Trencsén (szlovákul Trenčín, németül Trentschin, latinul Trentsinium) város Szlovákiában. A róla elnevezett egykori vármegye székhelye, ma a Trencséni kerület központja. Vára a Vág jobb partján, 260 méter magas hegyen áll, ez a Felvidék egyik legnagyobb vára, amely 1069-ben már állott. Sikerrel tartóztatta fel Vratislav cseh király, majd 1069-ben Ottó morva őrgróf és 1108-ban Szvatopluk cseh király hadait. 1241-42-ben őrsége megvédte a tatárok támadásával szemben. 1263-ban Cseszneki Jakab volt a vár ura, de 1302-ben Vencel király elvette a Csesznekiektől, s Csák Máténak adta, akinek tartományi székhelye lett, majd halála után 1321-ben Károly Róbert kemény ostrommal foglalta el. 1335-ben itt kötötte meg a békeszerződést Károly Róbert, János cseh és Kázmér lengyel király. 1377-ben itt tartották Mária királynő és Luxemburgi Zsigmond esküvőjét. Királyi vár, majd a Hunyadiaké. A 15. században a Szapolyaiaké lett, de 1528-ban Ferdinánd hadai egy hónapi ostrom után bevették, az ostrom során leégett. 1605 július 1-jén Bocskai serege foglalta el. 1622-ben itt őrizték 3 hónapig a Szent Koronát. 1665-ben itt gyűltek össze a vasvári békével elégedetlen főurak. 1704-ben rövid időre elfoglalták a kurucok, de megtartani nem tudták. 1708 augusztus 3-án falai alatt zajlott a vesztes trencséni csata, melynek súlyos következményei lettek. 1782-ben elhagyták a jelentőségét vesztett várat, pusztulását 1790 június 11-én a városban kitört és a várra átterjedt tűzvész pecsételte meg. Az 1960–70-es években maradványait helyreállították.

A vár alatt fekvő települést mint vámszedő és vásáros helyet 1111-ben és 1113-ban a zoborhegyi bencés apátság oklevele említi először. 1241-ben említik Bogomer trencséni ispánt, aki a várat a tatárok ellen védelmezte, a település azonban valószínűleg megsemmisült. A 13. század végén Csák Máté Trencsénre is kiterjesztette fennhatóságát, és hatalmas birtokainak központjává tette. Halála után 1321-től újra királyi birtok, ekkor már városi joggal rendelkezett. A város erődítményei a 15. században épültek. A két kapuval ellátott városfal az erődített plébániatemplommal és a vár erődítéseivel egybeépítve egységes védelmi rendszert alkotott. 1412-ben Luxemburgi Zsigmond Trencsént szabad királyi városi rangra emelte. A város egyenlő jogokat élvezett Budával és Székesfehérvárral, és a Magyar Királyság legjelentősebb városai közé tartozott.

    A trencséni vár egy szláv erődítmény helyén épült és a 11. századtól királyi őrtoronyként működik. A legrégibb nevezetességei közé tartozik egy románkori rotunda, de a Csák Máté korából származó Máté-torony is felkeltheti érdeklődésüket. A vár alsó részében található az ágyúbástya, egy kápolna és a legendás Szerelmesek kútja. Ez utóbbi Omar és Fatima tragikus szerelme révén ismert. Érdekes objektumai a várkomplexumnak a kaszárnya illetve az óratorony. Falai régmúlt időkről mesélnek, amit egy római latin falfelirat is bizonyít. A felirat i.u. 179-ből származik és az ókori Rómaiak legészakibb tartózkodásának bizonyítéka egész Közép-Európában. Marcus Aurélius császár a kvádok feletti győzelmének tiszteletére vésték a vár falába i. u. 179-ben. A várból lejuthatunk a városba egy különleges lépcsőn, amelyen már a 16. században lépkedtek elődeink. (http://www.visitslovakia.com/trencseni-var)

 1528. június 28-án, amikor a császári hadak a várat egyhavi ostrom után bevették a várost is felégették és kifosztották. Súlyos károk keletkeztek a város védműveiben is. 1543-ban a városi magisztrátus a városfalak további megerősítését határozta el, mely során az Alsó, vagy más néven Török kaput félköríves barbakánnal és kisebb toronnyal bővítették. Megerősítették a plébániatemplomot és a Szent Mihály kápolnát, félig lebontották a ferences kolostort, azonban újjáépítése már nem történt meg, és falai még 1596-ig álltak. Azt, hogy a városi vezetők aggodalmai nem voltak alaptalanok, megmutatták a hamarosan bekövetkező események. 1599-ban a szultán szolgálatában álló krími tatár hordák pusztították el az egész vidéket, 1604-ben pedig Bocskai hajdúi okoztak hatalmas károkat. A pusztítás megismétlődött húsz évvel később Bethlen Gábor hadainak támadásával, majd 1625-ben mindezt egy nagy árvíz tetőzte be. 1644 – 1645-ben I. Rákóczi György serege dúlta a vidéket. 1656-ban a pestisjárvány 300 lakost ölt meg. 1663-ban újra török hadak pusztították a Közép-Vágmentét. A támadás október 2-án érte el a várost, melynek védelmében több mint 300 katona és városi polgár esett el, sokakat rabságba hurcoltak. A környéken 17 falu pusztult el teljesen.

    Eifert János felvételei

 1678 és 1683 között Thököly Imre hadai pusztították a város környékét, amely a legnagyobb veszteségeket mégis a Rákóczi-szabadságharc során szenvedte el. A kurucok 1704. február 14-én zárták körül a várost, mely csak négy évi blokád után lélegezhetett fel. A dühöngő éhínség és járványok után 1708. május 14-én hatalmas tűzvész tört ki, melyben 195 ház a piaristák templomával együtt porig égett és helyrehozhatatlan károk érték a város védőfalait is. Az 1710-ben kitört pestisjárványnak több mint ezer ember esett áldozatul, majd 1715-ben a pestis újabb hullámának 222 áldozata lett. A háborúk és katasztrófák által okozott károk és veszteségek példa nélkül állnak a felvidéki városok között.

A 16. és 17. század katasztrófái közepette a városban virágzott a művészet és kultúra. A 16. század második felében habánok telepedtek itt le akik megalkották a híres trencséni majolikát. A harmincéves háború során Trencsént és vidékét cseh és morvaországi menekültek tömegei árasztották el. 1637-ben a prágai Jan Václav Vokál megalapította az első trencséni könyvtárat, mely 1664-ig működött. A 19. századig nyomda is működött a városban.

1649-ben Trencsénben jezsuiták telepedtek le, majd három év múlva megalapították iskolájukat. Hatásukra indult meg az akkor evangélikus többségű városban a rekatolizáció. 1655-ben kezdte működését a trencséni noviciátus, 1657-ben pedig megnyílt az új kollégium épülete, ahol a színház is működött. A templomot és az iskolát 1776-tól a piaristák vették át.

  1790. június 11-én ismét szörnyű tűzvész tört ki a városban, melyben szinte az egész belváros leégett. Súlyos károkat szenvedett a plébániatemplom és a paplak is, a legnagyobb veszteség mégis az ősi vár pusztulása volt, melyből csak füstölgő romok maradtak, és többé már nem épült fel. Szenvedett a város a napóleoni háborúk alatt is. 1805-ben itt vonult át I. Sándor orosz cár serege útban Austerlitz felé, 1813-ben pedig 36 ezer orosz katona vonult át útban a lipcsei csatába. 1813-ban újra nagy árvíz pusztított, mely 44 lakos életét követelte. A várost közvetve sújtotta az 1866-og königgrätzi csata is, mely után a megvert osztrák sereg maradványai érkeztek ide súlyos kolerajárványt okozva. A porosz–osztrák háborúban részt vett a „drótos regiment”nek csúfolt trencséni 71. gyalogezred is, melynek 1880-tól itt volt a székhelye. Az osztrák-magyar kiegyezés kedvezőtlenül érintette Trencsént, mely 1867-től szabad királyi városi jogait elveszítve Trencsén vármegye alárendeltségébe került.

 1910-ben a városnak 7 805 lakosából 3 676 szlovák, 2 997 magyar és 925 német lakosa volt. 1920-ban a trianoni diktátum hatására a magyar nemzetiségű lakosok a Csallóközbe vagy az Alföldre (Dévaványa, Gyomaendrőd, Kisújszállás) környékére költöztek. 2001-ben 57 854 lakosa volt, 95%-ban szlovák nemzetiségű. (Wikipédia)

Jaro Viňarský: ANIMALINSIDE –  Štúdio Mestskénho Divadla Žilina – 19:00 Physical performance inspired László Krasznahorkai’s novel and Max Neumann’s paintings

Choreography: Jaro Viňarský, Performered by: Marek Menšík and Jaro Viňarský, Light Design: Tomáš Morávek, Original music: Jan Burian, Costume designer: Martin Kratochvil, Voiceover: Henrietta Rab, Production: SKOK! Civic Association, Co-production: Stanica Žilina – Zariečie, Záhrada – Center for Independent Culture in Banská Bystrica and Archa Theatre.

Body. Language. Painting. Invitation to the apocalyptic battle with memories, thoughts, ideas and concepts of human kind, the power of God, the senses, the beauty dreaming about love, wolves and other animal forms in us.

“As a kind of extension of this performance there we also three specific workshops, during which the participants together with me, Marek Menšík and Tomas Morávek worked on issues, developed them and played in the world of Animalinside. This experience was the very rewarding for the whole creative process. All those who attended the workshops brought us valuable insights on what was being formed. They revealed to us new contexts and inspired us to try different things. This show is so for me not only the result of the work of my closest team but also of the work done by participants in these workshops, whom I thank for being with us on this adventure of creation. Three workshops entitled “Physicality in literature” took place in November and December 2012 in Kosice, Stanica Žilina – Zariečie and Záhrada – Centre for Independent Culture in Banska Bystrica in Slovakia. ”

Photos: Eifert János

KioSK 2013 – festival nového slovenského divadla a tanca – štvrtok – nedeľa, 25. – 28. 7. 2013

Petra Tejnorová a kol.: EDGE – dokumentárne divadlo / performance

Radikáne drsná, k starobe nekorektná a zábavná performance na pomedzí fikcie a dokumentu, ktorú hrajú starý ľudia pre mladých. Medzinárodná autorská inscenácia, ktorá je sondou do života ľudí starších 60 rokov, ktorí pôsobili / pôsobia v divadelnom a tanečnom prostredí. Edge symbolizuje obdobie prechodu medzi aktívnym životom a zdanlivo pasívnou starobou. Predstavenie otvára okruh tabuizovaných tém spojených so starnutím, premenou sexuality a vnímania vlastného tela, či samoty. spája dva svety naprieč generáciami – mladý tím tvorcov pod vedením režisérky Petry Tejnorovej oslovil tanečníkov, hercov a divadelníkov nad 60 rokov z piatich rôznych krajín.

V hlavných úlohách sa ocitajú „odborníci všedného dňa“ – oldageri so svojimi názormi a skúsenosťami. EDGE balancuje na pomedzí dokumentárneho divadla a fikcie a scenár projektu vychádza z výpovedí či textov samotných oldagerov. EDGE nazerá do vnútorného sveta oldagerov s ich minulosťou a víziami budúcnosti, ktoré sú divadelne zhmotnené s pomocou autentických materiálov, pohybu, filmových dokumentov či dokrútok. Všetkých sedem performerov, ktorých priemerný vek presahuje 60 rokov (kým priemerný vek inscenačného tímu nedosahuje tridsať), patrí k významným umeleckým osobnostiam svojej doby.

Eifert János felvételei

Ján Sedal sa ako člen neoficiálneho Bílého divadla, autorského divadla Křesadlo a neskôr brnenského HaDivadla aktívne podieľal na undergroundovom divadelnom dianí prednovembrovej doby. Nemecká tanečnica Beatrice Cordua spolupracovala s poprednými avantgardnými tvorcami nielen z oblasti tanca, ale aj filmu (Pina Bausch, Stephen Dwoskin), Maďarka Ildikó Móger je autorkou choreografií k mnohým významným maďarským filmom. Pre žilinského diváka je určite zaujímavá účasť dvoch osobností domáceho kultúrneho života. Učiteľka spoločenských tancov Mária Zagatová je iniciátorkou tanečnej metodiky pre deti, ktorá sa využíva na Slovensku aj v ČR dodnes. Druhým slovenským účinkujúcim je významný pedagóg a bábkar Martin Bálik.

A szereplők / Účinkujú: Beatrice Cordua (DE), Krzysztof Raczkowski (PL/DE), Ján Sedál, Alois Bílek (CZ), Mária Zagátová, Martin Bálik (SK), Ildikó Móger (HU), Tomáš Vtípil (Hudba)

Réžia: Petra Tejnorová, Dramaturgia: Lukáš Jiřička, Námet a choreografia: Lucia Kašiarová, Scénografia a kostýmy: Adriana Černá, Hudba: Tomáš Vtípil, Videotechnická spolupráca: Jaroslav Hrdlička

Produkcia: ALT@RT o. z., Stanica Žilina-Záriečie, Koprodukcia: L1 association, Brott Fabrik Bonn, Sztruks a Nová scéna ND

http://vimeo.com/71045386

http://www.fotoklikk.hu/node/175508

Balatoni Nyár, M1, Duna World – Révfülöp, 2013. július 22. 9:15 – Műsorvezetők: Jakupcsek Gabi és Csiszár Jenő, Szerkesztő: Merkl László (Közéleti és Dokumentum Főszerkesztőség)

A műsorban szerepelnek Ernyei Béla színművész; Kamarás Iván, színművész; Eifert János fotóművész, Fáth Péter természetfotós, a naturArt elnökségének tagja; dr. Szabó Kriszta, tulajdonos-tervező, Green Culture; HESZTIA Társulat, Békési Tamara és Molnár Erika zsonglőrök; Szente Sándor, vadászíjász; Juhász Magda költő, meseíró; Popovics György, Németh Ferenc előadóművészek; Muri Enikő, előadóművész;  Schindele Györgyné és a Ralatonfüredi Reformkori Hagyományőrzők Társasága; Bakody Máté fényképész, aki kortárs dagerrotípiákat készít.

„Jellegzetes balatoni figurák, érdekes történetek, programajánlatok, foci és egyéb sportolási lehetőségek, balatoni ízek, finom borok és minden, amit a Balatonról tudni érdemes, megmutatjuk Önöknek. Érdekes embereket, különleges helyszíneket mutatunk be, olyan dolgokat ismerhetnek meg, amelyeket az útikönyvek nem tartalmaznak. Sztárok, közéleti-, ismert emberek, művészek, sportolók vallanak balatoni kötődésükről.” (Programajánló)

 Fáth Péter és Eifert János a természetfényképezésről beszélgetnek Jakupcsek Gabi és Csiszár Jenő műsorvezetőkkel egy könnyed nyári, balatoni TV-műsorban. (Balatoni Nyár, M1, Duna World – Révfülöp. 2013. július 22. 9:15)

  Dobóczky Zsolt, Marton József Ferenc, Szabó Mária, Eifert János és TJM  felvételei

    Promenád.hu, 2013. július 21. –

http://promenad.hu/cikk/a-fotozas-nem-a-pillanat-hanem-a-gondolkodas-muveszete-131126

 A fotózás nem a pillanat, hanem a gondolkodás művészete

Feltöltő: Megyeri József / 2013-07-21 17:04:39

Vasárnap zárt Eifert János, a hazai fotóművészet egyik legismertebb képviselőjének Ars Poetica – Ötven év fotográfiái című életmű-kiállítása az Alföldi Galériában. Ennek alkalmából egy különleges tárlatvezetésre került sor az intézményben.

– A kiállítás zárásaként egy rendhagyó tárlatvezetést tartok, a képek készítésének titkait osztom meg az érdeklődőkkel. Felhívom a figyelmet, hogy nem szükséges drága felszerelés ahhoz, hogy jó felvételeket készítsünk. Amikor az ember gondolkozik, akkor jönnek a nagy ötletek, ugyanis a fotóművészet nem a pillanat, hanem a gondolkodás művészete, amelyhez elsősorban élmény és kreativitás szükséges – kezdte beszélgetésünket Eifert János.

– A tárlatvezetés végére vélhetően mindenkinek lesz egy kedvenc képe. Ezeket az alkotásokat levesszük a falról, és összeállunk egy csoportkép erejéig. Ez a Nagy Kattintás, megörökítjük azokat, akik kiválasztottak egy-egy alkotást, úgy kell ezt elképzelni, mint egy élő vendégkönyvet – zárta a fotóművész, aki elmondta, az életmű-kiállítása sikeresnek bizonyult, rengeteg pozitív visszajelzést kapott.

Megyeri József

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának diplomaátadó ünnepsége, Piliscsaba, Campus, Stephaneum épület, Auditorium Maximum, 2013. július 20. (szombat) 14 óra (Eifert János felvételei)

“Én, Walters Lili fogadom, hogy mint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának végzett hallgatója az itt elsajátított tudást megőrzöm, kitartóan gyarapítom, és a tudományt az oktatói-kutatói munkámmal alázattal szolgálom. Uram Istenem, aki értelmünket a tudományok befogadására megnyitottad, kérlek, hogy adományaid révén minden időben népem és egyházam hasznára lehessek. Amen.”

  Walters Lili a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán alapszakos szabad bölcsész (esztétika) szakképzettséget szerzett, oklevelének minősítése jeles.

Záradék: Az oklevél tulajdonosa tanulmányai során az okleveles képkultúra- és médiaismeret-tanár tanári szakképzettség megalapozásához szükséges 50 kredites modult elsajátította.

 Dr. Botos Máté, a PPKE Bölcsészet- és Társadalomtuományi Karának dékánja

 Piliscsaba (Klotildliget), 2013. július 20.

 Hirado.hu http://www.hirado.hu/Hirek/2013/07/18/12/Kozos_fenykepezessel_zarul_Eifert_Janos_hodmez_vasarhelyi_tarlata.aspx

Közös fényképezéssel zárul Eifert János hódmezővásárhelyi tárlata

Forrás: MTI | 2013. július 18. csütörtök 13:45 |

Vasárnap zárul a hazai fotóművészet egyik legismertebb képviselőjének Ars Poetica – Ötven év fotográfiái című életmű-kiállítása szülővárosában.

Igazi közösségi élmény várja a fényképzés és a fotóművészet iránt érdeklődőket vasárnap délután Hódmezővásárhelyen, ahol Eifert János fotóművész tart “gyorstalpaló” fotótanfolyamot kiállításán.

A különleges tárlatzáráson a résztvevőknek lehetőségük lesz megismerni egy-egy alkotás készítésének kulisszatitkait, valamint maguk is készíthetnek felvételeket, amelyeket az Alföldi Galéria közösségi oldalán (www.facebook.com/AlfoldiGaleria) tehetnek közzé. A rögtönzött pályázatra beadott alkotásokat Eifert János zsűrizi, a legjobban sikerült felvétel készítőjét egy dedikált Képírás – Fotóakadémia kötettel díjazza.

“Két határozott irány van az életemben: egyrészt a megörökítés, a fényképezés tárgyilagossága, egyfajta dokumentarista őszinteség, ugyanakkor egy új világ teremtése” – fogalmazott korábban fotóművész, akinek június közepén nyílt meg a mintegy száz fotográfiát felvonultató tárlata az Alföldi Galériában.

A tárlaton, amelyet Eifert János élete legfontosabb kiállításának nevezett, a tánc, a test és a természet témáját járják körül a képek. A bemutatott művek között éppúgy látható csaknem fél évszázada készült kép, mint a közelmúltban született alkotás.

A Zsolnay örökségkezelő Nonprofit Kft., a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete és a Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft. tisztelettel meghívja a
Valóság és illúzió című kiállításának megnyitására a  (7626 Pécs, Major u. 21.) 2013. július 19-én, pénteken délután 5 órára.
A kiállítást megnyitja: Sárkány Győző, érdemes művész, grafikus
A kiállítás megtekinthető 2013. augusztus 18-ig, naponta 10-18 óráig. Kedd szünnap.

  Kapusy György, Darányi Zsolt és Peti Péter felvételei

  Kapusy György, Darányi Zsolt és Peti Péter felvételei 

A Nemzeti Táncszínház és a Zágrábi Fotóklub meghívja Önt és partnerét A KÉPEK ÉS A KÉPZELET TÁRSÍTÁSA című kiállításának megnyitójára, 2013. július 15-én, 17:30-tól a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájába. A kiállítást megnyitja Eifert János fotóművész, a Kerengő Galéria művészeti vezetője.

A kiállítás megtekinthető 2013. augusztus 16-ig, minden nap 13:00-18:00-ig, előadási napokon 21:00-ig (Nemzeti Táncszínház, 1014 Budapest, Színház u. 1-3.)

 A képek és a képzelet társítása. Az elmúlt évtizedben jelentős változásokat tapasztalhattunk a fotográfia területén. A digitális technika révén a képek szinte minden otthonba eljutnak. A globális technika uniformizálta az elvárásokat, hogy milyen is legyen valójában a fotográfia. A tömegtájékoztatás új, népszerű irányzatai egységességet és középszerűséget visznek a napjainkban végzett munkába. A legtöbb ember számára a fényképezés csak a képek vizuális rögzítése, és nem adja vissza azt, amit érzünk, vagy képzelünk. Nagy a kísértés, hogy haladjunk ezzel az árral, de a Zágrábi Fotóklubban mégis küzdünk ellene, és ezért hoztuk létre a saját képzési rendszerünket, a „Fotonaut” fotósiskolát. Már felnőtt egy egész új nemzedék, amely elfogadja a gondolatot, hogy a fényképeknek a tudatalatti, szürreális érzéseket is meg kell tudniuk jeleníteni, és úgy kell ábrázolniuk a világot, ahogy azt mi magunk látjuk. Mi ezt tartjuk elsődlegesen fontosnak a jövő fotóművészete számára, ez különböztet meg minket másoktól, és ezért mutatjuk be most ezt a kiállítást. Zágrábi Fotóklub 

 Imaginative Visions. In last decade we are witness of great changes in photography. Digital photography brings image making to almost every home. Global informatization unified idea of what photography should look like. Popularization of media brings us uniformity and mediocrity in most of the work we can see today. For most people photography is just visual note, based on what they see, not what they feel or imagine. Temptation to go with the stream is great, but in Fotoklub Zagreb we fight it through our system of education, school of photography “Fotonaut”. Therefore there is a whole new generation that accepts modern aesthetic based on imagination, subjectivity of vision, artistic concept of the world incorporated in surreal images of our unconsciousness, our reaction to the world as we see it on our individual level. That is our pledge to the future of photography, this different us, this is what we want to present in our exhibition. Fotoklub Zagreb

 Dr. Rapcsák András (1943-2003)

Dr. Rapcsák András néhai hódmezővásárhelyi polgármesterre, országgyűlési képviselőre emlékeznek születésének 70. évfordulója alkalmából, a Kossuth téren felállított szobránál (Eifert János felvételei)

Rapcsák András 1990-től haláláig, 2002-ig volt Hódmezővásárhely polgármestere. A tisztséget 1990-től függetlenként, 1994-től a Polgári Szövetség Hódmezővásárhelyért, 1998-2000-ben a Polgári Szövetség Hódmezővásárhelyért-Fidesz-MDF-MKDSZ, 2000 decemberétől pedig a Fidesz-MKDSZ-Egységes Hódmezővásárhelyért Egyesület jelöltjeként töltötte be. Országgyűlési képviselőként 1994-től 1997 júliusáig a KDNP, majd kéthónapnyi független képviselői munka után, 1997 szeptemberétől a Fidesz színeiben politizált.

A megemlékezés vasárnap 14 órakor kezdődött a Rapcsák-szobornál. Köszöntőt mondott Lázár János országgyűlési képviselő, államtitkár, beszédet mondott Kövér László az Országgyűlés elnöke, valamint Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes.

      Kövér László, az Országgyűlés elnöke a megemlékezésen elmondta, hogy Rapcsák András olyan politikai és városépítő teljesítményt tett le az asztalra, amelyhez mérhetőt azóta is keveset találni az országban. Egy szürke településből európai várost, annak lakosságából újra polgárságot csinált. Kitért arra, hogy Rapcsák András nem egy párt polgármestere volt, hanem az egész városé. Tette azt, amit kellett, mindig úgy, ahogy a legjobbnak gondolta, szívós kitartással, teljes erőbedobással, maximális elvárással önmagával és munkatársaival szemben. Az élet és a választók akarata pedig időről időre őt igazolta – fogalmazott a házelnök.

     Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta, Rapcsák András lokálpatrióta, igaz magyar hazafi és bölcs politikus volt. Elsőként lépett föl a parlamentben a külhoni magyarok honosítását akadályozó bürokratikus szabályok ellen, felszólalt a közműszolgáltatók privatizálásával szemben, s kiállt a jobbközép erők összefogása mellett.

     Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, aki a polgármesteri és az országgyűlési képviselői poszton is a 2002-ben elhunyt Rapcsák András utóda lett, azt mondta, Hódmezővásárhely jó cáfolata annak, hogy csak csődöt és összeomlást jelenthetett a rendszerváltozás a vidéki Magyarország számára. Kiemelte: a település meg tudta ragadni az esélyt és sikeres várossá tudott válni, ehhez szüksége volt egy karizmatikus polgármesterre, aki kompromisszumok nélkül különbséget tudott tenni a kommunista diktatúra és a demokratikus lehetőség között.

A rendezvény után a Bessenyei Ferenc Művelődési Központban bemutatták a Hittel, akarattal, a tudás erejével – 70 éve született Dr. Rapcsák András című dokumentumfilmet, amelyet Csorba Mária rendezett. 17 órakor a Kincses temetőben, a néhai politikus síremlékénél,  tisztelői elhelyezték az emlékezés virágait. 18 órától Új vizeken járok címmel emlékestet tartottak a Bessenyei Művelődési Központban, ahol beszédet mondott Almási István polgármester. Az esten közreműködik Hegedűs Endre, és Szabadi Vilmos, valamint Trokán Péter színművész.  (Forrás: kormany.hu)

Néhány kép az archívumomból, amelyek Rapcsák András emlékét idézik. A fotók a Vásárhelyről elszármazottak találkozóján készültek,  Mártélyon, 1997. augusztusában. A fenti képen a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumben rendezett retrospektív kiállításom katalógusával “dicsekszem” dr. Rapcsák András polgármesternek, körülöttünk Rapcsák Kati (háttal), valamint lányaim, Eifert Kata Nóra és Walters Lili és feleségem, Lőrinc Katalin. (Archív felvételek)

   Walters Lili, promenad.hu és Eifert János felvételei

Egy alkotó ne dicsérje a saját művét

Feltöltő: Megyeri József / 2013-07-14 15:27:40

Ötven éves munkásságát mutatta be az érdeklődőknek Eifert János fotóművész az Ars Poetica – Ötven év fotográfiái című életmű-kiállítás tárlatvezetésén vasárnap a vásárhelyi Alföldi Galériában.

Eifert János, a hazai fotóművészet egyik legismertebb képviselője az Ars Poetica – Ötven év fotográfiái című életmű-kiállításán tartott tárlatvezetést július 14-én.

– A kiállítás célja, hogy megmutassam a szülővárosomnak, öt évtized alatt mit is tettem a fotográfia területén – kezdte beszélgetésünket Eifert János. Hozzátette, a galériában úgy  próbálta csoportosítani az ötven év fotográfiáit, hogy tematikus termeket alakított ki; tánc, test és természet témájú képek tekinthetők meg az intézményben.

A fotóművész elmondta, a tárlatvezetés előtt izgult, annak ellenére, hogy számtalan képelemzésen és bírálaton van túl. – Az alkotó ne beszéljen a saját műveiről és ne dicsérje őket, ezt a feladatot bízza a nézőkre. Viszont adhat információkat, segíthet, példát nyújthat, hogyan kell egy képet komponálni – hallhattuk Eifert Jánostól.

A tárlatvezetés során kiderült, a művész Mártélyon készítette első alkotásait, valamint szóba került a táncos múltja is.

Megyeri József

A hazai fotóművészet egyik legismertebb képviselőjének Ars Poetica – Ötven év fotográfiái című életmű-kiállítása szülővárosában, Hódmezővásárhelyen, az Alföldi Galériában július végéig látható.

 Fotó: VH

 A kilenc teremben, a kiállítás közel száz képét végignézve három fogalom jut azonnal eszünkbe: tánc, akt és természet. Ezt maga is bevallja, a mozgás mindig is inspirálta. Ahogy mondja, „a befogadó élménye azért fontos, mert minden gondolat hiteltelenné válik, ha nem érződik mögötte a szenvedély, a képzelet, az a fajta vizuális élmény, ami nélkül egy kép legtöbbször csak unalmas és tárgyszerű lehet.”

Hogy milyen gondolatok és inspirációk vezérelték az elmúlt évtizedeket felvonultató képek készítése közben, megtudhatják az érdeklődők július 14-én, vasárnap délelőtt 11 órakor, Eifert János tárlatvezetésén. Különleges élménynek ígérkezik, szóban és képben egyszerre megismerni a hetvenéves fotóművész ars poetica-ját.

Bányai Béla festőművész műtermében, Hódmezővásárhely, 2013. július 14.

Bányai Béla 1955-ben született Hódmezővásárhelyen. a Bethlen Gábor Gimnáziumban végzett középiskolai tanulmányok után a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán szerzett rajztanári oklevelet. Alkotó munkája mellett a Corvin Mátyás Szakközép és szakiskolában végez művészetpedagógiai tevékenységet. 2000 – től a Mártélyi Képzőművészeti Szabadiskola vezetője.

Alkotói világát a szűkebb haza képezi: tájképek, utcarészletek jelentenek számára ihlető forrást. Ezeket az élményeit írja át, teremti újjá rá jellemző finom, párás, ködös, sejtelmes árnyalatokban. Festői világának átszellemítettsége a misztikus realisták körébe sorolja. Egyben azonban a romantika sem teljesen idegen tőle. Fentiekben vázolt egyéni megjelenítési módja sajátos színfolttal gazdagítja a vásárhelyi művészet változatos egészét.

 Eifert János felvételei

 Hűséges barát – Történetek a kutyáról HUNGAROVOX Kiadó, Budapest 2013

Szerkesztette: Zsirai László, Az előszót írta: Bíró András, Borítófotó: Eifert János, Tipográfia: M. Nagy Péter, Felelős kiadó: Kaiser László, Nyomdai előkészítés: Hírözön Bt.

ISBN 978-615-5351-13-6

Belső illusztrációk: dr. Buzády Tibor, Eifert János, Hudecz József, Inkey Tibor, Jánosi Ferenc, dr. Katona József, Kotnyek Antal, Wormser Antal 

Eifert János felvételei: Borító, 12. o Puli, 24. o Vágta, 59. o Kölyökkutya gazdája vállán, 64. o Róna Viktor spánieljével (1968), 86. o Poci, 88. o Bögre megérdemli a jutalomfalatot, 127. o Komonorok a Hortobágyon, 139. o Latabár Kálmán és fia, német juhászkutyájukkal (1969), 156. o Kölyökboxerek kosárban, 171. o Kutyaportré, 194. o Kisfiú kutyakölykökkel, 196. o Agárvesrseny, 203.o Agár akadályugrást gyakorol, 231. o Kutyakölykök alomban, 237. o Dalmatínerkölyök, 249. o Magyar vizsla portré

Bíró András – „a kutya” nyugalmazott főszerkesztője – előszavát színes, érdekes írások követik végig a könyvben.

Ady Endre, Barát Endre, Benedek István, Bíró András, Eck Gyula, Illés Sándor, Kollár Mária, Móricz Zsigmond, Marie Noël, Sándor Gábor, Sásdi Sándor, Szemes Piroska, Szombathy Viktor, Tompa István, Tömörkény István novellái és publicisztikái, Babits Mihály, Berda József, Bíró András, Bónus István, Byron, Illyés Gyula, József Attila, Juhász Gyula, Kibédi Ervin, Kunszery Gyula, Verseghy Ferenc, és Vihar Béla versei – klasszikus és kortárs szerzők vegyesen – mind elsősorban érzelmi hullámhosszon hirdetik a kutyák lelkét, magatartását, hűségét.

Találhatóak a könyvben fontosabb szakcikkek is, olyan szakértők tollából, akik nem „csupán” az embere és kutyára egyaránt vonatkozó lélektan ismerői, hanem a kutya anatómiai szakértői, s ismeretterjesztő módon számolnak be a kutya szaglásáról, mozgásigényéről. A legkedvesebb írások az olvasói levelek személyes beszámolói a kedvenc házőrző történeteiről, viselkedéséről. Külön cikkcsoport foglalkozik a segítőkutyákkal, másik pedig a rendőrség nyomkereső kutyáival. Ezek mellett népszerű művészek, elsősorban színészek mesélnek kutyáikkal kapcsolatos történetekről és érzelmi kötődésekről, mint például: Sztankay István, Hofi Géza, Kazal László, Kibédi Ervin, Kállai Ferenc, Csákányi László, Dallos Szilvia, Makai Margit, Psota Irén, Mensáros László, Korda György, Aradszky László.

 Rövidszőrű magyar vizsla (Eifert János felvétele)

    EIFERT JÁNOS: KÉPÍRÁS – FOTÓAKADÉMIA

Dedikálással egybekötött könyvbemutatót, kiállítást, illetve diaporáma vetítést tart Eifert János fotóművész 2013. július 4-én 18 órakor a Kiss Fotó Kamara Galériában. A kiállítást megnyitja Öveges László, Kecskemét város főépítésze. A kiállítás 2013. július 4-től augusztus 4-ig látogatható.
Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk! Kiss Foto (Kecskemét, Kápolna u. 22.) Tel.: 76/477-336  www.kissfoto.hu

Kora reggel a műhelyben bepakoltam a kiállításra, válogatásra szánt képeket, majd a Kossuth Kiadó mintaboltjábó elhoztam 20 db könyvet. Dél körül érkeztem Kecskemétre, a galériába (Kápolna u. 22.) Kiss Zsolt már várt. Gyorsan leszedjük a korábbi kiállítás képeit (második világháborús emlékképek), majd szétpakolom a képeket, hogy a tereket megtervezhessem. A nagy vászonképek és a kertetezettek jól megférnek egymással, a Hármasképekből a középsé térbe válogattam. A rendezéssel, a vetítéshez szükséges beépítéssel épp a megnyitó előtti percekben lettem kész. Gyors átöltözés, már sokan összegyültek a kiállító térben, régi és új ismerős arcok – köztük Dr. Kiss András feleségével, Papp Elek, Botond Béla, továbbá Erdősi József, Garami Ákos, Nagy-Batiz Erzsébet, Ittzés Ádám, a Kecskeméti Fotóklub tagjai – villannak fel a teltházas galériában, ami a fotókereskedés része, illetve folytatása. Bahget Iskandert kértem meg, hogy a gépemmel fényképezzen. A kiállítást Öveges László, Kecskemét város főépítésze nyitotta meg, lendületes és szellemes mondatokkal. Aztán tárlatvezetésem következett, majd diaporámáimat vetítettem: Bemutatkozás, Tűztánc, Szerelmem, a Tánc; Szemkontakt, Kína, Selyemút; Másképp… A megnyitó hatkor kezdődött, és a könyvbemutatóval, dedikálással este nyolc körül fejeztük be. A közeli étteremben vacsoráztunk, Botond Béla hívott meg, hogy a Fülöpházán lévő tanyájában látogassam meg. Éjfél után, egy óra körül értem haza, Ildikó a TV előtt aludt, és várt.

Öveges László megnyitószövege:

„Kedves Barátaink!

Nagy tisztelettel és sok szeretettel köszöntöm Eifert János fotóművészt Kecskeméten.                                         

Köszöntöm a város nevében és képviseletében is, ám nem utolsó sorban az itt élő, alkotó fotóművészek és a megjelent tisztelők nevében. Kettős az öröm, miszerint ma itt lehetünk e helyütt. Egyrészt a kortárs magyar fotográfia  kiemelkedő személyisége van  köztünk, másrészt  a Kiss Fotó Galéria ismét a hely szelleméhez és hagyományaihoz méltó  módon  szolgálja a város érdeklődő közönségét.

Eifert János . . .

Sokoldalú művész . . . és ezzel nem arra utalok, hogy hivatásos táncosként is ismert. Sokkal inkább arra, hogy Ő nem egyszerűen a tánc, az emberi test, és a természet fotósa – ahogy legtöbben említik – hanem minden képe más, minden képét másképpen kelti életre. . . a szenvedély.                    

Mert Eifert János a szenvedély fotósa.

Ahogyan Ő mondja: ”minden gondolat hiteltelenné válik, ha nem érződik mögötte a szenvedély, a képzelet, az a fajta vizuális élmény, ami nélkül egy kép legtöbbször unalmas és tárgyszerű.”

Híven e gondolathoz, művein ott a lobogó szenvedély mely bennünket is magával ragad, átölel, felemel, sodor e végtelen lendület . . .  s végül úgy enged szabadon, hogy tudjuk egy eddig ismeretlen univerzum tárulkozott fel előttünk, mely által már ismert világunkban  is más, tisztább fényeket látunk.

„A fényképezésben, mint szakmában fontos, hogy az ember megismerje az eszközeit, alkalmazza a technikát . . . Fontos még, hogy a fotós megtanulja a szabályokat is, tudni kell ugyanakkor ezeket a szabályokat felrúgni. . . a művész . . . nem méricskél . . .  elvben én is ismerem a szabályokat, de az ember inkább érzi, hogy neki hogy kell komponálnia, hogyan súlyozza a képet, hogy dinamikája legyen . . . élmények hatására a fotós nagyon sok esetben ösztönösen cselekszik.”

Megint idézet volt és mennyi mindent elárulnak e szavak. Milyen fontosak, hiszen mai vendégünk ugyan hivatásos fotós ám könnyed eleganciával emelkedik a művészi látásmód világába.                                                                               

Mert a művész csak úgy tud a gondolat, a képi elvonatkoztatás legmagasabb szintjén közvetíteni, ha átlépi a technika szabta és a napi hivatás, a profizmus kliséiből fakadó kötöttségeket.

Eifert János átlépte, átlépi, minden megnyilvánulása meghaladja a hétköznapiság, a nehézkes anyagi világ kötéseit.

Virtuóz, érzelmekben gazdag, festőiséggel teli képei, minden élet forrását, a fényt idézik szüntelen. …a legmagasabb művészi magasságokban, egyszersmind egyszerűen, gyönyörűen, szépen, örömöt adva . . . az örömre vágyóknak.

Köszöntsük hát Őt és műveit Kecskeméten a Kiss Fotó Galériában!…”  (Öveges László)

Bahget Iskander, Kiss András  és Eifert János felvételei

Kiállított képek: Op-Art tanulmány / Op-Art Study (Kötschach-Mauthen, Ausztria/Austria 1993), Tánc / Dance (Avas Táncegyüttes, Miskolc, Magyarország/Hungary 1971), A világ végén / At the End of the World (Bakony, Magyarország/Hungary 1982), Akt lehetetlen helyzetben/Nude in Impossible Position (Sirok, Magyarország/Hungary 2002), Hajnal / Dawn   (Montagne-au Perche, Franciaország/France 1984), A kertész keze / Hand of the Gardener (Tarnaméra, Magyarország/Hungary 1978), Roncsolt aktok 1. / Fractured Nudes (Sebesvíz, Magyarország/Hungary 1993), Mágia / Magic (Mohács-Vác, Magyarország/Hungary 1984), Ölelés / Cuddle (Sebesvíz, Magyarország/Hungary 1996), El Kazovszkij festőművész / El Kazovszkij, Painter (Győr, Magyarország/Hungary 2005), Angelus Iván koreográfus, tanár (Pilisszentlászló, Magyarország/Hungary 2005), Rémület / Horror (Győr, Magyarország/Hungary 2005), Hommage á Dienes Gedeon (Budapest, Magyarország/Hungary 2005), Kitörés és bukás / Outbreak and tumble (Budapest, Magyarország/Hungary 2001), TranzDance (Pannonhalma, Magyarország/Hungary 2005), Újraképek / Recycled Pictures (Budapest, Magyarország/Hungary 1993)

Kossuth Rádió, a Belépő c. műsor vendége Eifert János fotóművész, Budapest, 2013. július 3. 18:00, 20:10

 Eifert János fotóművész a Belépő július 3-i adásának vendége, Emesz Lilla műsorvezetővel beszélget (Fotó: MTVA Új Média / Sete Vilmos)

A Belépő július 3-i adásának vendégei Eifert János fotóművész, és Ungváry Zsolt író, tanár voltak.

Az adásban szó esett a V4 (Visegrádi Négyek) fesztiválról, a muravidéki kortárs képzőművészek kiállításáról a Magyarság Házában. Valamint beszéltünk a 20. századi magyar történelemről másképpen – egy készülő könyv kapcsán.

Szerkesztő: Csűrös Csilla

Műsorvezető: Emesz Lilla

http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/belepo-130312/eifert-janos-fotomuvesz-a-studioban-%28elo-videokozvetites-18-00-19-15%29.html