K.A.: Természet emberi arccal. Magyar Hírlap képes melléklete, 1984. augusztus 25.

“Két fotós, és mégis egységes mű, amit a szegedi Bartók Béla Művelődési Ház dísztermében láthatunk. Eifert János és Jung Zseni oly döbbenetesen egy hullámhosszon lát és alkot, mintha egypetéjű ikrek lennének. De talán még ez a hasonlat is sántít, hiszen az egypetéjű ikrek — állítólag — más-más környezetben, egymástól elszakítva is hasonlóképpen élnek és viselkednek, tehát ugyanazt ugyanúgy teszik.

Eifert és Jung azonban úgy fotózik, mintha egyetlen, közös tudat irányítaná őket, önkorrekciós automatikával: ami az egyikből hiányzik, azt pótolja a másik, s összeillesztve válnak egységes egésszé. Színes és fekete-fehér képeik, sorozataik mindenekelőtt arról vallanak, hogy mindketten természet- és emberszeretők.

Jung Zseni sorozata az ókori görög mondavilág Dafnéjéről a legmodernebb színes fotótechnikát ötvözik az antik szépségideálok eszményével, Eifert ember-nélküli természetfotói annyira humánusak, hogy szinte felfedezzük szeretett fáinak emberi lelkét (mint ahogy szép montázsaik néhányában valóban megjelennek a természet élőlényeinek emberi arcai).

Igen érdekes, ahogy a legkülönbözőbb (de sohasem erőltetett!) technikai trükkökkel, fogásokkal meseszerűvé, lebegővé, tündéri távlatúvá teszik mind a fekete-fehér, mind a színes képeket, s ezekkel a jó értelemben vett bűvészkedésekkel fokozzák a hatást, a megértést, a befogadást.

A vendégkönyv lelkes sorai tanúsíthatják, hogy milyen eredménnyel.”

K. A.

Képaláírások: Jung: A Rheibia című sorozatból, Jung—Eifert: A hullámok születése, Jung—Eifert: Gyökerek, Eifert: Jelkép, Eifert—Jung: Tavaszváró

  BÚVÁR, 1984. augusztus

Vallomások a Tiszáról

“Mi a természet nyomán alkotunk” – írja Bartók Béla, és magyarázatként hozzáteszi: “A népzene a természet tüneménye… ugyanazzal a szerves szabadsággal fejlődött, mint a természet egyéb élő szervezetei, a virágok, állatok…”
Az ember számára a természet megismerése létkérdés, titkait a tudományok és művészetek segítségével kaparinthatja meg. A fiatal fotográfia élménytadóan tudja közvetíteni a világ látható üzeneteit a tenger mélyéről éppúgy, mint a Hold felszínéről: szakavatott kezekben még a bonyolult összefüggések is láthatóvá válnak. A távoli bolygók megismeréséhez azonban a közvetlen környezet, a szülőföld megismerésétől vezet az út.
Az I. és III. Közép-Tiszai Néprajzi, Képzőművészeti és Természetvédelmi Tábor vendégeként a szakemberek segítségével fényképezhettem a folyót és ebből az élményből kerekedett ez a kiállítás.
A VALLOMÁSOK A TISZÁRÓL nemcsak tájak, vízparti növények, madarak látványát rögzíti, hanem élményeimen keresztül az itt élő emberek lelkét, szülőföldem szeretetét, gyermekkorom emlékeit sűríti egybe. Szeretem ezt a vidéket, értem és érzem különös varázsát és hangulatát, szépségét, ahol még a csend is különös jeleket hordoz. Ezeket a jeleket, jelentéseket szeretném mások számára is átadni.

EIFERT JÁNOS