Magyar Ring Nemzetközi Profi Ökölvívó Gála Budapesten, az Angyalföldi Sportközpontban (Eifert János felvételei)

Forrás: ORIGO, 2018.12.15.

http://www.origo.hu/sport/egyeni/20181215-profi-boksz-felix-promotion-angyalfold-bacskai-kovacs-harcsa-darmos-eredmenyek.html

 

 Bacskai Balázs kiütéses győzelemmel őrizte meg hibátlan mérlegét, míg Kovács Zoltán, Harcsa Norbert és Darmos József remek mérkőzésen, egyhangú pontozással kerekedett riválisa fölé az év utolsó Felix Promotion-gáláján, az Angyalföldi Sportközpontban.

A korábban Láng Sportcsarnok néven ismert fővárosi helyszínre már napokkal az év utolsó Magyar Ring gálája előtt ki lehetett tenni a “megtelt” táblát, akkora volt az érdeklődés – amin nem is lehetett csodálkozni, hiszen valóban a hazai profi boksz krémjét láthatták még utoljára együtt 2018-ban.

Az est fő mérkőzését Kovács Zoltán Caramel (22-5-1) vívta. A nyíregyházi bokszolónak nem volt könnyű éve, de a végére úgy tűnik, csak összeáll újra a régi gyors, kombinatív bunyója. Ezúttal az idei tizedik meccsét vívó georgiai Levani Tsiklauri próbálta megállítani a WBO korábbi nagypehelysúlyú Európa-bajnokát, de ő sem járt sikerrel: Caramel, ha szoros meccsen is, de megérdemelten győzött egyhangú pontozással. De le kell írni, hogy az apró grúz fiú hatalmasat harcolt ezen az estén. Ezzel a győzelemmel pedig a Boksz Világszervezet (WBO) legjobb 10 versenyzője közé került a súlycsoportban, azaz a következő évben az ideinél sokkal nagyobb feladatokra készülhet!

“Nem éreztem szorosnak a meccset, mert bár sokat ütött a srác, de többnyire csak fedezékre. Sajnálom, hogy ilyen “inaktív” mérkőzéssel zártam az évet, de az az igazság, hogy beteg vagyok. Ha egészségesen tudtam volna ringbe lépni, akkor ez meccs valószínű végig sem megy. A következő év még jobb lesz” – mondta Caramel az M4 Sportnak nyilatkozva a mérkőzés után.

Az amatőrök között junior világbajnok, felnőtt Európa-bajnok és olimpikon nagyváltósúlyú Bacskai Balázs a tunéziai születésű belga Islam Teffahi ellen lépett szorítóba, hogy tovább építse makulátlan, nyolc győzelmet számláló karrierjét. Teffahi 12 mérkőzés óta nem talált legyőzőre, azaz nagyon is jó bokszoló, ráadásul roppant kellemetlen stílussal: rengeteget mozog (de nem menekül), folyamatosan hajlong, olykor indokolatlanul mélyre is, viszont váratlanul életveszélyes ütésekkel támad vissza.

Benji ellen azonban mindez kevés volt. Jól feltérképezték a belga fiút, megtalálták a gyenge pontját és testre bevitt ütés után már a második menetben számolni kellett Teffahira. A következő menetben pedig egy hasonló kombináció végén Bacskai le is zárta a nyolc menetre tervezett küzdelmet.

“Habár felkészültünk rá, az elején mégis szokatlan volt a stílusa, nem találtam az ütőtávot, nem értem el. Ahogy feloldódtam, már egyre többször értem el testen, és éreztem, hogy itt már nem lehet baj, még, ha az első menetben bele is léptem egy-két nagy pofonba” – mondta a küzdelem után az M4 Sport helyszíni riporterének Bacskai Balázs, aki 2019-ben már szeretne nemzetközi címmérkőzés közelébe kerülni.

Az egyik nagy közönségkedvenc, a középsúlyú Harcsa Norbertnek (11-1) is az angyalföldi volt az idei harmadik mérkőzése, és csak azt mondhatjuk, jó döntést hozott, amikor egy hosszabb kihagyás után a karrierje folytatása mellett döntött. A magát, muay-thai és K1 szabályrendszerben is kipróbáló holland Melvin Wassing ellen ugyanis egy látványos, izgalmas küzdelemben pontozással nyert hat menet után.

 . 

A cirkálósúlyú magyar bajnok Darmos József is nagy mérkőzést vívott, és nem könnyítette meg a saját dolgát a georgiai Paata Aduashvili elleni hatmenetes küzdelemben. Aduashvili felvonultatta a grúz iskola minden jól ismert szeletét: gyors volt, technikás és kőkemény, amiből bizony Darmos is ízelítőt kapott: a negyedik menetben rászámoltak a magyar bajnokra. De a sokat tapasztalt bunyós a szó minden értelmében talpra állt, és végül egyhangú pontozással győzött hat menetben.

A hivatásosok között idén bemutatkozó Urbán Ferenc második mérkőzését is idő előtt fejezte be, ezúttal a cseh Petr Frohlichot intézte a hat menetre kiírt mérkőzés ötödik felvonásában.

Az est talán legtöbb érzelmet kiváltó mérkőzését Bozai Gyula vívta. Nem azért, mert a korábbi cirkálósúlyú magyar bajnok annyira izgalmas és látványos meccset vívott volna Bán Gáborral – ezúttal nehézsúlyban – hanem azért, mert ez volt a 44 éves veterán utolsó hivatalos fellépése a ringben.

 . 

Számos nagy mérkőzés – megvívott Szellő Imrével, Tóth “Barbár” Tamással és Darmos Józseffel is – után 16 győzelemmel, 10 vereséggel és 4 döntetlennel búcsúzott a szurkolóktól és az aktív sporttól Bozai Gyula. Akit minden bizonnyal a jövőben is viszontláthatunk majd az M4 Sport Magyar Ring-közvetítései során, ahol megkérdőjelezhetetlen szakértelmével segít eligazodni a profi boksz dzsungelében.

 

 . 

“Nekem még jobban fog hiányozni, mint nektek – mondta Bozai az utolsó gongszó után. – Ez az én otthonom, amitől most elbúcsúzom, köszönöm mindenkinek, aki mellettem állt a hosszú pályafutásom során. Mindenkinek hálás vagyok, és amilyen szomorú, olyan vidám is. Felemelő ez az este.”

 . 

  

.

.

 .   

.

 . 

.

 . 

.

 . 

.

 . 

.

. 

.

 . 

.

 . 

.

 . 

 

.

 . 

Rácz István: CSÖNDES VIZEKEN

FUGA Budapesti Építészeti Központ (1052 Budapest, Petőfi Sándor u. 5.), 2018. december 13 – 2019. január 7.

Megnyitó: 2018. december 13. (csütörtök) 16:00 óra

Megnyitja: Krausz György volt nagykövet és Eifert János fotográfus

.

  

 Eifert János megnyitó szövege:

 „Nagy öröm látni, hogy ennyien jöttek el Rácz István: CSÖNDES VIZEKEN c. életmű-kiállításának megnyitójára. A világszerte elismert fényképész, aki remekbe készült műtárgyfotóival nyerte el rangját, 1998. decemberében, kilencven évesen hunyt el. Fotográfusként nem akarok elfogult lenni, ezért hangsúlyozom, hogy Rácz István nemcsak fotóművészként, hanem íróként és műfordítóként is jelentős életművet hagyott maga után. Nyolcvan-valahány könyv jelent meg a neve alatt, több nyelven és többszörös kiadásban: művészettörténeti feldolgozások, albumok, de sok fordításkötet is, meg önálló riport- vagy esszé jellegű munkák.

Személyesen sohasem találkozhattam Rácz Istvánnal. Pedig sokszor hazalátogatott, kiállításai, megjelenő könyvei, műfordításai mindig eseménynek számítottak. 1998 decemberében új albumának, a Csöndes vizeken budapesti bemutatójára, és a Magyar Fotóművészek Szövetsége által alapított Életmű-díj átadására vártuk. Hiába. Az első üzenet balesetéről, a második már haláláról szólt. A személyes találkozás lehetősége végérvényesen elmaradt. Könyveivel, műtárgy-fotóiból készült albumaival, kiállítási képeivel azonban gyakran találkozhattam, az 1. Országos Fotóhét programjában műtárgyfotóival szerepelt, én készítettem kiállításának plakátját, és ha jól emlékszem, rendeztem a kiállítását. A képeire oda kellett figyelnem: a kiegyensúlyozott kompozíció, a tökéletes technika, és a szellem tiszta kisugárzása jellemezte azokat.

  .

Csorba Károly felvételei

  .

   .

A nagyszentmiklósi kincs 1977-ben jelent meg a Corvina Kiadónál. Több kiadást ért meg magyar és angol nyelven. A következő évben A finnugor népművészet jelent meg, anyagából a Dorottya utcai kiállító teremben láthattuk képeit. A VIII. Henrik udvarában című albuma 1984-ben, a Helikon Kiadónál jelent meg. Lefordította a Kalevalát, a finn nemzeti eposzt, és az Európa Kiadónál megjelent könyvét az úgynevezett kalevalai kornak, tehát a kereszténység felvétele előtti két évszázadnak a leleteiből készített felvételeivel illusztrálta. Nyolc nagyméretű albuma a finn képzőművészetet dolgozta fel a vaskortól korunkig. Oslóban két nagy albuma jelent meg a norvég középkori művészetről – jelen kiállítás ebből az anyagból mutat be 70 képet. A lappok életével foglalkozó kötete finnül, norvégul és svédül jelent meg. A hatvanas években rövid ideig Svájcban él, ekkor jelennek meg Dreiklang című kötetei – többek között Michelangelóról, Rembrandtról, az ikonművészetről, a néger művészetről, és legszebb kötete Az ismeretlen isten (Der unbekannte Gott). Foglalkozott többek között az egyiptomi, perzsa, kínai és perui művészettel, készített könyvet a tibeti bronzokról is. A Finn Nemzeti Múzeum támogatásával a finn művészetet bemutató kiállítását a múzeum több európai fővárosban mutatta be.

 .   

“Épületeket, templomokat nem lehet külföldre szállítani, de a kép, az átélt felvétel nagyon jól érzékelteti, tolmácsolja egy korszak művészetét.” – írja önéletrajzában.

.

Rácz István 1908-ban született. Élete küzdelmes, tele kalandregénybe illő fordulatokkal, és csodákkal. Sorsa századunk egyik Odüsszeiája. A felvidékről kerül át Magyarországra, pataki diákként kapcsolatba kerül a baloldali mozgalmakkal, Kassák vonzáskörébe tartozik. Abban a perben ítélik kétévi fegyházra, amelyben Rajk László, Széll Jenő, Beck András, Darvas József s mellékvádlottként József Attila áll a bíróság előtt. A klasszika-filológia mellé tehát börtön, megaláztatás kerül, 1934-ben Csehszlovákiába települ. Íróként, műfordítóként, újságíróként tevékenykedik. 1938-ban Finnországba menekül, majd visszatér, egy-két évig a Sárospataki Népfőiskola igazgatója. Küzdelmek, megpróbáltatások, felesége elveszti látását, hallását. 1956-ban együtt hagyják el az országot, Finnország fogadja be őket. Nagy energiákkal kezd neki a fényképezésnek, folytatja az írást. 8 albuma jelenik meg, ezekkel a finnek számára felfedezi a finn művészetet. 1964-ben Svájcba költözik, itt is a művészet tárgya könyveinek. 1964-ben visszatér Finnországba, újra könyveket ad ki, lefordítja magyarra a Kalevalát. Bár kitűnően ír, jók a műfordításai, de szíve-lelke a fotózás. És egy újabb tragédia: szemidegsorvadása egyre kritikusabb, eléri a 95%-os vakságot. Mégis, éleslátás nélkül egyedül közlekedik Helsinkiben, ellátja beteg feleségét, újabb könyvei jelennek meg. Megfáradt, készül a hosszú útra, de nem adja fel. Amíg lélegzik, amíg gondolkodik, bőkezűen osztogatja tudását. Mint már említettem, 1998. decemberében, kilencven évesen hunyt el. Élete utolsó pillanatiban Magyarországra készült. Emlékszem, hiába vártuk. Azóta húsz év telt el, és úgy látom, hogy a fotóművészként, íróként és műfordítóként is jelentős életműve nem veszített értékéből, és nem tűnt el a felejtés sötét homályában. Az Önök szépszámú jelenléte is ezt bizonyítja.” (Eifert János)

  .   . 

Rövid életrajz

1908. július 11-én, Töketerebesen (ma: Szlovákia) született

1926-31 Tanulmányai: Pázmány Péter Tudományegyetem, Eötvös Kollégium, latin-görög-olasz szak Életút: Kapcsolatba kerül az illegális kommunista mozgalommal, 1932-33 börtönben, 1934-38 Csehszlovákiában, 1938-43 Finnországban él, újságíró, fotós, hazatérése után bekapcsolódik a népi írók mozgalmába, 1945 Sárospatakon népfőiskolát és művészotthont szervez és vezet, majd általános iskolai és zeneiskolai tanár, a Kiadói Főigazgatóság munkatársa, 1956 kivándorol Finnországba, Helsinkiben műfordító és fotóművész. Lefordítja a Kalevalát (1976), a Népek művészete (1978), A vikingek öröksége (1983), Egy fotográfus vallomásai (1988), A Semmi partján (1991), Csöndes vizeken (1998).

 .      .          .

  .

Megjelent könyvei, fordításai (szűkített lista):

Kanteletár. (Finn népköltési gyűjtemény.) Bp. 1956, Magvető Kiadó; Bp. 1977, Magvető Kiadó; Bp. 1985, Európa Kiadó.

Kalevala. Saját kiadás. Helsinki, 1976., Bp. 1980, Európa Kiadó.

Egy fotográfus vallomásai. Békéscsaba, Kner Nyomda.

Mikko Hovi. (Monográfia egy finn szobrászról.) Helsinki, 1959, otava.

Suomen keskiajan taideaarteita. (A finn középkor műkincsei.) Helsinki, 1960, 1966, 1970; – Franciául: Art de la médiéval Finland. Paris, 1963; Svédül: Skatter ur Finlands konst och Sjörgen. – Angolul: Treasures Art of Medieval Finland. New York, 1967.

A DREIKLANG-sorozat darabjai:

Michelangelo, Ikonen, Lauft Ihr Hirten allzugleich, Marienlieder, Die Seemannsbraut, Die Antilopenfrau, Primavera. Olten-Freiburg, 1964, 1965, Graf.

Kunst in Tibet. Bern, 1968, Hallwag.

Suomen taidetta 1940-1975. (A finn művészet 1940-1975 között.) Helsinki, 1977, Otava.

László Gyula-Rácz István: A nagyszentmiklósi kincs. (Angolul: The Treasures of Nagyszentmiklós.) Bp. 1977, 1978, 1979, 1983, 1984, 1987, Corvina.

Michelangelo. Helsinki, 1980, Otava.

VIII. Henrik udvarában. Bp. 1984, Helikon.

Vanhan-kansan kirja (Öreg emberek könyve.) Helsinki, 1985. WSOY.

Rácz István: A Semmi partján. Bp. 1991, Magvető Könyvkiadó.

Rácz István: Csöndes vizeken. Önéletrajzi album. Bp. 1998.

.

  

.

.

.

.

Lábán Ru­dolf a tánc­tör­té­net egyik leg­na­gyobb alak­ja, azon ke­ve­sek közül való, akik­nek a mód­sze­re, el­mé­le­ti és gya­kor­la­ti anya­gai ma is élők és hasz­ná­la­to­sak. Ez annak kö­szön­he­tő, hogy ta­nít­vá­nyai ge­ne­rá­ci­ó­ról ge­ne­rá­ci­ó­ra nem csu­pán élet­ben tar­tot­ták, de ak­tu­a­li­zál­ták és kon­tex­tu­suk­ban al­kal­maz­ták Lábán ta­pasz­ta­la­ta­it. Így le­het­sé­ges, hogy a 21. szá­zad első fe­lé­ben a Lábán-féle moz­gás­elem­zé­sen ala­pu­ló táncimp­ro­vi­zá­ció az egyik leg­el­ter­jed­tebb mód­szer az egye­te­mes mű­vész­kép­zés­ben. Élő, va­ló­di, itt és most: ezt bi­zo­nyít­ják azok a 14-17 éves fi­a­ta­lok, akik­kel ezen a napon, mint­egy 25-35 perc­ben „kö­rül­tán­col­juk” a témát.

  .

Eifert János: ARS POETICA

A klasszikustól a modernig – válogatás 50 év fotóiból

Szentes, Tokácsli Galéria, 2018. december 1 – 22.

Megnyitó: 2018. december 1. 15:00 óra, Megnyitja: Hézső Ferenc Munkácsy-díjas festőművész, Közreműködik: Takács Gabriella – fuvola

A fotóművész a kiállítás-megnyitót digiráma-vetítéssel zárja.

A kiállítás megtekinthető a Tokácsli Galériában (6600 Szentes, Kossuth tér 5. I. emelet) december 22-ig, keddtől péntekig 9-13 és 15-17 óráig, szombaton 9-13 óráig.

 „Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék. És persze jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. Nézni – látni – láttatni; ez a képíró (fotográfus) feladata, miközben ellensúlyoz a képzelet és valóság peremén.” – vallja Eifert János fotóművész az Ars Poetica című albumában, mely a kiállítás címadója is.

   

.

  

.

.  

.

.

. .

.

. 

.

 Eifert János (1943-) szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc-, aktfotói, természetképei és az alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik.

233 önálló kiállítása volt, több mint kétezer csoportos kiállításon szerepelt világszerte, számolatlan díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel és diaporámáival.

A FIAP (Fédération Internationale de l’Art Photographique), a világ legnagyobb fotóművészeti szövetsége, amely 94 országot, és közel másfélmillió fotóst foglal magában, EFIAP (Kiváló Művész) és ESFIAP (Tiszteletbeli Kiválóság) kitüntetéssel ismerte el munkásságát. A PSA (Photographic Society of America) öt csillagos kiállítóművésze az Open Color, és Open Monochrome kategóriákban, a PSA által adományozott PROFICIENCY (PPSA), és az EXCELLENCE (EPSA) díj tulajdonosa.

A világ 40 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelentek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, az elektronikus sajtóban, Interneten. Filmekben, televíziós műsorokban, színpadi látványként, színházi díszletként gyakran használták fel fotóit, ő maga is gyakran jelent meg különböző film- és TV-műsorokban, sorozatokban.