5th Circular Exhibition of Photography “NSAPK CIRCUIT 2020” – Serbia, Montenegro, 28. Marz 2020.
REPORT CARDS 28. Marz 2020
5th Circular Exhibition of Photography “NSAPK CIRCUIT 2020” Serbia, Montenegro
FIAP 2020/081-084 PSA 2020-120
Janos Eifert, Hungary
Click on Accepted link in Report card and download your Certificate for every accepted work.
Eifert János: Vihar előtt 2. / Before storm 2. (Szentliszló, 2019)
.
Eifert János Groteszk / Grotesque (2020)
.
.
“NSAPK CIRCUIT 2020” Aleksinac
FIAP 2020/082 PSA 2020-120
Woman (color/monochrome digital)
Minimal score for acceptance: 18
1. Drying clothes 20 Accepted
2. Grotesque 15
3. Abstract nude 15
4. Lovers 2 15
Portrait (color/monochrome digital)
Minimal score for acceptance: 18
1. Remembrance 15
2. Talk to the birds 21 Accepted – Salon HM
3. Dual Consciousness 10 13
4. Magician of the digital age 14
“NSAPK CIRCUIT 2020” Podgorica
FIAP 2020/083 PSA 2020-120
Open Color (color digital)
Minimal score for acceptance: 22
1. Behind the curtain 2 20
2. Lili’s dream 19
3. Eighth round 22 Accepted
4. After the powder bath 21
Open Monochrome (monochrome digital)
Minimal score for acceptance: 22
1. Dual Consciousness 9 23 Accepted
2. Dual Consciousness 11 21
3. Breaking out of the circle 21
4. Before storm 2 20
.
“NSAPK CIRCUIT 2020” Kotor
FIAP 2020/084 PSA 2020-120
Woman (color/monochrome digital)
Minimal score for acceptance: 22
1. Drying clothes 22 Accepted
2. Grotesque 23 Accepted – Salon HM
3. Abstract nude 21
4. Lovers 2 20
Portrait (color/monochrome digital)
Minimal score for acceptance: 22
1. Remembrance 23 Accepted
2. Talk to the birds 24 Accepted – Salon Silver medal
3. Dual Consciousness 10 21
4. Magician of the digital age 21
Open Color (color digital)
Minimal score for acceptance: 22
1. Behind the curtain 2 20
2. Lili’s dream 21
3. Eighth round 20
4. After the powder bath 22 Accepted
Open Monochrome (monochrome digital)
Minimal score for acceptance: 22
1. Dual Consciousness 9 22 Accepted
2. Dual Consciousness 11 21
3. Breaking out of the circle 21
4. Before storm 2 22 Accepted
ORGANIZER
5th Circular exhibition of photography “NSAPK CIRCUIT 2020” – Novi Sad, Serbia
5th Circular exhibition of photography “NSAPK CIRCUIT 2020” – Aleksinac, Serbia
5th Circular exhibition of photography “NSAPK CIRCUIT 2020” – Podgorica, Montenegro
5th Circular exhibition of photography “NSAPK CIRCUIT 2020” – Kotor, Montenegro
SECTIONS
– There are 4 sections, all digital:
A) WOMAN (color/monochrome digital) FIAP and PSA PID Color
B) PORTRAIT (color/monochrome digital) FIAP and PSA PID Color
C) OPEN COLOR (color digital) FIAP and PSA PID Color
D) OPEN MONOCHROME (monochrome digital) FIAP and PSA PID Monochrome
JURY MEMBERS:
Novi Sad
Branko MATIC, KMF FSS, Serbia
Vesna MAMULA, AFIAP, Serbia
Aleksandar JOVANOVIC, Serbia
Reserve member of the jury:
Vladimir DJINIC, EFIAP/b, F1 FSS, Serbia
DELEGATE FSS
Geza LENNERT, EFIAP, KMF FSS, Serbia
Aleksinac
Maja STOSIC, EFIAP, KMF FSS, Serbia
Milene MILENKOVIC, Serbia
Dejan PAVLOVIC, Serbia
Reserve member of the jury:
Istvan VIRAG, EFIAP, KMF FSS, Serbia
DELEGATE FSS
Geza LENNERT, EFIAP, KMF FSS, Serbia
Podgorica
Slobodan KRSTIC, EFIAP/d1, MF FSS, Bosnia and Herzegovine
Alen MUSIC, Montenegro
Branko GLISOVIC, Montenegro
Reserve member of the jury:
Jasmina MOJSIN, AFIAP, F1 FSS, Serbia
Kotor
Aleksandar SASIC, AFIAP, Serbia
Goran COSOVIC, Montenegro
Sladjana SMOLJAN, Montenegro
Reserve member of the jury:
Zoran MOJSIN, EFIAP, F1 FSS, Serbia
PCA-EXHIBITION ”MACEDONIA PHOTO 2018” Results – Macedonia, 2018. január 25.
PCA-EXHIBITION ”MACEDONIA PHOTO 2018” in MACEDONIA RESULTS
EFIAP, ESFIAP Janos Eifert, Hungary
The ‘’MACEDONIA PHOTO 2018’’ Exhibition is fully PSA, FIAP, FSM and AGF7 approved 5 Section Exhibition
PSA 2018 – 025; FIAP 2018 – 058; AGF7 002; FSM 2018 – 02
Janos Eifert Refugees in Budapest ………………………………………………………………………………………………….. SALON HM
.
Janos Eifert Body language ……………………………………………………………………………. GP AGF7 Gold
.
PCA-EXHIBITION ”MACEDONIA PHOTO 2018” in MACEDONIA RESULTS
.
Janos Eifert Body language OPEN – mono FIAP/PSA PID AW GP AGF7 Gold
Janos Eifert Refugees in Budapest JOURNALISM (color/mono) FIAP/PSA PJD AW SALON HM
Janos Eifert Bongo, the little gorilla OPEN – mono FIAP/PSA PID AW –
Janos Eifert Dying mermaids OPEN – Color FIAP/PSA PID EX –
Janos Eifert Sunflowers OPEN – Color FIAP/PSA PID EX –
Janos Eifert Tourists among the angels OPEN – Color FIAP/PSA PID EX –
Janos Eifert Three graces OPEN – mono FIAP/PSA PID EX –
Janos Eifert Music on the farm JOURNALISM (color/mono) FIAP/PSA PJD EX –
.
”MACEDONIA PHOTO 2018” in MACEDONIA JURY MEMBERS
PCA Exhibitions is proud to present this year’s ”MACEDONIA PHOTO 2018” in MACEDONIA jury member.
We worked hard to bring some of the best proffessionals in class to review your work. And here they are…
Boro Rudic, MF FSM; AFIAP (Macedonia)
Cvetan Gavrovski, MF FSM; EFIAP (Macedonia)
Dusan Docevski, KMF FSM (Macedonia)
2nd International Salon of Photography ‘OHRID 2017’ – Report Card. Macedonia, 2017. december 29.
Dear Janos Eifert,
Your report card for the OHRID 2017 is created.
Thank you so much for your participation in our exhibition.
Report Card
2ND INTERNATIONAL SALON OF PHOTOGRAPHY ‘OHRID 2017’
Date: December 17th, 2017
FIAP 2017/504, PSA 2017-396, FSM 2017/15, GRADAC PGI 2017/017, VICTORY P.W. 2017-2, FK OHRID
.
OPEN MONOCHROME (threshold: 19 points)
B4 Janos Eifert HUNGARY The Magic of Love Score 22 A
.
NATURE (threshold: 18 points)…………………………………………………………… CHILD, MAN & WOMAN (threshold: 19 points)
C1 Janos Eifert HUNGARY Dawn Score 18 A …………………………………………E1 Janos Eifert HUNGARY In Motion Score 20 A
.
E2 Janos Eifert HUNGARY Love Score 24 A ………………………………………………………………………………PSA Honorable mention
PORTRAITS (threshold: 19 points)
F2 Empathy Score 23 A
.
Important:
Dear photo friend,
All results (list of awarded and accepted photos) and your extended report card, you can see and download at: http://exhibitions.photo/?pg=10#cmain
Also, in user menu click on My Acceptances to see and download certificates of your accepted photos for this exhibition. You have to be login to see your own results and accepted photos.
Thank you very much!
Damir Stanovcic.
HAPPY NEW YEAR!!!
This message was sent to eifertjanos@gmail.com by office@gradacfoto.com
To forward this message, please do not use the forward button of your email application, because this message was made specifically for you only. Instead use the forward page in our newsletter system.
To change your details and to choose which lists to be subscribed to, visit your personal preferences page Or you can opt-out completely from all future mailings.
2nd International Circular of Photography GRAND M.S.M. CIRCULAR 2017 – Report Cards – Cacak, Ohrid, Perasto – Macedonia, Serbia, Montenegro, 2017. július 25.
Dear Janos Eifert,
Your report card for the GRAND M.S.M. CIRCULAR 2017 is created.
Thank you so much for your participation in our exhibition.
All results and your extended report card, you can see and download at: http://www.exhibitions.photo/?pg=10#cmain
Important: You have to be login to see your own results
Date: July 09th, 2017
FIAP 2017/302; FIAP 2017/303; FIAP 2017/304; PSA 2017-209; FSM 2017/5; GRADAC PGI 2017/010; FK OHRID 2017/02
Janos Eifert “Dezron Douglas jazz bassist” JURY MEMBER Diploma
Janos Eifert “Chass-Matt” PSA Honorable mention
Janos Eifert “Behind the curtain” GRADAC PGI Honorable mention
Janos Eifert “Balearica regulorum” …………“Refugees in Budapest”…………. “Maybe I can not see it right” ACCEPTED
1st International Salon of Photography DIGI SPECTRUM 2017 – Janos Eifert Report Card. Macedonia, 2017. június 23.
1st International Salon of Photography DIGI SPECTRUM 2017 – Macedonia
Report Card – Janos Eifert
FIAP 2017/249
PSA 2017-171
FSM 2017/7
GRADAC PGI 2017/009
FK ELEMA 2017-1
OPEN COLOR
Total: 1251 Photos, 314 Authors, 62 States
Accepted: 350 Photos, 201 Authors, 54 States
OPEN MONOCHROME
Total: 1181 Photos, 297 Authors, 62 States
Accepted: 368 Photos, 200 Authors, 56 States
NATURE
Total: 993 Photos, 252 Authors, 59 States
Accepted: 305 Photos, 164 Authors, 48 States
CHILD, MAN & WOMAN
Total: 1139 Photos, 2289 Authors, 60 States
Accepted: 355 Photos, 192 Authors, 51 States
Janos Eifert HUNGARY Nude series study FIAP Gold medal
Janos Eifert HUNGARY The Soul of Dance Janos Eifert HUNGARY Contemporary Dance ACCEPTED
Janos Eifert HUNGARY Andreas ACCEPTED
Janos Eifert HUNGARY Embrace ACCEPTED
A „Negotinoi Napok” keretében nyílt meg a „Tánc a fotóművészetben” című kiállítás Macedóniában, 2012. szeptember 21.
2012. szeptember 21-én a „Negotinoi Napok” keretében nyíltak meg az Eifert János szerkesztette „Tánc a fotóművészetben”, valamint a „Pillantás Magyarországra” elnevezésű kiállítások a közép-macedóniai városban. Az ünnepélyes megnyitókon beszédet mondott dr. Bencze József nagykövet, valamint a negotinoi Városi Múzeum igazgatója és a negotinoi Turisztikai Információs Központ vezetője. A rendezvényeken megjelent Pane Trajkov polgármester, a helyi kulturális elit számos képviselője, illetve a Kocsi János nagykátai polgármester által vezetett magyar delegáció.
Dr. Bencze József nagykövet nyitotta meg a “Tánc a fotóművészetben” című kiállítást. Stip, Macedónia, 2012. november 20.
Tánc a fotóművészetben – Stip, Macedónia, 2012. november 20 –
Megnyitotta: Dr. Bencze József nagykövet
A bitolai „Illinden Napok” Fesztivál keretében nyílt meg Eifert János fotóművész szerkesztette „Tánc a fotóművészetben” elnevezésű kiállítás a dél-macedóniai városban. Az ünnepélyes megnyitón beszédet mondott dr. Pintér Attila ideiglenes ügyvivő és a kiállítást befogadó bitolai Művelődési Központ igazgatója. Macedónia, 2012. július 27.
„2012. július 27-én a bitolai „Illinden Napok” Fesztivál keretében nyílt meg Eifert János fotóművész szerkesztette „Tánc a fotóművészetben” elnevezésű kiállítása a dél-macedóniai városban. Az ünnepélyes megnyitón beszédet mondott dr. Pintér Attila ideiglenes ügyvivő és a kiállítást befogadó bitolai Művelődési Központ igazgatója. Az eseményre nagy érdeklődés mellett került sor, amelyen a helyi kulturális elit és a média számos képviselője jelent meg, és a helyi TV adó is tudósított az eseményről.
Nagykövetségünk és a Macedóniában is népszerű magyar fotóművész szervezésében létrejött kiállítás július 31-ig tekinthető meg Bitola központjában. Eifert János szerkesztette fotókollekció – a magyar kultúrát népszerűsítendő – a következő hónapokban több macedóniai városban kerül kiállításra, elsősorban rangos táncművészeti fesztiválokhoz kapcsolódva.” Magyarország Nagykövetsége, Szkopje, Macedónia http://www.mfa.gov.hu/kulkepviselet/MK/hu/Hirek/Bitola_120727.htm |
Tánc a fotóban / Унгарскиот танц низ фотографии – Vesztyi, Dnevnik, Szkopje, Macedónia, 2010. november 2.
ИЗЛОЖБА ВО ЦЕНТАР ЗА ФОТОГРАФИЈА
Унгарските танцувачи низ фотообјективот
Унгарскиот танц низ фотографии
Великаните на унгарската танцувачка уметност видени низ објективот на познатите унгарски фотографи се во фокусот на изложбата што вечерва во 20 часот ќе биде отворена во Мултимедијалниот центар „Мала станица”. Изложбата под наслов „Танцот во фотографијата” содржи 65 ориrинални фотографии во разни димензии. Застапени се повеќе автори, меґy кои: Андре Кертес, Рудоhф Балог, Карој Ешер, Ерну Вадаш, Габор Афрањ, Тамаш Фенер, Карој Гинк, Карој Хемзу, Петер Хапак, Бела Кањо, 3олтан Салај, Роберт Ревес, Јанош Ејферт.
Изложбата е во организација наМакедонскиот центар за фотографија, Националната галерија а Македонија, и амбасадата на Унгарија во нашата земја.
Találkozás Abdylmutalip Beqiri fő dervissel, Macedónia, Tetovo, 2009. február 21.
Tetovo, Tetovë. Skopjétól nyugatra, az E65-ös úton érjük el a várost, ahol az Arabati Baba Bektasi Teke derviskolostor található. Megismerkedünk a híres Abdylmutalip Beqiri “fő” dervissel, akitől sok mindent megtudunk a vallásuk történetéről, jellegzetességeiről, no meg arról, hogy a muszlin vallás békés szárnyához tartoznak. Az egyik fiatal dervis, Hisen Sulejmani segít a fordításban, no meg Pápai Sarolta, aki az angoljával most is jól boldogul. A falon a nagy előd, Baba Tahir Emini színes portréja, aki 1941-2006 között élt.
Macedóniai napló, Skopje – Sutka negyed, Matka-kanyon, 2009. február 20.
Skopje – Sutka, a cigánynegyed. Egy cseh dokumentumfilm keltette fel az érdeklődésemet az itt élő, nehéz helyzetű romák iránt. Azonban már az első felvételeknél olyan heves ellenállásba ütköztem, ami lehetetlenné tette, hogy az embereket természetes módon fényképezzem. Pénzért persze hajlandók lettek volna a kamera elé állni, de ettől számomra igen ellenszenvessé vált a dolog.
Matka kanyon. Néhány nappal ezelőtt, a Malčište felé vezető út mentén, a völgyben, a patak mentén, sok-sok virággal, a tavasz előhírnökeivel találkoztunk. Most zordabb az időjárás, havazik, és a Szkopjétól félórányira található Matka-tónál (mesterséges tó egy szűk szurdokvölgyben), a víztározó és a vízerőmű mentén hideg szél csapdos bennünket. Még így is élveztük a természet szépségét.
Macedóniai napló, Skopje, Ciarsia, 2009. február 19.
Skopje. Ciarsia, a török negyed, ahol most a kis műhelyeket, üzletecskéket, éttermeket és kávéházakat fotózom, remek portrék az asztalosról, a pincérről, a bádogosmesterről, a hangszerkészítőről, vagy a Képzőművészeti Egyetem hallgatóiról. Közben Magyar Emil társam, barátom, hűséges “fegyverhordozóm” mindenben segít, fordít, kommunikál, eligazít és közben fotózik, remek képeket készít, és most éppen “riportosan” megörökíti, ahogyan ezeket az embereket fényképezem. Jó játék, közös munka…
Közben Pápai Sarolta, ahogy végez az egyetemen, csatlakozik hozzánk, mutatom neki a “képzős” Annáról, meg a többiekről készült portrékat. “Milyen jó arcok…” Megiszunk egy jó kávét, karamelles süti, még a morzsákat is felcsipegetem, sétálunk, beszélgetünk, egy kedves ismerős telefonál, legalább a hangját hallom, aztán ez az élménydús, csodálatos nap is a múlté… morzsáit (talán) naplóm őrzi majd…
endégségben a Macedóniai Magyarok Teleház Szervezetében, Skopje, 2009. február 19.
Skopje – 19.00 – 20.30 vendégségben a Macedóniai Magyarok Teleház Szervezetében.
Papírforma szerint egy unalmas estének ígérkezett, ám rettentő nagyot “csalódtam”. Ilyen kedves emberekkel, szívélyes vendéglátással, és érdeklődéssel munkásságom és a diaporámáim iránt, ritkán találkozik a művész. DigiRama műsoromat DVD Video lemezről, a TV-képernyőn jelenítettük meg, Pápai Sarolta volt a “technikus”. A program a “macedóniai” volt, természetesen a szükséges rövidítésekkel: Bemutatkozás; Tűztánc; Anyám kertje; Kína, Selyemút; Szerelmem, a Tánc; Másképp; Szemkontakt; Szívcentrum-dal…
Macedóniai napló, Malčište, 2009. február 18.
Reggel indulunk Skopjéból a hegyekbe, dél-nyugat felé, még átbillegek egy keskeny hídon, de mintegy 20 kilométerre már leállítom az autót. A Citroen Xara Picasso-t a szamár váltja hegymenetre. Malčište egy kis hegyi falu, és albán muszlinok lakják, akik állattartással, vadászattal és fakitermeléssel foglalkoznak. Mindössze tíz házat számolunk. A gyerekek mutatják meg a közeli középkori templom romjait, és a régi temetőt. Közben látjuk, ahogyan a pataknál feltöltik a vízszállító szamárra kötözött ballonokat. A férfiakkal jól elbeszélgetünk, az asszonyok visszahúzódnak, és intenek, hogy ne fényképezzem őket…
Malčište, a tízházas falu tíztanulós iskolája, ahol Natasa Gongyeva tanítónő angol órájára csöppenünk be. A 7-10 év közötti Arifka, Fatime, Airisa, Hifetna, Adman, Amid és a többiek szemmel láthatóan élvezik a fotográfus jelenlétét, és végül rajzaikkal ajándékozzák meg.
Macedóniai napló, Skopje, 2009. február 21.
Skopje. A reggeli kávé kitűnően megmozgatja gondolataimat. Letöltöttem a tegnapi képeket, válogattam, szerkesztettem az anyagot. Az internetről adatokat gyűjtöttem a városról:
Szkopje (macedónul Скопје, albánul Shkup / Shkupi, törökül Üsküb vagy Üsküp) a Macedón Köztársaság fővárosa, egyben legnagyobb városa. A Vardar folyó felső szakasza mellett helyezkedik el, a Belgrád–Athén útvonalon. 2002-es becslés szerint a lakossága 506 926 fő. Ipari létesítményei: fémfeldolgozás, vegyipar, textilipar, bőripar.
Látnivalók, amiket szeretnék majd lefényképezni: Szent Pantalaimon temploma (Nereziben, Szkopje mellett): a bizánci építészet kiváló példája. A templomot a királyi Komnénosz család több tagja építtette, és 1164-ben készült el. Nerezi híres a freskóiról, amelyek a 12. század meghitt és spirituális irányzatát tükrözik. A város északi részén egy római vízvezeték maradt fent. A kőhíd, amely a Vardar folyó két partját köti össze, Stefan Dušan korából származik. Több figyelemre méltó épület található a török hódoltság idejéből, például a Kuršumli Han (középkori török fogadó), illetve több mecset. A Szkopje melletti Vodno-hegyen található a Balkán legnagyobb keresztje: 76 méter magas, 400 tonna fémből több mint két évig készült, több mint 500 reflektor világítja meg, így 80 kilométerre ellátszik.
Skopje (Скопје) is the capital of and largest city in the Republic of Macedonia, with more than a quarter of the population of the country, as well as its political, cultural, economic, and academic centre. It was known in the Roman period under the name Scupi. The city developed rapidly after World War II, but this trend was interrupted in 1963 when it was hit by a disastrous earthquake. Today Skopje is a modern city with a wide range of cultural monuments.
Skopje is located at 42°0′N 21°26′E42°N 21.433°ECoordinates: 42°0′N 21°26′E42°N 21.433°E, on the upper course of the Vardar River and is located on a major north-south Balkan route between Belgrade and Athens. According to the 2002 census, it has approximately 500 000 inhabitants [1] and is a center for metal-processing, chemical, timber, textile, leather, and printing industries. Industrial development of the city has been accompanied by development of the trade, logistics, and banking sectors, as well as an emphasis on the fields of culture and sport.
Eifert János: Retrospective, Macedonia, Skopje, National Gallery of Macedonia, 2009. január 28.
Skopje, National Gallery of Macedonia. Ma zárt a retrospektív kiállításom a Macedón Nemzeti Galériában, a Cifte Amam-ban. Ahogyan Maja Krestevska igazgatónő összegezte: kiugróan magas látogatószám, szakmai és közönségsiker, valamint óriási érdeklődés a média részéről is. A kövekre, kavicsokra, és a vendégkönyvbe írt nevek, kedves bejegyzések színesítik a dokumentációt.
Kiállított képek (macedón, angol, magyar képaláírással):
1. Terem / Big hall
Pulëbardha mbi Niagarë
Sirályok a Niagara felett
Seebirds beyond the Niagara (Budapest, Hungary 2006)
Photo Linen 250×150 cm
Akti nga mbrapa
Hátakt
Back Nude (Bayreuth, Germany 2000)
Photo Linen 250×100 cm
Aktete e dëmtuara
Roncsolt aktok
Damaged Nudes 1. (Sebesvíz, Hungary 1993)
Photo Linen 250×100 cm
Studimi i OpArtit
OpArt tanulmány
OpArt Study (Kötschach-Mauthen, Austria 1992)
Photo Linen 250×100 cm
Aktet e dëmtuara
Roncsolt aktok
Damaged Nudes 2. (Sebesvíz, Hungary 1993)
Photo Linen 250×100 cm
Bardhë e zi
Fekete és fehér
Black and White (Sebesvíz, Hungary 1996)
Photo Linen 300×100 cm
Magdi në liqen
Magdi a tóban
Magdi in the lake 1-7. (Sebesvíz, Hungary 1992)
Photo Linen 250×150 cm
Requiem
Rekviem
Requiem (Szálka, Hungary 2002)
Photo Linen 300×100 cm
Njeriu
A férfi
The Man (Miskolc-Tapolca, Hungary 1996)
Photo Linen 250×100 cm
Valle zjarri
Tűztánc
Fire dance (Sirok, Hungary 1991)
Photo Linen 250×150 cm
Përqafimi
Ölelés
Hug (Sebesvíz, Hungary 1996)
Photo Linen 250×100 cm
Figurë akti në një qëndrim të pamundur
Akt lehetetlen helyzetben
Nude in an impossible Posture (Sirok, Hungary 2002)
Photo Linen 250×100 cm
Duart, dashuri platonike
Kezek, vágyak
Hands, Dezires (Sebesvíz, Hungary 2004)
Photo Linen 250×100 cm
2. Terem / Big hall
Vesë, pika
Harmatcseppek
Dew-Drops (Hungary 1996)
140×94, cardboard
Agimi
Hajnal
Dawn (Montagne-au-Perche, France 1984)
128×100, cardboard
Tri rosa
Három kacsa
Three ducks (Limni Castorias, Greece 1991)
150×100 cm, cardboard
Dora e kopshtarit
A kertész keze
Hand of the Gardener 1-3 (Tarnaméra, Hungary 1978)
cardboard 140×36 cm
Kullat
Nyáj
Herd (Pécsvárad, Hungary 1978)
100×100 cm, cardboard
Zogu shkon kah vdekja
Halálba zuhanó madár
Bird Crashing into Death (Hungary 1978)
100×100, cardboard
Tempulli i pemëve
Fák temploma
Trees of Temple (Versailles, France 1983)
128×100 cm, cardboard
Magjike
Mágia
Magic (Mohács,Vác, Hungary 1983)
100×100, cardboard
Fundi i botës
A világ végén
End of the World (Balatonfelvidék, Hungary 1982)
30×30 cm
Valle e pemëve
Fák tánca
Dance of the trees (Mártély, Hungary 1980) Photoline
150×70 cm
3. terem: Hármasképek / Hall: Triptichons
Koha e kaluar
Múló idő 1-2
Past Time 1-2. (Austria, Vienna 1983-84)
90×80 cm
Dru-ekzistenca
Fa-Lét
Tree –existence (Hungary 1993)
71×31 cm
Triptih
Triptichon
Triptichon (Hungary 1978)
71×31 cm
Piktori El Kazovski
El Kazovski festőművész
El Kazovski Painter (Hungary 2005)
71×31 cm
Shikimi
Tekintet
Sight (Hungary 2004)
71X31 cm
Homazhe Dr. Dienes Gedeon
Hommage Dr. Dienes Gedeon (Hungary 2004)
71×31 cm
Frika, ëndrra, i malluar
Félelem. Álom. Elvágyódás
Fear. Dream. Longing (Hungary 2004) 71×31 cm
Angelus Ivan
Angelus Iván (Hungary 2004) 71×31 cm
Ferri
A pokol
Hell (Hungary 2005) 71×31 cm
Përqafimi
Ölelés
Cuddle (Hungary 1996) 71×31 cm
Valle zjarri
Tűztánc
Fire Dance (Hungary 1991) 71×31 cm
Ditari për nënën time
Napló Anyámnak
Diary for my Mother (Hungary 1996) 71×31 cm
Tubes
Csövek
Tubes (Hungary 1998) 71×31 cm
Dështimi dhe përfundimi
Kitörés és bukás
Outbreak and Failure (Hungary 2002) 71×31 cm
Shpellë e sekreteve
Titkok barlangja
Cave of Secrets (Germany 2000) 71×31 cm
Trans valle
TransDance (Hungary 2005) 71×31 cm
Kërcimtari Frenak Pal
Frenák Pál táncos
Frenák Pál Dancer (Hungary 2005) 71×31 cm
Magdi në liqen
Magdi a tóban
Magdi in the lake (Hungary 1992) 71×31 cm
Gruaja ime
Feleségem
My Wife (Hungary, Sebesvíz 1994) 71×31 cm
Eksperimenti bardhë e zi
Fekete és fehér kísérletezés
Black and White Experiment (Hungary 2005) 71×31 cm
Гордана Колевска / Gordana Kolevska: Vendég a Csifte Amámban- Eifert János. ТЕА МОДЕРНА / Tea MODERNA, Macedónia, Skopje, 2009. január 28.
ТЕА МОДЕРНА / TEA Moderna, Planet Press, 2009. január 14. Skopje, Macedónia, Главен уредник: Јовановски, Уредници: Јулијана Кочовска-Кртолица, Румена Равановска-Тулбевска, Редакција/соработници: Гордана Настевска-Манасиевска, Гордана Колевска, Ивана Тасев, Бранка Доневска-Најдовска, Јелена Димовска, Марија Саревска-Тодоровска, Анита Златкова, Небојша Толески, Ѓорѓија Јовановски, Арт-директор: Билјана Василева, Лектор: Оливера Божовиќ, Фотографија: Игор Тодоровски
Vendég a Csifte Amámban- Eifert János
Az embernek mindig meg kell mondania az igazat
„Számomra a fényképezés játék, egy nagyon komoly játék, amely által kifejezhetem érzelmeimet, és láthatóvá tehetem azokat mások számára is. Ha a közönség befogadja ezeket az érzelmeket, akkor jó az, amit csinálok.
” Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokféle irányban próbálkozik. Sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. “ – olvasható Eifert Jánosról, aki először mutatkozott be Szkopjéban, a Cifte Amam Galériában a macedón közönségnek. A kiállítás a művész valamennyi alkotói periódusát felölelte és sikere már a megnyitón érezhető volt, ami – a művész állítása szerint – a hasonló gondolkodásmódnak is köszönhető.
Eifert János szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. 160 önálló kiállítása volt, 650 csoportos kiállításon szerepelt, 168 díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel. A világ 33 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelentek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, az elektronikus sajtóban, Interneten. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik.
Ez az Ön első találkozása a macedón közönséggel. Beváltak-e a találkozáshoz fűzött reményei?
- Ez az első és remélhetőleg nem az utolsó kiállításom Macedóniában. Nagyon megszerettem ezt az országot, mert sok új témával találkoztam, melyet elsősorban az itt élő emberek és az őket körülvevő gyönyörű természet ihlettek. Macedóniai tartózkodásom alatt 4-5 napot barangolással és fényképezéssel töltöttem és az elkészült felvételek közül már néhányat ki is választottam a következő kiállításomhoz. A Cifte Amam-ban nagyon tetszett, hogy a közönség rögtön megtalálta a hozzá legközelebb álló képet. Eddig azt hittem, hogy a „Nyáj” című képem csak az én hazámra, Magyarországra, jellemző, de be kellett látnom, hogy ez itt is közérthető, mindennapi téma. A „Kertész keze” is első látásra érthető volt a macedónok számára, nem kellett külön magyarázatot fűznöm hozzá. A kiállításra hoztam néhány olyan alkotást is, melyek Kínában készültek, vagyis elhoztam Kínát Macedóniába. Különböző témájú fotókról van szó, melyek a kínai embereket és életformájukat hivatottak bemutatni. Egy fotográfus különböző témákon keresztül (portré, riportkép, művészkép) keresztül fejezheti ki önmagát, amelyek a közönség számára teljes egységet kell, hogy alkossanak.
Ezek szerint egy fotográfus számára fontos, hogy művészetének különböző korszakaiból válogasson egy kiállítás anyagához?
- Igen, ami viszont nem egy könnyű feladat, hisz különböző motívumok kell, hogy egységet alkossanak egy kiállításon belül.
Amikor végignézi fotóit egy kiállításon, melyek tükrözik az Ön saját világát?
Egy kis városkában születtem Magyarországon. Amikor Budapestre kerültem, azt gondoltam magamban – ez az én világom. Később, a táncnak és a fotográfiának köszönhetően, sok út nyílt meg előttem. Elkezdtem utazgatni Európában, és akkor Európa jelentette számomra a világot. Amikor Amerikába és a többi kontinensre kerültem, az vált a világommá. A világot viszont emberek alkotják. Szkopje egy világ, egy másik város egy más világ. Ahol megtalálod a helyed, az a te világod. A képeken bemutatott motívumok maguk is egy világot ábrázolnak. Pontosan ezért szeretem a fotózást, mert egy kis kép segítségével bemutathatom a világot. Például van egy képem egy kínai kislányról, amelyet Szkopjéban is kiállítottam. Ez a kép számomra nagyon kedves, mert egy pillanat szüleménye – megpillantottam a kislányt és valami bennem azt mondta, hogy meg kell örökítenem azt, amit a szemei sugároznak. Egy nagyon sikeres fotó lett belőle, melyet mindenhova viszek magammal. Egy művésznek az jelent igaz elégtételt, ha elégedett az alkotásával. Sokszor több tízezer kilométert kell utazni egy jó képért. A kínai kislány a legjobb bizonyíték arra, hogy érdemes a távolságot leküzdeni.
Ön sokat utazik a világban és bemutatja a saját munkásságát, kiállításokat szervez, előadásokat tart, könyveket ír. Ön, mint a fotográfia szakértője, mit tart jó fotónak?
- A fotó kapcsolatot teremt a fotográfus és a közönség között, vagyis “átmegy” a gondolat és az érzés a fotográfus által bemutatott alkotásain keresztül. Ami azt jelenti, hogy a jó fotográfia az, amelyet a közönség megért, persze megérti köszönve a fotográfus képességeinek melyekkel lehetővé teszi az alkotás folyamán, hogy átadja a fényképen keresztül az ötletét. Amikor kinyitunk egy lexikont, ott írja, hogy mi a jó fotográfia – hogy annak világosan láthatónak kell lenni, fényes, de a művészek néha éppen ellenkezőleg járnak el viszonyítva az általánosan elfogadott szabályokhoz, de itt is a végső kimenetel, hogy jó fényképet készítsenek. Amikor a fiatalabb fotográfusokkal dolgozok olyan tanácsot adok nekik, hogy tanulják meg a fotográfia technikáját és szabályait, de amikor olyan helyzetbe kerülnek, hogy el kell határozniok valamit, én azt mondom nekik, hogy ugorják keresztül a szabályokat és dolgozzanak úgy, ahogy jónak érzik.
A sokéves profeszionális tapasztalat után mi vezérli Önt a munkában- a tapasztalat vagy az érzelmek?
- Az érzelmeim és az értelem. Mindig nagyon kíváncsi vagyok, nyitott a világ felé és mindazt, amit személyesen felfedezek meg kívánom osztani másokkal, hogy ők is az én fotográfiáimon keresztül meg tudják tapasztalni a dolgokat, a tájakat, az embereket, akikkel találkoztam. Ez minden munka lényege, az ember mindig meg kell, hogy mondja az igazságot.
Lehet-e a fotográfia nem igazi? Vagy vajon mindig minden fotográfia igazi e ilyen vagy olyan módon?
- A fotográfia a reális meglátásból indul ki, de mindig tükrözi a fotográfus személyes belső érzelmeit, álmait is. Személyesen mindig arra törekszem, hogy a fényképeimen „olvasható” legyen a háttér, az ami rejtett, az amit magunkban hordozunk.
Valójában az Ön első professzionális szerelme a tánc volt. Miért nem maradt meg mellette, például, mint koreográfus, hanem inkább áttért a fotografálásra?
- 17 évig foglalkoztam a tánccal, a fényképezés csak amolyan amatőr foglalkozást jelentett a számomra. Azonban az amit csináltam, mint fotográfus tetszést nyert és sokan azt ajánlották, hogy foglalkozzak professzionálisan a fényképezéssel. Azután egy fényképészeti kiállításon történt Magyarországon hogy második helyezett lettem. Ez lett a motiváció hogy folytassam tovább hogy végül a fényképezés hivatásommá váljon. Rövidesen bebizonyosodott, hogy ez volt a jó választás, ugyanis elkezdtem újabb díjakat is nyerni és az én fotóim keresettek lettek.
Mi az amit az ember megkap ettől a hivatástól, ami nem kapható meg egyetlen másiktól sem?
Számomra a fényképezés játék, de nagyon komoly játék. Ebben a hivatásban van lehetőség, hogy az ember kifejezze a saját érzelmeit és a fotográfián keresztül bemutassa azt másoknak. Amennyiben a publikum befogadja ezeket az érzelmeket, akkor igazán érdemes az amit, egy fotós csinál. Ezen kívül én nem beszélek folyékonyan egy idegen nyelvet sem, valamicskét beszélek németül, és mégis meg tudom értetni magam sok emberrel a világon. Azért, mert a fényképek az én nyelvem amin kommunikálok másokkal. Itt Macedóniában is megértették az emberek, hogy mit akarok nekik mondani, és mindezt a képeimen keresztül.
„A kiállításra elhoztam néhány fényképemet melyek Kínában készültek. Jobban mondva ezekkel elhoztam Kínát Macedóniába.”
Én nagyon szeretem a gyerekeket.
Hivatása Önt elvitte a világ sok részébe. Van-e olyan hely ahova mindig szeret visszamenni, ami inspirációul szolgál?
- Igen, voltam sok helyen a világban, ellátogattam sok városba, láttam sok tájat, de nem a városok és a szép tájak azok melyek vonzanak vissza az ismételt találkozásra. Az emberek akiket azokon a helyeken megismertem, azok vonzanak vissza. Például New Yorkba nem mennék vissza, ha nincsenek ott azok az emberek akiket ismét látni szeretnék, vagy, ha ott nem tetszik nekem a hangulat, amit szintén az emberek, akik ott élnek hoznak létre. Torontóba megyek, hogy találkozzak a barátnőmmel. Örülök, hogy világszerte vannak kedves barátaim, akik mindig szeretik, ha meglátogatom őket, akik szeretnek velem találkozni, akikhez olyan érzések fűznek, melyek egy életre szólnak.
Melyek az Ön következő állomásai?
- Amikor az ember fényképész mindig dolgozik és mindig mozgásban van. E kiállítás után azonban mégis haza fogok menni, sok levél és e-mail megválaszolásra várnak, valahány szeminárium és az én egyetemistáim is várnak már rám. Február folyamán Pristinában lesz kiállításom, márciusban Szófiában, azután pedig Belgrádban. Előkészületben van egy kiállítás Norvégiába, dolgozok a könyvemen is, melynek a címe „ Fotóakadémia” és már két éve dolgozom rajta. A múlt évben megjelent három könyvem a fotográfiáról. Ezek egyike az akt fotográfiáról, mely nagy sikert ért el. Mindenekelőtt törekedni fogok minél több időt tölteni az én öt gyerekemmel, akik már nagyon hiányoznak. Nagyon szeretem a gyerekeket. Lehet, hogy különös, de én még most, 66 évesen is megörülnék a hírnek, hogy ismét apa lettem. Eddig négy feleségem volt, de már mindannyian korosak, lehet, hogy eljött az idő, hogy találjak egy ötödiket, aki fiatalabb lesz.
Gordana Kolevszka / Гордана Колевска
Macedóniai napló, Skopje, National Gallery of Macedonia, 2009. január 21.
Skopje, National Gallery of Macedonia. Kiállításomnak egész jó a visszhangja, a macedón rádió, TV, és a sajtó irígyelhető műsoridőben és terjedelemmel foglalkozik vele (Форум, Bести, Kултура i Ickуcтвo).
Ma délelőtt újból “sajtónap” a kiállításom színhelyén, a Cifte Amam-ban. Elsőként Veronika Kamčeuska, a SITEL TV riporternője kérdez, alaposan felkészülve és hozzáértően. Igényes folyóirat a TEA MODERNA, a Planet Press lapja, amely számára Gordana Kolevska készít interjút velem, és Igor Todorovski a lap fotóriportere pedig portrékat. Néhány képet kérnek a cikkhez a kiállításom anyagából. (Hajnal, Titkok barlangja, Mozgásban, Világ végén, Kertész keze). Sokat jelentett, ahogyan Najdanovska Aleksandra fordított, és lelkileg is felkészített. Szépsége, intelligenciája, kivételes és varázslatos egyénisége, kedves jelenléte emlékezetes marad számomra…
Фотографии на Јанош Ејферт во Чифте амам
Утре, 15 јануари, во просториите на Чифте амамот ќе биде отворена изложбата на фотографии од Јанош Ејферт.
Овој унгарски фотограф е значајна фигура во својата уметност и во унгарската уметност воопшто. Не припаѓа на некој одреден стил; постојано се трансформира, ја обновува својата уметност преку нови, експериментални форми на изразување. Неговите фотографии се разликуваат и тематски – танц, акт, пејзаж, дигитална фотографија… Ејферт денес работи како учител, изведувач и писател. Имал 160 самостојни изложби, а учествувал во 650 групни изложби низ целиот свет. Поседува огромна колекција од своите фотографии работени во 33 земји.
Изложбата ќе ја отвори директорката на Националната галерија на Македонија, Маја Крстевска, а ќе говори и амбасадорот на Република Унгарија во Македонија, г – ин Ференц Кекеши и Роберт Јанкуловски, директор на Македонскиот центар за фотографија.
Јанош Ејферт: ПОРТРЕТНА ФОТОГРАФИЈА 02. Време на одржување: 21 јануари 2009 Место на одржување: МЦФ, Мала Станица
Јанош Ејферт: ПОРТРЕТНА ФОТОГРАФИЈА 02. – Време на одржување: 21 јануари 2009 – Место на одржување: МЦФ, Мала Станица
Кратка содржина на настанот:
На 11 јануари 2009 година во просториите на Македонскиот центар за фотографија презентација одржа унгарскиот фотограф Јанош Ејферт. Презентацијата беше наменета за учесниците на курсот “Портретна фотографија” и претставуваше вовед на студентите во темата на курсот. Презентацијата беше структурирана во два дела: предавање и интерактивна работа со студентите.
Skopje, Macedonian Centre for Photography. Robert Jankuloski meghívására tartok előadást fiataloknak az ARCKÉP, ÖNARCKÉP, CSOPORTKÉP témában. Vetített-képes illusztrációval kezdem, egy-két témába illő digirámát is bemutatok. Sutus József fordít. A Képzőművészeti Egyetem hallgatói fogékonyak az én “képírásomra”, jó velük együtt dolgozni, és szemmel láthatóan értik, élvezik az előadásomat. Az elmélet mellett a gyakorlatban is “példázom” a portréfényképezést. Csoportképpel zárom a workshopot, a hallgatók jókedvű együttműködésével, közben a rávetítést, a testre-arcra képet is “bevetem”.
Magyar Emil és Eifert János felvételei
Macedóniai napló, Kuklica, 2009. január 20.
Kukla babák (Kameni kukli). Kuklica Kratovo-tól néhány km-re fekszik. A kőbabák az elmúlt 50.000 év során alakultak ki a porózus vulkanikus sziklák természetes eróziója útján. A pásztoremberek körében még ma is él a “Kőesküvő” legenda, amely egy helybeli legényről szól, aki nem tudta eldönteni, hogy a falu felső végén vagy annak alsó végén lakó lányt vegye el feleségül, ezért úgy döntött, hogy ugyanazon a napon lép frigyre mindkettővel.
Igen ám, de amikor egyik menyasszony meglátta a jövendőbelijét egy másik asszonnyal, megátkozta őket és az ifjú pár meg a násznép kővé dermedt. Azóta is a csodájukra járnak…
Skopje – építészetileg – nem egy szép város. Magyarázat lehet, hogy az 1963. július 23-i iszonyatos földrengés után gyorsan, átgondolatlanul építették újjá. 2009. január 20.
Skopje – építészetileg – nem egy szép város. Magyarázat lehet, hogy az 1963. július 23-i iszonyatos földrengés után gyorsan, átgondolatlanul építették újjá. Az Interneten találtam egy cikket, amely erről szól.
Photo: Eifert János
Szkopje, a balkáni New Orleans tanulsága
Szkopjét, a legszegényebb jugoszláv tagköztársaság, Macedónia fővárosát iszonyatos földrengés rázta meg 1963. július 23-án. Szörnyethalt 1070 ember, a későbbi adatok 2300 fő fölöttire becsülték az elhunytak és eltűntek számát. Az akkor 130-140 ezres városban az anyagi kár „csak számokban” volt mérhető, mivel a város 37 ezer épületéből 16 ezer romba dőlt, és közel ugyanennyi súlyosan megrongálódott. Megszűnt az áram- és vízszolgáltatás, és megszakadt a vasúti és közúti összeköttetés a Belgrád–Szkopje–Szaloniki–Athén vonalon. A régi, összeomlott vasútállomás ma is áll mementóként, s órája a borzalom kezdő percét mutatja. A Vardar folyó két partján elterülő Szkopje 1963 őszén a háború utáni Varsóhoz vagy Drezdához volt hasonlítható; a természeti pusztítás ereje és intenzitása felért egy háborúval.
Jól látta a helyzetet Joszip Broz Tito jugoszláv elnök-pártfőtitkár-néphős-marsall, aki ellentétben George W. Bushsal (valamint Medgyessy Péterrel és Gyurcsány Ferenccel), azonnal a helyszínre sietett. Tito első „intézkedése” egy szép beszéd volt, amiben biztosította Macedónia népét arról, hogy pár éven belül Szkopje szebb lesz, mint volt, az állam és a párt (a sorrend tetszőleges) mindenben segít. A romállomás falára is fölkerültek a beszédének legszebb mondatai, s az ígéretek részben teljesültek is. Az újjáépítéshez vezető út kezdete azonban igen nehéznek bizonyult a jugoszláv hatóságok számára, később pedig az ígéretek egyre gyorsabban felejtődtek.
Természetesen a legfőbb irányító maga Tito volt, de az úgynevezett operatív intézkedések Aleksandar Rankovics belügyminiszterre hárultak. Rankovics a jugoszláv néphadsereg alakulataival erősítette meg belügyi egységeit, amelyek megkezdték a mentést. Rövid idő alatt azonban világossá vált, hogy ez a csapat alkalmatlan ekkora feladat megoldására. (Sokan úgy emlékeznek, hogy még magukról is alig tudtak gondoskodni a mentők.) A nemzetközi segítség, amit Tito nem mulasztott el azonnal kérni, megindult ugyan, de még fogadni is alig tudták a helyszínen az élelmiszert, a nyugati életmentő felszereléseket és eszközöket. Utóbbiakat még használni sem tudták a jugoszláv katonák és rendőrök.
A tragédia után Szkopjében kialakult helyzet kezdett kaotikussá válni, amikor Tito döntő lépésre szánta el magát, s régi megbízható „ellenség-barátjához”, Nyikita Szergejevics Hruscsovhoz fordult. A szovjet pártfőtitkár, aki ekkor már közel egy évtizede fáradozott a szocialista akolból elkóborolt Jugoszlávia visszacsábításán, azonnal intézkedett, s légi hídon fegyvertelen szovjet deszantegységeket dobott át Szkopjébe. A Vörös Hadsereg speciális alakulatai rögtön munkához láttak, s a bíbelődő helybeliek csodálkozása közepette, dózerekkel járhatóvá tették a főbb utakat. Pontonhidakat építettek a Vardar folyón, lajtos kocsikkal és külszíni vezetékekkel biztosították a lakosság ivóvízellátását, s üzemelni kezdtek a tábori konyhák is. Az operatív intézkedésekkel párhuzamosan a leningrádi gyógyszergyárból megindult nagy mennyiségű oltóanyag szállítása is, s az orosz felcserek beoltották szinte az egész város lakosságát, megelőzvén a fertőzéseket, a járványt s főleg a pánikot. Megszervezték a külföldi segélyszállítmányok fogadását és szakszerű szétosztását. Az orosz katonák érdekes módon, tudták használni a nyugati technikát is, pedig nem volt rajtuk cirill betűs használati utasítás.
Ma már nyugodtan kijelenthetjük, hogy a szovjet hadseregnek 1945 után ez volt az egyetlen pozitív külföldi ténykedése, amely döntő mértékben járult hozzá, hogy a földrengés utáni helyzet normalizálódjon Macedóniában, ahol még ma is a zemljotres (földrengés) előtti és utáni időről beszélnek az idősebb emberek. Hazánk a Magyar Vöröskereszt útján juttatta el adományait a legdélibb jugoszláv tagköztársaságba. Finnországot a szkopjei egyetemen tanító finn lektor képviselte, aki átadta azokat az összkomfortos (nappali, két háló, konyha, fürdő szaunával, fűthető és duplán szigetelt) faházakat, amikbe a macedón pártelit családtagjai, a városi vezetők és más kedvezményezettek költöztek be, felállításuk után azonnal. Az azóta házilagosan csiricsáréra átfestett és toldaléképületekkel „szépített” finn rönkházak még ma is állnak.
Hornyik Miklós
(Magyar Nemzet, 2005. szeptember 12.)
Macedóniai napló, Skopje, 2009. január 19.
Skopje – 19.00 – 20.30 vendégségben a Macedóniai Magyarok Teleház Szervezetében.
Papírforma szerint egy unalmas estének ígérkezett, ám rettentő nagyot “csalódtam”. Ilyen kedves emberekkel, szívélyes vendéglátással, és érdeklődéssel munkásságom és a diaporámáim iránt, ritkán találkozik a művész. DigiRama műsoromat DVD Video lemezről, a TV-képernyőn jelenítettük meg, Pápai Sarolta volt a “technikus”. A program a “macedóniai” volt, természetesen a szükséges rövidítésekkel: Bemutatkozás; Tűztánc; Anyám kertje; Kína, Selyemút; Szerelmem, a Tánc; Másképp; Szemkontakt; Szívcentrum-dal…
Volt sok kérdés, személyes hangú válaszokkal. Amolyan igazi művész-közönség találkozó A végén még táncra is perdültünk – szatmári csapásoló és csárdás volt a “táncrend” – sajnos az idő nagyon hamar elszaladt Joteva Zsuzsanna, Veronika Pandilovska, Popovska Zsuzsanna, Lafazanova Ibolya, Danovska Klára és a többiek társaságában. Szívesen emlékszem rájuk, remélem Ők is. Már másnap érkezett egy e-mail: “Kedves János, Jamovszka Arhondula vagyok, az, aki tegnap leginkább zaklatta kérdésekkel. Elnézést kérek ha túlzásba vittem, remélem, nem vette rossz néven, de engem tényleg érdekelt. Szeretném még egyszer megköszönni a szép, meleg estét, amiben részünk volt. Az én címem: arhondula@telekabel.net.mk – Mellesleg hivatalos fordító is vagyok magyar, angol és görög nyelvből, ideírom a telefonszámomat, ha esetleg szüksége lenne rám: mobil: +389 70344 132 – Szívélyesen üdvözlöm és remélem, még találkozunk: Arhondula”
Magyar Emil és Eifert János felvételei
Macedóniai napló, Sveti Naum kolostor, 2009. január 18.
Ohridtól délre, mintegy 30 km-re, a tó partján található a Sveti Naum kolostor, – véleményem szerint – a világ egyik csodája. A XIV. században épült, eredetileg kórház-templom (bolnica), külön a nőknek és külön a férfiaknak elkülönített részekkel. Amikor az egyik szerzetest akartam fényképezni, és kértem hozzájárulását, kísérőm említette neki, hogy kiállításom most látható Skopjéban, a Nemzeti Galériában. “Tudom – válaszolta – láttam a TV-ben a megnyitóról készült anyagot, és hallgattam az Önnel készült interjút. Fényképezzen nyugodtan, megtiszteltetésnek vesszük, ha ilyen híres mester örökíti meg kolostorunkat…”
Hogy is szokták mondani? Hát én majd leültem ott helyben ennek hallatán.
Még mindig Ohridi tónál, a parton található a Sveti Naum kolostort csodáljuk. Közben szó esik az ország különböző problémáiról is. Macedónia vagy Makedónia? Már kiejteni sem könnyű anélkül, hogy egyes balkáni népek szemében ne gyúljon tűz e név hallatán. A szerbek, a bolgárok és a görögök is magukénak szeretnék tudni e régiót. Macedónia ma egy három részre szakadt ország: a macedónok jelentős része a bolgár és a görög határ túloldalán él. A macedón nemzet 50%-át teszi ki a Görögországhoz tartozó Égei-, 40%-át a mai országterületet adó Vardar-, és 10%-át a Bulgáriához tartozó Pirin-Macedónia. E megosztottság természetesen hosszú idő óta konfliktusokat szül. Az észak-görög tartomány neve Makedónia, nem véletlen, hogy a saját országukat Makedonija névvel illető macedónok 1991-ben Jugoszláviától függetlenné váló országát e néven Görögország nem kívánta elismerni, sőt blokád alá vette az országot. Két évre elzárta előle a szaloniki kikötőt, mely nemcsak Görögország, hanem Macedónia tengeri kapuja is.
Macedóniai napló, Radozda, Szent Mihály arkangyal sziklatemplom, 2009. január 17.
Az Ohridi tó a Balkán félsziget déli részén, északon Szerbiával, délen Görögországgal, keleten Bulgáriával, és nyugaton Albániával határos Macedónia délnyugati sarkában, Albániához és Görögországhoz közel helyezkedik el. A közelmúlt polgárháborús eseményei ellenére mindenütt jó a közbiztonság. Skopje felől érkezve, Strugánál érjük el a tavat. Struga a második legnagyobb tóparti város, itt indul útjára a Fekete-Drin, s itt ágazik el az Albánia felé vezető út is. Nem véletlen, hogy a város már régóta fontos kereskedelmi csomópont. Ma elsősorban a nyárvégi költőtalálkozóiról híres, valamint a városközeli, 15. századi Szent Bogorodica barlangtemplomról. Az Ohridi-tó feleakkora, mint a Balaton, de legnagyobb mélysége megközelíti a 300 métert, s ezzel Európa legmélyebb tava. A tó 700 méteres magasságban, hegyektől körbevett tektonikus medencében fekszik, s a világ legöregebb tavai között tartják számon. Mindezeknek köszönhetően különleges ökoszisztémával rendelkezik, nem véletlen, hogy az Unesco is felvette a világörökségek közé. Az itt élő állatfajok négyötöde csak itt él, számos endemikus faja közül a leghíresebb az ohridi lazac, de több tucat alacsonyabb rendű endemikus állatforma is él a vízben.
A mai nap fénypontja Radozda, a Szent Mihály arkangyal sziklatemplom volt, amelynek néhány freskója a XIII. századból való. A kulcsot a faluszéli Dvá Biseri (Két Gyöngy) fogadóból kértük el, ahol a végén pompás vacsora várt bennünket, és a híres ohridi lazacot tálalták fel. Hozzá egy tikvesi száraz, fehér bor, a Belan passzolt…