6. FOTÓÁRVERÉS, Ágens Fotóművészeti Galéria, 2010. szeptember 30. 18:00 Kiállítás: 2010. szeptember 18-28. Helyszín: Ágens Fotóművészeti Galéria (Budapest II. Fő u. 73.) Árverés: 2010. szept. 30. 18 óra, Helyszín: Vista Rendezvényközpont (Budapest VI. Paulay Ede u. 9.), Az árverést vezeti: Mélykuti Beatrix

Kiállított – árverésre kerülő – művek szerzői (nem teljes felsorolás): Csík Ferenc (1894-1984), Kerny István (1879-1963), Vadas Ernő (1899-1962), Angelo (Funk Pál, 1894-1974), František Drtikol (1883-1961), Tokaji András (1910-1981), Robert Doisneau (1912-1994), Járai Rudolf (1913-1993), Kinszki Imre (1901-1945), Balogh Rudolf (1879-1944), Szöllősy Kálmán (1877-1976), Dulovits Jenő (1903-1972), Dezső Pál , Martin Munkácsi (Munkácsi Márton, 1896-1963), Kinszki Imre (1901-1945), Brassaï (Halász Gyula, 1899-1984), Moholy-Nagy László (1895-1946), Lussa Vince (1924-2006), André Kertész (Kertész Andor 1894-1985), Inkey Tibor (1908-1998), Lucien Hervé (1910-2007), Eifert János (1943-), Fejér Zoltán (1951-), Benkő Imre (1943-), Tóth István (1923-), Kozák Albert (1946-), Minyó Szert (Szert Károly, 1955-), Korniss Péter (1937-), Szilágyi Lenke (1959-), Vető János (1953-), Kerekes Gábor (1945-), Jung Zseni (1940-), Máthé András (1954-), Stalter György (1956-), Kump Walter, Mari Mahr (1941-), Patrus Sándor (1951-), Pándi Titusz (1960-), Velican-Patrus Dóra (1977-), Féner Tamás (1938-), Juraj Svitek (1976-), Papp Elek (1965-), Keresztes Magdi (1955-), Markovics Ferenc (1936-), Mauer Dóra (1937-), Bárdos Tamás (1949-), Vedres Ági (1965-), Tóth László (1951-), Tóth Károly (1958-), Mederos Antonio (1970-)

 Saját fotóim:

124. Eifert János (Hódmezővásárhely, 1943-)

NÉPI HANGSZER

24×18,2 cm, zselatinos ezüst nagyítás, jelezve, bélyegző

23.000,- Ft  80 euro

141. Eifert János (Hódmezővásárhely, 1943-)

INDIA

22,5×18 cm, zselatinos ezüst nagyítás, jelezve, bélyegző

23.000,- Ft  80 euro

150. Eifert János (Hódmezővásárhely, 1943-)

KÉPNOVELLÁK (2002-2010 Budapest, Pannonhalma, Pilisszentkereszt)

30×30 cm, giclée nyomat, paszpartuzva, keretezve, kiállítva Észak-magyarországi Fotóművészeti Szemle 2009

60.000,- Ft  208 euro

190. Eifert János (Hódmezővásárhely, 1943-)

NYÁJ (1978 Pécsvárad)

100×100 cm, print, keretezve, jelezve, önálló kiállítások állandó darabja, több országos és nemzetközi kiállítás, pályázat díjazottja

226. Eifert János (Hódmezővásárhely, 1943-)

TŰZTÁNC (TRIIPTICHON) (1991/2001 Sirok)

3x16x16 cm, giclée nyomat, keretezve, 2610, jelezve, 1993 München, legjobb fotográfia, önálló kiállítások állandó darabja, nemzetközi pályázatokon díjazott

80.000,- Ft  277 euro

246. Eifert János (Hódmezővásárhely, 1943-)

HÁROM KACSA (1991 Görögország)

35×49, C print, paszpartuzva, keretezve, 21/40, jelezve, önálló kiállítások állandó darabja, több publikáció és nemzetközi pályázatok díjazott képe

80.000,- ft  277 euro

Budapest, Fény Galéria. A JEL című fotókiállítás megnyitója (Kocsis Iván, Szentiváni János, Lelkes László és Eifert János felvételei)

JEL. A IV. SZAKRÁLIS MŰVÉSZETEK HETE alkalmából kiállítás a Fény Galériában, Budapest, 2010. szeptember 24 – október 19. Kiállítóművészek: Eifert János, Lelkes László, Maczkó Erzsébet, Rainer Péter, Szentiváni János és Szél Ágnes.

 2010/9/21 Erzsébet Maczkó <maczke@gmail.com>

Kedves Kiállító Barátaim!

Kérlek benneteket, hogy a kiállításra szánt, kb. 2-4 képeteket juttassátok el Tőkés Julinak a Fény Galériába szeptember 22. szerda 18 óráig, és a képek címét is mellékeljétek, hogy egységes képaláírásokat tudjunk készíteni.

A kiállítást a tavalyihoz hasonlóan, Juli köszöntője után mi kiállítók nyitjuk meg, és Roland gitározik az egybegyűlteknek.

A megnyitó utáni büfét természetesen mi dobjuk össze, bor, ásványvíz, valami sós vagy édes apróság.

Tálat, tálcát, poharat, ásványvizet meg egyebeket hozok.

Legyetek szívesek italt (bort) és valami eszegetni valót hozzatok!

Ha bármiben segíthetek, hívjatok!

Előre is köszönöm!

Erzsébet

06/30 3070 283

Tőkés Juli mobil:   06/30 984 4002

VERSENY VAGY EGYÜTTMŰKÖDÉS?
Közép- és Kelet-Európai Regionális Konferencia

Művészetek Palotája – Budapest, IX., Komor Marcell u. 1
2010. Szeptember 23-25 (Csütörtök-Szombat)

COMPETITION OR COOPERATION?
Central and East European Regional Conference
Institutional Cultural Cooperation Inside and Outside the Region, moderated by Dr. Dragan Klaic

Panel 1

This panel will focus on concrete examples of cooperation in programming, co-production, educational and outreach activities and digital recycling and seek to sketch productive and successful models. The panelist will focus on expected and delivered benefits, on risk factors and common friction points and stress institutional synergies. Specific benefits from cooperation in proximity (regional cooperation) will be highlighted. 

–        András Csonka, Deputy General Manager, Palace of Arts – Budapest

–        Krystyna Meissner, General and Artistic Director, Teatr Współczesny Wrocław

–        Gintautas Kevisas, General Director, Lithuanian National Opera

–        Momchil Georgiev, Senior Music Expert, Bulgarian National Radio

A Duna aznap – Fotókiállítás a Kultúrkúriában. Gócza Anna összeállítása a 180 perc mai adásában, MR1-Kossuth Rádió, 2010. szeptember 24. 12:36

A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének Fotográfiai Tagozata kiállítása – 23 alkotó képeivel – 2010. szeptember 21-étől október 12-éig látható a Klebelsberg Kultúrkúriában. (Budapest, II., Templom u. 2-10.)  Kiállító művészek: Ágg Károly, Benyó Pál, Dozvald János, Eifert János, Fejér István, Herbst Rudolf, Kovács Tamás, Kovács Kata, Kozák Albert, Kresz Albert, Lehotka László, Módos Gábor, Németh Andrea, S. Faragó Gyöngyi, Sehr Miklós, Schäffer László, Siklós Péter, Szentiváni János, Szikszay Ágnes, Tóth József, Tulok András, Vencsellei István, Vidovics István

LÉT-TÉR, INDIA 2010

Benkő Imre fotográfus, Balázs Béla-díjas, Pulitzer-emlékdíjas, Érdemes művész kiállítása

Cultiris Galéria, Budapest, 2010. szeptember 14 – október 16.

A kiállítást Kőrösi Zoltán, a Magyar Mozgókép Közalapítvány elnöke, József Attila-díjas író nyitja meg

“Peking, Havanna, Párizs, Moszkva, Phenjan, New York, Hanoi, Budapest néhány életforma a hosszú éveken át készülő sorozatából. Mostani indiai fotó-útjának fő állomáshelye a több mint 13 milliós Kalkutta / Kolkata /, a világ egyik legsűrűbben lakott városa mellett, az ősi templomairól híres Bhubanésvar, a főváros Delhi és a hinduk szent városa Váránaszi / Benáresz / volt.

Benkő Imre nem turista. Az emberi létezés stációit kutatja, a fényképezés tér-idő jellegében hisz, a megélt találkozások alapján készíti szubjektív korlenyomatait…”

Képek a megnyitóról (Eifert János felvételei)

CULTiRiS Galéria / Örkény István Könyvesbolt   1137 Budapest, Szent István körút 26.   –   Telefon: 06-1/782-1710, 782-1711

http://www.naturephotomagazine.com/

China, silkroad.  A big trip on the land of Uyghurs

You may well think that a nature photographer, when he works up the experiences of his travels, arranges, selects and presents his pictures as a “photographer scientist” who tudies the relationship between man and nature. But now, please dispense with that since these pictures published here are not objective descriptions but pictures of a big love.

Although mountains, rivers, deserts, cities and villages and its people are pictured here, all of them conjures up the face of a very beautiful Uyghur girl (who actually does not appear in the pictures) but whose attraction, love and passion is expressed through the andscapes and genres. How has this passion – a passion which attracts and calls me back to China over and over again – begun?

I had a call from the Chinese Photographers Association in July 2006 asking whether I wanted to go to photograph in Xinjiang. In 2002, I already participated in a similar event so I promptly said yes. I had another call in September or October 2006 and I went happily again. As a member of an international team – to which they tried to recruit the best photographers of the world, including the Chinese, of course – we travelled all over the northern and southern Silk Routes in Xinjiang region, following Marco Polo’s footsteps. I could experience a wonderful trip, travelling about 10 thousand kilometers by car, 12 thousand by plane and often on foot.

The Silk Road, as is well-known, played an important role in spreading the ancient Chinese civilization to the West, as a bridge to the commercial and cultural exchange between China and the West. We call Silky Road the way which was travelled by an imperial delegate Zhang Qian of the Western Han-dynasty who took a journey from Changan – the then capital of the Chinese kingdom – to the West.

It was a continental route stretched to Rome with a Northern and a Southern branch. The Southern route was running from Dunhuang through the Yangguan Bastion, along the Kunlun mountain range, crossing the Congling Ridge to Dayuezhi (today north-east of Afghanistan) to Anxi (today Iran) and Tiaozhi (Arabian Penninsula). The Northern route started at Dunghuan through the Yumen Bastion, along the Tienshan Mountain range and the Congling Ridge through Dawan and Kanju (both in Central-Asia) to a southwesterly direction to that point where it met the Southern route.

My journey – as I previously mentioned – led through China’s biggest region Xinjiang where, following Marco Polo’s footsteps, I photographed Taklamakan Desert and the Tarim Basin. The Uyghur capital, Ürümqi was my starting point from which I have touched Kasgár (Kashi, Kashgar, Qäshqär), Atush, Tumshuk, Xianglonghu, Kucsa (Ku Che, Kuqa), Baluntai, Bayanbulak grassland, Korla (Kuerle), Gongnaisi, Turpan, Changji , Miquan, Sanshiutan and Heizvilig. Meeting the Uyghur, Tajik, Mongol, Azerbaijani and Han people of China, I have encountered a di_erent image of China. It had surprised me the most that th people living

here were able to build prosperous cities and richagriculture in spite of the hard geographical and climatic conditions. The underground irrigation system through which they can supply water from the melting snowcaps of the Tienshan to enormous areas, is unique in the world. Let alone their music and dance! I learn Uyghur and Mongol dances a bit myself. It is a wonderful region with interesting and lovely people. It is no exaggeration to say that here the history of the world is present. My pictures may show that I have recognised not only the clichés in their ethnically diverse and very sympathetic world rich in natural beauties, but the man in his world or the man himself. I tried to do this in the simpliest and clearest visual language and – avoiding the aesthetical trap of stunning pictures – I wanted to reveal the naked reality.

Vineyard valley between Flaming Mountains and underground wells (Putaogou, Turpan, Xinjiang, China)

The red sandstone mountainside north of the Turpan Basin looks _aming in the sunshine, that is the origin of its name. In nice weather it absorbs the scorching heat of the summer sun and can get hot up to 80 °C. After sunset then it emits the absorbed heat. In the western side of the Flaming Mountains erosion scooped a half kilometer wide and 8 kilometers long valley which is a real oasis for the people of Turpan during the summer heat. Among the numerous varieties of grape cultivated on the 220 hectare vineyard the seedless white and rose are the most popular.The special, full of _avour grapes which have very high concentrations of sugar are traditionally processed by drying into delicious  raisins. Since the vineyards are in oases surrounded by desert, no need for using chemicals and spraying, so they can produce organic fruits which are much in demand on the world market. The Karez, an irrigation system of underground wells built in Xinjiang region two thousand years ago, is considered as one of the three great architectural wonder of China along with the Great Wall and the Great Canal. The water comes from the annual melting of the snowcaps of Tienshan Mountain.The Karez System consists of wells, underground

channels, ground canals, and small reservoirs, which use the natural slope of the terrain to sustain the water _ow and guide the water right to the plants.

The average length of the catchwater drains is 3 meters, however the longest ones can be up to 30 meters. The number of Karez systems in the area is about 1,000 and the total length of the canals is about 3,000 km in length and supplies more than 600 million cubic meters water a year. These underground irrigation systems water more than 80 percent of the _elds of the Turpan oasis.

(to be continued)

Text and photo: János Eifert

Népek-kultúrák-városok

Kína, Selyemút. Nagy utazás az ujgurok földjén

 Joggal gondolhatják, hogy a természetfotós, amikor utazása élményeit feldolgozza, az ember és természet viszonyát kutató, faggató „fotográfus tudósként” rendezi, válogatja képeit és mutatja be azokat. Most tekintsenek el ettől, hiszen a közölt képek nem tárgyszerű leírások, hanem egy nagy szerelem képei, melynek középpontjában ugyan a hegyek, a folyók, a sivatagok, a falvak és városok, az itt élő emberek arcai állnak, de mind-mind egy csodálatosan szép ujgur lány arcát idézik (aki persze meg sem jelenik a képeken) akinek vonzása, szerelme, szenvedélye fejeződik ki a táj- és zsánerképekben. Hogyan kezdődött ez a szenvedély, ami újból és újból visszavonz, visszahív, találkozásra késztet Kínával?

 2006. júliusában mobiltelefonon kerestek a Chinese Photographers Associationtól, hogy augusztusban mennék-e fényképezni Xinjiangba. 2002-ben, Henan tartományban már részt vettem egy hasonlón a szervezésükben, így rögtön igent mondtam. 2006. szeptemberében-októberében nagy kedvvel mentem, egy nemzetközi csapat résztvevőjeként – amelybe a világ legjobb fotográfusait igyekeztek összeválogatni, természetesen a kínaiakat is – Marco Polo nyomdokain haladva, Xinjiang tartományban az északi és déli Selyem utat jártuk végig. Mintegy 10 ezer kilométert gépkocsin, 12 ezret repülőn, s gyalogosan számolatlan utat megtéve egy csodálatos utazás részese lehettem.

A Selyemút, mint ismert, az ősrégi kínai civilizáció Nyugat felé terjesztésének fontos csatornája volt, híd szerepet játszott a kínai-nyugati gazdasági és kulturális cserekapcsolatokban. Selyemút néven leggyakrabban azt az utat emlegetjük, amelyet a Nyugati Han-dinasztia által kiküldött Zhang Qian császári megbízott az akkori fővárostól, Changantól nyugatra haladva megtett, és amely Rómáig terjedo szárazföldi út volt, két, északi és déli ággal. A déli út Dunhuangtól indult, a Yangguan bástyán, a Kunlun hegylánc

mellett a Congling hegygerincen keresztül nyugatra a Dayuezhi-ig (a mai Afganisztán északkeleti részéig), Anxi-ig (a mai Iránig) és Tiaozhi-ig (a mai Arab-félszigetig) terjedt.

Az északi út pedig egykor Dunhuangtól indulva a Yumen bástyán, a Tienshan hegylánc mellett a Congling hegygerincen, a Dawan-on, a Kangju-on (ma mindkét helység közép-ázsiai országban található) keresztül délnyugat felé haladt egészen addig, amíg találkozott a déli úttal. Mind a két szomszédos utat „Szárazföldi Selyemút”- nak hívják. Az én utam – ahogy már korábban jeleztem – Kína legnagyobb tartományában, Xinjiangban vezetett, ahol Marco Polo nyomdokain haladva fényképeztem a Tienshan hegység, Taklamakan sivatag és a Tarim-medence által határolt területet. Az ujgúr főváros, Ürümqi volt a kiindulási pont, ahonnan – nem haladási sorrendben – Kasgár (Kashi, Kashgar, Qäshqär), Atush, Tumshuk, Xianglonghu, Kucsa (Ku Che, Kuqa), Baluntai, Bayanbulak füves puszta, Korla (Kuerle), Gongnaisi, Turpan, Changji , Miquan, Sanshiutan, Heizvilig érintésével. Ujgur, tadzsik, mongol, azerbajzsán, han kínai népekkel találkozva egy teljesen más Kína-kép kerekedett ki előttem.

Leginkább az ejtett ámulatba, hogy az itt élő népek – földrajzi és éghajlati szempontból – nehéz viszonyok között virágzó városokat, gazdag mezőgazdasági kultúrát teremtettek. A földalatti csatornarendszer, amelynek segítségével a Tienshan olvadó hósipkáiból vízzel látják el a hatalmas területeket, az egyedülálló a világon. No meg a zene és a tánc! Én magam kicsit megtanultam az ujgur, mongol táncokat. Csodálatos tartomány, érdekes és rokonszenves emberekkel. Nem túlzás, ha azt állítom, a világ történelmét idézi a jelen.

Képeimből kitűnik talán, hogy nemcsak a közhelyeket vettem észre a természeti szépségekben gazdag, etnikailag sokszínű és különlegesen rokonszenves világukból: az embert környezetében, a maga valóságában. Mindezt a legegyszerűbb, letisztultabb képi megfogalmazásban: elkerülve a szépséges szép képek esztétikai csapdáját, a nyers valóság felmutatása volt a célom.

Szőlő-völgy a Lángoló hegyek között, és a földalatti kutak (Putaogou, Turpan, Xinjiang, Kína)

A Turfáni-mélyedéstől északra emelkedő, vörös homokkő alkotta hegyoldalak a napsütésben szinte lángolni látszanak, innen a nevük. Tiszta időben 100 kilométer hosszan, 500 méter magasan szívják magukba a perzselő nyári nap hevét, amitől 80 °C-ra is felmelegszenek. Napnyugta idején azután visszasugározzák az elnyelt meleget.

A Lángoló hegyek nyugati oldalában a vörös homokkőbe az erózió fél kilométer széles, 8 kilométer hosszú észak-déli lefutású völgyet vájt, amely öntözőcsatornái és dús vegetációi révén a nyári hőségben igazi oázist jelent Turpan lakóinak.

A 220 hektárnyi szőlőültetvényen termesztett számos fajta közül a mag nélküli fehér szőlő és a rozé a legkedveltebb. A magas cukortartalmú, zamatos, különleges ízu szolobol kituno mazsolát készítenek.

Miután a szőlőültetvények a sivatag által körülvett oázisokban teremnek, nincs szükség a vegyszerezésre, permetezésre, ezért kitűnő biotermékek, melyek nagy keresletnek örvendenek a világpiacon.

A Xinjiang területén kétezer évvel ezelőtt létrehozott karezt, azaz földalatti kutak rendszerét a Nagy Fal és a Nagy Csatorna után Kína harmadik építészeti csodájaként emlegetik. Xinjiang 1600 árok, gát és földalatti csatorna alkotta kútjából kb. ezer Turpanban és környékén található. Ezek a földalatti kutak a Tienshan hegység olvadó hósapkáiból származó talajvizet gyűjtik össze. A vízgyűjtőárkok átlagos mérete 3 méter, de a leghosszabbak elérik a 30 méteres hosszúságot is. A belőlük kiinduló csatornák a völgyek veteményeseit és szántóföldjeit öntözik. A csatornák összesített hossza meghaladja a 3 ezer kilométert, amelyek évente több mint 600 millió köbméter vizet szállítanak. Ezek a földalatti öntözőcsatorna rendszerek öntözik a Turpan-oázis termőföldjeinek több mint 80 százalékát.

Kép és szöveg: Eifert János

Szentiváni János: MEGÁLLÓ – Skardelli György épületei – Kerengő Galéria (1014. Budapest, Szinház utca 1-3.),

A kiállítást megnyitja Tajti Eszter festőművész, 2010. szeptember 10-én, 17:30 órakor

„…eleinte  jó képek halmaza az Arénáról, csak később Pannonhalma és a megállók.
MEGÁLLÓ, mert fél év alatt a szakma történései rárakódtak a képhalmazra.
Megállok, mert úgy érzem beszélgetni, kell a most végbemenő változásokról…”  (Szentiváni János)

“… A művész belső víziói és igaz hitvallása sugárzik a képekből. Megvárja azt a pillanatot, észreveszi azt a napszakot, a fények játékát amikor a látvány számára a legbeszédesebb. Katartikus élményt élhetünk át, ha fotóit kellő lelki nyitottsággal tekintjük meg. Az alkotó, teremtő hisz abban, hogy a világban vannak állandó és változó értékek.  A bölcsesség az egyik szakrális út, amelyen nekünk embereknek haladnunk kellene. Szentiváni János fotóin tapintható az az üzenet, hogy a számunkra tiszta célok felé érdemes haladni. Létünk egyik legfontosabb feladata megkeresni helyünket a világban. Ennek a folyamatnak kitüntetett állapotai közé tartozik, hogy közben megálljunk és megértjük benső történéseinket, múltunk, jelenünk és jövőnk kapcsolatát. Mert a lelki, szellemi értékek felé való megnyílás életünk része. Szentiváni János fegyelmezett, tudatos, szerény ember, aki a saját útján halad benső békéjének birtokában…” (Tajti Eszter)

A képeken: Szentiváni János kiállító fotográfus, Tajti Eszter festőművész, Kotsis Ágota művészeti referens, Czizy László építész, Barát Dániel egyetemista, Huszár Andrea képzőművész, Bágya Ferenc, Banai Katalin, Végh Csaba informatikus, Móger Ildikó, Zsitva Tibor építész-fotográfus és mások (Eifert János felvételei)

     Szentiváni János 1952-ben született, Budapesten.
1976 óta fényképez – eleinte riportszerű képeket készít
1978-tól a HUNGAROTON megbízásából rock-zenekarokat, párhuzamosan színházi és táncelőadásokat fényképez: Huszonötödik Színház, Jobba Gabi, Győri Balett. A Népművelés című folyóiratnak kulturális, művészeti témájú riportokat készít.
1986-1990 között a Magyar Építőművészetnek dolgozik.
1990-től szabadfoglalkozású, a MÚOSZ tagja.
1998-ban az Octogon építészeti folyóirat egyik alapítója. Megismeri az európai és az angolszász építészetet, fényképezi a Velencei Biennálékat, Berlin városközpontját Helmut Jahn, Frank O. Gehry épületegyütteseivel, Jean Nouvel épületét Prágában, amelyeket aztán a World Architecture publikál.
1992-1995 között természetfilmeket készít a Magyar Televízió számára.
2003 óta Finnországban kortárs építészeti alkotásokat, Pekka Helin, Tuomo Siitonen, Pentti Kareoja munkáit fényképezi.
2004-ben Lélekvándorlás c. kiállítását mutatja be a Marcello Design Galériában.

(Eifert János)

Mozdulnak a képek

http://kultura.hu/main.php?folderID=948&articleID=305621&ctag=articlelist&iid=1

2010. szeptember 9.

A magyar táncművészet jelenének és múltjának nagyjai jelennek meg neves fotóművészek képein a ma nyíló Tánc a fotóművészetben című, a szófiai Nemzeti Művészeti Galériában látható tárlaton.

Mint minden gyűjteménynek, úgy a Magyar Fotóművészek Szövetsége gyűjteményének is előélete van: 1966-ban a Madách Színház első emeleti előcsarnokában, a Pécsi Balett vendégjátéka idején volt látható a Balett a fotóművészetben című kiállítás. 1968-ban a Magyar Nemzeti Galériában mutatták be Tánc a fotóművészetben című tárlatot, amelyet a Magyar Táncművészek Szövetsége és a Magyar Fotóművészek Szövetség közösen rendezett. Ennek fantasztikus sikere volt, a kiállítást számos másodbemutató követte.

 A művészeti és történeti szempontból is érdekes, értékes anyagot jórészt a kortárs fotóművészek táncképeiből, valamint a Magyar Fotográfiai Múzeum, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, a Jelenkori Fotóművészeti Gyűjtemény és különböző magángyűjtemények anyagából válogatta Eifert János. A képek nem reprodukciók, hanem a művészek által készített eredeti kópiák, illetve az elhunytak esetében hiteles múzeumi másolatok. Angelo, André Kertész, Balogh Rudolf, Escher Károly, Vadas Ernő, Áfrány Gábor, Féner Tamás, Gink Károly, Hemző Károly, Hapák Péter, Kanyó Béla, Szalay Zoltán, Révész Róbert, Eifert János és mások képei is megtalálhatók.

A táncművészet jelenének és múltjának nagyjai, köztük Novák Ferenc, Foltin Jolán, Lakatos Gabriella, Nurejev, Olga Lepesinszkaja, Marcel Marceau, Bozsik Yvette, Judith Jamison, Markó Iván, Ladányi Andrea, Frenák Pál élményszerűen „mozdulnak” a képeken.

Megelevenednek az Operaház, Győri Balett, Pécsi Balett, Szegedi Kortárs Balett, a Honvéd Együttes, a Sámánszínház, Közép-Európa Táncszínház, az Andaxinház, az Artus, az Állami Népi Együttes, Honvéd Együttes, Sámán Színház, Andaxinház, Artus, Off Társulat, Még 1 Mozdulatszínház, TranzDanz, KOMPmÁNIA, L.A. Dance Company, az Alvin Ailey Dance Thetatre, Béjart Balett és más nagyszerű hazai és nemzetközi társulatok koreográfiái.

Képek: Benkő Imre: Balettnövendékek, Eifert János: Kati&Kata, Korniss Péter: Tánc

(Kultúra.hu, 2010.09.09.)

„Танцът във фотографията”

„Танцът във фотографията” е изложба на Унгарския съюз на фотографите, която ще престави творби на Андре Кертес, Янош Ейферт, Ева Келети и много други и заснетият от тях израз на танца.

Изложбата ще бъде открита на 9 септември 2010 (четвъртък) в 18 часа в Националната художествена галерия (пл. Батенберг 1) от и.д.директора на Унгарския културен институт г-жа Дьорди Димитров и от и.д.директора на НХГ г-жа Слава Иванова.

Фотографиите могат да бъдат видяни в София до края на месеца, след което заминава за Скопие и Прищина.

Presse:

http://oikumen.blogspot.com/2010/09/blog-post_08.html
 
http://www.zadbara.com/%D0%BD%D0%BE%D0%B2%D0%B8%D0%BD%D0%B8/%D1%82%D0%B0%D0%BD%D1%86%D1%8A%D1%82-%D0%B2%D1%8A%D0%B2-%D1%84%D0%BE%D1%82%D0%BE%D0%B3%D1%80%D0%B0%D1%84%D0%B8%D1%8F%D1%82%D0%B0
 
http://www.novinar.net/news/tantcat-vav-fotografiiata-kani-v-nhg_MzM2OTs0MA==.html
 
http://oktopod.bg/index.php/kultura/2010-06-11-23-28-48/item/1229-националната-художествена-галерия-остава-в-плен-на-танца
 
http://www.ric-bg.info/bg/news.php?readmore=2466
 
http://calendar.dir.bg/inner.php?d=9&month=9&year=2010&cid=0&eid=2488
 
http://www.programata.bg/?p=62&l=1&c=1&id=61199
 
http://kultura.hu/main.php?folderID=948&articleID=305621&ctag=articlelist&iid=1

Първа страница   8 септември, 2010

Танцът във фотографията

От 9 до 30 септември 2010 г. в Националната Художествена Галерия ще имате възможността да видите изложба на Унгарския съюз на фотографите

„Всичко започва през 1966 г., когато в Театър Мадач, по време на представление на Балета на град Печ е показана изложбата „Балетът и фотографията”. През 1968 г. в Унгарската национална галерия е показана съвместната изложба на Съюза на унгарските танцьори и Съюза на унгарските фотографи „Танцът и фотографията”. Изложбата има невероятен успех и е показана на много места.

На 8 май 1998 г. на Първата национална среща на танцьорите в град Веспрем е открита съвместната изложба на Театър Петьофи и Съюза на унгарските танцьори. След това тя гостува в Дьор, Будапеща, Претория (ЮАР), а последно е представена на 29 април 2009 г. в Двореца на изкуствата в Будапеща.

Използвани са фотографии от Унгарския музей на фотографията, Националния музей и институт по история на театъра, Съвременна фотографска сбирка и различни частни колекции. Снимките не са репродукции, а оригинални копия, направени от авторите, а в случаите, когато авторите не са живи, са използвани автентични музейни копия.

Ето част от имената на фотографите: Ангело, Андре Кертес, Рудолф Балог, Карой Ешер, Йожеф печи, Калман Сьольоши, Тибор Инкеи, Олга Мате, Йожеф Немет, Ищван Тот, Ерньо Вадаш, Габор Афран, Нора Беге, Андраш Банкути, Имре Бенкьо, Габор Душа, Тамаш Фенер, Ивет Франк, Карой Гинк, Карой Хемзьо, Петер Хапак, Бела Каньо, Тамаш Катко, Ева Келети, Жужа Конц, Петер Корниш, Ференц Маркович, Бела Мезеи, Ката Молнар, Йожеф Немет, Золтан Салаи, Роберт Ревес, Ласло Шуйок, Габор Дьорд Варга, Янош Ейферт и други.

На фотографиите оживяват образите на изтъкнати балетисти и танцьори от миналото и настоящето: Нуреев, Олга Лепешинская, Марсел Марсо, Джудит Джеймисън, Пал Френак, Белла Борди, Дюла Харангозо, Дьорд Льоринц, Миклош Рабаи, Ференц Новак, Йолан Фолтин, Габриела Лакатош, Виктор Рона, Виктор Фюльоп, Жужа Кун, Мария Бретус, Ивет Божик, Иван Марко, Андреа Ладани, Кристиан Гердье, Чаба Хорват, Тамаш Юронич, Петер Ковач Гержон.

Пред нас оживяват хореографиите на Националната държавна опера, Балета в Дьор, Балета в Печ, Модерния балет в Сегед, Ансамбъл Хонвед, Театър „Шаман”, Централно-европейска танцова трупа, Формация Андаксин, Артус, Танцова трупа Алвин Айли, Държавния фолклорен ансамбъл, Трупа Off, TranzDanz, KOMPmÁNIA, L.A. Dance Company.”

След София изложбата ще бъде показана в Скопие и Прищина.

Изложбата гостува в София с помощта на Унгарския културен институт

Presse:

http://www.dnes.bg/izlojbi/2010/09/08/tancyt-vyv-fotografiiata.98256
 
http://www.stranabg.com/tantst-vv-fotografiyata.html
 
http://lifestyle.ibox.bg/news/id_1522121019
 
http://www.segabg.com/online/new/articlenew.asp?issueid=6943&sectionid=7&id=0001602
 
http://kulturni-novini.info/news.php?page=news_show&nid=10640&sid=2
 
http://www.nationalartgallerybg.org/index.php?l=30&id=25

kulturni-novini.info/news, 2010. szeptember 8.

Танцът във фотографията

Съюзът на унгарските фотографи с изложба в София

◊ СЪБИТИЕТО

Изложба “Танцът във фотографията”

Официално откриване на 9 септември 2010, четвъртък, от 18 часа
в Националната художествена галерия (пл. “Батенберг” 1).

Изложбата ще бъде показана само в София (до 30 септември), след което заминава за Македония.
 

◊ ИЗЛОЖБАТА

Изложбата представя творби на Андре Кертес, Карой Ешер, Андраш Банкути, Имре Бенкьо, Тамаш Фенер, Янош Ейферт и много други, а сред заснетите са: Марсел Марсо, Джудит Джеймисън, Дьорд Льоринц, Ивет Божик, Дмитрий Симкин.

Пред зрителя оживяват хореографиите на унгарската Национална държавна опера, Балетът на град Дьор, унгарският Държавен фолклорен ансамбъл, Холандският танцов театър и други.

Изложбата гостува в София с помощта на Унгарския културен институт. Неин куратор е фотографът Янош Ейферт.
◊ МАЛКО ИСТОРИЯ

„Всичко започва през 1966 г., когато в Театър Мадач, по време на представление на Балета на град Печ е показана изложбата „Балетът и фотографията”. През 1968 г. в Унгарската национална галерия е показана съвместната изложба на Съюза на унгарските танцьори и Съюза на унгарските фотографи „Танцът и фотографията”. Изложбата има невероятен успех и е показана на много места.

На 8 май 1998 г. на Първата национална среща на танцьорите в град Веспрем е открита съвместната изложба на Театър Петьофи и Съюза на унгарските танцьори. След това тя гостува в Дьор, Будапеща, Претория (ЮАР), а последно е представена на 29 април 2009 г. в Двореца на изкуствата в Будапеща.

Използвани са фотографии от Унгарския музей на фотографията, Националния музей и институт по история на театъра, Съвременна фотографска сбирка и различни частни колекции. Снимките не са репродукции, а оригинални копия, направени от авторите, а в случаите, когато авторите не са живи, са използвани автентични музейни копия.” 
Янош Ейферт

Автор: Нели Димова
Източник: Унгарски културен институт
08.09.2010 – 10:06

A XXI. Század Társaság összejövetele a Pallas Páholyban, Budapest, 2010. szeptember 8. Téma: Választások után, választások előtt. Helyzetkép. Előadók:  Vértes András, Fleck Zoltán, Vértes András

 Eifert János felvételei

Nagy várakozással indulunk a feladatnak, egyeztetjük a válogatás menetét, a szavazás, döntés technikáját. Egy korszerű, a mai tendenciáknak helyet adó, magas színvonalú kiállítást szeretnénk, példaadó díjazottakkal, akik felvonultatják azokat az értékeket, amelyeket az érző, gondolkodó fotográfusok új szemléletű műveikben megfogalmazni képesek.  A 33. Zagreb Salon zsűrijének tagjai, balról jobbra: professzor Zdenko Kuzmić művészettörténész, Fulvio Merlak, BFI, AFIAP fotóművész, az olasz fotóművészek szövetségének elnöke, Eifert János, AFIAP, EsFIAP fotóművész (a zsűri elnöke), Danijela Lušin, a fotográfia professzora és Vasja Doberlet, a “Janez Puhar” fotográfiai társaság elnöke.

The Jury members of the 33^rd Zagreb Salon are János Eifert, AFIAP, EsFIAP, Ex-President of the Association of Hungarian Photographers, Budapest, Hungary, chairman of the Jury; Fulvio Merlak, BFI, AFIAP, President of the Italian Federation of Art Photography – FIAF  from Trst, Italy; Vasja Doberlet, MF FZS, EFIAP/s, President of the Photo society „Janez Puhar“ from Kranj, Slovenia; Danijela Lušin, professor of  photography and  Zdenko Kuzmić, professor of the  historyof art, from Zagreb, Croatia.

Reggel kilenckor, a Zagreb Fotoklub helységeiben kezdjük a 33. Zagreb Salon-ra érkezett képek értékelését.  50 országból mintegy 2000 kép kerül elbírálásra. A zsűri elnökeként tevékenykedem, zsűritársaim az  olasz Fulvio Merlak, a szlovén Vasja Doberlet, horváth Danijela Lušin és Zdenko Kuzmić.  A szervezők jól előkészítették az anyagot, a szerzőnként beküldött négyképes kollekciót egy fehér táblára rakva, jól át tudjuk tekinteni. Az igen szavazatok alapján (max. 5) külön kupacokba gyűjtik a továbbjutottakat. Másnap választjuk ki a díjazottakat, a legtöbb szavazatot kapott képek értékelésével. A padlóra fektetett képek  jól áttekinthetők, összehasonlíthatók, kézbe vehetők. Különböző színű és felratú  cédulákat helyezünk a javasolt képek mellé, amit a szervezők összeszámolnak, és jegyzőkönyveznek. Vitára, egymás győzködésére nem kerül sor, hiszen nagyon egy húron pendülünk. Délre aztán megszületik a végeredmény, nemcsak a kiállításra kerülő képek, hanem a díjazásra javasoltak is kiválasztásra kerülnek. Elkészül a jegyzőkönyv, amelyet mindnyájan aláírunk.

A díjazottak listája: City of Zagreb Trophy: Luis Alberto Franke (Argentina), Grand Prix of Fotoklub Zagreb: Lena Kaellberg (Sweden), The Zagreb Salon Centenary Award for an individual black/white photograph: Raul Villalba (Argentina), FIAP Gold Medal: Valentina Bunić (Croatia), Petr Vyda (Czech), FIAP Bronze Medal: Van Den Houte Jozef (Belgium), Honorable Mentions FIAP: Ana Mrazek (Croatia), Don Barker (Great Britain), Sue Hill (Scotland), Prizes for the Collection, Gold Medal: Miljenko Marotti (Croatia), Silver Medal: David Hall (Great Britain), Bronze Medal: Hazel Marp (Scotland), Photo Club Zagreb Prizes, Gold Medal: Daniel Lovrić (Croatia), Silver Medal: Alexander Kupchynsky (Ukraina), Hugo Alfredo Morbelli (Argentina), Bronze Medal: Lea Bogović (Croatia), Željo Šoletić (Croatia), Tomislav Dolovćak (Croatia), Diplomas: Vladimir Šimunić (Croatia), Andreja Ravnak (Slovenia), Vadim Ziuzin (Ukraina), Majcher Jarek (Poland), Prizes for the Collection, Gold Medal: Helmut Schwarz (Austria), Silve Medal: Primoz Hieng (Slovenia), Bronze Medal: Branko Pejaković Peyo (Bosnia).

A zsűri és a szervezők, a második nap végén, a jól végzett munka örömével: Vinko Šebrek, Vasja Doberlet, Danijela Lušin, Fulvio Merlak, Vladko Lozić, Zdenko Kuzmić, Damir Tiljak, Eifert János.

 Eifert János felvételei

A Hotel Ilicában szálltam meg, a vendégváróban különböző prospektusok, városismertetők találhatók. Működik az Intenet is. Beírom a Google keresőjébe a város nevét, egy klikk és nagyjából 114 000 találat 0,19 másodperc alatt: Zágráb (horvátul Zagreb, németül Agram, latinul Zagrabia, olaszul Zagabria) Horvátország fővárosa az ország északnyugati részén, a Száva partján.

Zágrábnak kb. 800 ezer lakosa van. Alapítása egy magyar király, Szent László nevéhez kötődik, aki 1093-ban alapította meg a zágrábi püspökséget. A számos magyar vonatkozás közül még egy: 1300-ban itt koronázták meg Károly Róbertet. Zágráb 1918-ban lett a Szerb-Horvát-Szlovén királyság része, majd Horvátország 1991-es megalakulása óta az ország fővárosa. Annak ellenére, ha a magyar nyaralók, ha Horvátországba mennek, általában a tengerpartot választják, a kedves, mediterrán főváros, Zágráb is számos nevezetességet kínál. A horvát főváros gyakorlatilag két város egyben: az alsóvárosban széles sugárutakat, hatalmas tereket, és szecessziós épületeket találunk. A felsővárosnak pedig meghitt, középkori hangulata van. Zágráb, kedvező fekvésének köszönhetően (Közép-Európát az Adriával összekötő útvonalak csomópontjában található) kereskedelmi, és ipari központnak számít. Kevés főváros van a világon, amely ilyen barátságosnak, lakhatónak, és emberi léptékűnek számít. Skenderovic Marin, a Horvát Idegenforgalmi Közösség magyarországi képviseletének vezetője szerint Zágráb különböző részei Budára, Szegedre, és Prágára emlékeztetnek, így a magyar turisták számára is igen ismerős, és szerethető város, mediterrán hatással fűszerezve. A magyar történelem számos emléke is felfedezhető itt, ez pedig még ismertebbé, otthonosabbá teszi a magyarok számára. Zágrábtól mindössze fél órás úttal síparadicsomot (Mount Sljeme) lehet találni, ez pedig kevés európai fővárosról mondható el. (http://utazas-nyaralas.info/horvatorszag/zagrab.html)

A zsűrizés befejeztével van időm hosszabb sétára. Most végigsétálok az Ilicán, egészen a Jelasics-térig, majd átvágok észak felé, a Székesegyház irányába. A Tkalciceva utcán haladok tovább, majd egy kis utcán visszakanyarodok az Ilicára. Embereket, épületeket, kirakatokat fényképezek és élvezem a város lüktetését, a szép napsütést…