János Eifert - Photographer

Látogatás Kálmán Béla fotóművésznél, Boston, Massachusetts, USA, 2008. február 19.

2008.02.19.-Napló

Látogatás Kálmán Béla fotóművésznél, Boston, Massachusetts, USA, 2008. február 19.

Délelőtt későn ébredek, laza nap telefonokkal, képletöltéssel, meditációval. Fantasztikus ez az Internet, voice discount az ingyenes telefonálás lehetőségével, no meg a skype, Sárát is látom, videobeszélgetést folytatunk…

12h – Kálmán Béla mesterfotográfust látogatom meg, Éva és Gabi társaságában. Boston belvárosában lakik, jó környéken (1 Huntington Avenue, Trinity Place 1404, Boston, MA 02116 USA, Tel: +1 617 236 0040). Dolgozószobájában beszélgetünk, szóba kerülnek fotósok, a művészeti közélet, régi történetek, viccek, jópofaságok. Felidézzük találkozásunkat, egész pontosan 1999. június 3-át, amikor Budapesten, a Mai Manó Ház napfényműtermében, a Szövetség elnökeként Életmű-díjat adtam át neki. Képek kerülnek elő, korai korszakából, amelyek még mindig erősen hatnak: Lakatos Gabriella a Csodálatos mandarinban (Operaház, Budapest, 1955), A Hópelyhek tánca a Diótörő c. balettben (Budapest, 1954), Aszfaltozás (Andrássy út, Budapest, 1954), Munka után (Szilvásvárad, 1953). Saját könyveiből, albumaiból van vagy tucat. Közülük leginkább a kaktuszos könyve tetszik: Succulents – Nature’s Sculptural Wonders (Steven Hammer szövegével, Rizzoli, New York, 2001). Most a legutolsón dolgozik, csupa montázs, idegen fotókból. Kevésbé tetszik, akárcsak legutóbbi kötete, amiből egy példányt nekem dedikál: „Eifert János barátomnak, nagy barátságban, Béla Kálmán”. A paprikás fotóiból is kapok ajándékba egy nyomatot. Béla most nyolcvan éves, friss szellemmel és egyre nehezülő mozgással, és milliomos feleséggel. A Library-ban ebédelünk, meghívására. A kellemes beszélgetést követően elbúcsúzunk, én még fényképezek az egyetemi városban. Este megyek haza, villamossal, Riverside irány, Gábor értem jön a megállóba. Vacsora után dolgozom, hajnal felé kerülök ágyba. Kicsit fotótörténészkedek, szócikket írok, most éppen Kálmán Béláról.

2008.02.19.-Kálmán-Béla-Eif 2008.02.19.-Boston Eifert János felvételei

2008.02.19.-Kálmán-Béla

Kálmán Béla dolgozószobájában (Boston, Massachusetts, USA)

“Kálmán Bélát azon magyar fotográfusok között tartják számon, akik elmentek és külföldön csináltak karriert. A riport-, színházi- és táncfotóiról, színes táj-, műemlékfelvételeiről, növényekről zoommal, szűrőkkel manipulált közelképekeiről, utóbbi időben számítógéppel módosított fényképeiről híres fotográfus formajátékaiban eljut egészen az absztrakcióig. Témáit látványértékük szerint választja inkább, mintsem szociográfiai vagy egyéb szempontból. Képei igazi közönségfotók.

2008.02.19.-Kálmán-Béla-alá 2008.02.19.-Kálmán-Béla-kön  Kálmán Béla 1921. július 29.-én született Budapesten. 1939-ben, a Berzsenyi Gimnáziumban érettségizik, ahol tanárának, dr. Vajthó Lászlónak köszönhetően beleszeret a magyar nyelvbe és irodalomba. A nyelvi önképzőkör a diák elnöke, és ekkor még leginkább az írás, az újságírás érdekli. Apja, Kálmán Sándor, újságíróként dolgozik az Esti Kurírnál, neki köszönheti, hogy fényképész lett. Az ő ösztönzésére készíti első riportját egy mátyásföldi repülőtéren rendezett autós szépségversenyről, amelyet le is közölnek, az akkor már ismert fotóriporter, Bojár Sándor felvételeivel. Mindenáron újságírást akar tanulni, megpróbál Amerikába menni. Beiratkozik a Columbia Egyetem újságíró szakára, 1939. októberi kezdéssel fel is veszik az egyetemre, az első évi tandíjat befizeti, megkapja az útlevelét, de a sors közbeszól: Hitler megtámadja Lengyelországot, a franciák és az angolok hadat üzennek Németországnak, Magyarország elkötelezi magát a németek oldalán, az amerikai konzulátus felfüggeszti a vízumok kiadását. Kálmán Béla akkor még marad.

Kálmán-Béla-Életmű-díjátadá Egy régi kép, találkozásunkról: Kálmán Béla átveszi az Életmű-díjat (Magyar Fotográfusok Háza, Budapest, 1999. június 3.) A képen balról jobbra: Bilkei-Gorzó Magdolna (a Magyar Fotográfiai Múzeum munkatársa), Kincses Károly (a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója), az unoka, Kálmán Béla, a kitüntetett, Török András (a Magyar Fotográfusok Háza igazgatója), Hemző Károly fotóművész, Eifert János (a Magyar Fotóművészek Szövetsége elnöke), a díj átadója. (Mezey Béla felvétele)

“Elmegy fényképészinasnak Borsody Géza műtermébe, 1940-ben megkapja a segédlevelet. A Várkonyi Stúdióban kap állást, ahol harmadik, beosztott laboránsként kezdi, de később fő laboráns, felvételvezető lesz. 1944-ig asszisztensként dolgozik a Borsody műteremben is, színházi- és táncfotósként neve egyre ismertebbé válik a szakmában. 1945-ben önálló műtermet nyit az Anker palota ötödik emeletén, ahol műtermi portrékat, sztárfotókat, tánc- és színházi felvételeket készít, egyszerre nyolc társulat számára dolgozik. 1952-ben, az államosítás után a Fényképész Szövetkezethez kerül, az Oktogonnál, a 3. számú telep helyettes vezetőjeként dolgozik. 1956-ban Amerikába költözik. Kezdetben, Chicagóban, egy Wesley Browman nevű kommersz fotósnál dolgozik laboránsként, majd felvételvezetőként. 1957-től New Yorkban egy mail order katalógusküldő cég szerződteti, felvételvezetőként, közben megbízást kap a Life-tól, Hungarian a year after c. képriportjának az elkészítésére. Az anyag végül nem jelent meg, de a munka kapcsán többen felfigyelnek tehetségére. Rövid ideig egy New Jersey-i német fényképész stúdiójában dolgozik, majd 1959-ben Bostonba kerül, a Fayfoto reklámstúdióba. 1966-ban megvásárolja a műtermet, ahol addig dolgozott, főként alkalmazott- és reklámfotókat készít, elképzelése szerinti érdekes, új stílusban. Leteszi az állampolgári esküt, amerikai útlevelet kap, szabadon utazhat. 1980-ben műtermében saját galériát nyit, majd 1983-ban eladja a műtermet, azóta művészi elképzelései megvalósításán dolgozik.

1999-ben a Fotóművészet számára, Bacskai Sándor készítette interjúban így nyilatkozik: “Rájöttem, hogy a reklámfotózás a fiatal emberek szakmája, én hatvankét évesen kiöregedtem belőle. Attól kezdve azzal a céllal fényképezek, hogy művészi képeket alkossak. Megismerkedtem a digitális fényképezéssel is. A számítógép megváltoztatta a fotográfiát. Nincs vegyszerkeverés, nincs sötétkamra, az új idők fotósa tetszés szerint alkotja képeit. Ez nagy alkotói szabadság. Haladni kell a korral, és én boldogan tapasztalom, hogy képes vagyok megérteni ezt a forradalmi kort.

Albumokat készítettem, tizennyolc múzeumban őrzik képeimet – ki hitte volna ezt annak idején, az Anker közben? Eljutottam Dél-Amerikába, Kambodzsába, Japánba, Kínába, Izraelbe. És a kamerám velem utazik.”

Read more

Kínai holdújév ünnepe Bostonban, 2008. február 17.

Eifert a felvonulók között, Boston, 2008.02.17. (Photo: Lisa Horvath)

Kínai holdújév ünnepe, Boston, 2008.02.17. (Phozo: Eifert János) Eifert a zászlóval gyülekezőket fényképezi, Boston, 2008.02.17. (Photo: Lisa Horvath)

A kínai újév vagy holdújév (kínaiul: Chunjie, „tavaszünnep”) a világ népességének egynegyede számára az év legnagyobb ünnepe. Ha eljön az ideje, mind Kínában, mind a világ különböző pontjain található kínai kolóniákban napokra megáll az élet, mindenki az újévvel törődik, még az üzleti forgalom is leáll. Nincs ez másképp Bostonban se, ahol az ott élő kínaiak – ha nem sikerül hazatérniük Kínába – igyekeznek úgy megünnepelni a jeles napokat, mintha otthon lennének.  

Kínai holdújév ünnepe, Boston, 2008.02.17. (Photo: Eifert János) Kínai holdújév ünnepe, Boston, 2008.02.17. (Photo: Eifert János) Kínai holdújév ünnepe, Boston, 2008.02.17. (Phozo: Eifert János) Kínai holdújév ünnepe, Boston, 2008.02.17. (Photo: Eifert János)

A tavaszünnep időpontja – hasonlóan a mi húsvétunkhoz – évről évre változik, s még a kínaiak közül is kevesen vannak, akik pontosan tudják, hogy milyen elvek alapján. Az új év kezdetét bonyolult számításokkal határozzák meg, de az esetek többségére igaz, hogy a tavaszünnep az európai naptár február 4‑éjéhez legközelebb eső újhold napján van. Ez azt jelenti, hogy a tavaszünnep mindig január 21. és február 21. közé esik. A gyakorlatban a kínaiak a hivatalos naptárakból tudják meg, hogy az adott évben mikor tartják legnagyobb ünnepüket.

Kínai holdújév ünnepe, Boston, 2008.02.17. (Photo: Eifert János) Kínai holdújév ünnepe, Boston, 2008.02.17. (Photo: Eifert János) Eifert János és Lisa Horvath felvételei

A tavaszünnep a tavasz s egyben az új év kezdete, s mint ilyen, két célt szolgál. Egyrészt alkalom arra, hogy a nagycsaládok tagjai összegyűljenek, megajándékozzák és jókívánságaikkal elhalmozzák egymást. Másrészt pedig ilyenkor kell elbúcsúztatni az óévet, megszabadulni annak ártalmaitól, illetve ilyenkor lehet a jó szerencsét biztosítani az új évre is. (Wikipedia)

Gyülekezők-zászlókkal a kínai holdújév ünnepén, Boston, 2008.02.17. (Photo: Eifert János) Lovasrendőrök a kínai holdújév ünnepén, Boston, 2008.02.17. (Phozo: Eifert János)

Lisa a kínai étteremben, Boston, 2008.02.17. (Photo: Eifert János) Lisa Horvath felvétele Lizával egész nap fényképeztük az utcai jeleneteket, engem különösen az arcok érdekeltek. Este beülünk egy kínai étterembe, édes-savanyú levest, bambuszos-gombás csirkét, bundás banánt rendelek. Természetesen pálcikával eszem, stílusosan zárjuk a napot…

Mókus a parkban, csendélet az ablakomban. Boston és Needham, Massachusetts, USA, 2008. február 15.

Fényképezés, séta Bostonban, Gabival. A parkban egy mókus közelít meg bennünket, mogyoróra vár talán… Közben posta, vásárlás, napi dolgok. Késő délután érünk haza, Needham-be. Ablakomban elnézem az üvegeket, növényeket, amint a késődélutáni nap vöröses-sárgás-erőtlen fényében fürdenek… a csendélet emlékeket, képeket, arcokat idéz… gondolkodom, töprengek, tépelődök… haza gondolok, fájdalmas gyötrődés az egész…

 2008.02.15. Boston, belváros

Csendélet ablakomban, Needham 2008.02.15.-Ablakomból_7836 2008.02.15.-Ablakomból_7831

Szelektív hulladékgyűjtés, újrahasznosítás. Needham Recycling, 2008. febuár 14.

Szelektív hulladékgyűjtés, újrahasznosítás.  Needham Recycling, 2008. febuár 14.

Gázpalackok. Needham Recycling, MA, USA, 2008.02.14. (Photo: Eifert János) Gyógyászati-segédeszközök. Needham Recycling, MA, USA, 2008.02.14. (Photo: Eifert János) Monitorok. Needham Recycling, MA, USA, 2008.02.14. (Photo: Eifert János) Fémdobozok. Needham Recycling, MA, USA, 2008.02.14. (Photo: Eifert János) Az újrahasznosítás a gyűjtőneve mindazon tevékenységeknek, amelyek célja, hogy az ember által készített, tartós, nem természetes, főleg hulladékká váló anyagokat nyersanyaggá alakítsa át és olyan másodlagos, újra hasznosítható anyagokat állítson elő, amelyek segítik a természetes anyagok felhasználásának csökkentését. A tevékenységre használt angol szó, a recycling, jobban kifejezi, hogy anyagok környezettudatos körforgásáról van szó, a nyersanyag – késztermék – hulladék – nyersanyag stb. folyamatban. Ezen tevékenységen belül megkülönböztetjük a felhasznosítás (upcycling) és a lehasznosítás (downcycling) fogalmát, melyek az újrahasznosított anyagnak az eredetihez képesti minőségét fejezik ki. Az újrahasznosítás célja a Föld erőforrásainak kímélése, például, hogy kevesebb fát kelljen kivágni papírgyártás céljára, vagy kevesebb vasércet kibányászni acélgyártásra (pl. autógyártáshoz). Emellett fontos cél, hogy a természetbe kerülő hulladék mennyisége is csökkenjen.

Színes üvegek. Needham Recycling, MA, USA, 2008.02.14. (Photo: Eifert János) Needham Recycling, MA, USA, 2008.02.14. (Photo: Eifert János) Alufólia. Needham Recycling, MA, USA, 2008.02.14. (Photo: Eifert János) Műanyagpalackok. Needham Recycling, MA, USA, 2008.02.14. (Photo: Eifert János)  Tudjuk, hogy a szelektív hulladékgyűjtés a különféle hulladéktípusok anyagfajta szerinti különválogatása. Ezek az anyagok: fém, fehér üveg, színes üveg, papír, műanyag. A szelektív hulladékgyűjtés után következő „fázis” az újrahasznosítás, melynek során az összegyűjtött anyagból új anyagot hoznak létre, ezáltal elősegítve a környezet tisztulását. A szelektív hulladékgyűjtésnek létezik egy különleges fajtája is, melyben a használt elektronikai termékeket hasznosítják újra.

Szelektív-hulladékgyűjtőhely, Needham Recycling, MA, USA, 2008.02.14. (Photo: Eifert János) A Needham Recycling jó példa, ahogyan a lakosok valóban szelektív hulladékgyűjtést végeznek. A településen nincs szervezett szemétszállítás, mindenki saját maga gyűjti össze és különböző zsákokba osztályozva elviszi a telephelyre, ahol a megfelelő tárolókba dobja tartalmukat. Az osztályzott, összegyűjtött anyagokat – ha elérnek bizonyos mennyiséget – a helyszínen található gépek segítségével tömörítik, bálázzák. A hasznos anyagokat, eszközöket, tárgyakat – pl. orvosi-gyógyászati segédeszközök, ruhák, könyvek, stb. – el lehet hozni, használni.

Ruha, gyógyszer, adomány-gyűjtő. Needham Recycling, MA, USA, 2008.02.14. (Photo: Eifert János) Könyvek. Needham Recycling, MA, USA, 2008.02.14. (Photo: Eifert János)

Eifert János felvételei

Látogatás Kepes Györgynél. Cape Cod, Massachusetts, USA, 1985. július 20.

1985.07.19-20-naptár-Kepesnél 1985.07.20.-Cape-Code-USA-Eifert-Kepes-02 1985.07.20.-Cape-Code-USA-Eifert-és-Kepes Demjén Gábor felvételei

Látogatás Kepes Györgynél. Cape Cod, Massachusetts, USA, 1985. július 20.

Jung Zsenivel Bostonból érkezünk Kepes Györgyhöz, látogatóba. Demjén Gábor és Hidvégi Éva barátaim szervezték meg a találkozót, ami rendkívüli élmény volt.

Az elviselhetetlen nyári hőségben hűsítő teával fogadott bennünket, a fodormentalevélre, amelyen áttűzött a nap, élénken emlékszem ma is. A kis tóban, háza mellett, megmártózhattunk, meztelenül. Különös, hogy a látogatás pillanatai, mint képek, képsorok egy filmben a mai napig élénken megmaradtak bennem: rokonszenves arc, fáradt és mégis élénk tekintet… a hideg tea, fodormenta levéllel… a tóban fodrozódnak a hullámok… beszélgetés a teraszon… a látás nyelve, a világ új képe jut eszembe… figyelmesen nézi képeinket, megbecsülő véleményét megfontoltan, komolyan mondja el… keze finom ívet rajzol a térbe, képpé változik, fényképezőgép nélküli képpé, mint egy fotogram… a New York-i kiállításunk meghívóját tiszteletből átadom neki… búcsúzunk… utolsó mondata:  „Ha hazamentek, csókoljátok meg Magyarországot!” Képsor elhalványul…

Kepes-György-művei

De hát ki is ez a Kepes, aki 1906-ban született a magyarországi Selypen?

A Képzőművészeti Főiskolán 1924 – 1929 Csók István tanítványa volt. 1930-ban Moholy-Nagy László hívására Berlinbe ment, ahol megismerkedett a Moholy-Nagy környezetében megforduló Bauhaus eszméket hirdető művészekkel.

Egy ideig felhagyott a festészettel és új média felé fordult. Filmterveket, forgatókönyveket készített és a fotóhasználat újfajta lehetőségeit kutatta. Akikkel együtt dolgozott Walter Gropius, Luigi Nervi, Pietro Belluschi és Carl Koch. Üvegablakokat, mozaikokat, tűzzománc faliképeket festett, fém szobrokat, fényfalakat, programozott kinetikus műveket készített szerte a világban.

1935-től 1937-ig a fény és árnyék hatásaival ismerkedett, fotogramokat készített. 1937-ben Chicago-ba költözött, ahol Moholy Nagy Tervező Intézetének, Fény-Szín részlegét vezette. A Chicagoi éveket 1944-ben foglalta össze a Language of Vision (A látás nyelve) című munkájában. 1946-ban a vizuális tervezés professzora lett az amerikai Cambridge-i MIT(Massachusetts Institute of Technology) Építőművészeti és Tervezői karán. A MIT–es évek alatt tudományos és művészeti kapcsolatait a következő nevekkel lehet illusztrálni: Norbert Weiner, Buckminster Fuller, Rudolf Arheim, Marcel Breuer, Charles Eames, Erik Erikson, Walter Gropius és Jerome Wiesner.

1965-66 között kiadta a Vision and Value c. művet, ami egy hatkötetes gyűjteménye a szociális és természeti tanulmányoknak, építőművészetnek, valamint kritikákat tartalmaz a látás nyelvéről. Mai szemmel közelít a művészet és technológia kapcsolatához. 1966-ban indítványozta a szoros együttműködést a művészek és tervezők között, akik együtt dolgoznának az építőművészetben, városrendezésben, instrumentális alkotások létrehozásában. 1967 őszén Cambridge-ben megnyílt a Center For Advanced Visual Studies (a Haladó Vizuális Tudományok Központja), ahol 1974-ig, nyugdíjba vonulásáig Kepes volt az igazgató.

1978-ban és 1979-ben jelentek meg magyarul A látás nyelve és A világ új képe a művészetben és a tudományban című munkái. Az 1980 utáni években kezdődnek meg hazai kiállításai.

1991-ben adományozta Eger városának több, mint 200 alkotását. Hagyatékának ez a jelentős része Egerben, a Vitkovics Házban állandó kiállításon látogatható, s ehhez is kötődnek a városban immár hagyományosan megszervezett nemzetközi fényszimpóziumok.

 Kepes-Bostoni-kikötő-fényte Kepes György: A bostoni kikötő komplex ökológiai fénykörnyezetének terve, 1964 – 1965 / György Kepes: Plan of the complex ecological ligth environment for the Boston Harbor, 1964-1965.