Kökény utca 16. Ez Imre Bálint háza, piros cserepes tetővel, nagy udvarral, fészerrel, kukoricagóréval, galambdúccal, ólakkal és istállóval, ahol egyedül él a rengeteg állattal, olyan igazi tanya, amit a turisták csak ritkán fényképezhetnek. Engem nagyon közel engedett magához, fotózhattam igazi lélek-közelből.

És most elviszem a néhány nappal ezelőtt róla készült képeket. Nagy kíváncsisággal nézegeti a kontaktokat, szemüveggel persze, közben mondja, “nézd, milyen szép a lovam”, meg hogy “de jól mutatok a drótozott szemüvegemben”. Szeretettel átölel, és “jóváhagyja” a képeket, közlésükhöz hozzájárul. Kedvtelve nézegeti nemcsak a róla készült képeket, de a másfajtákat is. Még az Alföldi Galériában rendezett kiállításomra is eljött, és a Kertész keze – amit 1978-ban készítettem Tarnamérán –  mint mondja, egyik kedvence. Kicsit beszélgetünk még, elmeséli, hogy a pulikutyája hármat kölykezett, a kanca is vemhes, a lába pedig, hát az továbbra is dagad. “Mikor jössz legközelebb? Anyádat, Lenkét – a ki gyönyörű lány volt és fülig szerelmes voltam belé fiatal koromban – nagy tisztelettel üdvözlöm. Ő talán nem is tudja az én nagy titkomat, hisz’ soha nem mertem neki bevallani, most meg már késő, hisz a száz felé közeledem…Talán még emlékszik rám, én is ott laktam akkor a közelükben, később pedig a Búvár utcába jártam Böde Feri barátomhoz, aki még nálam is öregebb, éppen 104 éves…

Hódmezővásárhely, Búvár utca 36. Újra itthon, gyerekkorom színhelyén. Most is gyönyörű a kert, tele virágokkal, és minden üdezöld,  hisz’ Anyám kertje, amit két kezével gondoz. Imre bácsi (férje) halála óta szinte csak a növényei, zöldségei, virágai éltetik. Nemrég kapta meg a levelemet, amelyben képeket küldtem a gyerekekről. Drága Anyám – most nyolcvannégy – annyira, de annyira örült a fotóknak, különösen Andris csákóban, Kata “odabújósan” a kedvencei. Úgy megpuszilgattam őket – mondja – és megdícsért, hogy a címzés is pontos: Ensel-Réső Imréné, 6800 Hódmezővásárhely, Búvár utca 36. Azt hiszem, ha csak annyit írok a borítékra, hogy Hmvhely, Lenke néni, Anyám kertje, a postás akkor is kézbesíti levelemet…

10 ÉVES A MAGYAR ALKOTÓMŰVÉSZEK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK FOTÓMŰVÉSZETI TAGOZATA (1966 – 2006)

Fotóalbum a MAOE kiadásában, Budapest, 2006 – ISBN 963 866 674 9 – Szerkesztette: Tóth József Füles – Tervezte: Zs. Tóth Edit – Képfeldolgozás: Módos Gábor – Felelős kiadó: a MAOE elnöke, Bauer István – Nyomtatás, kötés: Tradeorg Nyomda Kft, Fűzfőgyártelek

“Ha szavakkal is el tudnám mondani élményeimet, nem kellene fényképezőgépet hurcolnom magammal.” (Lewis Hine)

ZOOM Kiállítás

KARAI CSABA: ANTARKTISZ

Van mit felfedeznünk

Karai Csaba amatőr fotográfus, mindössze két éve foglalkozik természetfényképezéssel. Autodidakta módon képezte magát a fotográfia e területén, még tanfolyamokra, workshopokra sem járt. Könyvek, szakfolyóiratok, kiállítások, a legjobbak megfigyelése segítették a tapasztalatszerzésben. Szakmai múltja egymondatnyi: gimnáziumi érettségi, befejezetlen egyetemi tanulmányok az ELTE matematika-fizika szakán, jelenleg bútoripari vállalkozó és amatőr fényképész…

Ez év januárjában aztán evvel a rövid „múlttal” és nagy-nagy elhatározással befizetett egy brit szervezésű, háromhetes hajóútra, amely a Tűzföldről indulva, a Falkland szigetek és Dél-Georgia érintésével az Antarktisz félszigetig szállította utasait. Közben fényképezett, és képei révén újra felfedezte nekünk „pingvin-országot”, az úszó jéghegyeket, a leírhatatlanul zord és gyönyörű tájakat, jellegzetes állat- és növényvilágával együtt. A kiállítás képein megszemlélhetjük, újra felfedezhetjük a világnak ezt a fantasztikus darabját, amelyet ugyan már sokan és sokszor megörökítettek már, de Karai Csaba segítségével ez most újra sikerült. Örömünkre szolgál felfedezésének eredményeit bemutatni, és hogy felfedezhettünk egy új tehetséget.

Úgy kezdtem: Karai Csaba amatőr fotográfus, mindössze két éve foglalkozik természetfényképezéssel. Reméljük, sokáig még.

Eifert János