János Eifert - Photographer

Sára Sándor eltávozott… Budapest, 2019. szeptember 20.

.

Életének 86. évében vasárnap meghalt Sára Sándor filmrendező, operatőr, a nemzet művésze, az egykori Duna Televízió első elnök-főigazgatója – közölte a család vasárnap az MTI-vel. A Balázs Béla-díjjal, a Magyar Mozgókép Mestere címmel és az MMA életműdíjával is kitüntetett művészt hosszan tartó, méltósággal viselt betegség után érte a halál.

   

Nemzeti Filmarchívum, B. Müller Magda felvételei

    

.

Sára Sándor 1933. november 28-án született a Pest megyei Turán. Apja itt volt aljegyző, majd jegyző lett a közeli Ikladon, ahova 1941-ben az egész család követte. Másodikos elemista korától Aszódra járt iskolába, de a gimnáziumot már a jászberényi nagyszülőknél lakva fejezte be, mert apját pozíciója miatt internálták a második világháború végén. Csak három év múlva került vissza Aszódra, majd Berettyóújfaluban tanult, végül Budapesten érettségizett 1952-ben. A budapesti Vörösmarty Gimnáziumban érettségizett.

   

   

A Filmművészeti Főiskola évei alatt rengeteg fényképet készített az elesett, utcán tengődő emberekről. 1956-ban a főiskolán tagja lett a forradalmi bizottságnak. Amikor a hatvanas években enyhülni kezdett a belpolitikai helyzet, Huszárik Zoltánnal csatlakoztak a Balázs Béla Stúdiófiatal alkotókból verbuválódott csapatához. Operatőrként dokumentalista jellegű rövidfilmeket kezdett forgatni. Majd első meghatározó rendezése is elkészült, a 17 perces Cigányok 1962-ben. Első nagyjátékfilmjét 1968-ban rendezte meg Feldobott kő címmel. A játékfilmes bemutatkozást később olyan munkák követik, mint a Holnap lesz fácán, a Nyolcvan huszár, a Tüske a köröm alatt, a Könyörtelen idők, a Vigyázók, legutóbb pedig A vád.

1993 tavaszán Csoóri Sándor felkérte az akkor induló Duna Televízió vezetésére, hét éven át volt a televízió elnöke. Filmjeit több mint félszáz országban vetítették, s számos hazai és nemzetközi fesztiválon tüntették ki díjakkal.

.

Eifert János: Fák tánca (Mártély, 1980)

.

Hogy jön ez a kép Sára Sándor halálához? A magyarázat egyszerű: fiatal koromban a rendezőként, vagy operatőrként jegyzett filmjei óriási hatással voltak rám. Akár a 17 perces rövidfilmje, a Cigányok, az 1968-ban rendezett első játékfilmje, a Feldobott kő, vagy a Szinbád (Huszárik Zoltán rendezésében) képi világa iskolapélda a magamfajta fotográfus számára. Kitűnően fényképezett, indiai képeiből rendezett fotókiállítását éppen szülővárosomban, Hódmezővásárhelyen, az Alföldi Galériában láthattam. Nagyszerű kiállítás volt, emlékezetes.

Egyik filmjének egyes jeleneteit a mártélyi Holt-Tiszánál forgatta. A Fák tánca c. képem később ezen a helyszínen készült. Valamilyen alkalomból – talán amikor a Magyar Fotóművészek Szövetsége tiszteletbeli tagja lett – az Alföldi Galériában rendezett kiállításom katalógusával ajándékoztam meg, ezt átlapozva erről a fotómról mondta, hogy nagyon tetszik, ő ugyan nem lógat képeket lakása falain, pláne fotográfiákat, de ezt szívesen feltenné. Az ajándékpéldány átadására nem került sor, mindketten igen elfoglalt emberek voltunk, de most pótolom, remélve, hogy fent látja, megkapja és szeretettel fogadja majd…

Számomra Ő mindig is a mesterem marad, és azt a pohár bort, saját borát, amivel salföldi pincéjében 1988-ban megkínált, az ízét és az ő barátságos, biztató tekintetét soha nem felejtem el…