.

VÉGVÁRI LAJOS EMLÉKKONFERENCIA születésének 100. évfordulója alkalmából

2019. NOVEMBER 22.-ÉN, 11.00- tól
Magyar Tudományos Akadémia; Miskolci Akadémiai Bizottság Székháza, Miskolc

PROGRAM

10:30:  Regisztráció

11:00: Dr. Roósz András akadémikus; a MAB elnöke

KÖSZÖNTŐ

11:10  Máger Ágnes festőművész
ÉLETRAJZI ADALÉKOK: Mester és tanítványa, alkotó évek Miskolcon

11:30  Végvári Ágnes
ÉDESAPÁMRÓL

11:35  Vecsey Csaba festőművész; Magyar Képzőművészeti Egyetem tanára
KÉPZŐMŰVÉSZETI FŐISKOLA az 1960- as évek végén;

A művészettörténeti tanszék vezetője  Prof. Dr. Végvári Lajos

11:55 Dr. Szolyák Péter őstörténész; Herman Ottó Múzeum, mb. múzeumigazgató

         HERMAN OTTÓ MÚZEUM

12:10 Pirint Andrea művészettörténész, Herman Ottó Múzeum
VÉGVÁRI LAJOS ÉS A MISKOLCI GYŰJTEMÉNYEK    
Dr. Dobrik István mondta: ,,Végvári, a miskolci muzeológia megteremtője”. Végvári közgyűjteményekben végzett munkássága, a múzeumi gyűjtemény máig érvényben lévő gyarapítási koncepciója, a műtárgy-együttes színvonalának megteremtése, a Petró gyűjtemény ápolása, a Herman Ottó Múzeum állandó kiállításának létrehozása  200 év magyar festészete címmel. (1980) Munkásságának  felbecsülhetetlen értékei. Borsodban végzett missziós tevékenysége: a Sárospataki Képtár.         

12:40  Gyarmati Gabriella művészettörténész; Békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum
Napi teendő: a MUNKÁCSY KULTUSZ ÁPOLÁSA; A Munkácsy Mihály Múzeum     Munkácsy gyűjteménye.

13:10  Végvári Zsófia,  Festményvizsgálati Labor vezetője
MUNKÁCSY MIHÁLY FESTÉSTECHNIKÁJA ÉS A „BITÜM” KÉRDÉSE
A Magyar művészettörténetben nincs még egy olyan széles körben ismert festéstechnikai kérdés mint a Munkácsy festmények sötétedésének problematikája. A II. Világháborút követő időszak, bár új kutatási lehetőségeket hozott, mégis, többszöri „nekirugaszkodás” után sem volt egységes képe sem a művészettörténészeknek, sem a restaurátoroknak arról, mi okozza a Munkácsy  képek elfeketedését? Az előadás során bemutatom a kutatások eredményeit, valamint részletesen kitérek a bitumen- bitüm anyagok különbségére és fizikai tulajdonságukra a XIX.sz. végi festészeti alapanyagok tükrében. 

          
13:00 Dr. Gyulai Éva történész, muzeológus, egyetemi docens (Miskolci Egyetem)
EMIGRÁCIÓ és MŰVÉSZET. Pulszky Terézia  Wight – Szigeten készült rajzai,
1855/56.
A német, eredeti nagypolgári családban született Pulszky Terézia (1819-1866), gondos nevelést kapott. Rajzolni, festeni, zongorázni tanult. 1849-től követte férjét a londoni emigrációba, ahol szoros kapcsolatban álltak Kossuthal és családjával. Többször együtt töltötték a nyárutót a Wight-szigeti  Ventnorban, ahol Pulszky Terézia rajzokat készített a
tengerparti tájról és üdülővárosról. Rajzai között szerepel annak a villának az ábrázolása melyben egyszer ők, másszor Kossuth lakott…

           
                                             13:20   SZÜNET (BÜFÉ)

           
14:00   Dr. Miklósi-Sikes Csaba a Sümegi Múzeum ny. igazgatója
VÉGVÁRI LAJOS és SÜMEG        
A Végvári család Sümegen, diákévek, Sümeg Múzeum (Kisfaludy Sándor költő szülőháza), Sümeg műemlékei, Maulbertsh freskói a sümegi Ferences plébánia templomban, Biró Márton püspök. Művésztelep és kiállítások Sümegen.     

   
14:20  Csipes Antal iparművész
ZEBEGÉNY ARANYKORA (művésztelep)

14:40  Eifert János fotóművész
VÉGVÁRI LAJOS és a FOTOGRÁFIA       

Végvári Lajos a festészet története mellett fotóelméleti és fotóesztétikával is foglalkozott, rendszeresen publikált a FOTÓ és Fotóművészet folyóiratokban. Különösen szerette a DIAPORÁMÁT, melynek szellemi vezéreként is szokás emlegetni. A legendás Sebesvíz
Fotóművészeti Alkotótábor, évtizedeken át igényelte jelenlétét, hiszen nagy tudásával, művészetelméleti és esztétikai szemléletével segítette a kortárs nemzetközi áramlatokba való kapcsolódásunkat. Barátként, fotóművészként és diaporáma alkotóként volt alkalmam végig kísérni a fotográfiával kapcsolatos tevékenységét.1999-ben a Magyar Fotóművészek Szövetsége, Életmű-Díjjal ismerte el a fotográfiával kapcsolatos munkásságát. Ezt az elismerést a Nemzetközi Fotóművészek Szövetsége ESFIAP kitüntetése követte.

15:00  Dr. Gyárfás Ágnes könyvtáros, tanár, esztéta (Miskolci Bölcsész Egyesület elnöke)
A BÖLCSÉSZET BEINDÍTÁSÁNAK IGÉNYE MISKOLCON       
Prof. Dr. Végvári  Lajos mint közismert szaktekintély szerepe az MBE- ben.

15:10  Selmeczi György zeneszerző
VÉGVÁRI LAJOS ZENÉHEZ VALÓ VISZONYA   
Bach c-moll Passacaglia átirata zongorára,négy kézre. Előadják: Selmeczi György Kossuth díjas zeneszerző és Kincses Margit zongoraművész. 

Köszönetet mondunk a miskolci MAB elnökének, a MAB munkatársainak, a MAB Művészettörténeti Munkabizottságának, a Herman Ottó Múzeumnak és munkatársainak, a konferencián résztvevő, tudományt művelő előadóknak és
barátoknak, hogy a konferencián való szereplésükkel, megjelenésükkel
felidézhettük Prof. Dr. Végvári Lajos személyiségét és munkásságát.

Végvári család

A Herman Ottó Múzeum tisztelettel meghívja Önt és kedves családját 2017. augusztus 3-án, (csütörtökön) 17 órára a “Pannon-tenger Múzeum” Kiállítóépületébe (Miskolc, Görgey u. 28.)

GEDEON PÉTER FOTÓMŰVÉSZ: TÍZES CIKLUSOK című kiállításának megnyitójára. Köszöntőt mond: Szolyák Péter, a “Pannon-tenger Múzeum” vezetője, a kiállítást megnyitják: Eifert János fotóművész és Á. Tóth József fotográfus

Közreműködik: a Palhambra Duó (Orosz Fanni – gitár, Képli Anita – furulya). A kiállítás megtekinthető hétfő kivételével 2017. szeptember 17.-ig 9-17 óra között

GEDEON PÉTER: TÍZES CIKLUSOK (Verzió 3.5) c. kiállítása a Herman Ottó Múzeum “Pannon-tenger Múzeum” Kiállító épületében (Miskolc, Görgey u. 28.) látható, amelyet 2017. augusztus 3-án Eifert János fotóművész és Á. Tóth József fotográfus nyitott meg. Közreműködött a Palhambra Duó (Orosz Fanni – furulya, Képli Attila – gitár).

Gedeon Péter Ferenc (Pécs, 1955 – ) fotográfus, évekig aktív résztvevője, szervezője a Borsod és környéke nonprofit művészeti egyesüléseknek, alapító tagja a Felföldi Fotográfusok Szövetségének, a Diósgyőri Vizuális Műhelynek. Ámde nem csak ezért szeretjük őt, hanem elsősorban képeiért, amiket most itt láthatunk Miskolcon, a “Pannon-tenger Múzeum” kiállító épületében.

Hogyan kezdődött Gedeon Péter fotóművészeti pályafutása? Sok más fotográfushoz hasonlóan, korán megismerkedik a fényképezéssel. Viszont sok más fotográfustól eltérően családjában senki nem műveli a fényképezést. Minden alkalmat megragad tehát a tanulásra, és kiváló mesterek, fotóművészek – köztük Juhász Miklós, Vencsellei István, Kocsis Iván, „ceglédi” Tóth István, Tóth Zoltán – segítik útján.

Alig múlik 25 éves, mikor tagfelvételi kérelmét benyújtja a Magyar Fotóművészek Szövetségének. Ekkor már csinos listával rendelkezik a díjak, elfogadások, csoportos és önálló kiállításairól. Néhány hónappal később a Művészeti Alap is felveszi tagjai sorába, és évekig a legfiatalabb tagja marad mindkét szervezetnek.

Művészi érdeklődési köre széles, de alapvetően az ember áll lencséje fókuszában. Egyforma, olthatatlan kíváncsisággal fordul a városok betonrengetegében és a puszták elszórt tanyáin élő ember felé. Munkájában kiemelt helyet és fontosságot foglal el az emberi test ábrázolása.

Akt felvételeit megtalálhatjuk az 1970-es évek második felétől kezdődően a hazai és nemzetközi pályázatokon, kiállításokon, ahol számos díjjal ismerik el műveit.

Mára közel száz jelentős nemzeti és több mint száz nemzetközi díj ismeri el munkásságát. Több mint harminc kiemelt fontosságú önálló kiállítása látható volt hazánkon kívül Belgium, Franciaország, Németország, Kanada, Románia és az Egyesült Államok kiállítótermeiben.

1992 óta Florida Államban él, ahol tovább folytatja kulturális és művészeti tevékenységét. 2004-ben saját galériát nyitott, Green Bull Gallery and Portrait Studio néven, valamint fotográfiát tanít a floridai állami főiskolán (State College of Florida).

Gedeon Péter fotóművész jelenlegi önálló, jubileumi kiállítása egyidejűleg ajánlja a betekintés és a számbavétel lehetőségét 35 év munkájáról.

Mostani kiállítása több kisebb egységbe foglalva csoportosítja az azonos inspiráció alatt született műveket: Homage, Ezüst Bolygó, Röptében, Visszatekintés, Gravitáció.

Eifert János fotóművész, aki már művésztársa korábbi kiállítását is megnyitotta (Kreatív tudat, Ágens Galéria, Budapest) – így jellemezte és mutatta be 35 év termését: „Könnyű dolog értékelni Gedeon Péter kiállítását, ugyanakkor felelősség is. A képei beszédesek ugyan, de sokak számára a fotóművészet általános és konzervatív hagyományai alapján értelmezve túlságosan kitaláltak, megcsináltak és „digitálisak”. A kortárs fotóművészet technikai- és esztétikai értelemben gondolt gazdag tárházában pedig igenis helye van az ilyesfajta stílusnak, felfogásnak. A szépség csodálata kifogyhatatlan forrása Gedeon Péter alkotói energiájának. A felszínen, az emberi test szépségének dicsérete, mint központi elem szinte elmaradhatatlan része az elmúlt harmincöt évben készült munkái többségének. Egy mélyebb szinten, mindig az érdekelte, hogy megfigyelje, megértse, beleérezze magát az őt körülvevő emberek, események, élettörténésébe. A ruhátlanság egyszerűsége bonyolult és kifinomult jelrendszerré, nyelvezetté csiszolódott a több mint három évtizedes fotográfusi gyakorlat ideje alatt.

Ha körbenézünk a munkássága keresztmetszetét adó művek sorában, könnyű észrevenni, hogy eszközei között a montázs és a film- illetve színházszerűen megrendezett jelenet mennyire erőteljes eszköze mondanivalójának közlésére. A montázs eredetileg a képzőművészetben a XX. század elejétől alkalmazott technika, amelynek során már meglévő képeket és rajzokat illesztenek, szerkesztenek össze valamilyen új kompozícióba. Később a filmművészetnek vált elengedhetetlen elemévé a vágástechnika (montázs), amellyel korábban készített felvételekből lehet új filmrészleteket előállítani. A fotómontázs két, vagy több elem összemásolása fotótechnikai eszközökkel. Gedeon Péter a digitális technikát, annak szerkesztési lehetőségeit használja montázsai elkészítéséhez.”

Decimal Cycles (Version 3.5) is the title of Peter Gedeon’s current exhibition in the “Pannon-sea” Museum’s Exhibition Building (Görgey Str. 28., Miskolc, Hungary). It opened on August 3rd, 2017. Opening remarks were made by Janos Eifert artist and photographer and József Á. Tóth photographer. Performance was given by Palhambra Duo (Fanni Orosz guitar – Anita Képli flute)

Peter Ferenc Gedeon (Pecs, 1955 – ) photographer had been an active participant and organizer of the Borsod county’s and its area’s nonprofit cultural associations, founding member of the Upland  Photographers Association, and the Diosgyor Visual Guild. It is not the only reason we appreciat him, but also for his photographs, which we can now see, in Miskolc, in the “Pannon-sea” Museum’s Exhibition Building.

How did Peter Gedeon’s art photographer career begin? Similarly to many other photographers’ career, he got acquainted with photography at an early age. But in contrast to many other photographers’ life, in his family no-one practiced photography. He grabbed all and any opportunities to learn the trade, and excellent masters, artists helped him on his way – among them Miklos Juhasz, Istvan Vencsellei, Ivan Kocsis, Istvan “cegledi” Toth, Zoltan Toth.

He barely passed age twenty-five, when he sent his application to the Association of Hungarian Photographic Artists. By then, he had a sizable list of Awards, Acceptances, collective and one-man shows under his belt. A few months later the Hungarian Art Foundation also admitted him among its members, and he remained as the youngest member of both organizations, for many years.

His artistic interest covers a broad range, but primarily human beings are the focus of his attention. He turns with equal, inescapable curiosity toward the city dwellers and the men of dispersed, isolated farms. In Mr. Gedeon’s work the representation of the human body has high priority and importance.

From the second half of the 1970’s his nude photographs can be found in national and international competitions, exhibitions where they received numerous awards.

By today his work has been distinguished with close to one hundred major national and more than one hundred international awards.

Peter had more than thirty major one man shows in Hungary, Belgium, France, Germany, Romania, Canada and in the USA.

Since 1992 he lives in the State of Florida, where he continues his cultural and artistic activities.  In 2004 he opened his own art gallery, Green Bull Gallery and Portrait Studio. Also, he teaches photography in the State College of Florida, USA.

Peter Gedeon art photographer’s current exhibition simultaneously offers opportunities for introspection and enumeration of the work of the last thirty-five years.

In this show the art work/photographs have been arranged into smaller collections, made under same inspiration: Homage, Silver Planet, In Flight, Retrospection, Gravity.

Janos Eifert art photographer who also opened his fellow artist’s earlier exhibition (Creative Consciousness, Agens Gallery, Budapest, 2012) characterized and introduced the fruits of thirty-five years of work with these words: “It is an easy job to evaluate Peter Gedeon’s exhibition, and at the same time it is a responsibility. His pictures are talkative, but for many, interpreting his art on the general and conservative tradition based concepts of photographic art, perhaps they are too fictitious, directed and “digital”.

In the technical and esthetic aspects of contemporary photography’s rich arsenal, this type of style and concept have their rightful place. The admiration of beauty is an inexhaustible source of Peter Gedeon’s creative energy. On the surface, the admiration of the human body, as a central element, is an ineluctable part of the majority of the last thirty-five years of work. On a deeper level, he was always interested in observing, understanding, empathizing with man’s life, and circumstances, life stories in his surroundings.

The simplicity of the unclad body becomes a complex, sophisticated semiosis, a polished language during the more than three decades of photographic practice.

If we look around among the pictures, which presents the cross-section of his life achievement, it is easy to recognize how dominant in his way of expression is the montage and the film and theatrically directed scenery.

Originally the montage, as a technique in fine arts become to be known and used from the beginning of the XX century. Already existing pictures, drawings had been arranged, composed, superimposed into new compositions. Later on the montage (cutting technique) became the indispensable, essential tool of the art of film making. That allowed the making of new film parts by using earlier made shots.

The photomontage, is a process combining two or more elements in a photo-technical way. Peter Gedeon uses the tools of digital technique to create his montages.”

The exhibition will be on display until September 17^th.

MiNap.hu

Miskolci Napló Online

http://minap.hu/news.php?extend.79160.5

Több mint száz év mozdulat, képekben

Szöveg: Kiss János, Fotó: Mocsári László / 2014-02-07 14:54

Mozdulatművészet 100+ címmel nyílt kiállítás csütörtökön délután a Színháztörténeti és Színészmúzeumban. A kamaratárlat a mozdulatművészet száz évét mutatja be, fotók segítségével.

A MOHA-Mozdulatművészeti Gyűjtemény és a Magyar Mozdulatművészeti Társulat fotóiból álló válogatást mutattak be a színészmúzeumban. A csütörtökön megnyitott kamara kiállítás létrejöttével kapcsolatban Mikita Gábor múzeumvezető elmondta, a színészmúzeum céljául tűzte ki azt is, hogy a város táncművészeti múltját is felkutassa, s bemutassa azt a nagyérdeműnek.

– Elindult egy programunk is, amelynek keretében táncpedagógiai eseményeket dolgozunk fel, s táncpedagógusok is mesélnek pályájukról, a tánc mellett természetesen – tette hozzá.

A tárlat megnyitóján a Magyar Mozdulatművészeti Társulat mozdulatművészei – Fenyves Márk és Pálosi István – mutatták meg tehetségüket a jelenlévőknek, majd Eifert János fotóművész, fotográfus nyitotta meg a kiállítást.

Eifert János amellett, hogy fotóművész, 17 éven át a Honvéd Együttes hivatásos táncosa is volt, így belekóstolt a tánc műfajába is a fotózás mellett.

– Nagyon izgalmas történeti fotókiállítás nyílik meg. A mozdulatművészet 102 évét öleli át. Főként a múlt század első felében készült képek azok, amelyek a fotóművészet legnagyobb alakjait vonultatja fel.  Ők nem csak a táncfényképezés specialistái voltak, hiszen van köztük, aki korának legműveltebb mindenese is volt – mondta Eifert János, hozzátéve, hogy a mozdulatművészet, szabad tánc kezdetben társadalmi igényből fakadó mozgalmak sora volt.

A művész kiemelte ezzel kapcsolatban, hogy a munkás csoportok, amatőrök tanultak meg autodidakta módon, szabadon táncolni, majd később ezek a körök egyre terebélyesedtek, s újabb köröket szültek.

– A képek mutatják a korabeli fotográfia esztétikai, technikai állapotát. Nem voltak akkor még többek között nagy fényerejű objektív sem. Számos műtermi kép van. Mai szemmel nézve érezzük is a korlátait – tette hozzá.

A duncan-i ihletésű, individualista modern táncművészet Magyarországon Dienes Valéria Párizsból való 1912-es hazaérkezésével kezdi meg hódítóútját.

A Mozdulatművészet (Dienes Valéria elnevezésével Orkesztika) a táncművészet intellektuális irányzata, tánctudomány és általánosabb értelemben egy teljes embert nevelő újfajta gondolkodásmód, pedagógiai reform és egy modern (mára klasszikus-modern) esztétika megjelenése a tánc világában.

Intézményrendszere – a balett mellett – 1920-as évekre alakult ki, majd az 1950-es évek ideológiai viharaiban betiltják, elnémítják. Az 1970-es években indult újra, és hivatalosan 1991 óta intézményesült keretekben is létezik ez az iskola.

Ma a táncszínpadokon a Magyar Mozdulatművészeti Társulat, az oktatás és tudomány (kutatás) tekintetében pedig az Orkesztika Alapítvány – MOHA-Mozdulatművészek Háza adja meg formai keretét a működésnek.

A Színháztörténeti és Színészmúzeumban, csütörtökön megnyitott vendég kamara kiállítás március 28-ig tekinthető meg.

A Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria tisztelettel meghívja Önt és kedves barátait 2014. február 6-án, csütörtökön 17 órára a Színháztörténeti és Színészmúzeumba (Miskolc, Déryné u. 3.)

Az Orkesztika Alapítvány

Mozdulatművészet 100+”
Válogatás a 102 éves Orkesztikai Iskoláról,
és a Magyar Mozdulatművészeti Gyűjtemény
és a Magyar Mozdulatművészeti Társulat fotóiból
című kiállításának megnyitójára
A tárlatot megnyitja: Eifert János fotóművész, közreműködnek: Fenyves Márk és Pálosi István mozdulatművészek

A kiállítás március 28-ig tekinthető meg, keddtől szombatig 9 és 17 óra között

A megnyitón készült felvételeket Varga István és a Miskolci Fotóklub tagjai készítették

Százéves a magyar moderntánc hungarikum – a MOZDULATMŰVÉSZET – az Orkesztika Iskola.

Ezt a több mint száz évet az Orkesztika Alapítvány – Mozdulatművészeti Gyűjtemény segítségével mutatjuk be a kamara-kiállítás keretében.
A duncan-i ihletésű, individualista modern táncművészet Magyarországon, Dr. Dienes Valéria (1879-1978) Párizsból való 1912-es hazaérkezésével kezdi meg hódítóútját, amely történetileg a máig vezet el. A Mozdulatművészet (Dienes Valéria elnevezésével Orkesztika) a táncművészet intellektuális irányzata, tánctudomány és általánosabb értelemben egy teljes embert nevelő újfajta gondolkodásmód, pedagógiai reform és egy modern (mára klasszikus-modern) esztétika megjelenése a tánc világában. Intézményrendszere – a balett mellett – 1920-as évekre alakult ki és került állami engedélyezésre, majd az 1950-es évek ideológiai viharaiban betiltásra, elnémításra került. Az 1970-es években kezdődhetett újra történetileg, és hivatalosan 1991 óta intézményesült keretekben is létezik ez az Iskola.
Ma a táncszínpadokon a Magyar Mozdulatművészeti Társulat, az oktatás és tudomány (kutatás) tekintetében pedig a MOHA – Mozdulatművészek Háza adja meg formai keretét a működésnek.

A gyűjteményből válogat: Fenyves Márk – orkesztész.
A kiállítás eseményein közreműködik a Magyar Mozdulatművészeti Társulat.
a megnyitón:
tánc: Fenyves Márk, Pálosi István

A Kiállítást megnyitja: Eifert János

Eifert János előadása a Balázs Győző Református Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű, Egységes Művészeti Általános- és Középiskola, Alapfokú Művészetoktatási Iskola növendékei és a Miskolci Fotóklub tagjai számára. Miskolc, Győri kapu u. 27. 2014. február 5.  15:00-18:00 (Móré Péter felvételei)

Móré Péter felvételei

Közösségi oktatási intézmény a fotózás kedvelőinek

MiNap.hu  –  Miskolci Napló Online http://www.minap.hu/news.php?extend.58789.2

2012-09-28 13:02

Előadás-sorozattal, pályázatokkal és fórumokkal szeretne közösséget szervezni a fényképezés kezdő, haladó és profi szintű művelőiből a Fotóakadémia; a Peti Péter és Eifert János fotográfusok által alapított társaság október 6-án és 7-én rendezi első szakmai hétvégéjét.

A mai világ a képek kora. Azzal, hogy akár a nagymamák is képesek telefonjukkal az unokáikat fotózni, a képek szerepe megváltozott az emberek életében – szólt a fotográfia mindennapi jelentőségéről a Fotóakadémia pénteki budapesti bemutatkozó sajtótájékoztatóján Peti Péter.

Mint a terasz.hu alapítójaként ismert fotográfus kiemelte, a Fotóakadémiát nem egyszerű tanintézményként, nem tudós társaságként, hanem a fotózással foglalkozó emberek közösségeként kívánják létrehozni, ahol a teljesen kezdők és a szakma nagy öregjei kicserélhetik tapasztalataikat.

– Nem más oktatási intézmények, szakmai szervezetek ellen alapítottuk meg a Fotóakadémiát, hanem együttműködésre törekszünk azokkal – hangsúlyozta Peti Péter.

Eifert János beszámolója szerint a Fotóakadémiában az érdeklődők megtanulhatják a fényképezés apróbb és nagyobb trükkjeit, az elsődleges cél mégsem ez, hanem a fotográfiai gondolkodás átadása; mindezt a saját területükön különleges tudással rendelkező tagokból összeálló tanári kar segíti.

A legfontosabb programsorozat a minden hónapban megtartandó Fotóakadémiai hétvége lesz, amelynek keretében alkalmanként három elismert szakember tart előadást az ELTE BTK Gólyavárában. Az első, október 6-i alkalommal Kincses Károly beszél a magyar fotográfia történetéről, Radisics Milán tart előadást a mai magyar fotó legsikeresebb ágáról, a természetfotózásról, majd Dékán István mutatja be a LightRoom4 képfeldolgozó programot.

Az előadásokat minden alkalommal fotózható művészeti programok követik majd, először Grecsó Zoltán táncművész és társulatának bemutatója. A fotóakadémiai hétvégék második napján különleges fotózási lehetőségeket, workshopokat szerveznek a tagok részére, október 7-én például a fővárosi állatkertben fotózhatnak a tagok.

A Fotóakadémia egy év alatt 30-36 témakörben pályázati feladatokat ír ki, amelyek a Fotóakadémiai hétvége előadásaihoz, eseményeihez kapcsolódnak. Mint Eifert János hangsúlyozta, céljuk az állandó visszacsatolás, így minden beérkezett anyag szöveges értékelést kap, a legjobb képeket rendszeresen kiállítják és ezekből évente egy válogatásalbumot is kiadnak.

Rövidesen indul a Fotóakadémia honlapja, ahol a tagok számára elérhetők lesznek az előadások jegyzetei, szakmai anyagok, de lesznek fórumok fotószakmai társaságok számára, és külön felület a pályázatok, valamint az azokkal kapcsolatos viták számára is.

MTI

Horváth Imre: 25. Nemzetközi Fotóművészeti Alkotótelep – MiNap.hu, Miskolci Napló Online, 2008. július 15.  14:10

MiNap.hu

Miskolci Napló Online

http://minap.hu/plugins/content/content.php?content.161

25. Nemzetközi Fotóművészeti Alkotótelep

Horváth Imre / 2008-07-15 14:10

Eifert Jánosnak, a 2008-ban megjelent Aktfotográfia című könyvében ezt olvashatjuk:

„Hamarosan meghirdetik a magyarországi 25. Sebesvíz Foto Workshopot, amelynek résztvevői a világ különböző országaiból érkeznek majd. Nincs a világon hasonló rendezvény, amely negyedszázados folyamatos működésével, és nemzetközileg elismert színvonalon tevékenykedne. A mára már nemzetközi hírűvé vált fotóművészeti alkotótelep tartalmi, gyakorlati munkájának szervezése Halmai László nevéhez kötődik. Huszonöt évvel ezelőtt a Miskolci Városi Művelődési Központ igazgatójaként indította és szervezte meg az I. Nyári Fotóművészeti Tábort, amely később Sebesvíz Nemzetközi Fotóművészeti Alkotótelepként vált közismertté.”

Halmai László azt mondja, amikor ez indult, Magyarországon nem volt felsőfokú művészeti képzés a fotográfiában. Mindenki elsősorban a fényképezőgépével meg a laborjával volt elfoglalva, ahol tanítottak, ott is a technikára összpontosítottak, nem a szemléletre, tehát látnunk kellett az űrt.

Jung Zseni, aki immár huszonöt éve egyik, meghatározó művészeti vezetője a fotoworkshopnak, és számos világszerte ismert alkotását készítette itt el, ezt írta korábban keltezett levelében:

„Kedves Lacikám!

Egy évvel ezelőtt eldöntöttem, hogy végleg falura költözöm. Ezzel együtt jár egy hatalmas selejtezés, amitől a legtöbb ember irtózik. Nem így történt velem. Gyönyörű élményben lett részem, ahogy ismét fénybe került a 20 év sebesvízi anyaga. Hatalmas erővel törtek fel az emlékeim. Hirtelen nem kimerevített filmkockákat és fotókat láttam, hanem mozgófilm pergett előttem. A mozim ugyan mellőzte a kronológiát, de életteli, színes, és hamisítatlan volt. Mi mindent csináltunk, mi bolond, szabadlelkű nagy kamaszok! Rétre, erdőbe, sziklákra, várakba, barlangba, elhagyott gyárakba, bányába, tóra, hőforrásra, lóra és tűzre, kötélre és ágyba cipeltük türelmes és belevaló modelljeinket. Gipsz-szobrot öntöttünk róluk, bekentük sárral, máskor meg szép mintákat rajzoltunk testükre. Hány szép arc és alak villant át, és mind egyéniség! Hány név, hang, kacagás, illat és mozdulat, mennyi meghittség! A sok év elmosta a szervező-oktató és résztvevő barátok közti különbséget. Eggyé váltunk. Élet volt a házban és a környékén, (sokszor túlságosan is nagy), de volt sok csendes beszélgetés, és néha (gyanítom) elcsattant egy-két csók is. Néha sírtunk is, és nem csak a nők, de többnyire nevettünk, és időnként féktelenül röhögtünk. Tanítottunk és tanultunk. Itt-ott szertelenül a világban megjelentek a táborban készült fotók, néha nem is oly rosszak! De a legszebb az egészben, hogy még a legcsekélyebb rezdülésünk is most már kitörölhetetlenül és örökre a világmindenségben rezeg és gyarapítja a FÉNY(kép) világát!”

A 25. Nemzetközi Fotóművészeti Alkotótelep jubileumi kiállításai:

– Diósgyőri Ady Endre Kulturális és Szabadidő Központ: július 18. – augusztus 20. Közönségtalálkozó: 2008. július 21. 14 óra. Monika Klinger (Ausztria), és Wágner Ferenc (magyar) fotóművészek kiállítása.

– Fotógaléria Miskolc: július 15. – augusztus 25. Közönségtalálkozó: július 21. 15 óra. Az alkotótelep modelljei által készített fotográfiák kiállítása. Megfordul a kamera, és az alkotótelep néhány eddigi fotómodellje által készített képét mutatják be. Kiállítók: Berényi Betti, Héjja Gabriella, Veszprémi Andrea.

– Művészetek Háza Miskolc: július 10. – augusztus 31. Közönségtalálkozó: július 21. 15 óra. Az alkotótelep mestereinek kiállítása. Azoknak a művészeti vezetőknek, előadóknak, bemutató foglalkozásokat tartó fotóművészeknek az alkotásaiból rendezett kiállítás, akik rendszeresen részt vettek a workshop munkájában.

– Egri Kulturális és Művészeti Központ Átrium Galéria: július 22. – július 29. Retrospektív kiállítás a FOTOWORKSHOP résztvevőinek alkotásaiból. Megnyitó: július 22. 16 óra.

– Egri Kulturális és Művészeti Központ Dió Galéria: július 22. – július 29. Claus Sperr, Eric Brunelle, Johann Fenz kiállítása. Megnyitó: július 22. 16 óra.

Testből font jelbeszéd – Tánc a fotóművészetben. Miskolci Fotógaléria (Miskolc, Győri kapu 35.), 2003. június 24 – július 10.

Kurátor: Eifert János

Kiállított képek és szerzői:

Sulyok László: Évszakok Buenos Airesben 1.

Sulyok László: Évszakok Buenos Airesben 2.

Sulyok László: Honour To Martha Graham

Csillag Pál: Kazinczy Eszter

Csillag Pál: Wolf Katalin

Csillag Pál: Öcsi

Huszár Mónika: 2001. 2.

Sarnyai Krisztina: Csend

Fuszenecker Ferenc: Táncházban

Oláh Gábor: Energiák 5

Katkó Tamás: Ős K (Közép – Európa Táncszínház)

Kanyó Béla: Állami Népiegyüttes

Koncz Zsuzsa: Frenák Pál

Hapák Péter: Láb

Huszár Mónika: 2001. 1.

Szerdahelyi Rita: Még 1 Mozdulatszinház

Frank Yvette: Tricks & tracks (Frenák Pál Társulat)

Pataky Balázs: Mona tánca

Molnár Kata: A kertész álma (Szigligeti Társulat)

Katkó Tamás: Magyarok kertje (Közép – Európa Táncszínház)

Sipos Zoltán: Berczik Etüdök (Még 1 Mozdulatszinház)

Udvardi Péter: Cím nélül

Koncz Zsuzsa: Cím nélkül

Áfrány Gábor: Frenák Pál Társulat

Eifert János: Barokk másképp

Sipos Zoltán: Nem sokára jön a tél …3. (JFGY 263)

Sipos Zoltán: Tiéd 3. (JFGY 262)

Sipos Zoltán: Tiéd 2. (JFGY 261)

Réthey Prikkel Tamás: Kéz (JFGY 260)

Tishner Krisztián: Honour To Martha Graham ( Bozsik Yvette Társulat) JFGY 259

Frank Yvette: Szárnyak nélkül 1. (JFGY 258)

Sulyok László: Egy faun délutánja 3. (JFGY 496)

Hapák Péter: Gergye Krisztián I. (JFGY 248)

Hapák Péter: Gergye Krisztián II. (JFGY 249)

Hapák Péter: 62 nap (JFGY 250)

Hapák Péter: Vámos Veronika I. (JFGY 251)

Hapák Péter: Vámos Veronika II. (JFGY 252)

Hapák Péter: Vámos Veronika III. (JFGY 253)

Hapák Péter: Off (JFGY 254)

Hapák Péter: Hoód Adrien (JFGY 255)

Hapák Péter: Balogh Margit (JFGY 256)

Hapák Péter: Nagy Andrea (JFGY 257)

Nagy Péter: A győri Tánc – és Képzőművészeti Iskola növendékei 1.

Nagy Péter: A győri Tánc – és Képzőművészeti Iskola növendékei 2.

Nagy Péter: A győri Tánc – és Képzőművészeti Iskola növendékei 3.

Takács Renáta: Cím nélkül

Laibl Balázs (Suba): Carmina Burana silouett (Győri Balett Társulata)

Eifert János: Boszorkánytánc, 1984                                                                                                                                  A Tér 1986. kiállítás anyagából

A Miskolci Galériában dr. Végvári Lajos művészettörténész nyitotta meg A fénykép varázsa című fotókiállítást. A Herman Ottó Múzeum Fényképtörténeti Gyűjteményéből Tarcai Béla válogatta ki, az 1980-as években készült műveket. A közönség Assai Horváth Péter, Bajtai Lajos, Balázs Béla, Balla András, Budai Csilla, Chochol Károly, Csoma Károly, Dobosy László, Drozsnyik István, Eifert János, Funák András, Germán Péter, Gink Károly, Hajdú József, Hegedűs György, Herbst Rudolf, Juhász Miklós, Jung Zseni, Katkó Tamás, Kálmándy Ferenc, Kerekes Gábor, Kiss István, Kovács Melinda, Kovács Sándor, Körtvélyesi László, Kuchta Nándor, Lehotka László, Lőkös Zoltán, Lugosi Lugo László, Mencseli Tibor, Németh József, Pácser Attila, Peterman Károly, Pólya Zoltán, Somogyi Tamás, Szalay Ákos, Szalczer Tamás, Szathmáry-Király Ádám, dr. Szász János,  Szemerédy Zoltán, Tillai Ernő, Tóth Károly, Tóth László, Török László, Vécsy Attila,  Vékás Magdolna, Wagner Ferenc és Zombor Gyula alkotásait tekinthette meg.

A Miskolci Galériában 1998-ban elkezdett fényképtörténeti kiállítás-sorozat második részét, a 80-as évek magyar fotográfiájának terméséből válogatott mustrát láthat most a közönség. Ez az évtized azért is fontos, mert ezzel indult útjára az az időszak, amit a magyar fotográfia fellendülése második korszakának nevezhetünk. Ekkor kezdtek lazulni azok a tényleges vagy vélt kötöttségek, amelyek, ha nem is akarták a szó szoros értelmében korlátozni az alkotó folyamatokat, de abba bele tudtak avatkozni. Ebben az évtizedben kezdett érvényesülni a tehetség és a kreativitás, bátor és sokat sejtető kísérletezés indult meg, a megújulni képes idősebb alkotók mellé felzárkóztak a fiatalok. Javult a nyersanyag ellátás, és egyre több kiadvány, kiállítási kép került az érdeklodok kezébe a világ minden tájáról.

A kiállítás szerkezetében megkíséreljük bemutatni a műhelymunkát befolyásoló gondolatokat, és azt, hogy az alkotók a tér-idő-mozgás alapkategóriái mellett hogyan tudták megközelíteni az elvontabb fogalmakat, mint pl. a kötődések vagy a pozíciók, és hogyan tudtak szembenézni önmagukkal az önarckép témakörében.

A rendelkezésre álló hely nem tesz lehetővé bovebb válogatást, netán a közel kétezer darabból álló teljes gyűjtemény kiállítását. Mégis hisszük, hogy a bemutatott válogatás információt tud szolgáltatni a néző számára a 80-as évtized törekvéseiről.

(Tarczai Béla)

Eifert János, meg a Fotógaléria

“Négyhetes nyitva tartás után holnap zárul Miskolcon a Molnár Béla Ifjúsági és Úttörőház Fotógalériájában Eifert János fotóművész New York című kiállítása, amely félszáznál több nagyszerű felvételen a metropolis Manhattan nevű városnegyedébe, lakóinak életébe enged bepillantást. Talán szokatlan dolog, hogy egy kiállításról éppen zárása előtt essék szó, de a kiváló művész már messze nem szorul arra, hogy kiállított műveinek méltatásával így, a lapon keresztül toborozzunk látogatókat a tárlat megtekintésére, mert eddigi munkásságával, Miskolchoz való kapcsolódásával már olyan rangot vívott ki magának, hogy reklámnak elég a neve. Így volt most is, a záruló kiállítás látogatottsága ezt igazolja. Miért esik szó róla mégis? Elsősorban azért, mert megtiszteltetés az otthont adó intézmény számára, hogy ez a tárlati anyag ide került először. Ugyanis Eifert János a Corvina Könyvkiadó részére fotóalbumot készít New Yorkról és az ott töltött tíz nap alatt készített felvételeiből való válogatás az az anyag, ami Miskolcon látható. Itt látható először…” (bm)

Észak-Magyarország, 1988. március 30.

A megnyitó képein: Eifert János, Kozma István művészeti előadó, Ipper Péter újságíró, Jung Zseni, dr. Végvári Lajos professzor, a Miskolci Fotóklub tagjai és megnyitó közönsége (Tóth Károly felvételei)

A MISKOLC VÁROSI MŰVELŐDÉSI KÖZPONT TISZTELETTEL MEGHÍVJA ÖNT 1987. JANUÁR 9-ÉN 18 ÓRÁRA A FOTÓGALÉRIÁBA (MISKOLC, GYŐRI KAPU 27. – MOLNÁR BÉLA IFJÚSÁGI HÁZ) a II. ORSZÁGOS FOTÓMŰVÉSZ TÁBOR kiállításának megnyitójára, melyet JUNG ZSENI és EIFERT JÁNOS fotóművészek nyitnak meg

 A Miskolci Városi Művelődési Központ által életrehívott nyári „fotótábor^” hézag-pótló intézménye a magyar fotómozga­lomnak. Ugyanis arra vállalkozott, hogy a haladottabb fotóamatőrök továbbképzéseire nyújtson lehetőséget. Két kitűnő oktató, Jung Zseni és Eifert János veze­tésével elsősorban olyan tematikában való jártasságot szerezhettek meg, amelynek gyakorlása hétköznapi körülmények között csak elvétve állt módjukban. Ez az aktfényképezés. Természetesen akár fotóklubban, vagy lakásban is lehet akt-képeket fotografálni. Ezek a felvételek azonban rendszerint kis számú variációs lehetőséget kínálnak, nem szólva arról, hogy a formaproblémák mellett fel sem merül a tartalmi alakítás gondolata.

Ezen a nyáron továbbképző tanfolyamon az akt modell a természetben jelentkezik. Tehát az a feladat, hogy az emberi fi­gurát kapcsolatba hozzák a természeti környezettel. Ilymódon a meztelen emberi testnek a képen való szerepel­tetése jelentéshordozó elemmé válhat: tehát megszületik az ember és a termé­szet kapcsolatából kibontakozó gondo­latiság. Ez a felfogás az aktfényképezés új útjait nyitja meg. A tábor résztvevői meg is értették azt a nagy lehetőséget. Jung és Eifert kitűnő pedagógiai érzékét és tapintatát dicséri, hogy nem állí­tották követendő példának a maguk al­kotásait: hanem arra törekedtek, hogy minden növendék találjon rá alkatának megfelelő felfogásra. Így történt, hogy az egyetlen egy modell, s az azonos ter­mészeti környezet ellenére az elkészült fotográfiák igen változatosak: sok érté­kes található köztük. A kiállítás anya-gát variálja néhány néprajzi téma is, ez­zel is gazdagodott az 1986. évi fotótá­bor összképe.

 Végvári Lajos

KIÁLLÍTOTT KÉPEK JEGYZÉKE:

KISS ISTVÁN

Vécsy Attila portréja

Jósvafő 1986.

Végre nekem is van lágyítóelőtétem III.

VASS KÁLMÁN – VÉCSY ATTILA

Meddő

Csapadéknyom alatt

Üdvözlet

NAGY PÉTER

Táj I- III-IV Táj I

Érzés

I- I I- I I I

ERDEI ANDRÁS

Akt

I n memoriam I I és IV Akt IV

Rudabánya I-II

BORKA ATTILA

Napimádók

FUNÁK ANDRÁS

Faháló

Félek

Fura

Alkotók II.

WAGNER FERENC

Szieszta

Idill (Jósvafő)

Múlt idő (Aggtelek)

DOBOSY LÁSZLÓ

Táj I-II-IV

Sziklás akt I-11

Akt I-II

KOTNYEK ISTVÁN

Alászállás

Táj síkban és térben

Árnyék kompozíció      képpár

Omladozó múlt I-II-III

KUCHTA NÁNDOR

Jósvafői zuhatag

Víztározó

Szádi rom

Virágok II.

Evolúció I.

PETERMAN KÁROLY

Erosz

Fény

Cím nélkül

In memoriam SZN

LIPTÁK ISTVÁN

Kiszáradt medrek

Kiűzöttek

Játék a fátyollal I.

FEISCHER JURAJ

Udvaron I-II-III

Modell és fényképészek I.

TÓTH KÁROLY

Ébredés Formák

VANCSICS MIHÁLY

        Cím nélkül

SZABÓ TIHAMÉR

In memoriam I-II-III

LŐKÖS ZOLTÁN

Szörny

Mementó II.

Mozgásban

Cím nélkül

Gyász III.

Alom I.

SZÉCSI ZOLTÁN

Összetartozás

EIFERT JÁNOS

Forrás

Zubogyi templom I-V

A romlás virágai

Nyaralás

JUNG ZSENI

„A nagy ravatal”

Napraforgók I-II

Volt egy szebb világ

„Szállnék a fény felé, de …”

Fűzfa I-II 

Fotóművésztábor a természet ölén

Fényképek az asztalon, viták az éjszakában

Legelsőül talán a kezdetről: az elmúlt esztendőben gyűltek egybe először az ország minden tájáról Bánkúton a fotózás iránt érdeklődők, mintegy huszonöten.
Pontosabban fogalmazva azok, akik művészi “injekcióval” beoltottak. Idén – az előző évi munkát, folyamatot meghosszabbíva – másodszor. A helyszín: az Aggteleki Nemzeti Park területén, Jósvafőtől nem messze, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ Karsztvízkutató Állomásának épülete és a környezetében felvert sátrak.
Két fotóművész – Eifert János és Jung Zseni – irányításával dolgoznak itt július 26-tól augusztus 3-ig. S nemcsak itt – bárha a munkákról folyó éjszakába nyúló vitáknak, beszélgetéseknek ez a bázisa – de csodálatos nemzeti park területén. Kutatva, s megörökítve annak olyan részleteit, melyeken a táj csodáit, a manapság egyre kevesebb helyen fellelhető érintetlen természeti környezet szépségeit prezentálják. A majd’ húszezer hektáros park gyönyörűségeinek kicsinyke szeletével mi is megismerkedhetünk, amikor Borkúti Máriát, a tábor szervező intézménye, a Molnár Béla Ifjúsági és Úttörőház munkatársát követve a fotóművész tábor helyszínére gyalogoltunk.
Megérkezve Eifert János, Jung Zseni és néhány táborlakó készséggel számolt be az itt folyó munkáról, a maguk elé kitűzött célokról, a tábor életéről.
– Tavaly a jól sikerült kiállítás után elhatároztuk: még igényesebben fogunk dolgozni – mondja Eifert János.  – Célunk: a magasabb szintű fényképezés. Némi csalódás ért bennünket, ugyanis a tábor résztvevőinek összetétele elég vegyes. Van, akinek egészen alapvető dolgokat kellene megtanítani, vannak viszont, akik már igen magas művészi szinten műveik a fényképezést. Ez utóbbiak között kell megemlíteni Nagy Péter győri, Wágner Ferenc soproni, Vécsi Attila martonvásárhelyi fotósok nevét.
– Időben meg az elején vagyunk, így a hangulatot még nem nagyon lehet lemérni – szól Jung Zseni -, most egy modellel dolgozunk, igaz, eredetileg három modellt ígértek. Mivel az aktfotózás iránt a legnagyobb az igény, így némi elégedetlenség tapasztalható a fotósok körében. Meg kell említeni a látásmódot is, vagyis aki még nem tud fotografálni, az nehezen tudja megtalálni a témát. A modell a kapaszkodó nekik.
Bizonnyal ezekről is szó esett, esik azokon az esti beszélgetéseken, melyeken mindig terítékre kerül egy-egy táborlakó munkája. Itt aztán kritikát mondanak egymás munkáiról, kiemelve az erényeket, élesen bírálva a gyengébb teljesítményeket.
Eifert János:
– Ezek a viták sokszor a sértődésig is eljutnak.  De ha valaki megérti a segítő szándékot, s le tudja küzdeni saját hibáit, sok öröm fogja érni a későbbiekben. Egyébként ma este „Wágner-est” lesz. Vagyis a soproni Wágner Ferenc teszi asztalra képeit.
– Hogyan telik el egy napjuk?
A reggeli után kocsival kimegyünk a helyszínekre. Itt kijelölt pontokon fotózunk – mondja Lehoczki Alfréd, aki Miskolcról érkezett.
– Nem csupán egyéni munkát végzünk, hanem kisebb csoportokban közösen dolgozunk – kapcsolódik a beszélgetésbe a Budapestről érkezett Némethy Géza.
Abban, hogy hova érdemes elmenni fotózni, Kiss Ernő, az Aggteleki Nemzeti Park idegenforgalmi felügyelője segít. Annál is inkább, mert a tábor vállalta egy diaporáma-sorozat elkészítését a nemzeti parkról, a nemzeti parknak. Ami – ha a park területét, természeti gazdagságát nézzük – nem is olyan egyszerű. Erről Kiss Ernő beszélt:
– Szerintem kevés ez a nyolc és fél nap egy ilyen táborhoz. Hallatlanul gazdag szépségekben ez a vidék. Hadd mondjam el, hogy a nemzeti park nem csupán természetvédelmi szerepet lát el, de kulturális intézményként is kíván működni. Ez a tábor része e tevékenységünknek, ami nekem szívügyem is…
Beszélgetésünk további részében nagyon fontos téma felé kanyarodunk: a környezetvédelem és annak aktualitása kerül középpontba. És az, hogy a fotóművész mit tesz, tehet ezen a téren.
Eifert János szerint:
 – Van egy mozgalom, hogy a gyárak, a szennyező források környezetromboló hatását a képeken visszaadjuk, a károkat érzékeltessük. Láng István, az MTA főtitkára fogalmazta meg: „A környezetvédelem célja a természeti és társadalmi környezet harmóniájának hosszú időre való megőrzése, s ez elképzelhetetlen a tudomány és a társadalom együttműködése nélkül”. E téren a fotóművészek sokat tesznek, mert fényképeiken megmutatják a létező világ és egy másik, a kívánatos világ közti különbséget.
A táborban a résztvevők foglalkozása széles skálán mozog: a mozdonyvezetőtől a radiológuson keresztül a repülőgép-pilótáig számtalan foglalkozás képviselteti magát. Többen közülük már az elmúlt évben is a táborban tevékenykedtek.
– Mik a jövő évi táborral kapcsolatos elképzelések?
– A tervek szerint jövőre a Bükkben teremtenénk meg a táborozás feltételeit – mondja Borkúti Mária.
– Szeretnénk nemzetközivé bővíteni a fotóművész-tábort. Az idei anyagból kiállítást rendezünk január eleién a Miskolci Galériában, majd ez az anyag vándorol tovább az országban.
Beszélgetésünk után megtekintettük az elmúlt év terméseiből rögtönzött szabadtéri kiállítást. Ezt követően elköszöntünk, s ismét megcsodáltuk, gondolatban „lefényképeztük” az elénk tárulkozó tájat…
 
Mészáros István

Fotó: Laczó József

Miskolci Fotógaléria (Győri kapu 27. )  Telefon: 87-377

„KÜLÖNÖS DIMENZIÓK”

Eifert János

fotóművészeti kiállítása

A centrális perspektíva felfedezése egyben létrehozta az ellene való lázadást is. A fes­tők számos kísérletet tettek, hogy a geometria eszközeivel „megdermesztett”^” látványt megmozgassák és szellemi értelemben véve kitá­gítsák.

A fényképezés feltalálásával még kemé­nyebben vetődött fel ez a több évszázados probléma, hiszen a fotókamera „egyszemű”.

Számos kiváló fotográfus kísérletezik im­már egy évszázada, hogy fényképbe „dermesztett” valóságot kiszabadítsa a geometria „rabságából”, s létrehozzon egy olyan kötetlen képet, amely a költőiség és a többsíkú jelentés megvalósításával kecsegtet.

Erre törekszik Eifert János is, egy nyugta­lan temperamentum, aki első jelentkezése óta keresi az egyéniségének legjobban megfelelő feladatokat. Neki nem elég, ha a fénykép csak szép és pontos. Ő az emberek, a dol­gok, a látványok és a cselekedetek titkos jelentése után szimatol. Arra kényszeríti a „lel­ketlen” fényképezőgépet, hogy kifejezze tulajdonosának érzéseit, vágyait és sejtéseit.

Eifert azért mert vállalkozni ennek a feladatnak a teljesítésére, mert ismeri az optika és a kémia minden csínját-bínját. A kép alkimistája ő, aki álmainkat, vágyainkat, reményeinket reális képpé tudja formálni    ő fotóin a valóság új, eddig rejtett dimenziókkal gazdagodik. (dr. Végvári Lajos)

A kiállítás 1985. április 12-től május 8-ig, naponta 9–19 óráig, szombaton 9–14 óráig tekinthető meg. Vasárnap zárva.

Déli Hírlap, XVII. évf. 85. szám, 1985. április 12. – Hétvégi kalauz

EIFERT JÁNOS FOTÓI

„A fotográfiában a fényképi hitelesség, objektív közvetítés legendája régen szerte-foszlott. Élményszerű alkotások sora bizonyítja, hogy az eszközök megfelelő birtokában a fényérzékeny anyag síkjában újrateremtett világ nem »látleletszerűen« adja vissza az »igazit«. A kiállítás címeként választott Különös dimenziók is jelzi, hogy a bemutatandó fotók értelmezésekor el kell tekinteni a köznapi »fényképolvasástól«, hiszen a gondolati asszociációk a fontosak. Eszközként magam is a montázst, a kollázst, az egymásra nagyításokat, több negatív egyidejű alkalmazását használtam…”

Eifert János írta a fenti sorokat Különös dimenziók című kiállítása elé, amelyet ma délután 6 órakor nyit meg a Fotógalériában — a Molnár Béla Ifjúsági és Úttörőházban — dr. Végvári Lajos művészettörténész. A május 8-ig látogatható kiállítás megnyitóján közreműködik a Miskolci Fúvósötös is.

Dr. Végvári Lajos — többek között — ezeket írja Eifert János fotóművészről:

„… nyugtalan temperamentum, aki első jelentkezése óta keresi az egyéniségének legjobban megfelelő feladatokat. …az emberek, a dolgok, a látványok és a cselekedetek titkos jelentése után szimatol… azért mert vállalkozni ennek a feladatnak a teljesítésére, mert ismeri az optika és a kémia minden csínját-bínját…”

Eifert János: KÜLÖNÖS DIMENZIÓK – Miskolci Fotógaléria, 1985. április 12-május 8.

 A kiállítást megnyitja dr. Végvári Lajos művészettörténész

Közreműködik a Miskolci Fúvós Ötös (Apró László fuvola, Bákonyi Tamás oboa, Novák József klarinét, Sándor János kürt, Halász István fagott)

A centrális perspektíva felfedezése egyben létrehozta az ellene való lázadást is. A festők számos kísérletet tettek, hogy a geometria eszközeivel „megdermesztett” látványt megmozgassák és szellemi értelemben véve kitágítsák.

A fényképezés feltalálásával máig keményebben vetődött fel ez a több évszázados probléma, hiszen a fotókamera „egyszemű”.

Számos kiváló fotográfus kísérletezik immár egy évszázada, hogy fényképbe „dermesztett” valóságot kiszabadítsa a geometria „rabságából”, s létrehozzon egy olyan kötetlen képet, amely a költőiség és a többsíkú jelentés megvalósításával kecsegtet.

Erre törekszik Eifert János is, egy nyugtalan temperamentum, aki első jelentkezése óta keresi az egyéniségének legjobban megfelelő feladatokat. Neki nem elég, ha a fénykép csak szép és pontos. Ő az emberek, a dolgok, a látványok és a cselekedetek titkos jelentése után szimatol. Arra kényszeríti a „lelketlen” fényképezőgépet, hogy kifejezze tulajdonosának érzéseit, vágyait és sejtéseit.

Eifert azért mert vállalkozni ennek a feladatnak a teljesítésére, mert ismeri az optika és a kémia minden csínját-bínját. A kép alkimistája ő, aki álmainkat, vágyainkat, reményeinket reális képpé tudja formálni. Az ő fotóin a valóság új, eddig rejtett dimenziókkal gazdagodik.

Dr. Végvári Lajos

The discovery of the central perspective at the same time also created the rebellion against itself. A number of attempts have been done by the painters to move and to broaden out in intellectual sense the sight „paralyzed” by the means of the geometry.

This many centuries old problem was raised even more severely by the discovery of the photography, because the camera is a „one-eyed” apparatus.

Already for a century a number of excellent photographers have tried to free the reality „paralyzed” into photograph from the „captivity” of the geometry and to creat the free picture which holds out promises of realising the poeticalness and the multiplanar meaning.

Janos Eifert also aims at doing this, a restless temperament who since his first appearance has looked for the tasks most corresponding to his individuality. He is not satisfied if the photo is only beautiful and precise. He noses about the secret meaning of hum’ans things, sights and deeds. He forces the „unfeeling” camera to express feelings, desires and intuitions of its owner.

Therefore Eifert dared to undertake accomplishing this task because he knows all the ins and outs of the optics and chemistry. He is the alchemist of the picture who can frame our dreams, desires, hopes into a real picture. The reality on his photos grows richer with dimensions hidden till now.

Dr. Lajos Végvári

KÜLÖNÖS DIMENZIÓK

Képeim elé

A BÚVÁR című lap fotóriportereként természettudományos ismeretterjesztő írások fotóillusztrációinak az elkészítése is feladatom. A munkámhoz tartozik, hogy olyan területen bővítsem ismereteimet, ami lehetőséget ad a tudományos módszerekkel ismerkedni. Gyakran látom, hogy a kutatások során a valóságtól eltérő különösségek, az érzéki torzulások – az illúziók komplex tényei – tudományos szempontból csak tévesek, amiket könnyű akár a műszerek segítségével is észlelni, az adatokat korrigálni. Az orvostudományban, a műszaki életben, és igen gyakran a biológiában is az abnormis, a meglepő adja a tudós kezébe a normális helyzetek kulcsát. A művészeket azonban mindig is izgatta, éltette az illúzió, az a különös dimenzió; amit a tudomány az emberek és állatok érzékszerveit félrevezető tévedésként regisztrált. De vajon tévedés a valóság más síkon történő befogadása? A létező dolgok észlelésekor a külvilág egységesnek tűnő képét az irányérzékelők sorozatának részabsztrakciói alakítják ki agyunkban. A valóság tükröződése az alkotásokban sokszor vizsgált téma. A fotográfiában a fényképi hitelesség, objektív közvetítés legendája régen szertefoszlott. Élményszerű alkotások sora bizonyítja, hogy az eszközök megfelelő „látleletszerűen” adja vissza az „igazit”.

A kiállítás címeként választott KÜLÖNÖS DIMENZIÓ is jelzi, hogy a bemutatandó fotók értelmezésekor el kell tekinteni a köznapi „fényképolvasástól”, hiszen a gondolati asszociációk a fontosak. Eszközként magam is a montázst, kollázst, az egymásra nagyításokat, több negatív egyidejű alkalmazását használtam a „valóságszerű” pillanatfelvételek újrarendezése során. Az olykor szürrealisztikus, szimbolikus jellegű képekkel nem az érthetetlenségnek, meghökkentőnek, provokálónak kijáró elismerést kívánom beseperni, hanem a sok esetben érthetetlen, meghökkentő provokáló valóságot, az emberi viszonylatokat kívántam ábrázolni.

Fotóriporteri munkám során nagyon is a valóságos életben mozgok, emberi és társadalmi kérdések izgatnak, ugyanúgy sokkolnak az embert megnyomorító embertelenségek, vagy az önpusztító fegyverkezési hajsza, a környezetpusztítás megdöbbentő tényei, az önpusztítás halálarcai. De ha sok dologgal szemben érezhetem magam tehetetlennek, a magam emberségével, a hivatásomban felvállalt tisztességgel mégis csak tudok valamit felvállalni a közös gondokból.

Eifert János

STRANGE DIMENSION About my photographs

As a staff photographer of the Hungarian journal BÚVAR 1„Researcher”) it is also my duty to make photo illustrations for the scientific papers published in this journal. lt has became an integral part of my activity to improve my knowlege in fields where the possibility is offered me to learn scientific methods. Often appeares to me that the grotesque different from the reality, the delusion — the complex factors of the illusion – are all errors only from scientific point of view and they could be easily detected by appropriate instruments and the data corrected. ln the medicine, in the technique and often also in the biology the abnormal, staggering things are that offer the key for the scientist for the solution of problems in normal situations. The artists have always been inspired, and excited by the illusion, the strange dimension recorded by the science as an error caused by the deception of the human and animal organs of sense. The question is whether should it be taken as an error to accept the reality in an other dimension? The idea of the seamingly uniform outside world is formed in the human mind by sensing the real things by the part abstraction of a series of direction receptors. The object often examined in the compositions is the reflection of the reality. In thephotographic art the genuineness offered by the photographs as well as the legend concerning of its objective transmission role have been vanished long ago. A large number of compositions taken from life has demonstrated that having the requested means the world recreated in the dimensions of photosensitive material, reflects the reality not in the form of a „constat”. The STRANGE DIMENSION selected as the title of the present exhibition indicates that while interpreting the photographs on the show one should disregard the ordinary „photographs’ reading” since the association of ideas are the most important. While rearranging my realistic snapshots also myself utilized the available means such as montage, collage and double magnification. It is not my intention with my photographs, sometimes of surrealist and symbolic character, to have great appreciation due to their incomprehensibility and staggering, provocative feature, but what I desire most is to represent the reality and human relations sometimes of incomprehensible, staggering and provocative feature. In my character of a press photographer I live in the reality and show great concern about the human and social problems and 1’m shocked by the inhumanity and cruelty as well as the self-murderung armaments race, the destruction of environment and the death face of the selfdestruction. However, by feeling myself as a powerless person in many cases, I hope, in general, 1’m able to take over a little part of the common worries by my own efforts and with all my honesty showed towards this profession.

János Eifert

Eifert János: Tánc (Miskolc, 1970)

Galambos Tibor: Borsodi szvit c. koreográfiája a Miskolci Avas Táncegyüttes előadásában. Megrendezett kép, külön fényképezési alkalommal. Felvételi adatok: Pentacon Six TTL fényképezőgép, Flektogon 55 mm/4 objektív, ORWO NP 27 fekete-fehér film.