A tánctól a fotózásig 

Eifert János kiállítása Szolnokon

  Sáros, törődött kezek körbeölelnek egy virágpalántát. A gondoskodás, féltés csodás megfogalmazása néhány négyzetcentiméternyi papíron. A másik képen egy egész élettörténet kerekedik ki; egy kiállításon az akt mellett egy idős      asszonyt kapott lencsevégre a fotós. A harmadikon-negyediken Magyarország, majd tovább a Föld országainak – az Amerikai Egyesült Államoktól Indiáig – építészeti remekeiben, tájaiban gyönyörködhetünk, végül portrék s táncot, balettet megörökítő fotók zárják a sort. De ezzel korántsem teljes a lista Eifert   János fotóművész kiállításáról, amely tegnap előtt nyílt meg Helyőrségi Művelődési Házban.

  A kiállításon látható fotók zömének témája a tánc. Nem véletlen, hiszen Eifert János a táncművészettől pártolt át a fotóművészethez.

– Sokat köszönhetek a táncnak, s annak a műhelymunkának, amely a Magyar Néphadsereg Művészeggyütesében kialakult. Bár gyerekkorom óta rendszeres tárlatlátogató vagyok, az együttesben kóstoltam bele igazán a művészet szépségeibe, a tánc segített megérteni egy-egy zenei, vagy képzőművészeti alkotást – emlékezik vissza a fiatal fotóművész.

– Pár éve hagyta ott a táncot a fotózás kedvéért, s máris több hazai és nemzetközi pályázaton vívott ki elismerést magának, illetve a magyar fotóművészetnek. A cserét bizonyára nem bánta meg_, de hogyan kezdődött a tánchoz való “hűtlenség”?

– Az együttessel bejártuk a fél világot, s az utazások során kezdtem el fotózni. Viszonylag későn; huszonegy éves voltam, amikor először vettem a kezembe fényképezőgépet. A bátyám lepett meg egy “Zorkij”-val. Mielőtt elkattintottam az első felvételt, a könyvesboltban megvásároltam több tucat fotózásról szóló könyvet, s valamennyit áttanulmányoztam. A szakirodalom, s a világhírű fotósok képei, írásai a tanítómestereim azóta is.

– Azt mondják: az igazi, vérbeli fotós nem lép ki az ajtón fényképezőgép nélkül.

 – Így igaz. De ha mégis, akkor is “nyitott szemmel” jár, figyeli az arcokat, jele­neteket, tájakat, épületeket, vagyis képben gondolkodva lát, néz. Igyekszem fotóimon a jellemzőt megörökíteni, legyen az akár portré, akár tájkép, s arra törekszem, hagy minden egyes kockán az ember legyen je­len, még akkor is, ha nem látható.

 – A Búvár című folyó-iratnál dolgozik. A szerkesz^­tőségi követelmények mennyiben segítik vagy gátolják művészi munkáját, törekvéseit?

– Szerencsés vagyok, a folyóiratnál végzett munka egyértelműen segíti elképzeléseim megvalósítását.

– A képeit saját kezűleg laborálja?

– A legfontosabbakat igen. A laboratóriumi munka külön művészet. A kép sikere ezen áll, vagy bukik. Jelenleg éppen egy szolnoki vonatkozású fotósorazaton dolgozom. Akkor még, mint a Lobogó fotóriportere részt vettem a polgári védelmi gyakorlaton. Úgy tervezem, hogy a felvételekből össze­állítok egy sorozatot, majd a képeket néző gyermekarcok­kal kiegészítem. Ha sikerül, ez lesz a következő kiállításom anyaga.

T. G.

(Szolnok Megyei Hírlap, 1979. november 23., 5. old.)

   

Eifert János fotókiállítása, Szolnok, Helyőrségi Művelődési Ház, 1979. november 21 – 30.

 

 

 

Kiállított képek jegyzéke:

Modern Ikarusz

Fénytvirágzó fa

A Szaharában /Algéria/

Samarrai minaré /Irak/

Bejart-balett

Nyáj

Sirályok

Csendélet jelképekkel

Tekintet

Brooklyn Bridge /New York/ 1-2.

Pávaszemek

Kutvölgyi Erzsébet

Nő kalappal

A kertész kezei

Űrközpont Floridában /USA/

Tadj Mahal /India/

Mese

Hollókő

Lovasok a Pilisben

Bolero

Balett Vivaldi-zenére

Indiai tánc

Egy arc Calcuttából /India/

Kairói madonna /Egyiptom/

Kettősporté

Gyermekotthon ablaka /Lengyelország/

Béjart-balett

Marcel Marceau 1-2

Tánc

Holland Táncszínház

Kéz

A -1 Celsius c. tévébalettből

Geszler: Venceremos c. koreográfiájából

Pas de deux

Fáradtság

Modern balett

Fotókiállításon

Fodor-koreográfia

Mohamedán szentély Oránban /Algéria/

Szemlélődő/India/

Szíriai falucska

Benáres-i parasztember/India/