Dr. Nátyi Róbert művészettörténész, a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Kar dékánja megnyitja Sárkány Győző VÉGTELEN SZÍNJÁTÉK – DANTE 700 c. kiállítását

.

 .  .

.

 . 

 .

Sárkány Győző grafikusművész VÉGTELEN SZÍNJÁTÉK – DANTE 700 c. könyvét D. Udvardy Ildikó művészettörténész, egyben a kiállítás kurátora bemutatja be (Eifert János felvétele)

 . 

.

. 

.

 .  . 

.

30 YEAR ANNIVERSARY BOOK / THE WINNER’S COLLECTION

Dear Mr. Eifert, dear Janos!

I have great news for you!
I trust you’ll remember my mail to you last November concerning our 30 years anniversary exhibition project: QUINTESSENCE – THE WINNER’S COLLECTION.
I informed you that your following images made it into the final top 5.000 photos selection from more than 500,000 images accepted within the past 30 years of the TRIERENBERG SUPER CIRCUIT competition:

Janos Eifert / Hungary „Magic eyes“
Janos Eifert / Hungary „In the silence of the church“
Janos Eifert / Hungary „Fight between Roman Zakirov and Daniel Vega“
Janos Eifert / Hungary „Ecstasy“
Janos Eifert / Hungary „Grand pas de deux“

30 YEARS TRIERENBERG SUPER CIRCUIT / THE WINNER’S COLLECTION            Coverphoto: Bruno Birkhofer /  Switzerland “Lost”

Now I have the pleasure and honour to inform you that all 5!! images also made it into the spectacular book of our anniversary project: QUINTESSENCE – THE WINNER’S COLLECTION, which covers the ultimate selection of our best of the best from the past 30 years!
As chairman of what is nowadays the world’s largest annual photographic art competition, launched 30 years ago in 1992 , I take my hat off and congratulate you upon this tremendous milestone in your photographic career. This success reflects what you stand for in this elite selection of the international photo art scene!

30 YEAR ANNIVERSARY BOOK / THE WINNER’S COLLECTION Trierenberg Super Cicuit, Introduction:  Chris. Hinterobermayer

THE BOOK
Every picture in this book simply is, what it is: a masterpiece.
The WINNER’S COLLECTION BOOK is a true “monument” in style, image presentation and photographic quality.
This stunning 608!! page hard cover coffee-table book covers more than 2.000 reproductions from 1992-2022. It represents excellent images around the globe in superb printing quality.

Trierenberg Super Circuit WINNER’S COLLLECTION BOOK

.

Janos Eifert / Hungary „Grand pas de deux“

The WINNER’S COLLLECTION BOOK is a never-ending wealth of outstanding photography. A perfect gift for lovers of breathtaking pictures.
But most important of all: it is you, who is included in this master’s selection!
This book however also marks the end of an era: in 2022 TRIERENBERG SUPER CIRCUIT contest will take place for the very last time. (Deadline is March 7).

Trierenberg Super Circuit album Eifert-sportfotóval

.

Janos Eifert / Hungary „Fight between Roman Zakirov and Daniel Vega“

HOW TO ORDER
This luxury book edition is limited to 1.000 copies only.
Get your personal copy right now! Unit price for orders from Europe is Euro 79 incl. postage.
Ordering the book is easy. Either get me a quick reply upon this email. When ordering, please also let us know the shipping address where we can deliver the book to.
Or switch to our online bookshop on our website supercircuit.at.

Trierenberg Super Circuit-album Eifert-fotóval

.

Trirenberg Super Cicuit-album_Eifert-fotókkal

.

Janos Eifert / Hungary „In the silence of the church“

.

Janos Eifert / Hungary „Magic eyes“

Due to the limited edition, kindly let me know asap. whether you are interested in purchasing the WINNER’S COLLLECTION BOOK or not. Thanks for a quick note.

Keep on the good work!
We very much hope that you will enter again in the last and final TRIERENBERG SUPER CIRCUIT competition. The upload platform is still open until March 7, 2022 at photocontest.at

Best regards
Chris. Hinterobermaier
Chairman TRIERENBERG SUPER CIRCUIT

Trirenberg Super Cicuit album Papp Elek-fotóval

Szeretettel meghívjuk Kunkovács László Lójárgányos öntözőművek című könyvének bemutatójára 2021. december 15-én 17 órára a Püski Könyvesházba (1013 Budapest, Krisztina krt. 26.) Könyvesműhely • Püski Kiadó

.

A Kecskemét és Nagykőrös árasztásos zöldségkertészkedéséről megjelenő kötethez Csoma Zsigmond néprajzkutató, (egyetemi tanár, Károli Gáspár Református Egyetem és SZIE, az MTA doktora DSC) írt bevezető tanulmányt. Az angol és német nyelvű rezümét Draskóczy Piroska fordította. Könyvterv és tördelés: Németh János. Az A/4-es formátumú kötettel a Kunkovács archívumnak egy eddig alig publikált részéből jelenik meg 127 fekete-fehér fotográfia. Az immár nyolcvanadik évét taposó Kunkovács László tizedik kötete a Könyvesműhely és a Püski Kiadó közös kiadásában jelent meg 2021-ben.

Kunkovács László Kossuth-díjas fotóművész, néprajzkutató, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a Nemzet Művésze, aki egy évtizeden át fényképezte Kecskemét és Nagykőrös fantasztikus régi zöldségkertészeti kultúrájának emlékeit. A lójárgányos öntözőművek fontos részei voltak ennek a természetbe belesimuló gazdálkodásnak.

.

„Éveken keresztül rendre viszszajártam szeretett kertészeimhez, és azon kaptam magam, hogy bár már rég nem volt dolgom, örömmel és otthonosan üldögéltem náluk. Gyönyörködtem, milyen szépen bújnak elő a palánták, zöldellik a paprika, a saláta, kigömbölyödnek a káposztafejek –, akár Szegezdi bácsi, aki a fotómon mákfejek között álldogál, és gyönyörködik a termelvényeiben. Gazda módján, mintha a gyerekei lennének. Máskor gabonakeresztekkel lett gazdagabb a táj. A tavaszi zöldségek után jöttek a későbbi palántázások. Árasztásos kertészkedésnél ennek nincs akadálya! Szorgos kezek által így alakul át, és szolgálja az embert a természet. Ember és természet kapcsolatáról sokszor hallunk, olvasunk hangzatos, de felületes megállapításokat. Kecskemét és Nagykőrös határában hihetetlenül kis parcellákon tett csodát a kertészek szorgalma, vasakarata és szakértelme. Főhajtás a természetközeli, gondos földművelés mestereimnek. Vajon észrevette a nyájas olvasó, hogy a műtrágya szót egyszer se írtam le a kötetben? Mert nem is használtak ilyet! Nagyon tudták, mihez mennyi lótrágya kell. Mire és mikor, milyen mennyiségben a csirke- vagy a galambtrágya. De kellett ám a gazda szeme és a föld szeretete is! Művészként hadd mondjam ki a nehezen kimondhatót: ezek az emberek szerették a növényeiket, és a növények visszaszerették őket. Mindannak, ami Kecskemét és Nagykőrös határában megtermett, óriási értéke volt a kiváló íz, az igazi zamat, a fajták választéka. Eljutottak terményeik – és itt ne feledkezzünk meg a neves kecskeméti és nagykőrösi konzervgyárról se! – nagyon sok ember asztalára itthon és külföldön. Életem egy évtizedében, 1990 és 2000 között nem kevés időt töltöttem ázsiai expedíciókban –, le is jártam a lábam. Ulan-Batorban ért a meglepetés, hogy az akkortájt ugyancsak üres mongol boltokban megfizethető áron juthatok kecskeméti konzervhez, baracklekvárhoz… S hány történetet hallottunk: nyugati társadalmak jómódú polgárai értékelték, és kosárszám vitték haza az e tájon termett paradicsomot, zöldpaprikát. Miért? Mert az íze leírhatatlanul finom. Képíróként megörökítettem, amit csak tudtam. Remélem, a régi kertészek gyerekei, unokái, dédunokái és a hely szelleme által megfogott diákok igyekeznek minél többet megőrizni a vidék zöldségtermesztési hagyományaiból, módszereiből. Ne hagyjuk elveszni az ősi tudást!” (Kunkovács László)

 .  .  .  . 

.

. 

 .  . 

A Párbeszéd Háza és a Balassi Kiadó tisztelettel meghívja

Nagy Márta
Aknay János Krisztusai / János Aknay’s Christs c. könyvének bemutatójára

2021. december 14-én 16 órára a Párbeszéd Háza Pázmány termébe (1085 Budapest, Horánszky utca 20.)

A könyvet bemutatja Balog Zoltán református püspök és Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes

Moderátor Novotny Tihamér művészeti író

Közreműködik Szokolay Dongó Balázs fúvós hangszerek és Kubinyi Júlia ének

A könyvbemutató idején a könyv képi anyagának nyomataiból kiállítás tekinthető meg.

.

.

 .  . . . 

.

 . .

.

.

Lőrinc Katalin: A test mint szövet (Országos Széchényi Könyvtár)

A borító-fotót Eifert János készítette

A kötetről

A Studia Theatralica címmel indított könyvsorozatban az érdeklődők a szélesen értelmezett és korszerűen megközelített színháztörténeti témák gazdag változatosságával találkozhatnak.

Jelen kötetünk a táncművészet tudományának hazánkban új területére, a mozdulatok alkotta előadás-szöveg értelmezésének teoretikus ösvényeire vezet. A szerző, a Harangozó Gyula-díjas, a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkeresztjével kitüntetett Lőrincz Katalin táncművész, koreográfus, újságíró, egyetemi tanár doktori értekezésének könyvváltozata méltán tarthat számot a színház- és táncművészet művelői és közönsége érdeklődésére egyaránt. Lőrinc Katalin a „test szövegét” három nézőpontból közelíti meg, az elméleti és a nézői-kritikusi értelmezést kiegészíti saját alkotói-előadói élményeinek és tapasztalatainak analízisével.

Milyen módokon nézhetjük az előadó mozdulatát, és hogyan éli azt meg a mozduló? A szerző táncosként teszi fel a kérdést: miként válhat szöveggé a test. De előbb körbejárja: hogyan kérdez és milyen válaszokat kínál természettudomány, antropológia, filozófia, pszichológia és színháztörténet…

Akár visszafelé is olvasható a táncművész Lőrinc Katalin gondolatmenete, ha valakit a közvetlen élmény felől induló nyomozás vonz… S tekinthető a kötet egy nem-kronologikus tánc-, színház- és kultúrtörténeti kísérletnek is, mert nem kizárólag időrendbe sorakoztatja, hanem a „test-használat”, testszemlélet mentén rendezi azt, ami a színpadon mozgó testtel eddig megtörténhetett.

TURCZI ISTVÁN: SZERESD A VÁNDORT – Történetek versben (Solar Kiadó)

A könyvbemutatón a szerzővel KARAFIÁTH Orsolya beszélgetett, közreműködött MÜLLER Péter Sziámi és GERENDÁS Péter.

Helyszín: Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, Millenáris, Szabó Magda terem

…………..

Egy vers a kötetből:

Turczi István
Láthatatlan esemény

.

Eifert Jánosnak

.

Valami elmozdult; belénk költözött.

Az alkotás dühében bohócnak öltözött.

.

Minden nem-re bőszen azt mondjuk: igen,

Botladozva járunk a lét zsigereiben,

.

Míg szabadon kószál e két vad: a még és a már,

S múltunkkal együtt lassan fölzabál.

.

„Még hány irány, már hány világ nyom”,

meglátszik persze a szürkeállományon

.

a változások minden kedve, kára,

bár a zoomobjektív gyújtótávolsága

.

konstans, s imígyen a látszat ellenére

Isten hiába teremt minket a saját képére,

.

Nincs felfénylő pillanat; sem ideális forma,

Mint akit belógattak egy hordó kloroformba,

.

Úgy tűnik el egyszer, vagy talán még ma,

Ahogy a mozdulat lesz lángok martaléka.

.

Két páros rím közt a tűz s a tánc a téma;

Tudjuk: pixelek közt cinkos, aki néma.

.

Mióta rajtunk van a dili, a rontás,

Nem segít jó szó, sem a digitális montázs.

.

Láthatatlan események kötnek bennünket össze.

A keselyű mértana: ha fejünk fölött körözne,

.

Gyanítanánk legalább – üdvös állapot -,

Belépőt a végtelenbe ki, mikor kap ott.

.

Valami elmozdult, belénk költözött…

Ki szavak és képek rendjébe sokáig őrködött,

.

Azt tudja: a szép mindig egy vagy másik szép fia.

Mániából így lesz vers vagy fotográfia.

.

Mit ír Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése, és a Fesztiváliroda az előzetesben?

“Az immáron 25. alkalommal megrendezésre kerülő Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál a nemzetközi könyves világ jegyzett eseménye, a térség meghatározó szakmai és kulturális fóruma.

A Fesztivál a Millenárison, igényes környezetben, könnyen megközelíthető, központi helyen, még korszerűbb és szebb kiállítóterekkel várja a látogatóit.

A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál hagyományosan vendégül látja a világ legrangosabb íróit, költőit, akik közül a díszvendég – idéna  német Daniel Kehlmann –  veheti át Budapest Főpolgármesterétől a Budapest Nagydíjat.

Évről évre díszvendégként mutatkozik be egy-egy ország, régió kultúrája, irodalma, könyvkiadása. Eddig Lengyelország, Csehország, Olaszország, Franciaország, Németország, Oroszország, Spanyolország, Kanada, Kína, Románia, Izrael, az Európai Unió, Észak-Európa országai és Törökország fogadták el a fesztivál meghívását. Két évvel ezelőtt a magyar szervezett könyvpiac 220 éves évfordulóját ünnepeltük. A 2016-os könyvfesztivál díszvendégeként Szlovákiát köszöntöttük Budapesten. 2017-ben a visegrádi négyek közelgő magyar elnökségének apropóján Csehország, Lengyelország és Szlovákia közösen mutatta be kortárs irodalmát és kultúráját. 2018-ban Szerbia lesz díszvendégünk.

Tizennyolcadik alkalommal rendezzük meg a Fesztivál keretein belül az Európai Unió tagországainak fiatal prózaíró tehetségeit bemutató, nagy sikerű Európai Elsőkönyvesek Fesztiválját. A rendezvény az Európai Unió 28 országának közös elhatározásából, együttes vállalkozásaként szerveződik.

A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál a világirodalom és a hazai szellemi élet kiemelkedő képviselői (25 ország közel 100 neves alkotója, 400 hazai és határon túli magyar író, tudós, művész) részvételével kulturális programok sokaságát kínálja: író-olvasó találkozók, felolvasások, dedikálások, irodalmi estek, könyvpremierek, művészkönyv-bemutatók, kerekasztal-beszélgetések, koncertek, színházi bemutatók, kiállítások, filmvetítések várják az érdeklődőket.

A Fesztivál természetesen könyvszakmai és üzleti fórum is, a régió könyvpiaci problémáival kapcsolatos szakmai tanácskozásokkal, konferenciákkal, az olvasáskultúrát középpontba állító előadásokkal.

programunk a Könyvtáros Klub, a közel 3000 könyvtárost megmozgató szakmai fórum. A Könyvfesztivál a nagyközönség számára nyitott vásár, évente 60 ezer látogató fordul meg a pavilonok körül, ahol közel 50000 kötet és több száz újdonság közül válogathatnak.

A gyermekeknek kialakított külön szekció, a Gyerek(b)irodalom a gyermekkönyvek népszerűsítése mellett színes programokkal várja a családosan kilátogatókat.” (Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése és a Fesztiváliroda)

A Solar Kiadó szeretettel várja TURCZI ISTVÁN: SZERESD A VÁNDORT – Történetek versben című új könyvének bemutatójára.

A szerzővel KARAFIÁTH Orsolya beszélget, közreműködik MÜLLER Péter Sziámi.

Időpont: 2018. április 21. szombat 15 óra

Helyszín: Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, Millenáris, Szabó Magda terem

.

Egy vers a kötetből:

.

Turczi István

Láthatatlan esemény

Eifert János „első könyve” elé/alá/mögé

.

Valami elmozdult; belénk költözött.

Az alkotás dühében bohócnak öltözött.

.

Minden nem-re bőszen azt mondjuk: igen,

Botladozva járunk a lét zsigereiben,

.

Míg szabadon kószál e két vad: a még és a már,

S múltunkkal együtt lassan fölzabál.

.

„Még hány irány, már hány világ nyom”,

meglátszik persze a szürkeállományon

a változások minden kedve, kára,

bár a zoomobjektív gyújtótávolsága

.

konstans, s imígyen a látszat ellenére

Isten hiába teremt minket a saját képére,

.

Nincs felfénylő pillanat; sem ideális forma,

Mint akit belógattak egy hordó kloroformba,

.

Úgy tűnik el egyszer, vagy talán még ma,

Ahogy a mozdulat lesz lángok martaléka.

.

Két páros rím közt a tűz s a tánc a téma;

Tudjuk: pixelek közt cinkos, aki néma.

.

Mióta rajtunk van a dili, a rontás,

Nem segít jó szó, sem a digitális montázs.

.

Láthatatlan események kötnek bennünket össze.

A keselyű mértana: ha fejünk fölött körözne,

.

Gyanítanánk legalább – üdvös állapot -,

Belépőt a végtelenbe ki, mikor kap ott.

.

Valami elmozdult, belénk költözött…

Ki szavak és képek rendjébe sokáig őrködött,

.

Azt tudja: a szép mindig egy vagy másik szép fia.

Mániából így lesz vers vagy fotográfia.

Doncsev Tosó: Egy bolgár vallomásai – könyvbemutató a Bolgár Kulturális Intézetben (VI. Andrássy út 14.), 2014. április 8-án (kedden), 18 órakor. Közreműködnek: Herczku Ágnes, Nikola Parov, Pósa Zoltán, Szondi György, Troján Tünde

Eifert János felvételei

Pósa Zoltán

Pósa Zoltán

Egy bolgár vallomásai

Doncsev Toso „breviáriumáról”

Az Egy bolgár vallomásai Doncsev Toso breviáriuma, olvasókönyve, mely szellemi iránytűként segít eligazodni egy minőségi szempontból megkerülhetetlen életműben.  Találó a rímeltetés Márai Sándor Egy polgár vallomásai című 1934-ben, illetve 1935-ben megjelent két kötetes önéletrajzi ihletésű regényére. Ahogy Márai vall szülővárosáról, Kassáról és a magyarsághoz, a magyar kultúrához, a trianoni országcsonkoláshoz fűződő stigmákról, a gyermekkor idilljéről, úgy kristályosodik ki Doncsev Toso breviáriumából három-négy műfaj tükörcsarnokában megsokszorozva a magyar-bolgár gyökereire egyaránt büszke alkotó ember arcképe. Doncsev Toso magyar anya, bolgár apa gyermekeként jött e világra 1944. április 8-án, Budapesten, tőle tanultam a szóviccet, amely szerint anyanyelve magyar, apanyelve bolgár.  Regényeinek, hosszú-elbeszéléseinek, novelláinak, életrajzi esszéinek meghatározó része játszódik az ötvenes-hatvanas években még szinte falusias pesti Zoltán utca és környékén. E nyájas vidékről szóló expresszív képeket az analitikus-visszapillantó időkezelés ütemét követve szövi át a magyar és a bolgár rokonoknál átélt vidéki, magyarországi és bulgáriai emlékek millió színárnyalatú kaleidoszkópja.

Ahogy Doncsev Toso egész életművén, az új kötetén is vezérfonalként húzódik végig a Budapest-Szófia leitmotívum, a jelen és a jövő állandó egybejátszatása. Egy-két szót ejtve korábbi munkáiról is, a 2006-ban megjelent Ica néném elátkozott boldogságacímű epizódregény valódi jelenideje az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbe fojtását követő másfél esztendő.  Ica néni meséiből és a gyermek emlékpanoptikumából elénk tárul a történelmi közelmúlt és a régmúlt. Doncsev Toso ismeri az írásművészet valódi titkát, képes szóra bírni a levesestálat, a porcelán hajas babát és a böllér bőrkötényét egy csodálatos nagynéni optikájával. Bár legalább egy tiszta meseforrás rokona valószínűleg mindenkinek van, ám ahhoz, hogy valaki ennyire érzékletesen át tudja adni az Ica nénik üzenetét, ahhoz a Tosóéhoz hasonló elemi tehetség szükségeltetik.

E mágia folytatódik A kun hercegnő elbeszéléseiben és az új kötetben. Az ősöktől reá hagyományozódott múlt tükörcsarnokában éljük át például, az ágyneműtartóba bújtatottak iszonyatos félelmeit, az ötvenes évek kivégzéseinek árnyékában lejátszódott gyermekkor megannyi derűs-rettenetes árnyalatát. S az íróval levonjuk a tanulságot a keresztény ember megbocsájtó, ám a kommunista bűnöket nem lehet elfelejteni. Formavilágáról, látásmódjáról Krúdy Gyula költőien anekdotikus múltat, jelent egyesítő emlékfolyamára, Jókai Anna spirituális realizmusára, Gelléri Andor Endre tündéri realizmusára, Jordan Radicskov vaskosan erőteljes palettájára, Hrabal alpárian zseniális groteszk humorára gondolunk, ám Doncsev Toso alapjában véve senkire sem hasonlít, eredeti mesélő tehetség. Az Egy bolgár vallomásai című kötet barbár erejű elbeszéléseiben, ott feszül a minden korábbi diktatúránál szörnyűbb és véresebb Rákosi korszak megannyi rémsége, mégis, árnyalja és teljesebbé teszi a képet az esetlenül szeretetre méltó kisemberek csak azért is derűje, békebeli mikrovilágot teremtő életétvágya.   A nagyon is pőre valóságot és a Zoltán utcai régióban terjedő legendákat egy bizarr történet, a Trafikos titka örökíti meg, melynek pajzán erotikája Fellini Amarcordjának ízeit, színeit idézi emlékezetünkbe, azt is bizonyítván, hogy egymástól egészen távoli világok mendemondái mennyire hasonlóak, kivált, ha a tudatos írói paletta mitológiai irányba teljesíti ki a történetet. Ebben a vérfagyasztóan groteszk horror-mesében az olvasó számára kiderül a sámsoni erejűnek gondolt, hadirokkantnak vélt, háborús hősként tisztelt trafikosról, hogy vele született csúf testi hibája miatt biceg. Nem Sámson hát, csak egy szomorú, füllentős faun. Az ókori komédiák kacagó-zokogó maszkját idézőn egyszerre sírunk és nevetünk az egykori apáca, a fasiszta kommunizmus üldöztetéseitől mosónővé deklasszálódott Anasztázia sajátos deflorálódásának történetén is.  A horror és az idill szintézisét valósítja meg az Apám ezüst felhőket álmodott című hosszúelbeszélés, amelyben a Mennyországból a bolgár nagymama, és a híres kispesti halott látó asszony figyelmeztetik az elbeszélés főhősét az elkövetkező borzalmakra. Úgy is lesz, a halottlátót a kommunisták kékcédulás győzelme után Kistarcsára internálják és elállamosítják a bolgár apa, magyar anya és a család megélhetését biztosító kis boltot. A címében is ordítva kegyetlen, a korábbi kötetnévadó Farkasüvöltés – kutyavonítás, a halál és a gyász hétköznapi borzalmát megidéző novella, a székely népballadák húsba, csontba vágó vadságával jeleníti meg az államszocializmus bulgáriai hétköznapjait.  Kisregénybe foglalt egyetemes ívű panorámakép az Umnata! Avagy a boldogság öt feltétele című hosszúelbeszélés. Az író egy hivatalos és szegényesen nomád bolgár út során idézi meg a sokat szenvedett, velünk sokban rokon fátumú, sokak szerint vér-rokon bolgár nemzet történelmét a török elnyomástól, a több rendbeli hamis és valódi felszabadulásokig.  E látomás-sorozatra teszi föl a koronát  Doncsev Toso bolgár nagyapjának öt bölcsessége az élet értelméről: a tiszta lelkiismeretről, az egészségről, az anyagi boldogulásról, a hivatásról és a családról.

A műfajilag, nyelvileg összetett kötet esszéinek tiszta narrációjú, novellisztikus tónusa és a bolgár-magyar polgári intellektuel világos életfilozófiája kapcsolja össze az irodalomtörténeti, politológiai esszéket, a szakkritikákat a par excellence szépirodalmi művek makrokozmoszával. Az örkényi groteszk tónusában idézi föl Doncsev Toso egy régi konferencia hangulatát, amelyen a bolgár irodalom nagyhatalmú ám feledésre ítélt sematikus alkotói, Mladen Iszaev és Sztojan C. Daszkalov dühöngve szembesülnek azzal, hogy kimaradtak A bolgár irodalom kistükre című Juhász Péter kötetből. Kicsit tallózva az esszék között, arra is választ kapunk, hogy miért tolmácsolta leghitelesebben Nagy László a bolgár líra óriásait? Azért, mert a magyar népköltészet, a magyar mítoszok olyannyira egy tőről fakadnak Nagy László költői énjével, hogy általuk a bolgár mitológiának is egyenesen a szívébe költözhetett úgy, mint ha mindig is ott lakozott volna. (Napkút Kiadó)

A KÉPÍRÁS – FOTÓAKADÉMIA könyv szerzőjétől, Eifert Jánostól

A KÉPÍRÁS – FOTÓAKADÉMIA könyv szerzőjétől, Eifert Jánostól szignált fotók kaphatók: színes és fekete fehér (giclée print), 13×18 cm méretben, kerettel és plexilappal, állítható és akasztható kivitelben mindössze 3000 forintért

Örkény István könyvesbolt (1137 Budapest, Szent István körút 26.)

Fagyas Róbert felvételei

A FotoKlikk élőben közvetített: http://new.livestream.com/fotoklikk/EifertArtphoto

EIFERT JÁNOS ÚJ ALBUMÁRÓL

Egy bizonyos kort elérve az emberek közül sokan, a különböző művészeti területeken alkotóknak pedig legtöbbje visszatekint pályájára és leltárt készít az általa létrehozott produktumokról. Az idén hetvenedik életévét betöltött Eifert János szintén alapos számvetéssel mérte fel eddigi munkásságát. A hangsúly esetében az eddigi szón van, mert hiszen aki ismeri őt, jól tudja, hogy korántsem beszélhetünk lezárt életműről. Erőforrásai folyamatosan és kifogyhatatlanul buzognak, amelyből még minden bizonnyal számos remek opus születik a közeljövőben.

Ámde egyelőre időzzünk el a mostani jelentős állomásnál, a hetvenedik születésnapnál. Ebből az alkalomból már jelentkezett egy, szinte a teljes életművét bemutató tárlattal, illő módon szülővárosában, Hódmezővásárhelyen. A szűkebb pátria pedig ugyancsak méltó módon, díszpolgársággal köszönte meg fiának a szép ajándékot.

Az itt és most látható tárlat érthető okokból, már csak a falak szűkössége okán is, kisebb képcsokrot mutat be. És ehhez illeszkedik a friss album, amely hasonlóan e  remek kiállításhoz, kitűnően tömörített előadása Eifert János művészetének.

Egyben pedig – és itt elidőznék néhány mondat erejéig – érdekes módon tükre a magyar fotográfiában mostanában lezajló változásoknak. Ehhez azonban kissé vissza kell tekintenünk a régebbi korszak jellegzetességeire. A múlt század húszas-harmincas éveiben hangos nemzetközi sikereket aratott a „magyaros stílus”, amelynek főbb sajátosságai voltak: az ellenfény, a klasszikus esztétika jegyében fogant kompozíciók, a kilenctized árnyék–egytized fény, s mindezek a vegytiszta brómezüst technika felhasználásával. Hatása oly nagy volt, hogy a szocialista realizmus felsőbbrendűségének váltig sulykolt hangoztatása ellenére mi, az egy generációval későbbi társaság ifjai, közöttük Eifert János, szintén ezeken a tanításokon nevelkedtünk. Ami nagyon fontos: minden fotográfus hitt abban, hogy az ezüstbromidba megálmodott és beágyazott kép teljes értékűen őrzi az elképzeléseiket, utólagos beavatkozás nélkül! Ez utóbbi három szó roppant lényeges: utólagos beavatkozás nélkül.

És elkövetkezett a változás, a fordulat. A fényképészet, mint egyenértékű művészeti ág elismerésével egyre több fotográfus került kapcsolatba, netán baráti viszonyba síkban ábrázoló „idősebb testvéreinkkel”, a képzőművészekkel. Az egymásra hatás kölcsönös volt: ők pedig egyre többen és többször emelték be alkotói munkájukba „alapanyagként” a fényképet. Tehát a rokonság oda-vissza megtermékenyítően hatott.

Mindez remekül kitapintható Eifert János munkásságában is. Annak a ténynek kiemelésével, hogy ünnepeltünk nem csak a tanulóévek során figyelt a nagy elődök, majd a kortársak tevékenységére, hanem ma is érzékeny szemmel követi a hazai és nemzetközi fotográfiai életben lezajló folyamatokat, változásokat. Ezeket azonban nem szolgaian építi be saját alkotói termésébe, hanem átszűrve, egyéni elemekkel fűszerezve. Hetven évesen is frissen, ami azért is figyelemre méltó, ha észlelhetjük, hogy sok kortársa már nem tudja, vagy nem is akarja megtanulni a digitális technika, benne például az ügyes eszköz, a Photoshop nyújtotta lehetőségeket, vele pedig egyfajta új szemlélet és képi világ körvonalazódását. János barátunk tudatosan és biztos kézzel alkalmazza ezeket.

Eifert János új albuma ilyeténképpen, amellett, hogy esszenciája a saját, örvendetesen és folyamatosan gazdagodó művészi produktumának, egyben érdekes lenyomata a hazai fotográfiai élet változásainak.

Ennek hangsúlyozásával is ajánlom mindenki szíves figyelmébe a pompás kötetet, bizonyos vagyok abban, hogy könyvespolcok ékessége lesz!

(2013. december 13-án, az Artphoto Galériában elmondta: Markovics Ferenc)

Fagyas Róbert, Steiner Gábor, Kapusy György, Borbély László, Erhardt László és Eifert János felvételei a kiállítás-megnyitón készültek

Az Artphoto Galéria tisztelettel meghívja Önt és barátait Eifert János fotóművész  ARS POETICA című kiállítására és új fotóalbumának bemutatójára. 200. önálló kiállítása válogatás 50 év fotográfiáiból.

A megnyitó és bemutató időpontja: 2013. december 13-án (pénteken) 17:00 óra – Helyszín: Artphoto Galéria, Budapest XI. kerület Bartók Béla út 30.  A kiállítást megnyitja: Réz András esztéta – Az új albumot bemutatja: Markovics Ferenc fotóművész

A kiállítás megtekinthető: 2013. február 7-ig H–Sz–P: 14–18 óra között, valamint előzetes egyeztetés alapján. Tel.: +36-20 444-8159 – További információkért írjon a contact@artphoto.hu e-mail címre. A megnyitón való részvételi szándékát kérjük, jelezze a fenti email címen vagy telefonszámon!

Eifert János ARS POETICA című kiállításának megnyitója és új fotóalbumának bemutatója az Artphoto Galériában, Budapest, 2013. december 13.  17:00

Eifert János: ARS POETICA (Artphoto Galéria, 2013)

Méret: 21,5×28 cm, puhakötés, Oldalszám: 64, Ár: 3 400.00 Ft

ISBN: 978-963-08-7781-7

Ha valaki kortárs alkotóként úszik egy művész oldalvizén, s annak életművét a kezdetektől a mai napig figyelemmel kísérheti, nem biztos, hogy ugyanazok a gondolatok indukálódnak benne, mint a fölkent, hivatásos műítészeknek. Pedig most ez a helyzet állt elő: Eifert Jánossal már az 1960-as évek közepén volt szerencsém találkozni. Akkortájt kezdte el kattogtatni fényképezőgépét. És az első képeit látva is feltűnt, hogy bár tiszteletben tartotta a nagyhírű magyaros iskola tanításait, s e korszak legszebb produktumait ismerte, tovább lépve, már kezdeti munkáit sajátos, egyéni ízekkel fűszerezte. De ezen túlmenően, ami elsősorban sugárzott róla: a csöndes elszántság, a mélyben izzó akarat és céltudatosság. (Részlet Markovics Ferenc előszavából)

Following closely an artist’s flow of life from the beginning, a contemporary photographer may have different ideas then the anointed art critic. Indeed, this is my case: I had the opportunity to meet Janos Eifert at the early 60s when he started clicking his camera. It was clear that respecting and being aware of the main guidance of the famous „Hungarian style” he flavoured his early photographs with his unique taste. Desperation, deeply glowing will and tendentiousness radiated from his work. (Extract from the Preface by Ferenc Markovics)

Eifert János felvételei

Szalay Ferenc 1931-ben született Mosonmagyaróváron. 1956-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Papp Gyula, Pór Bertalan és Szőnyi István voltak a mesterei. Ekkor költözött Hódmezővásárhelyre; arról, hogy mi vonzotta ide, így vallott: “Az a klasszikus parasztvilág, ami akkor még Hódmezővásárhelyre oly jellemző volt. […] teljesen elbűvölt és rabul ejtett, egyszóval keresve sem találhattam volna jobb helyet magamnak.” A
vásárhelyi festőiskola kimagasló alakjának munkásságát Derkovits-ösztöndíjjal, Tornyai-plakettel, Munkácsy-díjjal, Koszta József-plakettel, római ösztöndíjjal, valamint az Érdemes Művész címmel ismerték el művészpályájának évtizedei folyamán. Az ezredfordulón Mártély község, valamint Hódmezővásárhely díszpolgárává választotta. Szalay Ferenc életének 82. évében, 2013. január 22-én hunyt el. Alkotói munkássága ezer szállal kötődött az Alföldhöz és az itt élők mindennapjaihoz. Legmeghatározóbb korszakának, az 1960-as és 1970-es években készült művei drámai erővel ábrázolják a magyar parasztság sorsában és életvitelében bekövetkezett változásokat.

 Hűséges barát – Történetek a kutyáról HUNGAROVOX Kiadó, Budapest 2013

Szerkesztette: Zsirai László, Az előszót írta: Bíró András, Borítófotó: Eifert János, Tipográfia: M. Nagy Péter, Felelős kiadó: Kaiser László, Nyomdai előkészítés: Hírözön Bt.

ISBN 978-615-5351-13-6

Belső illusztrációk: dr. Buzády Tibor, Eifert János, Hudecz József, Inkey Tibor, Jánosi Ferenc, dr. Katona József, Kotnyek Antal, Wormser Antal 

Eifert János felvételei: Borító, 12. o Puli, 24. o Vágta, 59. o Kölyökkutya gazdája vállán, 64. o Róna Viktor spánieljével (1968), 86. o Poci, 88. o Bögre megérdemli a jutalomfalatot, 127. o Komonorok a Hortobágyon, 139. o Latabár Kálmán és fia, német juhászkutyájukkal (1969), 156. o Kölyökboxerek kosárban, 171. o Kutyaportré, 194. o Kisfiú kutyakölykökkel, 196. o Agárvesrseny, 203.o Agár akadályugrást gyakorol, 231. o Kutyakölykök alomban, 237. o Dalmatínerkölyök, 249. o Magyar vizsla portré

Bíró András – „a kutya” nyugalmazott főszerkesztője – előszavát színes, érdekes írások követik végig a könyvben.

Ady Endre, Barát Endre, Benedek István, Bíró András, Eck Gyula, Illés Sándor, Kollár Mária, Móricz Zsigmond, Marie Noël, Sándor Gábor, Sásdi Sándor, Szemes Piroska, Szombathy Viktor, Tompa István, Tömörkény István novellái és publicisztikái, Babits Mihály, Berda József, Bíró András, Bónus István, Byron, Illyés Gyula, József Attila, Juhász Gyula, Kibédi Ervin, Kunszery Gyula, Verseghy Ferenc, és Vihar Béla versei – klasszikus és kortárs szerzők vegyesen – mind elsősorban érzelmi hullámhosszon hirdetik a kutyák lelkét, magatartását, hűségét.

Találhatóak a könyvben fontosabb szakcikkek is, olyan szakértők tollából, akik nem „csupán” az embere és kutyára egyaránt vonatkozó lélektan ismerői, hanem a kutya anatómiai szakértői, s ismeretterjesztő módon számolnak be a kutya szaglásáról, mozgásigényéről. A legkedvesebb írások az olvasói levelek személyes beszámolói a kedvenc házőrző történeteiről, viselkedéséről. Külön cikkcsoport foglalkozik a segítőkutyákkal, másik pedig a rendőrség nyomkereső kutyáival. Ezek mellett népszerű művészek, elsősorban színészek mesélnek kutyáikkal kapcsolatos történetekről és érzelmi kötődésekről, mint például: Sztankay István, Hofi Géza, Kazal László, Kibédi Ervin, Kállai Ferenc, Csákányi László, Dallos Szilvia, Makai Margit, Psota Irén, Mensáros László, Korda György, Aradszky László.

 Rövidszőrű magyar vizsla (Eifert János felvétele)

    EIFERT JÁNOS: KÉPÍRÁS – FOTÓAKADÉMIA

Dedikálással egybekötött könyvbemutatót, kiállítást, illetve diaporáma vetítést tart Eifert János fotóművész 2013. július 4-én 18 órakor a Kiss Fotó Kamara Galériában. A kiállítást megnyitja Öveges László, Kecskemét város főépítésze. A kiállítás 2013. július 4-től augusztus 4-ig látogatható.
Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk! Kiss Foto (Kecskemét, Kápolna u. 22.) Tel.: 76/477-336  www.kissfoto.hu

Kora reggel a műhelyben bepakoltam a kiállításra, válogatásra szánt képeket, majd a Kossuth Kiadó mintaboltjábó elhoztam 20 db könyvet. Dél körül érkeztem Kecskemétre, a galériába (Kápolna u. 22.) Kiss Zsolt már várt. Gyorsan leszedjük a korábbi kiállítás képeit (második világháborús emlékképek), majd szétpakolom a képeket, hogy a tereket megtervezhessem. A nagy vászonképek és a kertetezettek jól megférnek egymással, a Hármasképekből a középsé térbe válogattam. A rendezéssel, a vetítéshez szükséges beépítéssel épp a megnyitó előtti percekben lettem kész. Gyors átöltözés, már sokan összegyültek a kiállító térben, régi és új ismerős arcok – köztük Dr. Kiss András feleségével, Papp Elek, Botond Béla, továbbá Erdősi József, Garami Ákos, Nagy-Batiz Erzsébet, Ittzés Ádám, a Kecskeméti Fotóklub tagjai – villannak fel a teltházas galériában, ami a fotókereskedés része, illetve folytatása. Bahget Iskandert kértem meg, hogy a gépemmel fényképezzen. A kiállítást Öveges László, Kecskemét város főépítésze nyitotta meg, lendületes és szellemes mondatokkal. Aztán tárlatvezetésem következett, majd diaporámáimat vetítettem: Bemutatkozás, Tűztánc, Szerelmem, a Tánc; Szemkontakt, Kína, Selyemút; Másképp… A megnyitó hatkor kezdődött, és a könyvbemutatóval, dedikálással este nyolc körül fejeztük be. A közeli étteremben vacsoráztunk, Botond Béla hívott meg, hogy a Fülöpházán lévő tanyájában látogassam meg. Éjfél után, egy óra körül értem haza, Ildikó a TV előtt aludt, és várt.

Öveges László megnyitószövege:

„Kedves Barátaink!

Nagy tisztelettel és sok szeretettel köszöntöm Eifert János fotóművészt Kecskeméten.                                         

Köszöntöm a város nevében és képviseletében is, ám nem utolsó sorban az itt élő, alkotó fotóművészek és a megjelent tisztelők nevében. Kettős az öröm, miszerint ma itt lehetünk e helyütt. Egyrészt a kortárs magyar fotográfia  kiemelkedő személyisége van  köztünk, másrészt  a Kiss Fotó Galéria ismét a hely szelleméhez és hagyományaihoz méltó  módon  szolgálja a város érdeklődő közönségét.

Eifert János . . .

Sokoldalú művész . . . és ezzel nem arra utalok, hogy hivatásos táncosként is ismert. Sokkal inkább arra, hogy Ő nem egyszerűen a tánc, az emberi test, és a természet fotósa – ahogy legtöbben említik – hanem minden képe más, minden képét másképpen kelti életre. . . a szenvedély.                    

Mert Eifert János a szenvedély fotósa.

Ahogyan Ő mondja: ”minden gondolat hiteltelenné válik, ha nem érződik mögötte a szenvedély, a képzelet, az a fajta vizuális élmény, ami nélkül egy kép legtöbbször unalmas és tárgyszerű.”

Híven e gondolathoz, művein ott a lobogó szenvedély mely bennünket is magával ragad, átölel, felemel, sodor e végtelen lendület . . .  s végül úgy enged szabadon, hogy tudjuk egy eddig ismeretlen univerzum tárulkozott fel előttünk, mely által már ismert világunkban  is más, tisztább fényeket látunk.

„A fényképezésben, mint szakmában fontos, hogy az ember megismerje az eszközeit, alkalmazza a technikát . . . Fontos még, hogy a fotós megtanulja a szabályokat is, tudni kell ugyanakkor ezeket a szabályokat felrúgni. . . a művész . . . nem méricskél . . .  elvben én is ismerem a szabályokat, de az ember inkább érzi, hogy neki hogy kell komponálnia, hogyan súlyozza a képet, hogy dinamikája legyen . . . élmények hatására a fotós nagyon sok esetben ösztönösen cselekszik.”

Megint idézet volt és mennyi mindent elárulnak e szavak. Milyen fontosak, hiszen mai vendégünk ugyan hivatásos fotós ám könnyed eleganciával emelkedik a művészi látásmód világába.                                                                               

Mert a művész csak úgy tud a gondolat, a képi elvonatkoztatás legmagasabb szintjén közvetíteni, ha átlépi a technika szabta és a napi hivatás, a profizmus kliséiből fakadó kötöttségeket.

Eifert János átlépte, átlépi, minden megnyilvánulása meghaladja a hétköznapiság, a nehézkes anyagi világ kötéseit.

Virtuóz, érzelmekben gazdag, festőiséggel teli képei, minden élet forrását, a fényt idézik szüntelen. …a legmagasabb művészi magasságokban, egyszersmind egyszerűen, gyönyörűen, szépen, örömöt adva . . . az örömre vágyóknak.

Köszöntsük hát Őt és műveit Kecskeméten a Kiss Fotó Galériában!…”  (Öveges László)

Bahget Iskander, Kiss András  és Eifert János felvételei

Kiállított képek: Op-Art tanulmány / Op-Art Study (Kötschach-Mauthen, Ausztria/Austria 1993), Tánc / Dance (Avas Táncegyüttes, Miskolc, Magyarország/Hungary 1971), A világ végén / At the End of the World (Bakony, Magyarország/Hungary 1982), Akt lehetetlen helyzetben/Nude in Impossible Position (Sirok, Magyarország/Hungary 2002), Hajnal / Dawn   (Montagne-au Perche, Franciaország/France 1984), A kertész keze / Hand of the Gardener (Tarnaméra, Magyarország/Hungary 1978), Roncsolt aktok 1. / Fractured Nudes (Sebesvíz, Magyarország/Hungary 1993), Mágia / Magic (Mohács-Vác, Magyarország/Hungary 1984), Ölelés / Cuddle (Sebesvíz, Magyarország/Hungary 1996), El Kazovszkij festőművész / El Kazovszkij, Painter (Győr, Magyarország/Hungary 2005), Angelus Iván koreográfus, tanár (Pilisszentlászló, Magyarország/Hungary 2005), Rémület / Horror (Győr, Magyarország/Hungary 2005), Hommage á Dienes Gedeon (Budapest, Magyarország/Hungary 2005), Kitörés és bukás / Outbreak and tumble (Budapest, Magyarország/Hungary 2001), TranzDance (Pannonhalma, Magyarország/Hungary 2005), Újraképek / Recycled Pictures (Budapest, Magyarország/Hungary 1993)

Borító 4:  Eifert János felvétele

LUPE Magazin, 52. szám, 2013. március – 14-15. oldal

K Ö N Y V I S M E R T E T É S

Eifert János: Képírás – fotóakadémia

Kiadja: Kossuth Kiadó, 2012

Szerző: Eifert János

Terjedelem: 160 oldal

Mérete: 240 × 275 mm

Ára: 5990 Ft

www.kossuth.hu

Eifert János (1943–), a hazai fotóművészet kiemelkedő egyénisége kivételesen szép és tartalmas kötetet nyújt át az érdeklődőknek. A Képírás – fotóakadémia méltán nevezhető hiánypótlónak. Egyrészt kitűnő szakkönyv, másrészt jóval több annál: amellett, hogy az autodidakta fotósokat és a profi szakembereket beavatja a fényképezés magas szintű elméletébe és gyakorlatába, a fotóművészet kedvelőinek is különleges élvezetet nyújt. A kötet megismerteti az olvasót a fotográfia műfajaival, részletes szakmai útmutatót ad a fényképezhető témákról és a hozzájuk kapcsolódó technikai tudnivalókról, elemzi a fotózás leglényegesebb tevékenységeit és ismereteit.

A szerző mindezeket a szokványos szakkönyvektől eltérően az elmélet és a gyakorlat szerves egységében jeleníti meg annak érdekében, hogy az olvasók a „képírás-képolvasás” gondolkodást és kreativitást igénylő nyelvezetét a legmagasabb szinten sajátíthassák el.

Eifert Jánosnak, a határtalan energiájú és kreativitású fotográfusnak nem ez az első könyve, amit a tanítás szándékával állított össze. A 2008-ban megjelent Aktfényképezés után itt a fotográfia egészének meghódítása a cél, a példaként segítségül hívott képanyagban pedig Eifert számos képe mellett magyar és külföldi szerzők, nagyobbrészt kortársak kiváló alkotásai szerepelnek. Eifert János tánc- és aktfotói, természetképei és alkalmazott fotográfiái sokoldalúságáról tanúskodnak.

Hazai és nemzetközi viszonylatban százkilencven önálló kiállítása volt, hétszáz csoportos tárlaton szerepelt, képeivel százhatvannyolc díjat, nagydíjat, különdíjat és diplomát nyert. A világ negyven országában fényképezett. Fotói, képriportjai, írásai rendszeresen megjelennek a szaksajtóban, a hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, illetve az elektronikus sajtóban.

Pályája: 1997 és 2002 között a Fotográfia, majd a FotoVideo, Foto Mozaik, Digitális Fotó Magazin szakfolyóiratok munkatársa, rovatszerkesztője, 2004-től a ZOOM Magazin művészeti vezetője. A BodyArt Portfolio – 111 Meisterwerke von Zseni Jung und János Eifert (Verlag Photographie, 1994) német, angol és francia nyelven, míg az Aktfotográfia (Dialóg Campus Kiadó, 2008) című könyve német nyelven is megjelent.

Tanárként, előadóként is jelentős tevékenységet folytat: 1984 és 2004 között a Sebesvíz Workshop nemzetközi fotóművészeti alkotótábor művészeti vezetője; 1985 és 1993 között a Höhere Graphisches Bundes-,Lehr- und Versuchsanstalt, Wien meghívott előadója; az 1. Werkschule für Fotografie, Soltau fotószemináriumainak docense; a Magyar Fotóművészek Szövetsége Szakkollégiumának és Mesterkurzusainak vezető tanára. Majd 2002 és 2008 között a Győri Tánc- és Képző művészeti Iskolában, a budapesti Szókratész Két Tannyelvű Szakközépiskolában, valamint a Magyar Tánc művészeti Főiskolán fotográfiát tanít.

Fotóit gyakran használták fel filmekben, televíziós műsorokban látványelemként, díszletként; 2005-ben és 2006-ban a Magyar Televízió Válaszd a tudást műsorában a Nézni-Látni című sorozatát harminc részben sugározták.

A Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg Fehér László új albuma Alekszandr Borovszkij, a szentpétervári State Russian Museum Kortárs Művészeti Gyűjteményének vezetője tanulmányával, mely a művész Victor L. Menshikoff gyűjteményében található műveiből válogat. A Cultiris Galériában pedig ezzel egy időben megnyílik Fehér László “Pasztellek” című kiállítása. A kiállítást megnyitja és a könyvet bemutatja: Ungvári Tamás irodalomtörténész. A megjelenteket köszönti Kocsis András Sándor, a Kossuth Könyvkiadó elnök-vezérigazgatója.

  Eifert János felvételei

A Cultiris Galériában, az Örkény István könyvesboltban a művész tizenkét pasztell képét állítják ki április 30-ig, köztük van a Nagy kavicsok, a Judit a táci kanálisnál, az Ellenfényben a Balaton-parton, valamint két zsidó tárgyú munka: a Joel tenderlivel (pörgettyű) és a Fiú kecskével című. Látható még három festőművész barátjáról készült portré: Jorgosról, a Balkan Fanatik frontemberéről, Gerber Pálról és Halász Andrásról.

   Kincses Gyula és Gergely Beatrix felvételei

A képeken: Fehér László és felesége, Kocsis András, Ungvári Tamás, Gyémánt László, Heller Ágnes, Szuba Jolanta, Alekszandr Borovszkij, művészettörténész, az Orosz Művészeti Akadémia elnökségi tagja, a kötet szerzője, Bitó László, Móger Ildikó, Gergely Beatrix, Gyémánt László festőművész, Kovács András filmrendező, Bitó László, Yorgos, a Balkan Fanatik frontembere, Szuba Jolanta, Arató András, a Klubrádió elnök-vezérigazgatója, Eifert János, Kincses Gyula és még nagyon sokan mások…

 A fekete-fehér Fehér

A festőművész jellemzéseként, a róla szóló írásom címeként mondhatnám, hogy „Fehérrel feketén”, „Feketén fehér”, „Fekete part, fehér folyó”, „Fotóeffektusok a festészetben”, „Pillanatképek, jelképek”, „A pillanatfelvétel monumentalitása”, „Fehér László fotónaturalista festményeiről”, ám ezeket Kárpáti Tamás, Vadas József, Néray Katalin, Michel Gaudot, Réz András, Karin Leydecker, Chantal Guionnet, P. Szabó Ernő, Hegyi Lóránt, Forgács Éva, P. Szűcs Julianna és mások már „lelőtték” – nem hamis állításról van szó, a színek pszichológiai hatásának áltudományos, bombasztikus újraértelmezéséről, hanem Fehér László festőművészről, aki olajjal, nagyméretű vászonra dolgozik, és bizonyos korszakában csak feketét fogyasztott. Kávét is, természetesen, feketét, ahogy mondani szoktuk, de elsősorban festéket. Kifogyott volna a színesből?

Művei festék, ecset helyett talán készülhettek volna fényképezőgéppel is, fekete-fehér negatívra, ezüstalapú nagyítópapírra. Teleobjektívvel, szuper nagy látószögűvel, rafinált expozíció-sorozattal. Filmhíváskor a hívóba kevesebb hidrokinont kevert volna, hogy a gradáció meredekebb legyen? Vagy éppen fordítva, hogy a metol gyorsan, de lágyan (kevés kontraszttal) a legfinomabb árnyalatokat, finomszürke tónusokat is kihozza? És vajon a nagyításkor használta volna a csoda-hatású háromtálas hívó-receptet, hogy a finom szürkékkel kezdje, aztán amikor már a középtónusok is előjöttek, rákapcsoljon a keményre, a szurkos feketék előcsalogatására? Aztán fixálás a nátriumtioszulfátos fürdőben, öblítés, helyi gyengítés a vörösvérlúgsós oldatban, majd alapos mosás, szárítás, retus. Talán így tett volna, ha fotográfus lenne. De nem az, hanem festő, aki pontosan tudja, hogy egyszerre telével és széles-látószögűvel nem felvételezhet, a film hívásánál sem változtathatja menet közben a hívó összetételét. Inkább fest. A sötétkamra, a fotólabor pedig ott van a fejében, virtuálisan persze. Agya, mint a nagy tárolókapacitású winchester, rengeteg képpontot raktároz, és megfelelő szoftverrel – ő maga a digitális technika, a Photoshop, a képfeldolgozó programok tucatja egyszerre, a legemberibb programozással persze – élményszerű képekké transzformálja az exponált pillanatokat.  Munkája során használ ugyan fényképezőgépet – vázlatként, előtanulmányként, a szándékolt esetlegességek, mint a fénykép életszerű, hiteles pillanatképek előképének felrajzolásához – de eszközként csupán. Fényképez, fest, rajzol, vasat formál. Műveiből kitetszik a festőművész vonzódása a fényképezés iránt, és számtalanszor leírták már, – legutóbb Tolnay Lajos, a Műcsarnokban rendezett kiállítása katalógusának bevezetőjében – hogy „művészi tevékenységének kezdetétől fogva a fotográfiába helyezte a bizalmát, benne találta meg világlátása hitelességének forrását. A fotográfia festészeti segédeszközként való alkalmazásának több jelentésszintje van nála. Egyfelől a gondolatban elképzelt kusza képek az átéltek felidézéséhez, a történések rekonstrukciójához. Másfelől a fénykép tényszerűsége nem más, mint egy immateriális koncepció nyoma, olyan nyom, amely a természetes világtól és annak vélt biztonságától mégis inkább eltávolít bennünket, semmint közelebb vinne hozzá. Ennek megfelelően Fehér megfestett és fényképre visszavezethető képe a reális képzeletből levezetett fikció lenyomata és ugyanakkor egy múltbéli valóság emlékezetben való megőrzésének az eszköze is.  A fotográfiai megbizonyosodás a művésznek nemcsak jogalapot ad a valósággaranciára, hanem erkölcsi támaszt is nyújt neki azáltal, hogy megmenti a művé átalakított emlékezetet és ezzel fontos, integratív feladatot lát el.”

Ennyi. Fehér László, feketén-fehéren.  (Eifert János)

  Photo: Eifert János

Fehér László fényképezőgépével, mögötte egyik emblematikus műve látható: A fal előtt (2000, olaj, vászon, 180×250 cm)

Eck Imre – Alexandra Kiadó, 2013. Szerkesztette: P. Szűcs Julianna, Bachmann Erzsébet

Fotók: Benedek Barna, Pécsi Nemzeti Színház archívuma, Eifert János (Verdi-Eck: Rekviem)

Benkő Imre felvétele

A NAPÚT Kiadó tizenhatodik éve gyűjti kötetbe a napút évzáró számában 70. életévük küszöbére ért jelességek életvallomásait. Ezúttal – többek között – Benkő Imre fotóművész, Bálint András színművész, Csomós Mari színművész, Eifert János fotóművész, Esztergályos Cecília színművészFeledy Péter újságíró, Grunwalsky Ferenc filmrendező, operatőr, forgatókönyvíró; Haris László fotóművész, Hefter László üvegművész, restaurátor; Jálics Kinga újságíró, kertész Péter színművész, Kocsis L. Mihály újságíró, író, filmes; Kóka Rozália újságíró, előadóművész; Kormos Valéria újságíró, Kovács Tamás vívó, sportvezető; Kulin Ferenc irodalmár, Levente Péter önképző társaslény, a szerencse fia; Márkus Mihály egyházi vezető, Marton Éva operaénekes, szoprán; Mészáros Géza festőművész, ábrázoláskutató; Módos Péter író, szerkesztő; Moldován Domokos néprajzkutató, film- és operarendező; Náray-Szabó Gábor kémikus, Stefka István újságíró, Szakcsi Lakatos Béla dzssszzongoraművész, zeneszerző; Szelényi Károly fotóművész, Szörényi Szabolcs basszusgitáros, zeneszerző, zenei rendező; Szűcs Lajos labdarugó, edző; Várady Szabolcs költő, műfordító, szerkesztő; Wintermantel István szerkesztő, kritikus került a kötetbe. A könyv bemutatóját az Óbuda Társaskörben tartották, Szondi György főszerkesztő és Tarján Tamás „vezényletével”, a kötetben megjelenők nagyszámú részvételével és bemutatkozásával. Amikor rám került a sor, még táncoltam is.

Eifert János felvételei

A Napút bemutatóest moderátora Tarján Tamás irodalomtörténész volt, aki köszöntőjében rámutatott, hogy „a kerek évszámok foglyul ejtő dátumok, tartalommal azonban nekünk kell ezeket megtöltenünk”.

 Eifert János: KÉPÍRÁS – Fotóakadémia c. könyvének bemutatója a Kass Galériában, a Múzeumi Őszi Éjszaka programjában, Szeged, 2012. november 23. péntek, 17:00 – A szerzővel Dömötör Mihály fotóművész beszélget

B  Nagy Balázs felvételei

Az előzetesből:

“Változatos programokkal várja az érdeklődőket a Móra Ferenc Múzeum pénteken, az idei múzeumi őszi éjszakán, az ekkor megnyíló, Megmentett örökségünk című kiállításon egy honfoglalás kori ezüst ékszert is bemutatnak, amelyre egy internetes aukciós portálon bukkantak a közgyűjtemény munkatársai.

Szatmári Csilla muzeológus a programokat bemutató szerdai sajtótájékoztatón elmondta, hogy pénteken este 6-tól a Kultúrpalota szinte valamennyi kiállításán tárlatvezetők kalauzolják az érdeklődőket.

A december 16-ig látható Munkácsy-kiállításon a tárlatvezetések mellett egy új festményt is bemutatnak: Békéscsabáról érkezik A kis Jeanne című alkotás, amelyet 2007-ben főként közadakozásból vásárolta meg a múzeum mintegy 28 millió forintért.

A szervezők különleges programokra invitálják a vendégeket: a múzeum természettudományi és néprajzi látványraktárát zseblámpás túrán fedezhetik föl az érdeklődők. A vendégek betérhetnek az igazgatói irodába, ahol Móra Ferenc íróasztalát és a szoba emblematikus berendezési tárgyait Fogas Ottó múzeumigazgató mutatja majd be az érkezőknek. Emellett az igazi gyöngyszemnek számító múzeumi könyvtárat is megcsodálhatják a látogatók.

A Kass Galériában a kortárs magyar fotóművészet egyik legjelentősebb alakja, Eifert János mutatja be nézni, látni és láttatni tanító Képírás – Fotóakadémia című kötetét.

Este hétkor nyílik az elmúlt másfél évtized nagyberuházásaihoz kapcsolódó ásatások eredményét bemutató Megmentett örökségünk című vándorkiállítás. A tárlaton egy kalandos történetű, aranyozott ezüst hajfonatkorongot is megcsodálhatnak a látogatók. A honfoglalás kori tárgyra még az 1950-es években bukkantak rá csengelei földmunkák közben. A korong évtizedekig egy fiókban lapult, majd egy tanya lebontásakor került elő ismét 2012-ben. Az örökösök az egyik internetes aukciós oldalon kínálták eladásra a tárgyat, amelyre régészek figyeltek fel. Az oldal hozzászólásaiban többen értesítették a tulajdonost, hogy régészeti leletről van szó, amelynek kereskedelme itthon törvénybe ütközik. A tulajdonos levette a hirdetést, majd átadta a korongot a Móra múzeum régészeinek, akik restaurálták a 10. századból származó, életfa motívumot ábrázoló, rendkívüli aprólékossággal megmunkált műtárgyat.”

Képírás – Fotóakadémia, Magyar Pólus Online, 2012. szeptember 24.  Posted by FerencPasztor on 21:24

 Képírás – Fotóakadémia

Posted by FerencPasztor on 21:24

 Eifert János Képírás – fotóakadémia című kötete egyrészt szakkönyv, másrészt jóval több annál.

Amellett, hogy az autodidakta fotósokat és profi szakembereket beavatja a fényképezés magas szintű elméletébe és gyakorlatába, a fotóművészet kedvelőinek is különleges élvezetet nyújthat.

A kötet megismerteti az olvasót a fotográfia műfajaival, részletes szakmai útmutatót ad a fényképezhető témákról és a hozzájuk kapcsolódó technikai tudnivalókról, elemzi a fotózás leglényegesebb tevékenységeit és ismereteit. A szerző mindezeket a szokványos szakkönyvektől eltérően az elmélet és a gyakorlat szerves egységében jeleníti meg annak érdekében, hogy az olvasók a „képírás-képolvasás” gondolkodást és kreativitást igénylő nyelvezetét a legmagasabb szinten sajátíthassák el.

A könyv további bemutató oldalai: https://eifert.hu/blog/?p=20425

(Magyar Pólus Online, 2012. szeptember 24.  Főszerkesztő és lapigazgató: Bencze Attila, info@polusonline.com, 0036 30 406 8169, http://www.polusonline.com/2012/03/kepiras-fotoakademia.html)

Fotóművészet, LV. évfolyam, 2012.2. szám,  840,- Ft

EIFERT JÁNOS: KÉPÍRÁS – FOTÓAKADÉMIA

159 oldal több, mint 300 képpel, 24×37,5 cm

Kossuth Kiadó, 2012

ISBN 978 963 09 6680 1

Eifert János határtalan energiával és kreativitással rendelkező fotográfusnak nem ez az első könyve, amit a tanítás szándékával állított össze. A 2008-ban megjelent Aktfényképezés után itt a fotográfia egészének meghódítása a cél, a példaként segítségül hívott képanyagban pedig Eifert számos képe mellett magyar és külföldi szerzők, nagyobbrészt kortársak kiváló alkotásai szerepelnek. Szép a könyv, és nem kétséges a siker sem. Az idegen nyelvtanulásával birkózó ember a nyelvkönyvek vásárlását, a fogyni akaró a fogyókúrás szakácskönyvek megvételét tekinti egyfajta adónak, ami ugyan soha nem visz közelebb a célhoz, de lelki kielégülést mégis okoz. Az asztalomon gyakran egymás mellé kerülnek művészeti folyóiratok, könyvek. Régen feltűnt már: íróknál és képzőművészeknél nem, egyedül a fotósoknál természetes, hogy ellátják az olvasót hasznos tanácsokkal, mit és hogyan csináljon egy‑egy mű létrehozása érdekében. Az irodalmi újságban nincsen praktikus szószedet hatásos, szerelmes versbe illő kifejezésekre. Egy szabály van, azt pedig felesleges leírni: szerelmes verset szívből írunk. Sok éve várom, megjelenik-e az Új Művészetben Helyes ecset-kezelés tájképfestés esetén című cikk, de nem, nem jelenik meg.

Eifert János szép könyve ennél jóval magasabb síkról indul, mégis eszembe juttatta azt az igazságot, hogy vannak dolgok, amiket jobb nem megfo­galmazni, kimondani, manifesztálni. A szerelemben, művészetben például. Azért nem, mert a megfogalmazás hamisan azt sugallja, mintha lenne szabály. Mintha megfogható, leírható – és ezáltal megtanulható – lenne a lényeg. Pedig, ha a szerelemben, mű­vészetben valami megfogalmazható, az egyben csalhatatlan bizonyíték is annak lényegtelenségére. De ennyi nem is elég: már maga a megfogalma­zás szándéka, ténye tönkreteszi az érzékeny dolgok hímporát: Isten nevét hiába ne vedd!

Hogy a magam igazát ellenőriz­zem, sok olyan kiállítást néztem meg mostanában, ahol a szerzők a Ho­gyan csináljuk? című cikkek célcso­portjából kerültek ki. Hogy nevén ne­vezzük: az igényes, jobbra törekvő amatőrök vagy az azok közül már kika­paszkodott, így-úgy már megrende­léseket is szerző „félprofik” közül. A képek előtt állva gyakran eljátszottam a gondolattal, mit mondanék, ha megkérdeznék a véleményemet. A felvéte­lek technikailag általában rendben voltak, jelentős hányadukon látni lehe­tett azt is, hogy szerzőik szépen megfogadták a rájuk záporozó jó tanácso­kat. És mégis, ha egy szóval kellene jellemezni az eredményt, a találó szó az lenne: szörnyű. És nem azért, mert ezek az emberek nem lennének ké­pesek jobbat csinálni, hogy ne mond­jam: alkotni. Csak le kellene kászálód­niuk az alájuk tett sínről, és elölről kez­deni mindent. Megkeresni magukban az érdeklődés csíráját. Nem a fotózás iránti érdeklődést – az az összes lé­nyegtelen dolog közül a leglényegte­lenebb. Arra kell kíváncsinak lenni, amit ábrázolni akarok – legyen az bár-mi, nő, bokor, cserebogár, fény vagy akár egy tónus. Ha eléggé felfokozott a kíváncsiság, az látszani fog a képen. És ez, csak ez, amiért képet alkotni – és nézni – érdemes. A többi pedig, ha nem is mindig könnyen, már adja magát.

Hogy Eiferttel igazságos legyek, ismét leírom, szép és jó könyvet csi­nált. Fényképezni is csak azért nem lehet megtanulni belőle, mert azt semmilyen könyvből nem lehet. De akinél egyébként rendben vannak a dolgok, az – ezt őszintén mondom – sokat profitálhat belőle.

Tímár Péter

Fotópályázat a jazz jegyében. Zanati Zsófia szerkesztő-riporterrel beszélgetek a Katolikus Rádió stúdiójában. Témánk a hangverseny-, koncertfényképezés, amit a IX. Bánki Louis Armstrong Jazzfesztivál, illetve a meghirdetett JAZZ fotópályázat tesz aktuálissá. A KÉPÍRÁS – FOTÓAKADÉMIA c. könyvemben kis fejezet foglalkozik a témával, ez adja keretét a beszélgetésünknek, amely az Akvarell c. kulturális műsorban 2012. június 15-én, 2012. 06. 22. pénteken, 9:34 és 20:34 órakor lesz hallható. A következő linkre kattintva meghallgathatjuk az interjút:

http://www.katolikusradio.hu/archivum.php?mev=2012&mho=06&mnap=22&mora=20&mperc=34

Eifert János felvételei

Közben – műsoron kívüli beszélgetésben – megtudom, hogy hamarosan indulnia kell, mert a Magyar Írók Székházában veszi át a Mikszáth Kálmán-díjat. A Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége, a Magyar Polgári Média Egyesület és a Magyar Elektronikus Újságírók Szövetsége által 2006-ban életre hívott alapítvány a polgári értékeket és a konzervatív, nemzeti hagyományok ápolását előtérbe helyező újságírókat ismeri el ezzel a díjjal.

83. Ünnepi Könyvhét és 11. Gyermekkönyvnapok, Budapest, 2012. június 7-11.

Vörösmarty tér, 2012. június 8. péntek, 16:00 – A Kossuth standján Eifert János KÉPÍRÁS – FOTÓAKADÉMIA c. könyvét dedikálja.

Balogh Béla, Pucz Károly, Paxian Antal és Klári, Eyszéki Erzsébet, Csomortáni István, Pokorny Lia és Juhos Nándor nevére dedikálok. (Dobó László, Kapusy Györgyné, Csipes Antal, Móger Ildikó és Eifert János felvételei)

2012. június 7-től 11-ig újból a könyveké a Vörösmarty tér! A 83. Ünnepi Könyvhét és 11. Gyermekkönyvnapok standjai fotósoknak is kincseket kínálnak. 2012. június 8-án, pénteken 16 órakor a Kossuth standján Eifert János dedikálja KÉPÍRÁS – FOTÓAKADÉMIA c. könyvét. (Hajdú Gabriella)

Kedves János! A könyved gyermeki örömmel olvasom(?) , frászt. Nézem.Falom. Építkezem.Hálás köszönet érte.Anikó

ui. és a zárókép.(Nyáj, 1978) Gyomronrúgott.Mindíg velem lesz.(most megyek, sírok kissé) Hát igen, a művészet nem tanulható. Adomány. Nem élni vele, bűn.