János Eifert - Photographer

Törökországi napló, Isztambul, Kapali Carsisi, 2008. november 3.

Isztambul. Mondják, hogy az ide látogatókat kétségtelenül megérinti az az életérzés, ami a város számos piacát és bazárját jellemzi. A bazárok összekötik a hagyományt és a modern életet. Azoknak, akik szeretnek vásárolni, egyszerűen muszáj meglátogatniuk a város legismertebb bazárját, a ”Kapali Carsisi”-t, a Fedett Bazárt. Read more

Törökországi napló, Isztambul, Galata-híd, 2008. november 3.

Napló, Isztambul, 2008. november 3.

Napló, Törökország, Isztambul, 2008. november 3.

A Kapali Carsisi-től taxival igyekszünk a túlpartra, Európából Ázsiába. Ahogy átvergődünk a Galata-hídon, tüntetők százaival találkozunk. A széles Karaköy utcától már csak gyalog haladhatunk tovább, itt már tízezres tömeg találja szemben magát a nagy számban kivezényelt rendőri erőkkel, kommandósokkal. Hangszórókon követelések recsegnek, a tömeg jelszavakat skandál, az erkélyekről és ablakokból is nemzeti zászlókat lobogtatnak. Tapintható a dráma, a feszültség, de vér nem folyik. Este a TV-ből értjük meg az egészet…

(Eifert János felvételei)

Napló, Isztambul, 2008. november 3.
A Kapali Carsisi-től taxival igyekszünk a túlpartra, Európából Ázsiába. Ahogy átvergődünk a
Galata-hídon, tüntetők százaival találkozunk. A széles Karaköy utcától már csak gyalog haladhatunk tovább, itt már tízezres tömeg találja szemben magát a nagy számban kivezényelt rendőri erőkkel, kommandósokkal. Hangszórókon követelések recsegnek, a tömeg jelszavakat skandál, az erkélyekről és ablakokból is nemzeti zászlókat lobogtatnak.
Tapintható a dráma, a feszültség, de vér nem folyik. Este a TV-ből értjük meg az egészet…

Törökországi napló, Isztambul, 2008. november 2.

Törökországi napló, 2008. november 2.

Napló, Törökország, Isztambul, 2008. november 2.

Isztambul (törökül İstanbul, görögül Κωνσταντινούπολη / Konsztantinúpoli, régiesen Sztambul, előző történelmi nevein Bizánc, Konstantinápoly) több mint 12 milliós lakosságával Törökország legnagyobb városa, annak kulturális, művészeti és gazdasági központja, illetve 1923-ig fővárosa, jelenleg İstanbul tartomány székhelye. A város a Boszporusz és a Márvány-tenger két oldalán terül el, s területileg ugyan csak kisebb része van Európában, mégis európai városnak tartják. Különleges fekvése, római kori, bizánci és oszmán építészeti emlékei, valamint a múzeumaiban és palotáiban fellelhető művészi alkotások révén a turisták kedvelt úti céljává lett. Engem most a tengerpart vonz, ahol a part már kora hajnalban tele van horgászokkal, a vízen nyüzsgő kis halászhajók doromboló motorjai szinte vonzzák a halakat. A kifogott halak tömegei a halpiacon rögtön gazdára is lelnek. Mondják, igencsak jelentős “iparág” a halászat, 2005-ben (országosan) 469 462 tonna halat, rák- és kagylófélét bocsátottak piacra. (Eifert János felvételei)

Napló, Törökország, 2008. november 2.
Isztambul (törökül İstanbul, görögül Κωνσταντινούπολη / Konsztantinúpoli, régiesen Sztambul, előző történelmi nevein Bizánc, Konstantinápoly) több mint 12 milliós lakosságával Törökország legnagyobb városa, annak kulturális, művészeti és gazdasági központja, illetve 1923-ig fővárosa, jelenleg İstanbul tartomány székhelye. A város a Boszporusz és a Márvány-tenger két oldalán terül el, s területileg ugyan csak kisebb része van Európában, mégis európai városnak tartják. Különleges fekvése, római kori, bizánci és oszmán építészeti emlékei, valamint a múzeumaiban és palotáiban fellelhető művészi alkotások révén a turisták kedvelt úti céljává lett. Engem most a tengerpart vonz, ahol a part már kora hajnalban tele van horgászokkal, a vízen nyüzsgő kis halászhajók doromboló motorjai szinte vonzzák a halakat. A kifogott halak tömegei a halpiacon rögtön gazdára is lelnek. Mondják, igencsak jelentős “iparág” a halászat, 2005-ben (országosan) 469 462 tonna halat, rák- és kagylófélét bocsátottak piacra.

Törökországi napló, Isztambul, Topkapı Sarayı, 2008. november 2.

Törökországi napló, 2008. november 2.

(Photos: Lisa Horvath)

Napló, Törökország, Isztambul, Topkapı Sarayı, 2008. november 2.

Isztambul, Topkapı Sarayı. A név jelentése Ágyúkapu Palota. Az épületegyüttes magját 1453-ban, II. Mehmet szultán uralkodása alatt kezdték el építeni egy ezeréves olajfa ültetvény

helyén, és 400 éven keresztül, míg az oszmán uralkodók lakhelye volt, folyamatosan bővítgették és építgették, és végül egy kis város alakult ki a városon belül. Az első palota 700 négyzetméter alapterületű volt, amit egy másfél kilométeres falrendszer vett körül. Ezen a részen voltak az ünnepélyek, a díván ülésterme és a kincstár. Innen a Boldogság Kapun keresztül lehetett a legbelső  területre jutni, ahol a belső lakosztály és a hárem volt, melyben a szultán, közvetlen családja és az őket kiszolgáló személyzet élt. A palota 1863-ban tűzvész áldozata lett, de addigra már az uralkodók nem éltek ott (1839-ben a politikai reformok következtében máshova költöztek).

A palota bejáratánál lefényképezek két lányt, – közben Lisa engem is – a török Duygu Erdint és kínai barátnőjét, olyan helyesek, mint a lányaim. Majd e-mailen elküldöm nekik a fotókat…

Napló, Törökország, 2008. november 2.
Isztambul, Topkapı Sarayı. A név jelentése Ágyúkapu Palota. Az épületegyüttes magját
1453-ban, II. Mehmet szultán uralkodása alatt kezdték el építeni egy ezeréves olajfa ültetvény
helyén, és 400 éven keresztül, míg az oszmán uralkodók lakhelye volt, folyamatosan bővítgették és építgették, és végül egy kis város alakult ki a városon belül. Az első palota 700 négyzetméter alapterületű volt, amit egy másfél kilométeres falrendszer vett körül. Ezen a részen voltak az ünnepélyek, a díván ülésterme és a kincstár. Innen a Boldogság Kapun keresztül lehetett a legbelső  területre jutni, ahol a belső lakosztály és a hárem volt, melyben a szultán, közvetlen családja és az őket kiszolgáló személyzet élt. A palota 1863-ban tűzvész áldozata lett, de addigra már az uralkodók nem éltek ott (1839-ben a politikai reformok következtében máshova költöztek).
A palota bejáratánál lefényképezek két lányt, a török Duygu Erdint és kínai barátnőjét, olyan helyesek, mint a lányaim. Majd e-mailen elküldöm nekik a fotókat…

Törökországi napló, Isztambul, TÜYAP, Artist 2008, november 1.

Törökország, Isztambul - photo: Eifert János

Napló, Törökország, 2008. november 1.
TÜYAP (Isztambuli Rendezvény- és Vásár-központ) Majd egy órás taxizás a nagy forgalomban, hogy elérjük az Artist 2008, és az 27. Isztambuli Könyvvásár színhelyét.
Nyitás előtt érkezünk, így a kiállítás-rendezés kulisszatitkait is megleshettük. Japán művészbarátom, ISHL L Jun’ ichiro, akivel Taskentben ismerkedtem meg, teáit építette be éppen, amint az a baloldali képen látható.

Napló, Törökország, Isztambul, 2008. november 1.

TÜYAP (Isztambuli Rendezvény- és Vásár-központ) Majd egy órás taxizás a nagy forgalomban, hogy elérjük az Artist 2008, és az 27. Isztambuli Könyvvásár színhelyét.

Nyitás előtt érkezünk, így a kiállítás-rendezés kulisszatitkait is megleshettük. Japán művészbarátom, ISHL L Jun’ ichiro, akivel Taskentben ismerkedtem meg, teáit építette be éppen, amint az a baloldali képen látható. (Eifert János felvételei)

ARTIST / ISTANBUL ART FAIR IS NOW 18 YEARS OLDThe ARTIST / Istanbul Art Fair, which opened its doors to art lovers for the first time in 1991, is preparing to celebrate its 18th anniversary. This year, the Art Fair, staged 18 years ago with 39 exhibitors in a single hall of 1,250 square meters, will welcome art lovers and collectors with over 100 exhibitors, in four large halls of 15,000 square meters. We would like to express our gratitude to our exhibitors, art workers, faculties of fine arts of our universities, and precious art critics who showed us the path with their proposals and comments during this process, as well as to the media which supported us at all fairs and to our dear visitors.


THE MEETING OF ART AND LITERATURE IN THE LARGEST FAIR CENTER OF TURKEY

Last year, the ARTIST / Istanbul Art Fair and the Istanbul Book Fair staged together in the TUYAP Fair, Convention and Congress Center of Beylikdüzü, at the same time and under the same roof since 2002, were visited by nearly 343.000 people. Within the scope of ARTIST / Istanbul Art Fair works by 6000 artists, of which 1000 were from abroad, had the opportunity to meet two million art lovers. This intense interest shows that our determination to keep staging the Art and Book fairs simultaneously but as independent events was correct. From the very beginning, we considered the Art Fair as an initiative aiming to bring about the meeting of plastic arts and people who were not interested therein, seeking to make them love art, rather than a commercial activity where art works were purchased and sold. We always insisted on this approach against those who wanted to consider the Art Fair as a “Closed Medium” reserved for art loving elites. We wanted to enable the young, starting from the elementary school, and adults of all ages and from all professions to profit from this opportunity. As we have acquired wide installation and developed exhibiting means by moving to Beylikdüzü, we could reach the universe of literature in terms of accommodation. We give importance to this unique meeting in this scale realized in Turkey. We believe that over the following years, we will increasingly witness the positive reflections of this togetherness of art and literature and the synergy created by such an interaction. This synergy enables the ARTIST / Istanbul Art Fair to be a center of attraction of an important mass expressed by hundreds of thousands rather than being a restricted milieu consisting of collectors.


HONORING ART – BEING HONORED BY ART

As is the case every year, the ARTIST 2008 / Istanbul Art Fair which will be staged in the TUYAP Fair, Convention and Congress Center in Beylikdüzü between the 1st and the 9th of November, simultaneously with the 27th Istanbul Book Fair and will host many exhibitions and events.

This year, as in previous years, the relevant boards of the Fair enabling a global outlook on the art in our country and in the world will undertake assessments aiming to establish a contemporary arts related criteria, motivate our private and public institutions as well as individuals to invest in arts, and to express our recognition to the seniors of this field through “Artists Honor Awards”, “Critics Honor Awards”, “Art Loving Institutions Honor Awards”, and the “Collectors Honor Awards”.

During the ARTIST 2008/ Istanbul Art Fair, gallery owners shall have the opportunity to enjoy sharing their solidarity with the artists they represent and the work they think having discovered.

This year Tüyap continues the tradition launched a few years ago allowing students of faculties of fine arts to participate in the Fair with their works. Students of faculties of fine arts will exhibit their works within the scope ARTIST 2008 and have the opportunity to meet the art sector as well as the art lovers.

This year like every year, a precious selection consisting of the works kept in the collection of a Turkish collector, out of which some belong to important names of Turkish painting will be presented to art lovers.

During the ARTIST 2008/ Istanbul Art Fair, exhibitions by independent artists from Turkey and from abroad will also be presented for the appreciation of visitors. The “Koridoor Contemporary Art Programs” established in London and administrated by well known art authorities and organizers of England will stage an exhibition aiming to achieve the east-west dialogue through Turkey. Works of many artists from Turkey and from abroad will be included in this exhibition..

Discussions, panels, seminars and other activities of interest to the world or arts and in which different approaches on many matters will be tackled will be organized during the Fair.

We aim to spread the “Contemporary Turkish Art” in our country through the contribution of this medium created in solidarity with galleries from all over Turkey and the world and to achieve an opening to the external world. We believe that with the contribution of our gallery owners, artists, art lover and collector institutions as well as critics, we will reach these objectives.

Törökországi napló, Isztambul, Topkapı Sarayı, Sultanahmet Camii, 2008. november 1-2.

Törökország, Isztambul

Napló, Törökország, Isztambul, 2008. november 1-2.

Macskák, kutyák mindenütt, még a Kék Mecset bejáratánál is… Egy kölyökmacska figyeli, amint Lisa a Topkapi Sarayi egyik kútját fényképezi.

Topkapi Szeráj

Avagy törökösen Topkapı Sarayı. A név jelentése Ágyúkapu Palota (top = ágyú, labda, bár van egy kevésbé szalonképes jelentése is, a homoszexuális férfiakra használják).

Az épületegyüttes magját 1453-ban, II. Mehmet szultán uralkodása alatt kezdték el építeni egy ezeréves olajfa ültetvény helyén, és 400 éven keresztül, míg az oszmán uralkodók lakhelye volt, folyamatosan bővítgették és építgették, és végül egy kis város alakult ki a városon belül. Az első palota 700 négyzetméter alapterületű volt, amit egy másfél kilométeres falrendszer vett körül. Az egyes falak között kapuk biztosították az átjárást. A főkapun át lehetett bejutni a külső udvarra, innen a középső udvarra már csak az mehetett, akinek dolga volt a palotában. Ezen a részen voltak az ünnepélyek, a díván ülésterme és a kincstár. Innen a Boldogság Kapun keresztül lehetett a legbelső területre jutni, ahol a belső lakosztály és a hárem volt, melyben a szultán, közvetlen családja és az őket kiszolgáló személyzet élt. A hárem egyébként eredetileg mindenféle pejoratív mellékzönge nélkül a női elkülönített lakosztályt jelentette. Férfiak közül egyedül a szultán léphetett be. Itt éltek a szulán anyja (valide, ő irányította az egészet), lánytestvérei, feleségei, ágyasai, a rabszolganők, szabad szolgálók, és itt nevelkedtek a kisgyerekek is. A lányok házasságkötésükig, a fiúk csak gyerekkorukban maradhattak itt.

A palota 1863-ban tűzvész áldozata lett, de addigra már az uralkodók nem éltek ott (1839-ben a politikai reformok következtében máshova költöztek). Mint oly sok más nevezetességet, a Topkapi Palotát is Atatürk nyilvánította múzeummá.

Az épületegyüttes (melynek alapterülete nagyobb, mint a Vatikáné) ma leglátogatottabb részei az egykori hárem és a birodalmi kincstár.

Kék Mecset

Egyéb ismert nevei: Blue Mosque, Sultanahmet Camii, I. Sultan Akimet mecset. A Kék mecset elnevezést a belső falait borító kék és fehér növényi motívumokat ábrázoló csempék után kapta. I. Ahmed (Ahmet) szultán építtette egy Sedefhar Mehmet nevű építésszel 1609 és 1616 között. A mecsetet 6 minaret veszi körül, minden mecseten 3 párkány, ami az uralkodó szultánokat jelképezi. 30 kupoláját és 260 ablakát 26 márványoszlop tartja. Érdekesség, hogy 6 minaretje akkoriban csak a mekkai szent helynek volt, és hogy ők továbbra is egyedülállók maradjanak, felhúztak egy hetedik minaretet.

A mecset Ottomán (oszmán) stílusban épült. Ennek jellemzője s négyzet alakú alapterület, középen főkupola, körülötte négy oldalt félkupolák, a négyzet csúcsain pedig még egy-egy kisebb kupola van. A Kék mecset egyik különlegessége az imafülkébe befalazott kődarab, ami a mekkai Kába-kőből származik. Másik érdekesség, hogy 1826-ban itt hírdették ki a janicsársereg megszűnését. A türbében fekszik I. Ahmed és testvérei II. Oszmán és II. Murád szultánok is.

Bár ezer évvel később épült, mint a vele szemben álló Aya Sofia, egyik nem titkolt célja az volt, hogy demonstrálja, az iszlám építészek is képesek arra, amire a keresztények (az Aya Sofia eredetileg keresztény templom volt). És míg az Aya Sofia ma már csak múzeum, a Kék mecset még mindig iszlám imahelyként szolgál. Az épületbe való belépésnek szigorú szabályai vannak. A cipőt minden esetben le kell venni, illendő öltözetet kell viselni, a nőknek a hajukat el kell fedni.  (Eifert János felvételei)

Napló, Törökország, 2008. november 1-2.
Isztambul. Macskák, kutyák mindenütt, még a Kék Mecset bejáratánál is…
Egy kölyökmacska figyeli, amint Lisa a Topkapi Sarayi egyik kútját fényképezi.
Topkapi Szeráj
Avagy törökösen Topkapı Sarayı. A név jelentése Ágyúkapu Palota (top = ágyú, labda, bár van egy kevésbé szalonképes jelentése is, a homoszexuális férfiakra használják).
Az épületegyüttes magját 1453-ban, II. Mehmet szultán uralkodása alatt kezdték el építeni egy ezeréves olajfa ültetvény helyén, és 400 éven keresztül, míg az oszmán uralkodók lakhelye volt, folyamatosan bővítgették és építgették, és végül egy kis város alakult ki a városon belül. Az első palota 700 négyzetméter alapterületű volt, amit egy másfél kilométeres falrendszer vett körül. Az egyes falak között kapuk biztosították az átjárást. A főkapun át lehetett bejutni a külső udvarra, innen a középső udvarra már csak az mehetett, akinek dolga volt a palotában. Ezen a részen voltak az ünnepélyek, a díván ülésterme és a kincstár. Innen a Boldogság Kapun keresztül lehetett a legbelső területre jutni, ahol a belső lakosztály és a hárem volt, melyben a szultán, közvetlen családja és az őket kiszolgáló személyzet élt. A hárem egyébként eredetileg mindenféle pejoratív mellékzönge nélkül a női elkülönített lakosztályt jelentette. Férfiak közül egyedül a szultán léphetett be. Itt éltek a szulán anyja (valide, ő irányította az egészet), lánytestvérei, feleségei, ágyasai, a rabszolganők, szabad szolgálók, és itt nevelkedtek a kisgyerekek is. A lányok házasságkötésükig, a fiúk csak gyerekkorukban maradhattak itt.
A palota 1863-ban tűzvész áldozata lett, de addigra már az uralkodók nem éltek ott (1839-ben a politikai reformok következtében máshova költöztek). Mint oly sok más nevezetességet, a Topkapi Palotát is Atatürk nyilvánította múzeummá.
Az épületegyüttes (melynek alapterülete nagyobb, mint a Vatikáné) ma leglátogatottabb részei az egykori hárem és a birodalmi kincstár.
Kék Mecset
Egyéb ismert nevei: Blue Mosque, Sultanahmet Camii, I. Sultan Akimet mecset. A Kék mecset elnevezést a belső falait borító kék és fehér növényi motívumokat ábrázoló csempék után kapta. I. Ahmed (Ahmet) szultán építtette egy Sedefhar Mehmet nevű építésszel 1609 és 1616 között. A mecsetet 6 minaret veszi körül, minden mecseten 3 párkány, ami az uralkodó szultánokat jelképezi. 30 kupoláját és 260 ablakát 26 márványoszlop tartja. Érdekesség, hogy 6 minaretje akkoriban csak a mekkai szent helynek volt, és hogy ők továbbra is egyedülállók maradjanak, felhúztak egy hetedik minaretet.
A mecset Ottomán (oszmán) stílusban épült. Ennek jellemzője s négyzet alakú alapterület, középen főkupola, körülötte négy oldalt félkupolák, a négyzet csúcsain pedig még egy-egy kisebb kupola van. A Kék mecset egyik különlegessége az imafülkébe befalazott kődarab, ami a mekkai Kába-kőből származik. Másik érdekesség, hogy 1826-ban itt hírdették ki a janicsársereg megszűnését. A türbében fekszik I. Ahmed és testvérei II. Oszmán és II. Murád szultánok is.
Bár ezer évvel később épült, mint a vele szemben álló Aya Sofia, egyik nem titkolt célja az volt, hogy demonstrálja, az iszlám építészek is képesek arra, amire a keresztények (az Aya Sofia eredetileg keresztény templom volt). És míg az Aya Sofia ma már csak múzeum, a Kék mecset még mindig iszlám imahelyként szolgál. Az épületbe való belépésnek szigorú szabályai vannak. A cipőt minden esetben le kell venni, illendő öltözetet kell viselni, a nőknek a hajukat el kell fedni.

Törökországi napló, Isztambul, gasztronómiai “kirándulás”, 2008. október 31.

Törökországi napló, 2008. november 1.

Isztambul. Belekóstolunk a török konyhába. Török konyha? Azt tudjuk, hogy a legmagyarosabb ételeinket nekik köszönhetjük: a fűszerpaprikát, a pörköltalapot, a kenyeret, a töltött káposztát és a rétest. Török hatásra terjedt el a kávéivás is… Ráadásul nemcsak a 150 éves hódoltság alatt, de – amint azt „tanult” barátnőmtől, Lizától megtudom – már Levédiában is ők fogták az ősmagyarok főzőkanalát. A leggyakrabban használt alapanyagok: padlizsán, zöldpaprika, hagyma, lencse, bab, paradicsom, fokhagyma és az uborka. A legkedveltebb gyümölcsféleségek közé tartozik a szőlő, az őszibarack, a cseresznye, a sárgadinnye, a füge, a citrom; a törökök kedvelik a magvakat és dióféléket: a pisztáciát, a mogyorót, a mandulát, a földimogyorót, a fenyőmagot, a pörkölt csicseriborsót. A leginkább használt fűszerek a petrezselyem (melynek csak a levelét hasznosítják), a köménymag, a feketebors, a paprika, a menta és a kakukkfű.

Napló, Törökország, 2008. október 31.
Isztambul. Belekóstolunk a török konyhába. Török konyha? Azt tudjuk, hogy a legmagyarosabb ételeinket nekik köszönhetjük: a fűszerpaprikát, a pörköltalapot, a kenyeret, a töltött káposztát és a rétest. Török hatásra terjedt el a kávéivás is… Ráadásul nemcsak a 150 éves hódoltság alatt, de – amint azt „tanult” barátnőmtől, Lizától megtudom – már Levédiában is ők fogták az ősmagyarok főzőkanalát. A leggyakrabban használt alapanyagok: padlizsán, zöldpaprika, hagyma, lencse, bab, paradicsom, fokhagyma és az uborka. A legkedveltebb gyümölcsféleségek közé tartozik a szőlő, az őszibarack, a cseresznye, a sárgadinnye, a füge, a citrom; a törökök kedvelik a magvakat és dióféléket: a pisztáciát, a mogyorót, a mandulát, a földimogyorót, a fenyőmagot, a pörkölt csicseriborsót. A leginkább használt fűszerek a petrezselyem (melynek csak a levelét hasznosítják), a köménymag, a feketebors, a paprika, a menta és a kakukkfű.

Törökországi napló, Isztambul, Yerebatan Sarniçi, 2008. október 30.

Isztambulban ma négy felszíni és 60-65 föld alatti víztározót tartanak számon. Az utóbbiak között van A Kék mecset és a Aja Szófia (Ayasofya) tőszomszédságában megbújó Yerebatan Sarniçi, más néven Bazilika-ciszterna, amelyet Justinianus császár 7000 rabszolgával építtetett 542-ben. Read more

Törökországi napló, Isztambul, Hagia Szophia, 2008. október 30.

Napló, Törökország, 2008. október 30.

Isztambul. A Hagia Szophia (görögül: Aγία Σοφία, latinul: Sancta Sophia, törökül: Ayasofya; újgörögösen: Ajía Szofía, magyar jelentése: az isteni bölcsesség temploma) egy hajdani bizánci ortodox bazilika Később mecsetként használták, ma múzeumként látogatható. A mai Hagia Szophia és előzményei neve kezdetben csak Nagytemplom (Ekklészia Megalé) volt. Az elnevezés arra utalt, hogy nem volt másik hozzá fogható méretű templom a korabeli „keresztény világ”-ban. A Hagia Szophia az utolsó jelentős alkotása a késő ókori építészetnek, és egyben az első képviselője annak a specifikusan bizánci architektúrának, amelynél az épület domináns eleme a kupola.

A mozaikok között egyébként található egy magyar vonatkozású is: Szent László királyunk lánya, Irene (eredeti neve Piroska) látható rajta, akit 16 éves korában adtak feleségül I. Komnenos bizánci császár fiához.