János Eifert - Photographer

Tánc a fotóban / Унгарскиот танц низ фотографии – Vesztyi, Dnevnik, Szkopje, Macedónia, 2010. november 2.

 

210.11.02.-sajtoanyag-Szkopje   2010.11.02.-Dnevnik-Kultura-presse

2010.11.02.-Bect-Izlozsba-za-tancot

ИЗЛОЖБА ВО ЦЕНТАР ЗА ФОТОГРАФИЈА

Унгарските танцувачи низ фотообјективот

Унгарскиот танц низ фотографии

Великаните на унгарската танцувачка уметност видени низ објективот на познатите унгарски фотографи се во фокусот на изложбата што вечерва во 20 часот ќе биде отворена во Мултимедијалниот центар „Мала станица”. Изложбата под наслов „Танцот во фотографијата” содржи 65 ориrинални фотографии во разни димензии. Застапени се повеќе автори, меґy кои: Андре Кертес, Рудоhф Балог, Карој Ешер, Ерну Вадаш, Габор Афрањ, Тамаш Фенер, Карој Гинк, Карој Хемзу, Петер Хапак, Бела Кањо, 3олтан Салај, Роберт Ревес, Јанош Ејферт.

Изложбата е во организација наМакедонскиот центар за фотографија, Националната галерија а Македонија, и амбасадата на Унгарија во нашата земја.

Tánc a fotóművészetben / Dance in the Photography. Macedonian Centre for Photography, Mala Stanica, Skopje, 2010. október 2 – 30.

Tanc-a-fotóban-megnyitó-03 Tanc-a-fotoban-Robert-Pápai-Sarolta Tanc-a-fotóban-Pápai-Sarolta

Tánc a fotóművészetben / Dance in the Photography, Skopje, Mala Stanica.  Képek a kiállítás megnyitójáról: Robert Jankuloski, Kékesi Ferenc rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, és Pápai Sarolta

Skopje-Dance-in-the-Photogr

Macedóniai napló, Skopje – Sutka negyed, Matka-kanyon, 2009. február 20.

Skopje – Sutka, a cigánynegyed. Egy cseh dokumentumfilm keltette fel az érdeklődésemet az itt élő, nehéz helyzetű romák iránt. Azonban már az első felvételeknél olyan heves ellenállásba  ütköztem, ami lehetetlenné tette, hogy az embereket természetes módon fényképezzem. Pénzért persze hajlandók lettek volna a kamera elé állni, de ettől számomra igen ellenszenvessé vált a dolog.

Napló, Macedónia, 2009. február 20.

Matka kanyon. Néhány nappal ezelőtt, a Malčište felé vezető út mentén, a völgyben, a patak mentén, sok-sok virággal, a tavasz előhírnökeivel találkoztunk. Most zordabb az időjárás, havazik, és a Szkopjétól félórányira található Matka-tónál (mesterséges tó egy szűk szurdokvölgyben), a víztározó és a vízerőmű mentén hideg szél csapdos bennünket. Még így is élveztük a természet szépségét.

Napló, Macedónia, 2009. február 20.

Macedóniai napló, Skopje, Ciarsia, 2009. február 19.

Skopje. Ciarsia, a török negyed, ahol most a kis műhelyeket, üzletecskéket, éttermeket és kávéházakat fotózom, remek portrék az asztalosról, a pincérről, a bádogosmesterről, a hangszerkészítőről, vagy a Képzőművészeti Egyetem hallgatóiról. Közben Magyar Emil társam, barátom, hűséges “fegyverhordozóm” mindenben segít, fordít, kommunikál, eligazít és közben fotózik, remek képeket készít, és most éppen “riportosan” megörökíti, ahogyan ezeket az embereket fényképezem. Jó játék, közös munka…

Napló, Macedónia, 2009. február 19.
Közben Pápai Sarolta, ahogy végez az egyetemen, csatlakozik hozzánk, mutatom neki a “képzős” Annáról, meg a többiekről készült portrékat. “Milyen jó arcok…” Megiszunk egy jó kávét, karamelles süti, még a morzsákat is felcsipegetem, sétálunk, beszélgetünk, egy kedves ismerős telefonál, legalább a hangját hallom, aztán ez az élménydús, csodálatos nap is a múlté… morzsáit (talán) naplóm őrzi majd…

endégségben a Macedóniai Magyarok Teleház Szervezetében, Skopje, 2009. február 19.

Skopje – 19.00 – 20.30 vendégségben a Macedóniai Magyarok Teleház Szervezetében.
Papírforma szerint egy unalmas estének ígérkezett, ám rettentő nagyot “csalódtam”. Ilyen kedves emberekkel, szívélyes vendéglátással, és érdeklődéssel munkásságom és a diaporámáim iránt, ritkán találkozik a művész. DigiRama műsoromat DVD Video lemezről, a TV-képernyőn jelenítettük meg, Pápai Sarolta volt a “technikus”. A program a “macedóniai” volt, természetesen a szükséges rövidítésekkel: Bemutatkozás; Tűztánc; Anyám kertje; Kína, Selyemút; Szerelmem, a Tánc; Másképp; Szemkontakt; Szívcentrum-dal…

Read more

Napló, Szeged, 2009. február 17.

Utazás Macedóniába. Tegnap késő este indultam Budapestről. A bepakolás, majd tankolás, autópálya-használati díj befizetése időt vesz igénybe. Erősen havazik, alig látok, de Kecskemét után már elviselhetőek az útviszonyok. A Citroen Xara Picasso téli gumikkal van felszerelve, ez a legbiztonságosabb ilyenkor, no meg az óvatos vezetés. Szegeden alszom, “csodatevő” barátnőmnél (no nem kell félreérteni), rám fér egy kiadós beszélgetés, lelki ápolás, reiki, kristályfénnyel besugárzás, satöbbi… Délelőtt még bevásárlás a Tesco-ban, ajándékok, élelmiszer, gyümölcs, borotvahab, egér a notebook-hoz, írható DVD-R az adatmentéshez, nyelvtanuláshoz villám angol, a Kárász utcában egy öreg spanyol csavargó kéreget. Egy százast adok neki, ennyi van éppen a zsebemben, nagyon megköszöni, lehunyja szemét, és szerencsés utat kíván, pedig nem mondtam neki, hogy utazom… Valaki szívet rajzolt kocsimra…
Szeged – Röszke – Beograd – Niš – Skopje, mintegy nyolcszáz km. A szerbeknél 30 EUR az autópálya-használati díj, a macedónoknál 60 dínár Skopjéig. Késő este érkezem, Sarolta és Emil – az ő Citroen Xara Picassójukkal, akit Rozinak becéznek – már várnak a második fizető kapunál. Elfoglalom a szállásomat, a nagykövetség vendéglakását kapom, három szoba, konyha, fürdőszoba, nappali, ebédlő…  Egyedül lakom… Nem nagy ez nekem?

 

Napló, Szeged, 2009. február 17.

Macedóniai napló, Skopje, 2009. február 21.

Skopje. A reggeli kávé kitűnően megmozgatja gondolataimat. Letöltöttem a tegnapi képeket, válogattam, szerkesztettem az anyagot. Az internetről adatokat gyűjtöttem a városról:

Szkopje (macedónul Скопје, albánul Shkup / Shkupi, törökül Üsküb vagy Üsküp) a Macedón Köztársaság fővárosa, egyben legnagyobb városa. A Vardar folyó felső szakasza mellett helyezkedik el, a Belgrád–Athén útvonalon. 2002-es becslés szerint a lakossága 506 926 fő. Ipari létesítményei: fémfeldolgozás, vegyipar, textilipar, bőripar.
Látnivalók, amiket szeretnék majd lefényképezni: Szent Pantalaimon temploma (Nereziben, Szkopje mellett): a bizánci építészet kiváló példája. A templomot a királyi Komnénosz család több tagja építtette, és 1164-ben készült el. Nerezi híres a freskóiról, amelyek a 12. század meghitt és spirituális irányzatát tükrözik. A város északi részén egy római vízvezeték maradt fent. A kőhíd, amely a Vardar folyó két partját köti össze, Stefan Dušan korából származik. Több figyelemre méltó épület található a török hódoltság idejéből, például a Kuršumli Han (középkori török fogadó), illetve több mecset. A Szkopje melletti Vodno-hegyen található a Balkán legnagyobb keresztje: 76 méter magas, 400 tonna fémből több mint két évig készült, több mint 500 reflektor világítja meg, így 80 kilométerre ellátszik.

Napló, Macedónia, 2009. február 21.

Skopje (Скопје)  is the capital of and largest city in the Republic of Macedonia, with more than a quarter of the population of the country, as well as its political, cultural, economic, and academic centre. It was known in the Roman period under the name Scupi. The city developed rapidly after World War II, but this trend was interrupted in 1963 when it was hit by a disastrous earthquake. Today Skopje is a modern city with a wide range of cultural monuments.
Skopje is located at 42°0′N 21°26′E42°N 21.433°ECoordinates: 42°0′N 21°26′E42°N 21.433°E, on the upper course of the Vardar River and is located on a major north-south Balkan route between Belgrade and Athens. According to the 2002 census, it has approximately 500 000 inhabitants [1] and is a center for metal-processing, chemical, timber, textile, leather, and printing industries. Industrial development of the city has been accompanied by development of the trade, logistics, and banking sectors, as well as an emphasis on the fields of culture and sport.

Eifert János: Retrospective, Macedonia, Skopje, National Gallery of Macedonia, 2009. január 28.

Skopje, National Gallery of Macedonia. Ma zárt a retrospektív kiállításom a Macedón Nemzeti Galériában, a Cifte Amam-ban. Ahogyan Maja Krestevska igazgatónő összegezte: kiugróan magas látogatószám, szakmai és közönségsiker, valamint óriási érdeklődés a média részéről is. A kövekre, kavicsokra, és a vendégkönyvbe írt nevek, kedves bejegyzések színesítik a dokumentációt.

Napló, Macedónia, 2009. január 28.

Kiállított képek (macedón, angol, magyar képaláírással):

1. Terem / Big hall
 
   Pulëbardha mbi Niagarë
Sirályok a Niagara felett
Seebirds beyond the Niagara (Budapest, Hungary 2006)
Photo Linen 250×150 cm
   Akti nga mbrapa
Hátakt
Back Nude (Bayreuth, Germany 2000)
Photo Linen 250×100 cm
    Aktete e dëmtuara
Roncsolt aktok
Damaged Nudes 1. (Sebesvíz, Hungary 1993)
Photo Linen 250×100 cm
    Studimi i OpArtit
OpArt tanulmány
OpArt Study (Kötschach-Mauthen, Austria 1992)
Photo Linen 250×100 cm
    Aktet e dëmtuara
Roncsolt aktok
Damaged Nudes 2. (Sebesvíz, Hungary 1993)
Photo Linen 250×100 cm
    Bardhë e zi
Fekete és fehér
Black and White (Sebesvíz, Hungary 1996)
Photo Linen 300×100 cm
    Magdi në liqen
Magdi a tóban
Magdi in the lake 1-7. (Sebesvíz, Hungary 1992)
Photo Linen 250×150 cm
    Requiem
Rekviem
Requiem (Szálka, Hungary 2002)
Photo Linen 300×100 cm
    Njeriu
A férfi
The Man (Miskolc-Tapolca, Hungary 1996)
Photo Linen 250×100 cm
   Valle zjarri
Tűztánc
Fire dance (Sirok, Hungary 1991)
Photo Linen 250×150 cm
   Përqafimi
Ölelés
Hug (Sebesvíz, Hungary 1996)
Photo Linen 250×100 cm
   Figurë akti në një qëndrim të pamundur
Akt lehetetlen helyzetben
Nude in an impossible Posture (Sirok, Hungary 2002)
Photo Linen 250×100 cm
   Duart, dashuri platonike
Kezek, vágyak
Hands, Dezires (Sebesvíz, Hungary 2004)
Photo Linen 250×100 cm
 
2. Terem / Big hall
 
   Vesë, pika
Harmatcseppek
Dew-Drops (Hungary 1996)
140×94, cardboard
   Agimi
Hajnal
Dawn (Montagne-au-Perche, France 1984)
128×100, cardboard
   Tri rosa
Három kacsa
Three ducks (Limni Castorias, Greece 1991)
150×100 cm, cardboard
   Dora e kopshtarit
A kertész keze
Hand of the Gardener 1-3 (Tarnaméra, Hungary 1978)
cardboard 140×36 cm
   Kullat
Nyáj
Herd (Pécsvárad, Hungary 1978)
100×100 cm, cardboard
   Zogu shkon kah vdekja
Halálba zuhanó madár
Bird Crashing into Death (Hungary 1978)
100×100, cardboard
   Tempulli i pemëve
Fák temploma
Trees of Temple (Versailles, France 1983)
128×100 cm, cardboard
   Magjike
Mágia
Magic (Mohács,Vác, Hungary 1983)
100×100, cardboard
   Fundi i botës
A világ végén
End of the World (Balatonfelvidék, Hungary 1982)
30×30 cm
   Valle e pemëve
Fák tánca
Dance of the trees (Mártély, Hungary 1980) Photoline
150×70  cm
 
3. terem: Hármasképek / Hall: Triptichons
 
   Koha e kaluar
Múló idő 1-2
Past Time 1-2. (Austria, Vienna 1983-84)
90×80 cm
   Dru-ekzistenca
Fa-Lét
Tree –existence (Hungary 1993)
71×31 cm
   Triptih
Triptichon
Triptichon (Hungary 1978)
71×31 cm
   Piktori El Kazovski
El Kazovski festőművész
El Kazovski Painter (Hungary 2005)
71×31 cm
   Shikimi
Tekintet
Sight (Hungary 2004)
71X31 cm
   Homazhe Dr. Dienes Gedeon
Hommage Dr. Dienes Gedeon (Hungary 2004)
71×31 cm
   Frika, ëndrra, i malluar
Félelem. Álom. Elvágyódás
Fear. Dream. Longing (Hungary 2004) 71×31 cm
   Angelus Ivan
Angelus Iván (Hungary 2004) 71×31 cm
   Ferri
A pokol
Hell (Hungary 2005) 71×31 cm
   Përqafimi
Ölelés
Cuddle (Hungary 1996) 71×31 cm
   Valle zjarri
Tűztánc
Fire Dance (Hungary 1991) 71×31 cm
   Ditari për nënën time
Napló Anyámnak
Diary for my Mother (Hungary 1996) 71×31 cm
   Tubes
Csövek
Tubes (Hungary 1998) 71×31 cm
   Dështimi dhe përfundimi
Kitörés és bukás
Outbreak and Failure (Hungary 2002) 71×31 cm
   Shpellë e sekreteve
Titkok barlangja
Cave of Secrets (Germany 2000) 71×31 cm
    Trans valle
TransDance (Hungary 2005) 71×31 cm
   Kërcimtari Frenak Pal
Frenák Pál táncos
Frenák Pál Dancer (Hungary 2005) 71×31 cm
   Magdi në liqen
Magdi a tóban
Magdi in the lake (Hungary 1992) 71×31 cm
   Gruaja ime
Feleségem
My Wife (Hungary, Sebesvíz 1994) 71×31 cm
   Eksperimenti bardhë e zi
Fekete és fehér kísérletezés
Black and White Experiment (Hungary 2005) 71×31 cm

Гордана Колевска / Gordana Kolevska: Vendég a Csifte Amámban- Eifert János. ТЕА МОДЕРНА / Tea MODERNA, Macedónia, Skopje, 2009. január 28.

Tea-Moderna-2009.01.28

ТЕА МОДЕРНА / TEA Moderna, Planet Press, 2009. január 14.   Skopje, Macedónia, Главен уредник: Јовановски, Уредници: Јулијана Кочовска-Кртолица, Румена Равановска-Тулбевска, Редакција/соработници: Гордана Настевска-Манасиевска, Гордана Колевска, Ивана Тасев, Бранка Доневска-Најдовска, Јелена Димовска, Марија Саревска-Тодоровска, Анита Златкова, Небојша Толески, Ѓорѓија Јовановски, Арт-директор: Билјана Василева, Лектор: Оливера Божовиќ, Фотографија: Игор Тодоровски

Tea-Moderna-02

Vendég a  Csifte Amámban- Eifert János

Az embernek mindig meg kell mondania az igazat

„Számomra a fényképezés játék, egy nagyon komoly játék, amely által kifejezhetem érzelmeimet, és láthatóvá tehetem azokat mások számára is.  Ha a közönség befogadja ezeket az érzelmeket, akkor jó az, amit csinálok.

” Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokféle irányban próbálkozik. Sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. “ – olvasható Eifert Jánosról, aki először mutatkozott be Szkopjéban, a Cifte Amam Galériában a macedón közönségnek.  A kiállítás a művész valamennyi alkotói periódusát felölelte és sikere már a megnyitón érezhető volt, ami – a művész állítása szerint – a hasonló gondolkodásmódnak is köszönhető.

Eifert János szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. 160 önálló kiállítása volt, 650 csoportos kiállításon szerepelt, 168 díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel. A világ 33 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelentek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, az elektronikus sajtóban, Interneten. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik.

 Ez az Ön első találkozása a macedón közönséggel. Beváltak-e a találkozáshoz fűzött reményei? 

  • Ez az első és remélhetőleg nem az utolsó kiállításom Macedóniában. Nagyon megszerettem ezt az országot, mert sok új témával találkoztam, melyet elsősorban az itt élő emberek és az őket körülvevő gyönyörű természet ihlettek. Macedóniai tartózkodásom alatt 4-5 napot barangolással és fényképezéssel töltöttem és az elkészült felvételek közül már néhányat ki is választottam a következő kiállításomhoz. A Cifte Amam-ban nagyon tetszett, hogy a közönség rögtön megtalálta a hozzá legközelebb álló képet.  Eddig azt hittem, hogy a „Nyáj” című képem csak az én hazámra, Magyarországra, jellemző, de be kellett látnom, hogy ez itt is közérthető, mindennapi téma.  A „Kertész keze” is első látásra érthető volt a macedónok számára, nem kellett külön magyarázatot fűznöm hozzá. A kiállításra hoztam néhány olyan alkotást is, melyek Kínában készültek, vagyis elhoztam Kínát Macedóniába. Különböző témájú fotókról van szó, melyek a kínai embereket és életformájukat hivatottak bemutatni. Egy fotográfus különböző témákon keresztül (portré, riportkép, művészkép) keresztül fejezheti ki önmagát, amelyek a közönség számára teljes egységet kell, hogy alkossanak.

 Ezek szerint egy fotográfus számára fontos, hogy művészetének különböző korszakaiból válogasson egy kiállítás anyagához?  

  • Igen, ami viszont nem egy könnyű feladat, hisz különböző motívumok kell, hogy egységet alkossanak egy kiállításon belül. 

Amikor végignézi fotóit egy kiállításon, melyek tükrözik az Ön saját világát?

 Egy kis városkában születtem Magyarországon. Amikor Budapestre kerültem, azt gondoltam magamban – ez az én világom.  Később, a táncnak és a fotográfiának köszönhetően, sok út nyílt meg előttem. Elkezdtem utazgatni Európában, és akkor Európa jelentette számomra a világot. Amikor Amerikába és a többi kontinensre kerültem, az vált a világommá. A világot viszont emberek alkotják.  Szkopje egy világ, egy másik város egy más világ. Ahol megtalálod a helyed, az a te világod. A képeken bemutatott motívumok maguk is egy világot ábrázolnak. Pontosan ezért szeretem a fotózást, mert egy kis kép segítségével bemutathatom a világot. Például van egy képem egy kínai kislányról, amelyet Szkopjéban is kiállítottam. Ez a kép számomra nagyon kedves, mert egy pillanat szüleménye – megpillantottam a kislányt és valami bennem azt mondta, hogy meg kell örökítenem azt, amit a szemei sugároznak. Egy nagyon sikeres fotó lett belőle, melyet mindenhova viszek magammal. Egy művésznek az jelent igaz elégtételt, ha elégedett az alkotásával. Sokszor több tízezer kilométert kell utazni egy jó képért. A kínai kislány a legjobb bizonyíték arra, hogy érdemes a távolságot leküzdeni. 

Ön sokat utazik a világban és bemutatja a saját munkásságát, kiállításokat szervez, előadásokat tart, könyveket ír. Ön, mint a fotográfia szakértője, mit tart jó fotónak?  

  • A fotó kapcsolatot teremt a fotográfus és a közönség között, vagyis “átmegy” a gondolat és az érzés a fotográfus által bemutatott alkotásain keresztül. Ami azt jelenti, hogy a jó fotográfia az, amelyet a közönség megért, persze megérti köszönve a fotográfus képességeinek melyekkel lehetővé teszi az alkotás folyamán, hogy átadja a fényképen keresztül az ötletét. Amikor kinyitunk egy lexikont, ott írja, hogy mi a jó fotográfia – hogy annak világosan láthatónak kell lenni, fényes, de a művészek néha éppen ellenkezőleg járnak el viszonyítva az általánosan elfogadott szabályokhoz, de itt is a végső kimenetel, hogy jó fényképet készítsenek. Amikor a fiatalabb fotográfusokkal dolgozok olyan tanácsot adok nekik, hogy tanulják meg a fotográfia technikáját és szabályait, de amikor olyan helyzetbe kerülnek, hogy el kell határozniok valamit, én azt mondom nekik, hogy ugorják keresztül a szabályokat és dolgozzanak úgy, ahogy jónak érzik.

A sokéves profeszionális tapasztalat után mi vezérli Önt a munkában- a tapasztalat vagy az érzelmek?

  • Az érzelmeim és az értelem. Mindig nagyon kíváncsi vagyok, nyitott a világ felé és mindazt, amit személyesen felfedezek meg kívánom osztani másokkal, hogy ők is az én fotográfiáimon keresztül meg tudják tapasztalni a dolgokat, a tájakat, az embereket, akikkel találkoztam. Ez minden munka lényege, az ember mindig meg kell, hogy mondja az igazságot.

Lehet-e a fotográfia nem igazi? Vagy vajon mindig minden fotográfia igazi e ilyen vagy olyan módon?

  • A fotográfia a reális meglátásból indul ki, de mindig tükrözi a fotográfus személyes belső érzelmeit, álmait is. Személyesen mindig arra törekszem, hogy a fényképeimen „olvasható” legyen a háttér, az ami rejtett, az amit magunkban hordozunk.

 Valójában az Ön első professzionális szerelme a tánc volt. Miért nem maradt meg mellette, például, mint koreográfus, hanem inkább áttért a fotografálásra?

  • 17 évig foglalkoztam a tánccal, a fényképezés csak amolyan amatőr foglalkozást jelentett a számomra. Azonban az amit csináltam, mint fotográfus tetszést nyert és sokan azt ajánlották, hogy foglalkozzak professzionálisan a fényképezéssel. Azután egy fényképészeti kiállításon történt Magyarországon hogy második helyezett lettem. Ez lett a motiváció hogy folytassam tovább hogy végül a fényképezés hivatásommá váljon. Rövidesen bebizonyosodott, hogy ez volt a jó választás, ugyanis elkezdtem újabb díjakat is nyerni és az én fotóim keresettek lettek.

Mi az amit az ember megkap ettől a hivatástól, ami nem kapható meg egyetlen másiktól sem?

Számomra a fényképezés játék, de nagyon komoly játék. Ebben a hivatásban van lehetőség, hogy az ember kifejezze a saját érzelmeit és a fotográfián keresztül bemutassa azt másoknak. Amennyiben a publikum befogadja ezeket az érzelmeket, akkor igazán érdemes az amit, egy fotós csinál. Ezen kívül én nem beszélek folyékonyan egy idegen nyelvet sem, valamicskét beszélek németül, és mégis meg tudom értetni magam sok emberrel a világon. Azért, mert a fényképek az én nyelvem amin kommunikálok másokkal. Itt Macedóniában is megértették az emberek, hogy mit akarok nekik mondani, és mindezt a képeimen keresztül.

 „A kiállításra elhoztam néhány fényképemet melyek Kínában készültek. Jobban mondva ezekkel elhoztam Kínát Macedóniába.”

Én nagyon szeretem a gyerekeket. 

Hivatása Önt elvitte a világ sok részébe. Van-e olyan hely ahova mindig szeret visszamenni, ami inspirációul szolgál?

  • Igen, voltam sok helyen a világban, ellátogattam sok városba, láttam sok tájat, de nem a városok és a szép tájak azok melyek vonzanak vissza az ismételt találkozásra. Az emberek akiket azokon a helyeken megismertem, azok vonzanak vissza. Például New Yorkba nem mennék vissza, ha nincsenek ott azok az emberek akiket ismét látni szeretnék, vagy, ha ott nem tetszik nekem a hangulat, amit szintén az emberek, akik ott élnek hoznak létre. Torontóba megyek, hogy találkozzak a barátnőmmel. Örülök, hogy világszerte vannak kedves barátaim, akik mindig szeretik, ha meglátogatom őket, akik szeretnek velem találkozni, akikhez olyan érzések fűznek, melyek egy életre szólnak.

Melyek az Ön következő állomásai?

  • Amikor az ember fényképész mindig dolgozik és mindig mozgásban van. E kiállítás után azonban mégis haza fogok menni, sok levél és e-mail megválaszolásra várnak, valahány szeminárium és az én egyetemistáim is várnak már rám. Február folyamán Pristinában lesz kiállításom, márciusban Szófiában, azután pedig Belgrádban. Előkészületben van egy kiállítás Norvégiába, dolgozok a könyvemen is, melynek a címe „ Fotóakadémia” és már két éve dolgozom rajta. A múlt évben megjelent három könyvem a fotográfiáról. Ezek egyike az akt fotográfiáról, mely nagy sikert ért el. Mindenekelőtt törekedni fogok minél több időt tölteni az én öt gyerekemmel, akik már nagyon hiányoznak. Nagyon szeretem a gyerekeket. Lehet, hogy különös, de én még most, 66 évesen is megörülnék a hírnek, hogy ismét apa lettem. Eddig négy feleségem volt, de már mindannyian korosak, lehet, hogy eljött az idő, hogy találjak egy ötödiket, aki fiatalabb lesz.

 

                    Gordana Kolevszka / Гордана Колевска

Macedóniai napló, Skopje, National Gallery of Macedonia, 2009. január 21.

Skopje, National Gallery of Macedonia. Kiállításomnak egész jó a visszhangja, a macedón rádió, TV, és a sajtó irígyelhető műsoridőben és terjedelemmel foglalkozik vele (Форум, Bести, Kултура i Ickуcтвo).
Ma délelőtt  újból “sajtónap” a kiállításom színhelyén, a Cifte Amam-ban. Elsőként Veronika Kamčeuska, a SITEL TV riporternője kérdez, alaposan felkészülve és hozzáértően. Igényes folyóirat a TEA MODERNA, a Planet Press lapja, amely számára Gordana Kolevska készít interjút velem, és Igor Todorovski a lap fotóriportere pedig portrékat. Néhány képet kérnek a cikkhez a kiállításom anyagából. (Hajnal, Titkok barlangja, Mozgásban, Világ végén, Kertész keze). Sokat jelentett, ahogyan Najdanovska Aleksandra fordított, és lelkileg is felkészített. Szépsége, intelligenciája, kivételes és varázslatos egyénisége, kedves jelenléte emlékezetes marad számomra…

Napló, Macedónia, 2009. január 21.

Фотографии на Јанош Ејферт во Чифте амам

Утре, 15 јануари, во просториите на Чифте амамот ќе биде отворена изложбата на фотографии од Јанош Ејферт.

Овој унгарски фотограф е значајна фигура во својата уметност и во унгарската уметност воопшто. Не припаѓа на некој одреден стил; постојано се трансформира, ја обновува својата уметност преку нови, експериментални форми на изразување. Неговите фотографии се разликуваат и тематски – танц, акт, пејзаж, дигитална фотографија… Ејферт денес работи како учител, изведувач и писател. Имал 160 самостојни изложби, а учествувал во 650 групни изложби низ целиот свет. Поседува огромна колекција од своите фотографии работени во 33 земји.
Изложбата ќе ја отвори директорката на Националната галерија на Македонија, Маја Крстевска, а ќе говори и амбасадорот на Република Унгарија во Македонија, г – ин Ференц Кекеши и Роберт Јанкуловски, директор на Македонскиот центар за фотографија.

Következő oldal »