Benkő Imre felvétele

A NAPÚT Kiadó tizenhatodik éve gyűjti kötetbe a napút évzáró számában 70. életévük küszöbére ért jelességek életvallomásait. Ezúttal – többek között – Benkő Imre fotóművész, Bálint András színművész, Csomós Mari színművész, Eifert János fotóművész, Esztergályos Cecília színművészFeledy Péter újságíró, Grunwalsky Ferenc filmrendező, operatőr, forgatókönyvíró; Haris László fotóművész, Hefter László üvegművész, restaurátor; Jálics Kinga újságíró, kertész Péter színművész, Kocsis L. Mihály újságíró, író, filmes; Kóka Rozália újságíró, előadóművész; Kormos Valéria újságíró, Kovács Tamás vívó, sportvezető; Kulin Ferenc irodalmár, Levente Péter önképző társaslény, a szerencse fia; Márkus Mihály egyházi vezető, Marton Éva operaénekes, szoprán; Mészáros Géza festőművész, ábrázoláskutató; Módos Péter író, szerkesztő; Moldován Domokos néprajzkutató, film- és operarendező; Náray-Szabó Gábor kémikus, Stefka István újságíró, Szakcsi Lakatos Béla dzssszzongoraművész, zeneszerző; Szelényi Károly fotóművész, Szörényi Szabolcs basszusgitáros, zeneszerző, zenei rendező; Szűcs Lajos labdarugó, edző; Várady Szabolcs költő, műfordító, szerkesztő; Wintermantel István szerkesztő, kritikus került a kötetbe. A könyv bemutatóját az Óbuda Társaskörben tartották, Szondi György főszerkesztő és Tarján Tamás „vezényletével”, a kötetben megjelenők nagyszámú részvételével és bemutatkozásával. Amikor rám került a sor, még táncoltam is.

Eifert János felvételei

A Napút bemutatóest moderátora Tarján Tamás irodalomtörténész volt, aki köszöntőjében rámutatott, hogy „a kerek évszámok foglyul ejtő dátumok, tartalommal azonban nekünk kell ezeket megtöltenünk”.

Eifert János felvételei

Varga Lajos és Claus Clausmann felvételei

Mutasd meg magad a világnak! – módszerek, hogyan legyél sikeres, ha fotópályázaton indulsz, kiállítást tervezel, a referencia anyagodat állítod össze vagy egyszerűen csak fizetős fotós munkákat keresel. 100 kérdésre 100 válasz a tehetség érvényesítésére. Tudás és tapasztalat, amelyeket Eifert János saját munkásságából és nem a különböző iskolák, tanfolyamok papírízű tudnivalóiból merített.

   •Hogyan lehetünk sikeresek a fotográfia területén?

 •Hogyan érvényesülhetünk tehetségünkkel és munkánkkal?

 •Hogyan alakítsuk ki saját imázsunkat, a névkártyától a facebook-ig?

 •Milyen fotópályázatokon érdemes elindulni és melyek azok, amikre teljesen felesleges pazarolni az időd és pénzed!

 •Melyik nemzetközi fotószövetség pályázati kiírásait érdemes rendszeresen figyelned ahhoz, hogy a fotós szakma figyelmét is megnyerd?

 •Milyen feltételeknek kell megfelelni egy-egy pályázati anyagnak, amire lehet nem is gondolnál, de a valóságban sok múlhat rajta?

 •Miért van az, hogy egyik pályaműved valahol sikert arat, máshol pedig a legjobb 100 közé sem választják be?

 •Miért érdemes önálló vagy csoportos fotókiállításon bemutatkoznod?

 •Hogyan tudsz helyszínt találni egy fotókiállításra?

 •Mekkora költségekkel is járhat ez neked?

 •Milyen szempontok alapján kell összeállítani a kiállítás anyagát?

 •Mennyi időt szánjak a kiállítási helyszín berendezésére és mivel készüljek?

 •Hogyan is zajlik egy kiállítás megnyitója és milyen fontos dolgokra kell odafigyelni annak megszervezésekor?

 •Mi alapján érdemes összerakni a fotós portfóliódat?

 •Mi alapján válogasd le az eddigi munkákat és mikor érdemes új anyagokat lefotózni a referenciaalbumodba?

 •Weboldalt, blogot, Facebook oldalt stb. hogyan lehet létrehozni?

 •Ha elkészült a portfóliód, akkor mi a következő teendőd ahhoz, hogy fizetős munkát kaphass?

 •Milyen eszközökkel tudod jól prezentálni magad a megbízó előtt?

 •Mire kell odafigyelned a munkavállalásnál?

Koltai Lajos a Sorstalanság c. filmjét mutatja be, Verasztó Lajos meghívására, Budapest, 2012. december 18. 18:00

A Sorstalanság Koltai Lajos 2005-ös filmje, amit Kertész Imre azonos című Nobel-díjas regénye alapján rendezett. Elkészültekor a legnagyobb költségvetésű magyar film volt, megközelítőleg 2,5 milliárd forintos büdzsével. A tapasztalt operatőrnek, Koltai Lajosnak ez volt az első rendezése, a filmben az operatőri feladatokat Pados Gyula látta el.

A film cselekménye: Köves Gyuri egy hétköznapinak mondható budapesti fiú, aki eseménytelenül éli az életét, 1944-ben. Majdnem olyan, mint a többség, egyetlen dolgot leszámítva: zsidó. Nem sokkal azután, hogy apját elviszik munkaszolgálatra, őt is elfogják és Auschwitzba viszik, onnan pedig a buchenwaldi lágerbe szállítják. Köves Gyuri nem lázad a sorsa ellen, nem lepődik meg, nem keres kiutat, az élet velejárójaként éli meg a megpróbáltatásokat. Átmeneti barátságokra tesz szert, felnőttekkel és gyerekekkel egyaránt összeismerkedik: flegmák és rémültek, alkalmazkodók és vagányok bukkannak fel mellette a tömegből, és sodródnak el mellőle – ő pedig csak éli a mindennapokat, és megfigyel. Úgy gondolja, hogy nincs olyan képtelenség, amit ne élhetnénk túl…

Rendező: Koltai Lajos, Producer: Barbalics Péter, Szakácsi Lajos, Hámori András  –  Alapmű: Kertész Imre „Sorstalanság”, Forgatókönyvíró: Kertész Imre  –  Főszerepben: Nagy Marcell, Haumann Péter, Harkányi Péter, Bán János, Schell Judit  –  Zene: Ennio Morricone, Operatőr: Pados Gyula, Vágó: Sellő Hajnal, Jelmeztervező: Szakács Györgyi  –  Gyártó: Cinema Soleil, EuroArts Entertainment, H2O Motion Pictures, Hungarian Motion Picture Ltd., Magic Media Inc., Renegade Films (Forrás: Wikipedia)

A Szegedi Kortárs Balett 25 éves. Huszonöt év egy társulat életében szinte teljes emberöltőnek tekinthető, amelyben különböző „életszakaszokra” vagy korszakokra osztható a mindennapos és a táncra jellemzően folyamatos művészi munka. Különösen alkalmas időpont az objektíven keresztül rögzített visszaemlékezésre a nagyközönség előtt, annál is inkább, mivel az együttes élete, tevékenysége, munkája szoros kapcsolatban áll azzal a közeggel, amelyben megjelenik. A Szegedi Kortárs Balett országos sikerei mellett számos külföldi fellépés alkalmával nyerte el a közönség és a szakma elismerését, hazánk kultúrájának egyik legjelesebb utazó nagykövete, mely több mint száz külföldi városban Mexikótól Kínáig óriási sikereket ért el. A kiállítás képei az Orpheus / A fából faragott királyfi, Testek filozófiája, A hattyúk tava gyerekeknek, Carmina Burana, Csipkerózsika, Diótörő, Inferno, Rekviem, Tűz és víz, A csodálatos mandarin, Egy katona története, Új világ és más balettek jelenetei, amelyekben többek között Barta Dóri, Czár Gergely, Csetényi Vencel, Fehér Laura, Hajszán Kitti, Haller János, Hortobágyi Brigitta, Horváth M. Gergő, Juronics Tamás, Kalmár Attila, Kiss Róbert, Májer Gábor, Markovics Ági, Palmon Kitti, Szarvas Kriszta, Tarnavölgyi Zoltán, Tóth Andrea és Zsadon Flóra látható.

Dusha Béla Szeged közismert fotográfusa. A város adta lehetőségeket kimeríthetetlennek találja, párhuzamosan több Szegedhez kötődő könyv megjelentetésén dolgozik. A “ma pillanata a jövő emléke” gondolatiságától vezérelve a Szegedi Nemzeti Színház, a Szabadtéri Játékok és nem utolsó sorban a Szegedi Kortárs Balett fotózása teszi tartalmassá az életét. A kiállítást Ertl Péter és Juronics Tamás köszöntője után Eifert János nyitotta meg.  ( Siklós Péter és Erhardt László felvételei)

Képértékelés a mesterkurzus hallgatóival, Fotósworkshop.hu, Budapest, december 16. 17:00 – 21.00

Helyszín: Budapest, Fillér u. 11. / Oktatásszervező: Kelkó Niki

A MACIVA Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft. és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tematikus képzőművészeti kiállítása nyílt meg Valóság és Illúzió címmel 2012. december 11-én a Fővárosi Nagycirkuszban.

 A pályázatra érkezett művekből szakmai zsűri válogatta össze a kiállítás anyagát, amelyen 263 művész alkotásai szerepelnek. A zsűri tagjai Aknay János (Kossuth-díjas festőművész), Sárkány Győző (érdemes művész, grafikus), dr. Kriza Zsigmond (a Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója), valamint dr. Szeifert Judit (művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria osztályvezetője).

   Eifert János felvételei

Halász János, parlamenti államtitkár köszöntőjében elmondta, hogy “A régmúltba visszanyúló első cirkuszélményeink soha nem felejthetően maradnak velünk, időtlenné válnak, felidézésük pedig gyakran egész gyermekkorunk hangulatát visszavarázsolja. […] A nemzeti intézménnyé vált MACIVA és a kiváló honi alkotóművészeket tömörítő MAOE most közös kísérletet tesznek arra, hogy közelebb kerüljünk a titkokhoz.”

Baán László, a Szépművészeti Múzeum igazgatója is üdvözölte a kiállítást, méltatta a művészeket és magát a kezdeményezést, mely közel 300 alkotót inspirált a különböző művek megalkotására.

Dr. Kriza Zsigmond megnyitó beszédében kiemelte, hogy Aba-Novák, Picasso és az egyetemes művészettörténet más kiválóságai bizonyították, hogy a cirkusz nem kizárólag egy szórakoztató, intenzív élményeket nyújtó művészeti ág, hanem olyan összművészeti látvány- és gondolatvilágot is rejt magában, amely szinte minden esetben inspirálóan hatott más művészeti ágakra is. A kiírt pályázat újra ráirányíthatja a figyelmet a hazai cirkuszművészetre és e kezdeményezés is segítségünkre lesz abban, hogy egyre többen ismerjék fel a cirkuszi műfaj ezerarcú sokszínűségét, derűjét és szépségét.”

Több művészt díjjal jutalmaztak. Elismerésben részesült: Remsey Flóra, Majoros Áron Zsolt és Szepessy Béla, akik a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének díját kapták; S. Faragó Gyöngyi, aki a Magyar Cirkusz és Varieté díját nyerte el, valamint Varga-Amár László, aki mostantól az Emberi Erőforrások Minisztériuma díjának birtokosa. A Magyar Művészeti Akadémia díját Rényi Krisztina grafikus, illusztrátor kapta.” (http://www.mma.hu)

 Peti Péter felvétele

Szeifert Judit Teremtő varázslat című bevezető szövegében így fogalmaz a művek alaptémájával kapcsolatosan: „A cirkusz transzcendentális szimbólum, metafizikus jellegű valóság, ezért is szoláltatott már évszázadok óta megannyi képzőművészeti alkotásnak ihlető forrásul. A cirkuszi számok mindegyike ősi jelkép, gyermekkori álmok, vágyak megtestesülése, bemutatása. […] Ez a forrás, ahogy azt a beküldött szépszámú anyag is mutatja, nem apadt el. Bár tagadhatatlan, hogy láthatóan vannak a pályázati kiírás motivációjára készült művek, de több alkotás is bizonyítja a téma elevenen élő inspirációját. […] A beérkezett alkotásokat eszköztárukban és megjelenésükben is sokszínűség jellemzi, ami jól tükrözi jelenkori vizuális művészetünk stilisztikai pluralitását. Ugyanakkor az ihlető forrásul szolgáló téma olykor hasonló gondolatokat hívott életre, illetve műfajokon átívelő azonos szellemiségben fogant művek születtek.”

2012/12/11-én (kedden) 17 órakor “Valóság és illúzió” címmel csoportos kiállítás nyílik a Fővárosi Nagycirkuszban, a MAOE és a MACIVA szervezésében.

Köszöntőt mond: Halász János, az Emberi Erőforrások Minisztériuma parlamenti államtitkára, a kiállítás védnöke
Megnyitja: dr. Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója
Helyszín: Fővárosi Nagycirkusz, 1146 Budapest Állatkerti krt 12/a

A kiállítás 2013/02/03-ig tekinthető meg.

 Eifert János:  Cirkusz (1971)

A Civil Rádióban a beszélgetés “fonala” onnét indult, hogy Áment Zsóka szerkesztő – riporter felfedezte a KÉPÍRÁS – FOTÓAKADÉMIA könyvemben a Cirkusz c. képemet, amelynek fő alakja Köllö Miklós. Összehozott hát bennünket a stúdióban, ahol beszélhettünk a kép keletkezéséről, valamint a hetvenes évek kulturális-művészeti életéről, személyes emlékeinkről, barátságunkról, és magunkról. Köllö Miklós biokémikusnak készült, de a színházművészet mellett kötelezte el magát, az érettségit követően Prágaban magánúton Ladislav Fialka Nemzetközi Koreográfusképzőjét végezte el. 21 évesen 1967-ben megalapította a Domino Pantomim Együttest, amely kísérleti színházként egy új műfaj megteremtését tűzte ki célul. A dramatikus pantomim művészet irányzat a verbális nyelvet kiküszöbölve ún. „álomdramaturgia” rendszerében hozta létre a színházi Katarzist. Az általa létrehozott egyedi formanyelv által rövid úton népszerűbbé vált külföldön, mint itthon. Ezidőtájt fényképeztem gyakran koreográfiáit, rendezéseit és őt magát. (1969. Ránky-Karinthy-Köllő: Cirkusz – rendezés/koreográfia; 1977. Gogol panoptikum, táncszínház;1978. Hemingway: Öreg halász és a tenger, táncszínház – rendező/koreográfus).
Színházával nemzetközi karrierje 1969-ben kezdődött a Holland Nemzetközi Színházi Fesztiválon. Az International Theater Institute brit szekciójának meghívására Köllő 1976-ban és 1979-ben Londonban tanított. A 70-es években együttesével szinte minden jelentős színházi fesztiválon fellépett, számtalan film és televíziós koreográfiát készített. Az általa jegyzett színházi rendszer nem kapott anyagi támogatást a politikai kurzustól, speciális magánszínházi formában működött.
1977-ben színházi iskolát alapított, melyben komplex oktatási rendszerrel (klasszikus-, jazz balett, mimtechnika, akrobatika, színészmesterségtan, drámaelmélet stb.) a professzionális képzés alapjait fektette le, elsőként Magyarországon.
Köllő mindjobban eltávolodott a hagyományos értelemben vett pantomim művészettől és mind fajsúlyosabb témákat dolgozott át a maga színházi jelrendszerére. Thomas Mann, Asturias, Dosztojevszkij, Gogol adaptációja mellett Hieronymus Bosch, Brughel művek feldolgozásai kerültek a repertoárjába. A képzőművészeti látványmód, a tárgyi világ színházművészetben való szokatlan alkalmazása új lehetőségeket nyitott. 1983-ban létrehozta saját színházát a 90 fős Centi Színpadot.

Köllö Miklós és Eifert János a Civil Rádióban. A műsor felvétele 2012. november 12-én történt, és a http://civilradio.hu/archivum.php  oldalon a hangarchívumban újra meghallgatható. A karácsonyi beszélgetés dec. 17-én, a Hatvanon túli magazinba került, ugyanebben az időpontban.

A Cirkusz című képem – emlékezetem szerint – 1971-ben készült az Egyetemi Színpadon, Köllö Miklós felkérésére. Először megnéztem a Dominó Pantomim együttes előadását (Ránky-Karinthy-Köllő: Cirkusz), ami alapján elképzeltem azt a képet, amely szerintem a darabot leginkább  jellemezte. Az előadás után a társulat maradt a színpadon, és megbeszélve az elképzelt jelenetet, „kiosztottam” a szerepeket. Ez azt jelentette, hogy a színpad terében mindenkinek kijelöltem a helyét, előjátszottam a mozgásokat, a keresőben megkomponáltam a képet.  Állványom nem volt, de a Pentacon Six 6×6-os gépem megtámasztásához egy szék karfája is megfelelt. Ez ugyan alacsonyabb nézőpontot jelentett a kívánatosnál, de semmi baj, egy Flektogon 50 mm-es széleslátószögű objektívet használva, Köllö Miklóst, a cilinderes fő alakot letérdepeltettem a szék elé, és evvel a kérdés megoldódott. A szereplők mozgásait számolással hoztam szinkronba, miközben a főszereplő mozdulatlanul tartotta a pózt. Megfelelő pillanatban exponáltam, emlékezetem szerint 1/4 vagy 1/8 sec-et. A beállításból összesen három felvétel készült, amelynél a kiállítási kép rögtön az elsőre „bejött”. ORWO NP 27 típusú, 400 ASA érzékenységű fekete-fehér negatívot használtam, amelyet R09-es Rodinál finomszemcsés hívóban, normál hívási idővel varázsoltam elő.

   A Civil Rádió (FM 98) Magyarország legnagyobb nem nyereségérdekelt rádióadója, jelenleg kb. 220 önkéntes részvételével, egész hetes műsorsugározással.
A rádió önmeghatározása szerint adásaik és működési módjuk is közösségi érdekeket és formákat képviselnek: nem csak a közösségiségről szólnak, de kisebb műsorkészítő stábokban, csapatokban készítik az általuk sugárzott adásnapokat, 3-8 órás turnusokra osztva önkéntesként dolgozó munkatársaikat. Ezen a „műfajon” belül a Civil Rádió egyik legfontosabb jellemzője, hogy az országos és regionális médiumoktól eltérően, a nemzetközi és országos kérdések helyett sokkal inkább a helyi társadalom dolgaival foglalkozik, valamint önkéntesek működtetik. Műhelyük különösen nagy hangsúlyt kíván fektetni a civil társadalom, az önszerveződések budapesti jelenségeinek bemutatására, bátorítására, az ilyen törekvések nyilvánosságának és szakmai működésének segítésére. Igazolja ezt az a tény, hogy nyilvántartásuk szerint évenként 750-800 civil szervezet volt vendége a Civil Rádiónak.

xx

Mesterkurzus: Játék, kísérletezés, munka… …Megtanuljuk a modellmozgatást, beállítást, a kompozíciós elemek könnyed használatát… fekete-fehér kontrasztra építve gyakoroljuk a diagonális “szerkezetet”… jelképek, szimbólumok, metaforák…   Az aktfotográfia nemcsak “megfogható” testábrázolás, hanem költészet és álom: az ösztönök, a vágyak, a látomások világa. A fényképezésnek ez a területe, amelyben a művészet, az erotika és a pornográfia szálai finoman egybefonódnak, tág lehetőséget ad tehetségünk, ízlésünk, mesterségbeli tudásunk bizonyítására. Gyakorlása során olyan készségek, képességek fejleszthetők, amelyek a fotóművészet más műfajaiban is kamatoztathatók. Rostás János, Aminger Mónika, Dr. Nagy Attila, Török Attila és Józsa Károly társaságában, Kelko Niki szervezésében éppen ezen tevékenykedem.

Eifert János felvételei

Megtanulható-e az aktfényképezés?
Bár évtizedek óta tanulom és tanítom, olykor kézzel fogható eredménnyel, mégsem vágom rá könnyedén az igent. A tapasztalat mondatja velem: a mesterség-művészet eszközeinek birtoklása mellett – hogy minőséget hozzunk létre – még az isteni szikra is szükséges. De a szabályokat, – amelyek persze felrúghatók – meg kell ismerni.

3. Fotóakadémiai hétvége, fényképezés az ELTE TTK Biológiai és Őslénytani Múzeumában

Eötvös Loránd Tudományegyetem – Természettudományi Kar, Természetrajzi Múzeum Biológiai és Paleontológiai Gyűjtemény. A Természetrajzi Múzeumot elődeink a XVIII. században alapították. Az 1945-ös háborús károkat követően Biológiai és Paleontológiai Gyűjtemény néven 2002. június 18.-án nyílt meg újra. Mit láthatunk a gyűjteményben? Elsősorban a zoológia területéről: kövületek, ősmaradványok, egésztest-készítmények (folyadékos készítmények és kitömött állatok), anatómiai készítmények (belső szervek, ér-, idegrendszeri stb. készítmények); csontvázak, koponyák – Az embertan területéről: az emberré válással kapcsolatos anatómiai anyagok (csontvázak, koponyák, különböző rasszok koponyái stb.) embertani mérőszeközök, régi kőeszközök. – Eszközök, berendezések: anatómiai, biokémiai, élettani, mikrobiológiai stb. kutatási eszközök (mikroszkópok, mikrotomok, mérlegek, spektrofotométerek, műtőasztalok, bonc- és műtéti eszközök stb.). “Oktatástechnika”: Régi, az oktatásban használatos fali táblák és képek. Régi könyvek, egykori híres tudósok munkái.

Eifert János és Bernáth Bizsu Zsuzsanna  felvételei