompozíció részévé válik. Ahogyan az általa teremtett titok-világ is az igazi világ része lesz. Legalább is, ezt hiteti el velünk. Merthogy egy nagy varázsló, igazi bűvész-művész, utcai hazardőr. Figyeljük a kezét: itt a piros, ott a piros, hol a piros? Nem csal, csak varázsol.

Teljesen érdektelen persze, hogy képeit varázslóként, bűvészként, fotóművészként, vagy képzőművészként hozta létre. Dinnye fogaskerekekkel, Halak vállfán, Salföldön álló akt. Lényeg, hogy megszülettek. Csinált ő plakátokat, reklámfotókat, „használták” őt alkalmazott fotósként, arculat- és látványtervezőként, tipográfiai és grafikai „munkásként”, hiszen bizonyított már, papírja is van róla: 1989-ben kitüntetéses diplomával végzett a tervezőképző Intézetben, dicséretes diplomával a Mesterképző Intézetben. De ez nem is érdekes, hiszen képeinek különleges értékét nem a pecsétes oklevelek adják. Saját magát „fotójamatőr és tragikusművész” címkével gúnyolta, de szeretett Wagnert hallgatni, jó sajtokat fogyasztani, Woody Allen-vicceket mesélni, a MÉH-telepen vásárolni, Jan Dibbets Perspectiva correction című munkáját olvasgatni, és közben jókat sörözni. Mindez persze magánügy, képein viszont ott vannak a megfejtésre váró titkok. Nagy metafizikus csendélet, Madamme Retnouard, portrék, csendéletek, önarcképek, szavakkal körül nem írható világ.

Életrajzából olvashatjuk, hogy Pécsi József ösztöndíjat kapott, majd 2001-ben Balogh Rudolf-díjjal ismerték el, tagja volt a Magyar Fotóművészek Szövetségének, és műveit közgyűjteményekben, történetesen a Magyar Fotográfiai Múzeumban és a Jelenkori Fotóművészeti Gyűjteményben is őrzik. Ennyi „hivatalos” elismeréssel még lehetett volna unalmas alak. Piros lap, avagy a kígyó és a sámfa véletlenszerű találkozása a zuhany alatt. Egyénisége izgalmas, mint a képbe kúszó kígyó, az expozíciót váró sámfa, a táguló határokból álló, végtelen síkokon lépegető tükör-világ is az, amelyben beavatottnak lenni, természetesen mozogni különleges és nagyszerű dolog. Lépjünk be ebbe a világba, és csodáljuk. Kiállítását az Artphoto Galériában (1119 Bartók Béla út 30.) láthattuk.

Eifert János

PROMENAD.HU | Közélet és Művelődés | 2014-11-10 08:05:30

http://promenad.hu/cikk/23-semmelweis-symposium-eifert-janos-diaporamavetitesevel-148222

23. Semmelweis Symposium- Eifert János diaporámavetítésével

A 23. Semmelweis Symposiumra – amelynek szervezési jogát idén a Pulmonológiai Klinika nyerte el – 240 regisztrált résztvevő érkezett. A 2014. november 6 – 8. között, a Hotel Mercure Buda Mátyás-termében megrendezett nemzetközi konferencia az aktuális pulmonológiai trendeket – a légúti betegségektől a tüdőtranszplantációig – választotta témájául.

Az ünnepélyes megnyitó részeként Sebestyén Márta Grammy-, Oscar- és Kossuth-díjas népdalénekes előadását hallgathatták a résztvevők, akit Szabó Zoltán népzenész dudán és furulyán kísért, miközben az óriási kivetítőkön – a zene hangulatával és ritmusával harmonizálva – Eifert János diaporámája „futott”.

November a tudomány hónapja, a Semmelweis Symposium pedig hagyományosan az egyik nyitóeseménye az ehhez kapcsolódó programsorozatnak – emlékeztetett Dr. Szél Ágoston rektor a megnyitón mondott köszöntő beszédében. Kitért arra is, hogy a szimpózium – mely a Semmelweis Egyetem legmagasabb presztízsű konferenciája – mindig közel esik az orvoskar megalapításának születésnapjához, vagyis november 7-éhez. Dr. Szél Ágoston a résztvevőkkel ismertette azt is, hogy a Semmelweis Symposium rendezési jogát egy hosszú folyamat eredményeként nyerhető el. A döntést egy bizottság hozza meg, a pályázóknak pedig be kell mutatniuk a tervezett programot, a meghívandó előadókat, valamint a költségvetési terveket is. Fontos szempont, hogy az előadók között meghatározott arányban kell külföldieknek lenniük, ezt a Pulmonológiai Klinika messzemenően teljesítette – jegyezte meg Dr. Szél Ágoston.

A rektor kiemelte, a pulmonológia különösen fontos terület a Semmelweis Egyetem számára, hiszen a közelmúltban született döntés arról, hogy az egyetem, az Országos Onkológiai Intézettel közösen, elindíthatja majd Magyarországon is a tüdőtranszplantációs programot. (A magyar betegek tüdőátültetését jelenleg Bécsben végzik.)

Mintegy 240 regisztrált résztvevője van az idei szimpóziumnak, az előadók a világ 12 országából érkeztek; többek között az Egyesült Államoktól, Nagy-Britanniából, Németországból, Ausztriából és Finnországból – számolt be Dr. Losonczy György, a Pulmonológiai Klinika igazgatója, a konferencia főszervezője. A két és fél nap alatt 22 külföldi előadó és körülbelül ugyanennyi hazai szakember számol be a pulmonológia különböző szakterületeit érintő legújabb trendekről. Az első szekció nyitóelőadását a European Respiratory Society elnöke, Peter J. Barnes (Imperial College, London) tartotta „Új célpontok és terápia a COPD-s betegek számára” címmel. Mint azt Dr. Losonczy György kiemelte, Dr. Barnes minden nagy nemzetközi tüdőgyógyász konferencián jelen van sztárelőadóként. Az obstruktív tüdőbetegségek új terápiás lehetőségeiről szóló szekció egyik kiemelt külföldi előadója volt Dr. Adam Wanner, az American Thoracic Society korábbi elnöke.

Dr. Losonczy György elmondta: a tíz szekcióból álló szimpózium a pulmonológia nagy fejezeteinek több mint felét érinti, kiemelten foglalkozik a légúti betegségekkel, a tüdőrákkal, a nem invazív ventilláció kérdésével, a pulmonális hipertóniával, a légzési rehabilitációval és a tüdőtranszplantációval.

Forrás és fotók: eifert.hu

Eifert János nyitotta meg a XXX. Vizuális Művészeti Hónap fotópályázatának kiállítását

A Budapesti Művelődési Központ 2014-ben 30. alkalommal hirdette meg a VIZUÁLIS MŰVÉSZETI HÓNAPOT, amely ebben az évben a fővárosban élő amatőr fényképészek számára nyújtott – pályázati keretek között – csoportos bemutatkozási lehetőséget. A Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége közreműködésével meghirdetett budapesti pályázaton részt vehetett minden fővárosi alkotó, aki elmúlt 16 éves, és nem végzett semmilyen képző- és iparművészeti főiskolát, egyetemet, sem itthon, sem külföldön, és jelenleg sem hallgatója ilyen intézménynek, valamint hivatásszerűen nem foglalkozik alkotóművészeti tevékenységgel.

A pályázatokra beküldött alkotásokat szakmai zsűri – Eifert János fotóművész, Eisemann József (MAFOSZ), Baán Katalin (MAFOSZ) – értékelte, és döntött az egyéni díjak odaítéléséről is. A zsűrizés nem volt nyilvános, de befejeztével lehetőséget teremtettünk arra, hogy a pályázók személyesen is érdeklődhessenek az eredményről, illetve konzultálhassanak a beadott művekkel kapcsolatban.

Az első helyezettek díja egy önálló kiállítás, a második, harmadik helyezetteké egy kettős kiállítás lehetősége, amelynek megrendezésére 2014 decemberében, illetve a következő év első felében a Budapesti Művelődési Központ galériájában kerülhet sor.

A pályázatra ebben az évben 36 alkotó 171 fényképet nyújtott be. Kategóriai megkötése a kiírásnak ebben az évben nem volt. A pályázók közel felével ebben az évben első alkalommal találkoztunk. A nyertesek közül ketten is ebből a körből kerültek ki. Az egyéni pályázok között többen fővárosi fotóklubokat is képviseltek, pl.: Óbudai Fotóklub, Kőbányai Fotóklub, Csepeli Réti Pál Fotókör, Budai Fotó- és Filmklub.

A pályázatra ebben az évben 36 alkotó 171 fényképet nyújtott be. Kategóriai megkötése a kiírásnak ebben az évben nem volt.

A pályázók közel felével ebben az évben első alkalommal találkoztunk. A nyertesek közül ketten is ebből a körből kerültek ki.

Az egyéni pályázok között többen fővárosi fotóklubokat is képviseltek, pl.: Óbudai Fotóklub, Kőbányai Fotóklub, Csepeli Réti Pál Fotókör, Budai Fotó- és Filmklub.

A zsűri 27 alkotó 49 felvételének kiállítása mellett döntött, három pályázót helyezéssel is jutalmazott.

Díjazottak:

I. helyezés: Szőnyi István

II. helyezés: Papp Károly

III. helyezés: Németh István

Dicséretben részesül: Badinszky Tolvaj Annamária, dr. Mann Judit, Sarusi István, Faragó Csaba, Laczkó Magyar György

Kiállítók: BADINSZKY TOLVAJ ANNAMÁRIA, BURKUS ALEXANDRA, CSEHNÉ UJHELYI HENRIETTA, CSORBA KÁROLY, Dr. NAGY GABRIELLA, FÁBIÁN ANDRÁS, FARAGÓ CSABA, GYUROSKI ATTILA, HATVANI ÁGNES, KELE JÁNOS, KONCZ DEZSŐ, KOPPÁNY GYÖRGY, KOZMA CECÍLIA, LACZKÓ MAGYAR GYÖRGY, MANN JUDIT Dr., NÉMETH ISTVÁN, Dr. NERHAFT ANTALNÉ, PAPP KÁROLY, R. KÓRÓDI ZSUZSA, SARUSI ISTVÁN, STEFKOVICS JÁNOS, SZALAI MIHÁLY, SZŐNYI ISTVÁN, TARNÓCZI ANDREA, HODOSSY ILONA, TÓTH LÁSZLÓ ZOLTÁN, TÓTH MIKLÓS

Budapesti Művelődési Központ

Fotók: Csonka Károly, valamint a kiállított képek szerzői

Forrás: www.eifert.hu