A “tanár úr” rendez és előjátszik (Kőműves Kata és Kiss Marianna felvételei)

     Eifert János felvételei

Hadd szóljon! – Tízezrek tüntettek a Klubrádióért és a sajtószabadságért Budapesten, a Batthyány örökmécsesnél, 2012. január 22.

A szólás szabadságáért és a Klubrádióért demonstráltak több ezren vasárnap Budapesten, a Batthyány örökmécsesnél. A megmozdulás felszólalói úgy vélték, jelenleg Magyarországon veszélyben van a szólás- és sajtószabadság. A tüntetésen felszólalt mások mellett Bolgár György és Pikó András, a rádió műsorvezetői, Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke, Arató András, a Klubrádió vezérigazgatója, Dénes Balázs, a Társaság a Szabadságjogokért elnöke, valamint Závada Pál író és Bródy János zenész.

Fotók: MTI Fotó, Szigetváry Zsolt; Tuba Zoltán, Origo; Piroslap.blog.hu

 Závada Pál: Ne hagyjuk magunkat megfélemlíteni

A Klubrádió például szolgálhat mindenkinek, amikor azt ígéri, hogy akár frekvencia nélkül is szólni fog – hangoztatta Závada Pál író, aki szerint merni kell megszólalni és megszerveződni. Ne hagyjuk magunkat megfélemlíteni és elhallgattatni magunkat, ha csorbítják is jogainkat, ha kaotikusan kormányoznak is, ha eszközeinkre és lehetőségeinkre ráteszik is kezüket, merjünk megszólani és megszerveződni.

   Egyre többen látják, hogy súlyosan sérülnek szabadságjogaink – mondta. Amikor a Klubrádiót megfosztják frekvenciájától, akkor a sajtószabadságot csorbítják durván. Amikor azt hazudják, hogy a Klubrádió pályázata nem ért annyit, mint a nyertesé, akkor az ember puszta tájékozódásának elemi jogát is sértik, hisz’ közszolgálatinak is inkább a Klubrádiót kell tekinteni, nem pedig a kormány hangszórójává züllött MR1-et, vagy a kormányellenes tüntetést tüntetők nélkül mutogató MTV-t.

Emlékeztetett, gyermekkorában hazugládának hívták a rádiót, és nem szeretné, ha ez a szellem térne vissza. Miféle sajtószabadság az, ahol a központi hatósági hírgyár, mint egy sajtóbüntetési végrehajtási szerv sújthat le saját konkurenseire, és ahol törvénybe vannak iktatva a sajtószabadság megtiprásának további, eddig még nem alkalmazott módszerei is. Miféle szólásszabadság az, ahol a közhivatalok alkalmazottai vagy például a tanárok félnek elmondani véleményüket, de még a Facebookon sem mernek like-olni vagy kommentelni, mert féltik állásukat? Miféle gyülekezési szabadság az, amelyiket kénye kedvére korlátozhat a hatalmi arrogancia, és csak magának ad ki területfoglalási engedélyt? – tette fel a kérdéseket sorra az író. Felhívta a figyelmet, hogy csak átmenetileg vehetik el a Klubrádió frekvenciáját és átmenetileg csorbíthatják meg a sajtó szabadságát és bonthatják meg a demokrácia fundamentumait és számolhatják fel a köztársaság és a jogállam értékeit és intézményeit.

Addig is, amíg újra helyre nem áll minden, addig is, szóljon a Klubrádió, frekvencia nélkül is, így vagy úgy – hangoztatta Závada Pál. (klubradio.hu)

Békemenet a Parlamentnél, diploma(f)osztó a Várban. Több tízezer ember vonult  a Hősök teréről a Parlamenthez, hogy a kormány mellett demonstráljon. A Várban ezalatt szimbolikusan elvették az államfő doktori címét. Budapest, 2012. január 22.

(MTI) A Hősök teréről elindult tömeg élén a Békemenet Magyarországért elnevezésű megmozdulás szervezői, mások mellett Bayer Zsolt közíró, Bencsik András főszerkesztő és Széles Gábor nagyvállalkozó haladt, egy kifeszített molinót tartva, amelyre magyarul és angolul az van írva, hogy “Nem leszünk gyarmat”.

Közben olyan sokan csatlakoztak a résztvevőkhöz, hogy a szervezők a tömeg közepére kerültek. Amikor a menet elérte a Parlament főbejárata előtti teret, a már ott korábban összegyűltek tapssal köszöntötték az érkezőket.

Bencsik András, a Magyar Demokrata című lap főszerkesztője a Parlament előtti Kossuth Lajos téren egy emelvényről szólva a tömeghez azt mondta: egymillióan vesznek részt a megmozduláson. Ezután megköszönte mindenkinek a részvételt, és fantasztikusnak nevezte az összefogást. Jelezte, hogy amikor a menet eleje megérkezett a Parlament előtti térre, a tömeg vége még az Andrássy úton, az Oktogon közelében járt. Bayer Zsolt közíró, a Fidesz alapító tagja a Kossuth téren arról beszélt, hogy tüntetésük azt üzeni: “ez a kormány nincs egyedül”. Azt mondta: Magyarország negyven évet várt Európára, de – megismételve az általuk vitt molinó feliratát-, hangsúlyozta: “nem leszünk gyarmat”.

 Eifert János felvételei

Bayer Zsolt az MTI-nek a Kossuth téren azt mondta: szerinte több százezren lehetnek, de nem tudja pontosan megbecsülni, hogy mennyien vehettek részt a megmozduláson, mivel színültig megtelt a tér és az Alkotmány utca, miközben a tömeg vége még az Andrássy úton haladt. Hozzátette: minden várakozását felülmúlta a rendezvény. Nem tervezik, hogy minden héten kivonulnak, de jelezte, “ha ok van rá, akkor újra összegyűlnek”.

Bencsik András, a Parlament előtt összezsúfolódott tömeghez szólva jelezve, hogy a békemenet résztvevőinek többsége nem fér el a Kossuth téren és az Alkotmány utcában. Arra kérte az embereket, közösen énekeljék el a Szózatot, majd induljanak haza, hogy a még az Andrássy úton haladók is bejuthassanak a térre.

Széles Gábor nagyvállalkozó, az Echo Tv és a Magyar Hírlap tulajdonosa a televíziójának nyilatkozva azt mondta: ez az évtized legnagyobb megmozdulása, és lehet, hogy 1956 óta nem volt ekkora tüntetés Magyarországon.

A Belügyminisztérium esti közleménye szerint a civilek által szervezett rendezvény befejeződött. “A békés, jó hangulatú eseményen közel négyszázezren vettek részt”, rendőri intézkedés nem történt. A menetben ott volt Ágh Péter, a Fidelitas elnöke és Pesti Imre, a Fidesz-KDNP volt országgyűlési képviselője, fővárosi kormánymegbízott is. (www.napi-hirek.hu)

 “A képesség, hogy azt lássa az ember, amit a többiek nem látnak, sokkal fontosabb,

mint nem látni azt, amit mindenki lát.” (Lewis Carroll)

Farkas Antal Jamát holnap búcsúztatják a Kecskeméti Köztemetőben, 2012. január 21-én, 11 órakor. Én ma búcsúzom Tőle…

Farkas Antal Jama, az ismert és elismert fotóművész nemcsak kollégám, hanem barátom is volt. Őrzöm a nevemre dedikált Munkakönyvét, azaz fotóalbumát, amelyet Kiss Zsolt India c. kiállításának megnyitóján, könyvbemutatóján kaptam tőle. Sokszor összefutottunk budapesti kiállításokon, könyvbemutatókon, és amikor a “gagyi” programból elegünk lett, félrevonultunk beszélgetni. Tőle tudom, hogy ismertsége és elismertsége ellenére alig akadt munkája. Ezért állandó anyagi nehézségekkel küzdött, gyakran kapcsolták ki a gázt, a villanyt a lakásában. Sokszor azért volt lehetetlen telefonon elérni, mert díjtartozása miatt azt is kikapcsolták. A TB-jét sem tudta fizetni, ezért az utóbbi években a budapesti egyetemen tanítást vállalt, hogy legalább a munkáltatója fizesse a társadalombiztosítási hozzájárulását. Ingázott, bár nehezére esett az utazgatás. Fájdalmai, panaszai voltak, melyek kivizsgálása után operációra került sor. Nem tudta megfizetni, hogy a megfelelő ellátást, a legjobb orvosokat kapja. Nem tudni bizonyosat, de egyesek szerint ez a „helyzet” okozhatta halálát.

Még életében gyakran írtam róla (FotoVideo, Foto Mozaik, ZOOM Magazin), rendeztem vagy nyitottam meg kiállítását, lobbiztam elismertetéséért, ösztöndíjáért, Balogh Rudolf-díjáért. Merthogy a tehetséges embereknek is kell a „rásegítés”, hiszen ebben a korrupt társadalomban, rothadó és rothadt művészeti közéletünkben az arra érdemes művészeknek is csak így lehetséges az „előbbre jutás”.

2001-ben, amikor HUNGART ösztöndíjat kapott,– a HUNGART alelnökeként – laudációmban a következőket mondtam róla: „Műveivel találkozhattunk már rangos kiállításokon, akár Svájcban, Amerikában vagy Magyarországon, kapott már díjakat nemzetközi pályázatokon, nyert Pécsi József ösztöndíjat, kapott elismerő levelet Cornell Capától, megjelent szép terjedelemben, művészeti folyóiratokban, rangos kiadványokban, még az Interneten is. Sajátos stílusa, amely a képzőművészet és fotóművészet eszközhasználatát ötvözi, gondos, elmélyült szemléletmóddal párosul. 1960-ban született Kecskeméten, és élete, munkája is odaköti. Hogy művészetére a Beatlesek, Frank Zappa, Birkás Ákos, Cézanne, Zátonyi Tibor vagy a szomszédasszony csinos leánykája hatott rá leginkább, talán még ő sem tudná megmondani, és tulajdonképpen lényegtelen, hiszen saját útját járta, nem hasonlít mestereire és nem skatulyázható. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola bizonyára lehetőséget adott az érésre, szó szerint és átvitt értelemben egyaránt, de mellette, felette, alatta kitapogatta azokat a tudásforrásokat, amelyeket becsörgedeztek iskolázott ismereteibe, és szinte első korszakában (már amennyire illő itt még korszakolni) megtalálta, kialakította sajátos arculatát.”

Szathmáry Pap Károly emlékkiállítás a Budapesti Román Kulturális Intézetben, 2012. január 17 – február 29.

Szathmáry Pap Károly születésének kétszázadik évfordulója alkalmából a Budapesti Román Kulturális Intézet és Romániai Fotóművészek Szövetsége (RFSZ), emlékkiállítást szervezett a művész eredeti alkotásaiból, valamint az RFSZ által készített digitális másolatokból. A kiállítást Molnár Attila mutatta be 2012. január 17-én, 18.00 órakor, az Román Kulturális Intézet (1146 Budapest, Izsó u. 5.) székházában.

A kiállítást a Romániai Fotóművészek Szövetségének elnöke Tóth István nyitotta meg, amelyet Molnár Attila kutató előadása követett Szathmáry Pap Károly életéről és munkásságáról, továbbá a művész eredeti alkotásai mellett bemutatta a munkáiról készült digitális másolatokat is.

(Eifert János felvételei)

Szathmáry Pap Károly (Kolozsvár, 1812. január 11. – Bukarest, 1887. június 3.) fényképész, akvarellista, címerfestő, folyóirat-alapító, nyomdász, litográfus. A neve előfordul Szathmári Papp és Szathmári Pap alakban is, románul Carol Pop de Satmari.

Kolozsvári, bécsi és itáliai tanulmányai után szülővárosába tért vissza. 1842-43-ban indította az Erdély Képekben című kőnyomatos füzetek kiadását. Románia első és máig legjelentősebb művészfotósa volt. Ötször házasodott. Rengeteget utazott, bejárta Kínát és Szibériáig is eljutott. Dolgozott I. Miklós orosz cár és a török szultán részére is. Az első fotóriporterek egyike, aki a krími háborúban Roger Fentont megelőzve fényképezett a hadszíntér mindkét oldalán. 1844-ben Bukarestbe költözött, ahol udvari festő és fényképész lett. Ötven év alatt négy román uralkodót szolgált rajzoló és fényképező tehetségével. Ion Ghică, Havasalföld miniszterelnöke 1859 decemberében Szathmáry Pap Károlyt kérte fel, hogy készítse el Alexandru Ioan Cuza első fejedelmi címerét.

Fotográfusi pályafutása 1848-ban kezdődött (ekkor készítette első tablotíp fényképét Bukarestben), azonban már 1843-ban dagerrotípiákat készített. A talbotípia készítéstől a nedves eljárásig haladva igen fontos munkásságot folytatott. Kitűnő portré-, és néprajzi fotós, táj- és városfényképész, haditudósító, hadifényképész. Ezeken kívül még jó biedermeier akvarellista és festő. Számos műve található a román közgyűjteményekben.

1860–70 között száz képből álló albumot jelentetett meg, amelyben többek közt megtaláljuk Liszt Ferenc Pisában készült portréját valamint a törökországi és oroszországi utazásainak emlékét. A krími háborún túl a Román Függetlenségi Háború (1877–78) eseményeit is dokumentálta.

1860-ban segítette a Bukuresti Magyar Közlöny megjelenését. 1874-ben Kolozsvárt fest arcképeket és meglátogatja nagyenyedi rokonait. 1875-ben tervezte, hogy végleg visszatér Erdélybe. 1874-ben Kolozsvárt és több erdélyi városban gyűjteményes kiállítást rendezett. 1881-ben a budapesti Műcsarnok állította ki több akvarelljét. (Wikipedia)

 Szathmáry Pap Károly felvételei

Aktfotográfia, workshop. FotóOktatás.hu, haladó művész iskola hallgatóival gyakorlati fényképezés, az 1-4. csoport részvételével. Helyszín: Budapest, Benczúr u. 32. 2012. január 14., 8:30-13.00, 15:00-19:00, január 15., 8:30-13.00, 15:00-19:00

Photo: Eifert János   

Mindnyájunkat sokkolt a hír: szerdára virradóra 52. évében hirtelen elhunyt  Farkas Antal Jama fotóművész, grafikus. Kecskemét, 2012. január 12.

“Farkas Antal – vagy ahogyan mindenki ismerte: Jama 1960. június 22-én született, általános iskolai tanulmányait a Kodály Iskola elődjében – a Kodály Zoltán Ének Zenei Iskolában végezte – többek között a későbbi pályaválasztása szempontjából jelentős hatást gyakorló Szappanos István tanítványaként. Dolgozott a Petőfi Nyomdában és a Pannónia Rajzfilmstúdióban, majd az Iparművészeti Főiskolán diplomázott.

Alkotói munkásságában a fotót grafikai és festészeti megoldásokkal társította, kedves foglalatossága volt nagy művészek jól ismert műveinek újragondolása (mint itt látható, Van Gogh előtt tisztelgő, jól ismert önarcképe is). Világszerte számos kiállításon vett részt, 2002 óta ő készítette a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál plakátjait és reklámfilmjeit – munkásságát díjakkal ismerték el.

Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzatának számos kiadványa őrzi művészi tehetségét – hiszen részt vett a hivatal várost népszerűsítő projektjeiben (ezért országos elismerést is kapott), mint ahogyan más arculattervezési munkálatokban is.” (http://www.kecskemet.hu – Komlós József Jr.)

     Farkas Antal Jama képei

Farkas Antal Jama: Tisztelet Josef Albersnek (1989) No.4

A XXI. Század Társaság összejövetelén a téma: az új ellenzéki kerekasztal lehetőségei. Pallas Páholy, (Budapest, V. Alkotmány u. 15.), 2012. január 11. 18:00.  Vendégeink: Árok Kornél társelnök, Szolidaritás Mozgalom; Juhász Attila politikai elemző, Political Capital; Kónya Péter társelnök, Szolidaritás Mozgalom; Székely Tamás társelnök, Szolidaritás Mozgalom

   Eifert János felvételei

Ellenzéki Kerekasztal

Ágh Attila

 A legutóbbi tömegtüntetések után felgyorsultak az események a magyar politikai életben és előtérbe került az Ellenzéki Kerekasztal összehívása. A felhívás az EKA megszervezésére a december 23-i tüntetésen hangzott el, és január 2-án már több szervezet is jelezte a csatlakozását. A Magyar Szolidaritás Mozgalom (MSZM), mint „előpárt” volt a kezdeményező, és szervezőként már bele is kezdett a többkörös – többmenetes egyeztetésbe. Voltaképpen már a január 2-i tüntetés is az EKA típusú szervezkedés jelmezes főpróbája volt. Az EKA elnevezés szerencsés csillagzat alatt született védjegy, mert biztos legitimációt nyújt és optimista végkifejletet sejtet, de nagyon más már a világ és a hazai politikai helyzet is, ezért nem szabad túl komolyan venni a történelmi párhuzamot.

A bejelentéstől igen hosszú és kanyargós lesz az út az EKA működéséig, amelyben a fejlődési szakaszok határolhatók el. Először is, a kiválasztás időszaka, annak eldöntése, hogy kik vesznek-vehetnek részt benne. Mindenképpen szükséges lenne egy belső és külső gyűrű megkülönböztetése, azaz társult tagok meghívása is, akik bizonyos programokhoz és akciókhoz csatlakoznak ugyan, de nem teljes jogú tagjai a formálódó, legfeljebb 8-10 résztvevőből álló szervezetnek. Másodszor, a valódi politikai fellépés kezdetét egy Alapító Nyilatkozat jelentheti, ami tömören megfogalmazza az EKA programját, azon túl is, hogy a közös cél az Orbán kormány leváltása és a demokrácia visszaállítása. A „negatív” program – „mi ellen” szövetkeznek – ugyan elég könnyen megfogalmazható, de önmagában véve még nincs átütő ereje. Feltétlenül „pozitív” programra – „mi mellett” szövetkeznek -, is szükség van, olyan konkrét követelésekkel, amelyeknek közvetlenül mozgósító hatása van. Az EKA résztvevői persze különvéleményeket is megfogalmazhatnak és a társult tagok csatlakozhatnak a Nyilatkozathoz, de a közös mondanivalót ez nem érintheti. Harmadszor, a szervezetnek előbb-utóbb közös akcióprogramot és megfelelő menetrendet is meg kell hirdetnie, mégpedig mind a parlamenti, mind pedig az „utcai” – tüntetési programokra. Végül, több menetben, meg kell történjen a választási koalíció előkészítése, de ez még a távoli idők zenéje, bár az Orbán kormány összeomlása felgyorsíthatja az eseményeket.

Az EKA megszervezése során mindenképpen egy közös keretet kell létrehozni, de egyben mozgásteret is kell biztosítani a markánsan eltérő karakterű szereplőknek. A rugalmas szervezeti formát a külső és belső kör szétválasztása adhatja, mert túl sok aktor nem képes megállapodásra jutni és közösen fellépni, csak végtelen vitákba bonyolódni. Egyébként is kétséges, hogy mekkora a számos önjelölt kis párt vagy szervezet támogatottsága, amelyek éppen a nagy hangerő és a látványos akciók révén próbálják felértékelni magukat. A nyitottság igénye viszont jogos, azaz csatlakozni lehet, és az összefogás szükséges, de egyben meg kell szabni a szorosabb EKA együttműködés határait is.

A paradox helyzet nyilvánvaló: az EKA potenciális résztvevői az egymással való verseny alkotmányos feltételeit akarják megteremteni, miközben maguk is versenyeznek. Ahány potenciális szereplő, annyi súlyos probléma. A rendkívül dinamikus MSZM a párttá szerveződés átmeneti kínjaitól szenved, míg a túlkonszolidált MSZP előtt az a feladat áll, hogy ne tegye tönkre a saját esélyeit a váltópárti potenciáljának túlhangsúlyozásával. Az a nagy veszély, hogy minden szereplő szívesen vállalkozik a vezető szerepre, és hajlamos a többieket segédcsapatoknak tekinteni, ami az egész EKA szerveződést szétrobbanthatja. Különösen érzékelhető ez a veszély az LMP-nél, amit jól mutat a kapkodó, ellentmondásos kommunikációjuk az utóbbi napokban. Az LMP hangsúlyozza a leginkább az önállóságát, pólus-teremtő igényét, ugyanakkor pánikban van, mert belátta, hogy aki kimarad, az lemarad, ezért most szalad a többi után. Az új helyzetben éppen az LMP sajátos helyzete kérdőjeleződött meg, hiszen már nem az egyetlen új politikai szereplő, és már mindenki „más politikát” akar, és az is „lehet”, hogy jobban is csinálja, mint az LMP.

Az EKA megszervezésében óriási szerepe van a szubjektív tényezőnek, az emberek megnyerésének, a fideszes félelem-zsarnokság alóli a felszabadulás élményének. A legnagyobb esemény a nagy nyilvánosságban történt, az utcán végbement lélektani fordulat az ellenzékiség büszke vállalásával. De ideje azt is észrevenni, hogy akut programhiány jellemzi a közéletet. A Fidesz nemcsak a választási programot és a konkrét kormányprogramot sikkasztotta el, hanem egyben az ellenzéket is túszul ejtette a demokrácia lerombolásával. Ezzel a Fidesz leeresztette a kommunikáció ködfüggönyét, ezért konkrét programok helyett az ellenzék is beszorult a merő tagadás állapotába. Politikai fordulat csak úgy lehetséges, ha az EKA résztvevői képesek a gyors tanulásra és programalkotásra, ami egyben lehetővé teszi a tartós kapcsolatok kialakítását az érdekszervezetekkel. A konkrét programok ugyanakkor menekülési útvonalat biztosítanak azoknak a „reform-fideszeseknek”, akik belátják, hogy az Unióval való háborút csak elveszteni lehet. Az ellenzéki mozgalmaknak viszont komoly erőssége az uniós elkötelezettség, ami segít a programalkotásban is és reményt nyújt a Fidesz összeomlása utáni konszolidációban az EU határozott támogatására.

Beutalót kaptunk a Széchényi Gyógyfürdőbe. Miközben a fürdést, szaunát és masszázst élvezzük, gyönyörködünk a csodálatos épületben is.

  Eifert János felvételei

Szechenyi Bath and Spa Budapest

Vadász Anna természetfotói a Kerengő Galériában, Budapest, 2012. január 6 – február 5.  Megnyitó: 2012. január 6-án, 18:00 órakor, megnyitja: Eifert János, a Kerengő Galéria művészeti vezetője (Homoki László felvételei)

Erhardt László felvételei

 Vadász Anna: Csíplek

  A Kerengő Galéria örömmel mutat be fiatal tehetségeket. Vadász Anna, a szegedi diáklány már több fotópályázaton szerepelt sikeresen. Legutóbb a hazai természetfotósok legnagyobb seregszemléjén nyerte el „Az Év Ifjú Természetfotósa” címet. Rövidke önéletrajzából idézünk:

„1994. július 5-én születtem Szegeden. Kiskoromtól sokat kirándultam szüleimmel a természetben, így hamar megfogott a seregnyi látnivaló.  Az élővilág szereplőinek élete pedig nyitott könyvként elevenedett és elevenedik meg előttem.  Ezért természetes lett számomra, hogy az általános iskola elvégzése után a szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium biológia tagozatán folytassam tanulmányaimat. Az sem meglepő, hogy megkedveltem a természetfotózást. Négy évvel ezelőtt kezdem el foglalkozni a fotózással édesapám jóvoltából, mivel ő szenvedélyes természetfotós is. A családi kis géppel a virágoskertben készítettem első felvételeimet, majd egyre távolabbra merészkedve a közeli rétekre, erdőkbe, hegyekbe egészen a szegedi Fehér-tóig jutottam el. Közben hasonló érdeklődésű emberekkel találkoztam és új barátokat szereztem. A felszerelésem is folyamatosan finomodott és egyre több kihívás megoldására vált alkalmassá. 2010-ben a MOL, Új Európa alapítvány tehetséggondozó pályázatának támogatását elnyerve hozzájutottam egy Canon EOS 7D fényképezőgéphez.

Nagyon szeretek virágokat fotózni, de kedvenceim a madarak. Ha egy jó téma kerül az objektívem elé, úgy izgulok, akár a felelés előtt, hogy vajon sikerül-e elkapni a pillanatot. Fantasztikus érzés télen a hóban hasalni vagy tavasszal a lessátorból figyelni az állatok mozgását és a természet ébredését.” (Vadász Anna)