Eifert János » Debrecen

Radisics Milán: Magyar szürke, Debrecen, Kölcsey Központ, 2009. március 3.

March 03rd, 2009 | Category: Napló / Diary

Debrecen, Kölcsey Központ – Radisics Milán: Magyar szürke.

12 db 3 méteres panoráma-, és 65 nagy méretű National Geographic minőségű fotó, 4 videó anyag és sok eredeti pásztor tárgy látható Milán kiállításán, amelyre a megnyitón több, mint négyszázan voltak kíváncsiak.

Ilona Keserű Ilona: Képerdő – Gyenis Tibor: Rendszerhiba, Debrecen, MODEM, 2009. február 3.

February 03rd, 2009 | Category: Napló / Diary

A MODEM Debrecen történelmi belvárosában, az újonnan kialakított Baltazár Dezső téren található.

Napló, Debrecen, 2009. február 3.

A MODEM 2006-ban nyílt meg a nagyközönség számára. A Kováts András debreceni építész által tervezett modern és kortárs művészeti központ összesen 4650 négyzetméter alapterületű, három különálló kiállítótérrel, 30-40 főt befogadó múzeumpedagógia teremmel. A kiállítótermek mindegyike világszínvonalú klimatizálással, audiovizuális eszközökkel, világítási rendszerrel és páratartalom szabályozással rendelkezik. Most, ami érdekelt, – Ilona Keserű Ilona: Képerdő és Gyenis Tibor: Rendszerhiba c. kiállítások.

(vf): Selyemút. Titokzatos atmoszférát teremtett Eifert János fotóművész a – november 16-ig a Belvárosi Galériában látható, több mint száz fotót bemutató – kiállításán. Debrecen, 2006. november 15.

November 15th, 2006 | Category: Sajtó / Presse

20061115debrecen

Selyemút

Titokzatos atmoszférát teremtett Eifert János fotóművész a – november 16-ig a Belvárosi Galériában látható, több mint száz fotót bemutató – kiállításán.

„A titkok kapujában” nem állt meg, több tízezer kilométert utazott Kína legnagyobb tartományában, Xinjangban. A Selyemutat végigjárva megismerkedett a főként öntözéses földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó ujgurok lakta vidék természeti életmódjával, mintegy a nagyszámú portréban is érzékeltetve a számunkra egzotikus örökséget. Fotóinak több mint fele azonban nem a paravánokon látható. Hatvan felvétel posztamenseken és ablakpárkányokon van elrendezve, kavicsokkal lefogatva. Pontosabban: a rendezés éppen a rendezetlenség, az izgatott válogatás folyamatát és állapotát adja vissza. Azt, ahogyan éppen megismerjük az ottani élet egy szeletét. S egy kicsiny szelet csupán ez a tárlat is Eifert János munkásságából, amit nem lehet egységes stíluskategóriába rendezni. Tánc- és aktfotói, természetképei és alkalmazott fotói, tanári és szakírói tevékenysége alapozta meg ismertségét. Másfél száz önálló kiállítása volt, 650 csoporttárlaton szerepelt, 168 díjat érdemelt ki képeivel. A világ 33 országában fényképezett – most a Selyemút fénylik természetes mágiájával. (vf)

Kiss Beáta: Képek, melyek a fejünkben élnek, DEOL – Debrecen Online, 2006. november 9.

November 09th, 2006 | Category: Kiállításaim / My Exhibitions,Sajtó / Presse

Eifert János: Kína, Selyemút, Debrecen, Belvárosi Galéria, 2006. november 3 – 16.


	Képek, melyek a fejünkben élnek Kiss Beáta \| 2006. november 09., 13:17 Ifjú fotósok kereszttüzében láthattuk Eifert János fotóművészt és Kínában, a Selyemúton készült fényképeit november 3-án. Dr. Seres Géza fotóművész a megnyitón felidézte, hogy a magyar fotográfia emblematikus alakjaként számon tartott Eifert János Debrecenben ünnepelte nemrégiben hatvanadik születésnapját. Eifert János ismertségét tánc- és aktfotói, természetképei alapozták meg; a hatvanhárom éves alkotónak számos kiállítása volt a cívisvárosban. Nevéhez százötven önálló tárlat, hatszázötven csoportos kiállítás, százhatvannyolc nagydíj kapcsolható. Nemcsak fényképezni tud, hanem előadni is róla. Tanárként, előadóként, szakértőként és szakíróként is tevékenykedik. Dr. Seres Géza elárulta azt is, hogy közös élmények fűzik kettejüket a kínai Selyemúthoz: a China Photographers Association meghívására Kínában, Hanan tartományban fényképeztek együtt 2002-ben. Eifert János ebben az évben visszatért az ázsiai országba, egy újabb meghívásnak eleget téve. Kínának lenyűgöző természeti szépségei vannak, de képein most az emberek, tekintetek, kifejezések dominálnak. Kínai útja során 6000 kilométert tett meg buszon, 12000 kilométert repülőgépen. A fotográfus meséli, hogy közel tudott kerülni a mohamedán, természet közeli népekhez. Mint mondja, az élet pillanatait nem lehet megtervezni. Mesél fényekről-árnyékokról, a Tien-Shan hegységről, a szőlővölgyről, az oázisról, homoksivatagokról. Majd laptopjáról saját maga által készített felvételeket vetít zenészekről, mongolokról. Végül a szervezők arra is ráveszik, hogy mutasson be egy kínai táncot. A Bálint György Újságíró Iskola debreceni kihelyezett tagozatának hallgatóinak erre az estére az volt a feladatuk, hogy a kiállításról és a fotóművészről készítsenek kifejező képeket. Villogott Kormányos Enikő és Kelemen Éva vakuja is. Érdeklődési körük hasonló: természetfotózás, portréfotózás és a szociofotó izgatja őket a legjobban. Kormányos Enikő szerint sok mindent lehet tanulni egy ilyen kiállításon. A beállításokból, a fény-árnyék technika megoldásaiból, a portrékészítés kivitelezéséről. – Szemléletmódot is lehet így formálni. Ám fontos, hogy legyen a fotósnak tehetsége hozzá – mondja Kelemen Éva. Eifert János munkássága és munkái mindenképpen példaértékűek számukra. Amikor a fényképezőgépeik minőségére kérdezek rá, rávágják, hogy Vencsellei István tanár úr arra tanítja őket, mindegy, hogy kinek milyen gépe van, az a fontos, hogy ki áll a kamera mögött és az a valaki át tudja-e azt adni, amit lát, vagy láttatni akar. Kelemen Éva például komolyabban július óta fotózik, és a Magyarország tájai című országos fotópályázaton harmadik helyezést ért el Tokajról készített fotójával. Eifert János elmondja, hogy az idén kétszer három hetet töltött Xinjan tartományban, a Kínai Fotóművészek Szövetségének meghívására. A két út alatt – feszített tempóban – húszezer képet készített. Saját magát nagyon megfontolt, rákészülős fotográfusnak tartja, aki többnyire nem készít ennyi képet. Sokszor fényképezőgép nélkül indul el, ismerkedni a témával. Hogyha már megálmodta a pillanatot, ha már a fejében összeállt a kép, akkor tudja azt megörökíteni. Megtudom azt is, van olyan képe, ami tíz évig „benne élt a tudatában”. Mikor rákérdezek milyen egy fotósnak a vakuk villogásában állnia, azt válaszolja, hogy nem tudta, hogy ő lesz most a debreceni fotóiskolában a tanóra. Egy kicsit zavarban volt, annak ellenére, hogy ebben rutinja van. Mosolyogva gondol vissza arra, hogy Kínában csekély angol és német nyelvtudásával tizenkét interjút adott a helyi televíziókban. Az újgurokkal nagyon jól tudott kommunikálni testbeszéddel, gesztusokkal, érintésekkel. Mint mondja, igazat mondani számára sokkal fontosabb, mint úgymond egy érdekes képet készíteni. Arra a kérdésemre, hogy egy propagandafotózásnál hogyan lehet a szép mellett a „megrendelőitől” elvártat nyújtani, a fotográfus azt felelte: sikerült meggyőznie vendégül látóit, hogy ahogy a külföldiek látják őket, az érdekesebb, megkapóbb lehet még akkor is, ha nem mindig a látványosságokat ábrázolják. A sivatagban, szegény körülmények közt élő emberek elhitték nekik, hogy nem a nyomort fotózzák, hanem a ma már egyedinek számító természet közeli életmódot jelenítik meg. A ZOOM Magazin művészeti szerkesztőjeként publikáló Eifert János reméli, hogy a közeljövőben albumba rendezheti a Selyemúton készült képeit. A Kínában készült fotókból rendezendő világkiállításon minden fotós tizenöt képpel indulhat. A Kínát népszerűsítő fotográfiák elkészítésére felkért huszonöt fotográfus az első napokban szinte versenytársa volt a másiknak, később azonban egymást bátorították. A turné Pekingben, egy gálával zárult, ahol ízelítőt adhattak munkáikból. A portugál fotós barátja például csak fekete-fehér képeket, absztrakt felvételeket vetített ki a közönségnek, amivel nagy sikere volt. Eifert János beszámolt arról is, hogy Kínában több felkészült fotográfussal találkozott. Külön öröm volt számára, hogy vendéglátói igen tájékozottnak bizonyultak: jól ismerték a magyar fotográfia kiemelkedő alakjait, Brassait (Halász Gyula) és André Kertészt például. (A Belvárosi Galériában november 16-ig tekinthetők meg Eifert János fotói.)

Kiss Beáta: Képek, melyek a fejünkben élnek. Debrecen Online, 2006. november 9. 13:17

November 09th, 2006 | Category: Kiállításaim / My Exhibitions,Sajtó / Presse

Képek, melyek a fejünkben élnek

DEOL.HU – Debrecen Online – http://www.deol.hu/main.php?c=8288

Kiss Beáta | 2006. november 09., 13:17

Ifjú fotósok kereszttüzében láthattuk Eifert János fotóművészt és Kínában, a Selyemúton készült fényképeit november 3-án. Dr. Seres Géza fotóművész a megnyitón felidézte, hogy a magyar fotográfia emblematikus alakjaként számon tartott Eifert János Debrecenben ünnepelte nemrégiben hatvanadik születésnapját.

Eifert János ismertségét tánc- és aktfotói, természetképei alapozták meg; a hatvanhárom éves alkotónak számos kiállítása volt a cívisvárosban. Nevéhez százötven önálló tárlat, hatszázötven csoportos kiállítás, százhatvannyolc nagydíj kapcsolható. Nemcsak fényképezni tud, hanem előadni is róla. Tanárként, előadóként, szakértőként és szakíróként is tevékenykedik. Dr. Seres Géza elárulta azt is, hogy közös élmények fűzik kettejüket a kínai Selyemúthoz: a China Photographers Association meghívására Kínában, Hanan tartományban fényképeztek együtt 2002-ben. Eifert János ebben az évben visszatért az ázsiai országba, egy újabb meghívásnak eleget téve.

Kínának lenyűgöző természeti szépségei vannak, de képein most az emberek, tekintetek, kifejezések dominálnak. Kínai útja során 6000 kilométert tett meg buszon, 12000 kilométert repülőgépen. A fotográfus meséli, hogy közel tudott kerülni a mohamedán, természet közeli népekhez. Mint mondja, az élet pillanatait nem lehet megtervezni. Mesél fényekről-árnyékokról, a Tien-Shan hegységről, a szőlővölgyről, az oázisról, homoksivatagokról. Majd laptopjáról saját maga által készített felvételeket vetít zenészekről, mongolokról. Végül a szervezők arra is ráveszik, hogy mutasson be egy kínai táncot.

A Bálint György Újságíró Iskola debreceni kihelyezett tagozatának hallgatóinak erre az estére az volt a feladatuk, hogy a kiállításról és a fotóművészről készítsenek kifejező képeket. Villogott Kormányos Enikő és Kelemen Éva vakuja is. Érdeklődési körük hasonló: természetfotózás, portréfotózás és a szociofotó izgatja őket a legjobban. Kormányos Enikő szerint sok mindent lehet tanulni egy ilyen kiállításon. A beállításokból, a fény-árnyék technika megoldásaiból, a portrékészítés kivitelezéséről. – Szemléletmódot is lehet így formálni. Ám fontos, hogy legyen a fotósnak tehetsége hozzá – mondja Kelemen Éva. Eifert János munkássága és munkái mindenképpen példaértékűek számukra. Amikor a fényképezőgépeik minőségére kérdezek rá, rávágják, hogy Vencsellei István tanár úr arra tanítja őket, mindegy, hogy kinek milyen gépe van, az a fontos, hogy ki áll a kamera mögött és az a valaki át tudja-e azt adni, amit lát, vagy láttatni akar. Kelemen Éva például komolyabban július óta fotózik, és a Magyarország tájai című országos fotópályázaton harmadik helyezést ért el Tokajról készített fotójával.

Eifert János elmondja, hogy az idén kétszer három hetet töltött Xinjan tartományban, a Kínai Fotóművészek Szövetségének meghívására. A két út alatt – feszített tempóban – húszezer képet készített. Saját magát nagyon megfontolt, rákészülős fotográfusnak tartja, aki többnyire nem készít ennyi képet. Sokszor fényképezőgép nélkül indul el, ismerkedni a témával. Hogyha már megálmodta a pillanatot, ha már a fejében összeállt a kép, akkor tudja azt megörökíteni. Megtudom azt is, van olyan képe, ami tíz évig „benne élt a tudatában”.

Mikor rákérdezek milyen egy fotósnak a vakuk villogásában állnia, azt válaszolja, hogy nem tudta, hogy ő lesz most a debreceni fotóiskolában a tanóra. Egy kicsit zavarban volt, annak ellenére, hogy ebben rutinja van.

Mosolyogva gondol vissza arra, hogy Kínában csekély angol és német nyelvtudásával tizenkét interjút adott a helyi televíziókban. Az újgurokkal nagyon jól tudott kommunikálni testbeszéddel, gesztusokkal, érintésekkel. Mint mondja, igazat mondani számára sokkal fontosabb, mint úgymond egy érdekes képet készíteni. Arra a kérdésemre, hogy egy propagandafotózásnál hogyan lehet a szép mellett a „megrendelőitől” elvártat nyújtani, a fotográfus azt felelte: sikerült meggyőznie vendégül látóit, hogy ahogy a külföldiek látják őket, az érdekesebb, megkapóbb lehet még akkor is, ha nem mindig a látványosságokat ábrázolják. A sivatagban, szegény körülmények közt élő emberek elhitték nekik, hogy nem a nyomort fotózzák, hanem a ma már egyedinek számító természet közeli életmódot jelenítik meg. A ZOOM Magazin művészeti szerkesztőjeként publikáló Eifert János reméli, hogy a közeljövőben albumba rendezheti a Selyemúton készült képeit.

A Kínában készült fotókból rendezendő világkiállításon minden fotós tizenöt képpel indulhat. A Kínát népszerűsítő fotográfiák elkészítésére felkért huszonöt fotográfus az első napokban szinte versenytársa volt a másiknak, később azonban egymást bátorították. A turné Pekingben, egy gálával zárult, ahol ízelítőt adhattak munkáikból. A portugál fotós barátja például csak fekete-fehér képeket, absztrakt felvételeket vetített ki a közönségnek, amivel nagy sikere volt.

Eifert János beszámolt arról is, hogy Kínában több felkészült fotográfussal találkozott. Külön öröm volt számára, hogy vendéglátói igen tájékozottnak bizonyultak: jól ismerték a magyar fotográfia kiemelkedő alakjait, Brassait (Halász Gyula) és André Kertészt például.

(A Belvárosi Galériában november 16-ig tekinthetők meg Eifert János fotói.)

Képek, melyek a fejünkben élnek