Archive for May, 2018
Color Festival International Salon 2018, India – Catalogue, 5 may 2018
Color Festival International Salon 2018, India
PSA 2018-091
Eifert János: Aranyszőrű táltos paripa / Golden-haired tidal horse (2018)
.
Eifert János: Gyökér-erotika / Root-erotica (Budapest, 1996)
.
.
.
RESULTS & AWARDED
.
COLOUR
EIFERT JANOS Hungary DIFFERENT ORIENTATION A PAS MERIT
EIFERT JANOS Hungary ROOT‐EROTICA A
EIFERT JANOS Hungary GOLDEN‐HAIRED TIDAL HORSE A
EIFERT JANOS Hungary SCATTERING SHADOWS IN SAMARKAND A
.
MONOCHROME
EIFERT JANOS Hungary HERD A PAS MERIT
EIFERT JANOS Hungary WEIGHTLESSNESS A
.
NATURE
EIFERT JANOS Hungary GALLOPING HORSES A
.
PHOTO TRAVEL
EIFERT JANOS Hungary PLAYING BALL IN CALCUTTA A
EIFERT JANOS Hungary RILA MONASTERY A
.
PHOTO JOURNALISM
EIFERT JANOS Hungary MISERY A
EIFERT JANOS Hungary GOOD VIEW FROM THE WINDOW A
.
Salon Calendar
Closing Date : 21St March 2018
Result Date : 10th April 2018
Judging Date : 04th April 2018
Catalogue & Award : 06th May 2018
Exhibition Date : 10th June 2018
PANEL OF SELECTORS
1. MR. ABHIJIT DEY [EFIAP]
2. MR. SANTOSH JANA [EFIAP]
3. MR. GOBINDA CHAKRABORTY [EFIAP]
“A megújulás lendülete” Királyhelmecen, a Bodrogközi Magyar Közösség Házában. Megnyitó: 2018. május 17-én 13:00 órakor
.
MEGHÍVÓ
A Lórántffy Zsuzsanna a Bodrogköz Fejlesztéséért Társulás, a Zempléni Református Egyházmegye, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, és a Reformáció Emlékbizottság
tisztelettel meghívja Önt a 2018. május 17-én, (csütörtök) 13:00 órakor nyíló A megújulás lendülete című, a Reformáció 500 Emlékbizottság által meghirdetett fotópályázatok legjobb képeiből összeállított kiállítás megnyitójára.
A kiállítást megnyitja: dr. Hafenscher Károly miniszteri biztos,
a képeket bemutatja: Eifert János fotóművész, a kiállítás kurátora
Helyszín: Bodrogközi Magyar Közösség Háza (Fő u.787/87, 07701 Királyhelmec)
Időpont: 2017. május 17. (csütörtök), 13:00 óra
Pajor András: Eifert János világhírű fotóit állították ki Sárváron születésnapja alkalmából – VAOL, a Vas megyei hírportál, 2018. május 16.
VAOL.HU a Vas megyei hírportál, 2018. május 16.
Eifert János világhírű fotóit állították ki Sárváron születésnapja alkalmából
Eifert János, az egyik legelismertebb magyar fotográfus munkáiból Visszapillantás címmel nyílt kiállítás a Nádasdy-vár kiállítóterében, a Galeria Arcisban.
Táncosból fotós
Hazai és nemzetközi szinten is a legjobbak között jegyzik Eifert János fotóművész fényképeit. A Sárváron látható fotók mindegyike hozzájárult világhírűvé válásához. Hivatásos táncosként kezdte pályafutását, eközben lett szenvedélye, majd foglalkozása a fotózás. Fotóriporterként számos maradandó képet készített, fotóművészként is a csúcsra ért: érdeklődésének középpontjában végig megmaradt a tánc, az emberi test és a mozgás ábrázolása.
Megnyitó
Az öt évtized alkotásait bemutató tárlatot Benkő Sándor MÚOSZ-nagydíjas fotóriporter nyitotta meg: – Most kiállított alkotásainak legtöbbjén is a tánc a meghatározó motívum, amelyet ötvözött másik kedvenc témájával, az akttal. Képeinek elmaradhatatlan díszítőelemei közé tartozik a geometriai formák arányos és harmonikus használata, a fény és árnyék, az árnyalatok számtalan variációjának művészi igényességű felhasználásával.
75
Eifert János május 8-án ünnepelte 75. születésnapját, a „jubileumi évben” 75 eseményt, kiállítást, előadást és bemutatót tart. A sárvári tárlat valódi születésnapi program volt. A jeles alkalomból Kondor János festőművész, a kiállítás rendezője köszöntötte a megnyitón: – A kiállított képek mindegyikében ott lakozik a gondolat, a mondandó, de jelen van bennük az alkotójuk egyénisége is – mondta Eifert János öt évtizedre visszatekintő munkásságáról. Alkotói tevékenysége mellett a művész nagy hangsúlyt fordít a fotográfia népszerűsítésére, a fotózás tanítására is. Ahogy Benkő Sándor a művészt idézve emlékeztetett rá: Eifert János vallja, hogy a fényképezőgép csupán eszköz a képkészítéshez, a gondolatok megvalósításának eszköze, de a kép először „az agyban” készül el, aztán „megnyomjuk az exponáló gombot”.
Játék
Művészi hitvallásában Eifert így fogalmaz: „Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék, és persze jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat, és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem.” – Sok feladatom van még, aminek az elvégzését mindig élvezni fogom, mert ennyi idősen érzem magam igazán szabadnak. Senki sem mondja meg, mit és hogyan tegyek – tette hozzá „élőben” a sárvári kiállításnyitón.
Eifert János világhírű fotográfiái június 3-áig maradnak a Galeria Arcis termeiben.
Pajer András
Eifert János: 3T (Tánc/Test/Természet) – Bethlen Galéria, Budapest, 2018. május 15 – június 16.
Eifert János: 3T (Tánc/Test/Természet)
A kiállítást Turczi István költő nyitotta meg 2018. május 15-én 19 órakor, a 8. Nemzetközi Monotánc fesztivál keretében. Látogatható 2018. június 16-ig, a Bethlen Galériában (1071 Budapest, Bethlen tér 3.)
Homo Viator – Eifert János: 3T (Az Eifert75 eseménysorozat programja)
Turczi István megnyitó szövege:
“Minden alkotó ember életében eljön az a pillanat, amikor megáll az idő, fényképpé merevednek a régi arcok és emlékek, amikor felmagasodnak a munkával töltött hétköznapok, és barátai, művésztársai, rajongói körében ünnepelhet. Nem önmagát ünnepelteti, hanem a társakkal együtt újraélheti az alkotás örömét, újraélheti a létrehívott Mű minden keservét, izgalmát , szépségét. Eifert János a kortárs fotográfia egyik legismertebb, legaktívabb, meghatározó egyénisége május 8-án lett 75 éves. De ne tulajdonítsunk a kornak túlságosan nagy jelentőséget, a 75 végül is csak egy szám, egy tudatalatti megálló, de az mindenképpen optimizmusra ad okot, hogy minél tovább él valaki, annál rövidebb ideig lesz halott.
Ott tartottam, hogy a kerek évforduló ürügyén indult útjára az Eifert 75 eseménysorozat. Kezdődött április 8-án az életműkiállítással a Stefánia Palotában; majd 12-én az M galériában a Szerelmem, a tánc című kiállítás következett. Május 6-án Sárvár adott otthont Visszapillantás címmel egy retrospektív kiállításnak, majd 1 nappal később az OTPBank Galériában nyitották meg Kína, selyemút című kiállítását. Május 8-án az Hommage á Eifert János, az Ad hoc Budapest Fotográfiai Alkotóműhely csoportos fotókiállítással tisztelgett a mester születésnapján, végül elérkeztünk a mai naphoz, amikor is megnyílik János emblematikus 3T kiállítása itt a Bethlen Galériában. Lassan három évtizedes barátságunk okán azt is mondhatnám,, hogy teljes gőzzel folynak az Eifert János Ünnepi Hetek.
Nincsenek véletlenek, miként az sem véletlen, hogy ilyen széles szakmai és közönség érdeklődés kíséri János félszáz éves alkotói pályáját. Nem mondok azzal semmi újat, hogy az egész világon ismert és elismert, világszínvonalon alkotó művész áll itt mellettünk, és hallgatja szerényen a kiállításmegnyitónak álcázott laudációt. Az 50 éves pályafutás, a 200 díj, a több, mint 800 egyéni és csoportos kiállítás már önmagában is tiszteletet parancsol. Egy rendkívül sokoldalú, szerteágazó tevékenységet folytató, kísérletező és megújulni kész alkotót köszöntünk ma. Művész, tanár, előadó, szakíró és szakértő. Számos szakmai szövetség, társaság, intézmény megbecsült tagja, akinek munkái rangos közgyűjteményeket gazdagítanak Ausztriától az Egyesült Államokig, aki a világ legalább 40 országában fényképezett már, aki páratlan értékű archívumot hozott létre, és nem egy területen tovább gazdagította a fotográfia műfaját. Felhasználta és átörökítette a fotóművészet legkülönbözőbb törekvéseit a tárgyfotóktól a diaporámáig és tovább. Számos könyvet illusztrált, vagy alkotótársként részt vett benne, mint a mi közös Erotikon című közös albumunk volt éppen 10 évvel ezelőtt. De mondom tovább: filmek sokaságában vett részt, vagy adta hozzá a munkáit; workshopokat tartott és tart ma is, fotóalbumokhoz, kiállítás katalógusokhoz írt bevezetőt, szakmai konferenciák állandó felkért meghívottja, és így tovább. Eifert János, igazi homo viator, igazi kereső ember, akinek munkásságát hiába is próbálnánk egységes stíluskategóriákba rendezni. Ha sommásan akarnék fogalmazni, azt mondanám, az ő művészetében egy irányzat van: a színvonal. És akkor még nem beszéltünk a műveiről, amelyek minden értékelésnél árnyaltabban megmutatják művészi hitvallásának tartópilléreit. Maga így vall erről: „Két határozott irány van az életemben: egyrészt a megörökítés, a fényképezés tárgyilagossága, egyfajta dokumentarista őszinteség, ugyanakkor egy új világ teremtése.” Ikonikus képek egész sorát alkotta meg hosszú pályáján, hogy csak néhány címet említsek: Marcel Marceau, Cirkusz, Tánc, Tűztánc, A Föld álma, A kertész keze, Fák temploma, A világ végén. Ezek a művek ma már vizuális nemzeti kultúrkincsünk visszavonhatatlan részei.
Ha már Jánost idéztem, hadd citáljak ide egy nagy, korai íróelődöt, Pál apostolt. Az ő szavai rímelnek leginkább János képeire. „Hinni annyit tesz, mint bízni abban, amit remélünk, de nem láthatunk.” Azért is idéztem Pál apostolt, mert meggyőződésem szerint a fotó bármennyire a látható és érzékelt világ lenyomata, a fotózás nem csak a láthatóról szól. Mert a láthatónál sokszor erősebb a láthatatlan illeszkedés. Az a sugallat, ami belemagyarázás nélkül, önkéntelenül is megjelenik a láthatóba zárt világ mögötti metaforikus térben, Nem csak az a fontos, amit látok a képein, hanem, amit belelátok. A művészi többlet. A megörökített jelenségek mögötti lényeg, az arcokban, az élethelyzeteken átsugárzó egyszeri, mégis örök emberi. mert Eifert János képeinek epicentrumában mindig az ember áll. És túlzás nélkül állíthatjuk, ő azon kevesek közé tartozik, aki műveiben saját univerzumot hozott létre. Erre mondta Salvador Dalí, hogy „saját világegyetemmel rendelkezni jobb, mint autótulajdonosnak lenni.”
Végezetül pár mondatot a mostani, reprezentatív kiállításról. Többször láttam már leírva, hogy Eifert János a 3T fotósa. Úgy látszik, ez egyfajta branddé vált, áruvédjegy lett, miközben az idősebbek még emlékeznek rá, hogy a szocializmus vidámnak nevezett barakkját idéző 3T, a tiltott/tűrt/támogatott háromság János művészetében finom áthallással valami egészen mást jelent: a természet/test/tánc triumvirátusát, a teremtő szabadság derűjét. Ez a 3 toposz az ő munkáiban archetipikus egységet alkot: a természet adta anyagból kibontotta az emberi testet, majd az anyagra jellemző mozgást felhasználva megtöltötte olyan dinamizmussal, hogy a futuristák is elszégyellnék magukat, ha látnák. Természeti témájú képein ugyanúgy jelen van az emberközpontú világ, mint aktfotóiban a költészet. Eifert aktfotográfiája sokkal több, mint testábrázolás. Egyfajta pókfonál álom és realitás, költészet és hétköznapi valóság között. Természetképei szinte kivétel nélkül antropomorf jellegű, táj-ember egybelátó alkotások, és a táncképeiben benne van az, ami nélkül nincs igazi nagy művészet: a személyesség.
Mielőtt befejezem mondandómat, és a kiállítást megnyitom, János kérésére felolvasom hozzá írott korábbi versemet.”
Herbst Rudolf, Dusa Gábor és Erhardt László felvételei
Turczi István
Láthatatlan esemény
Eifert Jánosnak
Valami elmozdult; belénk költözött.
Az alkotás dühében bohócnak öltözött.
Minden nem-re bőszen azt mondjuk: igen,
botladozva járunk a lét zsigereiben,
míg szabadon kószál e két vad: a még és a már,
s múltunkkal együtt lassan fölzabál.
„Még hány irány, már hány világ nyom”,
meglátszik persze a szürkeállományon
a változások minden kedve, kára,
bár a zoomobjektív gyújtótávolsága
konstans, s imígyen a látszat ellenére
Isten hiába teremt minket a saját képére,
nincs felfénylő pillanat, sem ideális forma,
mint akit belógattak egy hordó kloroformba,
úgy tűnünk el egyszer, vagy talán még ma,
ahogy a mozdulat lesz lángok martaléka.
Két páros rím közt a tűz s a tánc a téma;
tudjuk: pixelek közt cinkos, aki néma.
Mióta rajtunk van a dili, a rontás,
nem segít jó szó, sem digitális montázs.
Láthatatlan események kötnek minket össze.
A keselyű mértana: ha fejünk fölött körözne,
gyanítanánk legalább – üdvös állapot -,
belépőt a végtelenbe ki, mikor kap ott.
Valami elmozdult, belénk költözött…
Ki szavak és képek rendjére sokáig őrködött,
az tudja: a szép mindig egy másik szép fia.
Mániából így lesz vers vagy fotográfia.
Eifert János (1943-) szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc-, aktfotói, természetképei és az alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik.
40 országban 231 önálló kiállítása volt, több mint kétezer csoportos kiállításon szerepelt világszerte, számolatlan díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel és diaporámáival.
A FIAP (Fédération Internationale de l’Art Photographique), a világ legnagyobb fotóművészeti szövetsége, amely 85 országot, és közel egymillió fotóst foglal magában, EFIAP (Kiváló Művész) és ESFIAP (Tiszteletbeli Kiválóság) kitüntetéssel ismerte el munkásságát. A PSA (Photographic Society of America) öt csillagos kiállítóművésze a színes és monochrom kategóriákban.
A világ 40 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelentek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, az elektronikus sajtóban, Interneten. Filmekben, televíziós műsorokban, színpadi látványként, színházi díszletként gyakran használták fel fotóit, ő maga is gyakran jelent meg különböző film- és TV-műsorokban, sorozataiban. Könyvei jelentek meg.
3rd Circular Exhibition of Photography “JADRAN CIRCUIT 2018” – Report Cards. Kotor, Budva, Podgorica, Niksic, 13 Mai 2018
3rd Circular Exhibition of Photography “JADRAN CIRCUIT 2018”
FIAP 2018/173-177; PSA 2018-146
Janos Eifert Nude series Study 2. ………………………………………………………………………………… Salon Silver medal
.
3rd Circular Exhibition of Photography “JADRAN CIRCUIT 2018” – Kotor, Montenegro
3rd Circular Exhibition of Photography “JADRAN CIRCUIT 2018” – Budva, Montenegro
3rd Circular Exhibition of Photography “JADRAN CIRCUIT 2018” – Podgorica, Montenegro
3rd Circular Exhibition of Photography “JADRAN CIRCUIT 2018” – Niksic, Montenegro
3rd Circular Exhibition of Photography “JADRAN CIRCUIT 2018” – Kolasin, Montenegro
.
3rd Circular Exhibition of Photography “JADRAN CIRCUIT 2018”
FIAP 2018/173-177; PSA 2018-146
Report Cards . Janos Eifert, Hungary Click on Accepted link in Report card and download your Certificate for every accepted work.
Kotor
FIAP 2018/173; PSA 2018-146 Woman (color/monochrome digital) 2. Light-shadow game 22 Accepted Open Color (color digital) 4. Nude series Study 2 24 Accepted Open Monochrome (monochrome digital) 1. Nude X 24 .Accepted 3. White and Black 21 Accepted
Budva
FIAP 2018/174; PSA 2018-146 Open Color (color digital) 4. Nude series Study 2 27 Accepted – Salon Silver medal Open Monochrome (monochrome digital) 3. White and Black 22 Accepted
Podgorica
FIAP 2018/175; PSA 2018-146 Woman (color/monochrome digital) 2. Light-shadow game 21 Accepted Open Monochrome (monochrome digital) 1. Nude X 22 Accepted
Niksic
FIAP 2018/176; PSA 2018-146 Woman (color/monochrome digital) 2. Light-shadow game 22 Accepted Open Monochrome (monochrome digital) 3. White and Black 23 Accepted
Kolasin
FIAP 2018/177 PSA 2018-146 Woman (color/monochrome digital) 2. Light-shadow game 22 Accepted Open Color (color digital) 4. Nude series Study 2 24 Accepted CONDITIONS OF ENTRY The salon is open to amateur and professional photographers from all over the world. Entrants must be authors of the works they submit. Each participant may send maximum of 4 photographs to each section. The organizer can use the exhibited works for reproduction in the catalogue and for promotion without paying any author’s fee. SECTIONS – There are 3 sections, all digital: A) WOMAN (color/monochrome digital) FIAP and PSA PID Color B) OPEN COLOR (color digital) FIAP and PSA PID Color C) OPEN MONOCHROME (monochrome digital) FIAP and PSA PID Monochrome JURY MEMBERS Kotor: Herbert GMEINER, MFIAP, EFIAP, HonEFIAP, Austria Branko MATIC, KMF FSS, Serbia Sladjana SMOLJAN, Montenegro Alternate: Miroslav PREDOJEVIC, MF FSS, Serbia Budva: Geza LENNERT, EFIAP, MF FSS, Serbia Milan MARKOVIC, EFIAP, MF FSS, Serbia Istvan VIRAG, EFIAP, KMF FSS, Serbia Alternate: Zoran DJORDJEVIC, EFIAP, MF FSS, Serbia Podgorica: Istvan KEREKES, EFIAP/d2, Hungary Branko GLISOVIC, Montenegro Ranko TOMASEVIC, Serbia Alternate: Danilo CVETANOVIC, AFIAP, MF FSS, Serbia Niksic: Hadzi Miodrag MILADINOVIC, EFIAP/b, MF FSS, Serbia Borislav MILOVANOVIC, EFIAP/s, F1 FSS, Serbia Zoran MOJSIN, EFIAP, F1 FSS, Serbia Alternate: Geza LENNERT, EFIAP, MF FSS, Serbia Kolasin: Cedomir BIUKOVIC, EFIAP, KMF FSS, Serbia Alen MUSIC, Montenegro Goran COSOVIC, Montenegro Alternate: Bojan PETROVIC, EFIAP/b, KMF FSS, Serbia CALENDAR Closing date: 20.04.2018. Judging: 30.04.-14.05.2018. Notification: 20.05.2018. www.photoclubcattaro.com On-line PDF Exhibition Catalogue: 20.07.2018. Sending of awards: 20.07.2018. EXHIBITION PUBLIC SHOWINGS Kotor – 15.06.2018. and 22.06.2018. Budva – 16.06.2018. and 23.06.2018. Podgorica – 17.06.2018. and 24.06.2018. Niksic – 18.06.2018. and 28.06.2018. Kolasin – 19.06.2018. and 26.06.2018. Electronic Slide Show Program will be shown on a high resolution W6000 Full HD projector in 1920×1080 pix. RECOGNITIONS Kotor FIAP 2018/173 PSA 2018-146 Budva FIAP 2018/174 PSA 2018-146 Podgorica FIAP 2018/175 PSA 2018-146 Niksic FIAP 2018/176 PSA 2018-146 Kolasin FIAP 2018/177 PSA 2018-146
Hommage à Eifert János – az AD HOC BUDAPEST FOTOGRÁFIAI ALKOTÓMŰHELY csoportos fotókiállítása Eifert János 75. születésnapjára. Benczúr Galéria, Budapest, 2018. május 8 – június 18.
Az Ad Hoc Budapest Fotográfiai Alkotóműhely és a Benczúr Galéria bemutatja: Hommage à Eifert János
Az ABFA tagjai e kiállítással tisztelegnek a fél évszázados pályát maga mögött tudó mester (és munkássága) előtt, aki maga is tagja az egyesületnek. Természetesen a megnyitó után lehetőség lesz (vele is) beszélgetni.
Beszédet mond Károly György Tamás, az ABFA elnöke.
Időpont: 2018. május 8., 18.00
Helyszín: Benczúr Galéria – 1068 Budapest, Benczúr utca 27.
A kiállítás megtekinthető 2018. május 8-tól június 18-ig hétköznap 10-től 18 óráig.
Az időpont egyeztetése javasolt ezen a telefonszámon: +36 1 322 4240 (nem emelt díjas).
abfa.hu ● benczurhaz.hu ● benczuretterem.hu
ABFA
Az Ad Hoc Budapest Fotográfiai Alkotóműhely Egyesület, röviden ABFA, egy fiatal egyesület (2015-ben alakultunk), mindazonáltal tagjai már többszáz kiállítást tudnak maguk mögött, és az egyesület tagjai összesen már több, mint hatszáz éve fotóznak. Egyesületünk honlapján olvasható alapszabályunk, etikai kódexünk és sok más érdekes információ rólunk.
http://abfa.hu/
Célunk a tagok szakmai és művészeti képzésén túl, hogy lehetőséget biztosítsunk a fotók publikálására. A kiállítások is ennek eszközei. Jó eredménnyel szerepelünk a FIAP és a MAFOSZ által meghirdetett pályázatokon.
Több sikeres és színvonalas kiállításon szerepeltünk eddig (volt közte saját szervezésű és más által szervezett is). Ezek közül az egyesületet két kiállítás mutatta be olyan szinten, mint az „Hommage à Eifert János”. Ez a két kiállítás „A fotózás szerelmesei” (2015) és a „Csend” (2016) volt.
A csapat tagjai közt négy földrész alkotói munkálkodnak. Vannak olyan tagjaink, akik az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Bangladesben, Spanyolországban, Thaiföldön, Nagy Britanniában, vagy éppenséggel Erdélyben élnek… Természetesen vannak budapesti és vidéki tagjaink is.
Eifert János
2017. elején csapatunkhoz egy világhírű fotóművész is csatlakozott Eifert János személyében.
A fél évszázadot meghaladó fényképészeti tapasztalat, a félszáz országot érintő szakmai életút, a nemzetközi és hazai kapcsolatok, az elnyert fotográfiai díjak sora és az a művészeti–szakmai tudás, amelynek birtokosa, meggyőző. Játékossága és szakmai alázata pedig a legjobb tanárok közé emeli a fotóművészek sorából.
Az évek hosszú sora alatt Eifert János a fotográfia széles horizontját mutatta be itthon és külföldön a műértő közönségnek, amely alapján bátran mondhatjuk, hogy sokoldalú, de ennek ellenére egységes az életmű.
Egyesületünk tagjai büszkék arra, hogy egy közösségbe tartozik velünk a huszadik század egyik legnagyobb magyar alkotóművésze és ezért olyan kiállítást állítottunk össze, amely kifejezheti tiszteletünket és megbecsülésünket a csapat nevében is.
Kiállításunkon bemutatjuk, hogy mit jelent számunkra Eifert János munkássága – még korántsem befejezett életműve –, és milyen ihletett alkotások születtek a tankönyvekből is ismert fotós tiszteletére, vagy mentori tanításai nyomán.
A kiállítás képanyagához maga Eifert János is hozzájárul saját alkotásaival.
Eifert János: Kína, Selyemút – Marco Polo nyomdokain. Otpbank Galéria, Budapest, 2018. május 7 – június 3.
Olasz Ági felvételei
Kína, Selyemút
Nagy utazás az ujgurok földjén, Marco Polo nyomdokain
Joggal gondolhatják, hogy a fotóművész, vagy természetfotós, amikor utazása élményeit feldolgozza, az ember és természet viszonyát kutató, faggató „fotográfus tudósként” rendezi, válogatja képeit és mutatja be azokat. Most tekintsenek el ettől, hiszen a közölt képek nem tárgyszerű leírások, hanem egy nagy szerelem képei, melynek középpontjában ugyan a hegyek, a folyók, a sivatagok, a falvak és városok, az itt élő emberek arcai állnak, de mind-mind egy csodálatosan szép ujgur lány arcát idézik (aki persze meg sem jelenik a képeken) akinek vonzása, szerelme, szenvedélye fejeződik ki a táj- és zsánerképekben. Hogyan kezdődött ez a szenvedély, ami újból és újból visszavonz, visszahív, találkozásra késztet Kínával?
2006. júliusában mobiltelefonon kerestek a Chinese Photographers Associationtól, hogy augusztusban mennék-e fényképezni Xinjiangba. 2002-ben, Henan tartományban már részt vettem egy hasonlón a szervezésükben, így rögtön igent mondtam. 2006. szeptemberében-októberében nagy kedvvel mentem, egy nemzetközi csapat résztvevőjeként – amelybe a világ legjobb fotográfusait igyekeztek összeválogatni, természetesen a kínaiakat is – Marco Polo nyomdokain haladva, Xinjiang tartományban az északi és déli Selyem utat jártuk végig. Mintegy 10 ezer kilométert gépkocsin, 12 ezret repülőn, s gyalogosan számolatlan utat megtéve egy csodálatos utazás részese lehettem.
A Selyemút, mint ismert, az ősrégi kínai civilizáció Nyugat felé terjesztésének fontos csatornája volt, híd szerepet játszott a kínai-nyugati gazdasági és kulturális cserekapcsolatokban. Selyemút néven leggyakrabban azt az utat emlegetjük, amelyet a Nyugati Han-dinasztia által kiküldött Zhang Qian császári megbízott az akkori fővárostól, Changantól nyugatra haladva megtett, és amely Rómáig terjedo szárazföldi út volt, két, északi és déli ággal. A déli út Dunhuangtól indult, a Yangguan bástyán, a Kunlun hegylánc mellett a Congling hegygerincen keresztül nyugatra a Dayuezhi-ig (a mai Afganisztán északkeleti részéig), Anxi-ig (a mai Iránig) és Tiaozhi-ig (a mai Arab-félszigetig) terjedt.
Az északi út pedig egykor Dunhuangtól indulva a Yumen bástyán, a Tienshan hegylánc mellett a Congling hegygerincen, a Dawan-on, a Kangju-on (ma mindkét helység közép-ázsiai országban található) keresztül délnyugat felé haladt egészen addig, amíg találkozott a déli úttal. Mind a két szomszédos utat „Szárazföldi Selyemút”- nak hívják. Az én utam – ahogy már korábban jeleztem – Kína legnagyobb tartományában, Xinjiangban vezetett, ahol Marco Polo nyomdokain haladva fényképeztem a Tienshan hegység, Taklamakan sivatag és a Tarim-medence által határolt területet. Az ujgúr főváros, Ürümqi volt a kiindulási pont, ahonnan – nem haladási sorrendben – Kasgár (Kashi, Kashgar, Qäshqär), Atush, Tumshuk, Xianglonghu, Kucsa (Ku Che, Kuqa), Baluntai, Bayanbulak füves puszta, Korla (Kuerle), Gongnaisi, Turpan, Changji , Miquan, Sanshiutan, Heizvilig érintésével. Ujgur, tadzsik, mongol, azerbajzsán, han kínai népekkel találkozva egy teljesen más Kína-kép kerekedett ki előttem.
Leginkább az ejtett ámulatba, hogy az itt élő népek – földrajzi és éghajlati szempontból – nehéz viszonyok között virágzó városokat, gazdag mezőgazdasági kultúrát teremtettek.
A földalatti csatornarendszer, amelynek segítségével a Tienshan olvadó hósipkáiból vízzel látják el a hatalmas területeket, az egyedülálló a világon. No meg a zene és a tánc! Én magam kicsit megtanultam az ujgur, mongol táncokat. Csodálatos tartomány, érdekes és rokonszenves emberekkel. Nem túlzás, ha azt állítom, a világ történelmét idézi a jelen.
Képeimből kitűnik talán, hogy nemcsak a közhelyeket vettem észre a természeti szépségekben gazdag, etnikailag sokszínű és különlegesen rokonszenves világukból: az embert környezetében, a maga valóságában. Mindezt a legegyszerűbb, letisztultabb képi megfogalmazásban: elkerülve a szépséges szép képek esztétikai csapdáját, a nyers valóság felmutatása volt a célom.
Szőlő-völgy a Lángoló hegyek között, és a földalatti kutak
(Putaogou, Turpan, Xinjiang, Kína)
A Turfáni-mélyedéstől északra emelkedő, vörös homokkő alkotta hegyoldalak a napsütésben szinte lángolni látszanak, innen a nevük. Tiszta időben 100 kilométer hosszan, 500 méter magasan szívják magukba a perzselő nyári nap hevét, amitől 80 °C-ra is felmelegszenek. Napnyugta idején azután visszasugározzák az elnyelt meleget.
A Lángoló hegyek nyugati oldalában a vörös homokkőbe az erózió fél kilométer széles, 8 kilométer hosszú észak-déli lefutású völgyet vájt, amely öntözőcsatornái és dús vegetációi révén a nyári hőségben igazi oázist jelent Turpan lakóinak. A 220 hektárnyi szőlőültetvényen termesztett számos fajta közül a mag nélküli fehér szőlő és a rozé a legkedveltebb. A magas cukortartalmú, zamatos, különleges ízű szőlőből kitűnő mazsolát készítenek. Miután a szőlőültetvények a sivatag által körülvett oázisokban teremnek, nincs szükség a vegyszerezésre, permetezésre, ezért kitűnő biotermékek, melyek nagy keresletnek örvendenek a világpiacon.
A Xinjiang területén kétezer évvel ezelőtt létrehozott karezt, azaz földalatti kutak rendszerét a Nagy Fal és a Nagy Csatorna után Kína harmadik építészeti csodájaként emlegetik. Xinjiang 1600 árok, gát és földalatti csatorna alkotta kútjából kb. ezer Turpanban és környékén található. Ezek a földalatti kutak a Tienshan hegység olvadó hósapkáiból származó talajvizet gyűjtik össze. A vízgyűjtőárkok átlagos mérete 3 méter, de a leghosszabbak elérik a 30 méteres hosszúságot is. A belőlük kiinduló csatornák a völgyek veteményeseit és szántóföldjeit öntözik. A csatornák összesített hossza meghaladja a 3 ezer kilométert, amelyek évente több mint 600 millió köbméter vizet szállítanak. Ezek a földalatti öntözőcsatorna rendszerek öntözik a Turpan-oázis termőföldjeinek több mint 80 százalékát.
Még egyszer az ujgurokról, és történelmükről
Az előző részekben már sok szó esett arról, hogy az ujgurok Nyugat-Kínában, a hatalmas kiterjedésű Hszincsiang (Xinjiang) tartományban élnek, az ősi Selyemút mentén, ahol Európa, Ázsia és Oroszország találkozik. Névleg autonómiában. Hatezer éve. Őseik között a hunokat is számon tartják. A sámánizmust gyakorolták. És hogy még jobban bosszantsanak egyes tudósokat, mentéjükön még a tulipán is fellelhető. Egyik kedvenc ételük a dapandzsi, amelyet ha valaki megkóstol, soha nem felejti el. Egyfajta átmenet a pörkölt és a paprikáscsirke között. Tartozékai: a csirke, hagyma, fokhagyma, édes zöldpaprika, a bogyiszlóihoz hasonló erős paprika, krumpli, római kömény, őrölt szecsuáni bors, olaj, szójaszósz és – igen – sör, noha a legtöbb ujgur muzulmán. Az ujgurok hazájukat Kelet-Turkesztánnak nevezik. Nyelvük a türk nyelvcsaládhoz tartozik. A vendégszerető, családközpontú nép kultúrája tele van zenével, tánccal. Hagyományszeretetük közmondásos.
Ma mintegy húszmillió ujgur él világszerte. Ebből mintegy 8 millióan maradtak még hazájukban. A kínaiak mindent megtettek és megtesznek a terület erőszakos asszimilációjáért.
Az ujgurok egyik ága korábbi birodalmuk szétbomlása után 840-ben Kelet-Turkesztánban telepedtek le, ez a terület a híres Selyemút révén már az ókorban is fontos kereskedelmi csomópont volt. Az ujgurok több vallást is gyakoroltak. Eleinte buddhisták voltak, ezt igazolják a máig fennmaradt buddhista templomok és kolostorok. A 10 században főleg török hatásra felvették az iszlám hitet. Kínai források szerint az ujgurok már ebben az időszakban is híres gyógyítók voltak, az akupunktúrát is ők fedezték fel. Jártasak voltak az építészetben a művészetekben és a zenében. Magas szintű volt írásbeliségük, még a legegyszerűbb foglalkozású ember is tudott írni és olvasni. Az ujgurok már évszázadokkal Gutenberg előtt ismerték a könyvnyomtatást.
A nomád népek közül egyedül a magyarokat tekintik rokonaiknak. Az ujgurok eredetileg Mongóliában éltek, elődeik tagjai lehettek a hunok által ismert törzsszövetségnek. Ezt a helyiek is igazolják, az ujgur falu lakói egymás után sorolják az általunk is ismert szavakat.
Kelet-Turkesztán több mint ezer éven át szabad állam volt. Hol Kína oldalán, hol ellenségeként, de véres csaták árán sikerült megőriznie függetlenségét. 1876-ban a kínai császári seregek elfoglalták területüket. Ujgur források szerint a kínaiak a betörés során egymillió őslakost mészároltak le. Az ujgurok azonban nem adták meg olyan könnyen magukat. 1884 óta, amikor hivatalosan is a Hszincsiang tartomány részévé váltak, 65 éven át 42-szer szerveztek fegyveres felkelést a kínai császári megszállók ellen. Kétszer is kivívták önállóságukat. 1933-ban létrehozták a Kelet-Turkesztáni Iszlám Köztársaságot, és 1944-ben kihirdették a Második Kelet-Turkesztáni Köztársaságot. Az előbbi 3, az utóbbi öt évig állt fenn. (forrás: ujgur.hu)
Szabadságot a vadgalambnak
Nurmuhemmet Yasin ujgur író tíz év börtönt kapott azért a szomorú hangvételű, ám csodálatosan szép történetért, melynek főhőse egy vadgalamb, aki útra kel a világot megismerni, végül azonban csak az emberek kalitkája, vagy az önkéntes halál közti választás marad számára. A kínai hatóságok ezt az írását, a Xinjiangban őshonos, kulturálisan közép-ázsiai türk gyökerű, ujgur kissebséget érintő politikájuk kritikájaként értelmezték.
Sokan aggódnak Nurmuhemmet Yasin életéért. Az író 2005-ös letartóztatása óta, az ujgur PEN és más szervezetek is olyan jelentéseket kaptak, mely szerint többször megkínozták és megverték, sajnos az is előfordulhat, hogy a börtönben meghalt.
A “Szabadságot a vadgalambnak” egy figyelemfelkeltő kampány, melyet Nurmuhemmet Yasin író, a Vadgalamb című novella szerzőjének kiszabadítására szerveztek.
Nurmuhemmet nincs egyedül. Sajnos abban az értelemben sem, ami az elfelejtettséget vagy a tragikus sorsát illeti. Az ujgur írástudóknak – íróknak, költőknek, újságíróknak, akadémikusoknak – pengeélen táncolva kell megvívniuk a cenzúrával. Politikai és nem politikai jellegű írások egyforma eséllyel szembesülhetnek a váddal, hogy “aláássák az állam hatalmát”. A kormányzati politika bármilyen kritikája maga után vonhatja, hogy a megszólalót a nép ellenségének kiáltják ki, vagy a szeparatizmus és terrorizmus bélyegét sütik rá. (forrás: Bődi Ákos)
A nyárfa – az ujgur ember szimbóluma
Elviseli a tűző napsütést, a hideget, a szárazságot, dacol a széllel és a homokkal (jelképesen: a hatalommal, az elnyomással). A magas sótartalmú, szikes homoktalajokban éppúgy megél, mint a vízparti területeken.
A Tarim-medencében található eufráteszi nyárfa (Populus euphratica) erdőt alkotva, 180 000 hektárnyi kiterjedésben, Kína teljes erdőterületének 24%-át adja. Mondják a világ legnagyobb nyárfaerdejének is, amelyet összefüggő ökoszisztéma jellemez, és tanulmányozására sok országokból érkeznek kutatók. A nyárfát az ujgurok a sivatag lelkének mondják (és a békés együttélés, meg a türelem mintaképének), hiszen 60 különféle növénnyel együtt (köztük vörös fűz, keskenylevelű ezüstfa, vadkender) képes eltűrni a legszélsőségesebb időjárási viszonyokat is. Mint tudjuk, a Tarim medencében, amely mérsékelt égövi kontinentális sivatag, a nyár forró (július 28°C), a tél hideg (január -10°C), az éves abszolút hőingás több mint 70°C. Az éves csapadék kevesebb, mint 100 mm; a terület nagy részén kevesebb, mint 10 mm. Gyakoriak a porviharok. A tipikusan azonális, orográfiai sivatagok a tenger messzesége és a medence zárt jelleg miatt alakultak ki.
Kína, Xinjiang, Ujgúr-föld
شىنجاڭ ئۇيغۇر ئاپتونوم رايونى
Shinjang Uyghur Aptonom Rayoni
新疆维吾尔自治区
Hszincsiang–Ujgur Autonóm Terület vagy Xinjiang Kína legnyugatibb és legnagyobb tartománya
新 xīn – új
疆 jiāng – határvidék
“új határvidék”
Területe: 1 660 000 km²
Népessége: 19 630 000
Földrajzi helyzete
Kína észak-keleti régiójában található Xinjiang tartomány. Északon Oroszország, észak/észak-keleten Mongólia, keleten Kína, délen Tibet, nyugaton India (Kasmír), Afganisztán, Tádzsikisztán, Kirgizisztán és Kazahsztán határolja.
Természeti értékei és éghajlata
Délen a Himalája északi hegyvonulata határolja a Kunlun. Az ország közepén nyugat-kelet irányban a Tien-San hegyvonulat húzódik, ahol a legmagasabb pontja 7719 méter magas Kongur Shan hegycsúcs. Két nagy medencéje van: Dzsungária és a Takla-Makán, melynek legnagyobb része a Tarim-medence. Kevés folyója van. A leghosszabb a Tarim-folyó. Nyolc tava van, a legnagyobb tava a Lop-Nór-tó, de vannak időszakos tavai is. A szárazföldi kontinentális éghajlatnak köszönhetően a terület nagy része sivatag, csapadék alig esik, évi 250-500mm átlagosan.
Nyelve
Hivatalos a kínai és az ujgur nyelv, de beszélnek még kazah, altaji és kirgiz nyelven. Az ujgur nyelv az Altaji nyelvcsalád török ágába tartozik.
Főbb nemzetiségek:
Ujgur – 45%
Han – 41%
Kazah – 7%
Hui – 5%
Kirgiz – 0,9%
Mongol – 0,8%
Dongxiang – 0,3%
Tadzsik – 0,2%
Xibe – 0,2%
EIFERT JÁNOS fotóművész VISSZAPILLANTÁS (1968–2018) című kiállítása nyílt meg 2018. május 6-án, a sárvári Nádasdy-vár Galeria Arcis kiállítótermében. KONDOR JÁNOS festőművész, a kiállítás rendezője köszöntötte a megjelenteket. A tárlatot BENKŐ SÁNDOR MÚOSZ-nagydíjas fotóriporter nyitotta meg.
EIFERT JÁNOS fotóművész VISSZAPILLANTÁS (1968–2018) című kiállítása nyílt meg 2018. május 6-án, a sárvári Nádasdy-vár Galeria Arcis kiállítótermében. KONDOR JÁNOS festőművész, a kiállítás rendezője köszöntötte a megjelenteket. A tárlatot BENKŐ SÁNDOR MÚOSZ-nagydíjas fotóriporter nyitotta meg.
EIFERT JÁNOS fotóművész VISSZAPILLANTÁS (1968–2018) című kiállítása nyílt meg 2018. május 6-án, a sárvári Nádasdy-vár Galeria Arcis kiállítótermében. KONDOR JÁNOS festőművész, a kiállítás rendezője köszöntötte a megjelenteket. A tárlatot BENKŐ SÁNDOR MÚOSZ-nagydíjas fotóriporter nyitotta meg:
„Szerencsésnek mondható az a tény, hogy a fényképezés eszköze már bárki számára tapintható közelségbe került. Sok tehetséges fiatalt hozott a felszínre ez a lehetőség. A képkészítésnek csupán az egyik feltétele van a fényképező gépben, az alkotást, a komponálást nem az végzi, hanem ő, az alkotó. Ahogy Ruskin John (19. századi angol esztéta) mondta, a művészethez három fontos elem kell, az agy, a kéz, és a szív.
Eifert János igazi, vérbeli fotóművész, egy fogalom a szakmában és a művészeti életben, képein mind a három összetevő harmonikusan jelen van. Nem fotóművészként látta meg a napvilágot. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a művészetre való hajlam ott lapul a génekben. Meg lehet tanulni a festészetet, a fotózást, a szobrászatot, a vers- novellaírást, de, ha mindegyikben otthon van valaki, az azt jelenti, hogy már a génekben volt a művészet, mint a sárvári Németh Mihály szobrászművészben. Hozzá hasonlóan Eifert János sokoldalú. 1960-1977 között a Honvéd Együttes hivatásos táncosa volt, a fotózással 1968-ban, külföldi turnéik során barátkozott meg, 25 évesen. (kb. annyi idősen, mint én, bár én nem táncoltam, hanem fát faragtam.)
Fotóriporterként dolgozott a Lobogó, a Búvár lapoknál, képszerkesztője lett a Képes Extra, BOOM folyóiratoknak, és külső munkatársa a Muzsika, Népművelés, Világ Ifjúsága hetilapoknak, és a mindannyiunk által kedvelt és tisztelt, a művészi fotografálás pártoló újságjának, (amibe annak idején én is nagy örömmel dolgoztam) az Új Tükörnek. Mivel sem gondolatban, sem a valóságban nem szakadt el végleg a tánctól, magától érthető, hogy kezdeti meghatározó fotótámája a tánc volt, de ma is előszeretettel nyúl hozzá. A most kiállított alkotásainak legtöbbjén is a tánc a meghatározó motívum, amelyet ötvözött másik kedvenc témájával, az akttal. (Fekete tánc) Képeinek elmaradhatatlan díszítő elemei közé tartozik még a geometriai formák arányos és harmonikus használata, a fény és árnyék, az árnyalatok számtalan variációs elemeinek művészi igényességű felhasználásával. Örömmel fedeztem fel a kollekciójában a korai korszakára jellemző riportképeket. A világhírűvé vált Tánc című képe a magasfokú szakmai képzettségről, a technika adta lehetőségek kihasználásával készített művészi riportkép, da hasonló mondható el a Cirkusz és az Iraki asszonyok című képekről is, amelyek derűs és megdöbbentő történeteket mesélnek.
Képei megjelentek a szaksajtóban, de más médiumok is használták illusztrációnak képeit. A 80-as években a „Sebesvíz” nevű nemzetközi fotóművészeti alkotó tábor művészeti vezetőjeként is vált ismertté neve külföldön, ahol a fotográfia témakörében tartott előadásokat, vezetett workshopokat, szemináriumokat. A Magyar Fotóművészek Szövetségének szakkollégiuma mesterkurzusának vezető tanára lett, később a szövetség elnöke. János elmondta, hogy a Lobogó című lap volt a meghatározó és fordulópont életében. Itt tanulta ki a fotózás fortélyait, itt érezte meg először, a soha el nem felejthető sajtó, a szerkesztőség hangulatát. Fotóriporteri korszakában járt először Sárváron, mint tudósító. Természetesen analóg, filmes technikát használt abban az időben, de, mint elmondta, annak, aki végigjárta a fotózás technikai lépcsőit, és a filmes géppel kezdte a szakmát, annak nem okozhat gondot a digitálisra való átállás. Eifert János is azt vallja, hogy a fényképező gép csupán egy eszköz a képkészítéshez, a gondolatok megvalósításának eszköze, de a legfontosabb dolog az agyban dől el, a kép először ott készül el, majd megnyomjuk az exponáló gombot. Tehát lényegtelen, hogy annak idején a mázsányi Pentacon Six-el vagy Hasselbladdal készült-e a kép, vagy manapság a Canonnak vagy a Nikonnak egyik zászlóshajójával vagy éppen Canon 650D-vel dolgozunk-e, a végtermék a fontos, amiért viszont már mi vagyunk a felelősek. Az emberek a végeredményre kíváncsiak, nem pedig a magyarázkodásra. Eifert János ugyanúgy, mint a fotóriporterek legtöbbje, annak idején saját maga dolgozta ki a fekete-fehér nyersanyagait. Előfordult, hogy amennyiben nagy, méteres nagyításra volt szüksége, akkor a szobájának szekrénye tetejéről a padlóra nagyított tekercs papírra. Ehhez persze különleges technika is kellett, amit boltban nem lehetett kapni, hanem saját maga barkácsolta össze a rendelkezésére álló anyagokból. Törekszik arra, hogy a legkevesebb utómunkát igényeljenek a riportképei, ugyanez vonatkozik a táj- és természetképekre is, viszont a kreatívok beavatkozást igényelnek. Régebben a hosszadalmas, sok munkát igénylő fizikai montázsolással, manapság a képfeldolgozó szoftvert hívja segítségül elképzeléseinek megvalósításához.
1985-től kezdett foglalkozni egy, számára addig új műfajjal, a diaporámával, amiben szintén hatalmas sikereket ért el hazánkban és külföldön egyaránt. A világ rangos diaporáma fesztiváljain nyert számos díjat. 2001-ben tagja lett a Foto Mozaik szerkesztőségének. (ez az újság jó néhány évvel készített velem interjút) Művészeti vezetője lett a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájának, iskolában oktatott fotográfiát, riportfotózást, újságszerkesztést. 2002-2004 között művészeti vezetője volt a Mediawave – fényírók fesztiváljának.
Eifert János, a hivatásos néptáncosból lett fotóművész, szakmájának itthon és külföldön egyik legelismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc-, aktfotói, természetképei és diaporámái alapozták meg ismertségét. 150 önálló kiállítása volt, 650 csoportos kiállításon szerepelt, 168 díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel.
Aktívan vesz részt a művészeti közéletben: 1993-1997 között a NIMRÓD Fotóklub elnöke, 1997-2002 között a Magyar Fotóművészek Szövetsége elnöke, az OSZK Jelenkori Fotóművészeti Gyűjteményének ötletadója és társalapítója, első művészeti vezetője, 1998-2002 a Fotóhetek, majd Fotóhónap művészeti vezetője, fesztiváligazgatója. – írták róla az egyik internetes honlapon. A Fotóművészek Nemzetközi Szövetsége összesítése alapján 1993-ban a nemzetközi lista élén állt, Tánc című képét, Tűztánc c. diaporámáját a FIAP történeti kollekciójába választották, a Photo Ciné Club meghívására bemutatta műsorát Párizsban. 1994-ben diaporáma műsorával előadókörúton vett részt az Egyesült Királyságban, a Royal Photographic Society meghívására, majd azt követően Kép-Hang-Színház című műsorával Németországban, Ausztriában, Olaszországban, Szlovákiában és Romániában.
Nemzetközi fesztiválok zsűritagjaként, előadóként gyakran hívják külföldre is. Tanárként, saját előadásai erőteljesebb megjelenítésére kidolgozta a diaporáma – eszközként és műként – az oktatásban történő felhasználását.
Mint kiderült, egyik kedvenc és sikeres témája a fotográfiát diaprámában feldolgozni. A fotográfiához fűződő viszonyáról a blogjában így vall:
Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék, és persze jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat, és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. Harminc év alatt 32 országból, különböző témákból hatalmas archívumot gyűjtöttem össze. Az amerikai űrközponttól az indiai Tadj Mahalig, neves művészek és politikusok, ismert személyiségek portréitól a technika, tudomány világáig számtalan riportkép, illusztráció, dokumentáció, tudósítás gyűlt össze, amelyekből mindig kiugrik egy-egy sehova nem sorolható, különleges megfogalmazású és üzenetű kép. Néha a véletlen, de legtöbbször a másképpen látás igénye, a kreativitás, a tudatos kísérletezés hozza létre ezeket a másfajta képeket. A digitális képalakítás lehetőségei a fotóművész eszköztárát bővítik, amelynek a lehetőségeit én is igyekszem kihasználni.
Mint látható, a hivatásos táncosból, fotóriporterből vált fotóművész életpályája volt érzékelhető az elmúlt percekben, de ez még korántsem teljes, Számtalan előadásai, díjai, csoportos és egyéni kiállításai, szakmai és művészeti, társadalmi pozícióit sokáig lehetne sorolni, de talán még akkor sem lenne teljes a sor. Ízig-vérig kapcsolódik hozzá a művészet, és ő a fotográfiához. Pályája elején a riportfotózással kereste kenyerét. A pillanat művészetével. A riportkép-készítés legfontosabb feladata az, hogy a képnek a lehető legtöbb információt kell átadnia a nézőnek, míg a művésznek ezen felül gondolatot kell ébresztenie azokkal az eszközökkel, amik a fotográfia eszköztárát, és a képfeldolgozás varázslatait tekintve a rendelkezésére állnak.
Schopenhauer, a szigorú német metafizikus szerint az esztétika túl szorosan összefügg a metafizikával. A művészet a világ megismerésének más, nem racionális útjait jelenti. A művészet az, amit a hétköznapi életben, más területeken úgy hívunk, hogy felfedezés. A művészeti alkotások az örökkévalóságra nyíló ajtók.
Ha a világ, mint képzet csak az akarat láthatósága, úgy a művészet nem más, mint a láthatóság magyarázata, a camera obscura, mely a tárgyakat tisztábban megmutatja, áttekinthetőbbé, összefoglalhatóbbá teszi. Minden szép élvezete, a vigasz, amelyet a művészet nyújt, a művész lelkesedése, mely elfeledteti vele az élet fáradalmait, a géniusznak az a másokkal szemben élvezett kiváltsága, mely a tudat tisztaságával arányosan fokozódó szenvedésért és a heterogén emberi nem közti sivatag-magányért egyes-egyedül kárpótolja – mind azon nyugszik, hogy, az élet önmagában az akarat, maga a létezés; örökös szenvedés, és részben siralmas, részben borzalmas. Ugyanez azonban, mint csupán képzet, tisztán szemlélve, vagy a művészet által felidézve, a kíntól megszabadultan, jeles színjátékot nyújt. A művész eleme a világnak ez a tiszta megismerés-vonatkozása, és ennek felidézése, valamely művészetben. A művészt lenyűgözi az akarat objektivizációjának színjátéka: megáll, nézi, és soha nem fárad bele se látványába, se ábrázoló felidézésébe, minek okán is ő maga viseli e színjáték előadásának költségeit, vagyis ő maga az ily módon objektivizálódó és szüntelen szenvedés állapotában levő akarat. A világ lényegének tiszta, igaz és mély felismerése így önmagában való cél lesz a számára. Tandori Dezső szavaival szeretném figyelmükbe ajánlani a kiállítást, kérem, élvezzék a képek okozta látványt, és merüljenek el gondolataikban!” (Benkő Sándor)
4th Circular Exhibition of Photography “Digitalna Foto Arhiva Circuit 2018” – Report Cards. Croatia, Montenegro, Ireland, Serbia, 2 May 2018
Eifert János: Szimetrikus gesztusok / Symmetric gestures (2015) ………………..….…………………..…… SALON Honorable Mention
.
Eifert János: Tanulmány tükörrel / Study with mirror (Wien, 2000) .……….. SALON Gold Medal
.
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
ORGANIZERS
Digitalna Foto Arhiva, Vukovar, Croatia
Photo club Cattaro, Kotor, Montenegro
Photo club Emerald, Bundoran, Ireland
Photo club Kula, Kula, Serbia
JURY MEMBERS:
Croatia
Petar SABOL, EFIAP/g, Croatia
Leena-Maija LINDQVIST, EFIAP/b, Finland
Xuxin ZHAO, China
Montenegro
Graeme WATSON, EFIAP/g, EPSA, GMAPS, ESSPS, Australia
Ovi D POP, EFIAP, Romania
Goran COSOVIC, Montenegro
Ireland
Barbara JENKIN, GMPSA, EFIAP/g, ARPS, England
Dao Tien DAT, ESVAPA, EVAPA, EFIAP/p, SAWIEP, Hon.FPSBP, Hon. FPI, Hon. EFMPA, Hon. PESGSPC, Hon.EPSM, RISF2, Vietnam
Joachim SCHMITT, EFIAP/p, Germany
Serbia
Daniel LYBAERT, EFIAP/d2, Netherlands
Hong LI, EPSA, SPSA, FPSNY, China
Geza LENNERT, EFIAP, MF FSS, Serbia
Public showings in all Countries: 20.06.2018. and 27.06.2018.
Vukovar, Vocarska 14, Croatia
Kotor, Vidikovac bb, Montenegro
Bundoran, Business Retail Park, Republic of Ireland
Kula, Josipa Kramera 3, Serbia
Az Év Alkotása Díjátadó az Eötvös10-ben. Budapest, 2018.május 2. 18:00 óra
Az Év Alkotása Díjátadón Pethő N. Gábor, Dvorcsák Gábor és Leontin Med lesznek a “főszereplők”.
Részletezve:
A zsűri döntése alapján 2017. Év Alkotása:
különdíjas vers:
Pethő N. Gábor: Azt mondod..
Év Verse:
Dvorcsák Gábor: kisápadni a létezésből
Év Prózája:
Leontin Med: Hóhéraid butasága
Év Képe:
Dvorcsák Gábor: Julius Shakespeare: Cambeth