Archive for September, 2023
XVII. Ars Sacra Fesztivál – „Keresd a békét!” Kiállításmegnyitó a Pestszentimrei Közösségi Házban, 2023. szeptember 23. szombat 17 óra
XVII. Ars Sacra Fesztivál
Kiállításmegnyitó – „Keresd a békét!” (Zsolt 34,15)
A Pestszentimrei Közösségi Ház évek óta rendszeresen szerepel a Fesztivál programkínálatában, kiállítások és fényfesztiválok rendezésével. Hagyományainkból következően ez évben is felkéréssel rendezzük tárlatunkat, melyet közelmúltban elhunyt fotóművész, Chochol Károly emlékének szentelünk. Felkért művészek:
Chochol Károly fotóművész
Eifert János fotóművész
Getto Márton fotóművész
Ilku János fotóművész
Lenkes Ildikó festőművész
Ravasz Balázs fotóművész
Ruzsa István fotóművész
Siklós Péter fotóművész
Váradi Levente fotóművész
A tárlat kurátora Garamvölgyi Béla festőművész.
A kiállítást egy megnyitóval egybekötött zenei-előadás kísér majd. Közreműködik id. Lakatos Vilmos és zenekara
Ízelítő a darabokból:
· Brahms V. magyar tánc
· J.S. Bach, Gounod: Ave Maria
· Johann Strauss: Pizzicato Polka
· Ifj. Johann Strauss: Tere-fere polka
Illetve a XVIII. kerületi Sonore Vegyeskar.
Karvezető: Mohai Tibor.
A belépés ingyenes!
A projekt a Kultúrházak Éjjel-Nappal és Ars Sacra országos rendezvénysorozathoz kapcsolódik.
„A szemünkkel nézünk, az agyunkkal látunk”
Beszélgetés Eifert Jánossal – Fedél Nélkül, 2023. szeptember 07.
Fedél Nélkül, 2023. szeptember 07.
XXXI. évf. 75. szám
„A szemünkkel nézünk, az agyunkkal látunk”
Beszélgetés Eifert Jánossal
Eifert János fotóművész idén ünnepelte 80. születésnapját, de
folyamatosan alkot, kísérletezik, pályázatokra küldi képeit,
tanítványokat oktat. Az életmű rendkívül gazdag: 257 egyéni
kiállítása volt, csoportos kiállításon pedig több mint 2000
esetben vett részt képeivel. „Kép” kategóriában a zsűri tagjaként
immár tíz éve segít eldönteni, utcalapunk fedél nélküli
alkotói közül kiknek a művei érdemesek díjazásra. Az alábbi
részleteket egy hosszabb beszélgetésből ragadtuk ki, hiszen
egy fárasztó nap után is szívesen mesélt hivatásáról.
„Nem győzök csodálkozni, hogyan változik a világ. A minap
megkérdeztem a mesterséges intelligenciát, hogy Eifert
János Tűztánc című alkotása mikor készült és milyen
díjakat kapott. Gondolkodott néhány percet és jött a válasz.
Valószínűleg megkereste az interneten.
Fotóművészként nagyon fontos publikációs, megmérettetési
lehetőség a hazai és nemzetközi pályázatokon való
részvétel. Korábban postáztuk a papírképeinket, az utóbbi
évtizedekben már digitális fájlokkal nevezünk a jelentős
pályázatokra. Ez világszerte megkönnyíti a részvételi lehetőséget
mindenki számára, ezáltal nagyobb a verseny, és a
díjak értéke is felszorzódik. A „7th China International Digital
Photography Art Exhibition” pályázatán nekem „csak”
egy FIAP Bronz medal jutott, de ha azt nézem, hogy erre a
pályázatra 95 országból több mint 5000 fotográfus küldött
képeket a különböző kategóriákban, azt kell mondanom,
hogy ez a „csak” is nagyon-nagyon boldoggá tett. Egyébként
egész jó a statisztikám, hiszen 257 önálló kiállításomat
mutatták be mintegy negyven országban, több mint kétezer
csoportos kiállításon szerepeltek képeim világszerte, és
számtalan díjat, nagydíjat, közönségdíjat, oklevelet kaptak.
A sikeres részvételt a zsűribe való meghívás követte, így
számtalan hazai és nemzetközi pályázaton zsűri elnökként,
vagy a zsűri tagjaként láthatom, hogy milyen fantasztikus
tehetségek vesznek részt ezeken a pályázatokon, és micsoda
jó képekkel! Természetesen gyengébb képekkel is találkozik
a zsűri, de hát az a dolgunk, hogy a beérkező képeket
formai, tartalmi, esztétikai szempontok alapján, gondolati
mondanivalóját is vizsgálva értékeljük. Sok fotó a klasszikus
fotográfia szabályaira épít, de egy kép mondanivalója,
szépsége akkor is lenyűgözheti szemlélőjét, ha a kép életlen
ugyan, de éppen ezzel ér el az alkotó különleges hatást. A
technikailag tökéletes kép is lehet érdektelen, ha nem vált
ki belőlem érzelmeket, gondolatokat.
Ha zsűrizek, azokat a képeket keresem, amelyekből szinte
sugárzik, hogy arra oda kell figyelni. Nézze meg, hogyan
viselkednek a látogatók egy kiállításon. Hiába vannak a
művek egy átgondolt dramaturgiai elképzelés alapján elrendezve,
a néző bemegy, körbenéz, és elindul annak a képnek
az irányába, amelyik megfogta, amelyik azt üzeni, oda
kel menni. Az a tapasztalatunk, hogy ha valaki egy képpel
legalább négy másodpercig kapcsolatban tud maradni, akkor
azt már komoly elismerésként kell értékelni. Egy kép
mögött, ha sikeresen szólított meg, képzeletben akár egy
második vagy harmadik kép is megjelenhet előttünk.
A szemünkkel nézünk, az agyunkkal látunk. Világhírű film
Kuroszava remekműve, A vihar kapujában. Egy bűnesetet
minden tanú másképpen látott a saját szemszögéből, pedig
nyilván ugyanazt látták. Szokták mondani, hogy a fotóművészet
a pillanat művészete. Ez szellemes meghatározás, hiszen
a kép valóban a másodperc töredéke alatt is rögzülhet.
Igen ám, de hogy melyik pillanatban exponálok, abban az
egész életem tapasztalata benne van, a gyerekkortól a felnőtt
barátságokig sok-sok minden meghatározó lehet. A
szemünk csapocskáin át elindul egy kép az idegpályákon át
az agyig, az agy pedig hozzáadhat dolgokat.
Az én tanárkodásomnak többféle célja is lehet. Ha egy iskolában
kell tanítanom, akkor beosztom, mint egy órarendet,
mikor tanítok technikát, fotótörténetet, esztétikát… Aki
minden technikai tudást elsajátított, lelkesedésében ezen
felül drága gépet, felszerelést is vásárolt, még nem lett művész.
A tapasztalat mondatja velem: a mesterség-művészet
eszközeinek birtoklása mellett – hogy minőséget hozzunk
létre – még az isteni szikra is szükséges.
Gyakran fényképeztem koncerteken, balettelőadásokon.
Nagyon kellett vigyáznom, hogy sem az előadókat, sem a
nézőket ne zavarjam, de a kép mégis olyan legyen, hogy a
nézője semmit ne érezzen abból, milyen nehéz körülmények
között született a kép. Akkoriban volt egy elég hangos
gépem, és emlékszem, meg kellett várnom, hogy összeüssék
a cintányért, hogy ne hallják a masinám csattanását.
Persze, a mai gépek már hangtalanul is tudnak működni.
Amúgy egy fotóriporternek is tudnia kell, hogy a témához
illően megfelelő objektívet kell választania, megfelelő
nézőpontot kell választania, és ezekről villámgyorsan kell
dönteni. És a fényképezéshez bátorság is kell. Sokan félnek
eltérni a megtanult szabályoktól. Én egy tanítványnak abban
tudok igazán segíteni, hogy kibontom az egyéniségét,
bátorságát. Ha kell, felejtsük el a szabályokat. Amit látsz,
aszerint fényképezz, és legyen bátorságod eltérni a sablonoktól,
a tankönyvi tananyagtól. Nemesebb cél az alkotókészség
kialakítása, segítése, támogatása, mint a szokások,
szabályok tisztelete.
A képet nem a fényképezőgép, hanem a mögötte álló ember
készíti. Ez azt is jelenti, hogy ne a gyártó reklámszövege
alapján válasszuk meg a gépet. A hárommilliós fényképezőgép
sem tud mindent, nincsen neki elképzelése, fantáziája,
egyéni látásmódja, hiába drága. A sok-sok technikai
lehetőség még nyomaszthatja is egy drága gép használóját,
mert amíg azon agyal, hirtelen milyen funkciókat kellene
használni, már el is szállt a téma, amit meg kellett volna
örökíteni. Csak egy kis érdekesség: gyakorlati órákon azt
is megtanítjuk, hiszen vizsgakérdés, hogy egy sötét mellékhelyiségben
milyen gyorsan tud a tanítvány objektívet
cserélni.
Az isteni szikra már nem tanítható, pedig gyakran van rá
szükség. Hiába fejlődtem, tanultam, hiába lettem egyre felkészültebb
az évtizedek alatt, a régi képimet nézegetve meg
kell állapítanom, hogy nem feltétlenül jobbak az újabb képeim,
inkább csak mások. Manapság is igyekszem bátran
kísérletezni, folyton szakítva a hagyományokkal, új utakat
keresve.
Hiába tanultuk, hogy egy megdőlő horizont hibának számít,
és hogyan tartsuk a fényképezőgépet. Jött Rodcsenko,
szakított a hagyományokkal, 45 fokos szögben tekerte meg
a kameráját, és remek képeket készített. De Féner Tamásnak
is volt ilyen korszaka. Sőt, egyszer olyan kiállítást állított
össze a Hortobágyról, ahol nem volt ember a képen,
mégis éreztük jelenlétét.
Az akt nem azt jelenti, hogy csinos lányokat fényképezünk
le ruha nélkül.A meztelenség és az akt (angolul: naked és a
nude) látszólag ugyanazt a látványt jelenti, mégis lényeges a
különbség. Meztelenül lenni azt jelenti, hogy meg vagyunk
fosztva ruházatunktól, és a szó valamelyest magába foglalja
azt a zavart, amelyet többnyire ilyenkor érezni szoktunk.
Az akt szónak ellenben a művelt nyelvhasználatban nincs
kényelmetlen mellékzöngéje. A meztelenség lereagálása
kor, felfogás, társadalmi szokások függvénye, az akt pedig
művészettörténeti kategória.
Kenneth Clark művészettörténész megfogalmazása szerint
„az akt nem témája, hanem formája a művészetnek”. Egy
jól sikerült aktképben felfedezhetünk szimbólumot, jelképet,
metaforát is. Jó, ha a fotós és a modell között kölcsönös
bizalom alakul ki, de erre nincs mindig mód és idő, viszont
empátia nélkül ne fényképezz! De ez minden emberábrázolásra,
a portréfotózásra is igaz. Jung Zsenivel 1984-től
együtt vezettük a Sebesvíz nemzetközi fotóművészeti alkotótábort.
Ott kezdtem el igazán aktfotózással foglalkozni.
Előtte inkább táncosokat fényképeztem, hiszen a Honvéd
Együttes néptáncosa voltam. A gesztusok jelrendszerére
már ott felfigyeltem, Indiában szinte szótára van a különböző
apró mozdulatoknak. Az aktnál is a test fejezi ki a
gondolatokat, jelképrendszert lehet így kiépíteni. A születéstől
a halálig bármi kifejezhető vele, a szerelem, a harc, a
barátság is akár.
Szerencsés adottságnak tartom, hogy ritkán vagyok elégedett.
Még a sikeres képeimmel sem, mert tudom, hol mit
lehetett volna javítani. Látom, hogy ha még egy pár centivel
jobbra mentem volna, jobban érvényesül a karakter.
De az is gyakori, hogy évtizedekkel ezelőtti képekben fedezek
fel olyan erőt, hogy pályázatra küldöm őket, és mindig
nagy öröm, ha díjat kapok valamelyikért, illetve ha nem
szakmabeli nézőknek is tetszik. Az olvasók is nézelődhetnek,
a www.eifert.hu oldalamon sok képet megtalálhat az
érdeklődő, a könyveim is elérhetőek könyvtárakban, antikváriumokban.
Mi legyen a zárszó? Fontosnak tartom, hogy a fotóművészet
nem csak a pillanat művészete, hanem a gondolkodás
művészete is. Az exponálás valóban egy pillanat, de abban
benne van az egyéniségünk, a gondolkodásunk, a filozófiánk,
a tapasztalatunk. Az is egy gondolkodási folyamat
eredménye, milyen nézőpontból és mikor fényképezünk,
milyen objektívet használunk, melyik napszak a legalkalmasabb.
Sőt még az is a gondolkodás eredménye, hogy
mikor nem fényképezünk. Egy fotóriporter nem teheti
meg, hogy az ellenszenves politikust vagy cégvezetőt nem
fényképezi le, ha azt várja tőle a lap. Független művészként
viszont már megtehetem, hogy nem fényképezem le azt,
aki erkölcsi vagy filozófiai szempontból nem érdemli meg,
hogy szobrot állítsunk neki. Élek is ezzel a lehetőséggel.”
Lejegyezte: (-odorik-)
Fotó: Csanádi Gábor
III. Fészek Alkotótábor a Dunakanyarban. Leányfalu, 2023. szeptember 1-2-3.
III. Fészek Alkotótábor a Dunakanyarban. Leányfalu, 2023. szeptember 1-2-3.
Seiner Krisztián szervezésében, Eifert János mentorálásában és az Efoto támogatásában került megrendezésre a workshop.
Szombati nap Programja
8 és 8.30 óra között Vendég fotósok érkezése
9:00-kor modellel fotózás
14:00-kor ebéd a szálláson.
15:00-töl a táboron belüli fotózás, csoportokra bontva 3 témában.
18:00-kor képértékelés és nyereményjáték.
19:00-kor Bucsú a szombati vendég fotósoktól. Aki a hétvégén velünk marad, azoknak fényjáték. Kreatív fényes fotózás kb 21-ig.
Szombati nap modelljei: Délelőtt Binaka és Bogi, Délután Tolnai Kleopátra
Luca Angyal, Kardos Kitti, Maliko Fiona, Mészáros László, Vizsivik Ékszerei