Gálaest a 70 éves Honvéd Együttes tiszteletére az Erkel Színházban

  

A Magyar Nemzeti Táncegyüttes és Zenekara, valamint a Honvéd Férfikar látványos, két részes gálamű sorral tisztelgett a jubiláló művészegyüttes egykori és jelenlegi nagy családja előtt.
A „család” minden tagja: táncművészek, énekesek, színészek, zenészek, technikai kollégák, menedzserek, egykori vezetők a nézőtéren ülve a műsor első részében Novák Péter rendezésében láthatták a látványos összeállítást a korábbi évtizedek tematikájából válogatva.
A második részben megláthatta és meghallgathatta a közönség Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas koreográfus rendezésében, az Együttes jelenlegi művészeinek tolmácsolásában a táncegyüttes fergeteges tánctudását, a folklór zenekar virtuozitását, és a férfikar elementáris hangzásvilágát.

.

   

.

   

.

.

    

.

    

.

XIX. Nemzetközti-Magyar Fotószalon 2019

A Magyar Fotóművészek Világszövetsége szervezésében

Radisson Blue Béke Hotel (1067 Budapest, Teréz körút 43., 1 emelet) 2019. szeptember 28 – október 20.

Megnyitó: 2019.09.28. 16 óra

A vendégeket köszönti:

Ács Erzsébet PR manager Radisson Blue Béke szálló

Megnyitja: dr. Patrus Sándor MFVSZ elnök

A kiállítás megnyitón kerül átadásra a fotószalon anyagából készült katalógus is.

 ..  

.

.

.

Életének 86. évében vasárnap meghalt Sára Sándor filmrendező, operatőr, a nemzet művésze, az egykori Duna Televízió első elnök-főigazgatója – közölte a család vasárnap az MTI-vel. A Balázs Béla-díjjal, a Magyar Mozgókép Mestere címmel és az MMA életműdíjával is kitüntetett művészt hosszan tartó, méltósággal viselt betegség után érte a halál.

   

Nemzeti Filmarchívum, B. Müller Magda felvételei

    

.

Sára Sándor 1933. november 28-án született a Pest megyei Turán. Apja itt volt aljegyző, majd jegyző lett a közeli Ikladon, ahova 1941-ben az egész család követte. Másodikos elemista korától Aszódra járt iskolába, de a gimnáziumot már a jászberényi nagyszülőknél lakva fejezte be, mert apját pozíciója miatt internálták a második világháború végén. Csak három év múlva került vissza Aszódra, majd Berettyóújfaluban tanult, végül Budapesten érettségizett 1952-ben. A budapesti Vörösmarty Gimnáziumban érettségizett.

   

   

A Filmművészeti Főiskola évei alatt rengeteg fényképet készített az elesett, utcán tengődő emberekről. 1956-ban a főiskolán tagja lett a forradalmi bizottságnak. Amikor a hatvanas években enyhülni kezdett a belpolitikai helyzet, Huszárik Zoltánnal csatlakoztak a Balázs Béla Stúdiófiatal alkotókból verbuválódott csapatához. Operatőrként dokumentalista jellegű rövidfilmeket kezdett forgatni. Majd első meghatározó rendezése is elkészült, a 17 perces Cigányok 1962-ben. Első nagyjátékfilmjét 1968-ban rendezte meg Feldobott kő címmel. A játékfilmes bemutatkozást később olyan munkák követik, mint a Holnap lesz fácán, a Nyolcvan huszár, a Tüske a köröm alatt, a Könyörtelen idők, a Vigyázók, legutóbb pedig A vád.

Eifert János: Fák tánca (Mártély, 1980)

.

Hogy jön ez a kép Sára Sándor halálához? A magyarázat egyszerű: fiatal koromban a rendezőként, vagy operatőrként jegyzett filmjei óriási hatással voltak rám. Akár a 17 perces rövidfilmje, a Cigányok, az 1968-ban rendezett első játékfilmje, a Feldobott kő, vagy a Szinbád (Huszárik Zoltán rendezésében) képi világa iskolapélda a magamfajta fotográfus számára. Kitűnően fényképezett, indiai képeiből rendezett fotókiállítását éppen szülővárosomban, Hódmezővásárhelyen, az Alföldi Galériában láthattam. Nagyszerű kiállítás volt, emlékezetes.

Egyik filmjének egyes jeleneteit a mártélyi Holt-Tiszánál forgatta. A Fák tánca c. képem később ezen a helyszínen készült. Valamilyen alkalomból – talán amikor a Magyar Fotóművészek Szövetsége tiszteletbeli tagja lett – az Alföldi Galériában rendezett kiállításom katalógusával ajándékoztam meg, ezt átlapozva erről a fotómról mondta, hogy nagyon tetszik, ő ugyan nem lógat képeket lakása falain, pláne fotográfiákat, de ezt szívesen feltenné. Az ajándékpéldány átadására nem került sor, mindketten igen elfoglalt emberek voltunk, de most pótolom, remélve, hogy fent látja, megkapja és szeretettel fogadja majd…

Számomra Ő mindig is a mesterem marad, és azt a pohár bort, saját borát, amivel salföldi pincéjében 1988-ban megkínált, az ízét és az ő barátságos, biztató tekintetét soha nem felejtem el…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagy érdeklődés kísérte Simonyi Tamás „Kamerával a világ körül” című kiállítását, amely 2019. szeptember 17-én (kedden) 18 órakor nyílt meg a Magyar Sajtó Házában (Budapest VI. kerület, Vörösmarty utca 47/A). A megnyitón Hargitai Miklós, a MÚOSZ elnöke köszöntötte a megjelenteket és Emri Zsuzsanna, a KPMG HR-igazgatója, valamint Raúl Alfredo Salazar Cosio, Peru budapesti nagykövete mondottak beszédet és nyitották meg a kiállítást. A kiállítás kurátora Keleti Éva, Kossuth-díjas fotóművész, támogatója pedig a KPMG Corporate Finance.

.

.

.

.

Simonyi Tamás, a KPMG Corporate Finance osztályának vezetője szorgalmas világjáró és lelkes fotográfus. Néhány évvel ezelőtt a KPMG támogatásával jelent meg két fotóalbuma, melyeket a cég legfontosabb ügyfelei kaptak karácsonyi ajándékként.

De hát ki is ez a Simonyi Tamás, az üzletember fotográfus? A kiállításmegnyitón elhangzottakból idézek: „A rendszerváltás előtt a Praktika nevű, NDK-ban gyártott fényképezőgép jelentette a lelkes amatőrök által leginkább kedvelt fényképezőgépet. Ez még mindig sokkal jobb volt, mint egy Pajtás, vagy egy szovjet gép és Simonyi Tamás is ezzel kezdte pályáját, mint a Közgáz egyetemi újságjának fotósa. Aztán egy spanyol vonat fülkéjében egy éjszaka a gépnek lába kelt és ezután Tamás minden megtakarítását egy álomgépnek számító Canon-ba ölte, azzal járva az egyetemi táborokat, valamint az Inter-Rail ifjúsági vasútigazolvánnyal meglátogatható európai városokat.

      

 

 

 

 

 

 

.

.

.

.

.

A Közgazdász című lap egyik száma címlapon hozta Tamás fotóját, amelyet akkora megtiszteltetésnek tartott, hogy innen már nem volt megállás – végigfotózta diákkorát. Az egyetemi évek után hosszú ideig nem képekkel, hanem tollal fogalmazott – gazdasági lapoknál magyarázta a helyzetet. Egy ösztöndíjjal – még a rendszerváltás előtt – Tokióban találta magát és ott aztán megint le se vette az ujját az exponáló gombról. A következő 6 év alatt hatszor költözött, így aztán ezek a történelmi fotók sajnos eltűntek valamely konténer belsejében. Japánt Németország, majd Ausztrália követte, ahol Tamás és felesége le is telepedtek. Elképesztő változást mutatnak a 30 évvel ezelőtti és a mai Sydneyben készített fotók – az utóbbiak már számítógépen, nem pedig fakuló diákon és papírképeken láthatóak.

A változásnak nem utolsó sorban az is oka, hogy Tamás 10 évvel ezelőtt áttért a digitális fényképezésre és elkezdett tudatosan komponálni. A korai turistaképeket egyre inkább a képi fogalmazványok váltották fel. A szívesen és gyakran látogatott fotótanfolyamok és mentorok megtették a hatásukat. Tamás munkája és kíváncsisága révén bejárt 5 kontinenst és folyamatosan kísérletet tesz arra, hogy megmutassa az ember és környezetének világát. Az utcai- és a portréfotózásban, valamint a természetben érzi igazán otthon magát, kiderül ez az itt bemutatott képeiből is.

.

.

.

     

.   

.

.

 

.

Jóllehet Tamás digitális fotógyűjteménye több tízezer képet őriz, ezt a kiállítást elsősorban a Tibetben, Dél- és Kelet-Ázsiában, az Antarktiszon, Peruban és az Ecuadorban készített képekből válogattuk össze. A gyűjtemény vezérfonala az ember és lakóhelyének kapcsolata egy empatikus kívülálló szemével. Édesapja – akinek 1955-ös, kiváló Leicája szintén odaveszett az idők viharában – alighanem büszke lenne fiára: Simonyi Tamás néhány éve Peruról majd a Víz címmel adott közre fotóalbumot, most pedig első kiállításával jelentkezik. Eddigi nyilvános alkotásait cége, a KPMG támogatta, nincs ez most sem másként.

Tamás a gazdasági élet nagyágyúival dolgozik és küzd meg a napi feladatokkal. A fényképezés számára legalább akkora kihívás – csak másfajta képességeit teszi próbára. Így érzi egyensúlyban magát.”

 

.

Ezek után joggal lehetünk kíváncsiak a képeire, amelyeket Kínában, Peruban, Ecuadorban, Indonéziában és az Antarktiszon készített. A fő motívum az ember és környezete, amelyet Tamás nagy empátiával és nem szűnő kíváncsisággal térképezett fel. A falra került 60 képet a kiállítás kurátora, Keleti Éva, Kossuth-díjas fotóművész válogatta. A kiállítás megtekinthető október közepéig a Sajtóház nyitvatartási idejében, hétköznap 8 és 19 óra között. (Kivételt képeznek azok az időpontok, amikor a teremben rendezvény van. Kérjük, erről érdeklődjön a 478-90-40-es központi telefonszámon.) A belépés díjtalan.

Forrás: www.eifert.hu

A megnyitóról készült képek Eifert János felvételei

    

A pályázat MAFOSZ védnökségű, támogatja a Pécsi Tudományegyetem (kiemelt támogató), a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. és Pécs városa.
A rómaiak által közel kétezer éve alapított Sopianae, majd a frank uralom idején Quinque Ecclesiae névre hallgató város ókeresztény síremlékei, kápolnái ma az UNESCO világörökség féltett kincsei. Szent István püspökséget alapított itt, a Pécs városnév 1093-ban bukkan fel először írott emlékeinkben. Nagy Lajos itt alapítja meg 1367-ben az ország első egyetemét, amely 2017-ben ünnepelte 650 éves jubileumát. Ebben a humanista szellemi központban élt Janus Pannonius is, itt nyílt meg az ország első közkönyvtára. Pécs a török hódoltság idején is közigazgatási központ maradt, számos máig fennmaradt építészeti emlékekkel. Nagyhírű kulturális intézményei (Nemzeti Színház, Kodály Központ, Pannon Filharmonikusok), művészeti gyűjteményei (pl. Zsolnay, Csontváry, Vasarely, Amerigo Toth, Martyn Ferenc), pezsgő kulturális élete révén méltán nyerte el 2010-ben az „Európa Kulturális Fővárosa” címet. Pécs az UNESCO kulturális örökségének listáján is szerepel.
A 2016-ban útjára indított „Sopianae Int’l Photo Salon” a 60-as, 70-es évek pécsi fotográfiai sikereire alapozva szeretné a város, az egyetem kulturális életét napjainkban is színesebbé, vonzóbbá tenni.

 

    

   

 

    

 

 

        

 

   

 

     

 

     

 

          

 

 

       

 

 

   

 

    

 

    

 

  

 

  

 

 

 

  

 

 

 

    

Zsűritagok: