Филмите са акцент на Унгарския културен институт през октомври

Представяме ви някои от октомврийските предложения на Унгарския културен институт, особено подходящи за студено и дъждовно време:

15, четвъртък, 18.00 часа Унгарски културен институт

Лекция с демонстрация на дигирами на унгарския фотограф Янош Ейферт
Янош Ейферт е роден на 8 май 1943 г. в Ходмезьовашархей, Унгария. Започва да се занимава с фотография през 1968 г., когато прави първите си снимки на Танцовия състав Хонвед, в който танцува по това време. От 1985 г. започва да прави и диапорами. Негови учители, или по-скоро примери за подражание, създателите на диапорами Янош Дозвалд, Sdrjan Plavsa, Жак Мюлер, изкуствоведът д-р Лайош Вегвари, са оказали значително въздействие върху стила му, за който са характерни отсъствието на текст, визуалната фантазия, специфичната символна система, както и общото въздействие, изградено от вътрешните движения на картината и звука и виртуозността на изпълнението.

16, петък, 17.00 часа Пловдив – Балабанова къща

Международни фотографски срещи, 2009 – Участие на унгарския фотограф Янош Ейферт с фотоизложбата “Новели в картини” Янош Ейферт е един от най-известните представители на унгарското фотографско изкуство в Унгария и чужбина. 

Неговото творчество не може да се вмести в една стилова категория, той твори в много посоки. Ейферт е многостранна, непрекъснато обновяваща се, експериментираща фигура. Известността му се дължи на танцови, актови, природни и приложни фотографии. Работи освен това и като преподавател, лектор и експерт. Има зад гърба си 150 самостоятелни изложби, участвал е в 650 общи изложби, награждаван е 168 пъти. Снимал е в 41 страни. Неговите фотографии, фоторепортажи и статии редовно излизат в специализираната преса, в унгарски и чуждестранни вестници, книги и електронни медии. Написал е предговори за много фотоалбуми и изложбени каталози, откривал е изложби, изнасял е лекции.
Настоящата изложба на Янош Ейферт представя 37 негови творби от различни поредици: “Актова фотография”, “Триптихи”, “Природа”, “Танц” и “Пътуване”.
Изложбата ще продължи до 31 октомври

20, вторник, 18.00 часа Унгарски културен институт

Демонстрация на диапорами на унгарския фотограф Янош Ейферт

За любителите на фотографското изкуство

◊ СЪБИТИЕТО

Демонстрация на диапорами ще се състои на 15 октомври 2009, четвъртък, от 18 часа в Унгарския културен институт (София, ул. “Аксаков” 16). Авторът лично ще представи диапорамите. За тези, които се интересуват повече, ще има и лекция по въпроса.

Янош Ейферт гостува на Унгарския културен институт за втори път. При първото си посещение той откри част от ретроспективната си изложба и показа няколко свои диапорами. Още тогава обеща на публиката да представи и други свои творби през октомври.

На следващия ден Янош Ейферт ще присъства на откриването на Международните фотографски срещи в Пловдив. Неговата изложба “Новели в картини” е част от международния форум.

◊ ЗА АВТОРА

Янош Ейферт е роден на 8 май 1943 г. в Ходмезьовашархей, Унгария. Започва да се занимава с фотография през 1968 г., когато прави първите си снимки на Танцовия състав Хонвед, в който танцува по това време. От 1985 г. започва да прави и диапорами. Негови учители, или по-скоро примери за подражание, създателите на диапорами Янош Дозвалд, Sdrjan Plavsa, Жак Мюлер, изкуствоведът д-р Лайош Вегвари, са оказали значително въздействие върху стила му, за който са характерни отсъствието на текст, визуалната фантазия, специфичната символна система, както и общото въздействие, изградено от вътрешните движения на картината и звука и виртуозността на изпълнението.

Автор: Унгарски културен институт15.10.2009 – 10:51

Szófiába beszökött az ősz…  kutyát sétáltatunk a Jurij Gagarin utcában, egy kiégett totózó-pavilon és egy dinnye-árús standja mellett elhaladva a füstös, furcsa, bús, üszkös romok láttán egy gyönyörű Ady-vers jutott eszembe… 

Ady Endre: Párisban járt az Ősz    

Párizsba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az úton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párizsból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt,
én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

1907.

Endre Ady: Autumn passed through Paris (English)

Autumn sliped into Paris yesterday,
came silently down Boulevard St Michel,
In sultry heat, past boughs sullen and still,
and met me on its way.

As I walked on to where the Seine flows by,
little twig songs burned softly in my heart,
smoky, odd, sombre, purple songs. I thought
they sighed that I shall die.

Autumn drew abreast and whispered to me,
Boulevard St Michel that moment shivered.
Rustling, the dusty, playful leaves quivered,
whirled forth along the way.

One moment: summer took no heed: whereon,
laughing, autumn sped away from Paris.
That it was here, I alone bear witness,
under the trees that moan.

Ildikó karja nem gyógyul, és ezt a test iszonyú fájdalmakkal, és most éppen komoly duzzadással, gyulladással jelzi. Orvoshoz kell menni. Kraszi, a soffőr elvisz bennünket a Szófiai Fizikoterápiai és Rehabilitációs Kórházba, amely egy távoli, külső kerületben, a Kesán utca és a Vaszil Levszki sugárút találkozásánál található. A többemeletes modern épületet hatalmas kert övezi, öreg fákkal és egy valamikor szép, régi épülettel, ami eklektikus stílusával a 19-20. századforduló történelmi hangulatát idézi. A kórház egyébként szokatlanul tiszta, rendezett, és amennyire egy-két osztályba bepillantva képet alkothattam, nagyon jól felszerelt. Kitűnő orvosok és specialisták dolgoznak itt. Dr. Kraszivira Kazalakova doktornő és Veszela Dimitrova kineziterapista veszi kézbe Ildikót, és szemmel láthatóan nagy odafigyeléssel és szeretettel foglalkoznak a törött karjával. Megmutatják, hogyan kell jegelni otthon, és megbeszélik, hogy rehabilitációs tornára mikor kell bejárni. A röntgenfelvételért, kezelésért 100 levát kell majd fizetni, ami magyar pénzben mintegy tizenkétezer forintot jelent. És ezt saját zsebből kell fizetni…

Ildivel elmegyünk a bolhapiacra, amit az Alexander Nyevszkij székesegyház melletti téren találtunk meg. Van itt minden: smaragd gyűrűtől a gázálarcig, rendszámtáblától az útlevelig, ágyúhüvely-dísztárgytól a harisnyakötőig… Az egyik standon fényképezőgépek, mellszobrok, kiskanalak, órák és csengők társaságában Sztálin, Hitler, és Lenin pózolnak egymás szomszédságában. Vannak giccses tájképek, ikonok, zseniális alkotások is. Legnagyobb felfedezésünk két kortárs festőművész, Georgi Marinov és Plamen Dianov, akiknek a képei teljesen elbűvöltek bennünket.

Георги Димитров Маринов – Годимар

Роден 1955 г. В София. Занимава се с модерна живопис повече от 25 години. Ученик е на известния художник Васил Кюркчийски и след това на проф. Койо Дончев. Правил е много самостоятелни изложби в Кипър, Гърция, Франция, Канада, Австрия, САЩ. Картините му се намират в много частни колекции.

Γεώργκι Ντιμιτρόβ Μαρίνοβ

Γεννήθηκε το 1955 στη Σόφια. Ασχολείται με τη μοντέρνα ζωγραφική ακόμα και περισσότερα 25 χρόνια. Είναι μαθητής του διάσιμου ζωγράφου ο Βασίλ Κιορκτσίσκι και μετά του διδάκτωρ Κόγιο Ντόντσεβ. Εχει πραγματοποιθεί πολλές εκθέσεις της Τέχνης στην Κύπρο, στην Ελλάδα, στην Γαλλία, στον Καναδά, στην Αυστρία, στις ΗΠΑ. Τα έργα του βρίσκονται σε πολλές ιδιοτικές συλλογές.

Szófia. Az Alexander Nyevszkij székesegyház mellett, a Shipka utcában található bolhapiac kincseket is rejt: Plamen Dianov festőművész képei előtt (Photo: Eifert János)

Szófia. Isztok, Diplomata-negyed, Jurij Gagarin utca. Járom a kis utcácskákat a lakásunk környékén. Kutyát sétáltatok, fényképezek, motívumokat gyűjtök. Úgy gondolom, részletekből áll össze az egész. Szófiát nem idegenforgalmi prospektus számára fényképezem, hanem magamnak. Az igazi arcát keresem…

Bevásárlás az útra, egy óra körül indulunk Szófiából Budapestre. Nyolc és félórás út, közben megállunk néhányszor, a kutyát is megsétáltatjuk. A szerb határon sokan várakoznak, egyébként jól tudunk haladni az utakon. Kint piszok meleg van, de bent a légkondi tartja a hüvöset, What do you wear when it’s very cold? – hallgatom az English Course CD-jét, időnként “pihentetőül” a közigazgatási szakvizsga anyagát (Ildi készül a közigazgatási szakvizsgájára, és olvassa hangosan) – Az államháztartás közgazdasági szerepe és jelentősége, A helyi önkormányzati alrendszer bevételei és kiadásai, Az Európai Únió szerkezeti modellje, A köztársasági elnök és az önkormányzatok, Az államigazgatás fogalmi elemei… lassan hazaérünk.

Korai kelés, kutyasétáltatás, reggeli… Aztán a munkahely, a Szófiai Magyar Intézet, Ildinek rengeteg dolga akad. Csendben dolgozom az irodájában, szerencsére van Internet, így levelezhetek is. Kicsit mozgunk a városban is, közben fényképezek a kis Nikon Coolpix P6000-sel. A “kicsi” persze csak a méretre vonatkozik, mert amúgy 13.5 Megapixelt, és 6400 ISO-t tud…

Este elugrunk egy technikai árúházba, inkább csak nézelődésre, a lakásbavalók miatt. Mindenre kevés az idő…

Artist of the Week – János Eifert

24 August, 2009 von Dessislava · Keine Kommentare

Die Welt des János Eifert

Interview von Tihomir Ignatov mit János Eifert

Übersetzung aus dem Bulgarischen: Dessislava Georgieva

 Was bedeutet Fotografie für Sie, Herr Eifert?

Wir alle wurden geboren, um in einer vergänglichen Welt zu leben. Die Zeit fließt mit uns dahin wie ein Fluss, der seinerseits zum gegenüberliegenden Ufer fließt, und nur wenige von uns sind in der Lage, ihn aufzuhalten. Die Fotografie ist im 19. Jahrhundert entstanden, parallel zur Entwicklung des sozialen Lebens.

Damals haben viele Menschen gedacht, dass die schöngeistige Kunst bald ihr Ende erreichen würde. Ich meine die Malerei und die Bilder. Die Zeit hat gezeigt, dass die Malerei als künstlerisches Mittel nicht verschwunden ist.

Fotografie versiegelt die Zeit in einem Bild. Die Dokumentarfotografie beweist genau das. Ein Fotokünstler arbeitet oftmals mit einem Augenblick der Zeit, indem er ihm eine eigene Seele verleiht. Die Kamera ist nur ein gehorsamer Diener in den Händen des Fotografen.

Wie ist die Fotografie zu Ihrem Beruf geworden, und was war Ihre erste Begegnung?

Die Wahrheit ist, dass nicht ich sie ausgewählt habe. Eigentlich hat sie mich ausgesucht.

Lange Jahre war ich Profitänzer und befand mich auf einem wirklich hohen Level. Dann schenkte mir mein jüngerer Bruder einen Fotoapparat. Und was tut ein Mensch, wenn er einen Fotoapparat hat? Er beginnt zu fotografieren. So geschah die Magie zwischen mir und der Kamera.
Изложба на унгарския фотограф Янош Ейферт

Was unterscheidet diesen Beruf von allen anderen?

Sagen wir, die Möglichkeit des Betrachtens. Ich liebe es, die Welt und die Menschen um mich herum zu beobachten. In dieser Hinsicht ist die Fotografie ein sehr bequemes Mittel, um die Menschen zu betrachten und in ihre Einzelheiten einzudringen. Es ist komfortabel, die Welt durch das Objektiv zu mustern und ihre Geheimnisse zu entdecken.

Verleiht Ihnen die Fotografie ein Gefühl von Freiheit?

Ja, natürlich. Niemand sagt mir, wie ich denken, wohin ich schauen soll. Ich fotografiere einfach. Das ist einer der größten Vorteile dieses Berufs.

Kennen Sie bulgarische Fotografen und deren Werke?

Leider muss ich zugeben, dass ich keinen der bulgarischen Fotografen kenne. Aber ich würde mich sehr gerne mit ihnen vertraut machen und sie erforschen.

Gibt es ein Bild, das Sie gern erneut, besser aufnehmen würden?

Wenn ich die Möglichkeit hätte, würde ich alle Fotos verändern.

Gibt es ein Thema, das Sie gern umsetzen möchten, aber wissen, dass das nicht möglich ist? Eine Art unerfüllter künstlerischer Traum.

Ja! Das Thema über die blinden Menschen. Das ist ein Projekt, an dem ich verstärkt arbeite. Wie es in der Welt der Blinden aussieht, wie sie leben, interessiert mich sehr. Dieses Projekt stellt eine große Herausforderung für mich dar.

Was denken Sie über die analoge und die digitale Fotografie?

Die Digitalfotografie ist ein neuartiges Mittel, das die traditionellen Verfahren der Fotografie ablöst. Hier wählt der Fotograf selbst die Mittel aus. Auch sind die Möglichkeiten viel größer.

Welche Bilder bevorzugen Sie: schwarzweiße oder farbige?

Wenn ich ehrlich sein soll, hätte ich der Schwarzweißfotografie noch vor ein paar Jahren völlig entsagt. Doch jetzt habe ich ihren Wert wiederentdeckt, so dass sie immer mehr Raum in meinen Fotografien einnimmt. Ich beschäftige mich mit der Psychologie der Farben. In meinen Farbaufnahmen sind nicht alle Farben gleich intensiv. Ich nutze gerne Kontraste, um die Botschaft des Bildes zu verstärken.

Wenn Sie heute Ihre letzte Aufnahme, Ihr letztes Foto machen müssten, wie würde es aussehen?

Es wäre eine Aufnahme meiner Mutter.

János Eifert wird am 8. Mai 1943 in Hódmezővásárhely, Ungarn, geboren. 1968 beginnt er, sich mit Fotografie zu beschäftigen, wobei er parallel im ungarischen Ensemble „Honvéd“ tanzt. Seit 1985 entwickelt er auch Tonbildschauen.

Im Jahr 1998 arbeitet er als künstlerischer Leiter der Ersten Nationalen Fotowoche Ungarns sowie als Gründer und Chefredakteur des ersten fotografischen Onlinemagazins.

Er hat bereits 150 eigenständige Ausstellungen hinter sich, hat an 650 gemeinschaftlichen Ausstellungen teilgenommen und wurde 168 Mal ausgezeichnet. Fotografiert hat er in 41 Ländern.

Die Kunst János Eiferts kann nicht einem einzigen Stil zugeordnet werden – sein Schaffen geht in viele Richtungen. Eifert ist eine vielseitige, sich ständig erneuernde, experimentierende Figur.

Fotos: Vasilena Georgieva
Multimedia: Nikolai Nikolov

Ildivel sétálunk a belvárosban. Elhaladunk a Szófiai Magyar Intézet mellett, a Szeptember 6 utcában. Zárva van, természetesen, a hétköznapokon folyik a felújítás. A szomszédos utcácskákban –  Aksanov, Dobrudzha, Ivan Shishman, General Gurko  egykoron szép házak, ma erősen elhanyagolt állapotban. A földszinteken elegáns üzletek, amelyek akár Párizsban, Londonban vagy Budapesten is lehetnének. Az Slavyanska utca sarkán, egy iskola falán falfestés, egy Petőfi vers, magyarul és bolgárul:

“Szabadság, Szerelem! E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom az életet, Szabadságért föláldozom Szerelmemet.”

Petőfi Sándor, Pest, 1847. január 1.

http://www.public-republic.com/magazine/2009/06/21818.php

Светът на Янош Ейферт

24 юни, 2009 от ignatovt · Няма коментари

     http://www.youtube.com/watch?v=3-kE4PIMcsE

Készítették: Nikolai Nikolov, Natalia Nikolaeva

   Read more

  Patricia Nikolova: János Eifert, Edna szedmica v Szofia (Egy hét Szófiában), műsorfüzet, 2009. június 19 – 25.

Read more

  Read more

Ретроспективна изложба на унгарския фотограф Янош Ейферт

се открива на 18 юни (четвъртък) 2009г. в Унгарския институт. Експозицията ще представи самия фотограф, като ще изнесе мултимедийна лекция за диапорамата на тема \\\”Образ-звук-театър\\\”. Изложбата ще продължи до 17 юли. Включени са фотографии от различни поредици: \\\”Ранен период\\\”, \\\”Триптихи\\\”, \\\”На сцената\\\”, \\\”Експериментални\\\”, \\\”Еротикон\\\”, \\\”Природа\\\”, \\\”Пътуване\\\”, \\\”Китай\\\”. На откриването Янош Ейферт ще изнесе мултимедийна лекция за диапорамата на тема \\\”Образ-звук-театър\\\”. Настоящата ретроспективна изложба на Янош Ейферт вече е показвана в Скопие и Прищина (2009).

Képnovellákat ír Eifert János

2009. június 18.

Eifert János fotóművész Képnovellák című, retrospektív kiállítása csütörtöktől a Szófiai Magyar Kulturális Intézetben látható; ahol a művész a megnyitó után előadást is tart a magyar fotókultúráról.

(MTI) – Mint azt Eifert János elmondta, mintegy 40 válogatott fotográfiát mutat be 40 éves életművéből a magyar intézetben, legfőképpen klasszikus táncképeket, test- és természetfotókat. Ott lesz köztük A nő című 2 és fél méter magas, vászonra földolgozott képe is.

A művész táncosként kezdte pályafutását a Honvéd Táncegyüttesben, s külföldi fellépései alatt kezdett fotózni, 41 országban járt és dokumentálta is ezeket az utakat. Több mint 150 önálló kiállítása volt Magyarországon és külföldön, legutóbb márciusban Koszovó fővárosában, Pristinában láthatták fotóit az érdeklődők.

A szófiai megnyitón Móger Ildikó intézetigazgatóval, aki szintén táncos volt, közösen improvizálnak, majd nyolc-tíz fiatalt is bevonnak a jellegzetes délszláv körtáncba, amelyet balkáni zenére járnak.

A művész ezután digirámás, vagyis digitális vetítettképes előadást tart az érdeklődő közönségnek Kép-Hang-Színház címmel Magyarországról és a magyar fotókultúráról.

Korábban:

Kulturális csivitelés a szófiai Magyar Kulturális Intézetben

Rádióban:

2009. június 18. Radio France International, a szófiai külföldi intézeteknek szentelt műsor: Interjú Eifert János fotóművésszel (újságíró: Jana Penkine)

2009. június 18. Bolgár Nemzeti Rádió, Horizont Program: Interjú Eifert János fotóművésszel (újságíró: Jana Bojanova)

 2009. június 23. Bolgár Nemzeti Rádió, Hriszto Botev Program, Artefir műsor: Iterjú Eifert János fotóművésszel

(újságíró: Juliana Toneva)

József Attila

Szerelmes vers

Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak.

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
– Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

Úgy kéne sírni s zúg a vérem,
Hiába minden álszemérem,
Hiába minden. Ölbe kaplak:
Harapj, harapj, vagy én haraplak!

 Унгарски културен институт
София 1000, ул. Аксаков 16
E-mail:uki@uki.bg
Тел. 02/987 23 07, 987 29 63, 981 98 87
Факс: 02/981 91 79
Директор: Ildiko Moger

18 Юни 2009, Четвъртък 18:00
 
Откриване на ретроспективната фотоизложба на Янош Ейферт с участието на автора
Лекция на Янош Ейферт на тема:
ОБРАЗ, ЗВУК,ТЕАТЪР
Унгарски културен институт
Откриване на изложби

Янош Ейферт е роден на 8 май 1943 г. в Ходмезьовашархей, Унгария. Започва да се занимава с фотография през 1968 г., когато прави първите си снимки на Танцовия състав Хонвед, в който танцува по това време. От 1985 г. започва да прави и диапорами. През 1998 г. е художествен ръководител на Първата унгарска национална фотоседмица, основател и главен редактор на първото онлайн фотографско списание (сайта на Унгарския съюз на фотографите). В периода 2002-2004 г. е художествен ръководител на фестивала Mediawave. През 2006 г. заминава на научна командировка в Китай по покана на Китайската асоциация на фотографите.

Янош Ейферт е един от най-известните представители на унгарското фотографско изкуство в Унгария и чужбина. Неговото творчество не може да се вмести в една стилова категория, той твори в много посоки. Айферт е многостранна, непрекъснато обновяваща се, експериментираща фигура. Известността му се дължи на танцови, актови, природни и приложни фотографии. Работи освен това и както преподавател, лектор и експерт.
Има зад гърба си 150 самостоятелни изложби, участвал е в 650 общи изложби, награждаван е 168 пъти. Снимал е в 41 страни. Неговите фотографии, фоторепортажи и статии редовно излизат в специализираната преса, в унгарски и чуждестранни вестници, книги и електронни медии. Написал е предговори за много фотоалбуми и изложбени каталози, откривал е изложби, изнасял е лекции.

Настоящата ретроспективна изложба на Янош Ейферт ни запознава не само с неговото творчество, а е и културен посредник в балканския регион. Изложбата вече е показвана в Скопие и Прищина.

Изложбата ще продължи до 17 юли

http://oikumen.info/?show=article&arc_id=838

http://kulturni-novini.info/news.php?page=news_show&nid=8083&sid=2

http://www.top.bg/bg/article?id=12155&PHPSESSID=8b6880150d45b0ab5cadfba6367b7d53

http://svejo.net/home/show_tag/%D0%AF%D0%BD%D0%BE%D1%88%20%D0%95%D0%B9%D1%84%D0%B5%D1%80%D1%82

http://www.az-jenata.com/?page=article&aid=8518

http://www.programata.bg/?p=62&l=1&c=1&id=53926

http://ide.li/channel362.html

http://kulturni-novini.info

http://photo-forum.net/index.php?APP_ACTION=NEWS

http://www.kafene.bg/index.php?p=article&aid=5962

http://kafene.bg/index.php?p=article&aid=5963

http://www.vsekiden.com/?p=52928

http://art.gbg.bg/event.phtml?id=30704&type=5

Диапорамата

Изкуството на на проектирания образ

Диапорамата – според по-ранната формулировка на д-р Лайош Вегвари – е аудиовизуален жанр, който е сроден с фотографията и филма. Взаимовъздействието на излъчената картина и звука се постига със специфична драматургия и проектираща техника. С няколко диапроектора се проектират едновременно множество диапозитиви, така че тяхното едновременно или последователно излъчване, потъмняването или просветляването им, едновременната им поява или наслагването им  става по предварително планирана схема, в съпровод на грижливо подбран звук (музика, човешки говор, шумове, звуков монтаж).  Egyszerre több diavetítővel több diaképet vetítenek ki úgy, hogy a képek egymásmellettisége, egymásutánisága, elsötétedése, kivilágosodása, egyiknek a másikkal való együttes megjelenése, egyiknek a másikra való vetítése előre megtervezett program szerint történik, gondosan szerkesztett hang (zene, emberi beszéd, zörej, hangmontázs) kíséretével. В програмата, тоест при определянето на ритъма на смяна на образите, основна роля играят два фактора: времето и това, в коя част от разделения на много полета прожекционен екран (тоест от кой видеопроектор) да става смяната на образите. A programban, vagyis a képek váltásának ütemezésében, alapvetően két tényező játszik szerepet: az idő és az, hogy a több részre bontott vetítősík mely részén (vagyis melyik diavetítőben) történjék képváltás. По време на преливащото се проектиране на кадрите се получава монтаж от кадри, чието движение, различаващо се от филмовото, извиква асоциациативна поредица, подобна на филмовите. Az egyik képet követő másik kép áttűnéses (úsztatásos) vetítése közben megjelenik egy montázskép, amely a filmtől eltérő mozgásával, de ahhoz hasonlóan asszociációk sorozatát válhatja ki. За диапорамната прожекция е необходимо специално, изградено според броя на диапректорите синхронизиращо устройство, днес това вече може да става и чрез компютър. A diaporáma-vetítéshez speciálisan kiépített, a diavetítők számától is függő, szinkronizáló vezérlőegység szükséges, amely ma már számítógépes vezérlés formájában valósul meg.

ДигиРамата – наричат я още Диапорама нумерик, Мултимедиен пърформанс, Фотовидео – е диапорама, обновена с помощта на дигитална техника, която в нова форма, със съвременни средства е в състояние да отрази светоусещането на човека от началото на третото хилядолетие, да подпомогне съвременното аудиовизуално представяне на важните въпроси и отговори на епохата. A digiRama – nevezik még: Diaporama numerique, Multimedia performance, Fotovideo – a digitális technika által megújított diaporáma, amely új formában, korszerű eszközökkel képes a harmadik évezred elején élő ember életérzését visszatükrözni, a kor fontos kérdéseinek és válaszainak korszerű audiovizuális megjelenítését elősegíteni.

Янош Ейферт се занимава с диапорама от 1985 г. Eifert János 1985 óta foglalkozik diaporámával.  Негови учители, или по-скоро примери за подражание, създателите на диапорами Янош Дозвалд, Sdrjan Plavsa, Жак Мюлер, изкуствоведът д-р Лайош Вегвари, са оказали значително въздействие върху стила му, за който са характерни отсъствието на текст, визуалната фантазия, специфичната символна система, както и общото въздействие, изградено от вътрешните движения на картината и звука и виртуозността на изпълнението.  Mesterei, vagy inkább példaképei – Dozvald János, Sdrjan Plavsa, Jacques Muller diaporámaalkotók, dr. Végvári Lajos művészettörténész – jelentősen hatottak stílusára, amelyet a szöveg nélküliség, vizuális képzelőerő, sajátos szimbólumrendszer, valamint a kép és hang belső mozgásaira épülő összhatás, virtuóz előadásmód jellemez.

Eifert János KÉP-HANG-SZÍNHÁZ műsora /Лекция на Янош Ейферт на тема: ОБРАЗ-ЗВУК-ТЕАТЪР

·           Хард Рок /Hard Roks (1985)

·           Време, прожектирано обратно / Visszapergetett idő  / Replayed Time (1987)

·           Имало едно време едно село / Volt egyszer egy falu / There was once a village… (1988)

·           Доклад за ситуация / Helyzetjelentés / Situation Report (1989)

·            Венециански карнавал / Velencei karnevál / Carneval Venedig (1989)

·            Представям ви съпругата си / Bemutatom a feleségem / Let me introduce my Wife (1990)

·           Огнен танц / Tűztánc / Fire Dance (1991)

·           Маски / Maszkok (1992)

·            Представяне / Интродукция Bemutatkozás / Introduction (1995)

·            Другояче / Másképp /Autrement (2005)

·            Лабиринт / Labirintus / Labirinth (2005)

·           Иначе / Másképp / Otherwise (2005)

·           Arcus / Temporum (2005)

·            Монтажи / Montázsok / Montages (2005)

·           Моята любов, Танцът / Szerelmem, a Tánc / Dance, my Love (2005)

·            Градината на мама / Anyám kertje / My Mother’s Garden (2006)

·            Зрителен контакт / Szemkontakt / Eye-Contact (2006)

·           Което ни свързва / Ami összeköt…/ What is binding… (2007)

·           Китай, Пътят на коприната / Kína, Selyemút / China, Silk Road (2006)

·            Кардиологична песен / Szívcentrum-dal / Heart-decease Centre Song (2007)

·            Фортуна / Fortuna (2007)

С тези творби Ейферт печели редица награди на престижни международни диапорамни фестивали, както и златен медал, специалната награда и голямата награда на Международното фотографско сдружение (FIAP).

Ezekkel a művekkel a világ rangos nemzetközi diaporáma-fesztiváljain számos, díjat, FIAP-aranyérmet, különdíjat, Grand prix-t nyert.

Въз основа на класация на Международното фотографско сдружение (FIAP) през 1993 г. е начело в международната ранглиста. Неговата фотография “Танц” и диапорамата му “Огнен танц” са избрани да бъдат включени в историческата колекция на FIAP, по покана на Photo Ciné Club представя програмата си в Париж (Un soir, un auteur – Studio Raspail/Една вечер – един автор – Студио Распай) 

A Fotóművészek Nemzetközi Szövetsége (FIAP) összesítése alapján 1993-ban a nemzetközi lista élén állt, Tánc című képét, Tűztánc c. diaporámáját a FIAP történeti kollekciójába választják, a Photo Ciné Club meghívására bemutatja műsorát Párizsban (Un soir, un auteur – Studio Raspail).

По покана на Кралското фотографско дружество прави турне през 1994 г. в Обединеното кралство със своята диапорамна програма, след това с програмата си Картина-Звук-Театър има турнета в Германия, Австрия, Италия, Словакия и Румъния.

1994-ben diaporáma műsorával előadókörút az Egyesült Királyságban, a Royal Photographic Society meghívására, majd azt követően Kép-Hang-Színház című műsorával Németországban, Ausztriában, Olaszországban, Szlovákiában és Romániában turnézik.

Често е канен в чужбина на международни фестивали като член на жури и участник. Nemzetközi fesztiválok zsűritagjaként, előadóként gyakran hívják külföldre is.  Като преподавател, за по-пълноценно представяне на собствените си лекции, развива прилагането на диапорамата – като средство и произведение – в учебния процес. Tanárként, saját előadásai erőteljesebb megjelenítésére kidolgozza a diaporáma – eszközként és műként – az oktatásban történő felhasználását.

Сътрудничил е при организирането на редица унгарски и международни фестивали на диапорамата (например MEDIAWAVE Международен диапорамен и CD-ROM фестивал в Дьор), като автор-професионалист и изпълнител трудовете му са публикувани в специализираните издания Фото-Видео и Зум Магазин.  Több hazai és nemzetközi diaporámafesztivál szervezésében működött közre (pl. MEDIAWAVE Nemzetközi Diaporáma- és CD-ROM Fesztivál, Győr), szakíróként és előadóként a műfajjal kapcsolatos írásait a FotoVideo és a Zoom Magazin közölte.

Творбите му, или откъси от тях се показвани и по телевизията. В поредицата “Снимката от друг ъгъл” в рамките на програмата “Избери знанието!” на унгарския канал ТВ 2 диапорамата присъства не само като онагледяващо средство, но и като тема. Műveit, vagy azok részleteit a TV-ben is bemutatták. Válaszd a tudást! – a Magyar Televízió M2 csatornáján futó FÉNYKÉP/MÁSKÉPP sorozatában a diaporámát nemcsak szemléltetőeszközként, hanem témául is választotta.

През последните години вниманието му е насочено към дигиталната техника, вече в този дух е зачената и диапорамата му “Другояче”, която създава през 2005 г. в съавторство с Милан Радишич и по поръка на унгарското психиатрическо дружество. Az utóbbi években a digitális technika foglalkoztatja, Másképp című diaporámája, amelyet 2005-ben, Radisics Milán társszerzővel a Magyar Pszichiátriai Társaság felkérésére készített, már ebben a szellemben fogant. Своята дигиРама, създадена с нови средства и съвременна форма, представя в Австрия, Китай, Индия, Канада, Швейцария, Македония, Косово, Словакия и Унгария. Az új eszközökkel, korszerű formában összeállított digiRama-műsorát Ausztriában, Kínában, Indiában, Kanadában, Svájcban, Macedóniában, Koszovóban, Szlovákiában és Magyarországon is bemutatta.

http://kafene.bg/index.php?p=article&aid=5963

Открива се ретроспективна изложба с фотографиите на Янош Ейферт в Унгарския институт. Снимки от ранните му периоди, както и от по-късни ще може да видите на 18 юни 2009г., когато е откриването. Изложбата ще продължи до 17 юли. Включени са фотографии от различни поредици: “Ранен период”, “Триптихи”, “На сцената”, “Експериментални”, “Еротикон”, “Природа”, “Пътуване”, “Китай“. На откриването Янош Ейферт ще изнесе мултимедийна лекция за диапорамата на тема “Образ-звук-театър”.

Настоящата ретроспективна изложба на Янош Ейферт вече е показвана в Скопие и Прищина (2009).

Кой е Янош Ейферт

Янош Ейферт е роден на 8 май 1943 г. в Ходмезьовашархей, Унгария. Започва да се занимава с фотография през 1968 г., като паралелно с това танцува в унгарския ансамбъл “Хонвед”. От 1985 г. прави и диапорами. През 1998 г. е художествен ръководител на Първата унгарска национална фотоседмица, основател и главен редактор на първото онлайн фотографско списание (сайта на Унгарския съюз на фотографите). В периода 2002-2004 г. е художествен ръководител на фестивала Mediawave. През 2006 г. заминава на научна командировка в Китай по покана на Китайската асоциация на фотографите (в резултат прави цикъла”Пътят на коприната”).

Творчеството на Янош Ейферт не може да се вмести в една стилова категория, той твори в много посоки. Ейферт е многостранна, непрекъснато обновяваща се, експериментираща фигура. Известността му се дължи на танцови, актови, природни и приложни фотографии. Работи освен това и както преподавател, лектор и експерт.

Има зад гърба си 150 самостоятелни изложби, участвал е в 650 общи изложби, награждаван е 168 пъти. Снимал е в 41 страни. Неговите фотографии, фоторепортажи и статии редовно излизат в специализираната преса, в унгарски и чуждестранни вестници, книги и електронни медии. Написал е предговори за много фотоалбуми и изложбени каталози, откривал е изложби, изнасял е лекции. Негови творби има в 12 престижни общи сбирки (Белгия, Германия, Австрия, САЩ). Член е на 16 съюза, сдружения и институции, от които 5 в чужбина. Броят на статиите му, излезли в периода 2000-2006 година е 105.

http://www.vsekiden.com/?p=52928

Унгарски топ фотограф прави изложба у нас

Янош Ейферт е сред най-награждаваните творци в света

150 самостоятелни изложби, 650 общи изложби, 168 награди – всичко това стои зад името на унгареца Янош Ейферт, който е снимал в 41 страни и неговите фотографии, фоторепортажи и статии редовно излизат в специализираната преса, в унгарски и чуждестранни вестници, книги и електронни медии. Творбите му са притежания на престижни сбирки в Белгия, Германия, Австрия и САЩ.

На 18 юни в Унгарския културен институт в София, световноизвестният фотограф ще открие своя изложба под надслов “Звук,образ,театър”. На самото откриване присъстващите ще имат уникалният шанс да видят почти всичките му фотографии от различни поредици: “Ранен период”, “Триптихи”, “На сцената”, “Експериментални”, “Еротикон”, “Природа”, “Пътуване”, “Китай”. Експозицията ще продължи до 17 юли.

сряда, 17 юни 2009

Szófia (София – Sofija, régi magyar nevén: Szeredőc), Bulgária fővárosa, és egyben a legnépesebb (2006-os adat szerint 1 377 531 lakosú) városa. Az ország nyugati felén, a Vitosa hegy lábainál helyezkedik el 500-600 méterrel a tengerszint felett.

Története. A terület első lakosai a Kr. e. 8. század folyamán már megtelepedtek, így Európa egyik legöregebb fővárosaként tarthatjuk számon Szófiát. Az első, Serdica elnevezését a trák Serdi törzs után kapta. Ezt megtartotta a római hódítás után is és Moesia provincia központjává vált. E korabeli romok ma is megtalálhatóak a központban, ahol a metróállomás neve is az ókori elnevezést viseli.

A népvándorlás korában a hunok feldúlták és elpusztították, ami után I. Justinianus keletrómai császár építette újjá Triaditsa néven. A hunok után érkező szlávok már Szredec néven említik, amit a 809-ben érkező bolgárok átvettek és egészen a 16. századig használtak. Szófia elnevezés a törökök elől beszivárgó görög népességtől ered a 14. századból. 1382-ben kezdetét vette a közel ötszáz éves török uralom. Bulgáriát Rumélia néven átszervezték, és Szófia lett a közigazgatási központja. Az iga alól 1878-ban szabadult fel orosz csapatok segítségével (aminek tiszteletére a középkori orosz hadvezér,Alekszandr Nyevszkij nevét ma is viseli székesegyháza bolgáros változatban: Alekszandar Nevszki), és a független Bulgária fővárosa lett. A 20. században lakossága megtöbbszöröződött. Különösen amásodik világháborút követő népköztársasági idők rohamos lakótelep-építéseinek köszönhetően a századfordulón még kisvárosból milliós nagyvárossá lett.

A Belváros

Alekszandr Nyevszkij székesegyház (Храм-паметник Александър Невски): az 1877-78-as orosz-török felszabadító háború 200 000 elesett orosz katona emlékére épült emlékül a XX. század elején.

Ivan Vazov Nemzeti Színház (Народен театър Иван Вазов): 1907-ben megnyílt, bécsi építészek keze munkáját dicsérő épület. Az 1920-as években leépült, majd újjáépítették.

Szent György temploma (Ротондата “Св. Георги”): A Kr. u. 4. századból származó kegyhely a késő római kor emléke. A központban, mégis eldugott helyen, a Sheraton Balkan Hotel belső udvarán található.

Banya Basi Dzsámi: XVI. századi emlék a török időkből, szemben a Vásárcsarnokkal.

Nemzeti Kultúrpalota (Национален дворец на културата): az 1981-ben megnyílt monumentális épület az egyik legnagyobb ilyesfajta komplexum Dél-Kelet-Európában.

Nikola Petni orosz templom

Bulevard Vitosa: Szófia sétáló- és vásárlóutcája, a központtól vezet a Kultúrpalota felé.

Ретроспективна изложба на Янош Ейферт

 На 18 юни (четвъртък) от 18 часа в Унгарския културен институт се открива Ретроспективна изложба на унгарския фотограф Янош Ейферт.  Авторът е един от най-известните представители на унгарското фотографско изкуство в Унгария и чужбина. Изложбата включва фотографии от различни поредици: “Ранен период”, “Триптихи”, “На сцената”, “Експериментални”, “Еротикон”, “Природа”, “Пътуване”, “Китай”. На откриването Янош Ейферт ще изнесе мултимедийна лекция за диапорамата на тема “Образ-звук-театър”.

Настоящата ретроспективна изложба на Янош Ейферт вече е показвана в Скопие и Прищина (2009).

За автора: Янош Ейферт е роден на 8 май 1943 г. в Ходмезьовашархей, Унгария. Започва да се занимава с фотография през 1968 г., като паралелно с това танцува в унгарския ансамбъл “Хонвед”. От 1985 г. прави и диапорами. През 1998 г. е художествен ръководител на Първата унгарска национална фотоседмица, основател и главен редактор на първото онлайн фотографско списание (сайта на Унгарския съюз на фотографите). В периода 2002-2004 г. е художествен ръководител на фестивала Mediawave. През 2006 г. заминава на научна командировка в Китай по покана на Китайската асоциация на фотографите (в резултат прави цикъла”Пътят на коприната”).

Творчеството на Янош Ейферт не може да се вмести в една стилова категория, той твори в много посоки. Ейферт е многостранна, непрекъснато обновяваща се, експериментираща фигура. Известността му се дължи на танцови, актови, природни и приложни фотографии. Работи освен това и както преподавател, лектор и експерт.

Има зад гърба си 150 самостоятелни изложби, участвал е в 650 общи изложби, награждаван е 168 пъти. Снимал е в 41 страни. Неговите фотографии, фоторепортажи и статии редовно излизат в специализираната преса, в унгарски и чуждестранни вестници, книги и електронни медии. Написал е предговори за много фотоалбуми и изложбени каталози, откривал е изложби, изнасял е лекции. Негови творби има в 12 престижни общи сбирки (Белгия, Германия, Австрия, САЩ). Член е на 16 съюза, сдружения и институции, от които 5 в чужбина. Броят на статиите му, излезли в периода 2000-2006 година е 105.

Членство в по-значителни творчески съюзи и сдружения:

1971- Член на Съюза на унгарските фотографи

1997-2002 – Председател  на Съюза на унгарските фотографи

1978 – Член на Националното сдружение на унгарските творци (По-рано фонд “Изкуство”); член на Националното сдружение на унгарските журналисти; член на унгарския Съюз на рекламната индустрия

1990- Член на PSA (американско фотографско сдружение)

1993-1997 – Председател на Сдружението на унгарските фотографи натуралисти (Фотоклуб “Нимрод”), впоследствие почетен член

1992 – Член-основател на Сдружението на унгарските фоторепортери

1994-1997 – Председател на Фотоклуб “Нимрод”, от 1998 – почетен член

1996 – Член на WCCP (World Council of Professional Photographers)

1994 – Член на APPI (Arbeitskreis Portraitfotografen International)

2002 – Почетен член на Association des Photographes et Cinéastes

Изложбата може да бъде видяна до 17 юли 2009 г. в Унгарския културен институт на ул. Аксаков 16 в столицата.

Информация и снимки Унгарския културен институт

Oikumen

Публикувана на 11 юни 2009 11:40