MEGHÍVÓ: Pannonia Reflections 2024 – 10. Nemzetközi Fotóművészeti Szalon
A Lendvai Galéria és Múzeum, valamint a Pannonia Fotóklub tisztelettel meghívja Önt és kedves barátait a Pannonia Reflections 2024 – 10. Nemzetközi Fotóművészeti Kiállítás megnyitójára, amely pénteken, 2024. március 29-én, 19 órakor lesz a lendvai várban.

A kiállítást Magyar Janez, Lendva Község polgármestere és Jure Kravanja, a zsűri elnöke nyitja meg.

A kiállítás 2024. május 5-ig tekinthető meg.

Hello Janos,

congratulations on the award-winning on 10th Pannonia Reflections!

The exhibition opening and award-giving ceremony will take place on 29. March in Lendava/Slovenia.
Your awarded photo will be exhibited among 99 other awarded photos in Gallery Museum Lendava.
Please confirm your arrival as we will invite on-stage only authors for whom we know they will be in the audience.
Hope to see you again in Lendava!
We will send the official invitation by e-mail one week before the opening, now we make a list of awarded authors who will be present at the opening.

Thank you,

Davor Dolencic

Kedves Barátaink!

Szeretettel vár minden érdeklődőt az Eurohíd Alapítvány,
Bajkó Csaba EFIAP, QPSA, GPU CR2 fotóművész
62+62: Fényipari jövetmenet című kiállítására.

Időpont: 2024. március 17., 15:00 óra

A kiállítást Eifert János, Balogh Rudolf-díjas fotóművész nyitja meg.
A kiállítás helyszíne: Kapcsolatok Háza – Esztergom, Széchenyi tér 14.

A tárlat 2024. április 28-ig tekinthető meg a Kapcsolatok Háza nyitvatartási idejében és a programok alatt. A belépés ingyenes!

Üdvözlettel,
Gép Katalin, alapítványi elnök
Mécses Éva Hilda művészettörténész

Bajkó Csaba vagyok, 1962. április elsején születtem Kaposváron. Azt hiszem a fotózással egész korán megfertőződtem, ugyanis a szülői ház mellett élő szomszédunk (Kovács János) fiatal kora óta aktívan fotózott, és mint ilyen, rengeteg felszerelése volt, a különböző fényképezőgépeken, fénymérőkön, objektíveken át a komplett előhívó laborig minden volt neki. Meggyőződésem, hogy egy két lábon járó zseni volt, akinek nemcsak a fotózás volt a hobbija, hanem rádióamatőr volt, dzsesszzenész és amatőr csillagász is egyben, de épített magának csöves erősítőtől kezdve az elektromos xilofonon át az orgonáig számos ketyerét. Talán érthető, hogy amikor áthívott a műhelyébe és megmutatott egy-egy általa épített szerkezetet, vagy néhány fényképezőgépet, akkor egy magamfajta kisfiú teljesen magán kívül volt az ámulattól.

Ettől a varázslattól indíttatva aztán gyerekkoromban sok dologról álmodoztam, hogy mi leszek, ha majd felnőtt leszek. Leginkább fényképész, órásmester, hangmérnök, vagy dzsesszzenész szerettem volna lenni. Ehhez képest viszont gépészeti szakközépiskolába jártam, de soha nem dolgoztam gépészként. Szegény család voltunk, ebből adódóan az álmaimtól függetlenül a család számára nem a fényképezőgépek vásárlása volt az első számú cél. Kaposváron, a szakközépiskolában volt viszont egy fotószakkör, ahol számos olyan fényképezőgéppel megismerkedhettem, használhattam, amit egyébként esélyünk sem lett volna megvenni. Ebben az időben nemcsak fényképeztem, hanem az iskolai ballagásokról, szalagavatókról filmeket is készítettem, normál 8 és super 8-as filmekre, majd ezek vágását is én végeztem a montázsasztalon.

Az első saját fényképezőgépemet az első saját fizetéseim egyikéből vásároltam, ez egy használt Zenit TTL típusú gép volt, amivel rengeteg tekercset elfényképeztem. Mivel addigra már nagyon sok gépet kipróbáltam és használtam, ezért volt némi összehasonlítási alapom arról, hogy a Zenit milyennek számított a többi kamerához képest és azt gondolom, hogy abban az időben a Zenit egy egész jó szerkezetnek minősült. Akkor azt hittem, nem is kell nekem ennél jobb fényképezőgép, hiszen mindent meg tudtam vele csinálni, amit szerettem volna. Így volt ez egészen addig, amíg valamikor a nyolcvanas évek vége felé el nem mentünk Esztergomba, ahol a bazilikában egy nemzetközi gitárfesztivált rendeztek. Úgy száz gitárművész volt meghívva a világ különböző pontjairól és a nézőközönség első soraiban pedig csupa „nagy ember” ült. Még nem kezdődött el az előadás, amikor én a mindent tudó Zenitemmel előre osontam, hogy készíthessek néhány fotót a gitárosokról, majd amikor a filmfelhúzó kart felhúztam a bazilika addigi csendje egyszer csak harsogott az én Zenitemtől. Természetesen az összes tekintet egyből rám szegeződött, de azt most nem írnám le, hogy ezekből a tekintetekből mit olvastam ki akkor.

A gitárfesztivál után eladtam a Zenitet és vettem egy Canon AE-1 típusú, immár japán fényképezőgépet, ami a mai napig meg van. Ezzel is rengeteg tekercsfilmet fényképeztem, jelenleg is komoly problémát okoz a rengeteg filmtekercs és fényképalbum tárolása. Mivel egyetlen géppel nem tudtam mindent megoldani, ezért megpróbáltam egy újabb felszerelést összehozni és vettem újabb fényképezőgépet (Canon EOS 1000 FN), vakut, teleobjektívet, stb. Sajnos 2001-ben Münchenben az egész fotóstáskámat ellopták, így szinte a teljes felszerelést lehetett újra beszerezni. Ekkor váltottam Nikonra és vettem egy Nikon F80 filmes fényképezőgépet, amit a mai napig nagyon kedvelek, igazán komoly kamerának tartom. Az F80 után jöttek sorra az újabb és újabb kiegészítők, SB-28 vaku, makró objektív, teleobjektív, nagylátószögű objektív, később pedig a digitális gépek.

Ha már a géptípusoknál tartunk, sokan megkérdezik tőlem, hogy melyik márkát, vagy gép típust tartom jobbnak, hiszen mindegyik márkának vannak hívői, akiknek meggyőződésük, hogy az általuk használt márka a legjobb. Azt gondolom, nem az számít, hogy kinek milyen márkájú, vagy hány milliós felszerelés lóg a nyakában, hiszen a képet mi magunk készítjük. A szemünk az, ami meglátja azt, amit meg akarunk örökíteni, és ahogy meg akarjuk örökíteni, míg a fényképezőgép csak átkonvertálja filmre, vagy valamilyen digitális bithalmazra mindazt, amit a szemünkkel meglátunk. A fényképezőgép tehát csak egy eszköz, de egyetlen ilyen eszköz sem helyettesítheti a fotóst önmagát.

Mindig irigyeltem azokat az embereket, akik a foglalkozásuknál fogva olyan maradandó dolgot tudnak alkotni, ami haláluk után is fennmarad és a gyermekei, unokái is büszkék lehetnek rá. Írók, költők, szobrászok, zeneszerzők, de még egy asztalos is tud olyan maradandó dolgot alkotni, ami túléli őt és büszke lehet rá. Számomra talán a legcsodálatosabb dolog a hangszerek készítése lehet. Sajnos az én foglalkozásom nem ilyen, hiszen az informatikai világban dolgozom menedzserként már hosszú évek óta, ebben a világban pedig nem tudok olyanokat alkotni, amire 30-40 év múlva is büszke lehetek, amit a fiaim megörökölhetnek, stb. Az életünk rendkívül gyorsan pereg és vajon mit hagyunk hátra magunk után? Hagyunk-e hátra valamilyen nyomot, vagy csak sodródunk az árral és élünk máról holnapra? A világunk szélsebesen rohan és talán egyfajta ebből adódó kétségbeesés is az, hogy próbálom ennek a rohanó életünknek minél több pillanatát megörökíteni.

A nagy rohanás közepette sokszor észre sem vesszük, hogy mennyi apró csoda, szépség vesz körül bennünket. Elmegyünk mellettük és csak akkor vesszük észre, amikor fényképen viszontlátjuk őket, jóllehet sokszor olyan dologról van szó, ami naponta része az életünknek. Nézni és látni, nem ugyanazt jelenti. Nézni a fényképeket szoktuk, de a fénykép készítőjének meglátni kell azt a dolgot amitől egy kép érdekes lesz. A szépségeket, a rejtett részleteket, amiket észreveszek, igyekszem nem azonnal megörökíteni, hanem megpróbálom megkeresni azt a pontot, amikor a kiszemelt dolog igazán meg tudja mutatni önmagát. Azt a pillanatot, amikor a pitypang leginkább pitypang, amikor a szitakötő leginkább szitakötő, stb. A fotóimon lévő embereket, állatokat, vagy növényeket nem akarom megváltoztatni, önmagukhoz képest másnak mutatni, hanem a legjobbat szeretném kihozni belőlük. Az egyedit megmutatni belőlük. A szépet, azt, amitől mások, mint a többi.

Talán a fenti céljaim számos alkalommal visszaigazolódtak már. Az egyik ilyen volt, amikor Angliában voltam egy szakmai tréningen és egy Cambridge mellett lévő városkában volt a tréning. Mint minden ilyen alkalommal, a tréning után itt is nyakamba akasztottam a gépem és elindultam Cambridge városát felfedezni, ahol több száz fotót készítettem, éjszakai és nappali képeket egyaránt. Hazatértem után elküldtem a fotókat annak az embernek, aki a tréninget tartotta nekünk, mire ő a következőket mondta: „Cambridge és az otthonunk között 20 km a távolság és a feleségem soha nem járt még Cambridge-ben, de amikor végignézte a fotókat elhatározta, hogy másnap felkerekedik, mert ezt neki is látnia kell.”

Jóllehet a fotózás nem a foglalkozásom, hanem az énem másik oldala, de a képeimmel több fotópályázaton is nyertem. Fotóim 2006 óta megtalálhatók a Flickr honlapján és számos más oldalakon (flickriver), de a saját honlapomon is.

Elvégeztem fotós képzéseket a New York-i MoMA (Museum of Modern Art) és az MSU (Michigan State University) egyetemen.

2009 tavasza óta az egyik legnagyobb amerikai fotóügynökséggel (Getty Images) van szerződésem, így azóta 190 fotómat felvettek a kollekciójukba.

Fotóim megjelentek az amerikai LIFE Magazinban és a 2018-as Velencei Biennálén kívül számos más nemzetközi fórumon.

Tagságaim:

FIAP (Féderation Internationale de I’Art Photographique) Nemzetközi Fotóművész Szövetség,

PSA (Photographic Society of America) Amerikai Fotográfiai Társaság

GPU (Global Photographic Union)

MAFOSZ (Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége)

MFVSZ (Magyar Fotóművészek Világszövetsége)

Csak tiszta forrásból: Művészi fotókiállítás nyílt a Lencsési Közösségi Házban

Megnyílt a „Csak tiszta forrásból…” című kiállítás pénteken a Lencsési Közösségi Házban. A Márvány Fotóműhely kiírására több mint 600 pályamunka érkezett, ezek közül állították ki a legjobb ötvenet. A tárlat megnyitóján megemlékeztek a március 15-i eseményekről is.

Az eseményt Szarvas Péter, Békéscsaba polgármestere és Takács Péter, a Lencsési Közösségi Ház igazgatója közösen nyitották meg. A pályázatra összesen 610 fotó érkezett 155 fényképésztől, amelyekből a legjobb ötvenet Hipságh Gyöngyi, Koós László és Törköly József fotóművészek választották ki a kiállításra.

Szarvas Péter nyitóbeszédében megemlékezett az 1848-49-es hősökről, majd a fotózás magyar eredményeit méltatta. Megemlékezésében elmondta, hogy a márciusi ifjak a forradalom bukása ellenére is beírták magukat a történelembe, hiszen dicső tetteket hajtottak végre. Ezután Takács Péternek, Barabás Ferencnek és minden szervezőnek megköszönte a kiállítás létrejöttét, majd üdvözölte a jelenlévőket.

– Egy-egy fotó a pillanat megragadása és egy-egy fényképpel a művész kifejezi érzéseit, gondolatait és igyekszik ezt az üzenetet számunkra átadni – folgalmazott a polgármester a fotózásról.

Takács Péter, a Lencsési Közösségi Ház igazgatója elmondta, hogy a pályázatra, melynek anyagából a kiállítás nyílt, a Kárpát-medencén belüli magyar fotósok jelentkezhettek. A tárlat azért március 15-én nyílt meg, hogy ezzel is szimbolizálják a magyarság összetartozásának érzését. Az eseményt immár huszonkettedik alkalommal rendezték meg.

I.díj: Horosnyi Sándor (Baja) – Gyimesi tél

II.díj: Seybold Anita Beatrix (Budapest) – Gyűrűben

III.díj: Eifert János (Budapest) – Árnyak-fények

Lencsési Közösségi Ház különdíja: Körmendi Zizi (Érd) – Éjszakai találka

Békéscsaba Megyei Jogú Város különdíja: Mező István (Békéscsaba) – Leszállópálya

Bazsó Imre különdíj: Egressy Orsolya (Biatorbágy) – Tripla fekete

Seybold Anita Beatrix már kicsi kora óta szeret fényképezni és elmondta, hogy miután a gyermeke elmúlt tizennyolc éves, onnantól kezdve már nem volt visszaút számára és élhetett a legfőbb szenvedélyének, a fotózásnak.

A kiállításon Petőfi Sándor: Magyar vagyok című versét szavalta el Bartus Gyula Jászai Mari-díjas, érdemes művész, majd pedig a békéscsabai iskolák tanárai és diákjai szólaltatták meg a zongorát, illetve a vonós hangszereket.

A megnyitó után Eifert János előadását élvezhették a Márvány Fotóműhely tagjai.

https://behir.hu/csak-tiszta-forrasbol-muveszi-fotokiallitas-nyilt-a-lencsesi-kozossegi-hazban

A MAFOSZ 2024. március 9-én tartotta közgyűlését a Csili Művelődési Központban. Horváth Imre, a MAFOSZ elnöke beszámolója szerint “a meghirdetett időpontban most sem volt meg a határozatképesség, a megismételt közgyűlés kezdetére 28 tagszervezet képviselője írta alá a jelenléti ívet. Ők a 45. Diákfotó-pályázat albumát vihették haza.

Új tagszervezetek felvételével kezdődött a közgyűlés. Molnár László mutatta be a Magyar Fotográfus Szabadegyetem Egyesület tevékenységét. Tagfelvételüket egybehangzó szavazással fogadták el a küldöttek.

A 2023. évi beszámoló és a 2023. évi gazdálkodás írásos anyaga mellett az elnök utalt arra, hogy a MAFOSZ elnöksége, tisztségviselői és bizottságai tiszteletdíj vagy munkabér nélkül végzik tevékenységüket. A MAFOSz nem szolgáltató vállalkozás, hanem a tagszervezetek tevékenységének koordinálása. Kérte, hogy a tagszervezetekben nyomatékosabban hívják fel a figyelmet az adó 1%-ának a MAFOSZ számára való befizetésre.

A Felügyelő Bizottság elnöke, Hídvégi Péter ismertette a FEB munkáját és a beszámolók áttekintését. A számlavezetés, a naplófőkönyv vezetése, a banki, pénztári és bevételi-kiadási elszámolások szabályszerűen történtek az előírások betartásával. Az elszámolt tételeknél hiányosságot nem tapasztaltak. Újdonság a MAFOSZ PayPal-számlája, amely a pályázatok rendezését, és az eddig nehézségként jellemzett határontúli befizetéseket könnyítheti

Az Etikai Bizottság elnökének jelentését a 2023. évi esztendőről dr. Mann Judit szóban ismertette. Elmondta, hogy nem volt említendő eset. Ugyanakkor utalt rá, hogy a következő évtizedekben új kihívással kell majd szembenézni, a mesterséges intelligencia képalkotó képességével.

A MAFOSZ 2023. évi munkájáról szóló elnökségi beszámolót és a Pénzügyi jelentést a MAFOSZ 2023. évi gazdálkodásáról, a FEB jelentését elfogadta a közgyűlés.

Kis mértékű Alapszabály módosításra a titkári feladatoknak a bíróság számára is elfogadható módon való megfogalmazása miatt volt szükség. Az SZMSZ-módosítás a MAFOSZ egyéni tagság szabályozására született.

A MAFOSZ 2023. évi munkaterv javaslata és költségvetési tervezeténél az elnök ismertette a megkezdett s az év folyamán meghirdetendő fotópályázatokat, az alelnök a Diáfotó-pályázat kiterjesztését. Nyári fotóstábor szervezésére egy tagszervezet sem jelentkezett. A XLI. MAFOSZ Szalon változatlan formában, de kiállítással kerül megrendezésre.

A Pályázati és Kiállítási Szabályzat módosítása után az egyetlen hosszabban tárgyalt napirendi pont, a Kitüntetési Szabályzat módosítása következett. Ismét elhangzott, hogy kívánatos lenne, ha minden fotóklub rendezne fotópályázatot, és ha többen felvállalnák a papírképes pályázat rendezését is. (Ehhez segítséget az elnök, és több tagszervezet képviselője is ajánlott fel.)

ÜNNEPÉLYES DIPLOMAÁTADÓ

A közgyűlés után vetítettképes rendezvény keretében adtuk át a MAFOSZ 2023 II. félévi fotóművészeti diplomákat, valamint a FIAP 2023. évi nemzetközi fotóművészeti minősítések diplomáit.

A-MAFOSZ diplomát szerzett: Kontár Csaba (Panoráma Fotóklub Egyesület) és Zagróczky Andrea (Kőbányai Fotóklub Egyesület).

A-MAFOSZ/b diplomát Ecsedi Ákosné (Vadvilág Magyar Természetfotósok Egyesülete), Solymos Ákos (Biatorbágyi Fotóklub Egyesület), Tamás József (Duna Fotóklub Egyesület) és Wittmer László (Soproni Fotóklub Egyesület).

Az A-MAFOSZ ezüst fokozatát: Fehér Vilmos (Duna Fotóklub Egyesület), Mekli Zoltán (Győri Fotóklub Egyesület) Szabó János (Kőbányai Fotóklub Egyesület), Szita László (APS Fotóstúdió) és Tálos Péter (Győri Fotóklub Egyesület).

Aranydiplomát: Tonomár Mónika (Biatorbágyi Fotóklub Egyesület).

Platinadiplomát kapott Déri Judit (Mecseki Fotóklub)2. Fiscbäckné Horváth Ildikó (Duna Fotóklub Egyesület), Horosnyi Sándor (Duna Fotóklub Egyesület) és Rajkai György (Vadvilág Magyar Természetfotósok Egyesülete).

A MAFOSZ Címzetes Szolgálati Kiválósága címet Tamás József érdemelte ki több évtizedes munkájával.

A MAFOSZ tagjai közül 2023-ban huszonkilencen szerezték AFIAP és az EFIAP-EFIAP level fotóművészeti kitüntető cím valamely fokozatát. Hosszas folyamat után érkeztek meg az oklevelek.

A FIAP fotóművésze (AFIAP) címet érdemelt ki 17 fő: Vehofsics Erzsébet, Monostoriné Hrabovszky Éva, Kocsis Ferenc, Baross Gábor, dr. Pap Gizella, Bajusz Huba, Sopronfalvi ildikó, Bontovics Ilona, Molnár János, Tamás József, Gyenti-Kálvin Kinga, Pálfi László, Nerpel Nikoletta, Ambrus Tímea, dr. Bíró Zoltán, Gelencsér Zoltán és Nádudvari Zsolt;

EFIAPA FIAP kiváló művésze (EFIAP) fokozatot 8 fotósunk: Sági Ági, Solymos Ákos, Szalai Attila, Gajdos Gábor, Füleki László, Wittmer László, Tassi Miklós és Kővári-Vágner Rudolf;

A FIAP kiváló művésze bronzfokozatot (EFIAP/b) 2 fotósunk: Magdó István, Csillag Zsuzsanna;

A FIAP kiváló művésze ezüstfokozatot (EFIAP/s): Magdó István; aranyfokozatotSzabó Irma;

Gyémánfokozatot (EFIAP/d1): Jerszi Gabriella;

Háromgyémántos diplomát (EFIAP/d3) kapott: Kiss Imre.

Gratulálunk mindannyiuknak, s további sikereket kívánunk.

Sajnos ma sem tudtuk átadni a korábban még át nem vett diplomákat, díjakat, várományosaik, képviselőik ma sem voltak ott.. A rendezvény végén levetítettük a XL. MAFOSZ Szalon anyagát is.

A NŐ – a Fészek Fotó- és Filmográfiai Alkotó Egyesület (FFFAE) nőnapi kiállítása
Megnyitó: 2024. március 8. péntek 18 óra, Stefánia Palota, Caffé Galéria
Megnyitja: EIFERT JÁNOS, Balogh Rudolf-díjas fotóművész (az egyesület művészeti vezetője)
Közreműködik: MÜLLER FANNY, színésznő, táncművész, Freelancer Model
Megtekinthető: 2024. március 28-ig, a Honvéd Kulturális Központ nyitvatartásával megegyezően.
Helyszín: MH Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár­­ • Stefánia Palota • Honvéd Kulturális Központ • (1143 Budapest, Stefánia út 34-36.)