Anyámnál… Már csak a fájdalom szűnik a vergődő testben, mely lassan mozdulatlan marad… Baptista Szeretetotthon, Kiskörös, 2010. november 19.
Anyám haldoklik!
A test már készen áll. A lélek most szedelőzködik.
Hol van már a régi telt kar, amely fiát ölelte? Száraz bőrben préselődő elvékonyult csontok.
A szem néz, de már csak befelé lát. A szív lassabban ver, a vér sem áramlik többé sebesen.
Mellette a régi párna, amelynek motívumait évszázadok óta ügyes kezek varrták.
Vásárhelyből ennyi maradt.
Az emlékek is fogynak. Eltűnnek a szerelmek, a meghitt órák, a család otthona.
Az alkony sötétedik, az éjszaka visszafordíthatatlanul kúszik elő a lombok sűrűjéből.
Édesanyám! Már csak a fájdalom szűnik a vergődő testben, mely lassan mozdulatlan marad.
A világban körülötted elhalkulnak a neszek. Még érzed fiad szerető, meleg ujjainak érintését.
Üzenet ez, melyet a hűlő testben magaddal viszel. Csak gyermeked melege távozik veled.
Mint kertész keze óvja a sarjadó, védtelen palántát, fiad ereje úgy fogja körül a lelkedet.
Palástot fon megdicsőült szellemed köré, hogy ne fázz a hosszú úton,
míg egy fényesebb hazába megérkezel, ahol csillag leszel.
Ott már Te ragyogsz, hogy utat mutass majd az utánad jövőknek.
Még égre tekintő szemmel kutatok utánad, Anyám, és csakhamar érezlek.
Itt maradtál nekem, legbelül!
Anyámat meglátogatjuk, Kiskörös, Baptista Szeretetház, 2009. július 28.
Ildivel meglátogatjuk anyámat Kiskörösön, a Filadelfia Szeretetotthonban. Nagyon örült látogatásunknak, és bár nagyon fáradt volt, fél órát tudtunk beszélgetni. Egy kockás füzetlapra írt néhány mondatot adott át kedvesemnek: “Jani fiam békés, jó természetű, szeretetre vágyó. Rendkívüli munkabíró. De kell mellé valaki, aki irányítja.”
Képeslap Anyámtól, 2009. május 8.
Drága Kisfiam!
Közelgő születésnapod alkalmából nagy szeretettel köszöntelek és sok örömet, boldogságot, jó egészséget kívánok. (V.8.)
Édesanyád
Hó végén lesz a Gyereknap. Nem tudom itthon leszel-e? Ez alkalomból is köszöntelek Téged, Anna, Sára és Kata unokáimat, mindenben a legjobbat kívánva csókol benneteket:
Anyuka, Nagyi
Anyám köszöntése, Budapest, 2009. május 3.
Anyák napja.
Reggel telefonon köszöntöm édesanyámat. Legutóbbi látogatásomkor, búcsúzáskor kezét kezembe fogva, az a gyönyörűen-szomorú Pilinszky-vers jutott eszembe – nem éppen “ünnepélyes” -, amit most felolvasok neki. Meghatódik. Itthon az asztalomon a családi album (most már digitális), nézegetem a képeket, amelyek őt idézik… 1940, 1943, 1944, 1950, 1966, 1982, 1995, 2000, 2003, 2008, 2009… milyen szép asszony volt, és milyen szép még ma is…
Pilinszky János: Kezed, kezem
Hová rejtsem kezeimet?
Anya, a te kezedet örököltem.
de királyságom, tudom, nem kivánod.
Lemondok hát,
leköszönök a trónról,
odahagyom a kéretlen hatalmat.
Itt a kezed. Ki vagyok fosztva.
Újra semmim sincs, édesanyám.
Néptánc-ruhában, 1940 körül Diáksapkában, 1940 körül
Anyám, apám, 1942 körül
Anyámmal, 1943. december Üzletünk előtt, 1944. július
Félix-fürdő, 1944. aug. Hódmezővásárhely
Anyám második férjével, Törzsök Józseffel, mellettük József féltestvérem és én, az ülő sorban a nagyszülők: Bódi Károly és felesége (Hódmezővásárhely, 1950-es évek)
Illés Mária és Eifert János esküvőjén, Budapest, 1966. június 14.
Anyámmal, Hódmezővásárhely, 1983 (Jung Zseni felvétele)
Anyám harmadik férjével (Ensel Réső Imre) és negyedik feleségemmel (Lőrinc Kati), Budapesten, a Dózsa Gy. úti lakásunkban, 1995. májusában
A képen balról jobbra: Lőrinc Kati, Eifert János, Eifert Kata Nóra, anyám (Ensel Réső-Imréné), Mártély, 1996. március 24.
Anyám unokájával, Eifert Kata Nórával, és fiatalkori esküvői fényképével, a kedvenc meggyfa árnyékában (Hódmezővásárhely, 2003. nyara)
Anyám “legfrissebb” fényképe (Magyarországi Baptista Egyház “Filadelfia Otthona”, Kiskőrös, 2009. április 13.)
Anyám keze, unokája, Kata Nóra kezével (Hódmezővásárhely, 2003)
Meglátogatom Anyámat. Magyarországi Baptista Egyház “Filadelfia Otthona”, Kiskőrös, 2009. április 13.
Magyarországi Baptista Egyház “Filadelfia Otthona” (6200 Kiskőrös, Szűcs J.u. 14.)
Meglátogatom édesanyámat, 86 éves, súlyos beteg. A rák utolsó fázisában már remény sincs a gyógyulására. Mégsem panaszkodik, pedig sejtem, milyen iszonyatos fájdalmai lehetnek. Bal karja iszonyatosan dagadt, fáj – mondja, – és csak az ima teszi elviselhetővé. Amikor meglátogatom, mint most is, csak mosolyog. “Jól vagyok, itt mindenem megvan, jók az orvosok, és az ápolónők gondoskodnak rólam”. Beállítom elnémult telefonját – “távirányítással” Béla öcsém segít. A gyerekekről kérdez. Bekapcsolom a notebook-ot, képeket mutatok, ő kommentálja: Sára milyen gyönyörű, feltétlen kérek egy képet ebből… Milyen rokonszenves Anna barátja… Andris mekkorát nőtt, komoly fiatalember, de jó, hogy sokat olvas, és hogy a dobolás is jól megy neki… Kata milyen ügyesen gördeszkázik, hogy sikerült a felvételije? Itt milyen szép az arca, és milyen jól öltözködik! … .A képes naplóimmal is sikert aratok, hiszen elétárulnak az utazásaim, és mindennapok is. Minden érdekli: a munkám, a barátaim (barátnőim), a kapcsolataim, eszem-e rendesen, pihenek-e eleget… Esküvői képek, Bódi-vonal… Jé, ez itt Bódy Magdi, hát még mindig úgy néz ki, mint egy sztár!… És Ő a kanadai barátnőd? Szép és okos asszony… Sarolta és Emil, rokonszenves emberek… Tanítványaid? Szimpatikus csapat… Ildikó, paralimpia… Az első szerelem? És ő nem is tudta?… Nem elég a sok kép, mindenről és mindenkiről be kell számolnom szavakkal is, teljes részletességgel. Megnyugtatom, hogy minden rendben van, jól mennek a dolgaim… Amikor megsimogatom még mindig szép arcát, fáradt kezét, majd elsírom magam… Mit is tehetnék? Mosolyt erőltetek magamra… Kikísér a bejáratig, hosszasan öleljük egymást… Autóba szállok, a visszapillantó tükörből látom, hogy még sokáig integet…