Minden művészet reprodukálható. Vannak azonban nehezebben „megfogható”, illékony anyagúak, mint például a tánc. Az előadás varázsa, amelyben a koreográfia szépsége, a táncos szuggesztív egyénisége, a mozgás virtuozitása a zenével, díszlettel és jelmezzel együtt jelenik meg, a függöny legördülése után már csak elhalványuló emlékeinkben él tovább, majd kifakulva kihullik onnan is. Ugyanakkor a mozdulatkincs, a táncstílus, a táncban rejlő ősi tartalmak és ősi formák, látható és ellenőrizhető módon áthagyományozva, szívósan élnek évezredekig, fejlődnek, visszafejlődnek, hogy átalakulva visszatérjenek a kortárs táncművészet eszköztárába, lehetővé téve, hogy mai életérzésünket, a mindennapokhoz köthető gondolatainkat és érzéseinket korszerű eszközökkel fejezzék ki.

Mindezt megörökíteni, megőrizni a jövő számára a vizuális művészetek feladata és lehetősége. A megörökítés, rögzítés technikája koronként változott. Ma a dokumentálás – a film, videó mellett – főleg fényképezéstechnikával folyik. Szerencsénkre a fotográfusok nagy része nem elégszik meg a puszta rögzítés igényével, hanem művészi értékkel bíró, eredeti mű létrehozására törekszik. Az ilyen kép persze dokumentációs célokra, a tánc rekonstrukciójára is alkalmas lehet, de lényege az adott fotóművész személyes látásmódja. A MANK szervezésében, inspiráló felhívásának köszönhetően született meg a TáncKépek c. kiállítás, amely a ma táncművészetét mutatja be, a kortárs fotográfusok képein keresztül. A felhívásra 92 fotográfus ezernyi tánc-képet küldött a válogatásra, amelyből a zsűri (Eifert János fotóművész, a kiállítás kurátora; Lőrinc Katalin táncművész, egyetemi tanár; Borbély László a MANK operatív igazgatója, nem mellesleg az ArtPhoto Galéria vezetője; Cserhalmi Luca művészettörténész, a MANK munkatársa; Tardy-Molnár Anna, a MANK ügyvezető igazgatója) 44 szerző 74 képét választott kiállításra, 12 szerző mintegy húsz képét pedig vetítésre.

A TáncKépek c. kiállításon Aczél Péter, Agócs József, Andrea Paolini Merlo, Baán Katalin, Bobál Katalin, Csillag Pál, Csorba Károly, Csörögi Dóra, Darab Dénes, Dudás Ágnes, Dudás Nándor Emil, Dusa Gábor, Dusha Béla, Eifert János, Fejér István, Futár Ernő, Gimesi András Gime, Huisz István, Kálmándy Pap Ferenc, Kincses Gyula, Koncz Dezső, Kőműves Kata, Körtvélyesi László, Máthé András, Mészáros Csaba , Montvai László, Olasz Ági, Palotai Misi, Pethő Bertalan, Ritter Antal, Sáfrány Levente, Sági Ági, Siklós Péter, Simon Csilla, Szabó Béla, Szedő Iván, Szendrei Tibor, dr. Tóta Krisztián, Tóth Brigitta, Törköly József, Urbán Tibor, Váncsa Domokos, Vas Péter, Volpach-Bors Szilvia, Zsila Sándor papírképei a falakon, továbbá Antal Malvina, Bakki Zsolt, Dajka Margot Judit, Fülöp Jenő, Gergely Beatrix, Gordon Eszter, Jókúti György, Kovács Gábor, Módos Gábor és dr. Seres Géza képei vetítésen láthatók.

A felsorolt kortárs fotográfusok többek között a Duda Éva Társulat, Magyar Nemzeti Balett, Frenák Pál Társulat, Magyar Mozdulatművészeti Társulat, Duna Művészegyüttes, Pirók Zsófia és a Melodika Project, Gergye Krisztián, Mozdulatművészeti Társulat, Artus Goda Gábor Társulata, Pécsi Balett, Természetes Vészek Kollektíva, Magyar Állami Népi Együttes, Pataky Klári Társulat, Willany Leo improvizációs táncszínház, Moszkvai Imperiál Balett, Magyar Táncművészeti Egyem, SzólóDuó fesztivál, Magyar Táncfesztivál, Táncsport Magyar Bajnokság, Gangaray Artistic Program, Kubai Nemzeti Balett, The Moon Opera Yabin Studio előadásait fényképezték, vagy stúdióban készítettek felvételeket. Mindenesetre ízelítőt kaphatunk általuk nagyszerű koreográfusok műveiből, találkozhatunk az előadókkal, a mai táncművészet nagyjaival és fiatal titánjaival. Álljon itt táncművészek neve is, hiszen az ő megjelenésük alkotja a kiállítás lelkét, lényegét:

Anibal Dos Santos, Bacsó Gabriella, Bajári Levente, Bakó Tamás, Bekzhanov Nariman,
Bocsi Eszter, Bot Ádám, Bujdosó Anna, Csetényi Vencel, Csörögi Márk, Debreczeni Márton,
Esterházy Fanni, Farkas Mónika, Fehér Ferenc, Fenyves Márk, Frenák Pál, Gáspár Orsolya, Gergye Krisztián, Góbi Rita, Golubkovics Gergely, Götz Andrea, Grecsó Zoltán, Gyurmánczi Diana, Hajszán Kitti, Hegedűs Tamás, Hoffmann Luca, Horváth Zsófia, Jenny Vincenti, Jessica Carulla Leo, Juronics Tamás, Kálid Artúr, Kisbakonyi Anett, Kiss Mihály, Kiss Rebeka, Kiss Tamás, Kovács Emese, Krisztik Csaba, Lázár Eszter, Lepedus Boglárka, Lia Seveliova, Lőrinc Katalin, Lőrincz Emma, Luigi Iannone, Lukács Levente, Maurer Milán, Molnár Csaba, Mózes Zoltán, Nagy Csilla, Nagy Írisz, Nika K. Crnic, Pálosi István, Pap Zsuzsanna, Pirók Zsófia, Popova Aleszja, Rácz Réka, Rovó Virág, Sebestyén Bálint, Simon Renáta, Szanyi Tamás, Szigyártó Szandra, Szirb György, Szöllősi András, Téglás Bánk, Tüű Barbara, Uhrik Dóra, Virág Melinda, Yosmell Calderón Mejías és Yumi Osanai.

A kiállítás képeinek legtöbbje élményszerűen jeleníti meg a kortárs táncművészet lényegét, olyan új stílusban és szemléletmóddal, magas színvonalú technikai- és esztétikai kivitelezésben, amely a jövőbe tekint, és a kortárs fotográfia friss szellemi áramlataiból merít felfrissülést. A mai fotóművészet nemcsak a pillanat művészete, hanem a gondolkodás művészete is.

Az itt látható TáncKépek c. kiállításnak előzményei vannak: 1966-ban a Madách Színház első emeleti előcsarnokában, a Pécsi Balett vendégjátéka idején volt látható a Balett a fotóművészetben című kiállítás, amelyről Lőrinc György, az Opera egykori balettigazgatója többoldalas beszámolót, elemző kritikát írt a Fotóművészet című folyóirat 1966/3-as számába. 1968-ban a Magyar Nemzeti Galériában mutatták be Tánc a fotóművészetben című kiállítást, amelyet a Magyar Táncművészek Szövetsége és a Magyar Fotóművészek Szövetség közösen rendezett. Fantasztikus siker volt, a kiállítást másodbemutatók követték. Az anyag a gyakori kiállítások, szállítások során elrongyolódott, majd egy nedves pincében, szép csendben „kimúlt”.

A fotóművészek és a táncművészek azonban rendkívül makacs emberek (közéjük tartozom én is) és a veszprémi Petőfi Színházzal közösen „feltámasztottuk” a halottat, új lelket lehelve bele. Az újjászületett kiállítás a szellemi örökségre utalva, tiszteletből a Tánc a fotóművészetben címet viselte. 1998. május 8-án volt a bemutatója, a veszprémi I. Országos Kortárs Tánc- és Mozgásművészeti Találkozó nyitónapján, majd rögtön az I. Magyar Táncfesztiválon, Győrben debütált. A kiállítást számos helyen bemutatták, fesztiválok, ünnepi alkalmak, rangos táncelőadások igényelték jelenlétét. Külföldre is eljutott, a Dél-Afrikai Köztársaság fővárosában, a Pretoriai Egyetemen történt bemutatása után Franciaország következett, az Association des Photographers Cineastes de la Danse meghívására. A Balassi Intézet jóvoltából a „Tánc a fotóművészetben” egész Bulgáriát végigturnézta, először Szófiában a Nemzeti Galéria mutatta be, majd Plovdiv, Pleven és más városok következtek. Amikor visszatért az anyag, bekerült az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Fotóművészek Szövetsége együttműködésével létrejött Jelenkori Fotóművészeti Gyűjteménybe, ahol a mai napig a képek leltározva, felcímkézve és a számítógépes adatbázisban nyilvántartva ugyan, de a raktárukban pihen, nem szó szerint értve porosodik. Mindenesetre azóta nem kerülnek kiállításra, mert arra már nem maradt akarat és szellemi kapacitás.

Node a MANK-nak támadt egy ötlete, hogy ezt a kiállítást TáncKépek címmel megszervezze, és mint a témában ismert szakembert, júliusban megbíztak a kiállítás megrendezésével. Most augusztus 28-át írunk, és a kiállítás itt látható Önök előtt a MANK Galéria falain.

Csapatmunka adta a jó végeredményt, ezért köszönet Tardy-Molnár Annának, a MANK ügyvezető igazgatójának, Borbély László operatív (és én hozzáteszem: kreatív) igazgatónak, továbbá Cserhalmi Lucának, Takács Erzsébetnek és a többi munkatársnak, hogy szellemi és anyagi segítséget nyújtottak a kiállítás megszületéséhez. És hogy a sorból ki ne maradjon a legfontosabb segítőm, köszönet Lőrinc Katalin táncművésznek is.

Kösz MANK!

A kiállítást megnyitom!

Eifert János fotóművész,
a kiállítás kurátora