XVII. Ars Sacra Fesztivál
Kiállításmegnyitó – „Keresd a békét!” (Zsolt 34,15)

A Pestszentimrei Közösségi Ház évek óta rendszeresen szerepel a Fesztivál programkínálatában, kiállítások és fényfesztiválok rendezésével. Hagyományainkból következően ez évben is felkéréssel rendezzük tárlatunkat, melyet közelmúltban elhunyt fotóművész, Chochol Károly emlékének szentelünk. Felkért művészek:

Chochol Károly fotóművész
Eifert János fotóművész
Getto Márton fotóművész
Ilku János fotóművész
Lenkes Ildikó festőművész
Ravasz Balázs fotóművész
Ruzsa István fotóművész
Siklós Péter fotóművész
Váradi Levente fotóművész

A tárlat kurátora Garamvölgyi Béla festőművész.
A kiállítást egy megnyitóval egybekötött zenei-előadás kísér majd. Közreműködik id. Lakatos Vilmos és zenekara

Ízelítő a darabokból:

· Brahms V. magyar tánc

· J.S. Bach, Gounod: Ave Maria

· Johann Strauss: Pizzicato Polka

· Ifj. Johann Strauss: Tere-fere polka

Illetve a XVIII. kerületi Sonore Vegyeskar.
Karvezető: Mohai Tibor.

A belépés ingyenes!

A projekt a Kultúrházak Éjjel-Nappal és Ars Sacra országos rendezvénysorozathoz kapcsolódik.

Beszélgetés Eifert Jánossal – Fedél Nélkül, 2023. szeptember 07.

Fedél Nélkül, 2023. szeptember 07.

XXXI. évf.  75. szám

„A szemünkkel nézünk, az agyunkkal látunk”

Beszélgetés Eifert Jánossal

Eifert János fotóművész idén ünnepelte 80. születésnapját, de

folyamatosan alkot, kísérletezik, pályázatokra küldi képeit,

tanítványokat oktat. Az életmű rendkívül gazdag: 257 egyéni

kiállítása volt, csoportos kiállításon pedig több mint 2000

esetben vett részt képeivel. „Kép” kategóriában a zsűri tagjaként

immár tíz éve segít eldönteni, utcalapunk fedél nélküli

alkotói közül kiknek a művei érdemesek díjazásra. Az alábbi

részleteket egy hosszabb beszélgetésből ragadtuk ki, hiszen

egy fárasztó nap után is szívesen mesélt hivatásáról.

„Nem győzök csodálkozni, hogyan változik a világ. A minap

megkérdeztem a mesterséges intelligenciát, hogy Eifert

János Tűztánc című alkotása mikor készült és milyen

díjakat kapott. Gondolkodott néhány percet és jött a válasz.

Valószínűleg megkereste az interneten.

Fotóművészként nagyon fontos publikációs, megmérettetési

lehetőség a hazai és nemzetközi pályázatokon való

részvétel. Korábban postáztuk a papírképeinket, az utóbbi

évtizedekben már digitális fájlokkal nevezünk a jelentős

pályázatokra. Ez világszerte megkönnyíti a részvételi lehetőséget

mindenki számára, ezáltal nagyobb a verseny, és a

díjak értéke is felszorzódik. A „7th China International Digital

Photography Art Exhibition” pályázatán nekem „csak”

egy FIAP Bronz medal jutott, de ha azt nézem, hogy erre a

pályázatra 95 országból több mint 5000 fotográfus küldött

képeket a különböző kategóriákban, azt kell mondanom,

hogy ez a „csak” is nagyon-nagyon boldoggá tett. Egyébként

egész jó a statisztikám, hiszen 257 önálló kiállításomat

mutatták be mintegy negyven országban, több mint kétezer

csoportos kiállításon szerepeltek képeim világszerte, és

számtalan díjat, nagydíjat, közönségdíjat, oklevelet kaptak.

A sikeres részvételt a zsűribe való meghívás követte, így

számtalan hazai és nemzetközi pályázaton zsűri elnökként,

vagy a zsűri tagjaként láthatom, hogy milyen fantasztikus

tehetségek vesznek részt ezeken a pályázatokon, és micsoda

jó képekkel! Természetesen gyengébb képekkel is találkozik

a zsűri, de hát az a dolgunk, hogy a beérkező képeket

formai, tartalmi, esztétikai szempontok alapján, gondolati

mondanivalóját is vizsgálva értékeljük. Sok fotó a klasszikus

fotográfia szabályaira épít, de egy kép mondanivalója,

szépsége akkor is lenyűgözheti szemlélőjét, ha a kép életlen

ugyan, de éppen ezzel ér el az alkotó különleges hatást. A

technikailag tökéletes kép is lehet érdektelen, ha nem vált

ki belőlem érzelmeket, gondolatokat.

Ha zsűrizek, azokat a képeket keresem, amelyekből szinte

sugárzik, hogy arra oda kell figyelni. Nézze meg, hogyan

viselkednek a látogatók egy kiállításon. Hiába vannak a

művek egy átgondolt dramaturgiai elképzelés alapján elrendezve,

a néző bemegy, körbenéz, és elindul annak a képnek

az irányába, amelyik megfogta, amelyik azt üzeni, oda

kel menni. Az a tapasztalatunk, hogy ha valaki egy képpel

legalább négy másodpercig kapcsolatban tud maradni, akkor

azt már komoly elismerésként kell értékelni. Egy kép

mögött, ha sikeresen szólított meg, képzeletben akár egy

második vagy harmadik kép is megjelenhet előttünk.

A szemünkkel nézünk, az agyunkkal látunk. Világhírű film

Kuroszava remekműve, A vihar kapujában. Egy bűnesetet

minden tanú másképpen látott a saját szemszögéből, pedig

nyilván ugyanazt látták. Szokták mondani, hogy a fotóművészet

a pillanat művészete. Ez szellemes meghatározás, hiszen

a kép valóban a másodperc töredéke alatt is rögzülhet.

Igen ám, de hogy melyik pillanatban exponálok, abban az

egész életem tapasztalata benne van, a gyerekkortól a felnőtt

barátságokig sok-sok minden meghatározó lehet. A

szemünk csapocskáin át elindul egy kép az idegpályákon át

az agyig, az agy pedig hozzáadhat dolgokat.

Az én tanárkodásomnak többféle célja is lehet. Ha egy iskolában

kell tanítanom, akkor beosztom, mint egy órarendet,

mikor tanítok technikát, fotótörténetet, esztétikát… Aki

minden technikai tudást elsajátított, lelkesedésében ezen

felül drága gépet, felszerelést is vásárolt, még nem lett művész.

A tapasztalat mondatja velem: a mesterség-művészet

eszközeinek birtoklása mellett – hogy minőséget hozzunk

létre – még az isteni szikra is szükséges.

Gyakran fényképeztem koncerteken, balettelőadásokon.

Nagyon kellett vigyáznom, hogy sem az előadókat, sem a

nézőket ne zavarjam, de a kép mégis olyan legyen, hogy a

nézője semmit ne érezzen abból, milyen nehéz körülmények

között született a kép. Akkoriban volt egy elég hangos

gépem, és emlékszem, meg kellett várnom, hogy összeüssék

a cintányért, hogy ne hallják a masinám csattanását.

Persze, a mai gépek már hangtalanul is tudnak működni.

Amúgy egy fotóriporternek is tudnia kell, hogy a témához

illően megfelelő objektívet kell választania, megfelelő

nézőpontot kell választania, és ezekről villámgyorsan kell

dönteni. És a fényképezéshez bátorság is kell. Sokan félnek

eltérni a megtanult szabályoktól. Én egy tanítványnak abban

tudok igazán segíteni, hogy kibontom az egyéniségét,

bátorságát. Ha kell, felejtsük el a szabályokat. Amit látsz,

aszerint fényképezz, és legyen bátorságod eltérni a sablonoktól,

a tankönyvi tananyagtól. Nemesebb cél az alkotókészség

kialakítása, segítése, támogatása, mint a szokások,

szabályok tisztelete.

A képet nem a fényképezőgép, hanem a mögötte álló ember

készíti. Ez azt is jelenti, hogy ne a gyártó reklámszövege

alapján válasszuk meg a gépet. A hárommilliós fényképezőgép

sem tud mindent, nincsen neki elképzelése, fantáziája,

egyéni látásmódja, hiába drága. A sok-sok technikai

lehetőség még nyomaszthatja is egy drága gép használóját,

mert amíg azon agyal, hirtelen milyen funkciókat kellene

használni, már el is szállt a téma, amit meg kellett volna

örökíteni. Csak egy kis érdekesség: gyakorlati órákon azt

is megtanítjuk, hiszen vizsgakérdés, hogy egy sötét mellékhelyiségben

milyen gyorsan tud a tanítvány objektívet

cserélni.

Az isteni szikra már nem tanítható, pedig gyakran van rá

szükség. Hiába fejlődtem, tanultam, hiába lettem egyre felkészültebb

az évtizedek alatt, a régi képimet nézegetve meg

kell állapítanom, hogy nem feltétlenül jobbak az újabb képeim,

inkább csak mások. Manapság is igyekszem bátran

kísérletezni, folyton szakítva a hagyományokkal, új utakat

keresve.

Hiába tanultuk, hogy egy megdőlő horizont hibának számít,

és hogyan tartsuk a fényképezőgépet. Jött Rodcsenko,

szakított a hagyományokkal, 45 fokos szögben tekerte meg

a kameráját, és remek képeket készített. De Féner Tamásnak

is volt ilyen korszaka. Sőt, egyszer olyan kiállítást állított

össze a Hortobágyról, ahol nem volt ember a képen,

mégis éreztük jelenlétét.

Az akt nem azt jelenti, hogy csinos lányokat fényképezünk

le ruha nélkül.A meztelenség és az akt (angolul: naked és a

nude) látszólag ugyanazt a látványt jelenti, mégis lényeges a

különbség. Meztelenül lenni azt jelenti, hogy meg vagyunk

fosztva ruházatunktól, és a szó valamelyest magába foglalja

azt a zavart, amelyet többnyire ilyenkor érezni szoktunk.

Az akt szónak ellenben a művelt nyelvhasználatban nincs

kényelmetlen mellékzöngéje. A meztelenség lereagálása

kor, felfogás, társadalmi szokások függvénye, az akt pedig

művészettörténeti kategória.

Kenneth Clark művészettörténész megfogalmazása szerint

„az akt nem témája, hanem formája a művészetnek”. Egy

jól sikerült aktképben felfedezhetünk szimbólumot, jelképet,

metaforát is. Jó, ha a fotós és a modell között kölcsönös

bizalom alakul ki, de erre nincs mindig mód és idő, viszont

empátia nélkül ne fényképezz! De ez minden emberábrázolásra,

a portréfotózásra is igaz. Jung Zsenivel 1984-től

együtt vezettük a Sebesvíz nemzetközi fotóművészeti alkotótábort.

Ott kezdtem el igazán aktfotózással foglalkozni.

Előtte inkább táncosokat fényképeztem, hiszen a Honvéd

Együttes néptáncosa voltam. A gesztusok jelrendszerére

már ott felfigyeltem, Indiában szinte szótára van a különböző

apró mozdulatoknak. Az aktnál is a test fejezi ki a

gondolatokat, jelképrendszert lehet így kiépíteni. A születéstől

a halálig bármi kifejezhető vele, a szerelem, a harc, a

barátság is akár.

Szerencsés adottságnak tartom, hogy ritkán vagyok elégedett.

Még a sikeres képeimmel sem, mert tudom, hol mit

lehetett volna javítani. Látom, hogy ha még egy pár centivel

jobbra mentem volna, jobban érvényesül a karakter.

De az is gyakori, hogy évtizedekkel ezelőtti képekben fedezek

fel olyan erőt, hogy pályázatra küldöm őket, és mindig

nagy öröm, ha díjat kapok valamelyikért, illetve ha nem

szakmabeli nézőknek is tetszik. Az olvasók is nézelődhetnek,

a www.eifert.hu oldalamon sok képet megtalálhat az

érdeklődő, a könyveim is elérhetőek könyvtárakban, antikváriumokban.

Mi legyen a zárszó? Fontosnak tartom, hogy a fotóművészet

nem csak a pillanat művészete, hanem a gondolkodás

művészete is. Az exponálás valóban egy pillanat, de abban

benne van az egyéniségünk, a gondolkodásunk, a filozófiánk,

a tapasztalatunk. Az is egy gondolkodási folyamat

eredménye, milyen nézőpontból és mikor fényképezünk,

milyen objektívet használunk, melyik napszak a legalkalmasabb.

Sőt még az is a gondolkodás eredménye, hogy

mikor nem fényképezünk. Egy fotóriporter nem teheti

meg, hogy az ellenszenves politikust vagy cégvezetőt nem

fényképezi le, ha azt várja tőle a lap. Független művészként

viszont már megtehetem, hogy nem fényképezem le azt,

aki erkölcsi vagy filozófiai szempontból nem érdemli meg,

hogy szobrot állítsunk neki. Élek is ezzel a lehetőséggel.”

Lejegyezte: (-odorik-)

Fotó: Csanádi Gábor

III. Fészek Alkotótábor a Dunakanyarban. Leányfalu, 2023. szeptember 1-2-3.
Seiner Krisztián szervezésében, Eifert János mentorálásában és az Efoto támogatásában került megrendezésre a workshop.

Szombati nap Programja
8 és 8.30 óra között Vendég fotósok érkezése
9:00-kor modellel fotózás
14:00-kor ebéd a szálláson.
15:00-töl a táboron belüli fotózás, csoportokra bontva 3 témában.
18:00-kor képértékelés és nyereményjáték.
19:00-kor Bucsú a szombati vendég fotósoktól. Aki a hétvégén velünk marad, azoknak fényjáték. Kreatív fényes fotózás kb 21-ig.

Szombati nap modelljei: Délelőtt Binaka és Bogi, Délután Tolnai Kleopátra
Luca Angyal, Kardos Kitti, Maliko Fiona, Mészáros László, Vizsivik Ékszerei