János Eifert - Photographer

Megnyílt Bahget Iskander kiállítása a Budai Várban. Kecskeméti Hírhatár Online, 2014. február 15. 12:25:32

2014.02.17.-Kecskeméti Hírhatár Online

Megnyílt Bahget Iskander kiállítása a Budai Várban

2014-02-15 12:25:32

http://www.kecskemeti-hirhatar.hu/hirek/megnyilt-bahget-iskander-kiallitasa-a-budai-varban

Iskander Világa címmel nyílt a kiállítás Bahget Iskander kecskeméti fotóművész alkotásaiból a budapesti Kerengő Galériában (Nemzeti Táncszínház, Budapest I. kerület, Színház utca 1-3, Budai Vár) február 14-én (pénteken). A kiállítás vendégeit Eifert János fotóművész, a Kerengő Galéria művészeti vezetője köszöntötte, majd Buda Ferenc Kossuth-díjas költő és Fűzi László József Attila-díjas irodalomtörténész, a Forrás című folyóirat főszerkesztője nyitották meg a tárlatot.  A kiállítás március 2-ig tekinthető meg. (Eifert János felvétele)

EIFERT JÁNOS: KÉPÍRÁS – FOTÓAKADÉMIA – Dedikálással egybekötött könyvbemutató, kiállítás, illetve diaporáma vetítés a Kiss Fotó Kamara Galériában, Kecskemét, 2013. július 4 – augusztus 4.

 2013.07.04.-Képírás-könyvbemutató-és-kiállítás-Kecskeméten  Eifert kiállításmegnyitó és könyvbemutató a Kiss Fotó Kamara Galériában, plakát EIFERT JÁNOS: KÉPÍRÁS – FOTÓAKADÉMIA

Dedikálással egybekötött könyvbemutatót, kiállítást, illetve diaporáma vetítést tart Eifert János fotóművész 2013. július 4-én 18 órakor a Kiss Fotó Kamara Galériában. A kiállítást megnyitja Öveges László, Kecskemét város főépítésze. A kiállítás 2013. július 4-től augusztus 4-ig látogatható.
Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk! Kiss Foto (Kecskemét, Kápolna u. 22.) Tel.: 76/477-336  www.kissfoto.hu

 Eifert-kiállítás megnyitója a Kiss Fotó Kamara Galériában (Photo: Kiss András) Kecskemét, 2013.07.04. Öveges László, Kecskemét város főépítésze megnyitja Eifert kiállítását (Photo: Kiss András) Kecskemét, 2013.07.04. Eifert tárlatvezetése a Kiss Fotó Kamara Galériában (Photo: Kiss András) Kecskemét, 2013.07.04. Eifert tárlatvezetése kiállításán, a Kiss Fotó Kamara Galériában (Photo: Kiss András) Kecskemét, 2013.07.04.

Eifert János: O Fortuna (2005) - egy kép a digirámából

Kora reggel a műhelyben bepakoltam a kiállításra, válogatásra szánt képeket, majd a Kossuth Kiadó mintaboltjábó elhoztam 20 db könyvet. Dél körül érkeztem Kecskemétre, a galériába (Kápolna u. 22.) Kiss Zsolt már várt. Gyorsan leszedjük a korábbi kiállítás képeit (második világháborús emlékképek), majd szétpakolom a képeket, hogy a tereket megtervezhessem. A nagy vászonképek és a kertetezettek jól megférnek egymással, a Hármasképekből a középsé térbe válogattam. A rendezéssel, a vetítéshez szükséges beépítéssel épp a megnyitó előtti percekben lettem kész. Gyors átöltözés, már sokan összegyültek a kiállító térben, régi és új ismerős arcok – köztük Dr. Kiss András feleségével, Papp Elek, Botond Béla, továbbá Erdősi József, Garami Ákos, Nagy-Batiz Erzsébet, Ittzés Ádám, a Kecskeméti Fotóklub tagjai – villannak fel a teltházas galériában, ami a fotókereskedés része, illetve folytatása. Bahget Iskandert kértem meg, hogy a gépemmel fényképezzen. A kiállítást Öveges László, Kecskemét város főépítésze nyitotta meg, lendületes és szellemes mondatokkal. Aztán tárlatvezetésem következett, majd diaporámáimat vetítettem: Bemutatkozás, Tűztánc, Szerelmem, a Tánc; Szemkontakt, Kína, Selyemút; Másképp… A megnyitó hatkor kezdődött, és a könyvbemutatóval, dedikálással este nyolc körül fejeztük be. A közeli étteremben vacsoráztunk, Botond Béla hívott meg, hogy a Fülöpházán lévő tanyájában látogassam meg. Éjfél után, egy óra körül értem haza, Ildikó a TV előtt aludt, és várt.

Eifert diaporáma-vetítése a Kiss Fotó Kamara Galériában (Bahget Iskander felvétele) Kecskemét, 2013.07.04. Eifert a Tűztánc c. diaporámáját vetíti (Photo: Kiss András) 

2013.07.04.-Kiss-Fotó-Kamara-Galéria Eifert János felvétele) 2013.07.04.-Kecskemét,-Eifert-dedikál-04 Eifert kiállításmegnyitó és könyvbemutató a Kiss Fotó Kamara Galériában (Bahget Iskander felvétele) Kecskemét, 2013.07.04. Eifert kiállításmegnyitó és könyvbemutató a Kiss Fotó Kamara Galériában (Bahget Iskander felvétele) Kecskemét, 2013.07.04.

Öveges László megnyitószövege:

„Kedves Barátaink!

Nagy tisztelettel és sok szeretettel köszöntöm Eifert János fotóművészt Kecskeméten.                                         

Köszöntöm a város nevében és képviseletében is, ám nem utolsó sorban az itt élő, alkotó fotóművészek és a megjelent tisztelők nevében. Kettős az öröm, miszerint ma itt lehetünk e helyütt. Egyrészt a kortárs magyar fotográfia  kiemelkedő személyisége van  köztünk, másrészt  a Kiss Fotó Galéria ismét a hely szelleméhez és hagyományaihoz méltó  módon  szolgálja a város érdeklődő közönségét.

Eifert János . . .

Sokoldalú művész . . . és ezzel nem arra utalok, hogy hivatásos táncosként is ismert. Sokkal inkább arra, hogy Ő nem egyszerűen a tánc, az emberi test, és a természet fotósa – ahogy legtöbben említik – hanem minden képe más, minden képét másképpen kelti életre. . . a szenvedély.                    

Mert Eifert János a szenvedély fotósa.

Ahogyan Ő mondja: ”minden gondolat hiteltelenné válik, ha nem érződik mögötte a szenvedély, a képzelet, az a fajta vizuális élmény, ami nélkül egy kép legtöbbször unalmas és tárgyszerű.”

Híven e gondolathoz, művein ott a lobogó szenvedély mely bennünket is magával ragad, átölel, felemel, sodor e végtelen lendület . . .  s végül úgy enged szabadon, hogy tudjuk egy eddig ismeretlen univerzum tárulkozott fel előttünk, mely által már ismert világunkban  is más, tisztább fényeket látunk.

„A fényképezésben, mint szakmában fontos, hogy az ember megismerje az eszközeit, alkalmazza a technikát . . . Fontos még, hogy a fotós megtanulja a szabályokat is, tudni kell ugyanakkor ezeket a szabályokat felrúgni. . . a művész . . . nem méricskél . . .  elvben én is ismerem a szabályokat, de az ember inkább érzi, hogy neki hogy kell komponálnia, hogyan súlyozza a képet, hogy dinamikája legyen . . . élmények hatására a fotós nagyon sok esetben ösztönösen cselekszik.”

Megint idézet volt és mennyi mindent elárulnak e szavak. Milyen fontosak, hiszen mai vendégünk ugyan hivatásos fotós ám könnyed eleganciával emelkedik a művészi látásmód világába.                                                                               

Mert a művész csak úgy tud a gondolat, a képi elvonatkoztatás legmagasabb szintjén közvetíteni, ha átlépi a technika szabta és a napi hivatás, a profizmus kliséiből fakadó kötöttségeket.

Eifert János átlépte, átlépi, minden megnyilvánulása meghaladja a hétköznapiság, a nehézkes anyagi világ kötéseit.

Virtuóz, érzelmekben gazdag, festőiséggel teli képei, minden élet forrását, a fényt idézik szüntelen. …a legmagasabb művészi magasságokban, egyszersmind egyszerűen, gyönyörűen, szépen, örömöt adva . . . az örömre vágyóknak.

Köszöntsük hát Őt és műveit Kecskeméten a Kiss Fotó Galériában!…”  (Öveges László)

Eifert János: Kitörés és bukás

Eifert dedikál a Kiss Fotó Kamara Galériában (Bahget Iskander felvétele) Kecskemét, 2013.07.04. Kiss Zsolt, a lányok, Papp Elek és Öveges László (Bahget Iskander felvétele) Eifert kiállításmegnyitó és könyvbemutató a Kiss Fotó Kamara Galériában (Bahget Iskander felvétele) Kecskemét, 2013.07.04. Eifert kiállításmegnyitó és könyvbemutató a Kiss Fotó Kamara Galériában (Bahget Iskander felvétele) Kecskemét, 2013.07.04.

Bahget Iskander, Kiss András  és Eifert János felvételei

Eifert kiállításmegnyitó és könyvbemutató a Kiss Fotó Kamara Galériában, tárlatvezetés (Bahget Iskander felvétele) Kecskemét, 2013.07.04. Öveges László, Kecskemét város főépítésze megnyitja Eifert kiállítását (Photo: Kiss András) Kecskemét, 2013.07.04.

Kiállított képek: Op-Art tanulmány / Op-Art Study (Kötschach-Mauthen, Ausztria/Austria 1993), Tánc / Dance (Avas Táncegyüttes, Miskolc, Magyarország/Hungary 1971), A világ végén / At the End of the World (Bakony, Magyarország/Hungary 1982), Akt lehetetlen helyzetben/Nude in Impossible Position (Sirok, Magyarország/Hungary 2002), Hajnal / Dawn   (Montagne-au Perche, Franciaország/France 1984), A kertész keze / Hand of the Gardener (Tarnaméra, Magyarország/Hungary 1978), Roncsolt aktok 1. / Fractured Nudes (Sebesvíz, Magyarország/Hungary 1993), Mágia / Magic (Mohács-Vác, Magyarország/Hungary 1984), Ölelés / Cuddle (Sebesvíz, Magyarország/Hungary 1996), El Kazovszkij festőművész / El Kazovszkij, Painter (Győr, Magyarország/Hungary 2005), Angelus Iván koreográfus, tanár (Pilisszentlászló, Magyarország/Hungary 2005), Rémület / Horror (Győr, Magyarország/Hungary 2005), Hommage á Dienes Gedeon (Budapest, Magyarország/Hungary 2005), Kitörés és bukás / Outbreak and tumble (Budapest, Magyarország/Hungary 2001), TranzDance (Pannonhalma, Magyarország/Hungary 2005), Újraképek / Recycled Pictures (Budapest, Magyarország/Hungary 1993)

Farkas Antal jama (1960-2012): Munkakönny – Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét, 2012. szeptember 14 – november 11.

2012.09.14-Farkas-Antal-Jama-kiállítása-meghivó Farkas Antal jama (1960-2012): Munkakönny

Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét, 2012. szeptember 14 – november 11.

2012.09.14-Farkas-Antal-Jama-kiállíttása-05 2012.09.14-Farkas-Antal-Jama-kiállíttása-03 

2012.09.14-Farkas-Antal-Jama-kiállíttása-06 2012.09.14-Farkas-Antal-Jama-kiállítása-01 2012.09.14-Farkas-Antal-Jama-kiállíttása-07 2012.09.14-Farkas-Antal-Jama-kiállítása-02

A kiállítást Mikulás Ferenc, a Kecskemétfilm Kft. vezetője nyitja meg, 2012. szeptember 14-én pénteken, 17 órakor. A kiállítás megtekinthető 2012. november 11-ig, hétfő és kedd kivételével naponta 10-17 óráig. (Magyar  Fotográfiai  Múzeum,  6000  Kecskemét,  Katona  József tér 12. – e-mail: fotomuzeum@fotomuzeum.hu  honlap: www.fotomuzeum.hu) Eifert János felvételei

2012.09.14-Farkas-Antal-Jama-kiállíttása-04

 A Munkakönny című tárlatot Mikulás Ferenc, a Kecskemétfilm Kft. vezetője nyitja meg. Farkas Antal Jama 2002-től hosszú éveken át készítette a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál plakátjait és reklámfilmjeit.
Farkas Antal – vagy ahogyan Kecskeméten mindenki ismerte: Jama – idén januárban hunyt el, mindössze 51 évesen. Általános iskolai tanulmányait a Kodály Zoltán Ének Zenei Iskolában végezte – többek között a későbbi pályaválasztása szempontjából jelentős hatást gyakorló Szappanos István festőművész tanítványaként. Erről életrajzában így írt: “1970: Szappanos István megment a rajzszakkörön a tv-szerelői vagy a finommechanikai gyorshegesztő szakmáktól”.

Dolgozott a Petőfi Nyomdában és a Pannónia Rajzfilmstúdióban, majd az Iparművészeti Főiskolán diplomázott.

Alkotói munkásságában a fotót grafikai és festészeti megoldásokkal társította, nagy művészek jól ismert műveit újraértelmezte. 1987-ben készítette első Cézanne-képét, amely meghatározta további pályáját. Az általa dimenziójátéknak nevezett módszert így írta le: “Az eredetileg háromdimenziós látványt valamelyik mester két dimenzióban leképezte, majd én a csendéletet három dimenzióban elkészítem, és a reklámfotó megvilágítási követelményei szerint lefényképezem, tehát újra kétdimenziós látványt hozok létre, amelyben a többszörös dimenzióváltás egyszerre van jelen, legalábbis szándékaim szerint”.

Világszerte számos kiállításon vett részt. Önálló tárlatai mellett számos csoportos válogatás keretében mutatta be művészetét Magyarországon és külföldön. Ezek egyikén, New Yorkban elismerő oklevelet kapott Cornell Capától.

A Balogh Rudolf-díjas fotóművész, Arany Rajzszög-díjas grafikusművész Kecskemét önkormányzatának számos kiadványát készítette, részt vett a polgármesteri hivatal várost népszerűsítő kiadványainak elkészítésében, valamint más arculattervezési munkálatokban is. 1991-ben elnyerte a Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíjat, valamint 2001-ben a Hungart ösztöndíját.

A Magyar Fotóművészek Szövetsége 1995-ben vette fel soraiba. Tagja volt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének is. (http://www.metropol.hu/kultura/cikk/936836)

Mindnyájunkat sokkolt a hír: szerdára virradóra 52. évében hirtelen elhunyt Farkas Antal Jama fotóművész, grafikus. Kecskemét, 2012. január 12.

 

Farkas Antal jama: ÖnarcképMindnyájunkat sokkolt a hír: szerdára virradóra 52. évében hirtelen elhunyt  Farkas Antal Jama fotóművész, grafikus. Kecskemét, 2012. január 12.

“Farkas Antal – vagy ahogyan mindenki ismerte: Jama 1960. június 22-én született, általános iskolai tanulmányait a Kodály Iskola elődjében – a Kodály Zoltán Ének Zenei Iskolában végezte – többek között a későbbi pályaválasztása szempontjából jelentős hatást gyakorló Szappanos István tanítványaként. Dolgozott a Petőfi Nyomdában és a Pannónia Rajzfilmstúdióban, majd az Iparművészeti Főiskolán diplomázott.

Alkotói munkásságában a fotót grafikai és festészeti megoldásokkal társította, kedves foglalatossága volt nagy művészek jól ismert műveinek újragondolása (mint itt látható, Van Gogh előtt tisztelgő, jól ismert önarcképe is). Világszerte számos kiállításon vett részt, 2002 óta ő készítette a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál plakátjait és reklámfilmjeit – munkásságát díjakkal ismerték el.

Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzatának számos kiadványa őrzi művészi tehetségét – hiszen részt vett a hivatal várost népszerűsítő projektjeiben (ezért országos elismerést is kapott), mint ahogyan más arculattervezési munkálatokban is.” (http://www.kecskemet.hu – Komlós József Jr.)

 

 

  Farkas Antal Jama: Önarckép akttal   Farkas Antal Jama: Akt   Farkas Antal Jama: Nő halakkal jama-74.csendelet

Jama-Trabantos-csendélet   Farkas Antal Jama: Hagymás csendélet Jama-11.madamme Farkas Antal Jama képei

Farkas-Antal-Jama-Banános-c

Farkas Antal Jama: Tisztelet Josef Albersnek (1989) No.4

Kiss Zsolt: INDIA, AZ ÁRNYÉKOK SZÍNEI / THE COLOURS OF SHADOWS. Kiállításmegnyitó és könyvbemutató, Erdei Ferenc Kulturális és Konferencia Központ kamaraterme, Kecskemét, 2009. április 8.

 

   india-megnyit   Kiss Zsolt: INDIA, AZ ÁRNYÉKOK SZÍNEI / THE COLOURS OF SHADOWS

Kiállítás és könyvbemutató, Erdei Ferenc Kulturális és Konferencia Központ kamaraterme (6000 Kecskemét, Deák Ferenc tér 1.)

“Titkos kóddal üzenő képek, amelyek nem igényelnek szótárat, csupán nyitott szívet – Eifert János fotóművész fogalmazott így ma kora este az Erdei Ferenc Kulturális és Konferencia Központban, ahol zsúfolásig megtelt a kamaraterem. A neves kecskeméti fotósdinasztia tagjának, Kiss Zsoltnak a kiállítására gyülekeztek a művészek, a barátok. Egy indiai túra ihlette a földrésznyi ország iránt azt az érzelmet, amelynek termései a fényképek és a belőlük szerkesztett könyv. Kiss Zsolt India-arca rokonszenves; nagyszerű képíróvá tették őt az élmények – mondta megnyitó beszédében Eifert János. A színek lélektani hatására ösztönösen ráérez. A Kecskeméti Televízió egykori operatőrének munkáiból Kincses Károly szerkesztett könyvet, amely – az elhangzottak szerint – rendet és harmóniát teremtő, igazi mestermű. ”  (Varga Monika, kecskemeti tv.hu)

Napló, Kecskemét, 2009. április 8. 

Bosnyák János és Bús Csaba felvételei

1245188_008-bus-csaba-felvetele  1245186_006-bus-csaba-felvetele

_mg_5575 papp-elek-300-pixel_5623

250_5612 250_5615 250_5632 250_5607

Farkas Antal jama: Munkakönyv – fotóalbum, 2009.

farkas-antal-jama_munkakonyv-200-pixel   farkas-antal-jama_onarckep-200-pixel   india_56313 jama-dedikalas-200-pixel1

 

farkas-antal-jama_halak-vallfan  Farkas Antal jama: Halak vállfán / Fishes on the Clothes-Hanger (1993)

farkas-antal-jama_orange-brigitta

Farkas Antal jama: Narancssárga Brigitta / Orange Brigitta (2001)

Felidézve  2005. áprilisi kecskeméti kiállításának megnyitójára írott szövegemet, amit akkor – megfázásom miatt – drótpostán küldtem el, és azt távollétemben felolvasták:

Piros lap, avagy a kígyó és a sámfa véletlenszerű találkozása a zuhany alatt

Farkas Antal jama

 Ma már egy vírusos fertőzéshez nemcsak az ágyban kuporgó, forró teát, esetleg forralt bort szürcsölő, nyaka köré meleg sálat tekerő alakot kell elképzelnünk. Elképzelhetjük a Zoom Galéria szerkesztőjét is, amint Farkas Antal Jamáról írott kéziratát e-mailen elküldi a szerkesztőségnek, de egy fránya vírus miatt, közvetlenül a nyomdai leadás előtt a monitorról lepotyognak a betűk, és a QuarkXPress-szel nincs mit betördelni. És Önök, a lapot kinyitva, az én rovatomhoz érve ott állnának egy betű nélkül, az ismertetőm nélkül. Nem lenne művészettörténeti handabanda, nem kellene életrajzi adatokat, meg a „mit gondolt a művész” szóhalmazokat átizzadni. Elmaradna az éppen kiválasztott fotográfus – olykor érdemtelen – egekbe emelése, megdicsőítése, vagy – merthogy kritikusnak is kell lennünk – a földbe döngölő, lekezelő tudálékosság. A szavak helyett maguk a képek – a művész – beszélnének. Persze, rögtön jelentkezne az első probléma: Farkas Antal Jama képei beszédesek ugyan, de „képolvasatuk” eltér a megszokottól. „Boci-boci fekete-fehér angolszetter, a képeim továbbra is színesek, Frank Zappa meghal” (forrás: Jama első önálló kiállításának címe, amelyet 1993-ban a fővárostól 86 kilométerre, az Erdei Ferenc Művelődési Központban rendeztek meg). Képnyelven beszélni feltehetően nem a fotóriporterektől, a dokumentaristáktól tanult, hanem a dada, a konceptuális művészet, a pop-art, a posztmodern, az abszurd voltak „mesterei”, és középiskolásként Jarry Übü királya, vagy Boris Viant írásai voltak kedvenc olvasmányai. A perspektívakorrekciót sem műszaki géppel, hanem Cèsanne módszerével végzi.
Azért még sem baj, hogy a vírus nem potyogtatta le betűimet, így elmondhatom, hogy Farkas Antal Jama 1960-ban született Kecskeméten, majd 1974 és 1978 között a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, festő és grafikai szakán koptatta az iskolapadot, amit 1985-ben a Magyar Iparművészeti Főiskola fotó- és tipográfiai szaka követett. Az persze a képeiből „szól ki”, hogy rendkívüli fantáziája, amely az abszurd, újraértelmezés, anamorfózis kulcsszavakra épül, tulajdonképpen a perspektíva átverését jelenti.  Ha képeit nézzük, hihetünk-e a szemünknek? Tükröz, beépít, ráfest, elrendez, beleragaszt, – még a technikát illetően is folyamatos bizonytalanságban tartja a nézőt. Metonímiát, metaforát, rímeket, hasonlatot használ – költészetet teremt egy racionális nyelvvel, a mesterség és művészet eszközeinek magas fokú birtokolásával. Soha nem érjük tetten, hiszen nem hazudik: nagyotmondás helyett inkább megteremti magának – nekünk – azt a másik világot. Piros lap, avagy a kígyó és a sámfa véletlenszerű találkozása a zuhany alatt. De a kígyó valóban ott van. Képeibe soha nem nyúl bele számítógépes szerkesztéssel. Azok úgy vannak kitalálva, megrendezve. A film széle – nem márkareklámként, hanem az eredetiség igazolására – benne marad a képben, és a kompozíció részévé válik. Ahogyan az általa teremtett titok-világ is az igazi világ része lesz. Legalább is, ezt hiteti el velünk. Merthogy egy nagy varázsló, igazi bűvész-művész, utcai hazardőr. Figyeljük a kezét: itt a piros, ott a piros, hol a piros? Nem csal, csak varázsol.
Teljesen érdektelen persze, hogy képeit varázslóként, bűvészként, fotóművészként, vagy képzőművészként hozza létre. Dinnye fogaskerekekkel, Halak vállfán, Salföldön álló akt. Lényeg, hogy megszülettek. Csinál ő plakátokat, reklámfotókat, „használják” őt alkalmazott fotósként, arculat- és látványtervezőként, tipográfiai és grafikai „munkásként”, hiszen bizonyított már, papírja is van róla: 1989-ben kitüntetéses diplomával végzett a tervezőképző Intézetben, dicséretes diplomával a Mesterképző Intézetben. De ez nem is érdekes, hiszen képeinek különleges értékét nem a pecsétes oklevelek adják. Saját magát „fotójamatőr és tragikusművész” címkével gúnyolja, de szeret Wagnert hallgatni, jó sajtokat fogyasztani, Woody Allen-vicceket mesélni, a MÉH-telepen vásárolni, Jan Dibbets Perspectiva correction című munkáját olvasgatni, és közben jókat sörözni. Mindez persze magánügy, képein viszont ott vannak a megfejtésre váró titkok. Nagy metafizikus csendélet, Madamme Retnouard, portrék, csendéletek, önarcképek, szavakkal körül nem írható világ.
Azért, mert életrajzából olvashatjuk, hogy Pécsi József ösztöndíjas, tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének, és műveit közgyűjteményekben, történetesen a Magyar Fotográfiai Múzeumban és a Jelenkori Fotóművészeti Gyűjteményben is őrzik, még lehetne unalmas alak. Piros lap, avagy a kígyó és a sámfa véletlenszerű találkozása a zuhany alatt. Egyénisége izgalmas, mint a képbe kúszó kígyó, az expozíciót váró sámfa, a táguló határokból álló, végtelen síkokon lépegető tükör-világ is az, amelyben beavatottnak lenni, természetesen mozogni különleges és nagyszerű dolog. Lépjünk be ebbe a világba, és csodáljuk…

Eifert János

Győr, 2005. április 8.

Kiss Zsolt fényképész, Kecskemét, 2009. január 30.

Kiss-Zsolt-fényképész-Kecskemét

Kecskemét, Irinyi utca. Átutazóban meglátogatom Kiss Zsolt fényképész barátomat, aki megmutatja a boltja és műterme mögötti udvart… Lefényképezem. Bennem gyerekkori emlékeket ébreszt…

Eifert János aktworkshopja, szakmai előadása a Magyar Fényképész Ipartestület és Alapítvány közgyűlése és Szakmai Napok programjában. Kecskemét, 2008. október 12-16.

2008.10.13-Bugac

2008.10.13-Kecskemét-fényké

2008.10.14-Divatfényképezés 2008.10.14-Motoros-beállítá 2008.10.14-Aktfényképezés-u

Aktworkshopot, szakmai előadást tartok a Magyar Fényképész Ipartestület és Alapítvány közgyűlése és Szakmai Napok programjában. Kecskemét, 2008. november 12-16.

 Helyszín: Granada Konferencia és Wellness Hotel (6000 Kecskemét, Harmónia u. 12.)  Aszakmai program mellett városnézésre, sétára és bugaci kirándulásra is jutott idő.

2008.10.14--Lebegő-akt

Eifert János: “Lebegő” akt (Kecskemét, 2008. október 14.)

AktArt – Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét, 2005. január 19.

AktArt-Kecskemét-2005

Eifert-Titkok-barlangja

AktArt-Kecskemét

Az AktArt kiállítás rendezése a Magyar Fotográfiai Múzeumban (Kecskemét, 2005. január 19.)

A XIV. Esztergomi Fotográfiai Biennálén, az AktArt kiállításra a Roncsolt aktok 1-3., Tűztánc, Akt lehetetlen helyzetben, Furcsa pár, Aktmodell polaroiddal 1-2., Op Art tanulmány, A férfi, Hőforrásnál, Kitörés és bukás, A tó titka, Titkok barlangja, Ősállapot, Rítus c. képeimet választotta a zsűri, amiknek egy része itt, Kecskeméten is szerepelt. Andris fiammal, Hódmezővásárhelyről jövet beugrottunk a múzeumba, ahol éppen rendezték a kiállítást. A képek jórészt már a falon voltak, így szinte teljes képet kaptunk a kiállítás anyagából.

Amit a világról csak sejtünk. Farkas Antal Jama kiállítása a 6. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál és a 3. Nemzetközi Animációs Játékfilm Fesztivál keretében, Kecskemét, 2002. június 12-16.

    Amit a világról csak sejtünk. Farkas Antal Jama kiállítása a 6. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál és  a 3. Nemzetközi Animációs Játékfilm Fesztivál keretében, Kecskemét, 2002. június 12-16.

 A fesztivál arculattervét Farkas Antal jama (sic!) jegyzi. Látásmódját, koncepcióját viselte valamennyi “érintett” külső és belső tér; plakátok, szórólapok, meghívók, a katalógus, a 6. KAFF szignálfilmje, a “logós”-pamutpólók, szóval a rendezvény minden látvány-vonatkozású eleme. E sok szálon ható vizuális rendszer vezérmotívumának egészen hétköznapi tárgyat – széket – választott az image-tervező, amit artisztikussá, egyben jelképessé emelt. A festő- és fotóművész önálló kiállítással is szerepelt: Amit a világról csak sejtünk.

Farkas-Antal-Jama-Plakát 

Farkas Antal jama kiállításának megnyitására engem kért fel, de betegségem miatt a megnyitón személyesen nem tudtam megtenni. A megnyitó szövegét e-mailben küldtem el, amit a helyszínen egy színész felolvasott:

Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim, nem utolsó sorban kedves Jama!

Bizonyára elnézik nekem, hogy hangom apadtával, magas lázzal fekve győri otthonomból elektronikus drótpostán, és nem személyesen nyitom meg Farkas Antal Jama kiállítását. Ez járványügyi szempontból igencsak praktikus, mert nem köhögök senkire bacilusokat, nem terjesztem kézfogással a vírusokat. Az e-mailen küldött szövegem sem fertőző, hiszen az 5.0-ás, Live Update frissített Norton AntiVírus program kifelé is szűri a fertőzést. Mennyit fejlődött a világ! Ma már egy vírusos fertőzéshez nemcsak az ágyban kuporgó, forró teát szürcsölő, nyaka köré meleg sálat tekerő alakot kell elképzelnünk. Lehetne úgy is, hogy Önök, akik egy virtuális kiállítás megnyitásának a részeseiként a számítógéphez kapcsolt digitális kivetítőn olvasnák a megnyitó szövegemet. És egyszer csak – merthogy a vírus ilyet is tud – lepotyognának a betűk, elfogyna a kiállítási megnyitó szövege, és Önök ott állnának egy betű nélkül, megnyitóbeszéd nélkül, az én szövegem nélkül, és a képek jelennének meg. És Önök kénytelenek lennének körbepillantani, egymást, majd a képeket szemlélni. Tudják, ez milyen fantasztikus lenne? Nem a megszokott közhelyes és röhejes, a szerzőt idétlenül – és néha érdemtelenül – egekbe emelő, vagy a megnyitó személy önnön bölcsességét igazoló közhely-aranyköpések, a kiállítás-megnyitóknál már szinte megszokottan sablonos, unalomba fúló mondatok hangoznának el, vagy lennének olvashatók a kivetítőn, hanem maguk a képek beszélnének. Mert higgyék el, Farkas Antal Jama ugyan nem, de képei igencsak beszédesek. Azt ugyan nem olvashatjuk ki belőlük, hogy 1960-ban született Kecskeméten, majd 1974 és 1978 között a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, festő és grafikai szakán koptatta az iskolapadot, amit 1985-ben a Magyar Iparművészeti Főiskola fotó- és tipográfiai szaka követett. De az annál inkább, hogy Jama képei fiatalosak (pontosabban: korszerűek, maiak), és hogy a mesterség és művészet eszközeit magas fokon birtokolja. Azt is „kiolvashatjuk”, hogy képei nemcsak fotográfiák, nemcsak képzőművészeti megközelítésű munkák, hanem művek, egyiknél-másiknál mondhatom: remekművek.

Farkas-Antal-Jama-46  Farkas-Antal-Jama-48  Farkas-Antal-Jama-56 Farkas Antal Jama: Nő halakkal

A képeiből az sem olvasható ki, hogy 1989-ben kitüntetéses diplomával végzett a tervezőképző Intézetben, dicséretes diplomával a Mesterképző Intézetben, de ez nem is érdekes, hiszen képeinek különleges értékét nem a pecsétes oklevelek adják. Kiolvasni vélem viszont mindazt, ami engem a mai világból igencsak érdekel. Érdekel, hogy egy csendélet, vagy önarckép megközelítéséből mi mindent lehet megsejteni a megmagyarázhatatlan, pontosan körül nem írható világból, a szavakkal nehezen megfogalmazható titkok világából, amely érzelmeinket, érzékeinket, lelkünket foglalkoztatja. Mindezt nagyszerű csavarral: mintha festett világ lenne, de csak félig, mert sejtéseinkre rögtön tapintható bizonyossággal válaszol. Olykor éppen a képek „mögött” találjuk az értelmes választ.

Farkas-Antal-jama-fekvő-akt Farkas Antal jama képei

Képeiből az sem olvasható ki, hogy Pécsi József ösztöndíjas, hogy tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének, és hogy műveit közgyűjteményekben, történetesen a Magyar Fotográfiai Múzeumban és a Jelenkori Fotóművészeti Gyűjteményben is őrzik. Az viszont annál inkább kiolvasható, hogy Jama nagyszerű érzékkel láttatja velünk azt a világot, amelyben ő maga igencsak otthonosan mozog. Táguló határokból álló világ ez, végtelen gondolati és érzelmi síkokon lépegető tükör-világ, amelyben beavatottnak lenni, természetesen mozogni különleges és nagyszerű dolog. Farkas Antal Jama éppen ezt a lehetőséget teremti meg számunkra. Táruljon ki Önök számára is ez a világ, és köszönöm, hogy megjelenésükkel megtisztelték a fotográfiát, a fotográfust. Innen a távolból csak barátságomat, tiszteletemet és elismerésemet küldhetem Jamának. A férfias kézszorítást majd személyesen. Csokorba szedett, közhelyes dicsérő szavak helyett csak annyit mondanék: szép munka volt. A kiállítást megnyitom…

 Eifert János fotóművész, a Magyar Fotóművészek Szövetsége elnöke

   

Eifert János fotóművész kiállítása a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumban. MTV Híradó, 1997. november 7. 19:30

1997.11.07.-MTV-Híradó_Eifert-kiáll-kecskeméti-Fotográfiai-Múzeumban

MTV Híradó, 1997. november 7.  19:30

Eifert János fotóművész kiállítása a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumban

http://nava.hu/id/04958_1997/

TC 09’11-10’28

(Nemzeti Audiovizuális archívum, Műsorszolgáltatói ismertető: Vajda I. – Nagy B.)

MTV Híradó, 1997.11.07.  19:30
nava.hu/id/04958_1997/
Eifert János fotóművész kiállítása a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumban TC 09’11-10’28
Műsorszolgáltatói ismertető:
Vajda I. – Nagy

Eifert János: Visszapillantás 1967-1997, Retrospektív kiállítás. Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét, 1997. október 31 – november 30.

1997.10.31-Fotográfiai-Múze 1997.10.31-Fotográfiai-M-ka

Eifert János: Visszapillantás 1967-1997, Retrospektív kiállítás. Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét, 1997. október 31 – november 30.

 Kincses Károly: EIFERT JÁNOS A “SZÉP” KÉPEK FÉNY-RÉVÉSZE

 Ha az ember nem olyan, mint mi, de nem bánt bennünket — hadd éljen békében.

Ha egy művész sokféle műfajba, stílusba belekóstol, s mindegyikben jót akar csinálni – rendben van.

Ha egy fotós mindent elkövet, hogy munkája, alkotásai ne maradjanak visszhangtalanok – jól teszi.

Ügyes, mondogatjuk mindaddig, míg ez tőlünk távol, valamelyik nyugati civilizációban viszi végbe.

Ám, ha az illető magyar, itt él, akkor ugyanez már nem annyira all right. Ott már biztosan van valami nem tiszta, ha meg nincs, csinálunk, ha azt sem tudjuk, akkor leg­alább mindenkinek azt mondjuk, hogy valami nem stimmel a pasas körül. Ehhez értünk. Tolerancia-küszöbünk alacsony, a más­ságot alig-alig tudjuk méltósággal elviselni, egyik legrondább tulajdonságunk az irigység. Ha nekem nem megy, neki se sike­rüljön, vagy rosszabb esetben: nekem azért nem megy, mert neki igen.

Miért írom ezt egy ünnepi kiállítás megnyitója elé? A kérdés jogos, itt a válasz is: Eifert János — ahogy én látom — kimondva, kimondatlanul, immáron húsz éve küzd az ilyen és hasonló, a pályát nehezítő ítéletek ellen.

Sokfajta alkotó. Azt hiszem, a század harmincas éveiben sikeres magyar vagy magyaros stílus sokadik generációjának egyik tehetséges képviselője. Csinál fekete-fehér, monokróm és színes képeket. Némelyik kihasználja a teljes tónusskálát, és árnyalatok apró finomságaival hat, míg más képeivel éppen ellenkezőleg, egy-két tónusra redukálva, grafikai hatásokat mutat fel. Érez, megfigyel, töpreng, tépelődik, kísérletezik.

A filozófia és a költészet szövi át képverse­it. Csinál fotót, diát és diaporámát. Fényké­pezi az emberi testet, a természetet, készít színpadi- és táncképeket, zsánereket és portrékat, útképeket és csendéleteket. Ezt a sokféleséget eddig is sejtettem, de csak most látom pontosan, amikor retrospektív, azaz visszatekintő, összegző kiállítására készül.

Mondják rá: szépít.

Hadd tegye!

Az élet árnyas oldalain is a fényt keresi? Szíve joga!

Örül minden megszületett új képnek? Örüljünk vele!

Kiállításának megnyitóján pedig hagyjuk otthon előítéleteinket, prekoncepciónkat, rossz beidegződéseinket. Jöjjünk el, nézzük meg mit alkotott Eifert János harminc év alatt? Ha tetszik, amit látunk, felejtsük el végleg fanyalgó véleményünket.

Ha meg nem, hisz ehhez is joga van bárkinek, hagyjuk tovább dolgozni.

Mert különben ki viszi át a túlsó partra?

1997.10.31-Visszapillantás 1997.10.31-Visszapillant-02

Eszéki Erzsébet: Körülbelül egymillió felvétele sorakozik Eifert János otthonában… PANNON GSM-páholy, 1997. október 21.

PANNON-GSM-páholy, 1997. október 21.

PANNON GSM-páholy, 1997. október 21.  –  FN24

fn.hir24.hu/gazdasag/1997/10/21/pannon_gsm_paholy/?action=PrintPage 1/1

Körülbelül egymillió felvétele sorakozik az otthonában, olyan rendben, hogy néhány perc alatt kikereshető bármelyik fotó. De Eifert János nemcsak szorgalmas és rendszerető, hanem hivatásának egyik legjobbja is; volt például két olyan esztendeje, amikor 20 nemzetközi fesztiválról 27 kitüntetést hozott el, köztük 17 nagydíjat. A fotóművésszel, akinek október végén nyílik retrospektív kiállítása a Magyar Fotográfiai Múzeumban, Eszéki Erzsébet beszélgetett a Pannon-páholy sorozatában.

– Tulajdonképpen hány Eifert János van? Hiszen 17 éven át hivatásos táncos volt, 20 esztendeje profi fotós, de asztalosmesternek is a legjobbak közé való lenne, ahogy elnézem a saját készítésű szekrényeit, polcrendszereit.

– Nem tartom a fotózástól elrabolt időnek, ha konyhabútort vagy galériát készítek hónapokon át. Valahol ez a fajta kreativitás is jelentkezhet a merőben más fotóművészeti tevékenységben. Az élet minden pillanatában igyekszem megtalálni a szépséget, a harmóniát – és az alkotás, a teremtés lehetőségét. Tehát miközben látszólag többféle Eifert János van, a sokféleség mind egy tőről fakad: szeretném alakítani magam körül a világot és benne a saját helyemet azzal, hogy az arculatomat formálom. Ez motivál mindig, bármit csinálok is. Ha csak azzal foglalkozik az ember, ami a hivatása, akkor érzelmileg-gondolatilag beszűkül, elszürkül.

– Ennek a tudatos nyitottságnak köszönheti, hogy már hivatásos táncosként elkezdett fotózni? Hiszen a táncos pályája rendkívül rövid, utána pedig nem lehet mindenki koreográfus.

– A legkülönbözőbb tevékenységek esetében is vannak átfedések, ahol az eltérő utak összefutnak. Ennek köszönhetően játszi könnyedséggel megoldható feladat például egy reklámfotónál, hogy bevilágítsam a tárgyakat, mert táncosként hosszú éveken át leshettem a világosító próbákat. Csak figyelni kellett. Igaz, szerencsém is volt, mert a Honvéd Együttes hivatásos előadóművészeként eljuthattam sokfelé a világba, ahol elkezdtem a tájakat, majd a táncosokat fotózni. Azt hiszem, az bízhat benne, hogy szerencse éri, aki tesz is érte valamit.

– Meg kudarc is azt érheti, aki tesz valamit.

– Olykor éveken át dolgozom egy-egy témán, új stílust, formát keresek, s előfordul, hogy az az út zsákutcának bizonyul. Ilyenkor csöppet sem emésztem magam. A negatív tapasztalat is beépíthető a következő kísérletbe.

– A magánéletben szintén teremtő alkat: van két nagy lánya, egy kicsi, hamarosan megszületik a negyedik gyermeke, miközben nevel még egyet. Ez is kész életmű.

– Fiatalként előfordul, hogy az ember a munka lázában ég, s közben elmegy a személyiséget mélyebben, erőteljesebben formáló-gazdagító érzelmek mellett. Igaz, egy-egy fotó talán fennmaradhat majd a halálom után. De nekem is csak egy életem van. Fontosabbá váltak mára az olyan érzelmi kötelékek, amelyek tartósabb örömet képesek adni, mint egy sikeres pályázat vagy első díj.

– A tánc-, test- és természetfotóit nézegetve feltűnő, milyen egyszerűen szól mindenről. Tudatosan kerüli a technikai hókuszpókuszokat?

– Megtanultam a kísérletezések során a legkülönfélébb trükköket, de arra is rájöttem: mivel most szeretnék eljutni az emberekhez, most szeretnék hatni azzal, amit csinálok, ezért fontos, hogy a jelrendszer közös legyen. Elsajátítottam sok “nyelvet”, de ha valóban kommunikálni akarok, s nem csak magamban beszélni, akkor fontos, hogy érthetőséggel tiszteljem meg azt, akihez szólok.

– A retrospektív kiállítás kitűnő alkalom az áttekintésre. Talán az ismételt megújulásra is?

– Foglalkozástól függetlenül mindenkinek szüksége lenne bizonyos időszakonként az összegzésre, hiszen a számvetés után tisztázhatja, miként, merre menjen tovább. A legkreatívabb alkotónak is kellenek az ilyen termékeny, visszapillantó “szünetek”.

Meg kell állni néha, ha az ember tovább akar lépni.

Eszéki Erzsébet

Köszönő levél Kincses Károlytól, Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét, 1996. április 15.

Fotográfiai-Múzeum-levél-1996.04.15

  Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét, 1996. április 15.

Tisztelt Eifert János,

köszönjük, hogy az 1996-os Országos Fotóbiennálén szerepelt képeit a Magyar Fotográfiai Múzeumnak ajándékozta. Örömmel helyeztük el fotográfiáit a múzeum klimatizált raktárában. Szerzői jogait az ajándékozás nem érinti, változatlanul Ön jogosult a képek felhasználása felett rendelkezni. Amennyiben ideje engedi, szívesen látjuk a múzeumban.

Üdvözlettel: Kincses Károly múzeumigazgató

 

Eifert-Három-kacsa   Fotográfiai-Múzeum-Diploma-1996.04.15

Eifert János: Három kacsa (Görögország, 1993)