Kedvesem, varázsos képeket küldtél. Ez az ART of SCRAP óriási! Így kell forradalmat csinálni a non-profit szektorban. Mindig is erre vágytál: a saját művészeti műfajodat összekötni a fejekben a környezetvédelmi üzenettel és a ‘zöld’ gondolkodással…  a régi játékok, már-már kidobott ruhák újra-hasznosulnak, alkotásokká nemesülnek… És milyen jó nézni ezeket a boldog gyerekarcokat! Csodát tettél megint…  Ölellek, JAN

Read more

NUDE FINE ART PHOTOGRAPHY WORKSHOP BY JÁNOS EIFERT – ezúttal  Jaymz van Hees burlingtoni fotográfus szervezésében.

Ideális körülmények között dolgozhattam. Jaymz egy templomot vásárolt meg, és alakított fotóstúdióvá, meglehetősen jó felszereléssel. Hatalmas terek, természetes világítás, különböző hátterek adták az ideális fotós környezetet. A két modell – táncosok – kitűnően mozogtak, és talán életemben először lehettem elégedett ilyen vonatkozásban a modelljeimnel. A résztvevők jórészt főiskolások és profi fotográfusok voltak, ismerős visszatérő is volt közöttük. A részvételi díj 500 CAN $, azén honoráriumom az alig több, mint négyórás munkáért 750 CAN $ volt.

Úgy érzem, most is sikerült jó hangulatot teremteni, és kreatív munkára ösztönözni a fotográfusokat. Kerültem a sablonos, jól bevált pózokat, és sikerült néhány új beállítást, ötletet “elővezetni”, hogy saját örömömre is fényképehessek. Lisa jól fordított, és segített a munkában, a résztvevők pedig bírták a tempómat.

  Fujkin István festőművész (Eifert János felvételei)

Fujkin István (1953. július 29. – ) illusztrátor, festő, képregényrajzoló. Az egykori Jugoszláviában született alkotó az 1990-es évek elején részese volt a magyar képregény új útra lépésének. 1997 óta Kanadában él.

Fujkin István művészete különböző, már létező stílusokra épül, mégis teljesen egyedi az eredmény, ahogy a zenei világ nála a techno-szürrealista átlényegülés következtében képzőművészetté válik. Festményeit ismert művészek zenei kompozíciói ihletik, melyek képi metaforikus kifejezése a léleknek ugyanazt a rétegét érinti, – a képzőművészet kifejező erejével gazdagodva, – mint az eredeti alkotások. Fujkin művei mély érzelmeket szabadítanak fel az ember tudatalattijából. Ez az a terület, amit a mai képzőművészeti világ egyre inkább elhanyagol. Fujkin munkáinak stílusa és technikája azonban segít a léleknek ezen feltáratlan tájait felfedezni, melyek felette állnak időnek és térnek. Fujkin mívesen kidolgozott képeihez nem használja a modern technikai eszközöket, – hagyományos ecsettel lényegíti át a zenét a képzőművészet világába.

A vajdasági születésű autodidakta Fujkin István 1974 óta dolgozik hivatalosan a vizuális művészetek területén, azóta állít ki rendszerességgel csoportosan és egyénileg is. 1985-ben alapító tagja volt a máig is működő „Q csoportnak”. Ugyanabban az évben felvételt nyert az UPIDIV-nál. 1985-től készített képregényeket a jugoszláviai Rock Magazine havilap számára, amelyekben John Lennon,Tina Turner és helyi zenekarok dalait illusztrálta. A nyolcvanas évektől kezdve számos lemez- és könyvborítót készített, illusztrátorként rendszeresen dolgozott az IPM-nek és a Galaktikának is.

Fujkin a Lézer Színház látványtervezőjeként 1990-ben települt át Magyarországra. Találkozása a technikai művészetekkel komoly változásokat eredményezett a Lézer Színház műsorainak arculatában. Kidolgozta a multivíziós panorámavetítés új módszerét. Ugyanakkor minden időben vonzotta az új kihívás kínálta sokszínűség, lemezborítókat, illusztrációkat, címlapgrafikákat tervezett. Az ő nevéhez fűződik az egy, ill. többoldalas szöveg nélküli képregény meghonosítása Magyarországon. 1993-tól tagja lett a „MAEO”-nak is. Részt vett az 1992-es tokaji és az 1993-as nyíregyházi országos képregénytalálkozókon, és utóbbin megválasztották az év képregény-rajzolójának. 1994-ben jelen volt a Kretén humormagazin indulásánál, ő tervezte a lap ma is használatos logóját és az első számok oldalain következetesen feltűnő tyúkokat és egyéb szárnyasokat. Több képregényt és még több illusztrációt rajzolt a lapba, és Kiss Ferenc forgatókönyve alapján ő rajzolta Szekfű Sanya félbeszakadt kalandját.

1997-ben Torontóban telepedett le, ahol 2001-ig Rófusz Ferenc Super Fly Films animációs stúdiójánál dolgozott karaktervervezőként. Közben a torontói Hungarian Life hetilap karikatúrarovatát rajzolta, és a magyar nyelvű Pythagoras Füzetek irodalmi magazin művészeti vezetőjeként dolgozott. Ő illusztrálta Simándi Ágnes Szamizdat (2004) és Tiszta hang (2006) című, Magyarországon megjelent versesköteteit.

Fujkin munkásságában új fejezet indult a Metronóm Kanada Múzeum arculatának kialakításával, mert mint a művészeti tervező csoport tagja számos egyedi alkotása nyer elhelyezést a létesítményben. Az épület bejáratánál az általa tervezett két méter magas „Árgus” fogadja majd a látogatókat. A „Serendipity” Szobor Parkba és játszótérre látványos, és a maguk nemében egyedi zenei szobrokat tervezett.

A Múzeum központjában Fujkin öt emeletes szoborkompozíciója kap helyet. Az alkotás két részből áll, a három emeletmagasságú zenei totemoszlopból, valamint az oszlop fölött két emeletmagasságban függő szobrokból. A totemoszlop a hagyományos indián formákat követi, bár az ő sajátos átlényegítése szerint az alkotáson csak a zenei elemek, hangszerek dominálnak. A Metronóm Kanada tetőteraszán a „Rapszódia” étterem foglal majd helyet, melynek belső építészeti terveit is Fujkin Istvánra bízták.

Fujkni István kanadai életének egyik legérettebb gyümölcse a „Kék bagoly” képsorozat. A hagyományos indián kultúra számos eleme, eszköze, valamint spiritualitása, (pl. gyógyítási szertartások, táncok), az indián csoportok történelme, zenei hagyománya stb. – mélyen megérintették a lelkét, és elragadták művészi képzeletét. Különösen az indián származású Robbi Robertson rockzenész alkotásai voltak nagy hatással Fujkinra. Robertson zenei kompozícióit ugyanis a hagyományos indián kultúra spirituális elemei hatják át, de mégis a mai kor emberének szólnak ugyanúgy, mint Fujkin „Kék bagoly” képsorozatának eddig elkészült alkotásai. Fujkin mélységesen hisz abban, hogy művei hidat képeznek a nyugati kultúra és az indián hagyományok megértése és megértetése között. Képein átüt a megrendítő tisztelet és a mindenek fölötti szeretet egy több évezredes hagyomány és életforma iránt, amelyet napjainkban oly kevésbé ismernek. (Wikipedia)

Esti felvétel készül a Lake Huron partján (Lisa Horvath felvétele)

NUDE FINE ART PHOTOGRAPHY WORKSHOP BY JANOS EIFERT

Location/Helyszín: 7038 Guelph Line, Campbelville ON, LOP 1B0

Date, duration/Helyszín, időpont: July 27 2008., 12 – 8 p.m. Lunch 4-5 p.m.

Management/Szervezés: Kieley Photography, Lisa Horvath True Life Photography, Assistent: Antal Paxian

Nude Modells/Aktmodellek: Alison Cavilleri, Milena May, Danielle Dehne, Elisabeth Jennings

Photographers/Résztvevők: Andrew A. Rimkus, Tammy Glendinning, Marylin Jarrett, Mark Wegener, Noshir Mody, Ali Thompson, Stephen Waterfalls, Les Kapuscinski, Arun Bala, Danny Bridie, Paul, Baker, Gaetano Antonini, Alan McCord, Michel Urban, Kevin Chan, Hany Morris (Julia), Bob Bowman, Shirley Dennis, Leah Kiria, Sol Algranti, George G. Lobb

Cost/Részvételi díj (bevezető ár): 95 CAN $

Érzésem szerint ez a második aktworkshop jobban sikerült, mint a múltkori. A nagyobb számú részvétel ellenére rutinosabban ment a csoportbeosztás, jobban mozogtunk a helyszíneken, a kellékeket és eszközöket – drapéria, maszk, gyertya, ködgép, ventillátor, világítás, stb. – eredményesebben használtuk. Sikerült jól felépíteni az átadandó ismereteket, és az általános „tanmenet” mellett az alábbi témaköröket hangsúlyoztam: A térben megjelenő anyag (test) tulajdonságai; A színek fizikai és pszichikai hatása; A mozgásról, a tér és idő szerepéről. Ahogy említettem, nagy hangsúlyt kapott a kísérletezés, kreativitás, formateremtés. Törekvésem volt eltérni a hagyományos, pontosabban szólva: a sablonos megoldásoktól. Újrateremteni a valóságot, a kompozíció és forma szerepét jobban hangsúlyozni a képalkotás folyamatában. Keresni az új kifejezési eszközöket, a saját stílus fontossága. A résztvevők, mind a huszonketten, jól „vették” a lapot, nagyon elégedetten és holtfáradtan távoztak. Többen jelentkeztek a privát óráimra (képbírálat, technika, képszerkesztés, kompozíció).

Ali Thompson, Lisa Horvath, Amelia Thornton és Eifert János felvételei

NUDE FINE ART PHOTOGRAPHY WORKSHOPS  by JÁNOS EIFERT

Dates: Sunday July 13 and July 27, 2008   Location: Outdoor – an exclusive Oakville estate

Contact Kieley to pre-register and for  more information: kieleyk@mac.com    phone: 905.617.2582

Cost: $95 per Workshop – Pre-registration is required with $40 deposit. Checks payable to:  Kieley Photography

Mailing address: Lisa Horvath True Life Photography, 64- 1240 Westview Terrace Oakville, ON L6M 3M4

www.kieleyphotography.com  –  www.lisahorvath.com  –  www.eifert.hu

“Photography for me is a game, but a very serious one. It means to have a possibility to gain a wider knowledge of the world, it provides emotional challenges and the freedom of expressing myself in my own visual language.”

 Janos Eifert is one of the leading photographers in Hungary and in Europe. His works cannot be sorted into one category of solid style, he is working in different areas. He is versatile and renews his art constantly and finds unique experimental forms. His images and audio-visual shows capturing human emotions, body,  dance, nature and applied photography are well know and recognized around the world. He is an artist with extensive experience and knowledge in the field of photographic education, publications, technology and photographic art medium. He won 168 awards, prizes, diplomas, has had over 180 solo exhibitions, 680 group exhibitions and published a number of books. His photographs are in museums, private collections and public buildings in 33 different countries. He has been working with theatrical productions  and created several educational programs for television and other electronic media usage.

Janos is currently  touring in Canada.  If you are interested to purchasing a print, attending a workshop or need consultation, please call 905-847-2927 or send your email to info@lisahorvath.com or kieleyk@mac.com

A “művész” modellje után ugrik…  (Photo: Amelia Thornton)

NUDE FINE ART PHOTOGRAPHY WORKSHOP BY JANOS EIFERT

Location: 7038 Guelph Line, Campbelville ON, LOP 1B0; Workshop duration: 12 pm – 8 pm Introduction: Short lecture – explanation by Janos about working with the models, lighting, techniques, creativity, etc.; Shooting – approxamately 45 minutes shootings, 15 minute breaks for the models. Janos will do each time the first set, then people can work with the models in th sqame setting; Consulation, questions – During breaks and at the end, using the individual cameras. NEW – consultation aviable. For goups or individuals for a small fee (we’ll talk about this). Lunch – 4-5pm. Bring your own lunch water, coffee and cookies will be provided.

Azt hiszem, leírhatom: üzletileg és művészileg is sikeres volt az első amerikai aktworkshopom. Gyorsjelentés: 17 résztvevő, 3 modell, kitűnő hangulat, megelégedett távozás, jelentkezések a következő workshopokra és képbírálatokra. Elisabeth és férje felajánlásából remek helyszínt kaptunk (7038 Guelph Line, Campbelville).

Résztvevők: Andrew A. Rimkus, Tauseef, Julia Leo, Jette James, Andrzej Pradzynski, Richard Nadeau, Alida Van Halderen, Ali Thompson, Les Kapuscinski, Arun Bala, Spencer Hoyle, Mike Slade, Gabor Sallai, Rick Miller, James Lee, Jaymz, Bob Kalsey, Amalia

Management: Lisa Horvath, Kieley Photography

 Workshop Photos: Antal Paxian, Ali Thompson, Lisa Horvath, Janos Eifert János

Ma piszok meleg nap, csak az úszómedencében lehet igazán elviselni. Zsuzsiéknál mártózom meg a hűsítő vízben, egy jó társalgás, és egy pohár finom vörösbor kíséretében hallgatom a dalait. Gyönyörű hangja van, és milyen tehetséges…

Péntek tizenhárom. Kanada, Port Dover, motorostalálkozó. Klassz motorok és még klasszabb csajok. Látvány? Buli?

Port Dover, Friday 13th – Hát ilyen motoros-találkozót még életemben nem láttam. Chris Simons itteni motorkereskedő elhatározásából 1981 óta gyűlnek össze a motorosok, minden péntek 13-án. A találkozó mérete óriási, legutóbb 120.000 látogatót regisztráltak, és ma a beengedő-pontokon 13.000 motorkerékpár ment át. Ehhez jön még a számolatlanul rengeteg látogató, akik gépkocsival érkeztek a város határához. A városban ezen a napon csak az itt lakók hajthatnak be, a rendezők és a parkolóhelyekről az Eire-tó partján fekvő városka központjába iskolabuszok szállítják a vendégeket, ingyenesen. Persze, leszálláskor mindenki dob valami pénzt a „driver” kalapjába, aki azon túl, hogy biztonságosan célba juttatott bennünket, menet közben még jópofa történeteivel, az aktuális hírekkel, és a látogatószámmal szórakoztatott bennünket. Noha óriási a tömeg, mégis jól lehet mozogni. Az éttermek, büfék, műsorok, bemutatók, koncertek, programok elérhetők, nincs tolongás. Minden fantasztikusan jól szervezett, a rendezők, a programszervezők és a közreműködők értik a dolgukat, a rendőrök nemkülönben. (A kanadai rendőrökről legendákat lehetne mesélni… valóban őriznek és védenek, segítenek és eligazítanak, kedvesek és udvariasak…) A fotográfusnak, ha érdekes és karakteres portrékat akar fényképezni, ez a Friday 13th egy paradicsom. Ja, és ha kedveli a motorokat, a különleges „kütyüket”, hát akkor ez a paradicsom… Harley-Davidsonok, Hondák, Yamahák, BMW-k, régi és új csodák… a felbúgó motorzaj, az óraketyegéshez hasonlítható „csendes járat”, a „kütyükbe” épített hangládák, amelyekből pop-, rock-, és jazz-zene ömlik szét vadul, vagy szirupos-édesen, a motoros szerkók a szakállas, bajuszos, kendővel hátrakötött hajú fickókon, meg a szexis csajok… fényképezésre ingerlők… barátságosak, kedvesek, vadak és vagányok, szívesen beszélgetnek az őket csodálókkal… persze, lehet fényképezni, sőt sokan kérnek rá, mondhatnám, kötelező… e-mail csere, majd küldök képet. Hogy mennyiért? Majd megbeszéljük… Mindenki fényképez, még a profik is. Hosszú teléikkel felvillannak az Oakville Camera Club és más fotóklubok tagjai is, akikkel a bemutatkozó előadásomon – Oakville Public Library – találkoztam. Egy rock-koncerte is beugrottunk, még buliztam is a KISS Tribute banda sztárjával… a tóparti kocsmában egy pofa sör sem volt „kutya”… Lisa vezetett, így én nyugodtan belekóstolhattam a gabonasörbe. Szép nap volt… Volt ugyan többször is mennydörgés, villámlás, felhőszakadásszerű zápor, amelyek tisztára mosták az utcákat és a lelkeket… a jó hangulatot még a szeszélyes időjárás sem tudta elrontani…

Lisa Horvath felvétele

Oakville Public Library, Canada (Navy Street – Lakeshore Road). Ma este mutattam be képeimet és diaporámáimat az Oakville Camera Club – Lisa Horvath és Kieley – szervezte estjén. Kb. 40 fizető néző volt. nagyon lelkesek. és nagyon érdeklődők. Az előadás végén többen jelentkeztek az aktworkshopjaimra. volt aki mindkettőre befizetett. Hogyan ment le a műsor? Kieley, mint a fotóklub elnöke házigazdaként “üzemelt”, üdvözölt, bemutatott a közönségnek, aztán a menet az én kezembe került. Lisa fordított, szerintem elég jól. Képeim bemutatásával kezdtem, közben érdekes történetek készítésükről, majd a Bemutatkozás, Helyzetjelentés, Tűztánc, Szív-centrum dal, Szem-kontakt, Másképp, Kína – Selyemút, O Fortuna, Labirintus című digiRámák következtek. Egy új művet (Jazzfesztivál Magyarországon) is bemutattam, ezen még egy kicsit dolgoznom kell, mert a középső rész még nem tökéletes.

Egy budapesti előadásom tiszteletdíjához képest a ma este üzletileg^– nem volt rossz vállalkozás, hiszen 100 CAN dollárt kapok honoráriumként, a katalógus-eladásból 80 dollár folyt be. Az est hétkor kezdődött, és fél tízkor fejeztem be. Utána a társaság néhány tagjával, Kieley-vel az élen egy ír kocsmába ültünk be. Egy szendvics, két pohár Guinisse volt a fogyasztásom. De nagyon jó hangulat volt.  Én ilyenkor csodásan tudok beszélgetni (angol-tudás hiányában hogy csinálom? nem tudom!), és én is remekül éreztem magam.

Paxian Antal a Furcsa pár / Strange Couple (Sebesvíz, Hungary 1992) és A kertész keze / Hand of the Gardener (Tarnaméra, Hungary 1978) c. képeimet választotta. (500 CAN $)

…elbűvöl és majd megőrjít… Közben fontos megbeszélése van, nekem csinál egy programot Vanda Cordier-hez, az énekesnőhöz irányít, metróval, busszal megyek, állandóan eltévedek, a fagyos szélben ácsorogva belekóstolok a kanadai télbe! -11 fok celsius, Vandával kellemes beszélgetés, nem túl jó vacsora, de élvezetes…
Késő este érkezem vissza Judithoz, hajnalig beszélgetünk, fényképezünk, nagyokat nevetünk…

 2008.02.11. Reggel hozzásímulva ébredés, forró ölelés, a ruhát letépjük magunkról… csöngetés… Paxian Antal barátom visz a repülőtérre. Ébredés… Már úton vagyok New York felé.

Arun Bala 600 dollárért vásárolta meg  a “Világ végén”, és a “Fák temploma” c. képeimet (digitális print, gliclée nyomat, A3+ méret)

Oakville, Kanada, 2008. február

(Lisa Horvath felvétele)

Hotel Bedford, Goderich, Canada. Reggel későn ébredünk. Reggeli a szállodában, majd bepakolás az autóba. Még egy kis séta a városkában, majd a Lake Huron partján fényképezünk. Visszaindulás Oakville-be. Nézem a térképet, figyelem a behavazott tájat, a helységeket, amelyeken áthaladunk. Csupa ismerős nevek, máshonnan: Paris, London, Shakespeare, Stattford, New Scotia…  Egy kis faluban ebédelünk, egészen jól főznek. Oakville-be érkezés előtt még az Ontario tó partján fényképezek, a metsző szélben jéggé dermedt szinte minden. Este fotókiállítás Burlingtonban, az ART Centre galériájában, majd Pálfi Zsuzsa és Novák Viktor vendégei vagyunk. Hosszú beszélgetés, Zsuzsa ismert táncdalénekes volt korábban. A Ki mit tud? és a Táncdalfesztivál idejéből eleveníti fel emlékeit… Vacsora, video (Első könyvem, digirámáim)… Az OpArt tanulmányt vásárolják meg, 300 CAND…

Photos: Lisa Horvath

Eifert János: OpArt-tanulmány (Kötschach-Mauthen, Ausztria, 1993)

Boldog éjszaka, csodálatos „megszeretkedés”. Nem tudom szavakkal elmondani, milyen érzés újra férfinak lenni… partnerem, kedvesem, szeretőm boldog, hogy boldoggá tehetett. Én pedig attól vagyok boldog, hogy képes vagyok őt szeretni… Sérült lelkem gyógyul…

Reggel a lány behoz Oakville-ből egy benzinkúthoz, Kralovánszky Balázs „átvesz”, és megyünk a FOCALPOINT-ba, műtermi munkát fényképezni. Közben telefonok, e-mailek, Internet… Fényképezem a műtermi munkát. Ebéd után rövid bemutató a műterem fotósainak.

 Balázs hazavisz, felpakolom a DVD Videókat, amelyeket majd meg kell “nyomni”, a telefontöltő adaptert is bepakolom, és megyünk a Kipling metro végállomáshoz. Közben szakad a hó, Emíliához nagy késéssel érkezem. Felhívjuk Bódy Magdit, majd kapok egy órás kozmetikai kezelést. Emiliának csodás keze van. Kicsit tornázom még, majd két kép kiválasztásra kerül: A Föld álma / Dream of the Earth (1984), Köröspart behavazott fákkal / Trees snowed at the River Körös (Nagyvárad, Romania 2002), 500 CAN $, fele cash, fele csekk…

A lány megvár… Este még veszünk egy bakancsot, és feltöltő-kártyát a mobilomhoz… Éjjel szerelmes ismerkedés az ágyban. Szex Kanadában…

     A Niagara, azaz a Mennydörgő Víz nevet az indiánok adták az Egyesült Államok és Kanada határát képező hatalmas vízesésnek. Niagara Falls, 2008. február 5. Paxur Antal barátommal a Niagara vízeséshez látogatunk. Közben nagy beszélgetések az életről, halálról, szerelemről… amelyek értékesebbek és tartalmasabbak a tájnál, a látnivalóknál.

  Eifert János felvételei

Niagara-vízesés (angolul: Niagara Falls, franciául: les Chutes du Niagara) egy hatalmas vízesés együttes a Niagara folyón. Kanada és az Amerikai Egyesült Államok határán fekszik elválasztva Ontario tartományt és New York államot. Niagara Falls, Ontario és Niagara Falls, New York ikervárosok között található, 27 km-re Buffalótól.

A három részre oszló zuhatag – az amerikai oldalon az Amerikai-vízesés és a Mennyasszony Fátyol; a kanadain a Lópatkó-vízesés – a 19. század második felében nyílt meg a nagyvilág előtt, az odavezető vasútvonalak kiépítése után. (Persze korábban is voltak híres látogatói, például Bonaparte Napóleon ifjabb öccse, Jerome is elhozta ide – amerikai! – mennyasszonyát.)

 A vízesés együttes a gleccserek visszahúzódásakor formálódott, a Wisconsin-gleccseresedés végén az utolsó jégkorszakban; a víz az újonnan létrejött Nagy-tavakból vájt utat magának ide a Niagara-lejtőn át az Atlanti-óceán irányába.

Bár nem rendkívül magas, a Niagara-vízesés nagyon széles: több mint 168 000 m³ zúdul le minden percben magas vízállás esetén, és 110 000 m³ átlagosnál. Ez a legnagyobb vízhozamú vízesés Észak-Amerikában.

A Niagara-vízesés egyszerre csábító szépsége és hasonlóan értékes hidroelektronikus ereje miatt. Az egyensúly megteremtése a természetes megőrzés, az üdülési, kereskedelmi és ipari felhasználások között kihívást jelent a fenntartók számára az 1800-as évektől fogva.

A Niagara – Mennydörgő Víz – nevet az indiánok adták az Egyesült Államok és Kanada határát képező hatalmas vízesésnek. (Wikipedia)

 Toronto, Canada, Nathan Phillips Squar. Nights of Fire by France’s Cie Barbarosse.

A City Hall előtti jégpálya és környéke ma este emberek ezreit vonzotta. Ami miatt én is idesiettem, az a látványos és izgalmas hangulat, ötezer égő fény tüzéből építkezve.

Utána a Roehampton Avenue, látogatás egy különlegesen szép, okos és izgalmas asszonynál… hajnalig beszélgetés művészetről, életről, halálról, mindenségről… fényképezés, nevetés… számomra ez olyan titokzatos éjszaka volt, ami a fájdalmat, a magányt kitörölte az emlékezetemből…

“…Annak, aki nyitott szemmel tekint a Napba, rezzenetlen újakkal ragadja meg a tüzet,

és a vakok által csapott, fülsiketítő lárma mögül iskihallja az örökkévalóság szellemdalát…”  (Kahlil Gibran)

Eifert János KÉP/HANG/SZÍNHÁZ című digiRáma műsora és kamara-kiállítása, Parameter Klub (695 Coxwell Avenue, Toronto Ontario Canada), 2008. február 1.,  19:00 óra . Vendéglátó: Bede Fazekas Zsolt

Tegnap este Zsolt felhívott, hogy a hurrikán miatt esetleg szalasszuk el az esti programot, de mondtam, csináljuk, legfeljebb ha kevesen lesznek, később megismételjük. Végül is húszan voltak, ami 200 dollár bevételt jelentett. Az est jól sikerült, a kísérő kiállítás, képbemutató úgyszintén.

Műsorom: Bemutatkozás – Helyzetjelentés – Tűztánc – Anyám kertje – Másképp – Szemkontakt – Szív-centrum dal – Labirintus – Kína, Selyemút – O Fortuna

Ami a legfontosabb, hogy a végén szinte “szétszedtek”. Meghívások sora, esetleges képvásárlás, DVD-vásárlás lehetősége. Jó néhány szimpatikus embert ismertem meg… a házigazda, Bede Fazekas Zsolt… egy szőke asszony, Judith C. Hart kommunikációs szakember… Lisa Horvath, aki segített rendezni, és meghívott születésnapját ünnepelni… Kralovánszky Balázs profi fotográfus, régi ismerős még 1978-ból…  Paxian Klára és Antal, két kedves „földöntúli” lény… Sallai Gábor, aki korábban jazz-zenész volt… Szalontai István, Kazi és mások… és természetesen a hugom, Agnes Eifert Staniusz…