Deutsche Zeitung für Rumänien

http://www.adz.ro/artikel/artikel/tanz-der-fotografien/

Tanz der Fotografien

Ausstellung Ars Poetica im Ungarischen Kulturinstitut „Balassi“ in Bukarest

Von: Nina May

Dienstag, 19. Januar 2016

17 Jahre lang bestimmte der Tanz sein Leben – dann verschrieb er sich der unbewegten Welt. Der Beobachtete wurde zum Beobachter, der Bewegte zum stillen Zentrum. Um ihn herum wirbeln Tänzer: ein roter Nebelkreis, aus dem nackte Füße ragen. Flüsse ziehen glucksend und blubbernd vorüber. Schafe drängen sich aus allen Richtungen wuselnd um den Hirten. Langes Hundefell umspielt fliegende Läufe, die sich im Schleier der Unschärfe verlieren – nur die dem Betrachter zugewandte Nase ist gestochen scharf. Behände friert er Bewegungen ein, taut Erstarrtes wieder auf: scharf – unscharf, statisch – belebt. In János Eiferts Fotografien behält jedes Element seine eigene Zeit.

„Fotografie ist ein Spiel – doch ein ernstes“, versichert der Künstler auf der Vernissage der im Ungarischen Kulturinstitut „Balassi“ eröffneten Fotoausstellung Ars Poetica, die dort noch bis zum 5. Februar besichtigt werden kann. Anlass für die jährlich am 11. Januar stattfindende Veranstaltung ist das Gedenken an den Geburtstag des Fotografen Carol Popp de Szathmary (11.1.1812), auch Maler und Lithograf. An Vielseitigkeit steht ihm der 1943 in Hódmezövásárhely in Ungarn geborene Eifert nicht viel nach: Neben seinem Beruf als Fotograf – 169-mal prämiert, mit Ausstellungen von Ungarn über Litauen bis nach Kanada, 150 individuelle und 650-mal als Teil einer Gruppe – ist er auch Kursleiter in Seminaren, Universitätsprofessor, Journalist und Buchautor. Und gesteht doch: „Bis heute bin ich Amateur geblieben!“ Denn sehen muss man mit dem Herzen – immer wieder neu.

Im Saal wimmelt es von Fotografen, die das längst auf Polaroid Gebannte mit ihrem Bändiger zusammen einzufangen suchen. Bäume strecken ihre knorrigen Arme gen Himmel, Feuer prasselt in den Sonnenuntergang hinein, eine Tänzerin streckt sich mit erhobenem Bein, ihren jauchzenden Säugling hoch über den Kopf hinaus haltend. „Meine Frau, mein Sohn“, verrät der fünfmal verheiratete, fünffache Vater, Resultat eines intensiven Lebens. In 33 Ländern hat er bisher fotografiert. Lieblingsthema gibt es keines. Doch spiegelt sich in der Fotografie ein Teil seiner Biografie: Geboren in der endlosen Leere der Puszta, in der kargen Zeit des Zweiten Weltkrieges, entdeckte er zuerst die Freuden des Tanzes und der Musik, dann die des Experimentierens. „Eine Zeit lang habe ich sogar Radios gebaut, mit einer Kartoffel statt Batterien“, lacht er.

Aktfotografie, Naturszenen, Menschen oder Tiere, sogar Schimmel darf in seiner Fotografie eine Rolle spielen. Der jedoch nicht vor der Linse, sondern als ungenannter Mitautor, scherzt der Künstler und verweist auf eine Landschaftsszene mit apartem Farbenspiel: Das ursprüngliche Foto war im Keller überschwemmt worden, ist dort vergammelt – und wurde später neu in Szene gesetzt. Das immer wieder Neue reizt den Fotografen: Es wird zum einzigen beständigen Element, neben dem Tanz. Übermütig steppt der 73-Jährige ein paar Schritte und wirbelt eine kunterbunt gekleidete Dame herum, die überrascht aufjauchzt.

Auf einmal erobern Klänge die Aufmerksamkeit: Zu Vangelis‘ „Conquest of Paradise“ flackern Bilder und Collagen über den Schirm. Mit der Diaporama-Technik hat sich Eifert bereits seit 1985 einen Namen gemacht. Den Szenen aus der Natur folgt eine lustige Sequenz: Gesichter mit eigenen, dann fremden, mal umgekehrten, mal vertauschten Augen, und zwischen all den Gesichtern – Scherzkeks! Wer hat’s gemerkt? – blitzt auf einmal ein blankes Hinterteil auf.

Was Fotografie für den Fotografen bedeutet? „Sie erzählt wie eine Sprache“, begeistert sich Eifert. „Und hält Bewegungen fest, bevor sie wie ein weiterflatternder Schmetterling für immer verloren gehen.“

EIFERT János: ARS POETICA c. kiállítása a Román Fotográfia Napja alkalmából

A Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet hagyományaihoz hűen idén is több fotográfiai rendezvényt szervez a Román Fotográfia Napja (Szathmári Pap Károly születésnapja) alkalmával. 2016-ban EIFERT János, a fotóművészet világviszonylatban is méltán ismert és elismert képviselője a vendégünk.

Szathmári Pap Károly születésnapján, január 11-én, hétfőn 19 órakor a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet kiállítótermeiben nyitjuk meg ARS POETICA. A klasszikustól a modernig – válogatás 50 év fotóiból című kiállítását. A megnyitó alkalmával Eugen NEGREA, a Román Fotóművészek Szövetségének elnöke méltatja a fotóművészt. Eifert János rövid diaporáma előadást tart a kiállításmegnyitó alkalmával.

„Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék. És persze jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. Nézni – látni – láttatni; ez a képíró (fotográfus) feladata, miközben ellensúlyoz a képzelet és valóság határán.” – vallja Eifert János fotóművész az Ars Poetica című albumában, mely a kiállítás címadója is.

Eifert János munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokféle irányban próbálkozik. Sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc-, aktfotói, természetképei és az alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik. 150 önálló kiállítása volt, 650 csoportos kiállításon szerepelt, 168 díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel. A világ 33 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelentek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, az elektronikus sajtóban, interneten. Filmekben, televíziós műsorokban, színpadi látványként, színházi díszletként gyakran használták fel fotóit, ő maga is gyakran jelent meg különböző film- és TV-műsorokban, sorozataiban. Számos fotóalbumhoz, kiállítási katalógushoz írt bevezetőt, előszót, nyitott meg kiállításokat, tartott előadásokat, amelyeknek megírt szövegét dokumentálta.

Radio France International – Bukaresti beszélgetés a magyar fotográfiáról, 2016. január 13.

Egy órás “élő” a bukaresti RFI-ben. Kósa Andrással és Eifert Jánossal Michaela Dedeglou beszélgetett. Bara Hajnalka kitűnő szinkrontolmács volt.
A Bukaresti Magyar Intézetben bemutatott ARS POETICA című kiállításom csak ürügy volt az egyórás beszélgetésre. Sokkal jelentősebb témák kerültek szóba: a világhírű magyar származású fotográfusok (Brassai, Robert Capa, André Kertész, Lucien Hervé, Moholy-Nagy és mások), és az itthon maradottak… a hazai művészeti közélet, a fotográfia iskolái és intézményei (pl. MOME, Kaposvári Egyetem, Magyar Fotográfiai Múzeum, Mai Manó Ház, Capa-központ), a fényképezés népszerűsége, elismertsége és szervezetei (Magyar Fotóművészek Szövetsége, MAOE, MAFOSZ, Magyar Fotóművészek Világszövetsége), és még sok-sok más téma. Természetesen a személyes érintettségem okán, magamról is beszélhettem…

Olasz Ági és Eifert János felvételei

Kósa András László igazgató – többek között – a Bukaresti Magyar Intézet gazdag programjáról beszélt. Innen tudtam meg, hogy a február 5-én záró kiállításomat követően Nádas Péter író fotókiállítása lesz látható, közel egy év múlva pedig Korniss Péter kiállítása… ha már a fotográfiáról beszélünk…
Az élő adás közben volt néhány emlékezetes pillanat. Az egyik, amikor Michaela Dedeoglu a beszélgetés során megkérdezte, hogyan készült a TRIPTICHONS c. sorozatom, a válaszom azonnal ment ki az éterbe: “1969-ben, a Honvéd Együttes franciaországi turnéján során Colmar-ban jártunk, ahol az Unterlinden Múzeumban láthattam Mathias Grünewald un. issenheimi szárnyasoltárát. Matthias Grünewald fő műve eredetileg az isenheimi antonita kolostor kórházának templomában volt, de kivételes alkalmakkor társzekéren más helyekre is elvitték. Engem nem is annyira az összecsukható szerkezete, hanem a hármas tagolása ragadott meg. Negyven évvel később erre alapozva készítettem a hármastagolású képeimet, amelyekből HÁRMASKÉPEK / TRIPTICHONS címmel egy egész kiállításra való sorozatot állítottam össze.” Amikor ezek a mondatok elhangoztak élőben, Michaela Dedeoglu az üvegen át mutatta felém azt a művészeti folyóiratot, amelyben oldalakon át a szóban forgó issenheimi szárnyasoltár reprodukcióit mutatták be, és ez éppen szerkesztői asztalán hevert. Micsoda véletlen!

Jurnal de Bucuresti

POSTED BY: JBC 12 IANUARIE, 2016

http://www.jurnaldebucuresti.com/2016/01/12/evenimente-fotografice-la-institutul-maghiar-din-bucuresti-invitat-eifert-janos/

Evenimente fotografice la Institutul Maghiar din Bucuresti. Invitat: Eifert János

Institutul Balassi – Institutul Maghiar din Bucureşti – organizează în fiecare an evenimente fotografice cu ocazia Zilei Fotografiei în România (ziua de naştere a lui Szathmári Pap Károly – Carol Popp de Szathmári). În acest an invitat este artistul fotograf EIFERT János, unul dintre cei mai cunoscuţi artişti fotografi contemporani maghiari, personalitate marcantă a artei fotografice mondiale.

Cu această ocazie luni, 11 ianuarie 2016 a avut loc vernisajul expoziţiei de fotografie ARS POETICA. De la clasic la modern – selecţie din fotografiile unei jumătăţi de veac.

Miercuri, 13 ianuarie 2016, ora 18:00 fotograful-pedagog EIFERT János și cheful ORBÁN Ferenc vor susţine un workshop Photo & Food / Food Photo, în cadrul căruia fotograful le va înlesni participanţilor accesul la o experienţă inedită în food photography şi împreună cu bucătarul vor explica în detaliu nu numai compoziţia unei imagini bune, dar şi acele elemente care nu ţin de fotograf, cum ar fi compoziţia unei mese si ideile creative în aranjarea mâncării pe platou.

***

„Pentru mine fotografia este un joc. Un joc foarte serios. Înseamnă cunoaşterea lumii, întâlniri, noi sarcini şi libertatea de a-mi comunica gândurile prin limbajul meu propriu vizual. A privi – a vedea – a vizualiza; aceasta este menirea (sarcina) fotografului, în timp ce încearcă să păstreze echilibrul la limita imaginaţiei şi a realităţii.” – declară Eifert János în albumul său, care poartă acelaşi titlu cu expoziţia – ARS POETICA.

Opera lui EIFERT János nu poate fi clasificată în categorii de stil unitare. Este un artist polivalent care experimentează şi inovează mereu. A devenit cunoscut datorită fotografiilor sale despre dansatori şi natură, datorită nudurilor şi fotografiilor aplicate. Este profesor, susţine prelegeri, scrie cărţi de specialitate şi lucrează ca expert în fotografie. A avut 150 de expoziţii individuale, a participat la 650 expoziţii de grup, a obţinut 169 de premii, premii speciale şi diplome. A fotografiat în 33 de ţări ale lumii, din aceste fotografii şi celelalte lucrări tematice înfiinţând o arhivă de o valoare inestimabilă. Fotografiile, fotoreportajele, scrierile sale apar sistematic în revistele, cărţile, publicaţiile, presa electronică din Ungaria şi din lume, respectiv pe internet. Fotografiile sale au fost folosite adesea în filme, emisiuni de televiziune, ca decor în spectacole de teatru, însuşi fotograful apărând în diferite emisiuni şi seriale despre filme şi televiziune. Este autor al multor introduceri şi prefeţe de albume foto şi cataloage de expoziţii, a vernisat numeroase expoziţii şi a susţinut prelegeri documentând aprofundat textele scrise, este un pedagog desăvârşit, ţinând cursuri la cele mai înalte şcoli de artă fotografică din lume. Lucrări ale lui Eifert János se află în colecţia unor importante muzee din Ungaria, dar pot fi văzute şi la Collection Historique FIAP, Bruxellesszel, Belgium, Schlossmuseum, Quedlinburg, Germania, Fundus des 1. Österr. Willy Hengl Foto-Kabinettes, Traun, Austria, Colecţia Gernsheim (Austin, Texas, USA).

Orbán Ferenc şi-a început cariera ca ziarist, dar nu-i era străină nici gastronomia, căci în cariera sa de ziarist a redactat o perioadă de timp şi o pagină tematică de gastronomie. Dar asemenea feciorilor din basmele populare secuieşti, odată şi-a luat zborul către Anglia, de unde s-a întors peste câţiva ani ca bucătar profesionist, propunându-şi revoluţionarea bucătăriei secuieşti. Nu este primul şi poate nici ultimul – dacă ne gândim la Kövi Pál (sau Paul Kovi), căci directorul de odinioară, apoi proprietarul Four Season (împreună cu Margittai Tamás, sau Tom Margittai) au promovat bucătăria transilvăneană în lume cu volumul lor intitulat Erdélyi lakoma (Ospăţ transilvan). Orbán Ferenc a absolvit The Bournemouth and Poole College din Anglia, apoi a lucrat alături de renumitul Marco Pierre White (primul chef-bucătar al lui Gordon Ramsey) la Marco Pierre White Wheeler’s of St. James’ restaurant Yateley în Camberley. În vara anului 2013 a revenit acasă, în prezent încercând să-şi împlinească visul ca liber-profesionist, alături de Harmopan Bistro din Miercurea Ciuc. Orbán Ferenc declară că„Gastronomia este parte a culturii, iar despre cultură spunem că însumează acele cunoştinţe organizate şi depozitate în instituţiile prin care societatea răspunde la provocările mediului.” (A rántott húson túl, szekelyhon.ro). El va pregăti bucatele alese pentru workshopul de food fotography din 13 ianuarie.

Detalii pe: www.bukarest.balassintezet..hu/ro/

Radio Romănia, Marţi, 12 Ianuarie 2016

http://www.romania-actualitati.ro/expozitia_ars_poetica_deschisa_la_institutul_maghiar_din_bucuresti-85344

Expoziţia “Ars poetica”, deschisă la Institutul Maghiar din Bucureşti

Expozitia “Ars poetica. De la clasic la modern – selectie din fotografiile unei jumatati de veac” este deschisa la Institutul Balassi – Institutul Maghiar din Bucuresti.

Fotografiile sunt realizate de Eifert Janos un cunoscut si apreciat artist contemporan din Ungaria si o personalitate a lumii arte fotografice mondiale.

Selectia cuprinde cateva din primele fotografii, in alb si negru, cu dansatori, una dintre ele fiind din 1968.

Incepand din acest an participa la expozitii nationale si internationale de fotografie, iar din 1972 isi prezinta individual lucrarile in tari printre care se afla Franta, Austria, Canada, Germania, Italia, Belgia, Elvetia si Statele Unite ale Americii.

A fost distins cu 169 de premii, unul fiind obtinut in 1991, pentru cea mai buna executie fotografica, la festivalul Munichmultimedia din Munchen.

Incepand din anul 1985 a fost preocupat de diaporama. In prezent Eifert Janos tine cursuri, scrie carti si lucreaza ca expert in domeniul fotografiei.

Expozitia “Ars Poetica. De la clasic la modern – selectie din fotografiile unei jumatati de veac” cuprinde lucrari din toate etapele creatiei autorului.

Ele pot fi vazute pana in 7 februarie. Expozitia a fost organizata cu ocazia Zilei Artei Fotografice in Romania sarbatorita in 11 ianuarie.

Data reprezinta ziua nasterii lui Carol Popp de Szathmary, pictor si grafician maghiar din Transilvania.

Acesta a trait intre 1812 si 1887 si este recunoscut ca fiind primul fotograf al Romaniei si printre cei dintai fotoreporteri de razboi ai lumii.

Fotografii realizate de artistul maghiar Eifert Janos

Román Rádió Románia, 2016. január 11.  14:17

Eifert János: Ars poetica

Eifert János: Ars poetica

A Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet hagyományaihoz hűen idén is több fotográfiai rendezvényt szervez a Román Fotográfia Napja alkalmával. 2016-ban Eifert János, a fotóművészet világviszonylatban is méltán ismert és elismert képviselője az intézet vendége. Szathmári Pap Károly születésnapján, azaz ma este 19 órakor a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet kiállítótermeiben nyitják meg meg Ars Poetica. A klasszikustól a modernig – válogatás 50 év fotóiból című kiállítását. A megnyitó alkalmával Eugen Negrea, a Román Fotóművészek Szövetségének elnöke méltatja a fotóművészt.Eifert János rövid diaporáma előadást tart a kiállításmegnyitó alkalmával.A művésszel Darvas Enikő kolléganőm készített interjút, ebből hallanak ma egy rövid ízelítőt. A teljes interjút a Mozaik jövő keddi műsorában hallgathatják meg. Eifert János fotóművészt hallják:

ALLEVENTS.IN BUCHAREST, 2016. január 8.

http://allevents.in/bucharest/eifert-j%C3%A1nos-ars-poetica/1547387098918881

EVENT DETAILS

EIFERT JÁNOS: ARS POETICA

Eifert János: Ars poetica
De la clasic la modern – selecţie din fotografiile unei jumătăţi de veac
vernisaj

Institutul Balassi – Institutul Maghiar din Bucureşti – organizează si de data aceasta, ca în fiecare an, evenimente fotografice cu ocazia Zilei Fotografiei in România (ziua de naştere a lui Szathmáry Pap Károly – Carol Popp de Szathmári). În 2016 îl vom avea ca invitat pe domnul EIFERT János, unul dintre cei mai cunoscuţi artişti fotografi contemporani, personalitate marcantă a artei fotografice mondiale.
Evenimentul va avea loc pe data de 11 ianuarie 2016, ora 19 prin vernisajul expoziţiei ARS POETICA la Institutul Balassi – Institutul Maghiar din Bucureşti. Expoziția va fi vernisată de Eugen Negrea, președintele AFIAP România.
„Pentru mine fotografia este un joc. Un joc foarte serios. Înseamnă cunoaşterea lumii, întâlniri, noi sarcini şi libertatea de a-mi comunica gândurile prin limbajul meu propriu vizual. A privi – a vedea – a vizualiza; aceasta este menirea (sarcina) fotografului, în timp ce încearcă să păstreze echilibrul la limita imaginaţiei şi realităţii.” – declară Eifert János în albumul său care poartă acelaşi titlul cu expoziţia: ARS POETICA.

Eifert János: Ars poetica
A klasszikustól a modernig – válogatás 50 év fotóiból
kiállításmegnyitó

A Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet hagyományaihoz hűen idén is több fotográfiai rendezvényt szervez a Román Fotográfia Napja (Szathmári Pap Károly születésnapja) alkalmával. 2016-ban EIFERT János, a fotóművészet világviszonylatban is méltán ismert és elismert képviselője a vendégünk.
Szathmári Pap Károly születésnapján, január 11-én, hétfőn 19 órakor a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet kiállítótermeiben nyitjuk meg ARS POETICA. A klasszikustól a modernig – válogatás 50 év fotóiból című kiállítását. A megnyitó alkalmával Eugen NEGREA, a Román Fotóművészek Szövetségének elnöke méltatja a fotóművészt. Eifert János rövid diaporáma előadást tart a kiállításmegnyitó alkalmával.
„Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék. És persze jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. Nézni – látni – láttatni; ez a képíró (fotográfus) feladata, miközben ellensúlyoz a képzelet és valóság határán.” – vallja Eifert János fotóművész az Ars Poetica című albumában, mely a kiállítás címadója is.

BALASSI INTÉZET – http://www.bukarest.balassiintezet.hu/ro/photo-food-food-photo/

miercuri, 13 ianuarie 2016, 18.00

Photo&Food / Food Photo

workshop

Institutul Balassi – Institutul Maghiar din Bucureşti – organizează cu ocazia Zilei Fotografiei in România (ziua de naştere a lui Szathmáry Pap Károly – Carol Popp de Szathmári). În 2016 îl vom avea ca invitat pe domnul EIFERT János, unul dintre cei mai cunoscuţi artişti fotografi contemporani, personalitate marcantă a artei fotografice mondiale.

Evenimentul va avea loc pe data de  workshop Photo&Food / Food Photo, ţinut de fotograful EIFERT János şi bucătarul ORBÁN Ferenc. Participanţii vor avea ocazia să primească sfaturi şi să inveţe la faţa locului despre fotografierea de mâncăruri deosebite (food photography) din experienţa unuia dintre cei mai cunoscuţi fotografi maghiari din lume.

Fotograful le va înlesni participanţilor la workshop să aibă acces la o experienţă inedită în food photography. El – împreună cu bucătarul ORBÁN Ferenc – va explica în detaliu nu numai compoziţia unei imagini bune, dar şi acele elemente care nu ţin de fotograf, cum ar fi compoziţia unei mese, ideile creative în aranjarea mâncării pe platou. Va explica tehnicile de iluminare, efectele speciale, post-procesarea fotografiilor:

– aranjamentul produselor;

– aşezarea luminilor (principală, secundară şi de efect) în cercul de lumini;

– analiza imaginilor digitale;

– pregătirea imaginilor pentru tipar;

– editare şi procesare imagini digitale.

Pentru detalii şi înscrieri vă rugăm să trimiteţi un e-mail la adresa: bumkk@bumkk.ro

Biografie

Opera lui EIFERT János nu poate fi clasificată în categorii de stil unitare. Este un artist polivalent care experimentează şi inovează mereu. A devenit cunoscut pentru fotografiile sale despre dansatori şi natură, nud şi fotografii aplicate. Este profesor, susţine prelegeri, scrie cărţi de specialitate şi lucrează şi ca expert in fotografie. A avut 150 de expoziţii individuale, a participat la 650 expoziţii de grup, a obţinut 169 de premii, premii speciale şi diplome. A fotografiat în 33 de ţări ale lumii, din aceste fotografii şi celelalte lucrări tematice înfiinţând o arhivă de o valoare inestimabilă. Fotografiile, fotoreportajele, scrierile sale apar sistematic în revistele, cărţile, publicaţiile, presa electronică din Ungaria şi din lume, respectiv pe internet. Fotografiile sale au fost folosite adesea în filme, emisiuni de televiziune, ca decor în spectacole de teatru, însuşi fotograful apărând în diferite emisiuni şi seriale despre filme şi televiziune. Este autor al multor introduceri şi prefeţe de albume foto şi cataloage de expoziţii, a vernisat numeroase expoziţii şi a susţinut prelegeri documentând aprofundat textele scrise.

Eifert János s-a născut la Hódmezővásárhely în 1943. În perioada 1960-78 a fost dansator profesionist al Ansamblului Honvéd. În anul 1968 începe să participe cu succes la expoziţii naţionale şi internaţionale, fiind distins printre altele cu premiile Europa ´77, Honoris golden eye, Placheta Niépce şi mai multe medalii de aur Fiap, Grand Prix, fiind deţinător şi a 27 de Internationaler Willy-Hengl-Preis. În 1972 are expoziţii individuale în Ungaria, Austria, Belgia, Franţa, Canada, Lituania, Germania, Italia, Rusia, Elveţia, Slovacia şi în SUA. În 1984 este directorul artistic al taberei internaţionale de creaţie fotografică Sebesvíz Workshop. Ca invitat susţine sistematic seminarii în străinătate, precum la Universitatea de grafică din Viena (graphische bundes- lehr- und versuchsanstalt, wien), la 1. werkschule für fotografie, soltau, focus fotoschule, appi (arbeitskreis portrait photographie internat.), etc. Din 1985 este preocupat de diaporamă: cu lucrările sale intitulate Hard rocks, Volt egyszer egy falu (A fost odată un sat), Helyzetjelentés (Raport de situaţie), Replayed time, Bemutatom a feleségem (V-o prezint pe soţia mea), Maszkok (Măştile), Tűztánc (Dansul focului) şi Bemutatkozás (Prezentare) a obţinut marele premiu, medalia de aur şi Premiul I la cele mai importante AV festivaluri din lume. Din 1989 este artist fotograf liber-profesionist.

În 1991 obţine premiul pentru cea mai bună execuţie fotografică la Festivalul Munichmultimedia din München. În 1992 susţine o seară de diaporamă la Paris, la Studioul Raspail, cu titlul Un soir, un auteur, la invitaţia Ptt Photo Ciné Club Paris, apoi participă la un turneu în Belgia şi Austria.

În 1993 revine în Franţa cu o expoziţie individuală: Mois de la Photo la Palais du Roi de Rome, Rambouillet, şi ajunge pe primul loc în topul diaporamă al FIAP (Federation International d’Art Photographie). În perioada 1993-97 este preşedintele Clubului Fotografic Nimród, în 1994 susţine un turneu de prelegeri în Regatul Unit al Marii Britanii şi Irlandei de Nord, la invitaţia Royal Photographic Society, apoi în Germania, Austria şi Italia. În perioada 1997-2000 urmează o serie de expoziţii individuale retrospective la Budapesta, Franfurt/Oder, Pécs, Kecskemét, Veszprém, Hódmezővásárhely, Târgu Mureş, Salgótarján. În 1997 este ales preşedinte al Uniunii Fotografilor Maghiari. În 1998 este directorul artistic şi organizatorul expoziţiei Dansul în arta fotografică în cadrul primei ediţii a Săptămânii fotografiei din Ungaria, iar în 1999 este preşedintele curatoriumului celei de-a doua ediţii a Săptămânii fotografiei din Ungaria. În anul 2000 iniţiază şi fondează colecţia şi documentaţia de artă fotografică contemporană creată de Biblioteca Naţională Széchényi şi Uniunea Artiştilor Fotografi Maghiari, şi totodată este director la festivalul Luna fotografiei 2000 şi vicepreşedinte Hungart.

Lucrări ale lui Eifert János se află în colecţia unor importante muzee din Ungaria, dar pot fi văzute şi la Collection Historique FIAP, Bruxellesszel, Belgium, Schlossmuseum, Quedlinburg, Germania, Fundus des 1. Österr. Willy Hengl Foto-Kabinettes, Traun, Austria, Colecţia Gernsheim (Austin, Texas, USA).

———————————————–

BALASSI INTÉZET – http://www.bukarest.balassiintezet.hu/hu/2016-januar-13/

2016. január 13., szerda, 18.00

Photo&Food / Food Photo

workshop

A Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet hagyomány hűen idén is fotográfiai rendezvényeket szervez a Román Fotográfia Napja (Szathmári Pap Károly születésnapja) kapcsán. 2016-ban meghívottunk Eifert János, aki szakmájának, művészetének egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége.

E rendezvények keretében a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet székházában Eifert János fotóművész és Orbán Ferenc szakács Photo&Food / Food Photo workshopjáravárjuk az érdeklődőket. A résztvevőknek alkalmuk nyílik a helyszínen ellesni az ételfotózás titkait, és elsajátítani ezt a tudományt a világszinten egyik legismertebb magyar fotóművész előadása során.

A fotóművész a workshop keretében bevezeti az érdeklődőket a food photography „tudományába”. Orbán Ferenc szakács segítségével részletesen elmagyarázza a jó kép kompozícióját, de azokat az elemeket is, amelyek nem fotográfusfüggők, például egy menü összeállítása, az ételek kreatív elrendezése és díszítése. Ugyanakkor bevezeti az érdeklődőket a fénytechnikákba, az effektusok használatába és a fényképek utófeldolgozásába.

További információk és jelentkezés a következő e-mail címen: bumkk@bumkk.ro
Életrajz

Eifert János munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokféle irányban próbálkozik. Sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc-, aktfotói, természetképei és az alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik. 150 önálló kiállítása volt, 650 csoportos kiállításon szerepelt, 168 díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel. A világ 33 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelentek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, az elektronikus sajtóban, Interneten. Filmekben, televíziós műsorokban, színpadi látványként, színházi díszletként gyakran használták fel fotóit, ő maga is gyakran jelent meg különböző film- és TV-műsorokban, sorozataiban. Számos fotóalbumhoz, kiállítási katalógushoz írt bevezetőt, előszót, nyitott meg kiállításokat, tartott előadásokat, amelyeknek megírt szövegét dokumentálta.
Eifert János 1943-ban született Hódmezővásárhelyen. 1960-1977. között a Honvéd Táncegyüttes hivatásos táncosa. 1968-tól nagy sikerrel vesz részt magyarországi és nemzetközi kiállításokon, diaporámafesztiválokon, melyeken jelentős díjakat nyert: Grand Prix-k, FIAP arany-, ezüst- és bronzérmek; Honoris Golden Eye, Niépce plakett, 1977-ben Europa ’77 díj és Willy_Hengl-Preis. 1972-től Magyarországon kívül Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban, Kanadában, Litvániában, Németországban, Olaszországban, Oroszországban, Romániában, Svájcban, Szlovákiában és az USA-ban vesz részt egyéni kiállításokon. 1984-ben a Sebesvíz nemzetközi fotóművészeti alkotótábor művészeti vezetője. Meghívottként rendszeresen tart szemináriumokat külföldön, mint például Höhere Graphische Bundes- Lehr- und Versuchstanstallt, Wienn, 1. Werkschule für Fotografie, Soltau, Focus Fotoschule, APPI (Arbeitskreis Portrait Photographie Internat.) 1985-től diaporámákat is készít. Hard Rocks (1985), Visszapergetett idő (1987), Volt egyszer egy falu (1988), Helyzetjelentés (1989), Velencei karnevál (1989), Bemutatom a feleségem (1990), Tűztánc (1991), Maszkok (1992), Bemutatkozás (1995) című műveivel a világ rangos nemzetközi diaporáma-fesztiváljain számos, díjat, grand prix-t nyer. 1989 óta szabadfoglalkozású fotóművész. 1987-ben a Munich MultiMedia Festival-on Tűztánc c. diaporámája a legjobb fényképezés díját kapja. 1992-ben a Ptt Photo Ciné Club Paris meghívására Un soir, un auteur címmel diaporáma estet tart, majd belgiumi és ausztriai turnén vesz részt. 1993-ban egyéni kiállítással tér vissza Franciaországba, és a FIAP (Federation International d’Art Photographie) diaporáma topjának első helyére kerül. 1993-97. között a Nimród Fotóklub elnöke, 1994-ben a Royal Photographic Society meghívására az Egyesült Királyságban turnézik, majd Németországban, Ausztriában és Olaszországban tart előadást. 1997-2000. között több egyéni retrospektív kiállítása van Budapesten, Frankfurt/Oder, Pécsen, Kecskeméten, Veszprémben, Hódmezővásárhelyen, Marosvásárhelyen és Salgótarjánban. 1997-ben a Magyar Fotóművészek Szövetsége elnökévé választják. 1998-ban az Első Országos Fotóhét művészeti vezetője; Tánc a fotóművészetben c. kiállítás kurátora, majd 1999-ben az Országos Fotóhét kuratóriumának elnöke. Az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Fotóművészek Szövetsége által 2000-ben létrehozott Jelenkori Fotóművészeti Gyűjtemény és Dokumentáció ötletadója és társalapítója, illetve első művészeti vezetője, és a HUNGART alelnöke.
Eifert János alkotásai jelentős magyarországi múzeumok gyűjteményeiben láthatók, de bekerültek külföldi gyűjteményekbe is, mint például a Collection Historique FIAP, Brüsszel, Belgium, Schlossmuseum, Quedlinburg, Németország, Fundus des 1. Österr. Willy Hengl Foto-Kabinettes, Traun, Ausztria, Gernsheim (Austin, Texas, USA).

A romániai Érmihályfalva, Bihar megyei kisváros, a megye észak-nyugati határán terül el, fontos vasúti és közúti csomópont Nagyvárad és Szatmár között, ugyanakkor nemzetközi határátkelő Magyarország irányába közúton és vasúton egyaránt.
Az 1992-es népszámlálási adatok szerint Érmihályfalvának 10.438 lakosa van, amelyből 8832 magyar, 1340 román, 213 cigány és 23 más nemzetiségű.
Most a cigány nemzetiségűeket kerestük meg, akik a hagyományokat átörökítő, de lényegében mai “városi” viseletben előadott táncukkal örvendeztettek meg. A képek egy része Érmihályfalván, a többi Nagyváradon készült, ahol feltehetően az érmihályfalvaiak rokonai, a “Ciore Roma” együttes tagjai táncoltak a Vár kertjében. A fényképezés nem tudományos igénnyel, néprajzi- vagy tánctörténeti megközelítéssel történt, hanem az EURO FOTO ART jubileumi ünnepségére összesereglett fotósok kedvére – Tóth István által szervezett – program része volt. Mindenesetre élveztem a táncosok mozdulatait, néha még a lábam is rámozdult. Közben portrékat is készítettem, törekedve karakterük őszinte megjelenítésére. Kérdeztem a nevüket, néhányukat fel is jegyeztem: Angyal Vivien, Tímea, Carmen, Klára…

Eifert János felvételei

Azokat, akik mélyebbről és alaposabban szeretnék megismerni a cigány-tánc lényegét, egy kis “tudományos” kitérővel – a Magyar Néprajzi Lexikon egyik szócikkével – segítem:
A cigányok tánckultúrájának viszonylagos egységéről csak kisebb területeken belül lehet szó, mert tánckincsük regionálisan módosulva kapcsolódik a befogadó népekével, s rendszerint e népek régibb hagyományait alakítják sajátos előadásmódjuk szerint. A Balkánon a lánctáncok régibb formáinak s bizonyos rituális táncoknak a hordozói. A Kárpát-medencében szóló férfi- és páros táncok, valamint fegyvertáncok archaikus formáinak őrzői, alakítói, vagyis tánckincsük alapvonásaiban igazodik az itt élő népek eléggé egyívású régi táncaihoz. Törzsek vagy foglalkozások szerint legfeljebb a tánchagyományok őrzésének intenzitása, asszimilációjuk foka szerint vannak kisebb különbségek. Tánckultúrájuk regionális eltérései inkább a helyi parasztlakosság táncainak régibb – sokszor már elfelejtett – rétegéhez való alkalmazkodásukról tanúskodnak. A Duna menti ún. román cigányok pl. bizonyos balkáni lánctáncformák hordozói, a Felső-Tisza vidékiek a pásztortáncokkal rokon botolóban jeleskednek, Erdélyben pedig a friss csárdás régies, összefogódzás nélküli formáját (cigánycsárdás, csingerita) tartják jellegzetes cigánytáncnak. A K-európai paraszti táncfolklór sok régi elemének megőrzését mutatja az is, hogy a parasztság „cigány” „cigányos” pejoratív jelzője gyakran saját volt hagyományai elavultnak ítélt elemeire vonatkozik, amelyek fokozatosan a cigányok használatába kerültek át. A cigányok ugyanakkor minden új divat gyors befogadói és asszimilálói, tánckultúrájuk ma is eleven, változik, fejlődik éppúgy, mint zenéjük. – Táncéletük teljesen spontán, nem a zárt paraszti szokásrend szabályai szerinti → táncalkalmak keretében zajlik. Náluk bármikor, bárhol, bármely napszakban sor kerülhet táncra, munka közben csakúgy, mint a halottvirrasztás szüneteiben. Szervezett zenés táncalkalmaik (cigánybál, cigánylakodalom) viszont a helyi parasztság szokásgyakorlatához illeszkednek. Táncaiknak sajátos színt ad a kezdetleges zenekíséret, mely a vokális tánckíséreti módoknak s a spontán zenélés szükségmegoldásainak, a hangszer- és zenekar-imitációknak egész sorát őrizte meg vagy fejlesztette ki (→ bőgőzés, → pergetés). Cigányzenekari kíséretet saját táncaikhoz ritkán s csak a zeneileg fejlettebb magyar cigányok alkalmaznak. A cigánytáncok általános előadási sajátossága az az elemi erejű, túlfűtött, olykor az eksztázisig is fokozódó átélés, amellyel ma már szinte csak az Európán kívüli természeti népek körében találkozunk. Az érzelmi, hangulati fűtöttség az arcjátékban, hangkitörésekben éppúgy megnyilvánul, mint a lazább, szertelenebb magatartásban és mozgásmódban, valamint az obszcén mozdulatok, gesztusok gátlástalan alkalmazásában. – A mo.-i cigányok körében élő táncok: a → rókatánc, a → botoló, a → cigánycsárdás, valamint a legáltalánosabban jellemző ún. cigánytánc. A cigánytánc műfajilag korántsem egynemű kategória: férfi- vagy női szólótáncot és vegyes páros táncot (→ páros táncok) egyaránt magába foglal, vagyis műfaji összemosódás jellemzi (→ ugrós). Individuális jellegű, rögtönzött szerkezetű táncforma, mint a Kárpát-medencei táncok többsége. A = 120–138 tempójú „táncalávaló nótá”-ra (khelimas djíli) járt -os metrumú cigánytánc ritmuskísérete gyors → düvő vagy → esztam, ill. ezt imitáló szájbőgőzés. A főleg csapásoló motívumokból felépülő, a zenéhez nagymértékben illeszkedő ritmikus, virtuóz táncot állandó ujjpattogtatással kísérik. A zene és tánc illeszkedésének jelölésére használatos → pont terminológia az Alföld keleti peremén élő cigányok táncaihoz is kapcsolódik. A cigánytánc formai és zenei vonásai révén a régi ugrós-legényes tánccsalád tagjai közé illeszkedik, legközelebbi rokonai az ardeleana, féloláhos, tehát az erdélyi → legényes kezdetleges formái. A cigánytánc páros változatában a táncosok összefogódzás, egymás érintése nélkül táncolnak egymással szemben. A férfi virtuóz csapásoló táncát a nő egyszerűbb motivikájú tánca egészíti ki, amelyet elegáns, játékos, olykor érzékinek tűnő harmonikus karmozgás, körzés és ujjpattogtatás kísér. A nő mindig a férfi nyomában táncolva szinte szorítja, akadályozza társát a táncban. Játékosan versengve csalogatják egymást, olykor kifordulnak, „megcsalják egymást”. A régi európai csalogatós (→ csalogatás) páros táncok primer formáinak egyikét szemlélhetjük a páros cigánytáncban. A cigánytáncra a tánctörténeti emlékeink több ízben utalnak a 17. sz.-tól, s a tánczenei források is tartalmaznak táncdallam-feljegyzéseket (Kájoni-kódex, Apponyi, Linus). – Irod. Martin György–Pesovár Ernő: A Szabolcs-Szatmár megyei monografikus tánckutató munka eredményei és módszertani tapasztalatai (Ethn., 1958); Martin György: East-European relations of Hungarian danse types (Europa et Hungaria, Bp., 1965); Pesovár Ernő: Der Tändel-Tschardasch (Acta Ethn., 1969. 1–3. sz.); Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok (I– IV., Bp., 1970).

Érmihályfalva, Bihar megyei kisváros, a megye észak-nyugati határán terül el, fontos vasúti és közúti csomópont Nagyvárad és Szatmár között, ugyanakkor nemzetközi határátkelő Magyarország irányába közúton és vasúton egyaránt.

Lajos Miklós írja: A település élete egy 1270 augusztus 20-án kelt dokumentum által bizonyított. Mielőtt bemutatnám Érmihályfalva történelmi fejlődését, szeretném bemutatni azokat a körülményeket amelyek az ókorban emberek által lakott területté tették. Az első régészeti leletek a pattintott kőkorszakvégéről származnak: Gálospetri közelében a Fráter erdőnek nevezett területen kovakőből készült kőpengéket találtak, amelyeket kb. 30.000 évesnek becsülnek. A terület benépesedése a csiszolt kőkorszakban valósult meg Kr.e. a III-II évezredben. Az időszakot Körös és Tisza kultúra néven ismerik. Nagyobb települési helyek voltak az Érmellék egész területén, így Érmihályfalván a „Sárgaföldes gödör”, amely a Móka folyó partján terült el és gazdag csiszolt kőkorszaki leletekben. A bronzkorszak idején egy harcias néptörzs telepszik meg a vidéken, akik állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkoznak. Ezek a népek az Ottományi kultúrát hozták létre az Érmelléken, ahol több mint 1300 bronztárgy került elő. Kr.e. az I évtizedben a bronzkor véget ér, és kezdetét veszi a vaskor Hallstatti szakasza. Törzsi háborúk kezdődnek ami népvándorlási hullámot indít el. Kr.e. 400 körül megjelennek a kelták, meghódítják de nem pusztítják el az itt lakókat. A meghonosították a vas megmunkálását és a kerámia korongolását. Mindez a La Téne kultúra kialakulásához vezet. Kr.e. 150 körül a római légiók legyőzik a keltákat és Burebista serege a Kárpát-medence elhagyására kényszeríti oket. A kelták kivonulása után a megművelt területeket visszahódította a természet. A kelták jelenléte Érmihályfalva területén is dokumentált: a „Gorove” földbirtokos farmján 3 kelta sírt és az „Új sárgaföldes gödörben” kelta eredetű edénydarabokat találtak. A rómaiak elfoglalják Dáciát és Pannóniát ám az Érmellék a római uralom területén kívül marad, mert nehezen védhető terület. Kr.e. a III századtól megindul egy újabb népvándorlás. A gótok vonultak végig az Érmelléken, így Érmihályfalva területén is találtak gót eredetű régészeti leleteket (egy acél kard, kés, ezüst kardtok, 2 ezüstcsat és borostyánkőből készült gomb). A gepidák egy másik germán eredetű vándornép volt, amelyik átvonul az Érmelléken. Mihályfalván 8 sírlelet bizonyítja jelenlétüket. A gepidákat az avarok követték a vándornépek sorában. Az o jelenlétüket a Bujanovics szőlőjében talált avar eredetű fém és kerámiatárgyak bizonyítják. A szlávok a VII, századtól érkeztek ezekre a vidékekre, de jelenlétük kevésbé dokumentált. Ezzel ellentétben a magyarok 896-ban érkeztek a Pannon medencébe Árpád vezetéséve. Le is telepednek s a XI. századtól megkezdik Erdély meghódítását. Ezt a magyar állam megalapítása tette lehetővé. A XI.-XII. században létesülnek azok az állandó települések az Érmelléken, amelyek közé Érmihályfalva is tartozik. Magától értetődik, a település alapítása pontosan nem állapítható meg hiteles dokumentumok hiánya miatt. Az első oklevél 1270 augusztus 20-án íródott és Turul Comes özvegyét említi birtokosként. A Mihal nevű birtokot IV. Béla kiráy adományozta Pál Comesnek aki Onnus nevu lányának hozományként adta a Turul Comessel történt házasságkötése alkalmával. Itt kell megemlíteni, hogy 1241 tavaszán a tatárok támadtak az Érmellékre és különösen Székelyhíd-Szalacs-Mihályfalva körzetében végeztek nagy pusztítást. Kiirtották a lakosság nagy részét, csak azok menekültek meg, akik a mocsarakban találtak menedéket. A tatárjárás után IV. Béla újjászervezte az országot, az elpusztult települések benépesednek, a gazdátlan birtokokat a király hűséges alattvalóinak adományozza. Így kaphatta Pál Comes is a Mihal nevű birtokot. A település nagyságát bizonyítja az a tény, hogy 1284-ben 210 kepe egyházi tizedet fizet a váradi püspöknek, ami a legnagyobb tized volt az egyházmegyében. 1312-ben Károly Róbert király a Nagymihályi Lőrinc fia Gergelynek vámjogot ad. A település neve a különböző dokumentumokban változó: Nogmyhal, Nagmihal, Nochmihal, Nogmichály, Nogh Myhalfalva. 1332-1337 között „sacerdos de villa Nogmihal” 20 garas egyházi tizedet fizet, épp úgy, mint Gyula városa. 1434-ben a város neve Nogh Myhalfalwa. A település fejlődése lelassul birtokosai gyorsan cserélődék, mint például Várady Pál érsek, a Madarasiak, a kiskállói vitézek, az álmosdi Chyre Zsigmond, a Esztáy család és Upory István váradi kanonok. A Hunyadiak korában Bihar vármegye 18 városa közt említik, majd 1459-ben vásártartó jogot kap. A XV-XVI században több pestis járvány tizedelte a lakosságot 1494-1497, majd 1504-1510 között, de a legnagyobb 1530-ban volt és „horribilis pestis” néven vonult a történelembe. 1535-36-ban olyan „éhínség” volt, hogy a lakosok füvet ettek. Ezzel magyarázható, hogy 1552-ben egy összeírás alkalmával csak 14.5 portát találtak az összeírók.

1587-ben a törökök felégetik a települést, a lakosság elmenekül a környékről. Amikor a törökök elvonulnak és a lakosság visszatér megtörténik a református vallásra való áttérés. Valószínű, hogy az új pap, aki Mihályfalvára érkezik meggyőzi a népet, hogy térjen át az új vallásra. Újjáépítik a törökök által felégetett templomot. Az 1491-ben Váradon öntött harang most is a református templomban található, a legenda szerint a törökök magukkal szerették volna vinni, de a Móka patakba esett és innen emelte ki a visszatérő lakosság. A XVIII. században végzett összeírások szerint nagyon kevés család lakja Mihályfalvát. 1684-1692 között a legtöbbet 25 jobbágycsaládot írnak össze, ami azt jelenti, hogy 700-750 hold földet munkálnak meg. A XVIII században a telkek felaprózódnak. Az 1720-ban levő összeírás már 70 családfőt ír össze, aki 1000 hold földet művel meg, míg 6 nemesi család 106 holdat. Megkezdődik a dohánytermesztés és növekszik a szőlővel beültetett terület. A helyiséget bíró vezeti, akit a kisbíró és két perceptor segít. Az 1772-es összeírás alkalmával már egyetlen jobbágytelek sem maradt egészben, a legtöbb 1/8 vagy 2/8 rész telekkel rendelkezik, míg sokan földnélküli zsellérek. A XVIII. század végén megkezdődik a nagybirtokok kialakítása, ilyenek a Stubenberg gróf, Bujanovics Gencsy, Szlávy, és a Bernát birtokok. Az 1800-as népszámlálás adatai szerint 1594 a lakosok száma amelyből 260 szabad ember, 1334 pedig jobbágy. Vallás szerint: 1319 református, 189 katolikus és görög katolikus valamint 89 zsidó. A katolikus és görög-katolikus jobbágyokat Szlávy földbirtokos telepítette a Tóth falu nevu részre. Számukra 1810 körül egy most is létező kápolnát épített, amit vásárnaponként felváltva használtak katolikusok és görög-katolikusok. Érdekes adat a zsidók betelepedése Mihályfalvára, ami a XIX. században nagyon felgyorsul hisz 1900-ban a zsidók száma 967, 1930-ban már 1604. A zsidók nagy mértékben hozzá fognak járulni a település gazdasági-társadalmi fejlődéséhez, egészen 1944-ig, amikor deportálják őket Aushwitzba. A gazdasági fejlődést tükrözi a tény, hogy 1844-1880 között Mihályfalva „szabad mezőváros”. 1880-ban járásközpont lesz, de mint nagyközséget tartják számon. Megépül a Debrecen-Szatmár (1871) és a Debrecen-Nagyvárad (1887) vasútvonal, amelyek fontos vasúti csomóponttá emelik Mihályfalvát. Kialakulnak az első gazdasági vállalkozások, így például 1885-ben Bach Mór pótkávégyára 20 munkással. A növekvő gazdasági tevékenység szükségesé tette pénzügyi létesítmények megalapítását: 1883-ban Takarékpénztár míg 1898-ban egy Ipari és kereskedelmi Bank létesül. Megnövekszik a vállalkozók és kisiparosok száma. 1900-ban megnyílik a Kaszinó és az Iparosok Háza. Beindul a Rubinstein és deutsch védőgyár, Veisz Adolf pipagyára, már telefonközpont is létesül 4 élőfizetővel. A lakosok száma 1900-ban 5575 , míg 1910-ben 6255. Az I világháború után Erdélyt Romániához csatolják, Mihályfalva Szilágy megyéhez kerül és 1930-ban városi rangot kap. 1930-1940 között megkezdik az utcák kövezését, a közkutak fúrását. A II. Világháborúban csak rövid időre szakította meg a gazdasági fejlődést.

Eifert János felvételei

A legszomorúbb eseményre 1944 tavaszán kerül sor, amikor szinte az egész zsidó lakosságot Aushwitzbe. A II világháború után Miháyfalvát is átalakítja a kommunista ideológia szele. Miután Petru Groza lesz Románia miniszterelnöke az egész országra szóló földreformot ültetnek gyakorlatba 1945 március 21.-én, amely Mihályfalván teljesen megváltoztatta a tulajdonviszonyokat. Mihályfalván a földreform 1945 április 13.-án lépett érvénybe és 1947 augusztus 7-ig tartott. Kisajátították Stubenberg Pál, dr.Bujanovics Rudolf, Pataky Zoltán, Pataky Géza, Lovas Dániel, Balazsi József, Kovács Tibor és özv. Csiri Sándorné birtokait, összesen 3465 hold földet. A kisajátított földből 374 házhelyet osztottak és 678 parasztcsaládnak 2 hold földet osztottak családonként. A parasztcsaládok nem sokáig örülhettek a földnek, mert 1952-1962 között 1658 család lépett be a T.SZ.-be összesen 3806 ha termőfölddel. Ez a termelőszövetkezet a megye egyik legerősebb szövetkezete lesz 1962-1980 között. Még 1949-ben létrehozzák az Állami Mezőgazdasági Vállalatot 2109 ha földterülettel. A vállalat területét állandóan növelték, így 1960-ra már 5423 ha földdel rendelkezik. 1967-ben az ÁMV-t egyesítik a székelyhídi ÁMV-vel, így összesen 9861 ha területen gazdálkodik, 5500 szarvasmarhát, 20.000 sertést , 17.500 juhot, 29.000 kismalacot nevelnek, 23 farm keretein belül összesen 700 embert foglalkoztat. A két mezőgazdasági vállalat biztosította a nyersanyagot az Arovit konzervgyárnak, amelyet 1941-ben Hanyi Zsolt alapított, 1945-ben kisajátítják, állami tulajdonba veszik, 1949-tol zöldség és gyümölcs konzerválásával foglalkozik. 14 farmot létesítenek, amely nyersanyagot termel a gyárnak 2578 ha területen. 1987-ben összesen 62 180 tonna zöldséget adtak át a gyárnak. Az Arovitnak 647 munkása volt míg a farmokon több mint 1000 szezonmunkást is foglalkoztat. 1965 után létrehozzák a Fogyasztási Szövetkezetet, amely a megye legnagyobb ilyen jellegu egysége lesz több mint 800 embert foglalkoztat. Legismertebb szekciók a varroda, az öntöde, a présrészleg, a különböző szolgáltatási egységek, kereskedelmi egységek. Ugyanakkor a Margittai bútorgyárnak bútorgyártó szekciója létesül Mihályfalván, a Kosárkötő szövetkezet a környék nyersanyagát értékesíti. Megkezdődik a helység központjának a rendezése, ahol 3-4 emeletes tömbházat építenek, a földszinten kereskedelmi egységekkel. 1961-ben Elméleti Liceum létesül egy újonnan épített épületben. 1977-ben Agráripari Liceum alakul az Elméleti Liceum helyén és összevonják a Mezőgazdasági Szakiskolával amelynek az épülete a Gép és Traktor Állomás területén található. 1968-ban egyesítik Mihályfalva 2 orvosi rendelőjét a hajdani Bujanovics kastélyban, amelyet melléképületekkel bővítenek ki, így a rendelők mellet szülészet, fogászat és beteg elfektetőt is létesítenek. Élénk kulturális és sport élet jellemzi a nagyközséget. 1981-1988 az „Unirea” labdarúgó csapat a „C” ligában szerepel. A gazdasági- társadalmi fejlődés eredményeképpen állandóan növekszik a lakosság száma, 1988-ban 13.243 amelyből 11.681 állandó lakos, 370 ideiglenes tartózkodási engedéllyel lakik a helységben ,míg 1192 szezonmunkásként tartózkodik a helységben, így Érmihályfalva Románia legnagyobb egyfalvas nagyközsége, de csak 1989 május 5-ig, amikor a nagyközséget várossá nyilvánítják. Az 1992-es népszámlálási adatok szerint Érmihályfalvának 10.438 lakosa van, amelyből 8832 magyar, 1340 román, 213 cigány és 23 más nemzetiségű. (Lajos Miklós)

Érmihályfalva (románul: Valea lui Mihai) története: A város első írásos említése 1270. augusztus 20-áról származik, ekkor Michal alakban írták. A Turul nemzetségbeli Turul ispán birtoka volt, mely 1270-ben már két faluból álló település volt.

1312-ben Károly Róbert királytól vámszedési jogot kapott. A város nevét akkor többféle módon írták, például: Nogh Myhalfalva vagy Nogmyhal. Hunyadi Mátyás uralkodása alatt a 18 bihar vármegyei városok egyike volt. 1459-ben vásártartási jogot kapott. 1587-ben az Oszmán Birodalom megszállta a várost, a lakosság elmenekült. Miután a törökök elmentek, a lakosság visszatért és református hitre tért. A templomát újraépítették, az 1491-ben Nagyváradon öntött harangja a mai napig megtalálható a város templomjában.

A 15-16. századokban lakossága igen alacsony volt. 1880-ban 1594 lakosa volt, teljesen magyar. Az 191-es népszámlálás szerint a lakosság 58,1%-a volt római katolikus, 19,2%-a izraelita, és 11,3%-a görög katolikus. 1880-ban, 1930-ban és 1989-ben többször visszakapta városi helyzetét.

Az 1871-ben épített, Szatmár-Debrecen városokat összekötő vasút, majd pedig az 1887-ben épített Nagyvárad-Debrecen városokat összekötő vasút is érintette a várost. Az első világháború végétől Románia része volt. A II. bécsi döntés visszaítélte Magyarországnak egy rövid időre. 1945-től újra Románia része lett.

A kommunista diktatúra idejében a városban fontos iparosítás folyt, több gyárat építettek. 2002-ben 10324 lakosából 8757 magyar (84,82%), 1442 román, 95 roma és 30 egyéb volt. (Wikipedia)

Kovács Zsolt és Eifert János felvételei

Jubileumi tárlat nyílt az Euro Foto Art Galériában

KULTÚRA / 2015/07/06 AT 8:41 AM /

Rendkívüli tárlatnyitóval ünnepelte meg a nagyváradi Euro Foto Art Galéria fennállásának 25. évfordulóját péntek délelőtt. Az eseményre színültig megtelt a Nagyvásártéri (ma December 1 park) kis galéria, ahol elsőként az alapító Tóth István, az Euro Foto Art egyesület elnöke köszöntötte a meghívottakat, több egykori kiállítót, számtalan szimpatizánst, önkéntes támogatót, néhány mecénás politikust, és egy tucatnyi hűséges zenészt is, akik a tárlatnyitókat az évek során muzikális momentumokkal szolgálták. A zenészek között a leghűségesebb csapat a Varadinum vonósnégyes, amely a kezdetek kezdete óta jelen volt a galéria életében.

A tárlat anyagának kisebb része művészfotó, hiszen a visszaemlékezés jegyében most elsősorban dokumentumértékű képeké volt a főszerep. Negyedévszázadnyi tárlatnyitó pillanataira tekinthetünk vissza, illetve tekintenek ránk is a képekről az egykori események szereplői. Ezzel kapcsolatban csak egyetlen „negatívum” hangzott el szellemesen a tárlatnyitón, mégpedig, hogy a képeken az arcok sajnos mintha fiatalabbak lennének, mint a mostaniak…

A megörökített momentumokat egy jubileumi fotóalbumban is összefoglalta a galéria, melyben részletesen fel is sorolják azokat a kiállításokat, amelyeket 1990-től 2015 jelen pillanatáig. ahogy Tóth István fogalmazott „sokszor üres zsebbel”, de sok-sok örömteli, baráti önkéntes munkával a váradi nézők elé tárt a galéria kis csapata. A statisztikák impozánsak: 25 év alatt több mint 500 egyéni vagy csoportos fotókiállítás, közel 40 ország meghívott fotóművészei és összesen úgy 45 000 fotográfia.

A megnyitón első körében tisztelettel emlékeztek meg név szerint is azokról a fotográfusokról, barátokról, akik az elmúlt 25 év során sajnos elhunytak.

A köszöntők sora ezután mintegy két órára nyúlt, hiszen a galériavezető mindenkire gondolt, aki valaha segítette a fotószalon munkáját, így elismerő oklevelek és emlékplakettek tucatjai kerültek átadásra, valamint többen is hozzászólhattak az elmúlt 25 esztendő tanulságaihoz. Érthető, hogy e helyütt képtelenség lenne felsorolni minden egyes fontos nevet.

A galériát dicsérők szavaiból egyöntetűen körvonalazódott Tóth István mindenkor fáradhatatlan és agilis szervezőmunkája, s hogy az Euro Foto Art Galéria egy országos szinten is egyedülálló szakmai műhelyt és kiállítóteret teremtett városunkban, Nagyváradra hozva a nemzetközi fotográfia művészköveteit, illetve városunk hírét is eljuttatva a nagyvilág számtalan sarkába.

Az elmúlt 25 esztendő emlékképei megtekinthetők a galériában július 28-áig. (Tóth Gábor)

Biharmegye.ro

Zsúfolásig megtelt a létrejöttének 25. évfordulóját ünneplő nagyváradi Euro Foto Art Galéria július 3-án, pénteken a jubileumi kiállítás megnyitója alkalmából. Érkeztek fotóművészek Magyarországról, valamint Erdély és a Partium különféle városaiból. A Nagyvásártéri galériában lévő tárlat július 28-ig tekinthető meg hétköznaponként 8–19 óra között.

A vernisszázson Tóth István fotóművész, az első Bihar megyei fényképgaléria megálmodója, vezetője fölelevenítette a kulturális intézet történetét. 1991 és 2009 között a színház mögötti egyik épületben működött a fotógaléria. Amikor az épületrész visszakerült az orsolyiták tulajdonába, a galériának el kellett költöznie onnan. Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője adta az ötletet, hogy a Nagyvásártér (mai nevén December 1 tér) 12. szám alatti épület fölszinti és félemeleten lévő része alkalmas volna fotógalériának. Új székhelyre tettek szert tehát. Tóth István örömmel mondta, hogy a mostani ünnepi tárlat a galéria 500. kiállítása. A világ minden szegletéből jöttek már ide fotóművészek, több mint 45 ezer művészfotót állítottak ki az elmúlt huszonöt esztendőben. Jó néhány országos és nemzetközi fotószalonnak is otthont adott a fotóművészeti galéria.

Az ünnepi tárlatnyitóra érkeztek fotóművészek például Budapestről és Szolnokról, Marosvásárhelyről és Kolozsvárról. A meghívottak között voltak zenészek, újságírók, politikusok, közéleti személyiségek. Beszédet mondott többek között Ramona Novicov műkritikus, Huszár István, Nagyvárad alpolgármestere, Szabó Ödön RMDSZ-es parlamenti képviselő.

Fotós jóbarátok is köszöntötték a galériavezetőt. Mindenik felszólaló méltatta a váradi fotóművész lelkesedését, a fotográfia iránti szenvedélyét, szakmai tudását.

A zene sem hiányzott a vernisszázsról. Azon művészek léptek föl, akik rendszeresen közreműködnek a galéria tárlatnyitóin: a Varadinum vonósnégyes (Costin Éva, Székely Boglárka, Marcu Ágnes, Thurzó Sándor József), Lucian Maliţa hegedűművész, Alexandrina Chelu (ének) és Florin Chelu (gitár, ének), valamint Ariadna Mircescu és Georgiana Mircescu fuvolások.

A jubileumi tárlat az előző kiállítások megnyitóit eleveníti föl több mint 90 fénykép révén. A rendezvényen Tóth István díszokleveleket és emlékplaketteket adott át fotós kollégáknak, a galériát támogató magánszemélyeknek és különféle intézmények vezetőinek. Az esemény mindenik résztvevője kapott ajándékul egy, a galériában 1990–2015 között történteket bemutató katalógust. Az ünnepi beszédek és plakettek, oklevelek kiosztása után, a pezsgős koccintás előtt pedig a galéria mögötti nyári kertben csoportkép készült. (Tóth Hajnal)

EXPO ART FOTO INTERNATIONAL  / GALERIA “EURO FOTO ART” / HOTEL CRISANA, FÉLIX FÜRDŐ, ROMÁNIA / 2015. július 2 – augusztus 8.

Kiállító fotóművészek: Baba – Filimon Ciprian (RO), Berinde – Sora Maria (RO), Csató Imre Zsolt (RO), Dancoglu Constantin (RO), Eifert János (HU), Filipescu Christian (RO), Gabor Ovidiu Bogan George (RO), Gavaldik Zoltán (HU), Holocsi Kálmán (HU), Kajtár Tibor (HU), Kardos Tamás (HU), Kovács Réka (RO), Mészáros Ödön (HU), Moritz Egon (RO), Petrila Gheorghe (RO), Pop Ovi D. (RO), Rusu Adela Lia (RO), Talpos Gheorghe (RO), Tóth Stefan (RO), Tudosescu Gabriel (RO)

Kovács Zsolt, Gavaldik Zoltán, Holocsi Kálmán és Eifert János felvételei

Még tavaly októberben, a Muzafest keretében mutatták be Ars Poetica c. kiállításomat Zilahban. A zárás után úgy tervezték, hogy Kolozsvárra és más erdélyi városokba viszik tovább az anyagot. Pénz nem volt rá, így a terv csupán terv maradt. Hamarosan két kiállításom nyílik, az egyik a Tánc Világnapja alkalmából Budaörsön. A másik a Szófiai magyar Kulturális Intézetben, a Bolgár Fotóhónap keretében, júniusban. Így hát eljött a képek hazaszállításának ideje. Szabó Attilával, a zilahi Művészeti Múzeum igazgatójával egyeztettem, Ildikóval és Poci kutyával, no meg a Citroen Xsara Picasso-val útnak indultam a Budapest – Nyírbátor -Vállaj- Carei (Nagykároly)-Căuaş (Érkávás) – Tășnad (Tasnád)- Sărmăşag (Sarmaság) – Bocşa (Oláhbaksa) – Borla (Szilágyballa) – Zalău (Zilah) útvonalon. Majd négyszáz kilométer, közel négyórás út. Megérkezésünkkor Attila fogadott, és a múzeum vendégszobáját kapva, elszállásoltuk magunkat. Városnézésre alig volt időnk, hisz közben beesteledett, az eső is esett. Másnap a képek becsomagolása, bepakolása után már indultunk haza, csak most éppen a Zalău (Zilah) –  Borla (Szilágyballa) –  Bocşa (Oláhbaksa) –  Sărmăşag (Sarmaság) – Tășnad (Tasnád) – Căuaş (Érkávás) – Carei (Nagykároly) – Vállaj – Nyírbátor – Budapest irányba. Közben gyorsfényképek készültek a Szilágysági részen, amik inkább csak jegyzetelésként értelmezhetők. Szándékoltan komponálatlan, rendezetlenés szegényes képek, olyanok mint a valóság.

Zilah. A Meszes hegység lábánál fekvő település már a rómaiak által is ismert volt, erre utal a határában található őrtorony és római út maradványa. Írásos emlékek 1150-ben  Zyloc néven említik először.1241-ben a tatárok feldúlták, felégették, a legenda szerint csak egy tyúkól maradt meg a városból. Újraépül , Nagy Lajos korában már vásártartási jogot, 1446-ban pedig pallosjogot nyer. A városnak XIII. századi többször átépített református temploma van, mely mai formáját az 1907-es felújítással nyerte el és egyike a legnagyobb erdélyi református templomoknak. A város főterén áll az egykori Wesselényi Miklós Református Kollégium, melynek alapítója s főgondnoka is egyben Wesselényi Miklós (1796 – 1850) báró volt. Itt végezte a gimnázium felső négy osztályát  Ady Endre, akinek nevét később az iskola viselte. Wesselényi emlékének Fadrusz János alkotása állít emléket, az 1902-ben készült  szobor a főtér végében áll. A múlt században még szinte kizárólag magyarlakta Zilah lakosságának ma mindössze 17%-a magyar.

A Szilágyság (románul Sălaj) Románia északnyugati részén, a Szamos folyó két oldalán elhelyezkedő dombság. Az Érmelléki-hegységgel és a Szilágysági-Bükk hegységgel együtt a Szilágysági-dombvidék részét képezi.  A magyarság nem sokkal a honfoglalás után benépesítette a gyér szlávok lakta Szilágyságot. A középkorban magyar népességű volt, csak a 15–16. sz.-ban bomlott meg etnikai egysége a beköltöző románokkal, majd a 18. sz.-ban néhány németek által is lakott községgel (pl. Hadad). Ma Románia része, magyarok és románok vegyesen lakják. A Szilágyság egyik legkorábbi tájnevünk, a 14. sz.-tól említik a források. Jóllehet egységes földrajzi táj, mégis a történelem folyamán általában két megyéhez (Kraszna, Közép-Szolnok) tartozott. Ezekből, valamint a → Kővár-vidék egy részéből alakították 1876-ban Szilágy vármegyét. A Szilágyság kisebb tájai: Kraszna-vidéke: az 1876-ig fennállt Kraszna vármegye egykori területe a Szilágyság déli részén, a Réz- és a Meszes-hegység láncai közt, mintegy 8–10 magyarlakta helységgel. Központjai: Szilágysomlyó, Kraszna, Zilah. A Berettyó-mente Szilágynagyfalu és Berettyószéplak központokkal: → Tövishát a Szilágyság középső vidéke a Krasznába és a Szamosba futó patakok hátsága. Nevezetes helysége Diósad, Vérvölgy, Désháza. A Szilágyság a néprajzilag kevésbé föltárt vidékek közé tartozik.

Eifert János felvételei

Takács Albert lepkegyűjteményének néhány szép darabja (Eifert János felvételei)

A Ioan Sima Művészeti Múzeum Zilah egyik legfontosabb művelődési intézménye. Az adományozó Ioan Sima gyűjteménye mellett különböző klasszikus és modern tárlatok, fotó-rendezvények, a múzeumpedagógia és Takács Albert pillangógyűjteménye vonzza a látogatókat.  Most még egy ikon-kiállítást is láthattam. Szabó Attila múzeumigazgató bemutatja a Ioan Sima Művészeti Múzeum különböző kiállításait. Zilah, Szilárdság, Románia, 2014. április 24.

A múzeum Ioan Sima művész után kapta a nevét, aki több mint 200 festményt és egyébb személyes tárgyakat adományozott, azzal a kikötéssel, hogy megfelelően legyenek tárolva, kiállitva. A képtárban kiállitásra kerültek más román művészek alkotásai is: Corneliu Baba, Aurel Ciupe, Rudolf Schwitzer Cumpăna, Petre Abrudan, Alexandru Mohi, Paul Sima, Ioan Mitrea. A képtár rendelkezik egy érdekes és értékes lepkegyűjteménnyel, amit Takács Albert jogász-közgazdász gyűjtött egy életen át és adományozott Zilah közösségének.  Cim: Nagy utca, 6. sz.

Icoane pe Lemn. Ikonok a “Șimleu Silvaniei” Ortodox Parókia gyűjteményéből, valamint Lina Niste és Ioan Longodor művészek alkotásaiból.

Eifert János felvételei

Eifert János

Pentru mine, fotografia reprezintă un joc, însă unul extrem de serios. Înseamnă a avea posibilitatea de a dobândi o perspectivă mai largă asupra lumii, înseamnă provocare la nivel emoţional şi libertatea de a mă transpune pe mine insumi prin intermediul propriei limbi vizuale. În imensa mea arhivă personală am adunat, de-a lungul a 45 de ani, subiecte din 45 de ţări, portrete ale artiştilor, politicienilor, celebrităţilor. Această arhivă personală cuprinde fotografii de presă, ilustraţii de carte, documentaţii şi acele fotografii care conţin mesaje speciale, pe care este dificil să le includ intr-o anume categorie. Uneori, fotografiile sunt făcute întâmplător, dar în marea lor majoritate sunt rezultatul unei munci de cercetare, documentare, experimentare în diferite moduri. Toate aceste idei au ca suport po¬sibilităţile creative ale tehnicii digitale. Eu încerc să exploatez acest lucru la maxim.

Eifert János (Ungaria, 1943) unul dintre cei mai cunoscuţi reprezentanţi, o personalitate determinantă a profesiei sale şi a artei in ţară şi peste hotare. Munca sa nu poate fi catalogată ca făcând parte dintr-o catego¬rie a stilului compact, el abordănd un stil diferit. Este versatil, işi innoieşte arta permanent, găsind mereu noi forme de experimentat. Renumele său are la bază fotografiile reprezentând diferite teme precum dansul, nudurile, natura şi fotografia aplicată. Lucrează ca şi profesor, interpret, scriitor specializat şi expert.

A avut 190 de expozirii proprii şi 700 de expozitii în grup, a câştigat 170 de premii şi diplome. Fotografiile, fo¬toreportajele şi articolele sale au fost publicate in presa de specialitate şi in reviste atât in ţara sa de origine, cât şi in străinătate, in cărti şi publicatii diferite, precum şi in presa electronică. Fotografiile sale au fost folosite ca şi decoruri de platou in teatre, in filme şi, de asemenea, in diferite progra¬me de televiziune. A scris introduceri, prefeţe pentru câteva albume foto şi cataloage de expoziţii, a deschis expoziţii şi a jucat in spectacole, publicând de asemenea versiunea lor scrisă. (Karoly Kincses, istoric fotografie, muzeolog)

Artistul a fost prezent la Festivalul Artelor Muza Fest. Expoziţia sa „Ars Poetica” a putut fi vizitată la Centrul de Cultură şi Artă al Judeţului Sălaj in peri¬oada 15 – 31 octombrie 2013.

Caiete Silvane Nr.11 (106), noiembri 2013.

ISSN 1454-3028  on-line: ISSN 2247-7365

Adresa redacţiei: Zalău, Piaţa 1 Decembrie 1918, nr. 11, Sălaj, România;

Tel./fax 0260/612870; e-mail: caietesilvane@yahoo.com; www.caietesilvane.ro; www.culturasalaj.ro

Revistă de cultură editată de Centrul de Cultură şi Artă al Judeţului Sălaj, sub egida Uniunii Scriitorilor din România, a Consiliului Judeţean Sălaj, a Consiliului Local şi Primăriei Municipiului Zalâu

Serie nouă, Anul IX, Nr. 11 (106), noiembrie 2013.

Apare până în data de 20 a fiecărei luni. Preţ: 4 lei

Colectivul de redactie:

Daniel Sâuca – redactor şef

Viorel Mureşan – redactor şef adjunct

Daniel Hoblea – secretar de redactie

Ileana Petrean-Pâuşan, Marîn Pop – redactori; Viorel Tâutan, Marcel Lucaciu, Imelda Chînţa, Carmen Ardelean – redactori asociaţi; Györfi-Deák György, Alice Valeria Micu, Carmen Ciumârnean – colaboratori. Marius Soare – tehnoredactor

Responsabil de număr: Daniel Sâuca

2013.10.16. Sălajul pur și Simplu, Romania

Eifert János, lecție de fotografie în pași de dans

Autor:   Călin Pavăl 16.10.2013

E cinci fără un sfert. Mă încalț și mă duc repede către Centrul de Cultură și Artă, unde urma să aibă loc expoziția foto a lui Eifert János, din Ungaria, fotograf de renume mondial. “Unde e expoziția foto de la ora cinci?”, îl întreb pe gardian? “La etajul I. Da-i mâine.” Mă uit la el și văd că nu înțelege. “Nu, expoziția de astăzi, despre asta întreb.” Omul, zâmbind înțelegător, îmi răspunde: “Da, expoziția la care ai venit astăzi e mâine.” Apoi îmi arată afișul și îmi spune că azi e luni, mâine e marți, 15 octombrie, deci expoziția e mâine. E clar, trebuie să-mi scot capul din nori.

Scurtă lungă introducere

Când am ajuns, în sala de expoziție erau doar Eifert János, Papai Sarolta, managerul cultural al artistului, zălăuancă de origine, și Szabo Attila, managerul Muzeului de Artă “Ioan Sima”, cel care s-a ocupat de organizarea evenimentului, și care stătea ca pe ace – mai erau câteva minute, iar publicul încă nu a apărut. “Sper să vină și public la expoziție, că m-am zbătut mult să fac să iasă totul bine, și chiar merită evenimentul să vină cât mai mulți oameni”, îmi spune, apoi iese afară, așteptând să vină lumea. Care, într-un final, a și venit, astfel că s-a u strâns în jur de 40 de persoane. A urmat apoi o prezentare a artistului fotograf, susținută de Szabo Attila, care a încercat să facă o scurtă introducere, bilingvă, în lumea lui Eifert János, scoțând în evidență valoarea internațională a artistului, care a ajuns, prin evenimentul de la Zalău, la expoziția oficială cu numărul 198. După ceva vreme, renunțând să facă rezumatul teancului gros de foi pe care îl ținea în mână, i-a dat cuvântul artistului fotograf, spre ușurarea acestuia, care, după ce i-a mulțumit lui Attila pentru multele pagini de introducere, a spus, în glumă, că de acum o să trimită ca prezentare biografică doar adresa de e-mail, apoi a început

One man show

Eifert János. Artist foto profesionist, profesor, scriitor de specialitate – a publicat mai multe cărți având ca subiect arta fotografică, de la tehnică, la compoziție, fost dansator profesionist între 1960 și 1977. Dezinvolt, a început lecția de fotografie cu mișcări de dans, dans despre care spune că se regăsește și în fotografiile lui, experiența artistului ca dansator profesionist punându-și amprenta în modul lui de a imortaliza momentele de viață în fotografii, pentru că, zice el, arta foto este arta momentului – un moment, o experiență de viață. Și, pentru un timp a făcut slalom printre lucrările sale, cu cei din public, deveniți acum elevi de moment, pe urmele lui, ascultându-l și admirând fotografiile. S-a oprit prima oară în fața fotografiei intitulate “My Wife with Kata”, realizată în 1966, reprezentând-o, așa cum spune și titlul, pe soția artistului, împreună cu fiica lor – “Să știți că soția mea e la fel de frumoasă și acum, atâta doar că nu o mai poate ridica pe fiica noastră la fel ca înainte”. Lecția de fotografie a continuat, cu elevii de ocazie urmându-l cu aparatele foto în mâini. Eu, cu Canon-ul meu SX150is, aparat care pe stânci, în peșteri, în pădure, pe bicicletă se simte în largul lui, acum e parcă nelalocul lui între aparatele mult mai scumpe și performante din jur. Încerc să-mi scriu ideile în carnețelul mototolit pe care-l port cu mine, apoi mai fac o fotografie, evident, uitând de pixul din mână, mâzgălindu-mi tricoul meu deschis la culoare. Apoi îl urmez mai departe pe Eifert János printre momentele lui de viață transpuse în imagini, gesturi, cuvinte. Alt moment, altă poveste, altă mâzgălitură pe tricou, care, încet, se umple cu linii, puncte și forme ciudate.

Toate lucrările artistului sunt de valoare, dar, ca de obicei, câteva îmi fac cu ochiul, așa că le notez: Herd (Ungaria, 1978), înfățișând o turmă de oi, superb imortalizată; Dawn (Montagne-au-Perche, Franța, 1984), un răsărit de soare care devine, deja, preferatul meu; Magic (Ungaria, 1983), o compoziție coloristică deosebită; Brooklyn Bridge (New York, USA 1978), o uriașă pânză de păianjen din oțel – Spiderman, asta mi-a venit în minte.

Lecția de fotografie s-a încheiat, iar pentru cei care au vrut mai mult, au urmat o serie de proiecții multimedia – diaporame, pe care le creează încă din 1985, pentru care a primit numeroase premii internaționale – care au purtat publicul printre imagini, oameni, culori, muzica lui Vangelis, Jan Garbarek sau Saint Saens, puse laolaltă numai artistul știe cum – Firedance, Labyrinth, China-Silk Road, Eye-Contact. Impresionant.

Publicul, că fără public…

Ca să poți organiza astfel de evenimente culturale, e nevoie de implicare. Am rămas puțin, la final, să vorbesc cu Attila Szabo, șeful secției de artă “Ioan Sima”, care spune că e greu cu finanțarea, dar încearcă să se descurce, și că e bine și așa cum e, chiar dacă ar trebui mai mult. Ni se alătură și Daniel Săuca, șeful Centrului de cultură și Artă. Acuma, sincer, că, vorba aia, se vede cu ochiul liber, oamenii ăștia chiar fac ceva de când sunt șefi acolo unde sunt și se implică în ceea ce fac, așa cum s-a întâmplat și în cazul Muza Fest, în cadrul căruia a avut loc și expoziția foto de față. Însă, amândoi sunt de acord că cel mai important lucru e să se găsească soluții prin care să fie atras publicul către astfel de evenimente, fiindcă, la urma urmei, pentru public se fac toate astea. Iar fără public…

Transilvania Reporter

http://transilvaniareporter.ro/cultura/expozitie-de-fotografie-a-unui-renumit-artist-maghiar-la-zalau/

Scris de Alex Olaru, miercuri, 16 octombrie 2013

 Expoziţie de fotografie a unui renumit artist maghiar la Zalău

O expoziţie cu lucrări fotografice ale lui Eifert Janos, artist maghiar remarcat pe plan internaţional pentru operele sale, a fost vernisată marţi, la Centrul ce Cultură şi Artă din Zalău, evenimentul fiind unul din „capetele de afiş” ale ediţiei din acest an a manifestării culturale Muza Fest.

Printuri de mari dimensiuni din domeniul arhitectural, alături de nuduri sau compoziţii în care fotografia a fost îmbinată cu efecte artistice deosebite au fost admirate la unison de un public din păcate restrâns pentru ceea ce a fost o premieră în judeţul Sălaj.

 „Ars Poetica – acesta este titlul expoziţiei. Ars poetica artistului este următoarea: fotografia este pentru mine un joc, un joc foarte serios ce înseamnă oportunitatea de cunoaştere a lumii, înseamnă întâlniri, înseamnă noi preocupări şi noi sarcini, înseamnă de fapt acea libertate care îmi permite exprimarea gândurilor în propiul meu limbaj vizual. Artistul fotograf are sarcina de a vedea, de a arăta tot ceea ce este esenţial şi important, în viziunea lui, într-o situaţie în care el pendulează între imaginar şi real şi se află undeva la limita acestor două domenii”, a precizat, într-o scurtă perezentare a artistului, Attila Szabo, unul din organizatorii Muza Fest.

Cu o dezinvoltură caracteristică unui artist fotograf ajuns la aproape 200 de expoziţii personale, la care se adaugă alte sute de expoziţii de grup, Eifert Janos a prezentat publicului câteva din lucrările expuse, explicând în cuvinte calde, punctate uneori cu remarci umoristice, contextul în care au fost ele gândite şi create. Porumbei care şi-au lăsat urmele trecerii pe capul unor statui, fotografii realizate după negative inundate într-o pivniţă şi considerate iniţial irecuperabile sau pur şi simplu o turmă de oi reprodusă în nenumărate exemplare sunt doar câteva exemple.

„La această turmă am ajuns să cunosc fiecare oaie, de atîtea ori am reprodus fotografia. Nu am reuşit însă să număr toate oile din turmă”, a glumit fotograful maghiar.

În cadrul aceluiaşi eveniment artistul maghiar a proiectat câteva din diaporamele realizate de el, prin diaporamă înţelegând un slideshow alcătuit dintr-un montaj de cadre foto, pe fond muzical.

 Născut în 1943, în Ungaria, Eifert Janos a debutat ca fotograf al unei trupe de dans în care a şi activat, realizând începând cu 1968 fotografii în turneele pe care formaţia le avea în străinătate. Din 1985 a creat şi diaporame, cu care a obţinut premii la numeroase festivaluri de gen din întreaga lume. De-a lungul carierei a făcut fotografii în peste 30 de ţări, având aproape 200 de expoziţii pesonale şi peste 600 de expoziţii de grup în întreaga lume. Artistul a lucrat şi ca fotoreporter pentru mai multe publicaţii de gen, predând totodată un curs de fotografie la o universitate din Gyor.

Augusta Teșinschi:

Expoziţie de fotografie şi proiecţii de filme

O inedită expoziţie de fotografie a artistului, de talie internaţională, Eifert Janos va putea fi admirată marţi, 15 octombrie, începând cu ora 17, la Centrul de Cultură şi Artă al Judeţului Sălaj. Expoziţia face parte din activităţile incluse în Festivalul Artelor – “Muza Fest”, festival care în perioada 2-18 octombrie a adus special zălăuanilor un ansamblu de acţiuni culturale menite să satisfacă toate gusturile în materie de cultură: de la concerte de muzică veche şi întâlniri cu poeţii, până la ateliere de artă decorativă, concerte jazz şi diverse expoziţii. Astfel, marţi, începând cu ora 17, în locaţia precizată, zălăuanii interesaţi vor putea admira peste 100 de lucrări de artă fotografică a artistului de etnie maghiară Eifert Janos, lucrări în care acesta aduce în prim plan diverse teme: arta dansului, nudul feminin, natura, satul natal. După cum a explicat artistul, o bună parte din operele sale cuprind ca temă principală dansul, o veche pasiune, acesta fiind, în anii tinereţii un mare pasionat de dans popular. Imediat după vernisaj va avea loc şi o prezentare cu proiecţii. (Magazin Sălăjean, 15 octombrie 2013, nr. 193 (4.088) – Zilah / Zalău, Románia,  2013. október 15.)

Szabó Attila: A Muza Fest zilahi művészeti fesztivál súlypontját jelentő program, a magyarországi Eifert János fotográfus kiállítása október 15-én nyílt meg a Szilágy Megyei Művelődési és Művészeti Központban.  Idéntől a Muza Fest partnereként, a Balassi Intézet ezt a kiállítást ajánlotta Magyarországnak fesztiválunkon történő részvételeként. A világhírű fotográfus Magyarország egyik reprezentatív művésze, akinek több tekintetben is rendhagyónak számít egyéni kiállítása, legalábbis a zilahi közönség számára. Mindenekelőtt egy hatalmas megtiszteltetés nekünk, zilahiaknak, hogy a fotográfus szakma egyik legnagyobbja vállalta kisvárosunkat, igaz, egy olyan kulturális fejlesztési projektben, mint a Muza Fest, mely nemzetközi szereplőivel egy regionális fesztivállá szeretné kinőni magát önkormányzatok, kulturális közintézmények és civilszervezetek közös programjaként. Noha a fotó műfaja a fesztivál keretében eddig is kiemelt helyen állt az elmúlt öt év alatt (a viszonylagos alulreprezentáltság miatt, ami az általános zilahi művészeti életet illeti), mégis az Eifert anyag elsősorban a tematikailag megragadó, és mesterségileg kitűnő, ráadásul nagyméretű munkák vizuális hatása révén tűnik minden más mellett kiemelkedőnek. A zilahi kiállítás a százkilencvennyolcadik egyéni bemutatkozása a művésznek. Az est extrája volt a művész diaporámás bemutatója, zenei kompoziciókkal együtt szerkesztett képsorok vetítése, amivel, mint műfajjal szintén bejárta a világot.

   ARS POETICA “Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék. És jelenti a világ megismerésének a lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat és azt a szabadságot, hogy a gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. Nézni, látni – láttatni – ez a képíró (fotográfus) feladata miközben egyensúlyozik képzelet és valóság határán.”

Tárlatvezetés gyanánt a művész bemutatta a közönségnek változatos témavilágú műveiből a legreprezentatívabbakat, a hatvanas évek végétől mindmáig készült munkáinak válogatását: tájfotók, aktok, városi táj, építészeti elemeket megragadó kompozíciók, tánc-fotók, portré, szürrealisztikus montázsok, melyekben úgy a klasszikus eljárások, mint a modern technológiák eszközével alkotja meg meglehetősen drámai hangvételű mondanivalóját.  A mozgás dinamikája, melynek táncosként is szakavatott ismerője, maradéktalanul megmutatkozik e fotográfiákban. Különös élmény a test formai, mozgásbeli szépségeinek fényképész szemmel történő bemutatása. Úgy színes, mint fekete-fehér skálán tárul fel Eifert János művészete, az alkotó ember belső világa, egy mélységes humanizmus, ugyanakkor egy jólesően provokáló attitűd is tettenérhető e fotográfiában, mely Eifert számára bevallottan “a gondolkodás művészete”. Így minket is erre felhívó módon ragad magával, a látványtól teljesen lenyűgözve visz táncba és csal játékra, döbbenetes módon elnémítva időnként, de megmosolyogtatva is olykor. Őszinte, önmagát és gondolatait, álmait nyiltan vállaló művészet ez, amiben érezhetően megmutatkozik a rólunk, nekünk szóló művész jelenléte, a velünk párbeszédet folytató ember személye. (Szabó Attila)

Bándi Dániel Dávid, Pápai Sarolta és Eifert János felvételei

http://youtu.be/CTFP50xW58k

http://www.magazinsalajean.ro/cultura/expozitie-de-fotografie-si-proiectii-de-filme.html

http://www.salajeanul.ro/activitatile-din-cadrul-muza-fest-continua-si-in-aceasta-saptamana-6660

http://www.rrapl.ro/muza-fest-2013-mesajul-artei-la-zalau/

http://www.ziarelive.ro/stiri/fotograful-maghiar-eifert-janos-expune-in-zalau.html

http://salaj.transilvania-tv.ro/fotograful-maghiar-eifert-janos-expune-zalaau/

http://vasilegogea.wordpress.com/2013/10/05/muzele-artelor-in-festival-la-zalau/

http://www.agentiadecarte.ro/2013/10/festivalul-artelor-din-zalau-muza-fest/

Reggel tízkor kezdjük a kiállításom rendezését, közben a plakátra és a meghívóra is pillantást vetek. Délben sajtótájékoztató a helyi és szilágysági lapok újságíróinak és a  Regio TV  stábjának a részvételével. Délután egy csoport diák jelenik meg, egy kis tárlatvezetés, majd besegítenek a rendezésbe.  Este hat örül már minden áll, csak egy kis igazítás, nomeg a képcímek hiányoznak. A képeken: Daniel Săuca, a Szilágy Megyei Művelődési és Művészeti Központ igazgatója, Szabó Attila a MUZA FEST művészeti igazgatója, Bándi Dániel Dávid performanszművész, Matyi István kulturális referens, Pápai Sarolta kulturális menedzser, Eifert János kiállítóművész és természetesen Grauil Sălăjeanul újságíró, TV-szerkesztő, és a Regio TV stábja. (Bándi Dániel Dávid, Pápai Sarolta és Eifert János felvételei)

MUZA FEST 2013 – Eifert János: ARS POETICA – Szilágy Megyei Művelődési és Művészeti Központ, Ioan Sima Képtár, Zilah, Románia, 2013. október 15. 17:00

Eifert János: ARS POETICA – Expoziție de Artă Fotografică, Centrul de Cultură si Artă al Județului Sălaj, Zălau, Romania, 15 octombrie 2013 ora 17.00

PROGRAM MUZA FEST 2013 2-18 OCTOMBRIE

Sub egida Consiliului Judeţean Sălaj, Centrul de Cultură şi Artă al Judeţului Sălaj în parteneriat cu Muzeul Judeţean de Istorie şi Artă Zalău organizează ediţia a cincea a festivalului artelor din Zalău, Muza Fest.

Artele vizuale, în special pictura, fotografia, grafica şi instalaţia de artă, performance-ul artistic, muzica veche, teatrul, jazzul, workshopurile de artă decorativă, de film experimental şi foto aşteaptă publicul interesat de mesajul artei: estetic sau conceptual, provocator sau delectant, relevat în forme foarte variate.
Sărbătoarea muzelor enumeră douăzeci de evenimente ce decurg în locaţiile instituţiilor organizatoare precum şi în locaţii adecvate din oraş.

Unic în acest gen, festivalul artelor la Zalău se adresează publicului local, respectiv celui din judeţ, dar ne aşteptăm şi la prezenţa unor iubitori de cultură din regiune, proiectul artistic MUZAFest fiind clasificat începând din acest an ca unul de maximă prioritate judeţeană şi de interes regional. În acest sens, dezvoltarea conceptului prezintă ca prim rezultat parteneriatul cu Institutul Balassi – Centrul Cultural al Republicii Ungare, care se materializează cu prezenţa în program a unui eveniment expoziţional cu totul deosebit: expoziţia artistului maghiar de renume internaţional, Eifert János.

15 octombrie 17.00 | CENTRUL DE CULTURĂ ŞI ARTĂ
EIFERT JÁNOS | expoziţie de foto şi prezentare cu proiecţii

Budapestről dél körül indultunk Sacival, a kulturális menedzseremmel. Estefelé érkeztünk Zilahra, közben csodáltuk az őszi tájat a Szilágyságban. Néha meg-meg álltunk és fényképeztük a giccsesen gyönyörű látványt. Utazás közben persze szó esett Erdélyről (Trans-Sylvania), a Pártiumról és a történelemről. Amikor megérkeztünk, visszazökkentünk a jelenbe, és kipakoltuk képeimet a holnapután nyíló kiállításom színhelyén, a Szilágy Megyei Művelődési és Művészeti Központban. Utána elfoglaltuk szállodánkat (Hotel Porolissium), majd vacsoráztunk egy közeli étteremben. Közben elhaladunk a Városháza épülete előtt, a főtéren Wesselényi és Ady Endre szobrával találkozunk.

Csanda Mária: Triptichon fotóművésszel és két költővel. Irodalmi Jelen, 2011. december 7.

http://www.irodalmijelen.hu/node/12019

Szerk, sze, 12/07/2011 – 07:59

A Viola Szandra verseiből és Eifert János fotóiból megrendezett kiállítás megnyitójának vendége Szőcs Géza volt.

Triptichon fotóművésszel és két költővel

Egy vörös tapétás, fényben villódzó bár, a Szikra Cool Tour emeletén van a meglehetősen tágas, még belakatlannak tűnő színtér, amelynek egyik falát foglalták el a versek és a képek – Eifert János fotói és Viola Szandra versei. A költemények a hármas tagozódású fényképekhez, montázsokhoz társultak.

Petőcz András megnyitójában elmondta, hogy a társművészetek kapcsolatot keresnek egymással, ami üdvözlendő, viszont a szakma ezt gyanakvással fogadja. Személyes tapasztalata, hogy amikor Sáry László zenéje ihlette verseket írt, és ebből lemez készült, nem akarták megérteni, hogy nem illusztrációról van szó, hanem egyenrangú művek együtteséről. Pedig igenis lehetséges, hogy két önálló művész, akik a saját területükön már jelentősnek mondhatót alkottak – hozzátéve, hogy a bizonyítás életük végéig tart – egy adott pillanatban egymásra találnak. A művek együtt és külön is élnek, s jó lenne eljutni egy olyan világba, ahol ezek a találkozások nem furcsák, hanem természetesek, akár film is készülhet versből.

Ezt követően a költőnő verseiből hallottunk felolvasást, majd szerzőjük beszélgetett kiállítótársával, Eifert Jánossal, akit megkérdezett: ha nem fotózna, milyen művészeti ágban fejezné ki magát? Táncban, hangzott a válasz, hiszen Eifert János eredetileg táncművész. Megemlékezett Pilinszkyről is, akit fotózott, és ezt a Kezed, kezem című verséhez tudta kapcsolni. Az akkor nem divatos, katolikus költő versformái mintául szolgáltak fotómontázs-technikájához. Szó esett még a képolvasásról, arról, hogy ha egy kép színre, tónusra éles, jól komponált – még csak egy jó sajtófotó. Amit várunk, hogy gondolatokat, érzéseket váltson ki, akár egy irodalmi alkotás. A kiállítás képeit egyébként a költőnő választotta szövegeihez, de terveik szerint a versek ihletésére is készülnek majd fotók.

Költészettel folytatódott az est, az ifjú pályatárs Szőcs Gézát kérdezte, aki költőként volt jelen; mint megjegyezte, a politikust ezen az estén az ajtón kívül szeretné hagyni. Itt is szóba került egy másik művészeti ág. Szőcs Géza filmrendezőnek készült, ám akkor még nem volt csere- és ösztöndíj program, amellyel az anyaországba jöhetett volna, hogy a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakán tanulhasson. Drámakötetében mindenesetre filmforgatókönyv is található.

Hogyan került kapcsolatba Faludy Györggyel? – kérdezte Viola Szandra. Szőcs Géza elmondta, hogy a 80-as években, amikor Svájcban élt, meghívták tengerentúli magyar diaszpórák, így a kanadai Vörösvári Kiadó, amelyik Márai műveit is kiadta. Ott találkozott Faludyval, aki első perctől fogva kitüntette atyai, baráti pártfogásával. Később ő hívta Kolozsvárra az akkor már egyre inkább egy pátriárkára emlékeztető, világító elméjét mindvégig megőrző költőt. Több százan mentek el arra a találkozóra. Tudni kell, hogy Faludynak a harmincas években Kolozsvárott jelentek meg első írásai. – Ugyanazokat a műveket választaná-e ki, amelyeket Faludy válogatott tőle egy kötetbe? – érdeklődött Eifert. – Nem, hangzott a válasz, mert mindenkinek megvan a saját költője-olvasója, két olvasónak kétféle Pilinszkyje, például. De időben is változnak az értékek, így Sütő Andrásnak inkább a drámái látszanak kanonizálódni, pedig a hetvenes években erőteljes nyelvezetéért szerették. Az idő megmagyarázhatatlan módon nyúl hozzá értékekhez: Dsida Jenő, aki elkerülte a Nyugat figyelmét – egyedül Szerb Antal nevezte őt nekrológjában a legnagyobb erdélyi költőnek –, ma töretlenül ragyog. – Vállalkozna-e arra, hogy kortársak közül megnevezzen olyanokat, akiket jelentősnek tart? – hangzott a következő kérdés. Ennek megvan a kockázata, de szerkesztőként sok ifjú pályatársat közölt, többek között ma is nagyra tartja Szabó Marcell költőt. Igazolni látszik ítéletét az Erdélyi Híradó generációja a kilencvenes évekből: Orbán János Dénes, László Noémi, Lövétei Lázár László. Eifert János végül arra volt kíváncsi, mennyire különbözik az erdélyi irodalom a Magyarországitól. Szőcs szerint, míg korábban akkor tartotta magát elismertnek egy sepsiszentgyörgyi vagy kassai alkotó, ha műve megjelent a magyar főváros valamelyik lapjában, kiadójánál, mára megfordult a helyzet. Így Szálinger Balázs Keszthelyről nekik küldte el költeményeit, vagyis egy magyarországi költő nem Magyarországon akart megjelenni elsőként.

Szőcs Géza verseiből is elhangzott néhány az esten, újabb költeményeiből pedig az Irodalmi Jelen decemberi számában kapunk ízelítőt.

A beszélgetések közti szünetekben a Dévai duó játszott kellemesen lazító muzsikát fuvola-gitár és szaxofon-gitár párosításban.

Eifert János fotóművész és Viola Szandra költő közös kiállítása, amelyet Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár nyitott meg. Szikra Cool Tour house, Budapest, 2011. november 29.

Csanda Mária

REGGELI ÚJSÁG,

Bihar megyei napilap, Nagyvárad, 2010. november 24., szerda, VII. évfolyam, 2041. szám

Zár az Eifert-tárlat

Ma és holnap még megtekinthető Nagyváradon az Euro Foto Art Galériában (Nagyvásár, ma 1 Decembrie tér 12. sz. alatt) a neves magyarországi fotóművész, Eifert János Kép-novellák című tárlata, amely a tánc, a mozgás, a női test esztétikumának, a különös, ám még-is ismerős tájak revelációjának világába nyújt filmszerű, de mégis örökkévalóságot sugalló betekintést, meditatív szemlélődésre késztetve. Az alkotó gondosan válogatott és prezentált, a kiállítóteret ügyesen hasznosító, ám azt túl mégsem zsúfoló kompozícióit pénteken egy korábban meghirdetett és lezajlott pályázatra érkezett esküvői fotók fogják felváltani, az új tárlat megnyitójára 26-án 11 órától kerítenek sort. Addig is, aki még nem látta Eifert november 11-én este, a fotóművész jelenlétében megnyitott kiállítást, az ezen a két napon még megnézheti.

A megnyitón egyébként Tóth István galériavezető házigazdaként mutatta be az alkotót és köszöntötte a publikumot, az önkormányzatot Benyovszki Tünde – aki maga is fotós – képviselte, Ioan Moldovan költő, a Familia főszerkesztője be-nyomásait elmondva értékelte a kiállított munkákat, míg lapunk főszerkesztője, Dénes László egy áthallásos verssel illusztrálta viszonyulását az eiferti képi világhoz. Zenei intermezzókkal Thurzó Sándor József brácsa-művész szolgált. A vendég fótóművész saját táncos múltja és a fényképezés közötti összefüggéseket tárta fel, táncmozdulatokkal is illusztrálva mondandóját, majd a protokolláris momentumokat digiporáma-vetítés követte.

erdely.ma

Kultúra
Világhírű fotóművész tárlata Nagyváradon
[ 2010. november 15., 20:46 ] [184]   

Világhírű fotóművész tárlata Nagyváradon

Tánc- és aktfotói, természetképei és alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik. 180 önálló kiállítása volt, 650 csoportos kiállításon szerepelt, 168 díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel. A világ 39 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelentek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, az elektronikus sajtóban, Interneten. Filmekben, televíziós műsorokban,

színpadi látványként, színházi díszletként gyakran használták fel fotóit, ő maga is gyakran jelent meg különböző film- és tévéműsorokban, sorozatokban. Számos fotóalbumhoz, kiállítási katalógushoz írt bevezetőt, előszót, nyitott meg kiállításokat, tartott előadásokat, amelyeknek megírt szövegét dokumentálta.

A nagyváradi Euro FotoArt Galériában csütörtökön megnyílt tárlata csak a jövő hét közepéig lesz látható és csak munkanapokon 8–16 óra között, érdemes felkeresni a Nagyvásár tér (ma p-ţa 1 Decembrie) 12. sz. alatti kiállítótermet.