A kiállítást Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke nyitotta meg

Eifert János felvételei

CSATÓ TAMÁS (1959 .  Vásárosnamény)

„Majdnem ugyanolyan normális gyermek voltam, mint bármelyik. Iskolába jártam, és játszottam is mint a többiek, de ha választani lehetett, akkor inkább rajzoltam. Középiskolai éveim alatt kerültem a Debreceni Meggyesi Ferenc Festőkörbe, ahol Félegyházi László és Bíró Lajos festőművészek tanítottak rajzolni, napi 3 órában. Ezt követően magántanítvány lettem Gábri Albert festőművésznél. Igen hasznos éveket töltöttem el a mester tanyáján található műteremben. Sokat dolgoztunk, rendszeresen zsűriztettünk és kiállítottunk vidéki művelődési házakban, és a XIII. kerületi József Attila Művelődési Központban is. Rendszeres kiállítója vagyok fővárosi kiállítótermeknek és 2014-ben részt vettem egy Szöulban megrendezett csoportos kiállításon. Munkáim rendszeresen megjelennek a Nyírségi Gondolat című független irodalmi művészeti folyóiratban. 2016. márciusa óta az OTP Bank Galéria kurátoraként kiállítások rendezésével is foglalkozom.” (Csató Tamás)

„Az álom köztudottan kimeríthetetlen ihletforrása a művészeteknek. Csató Tamás festőművész egész alkotói világának ez a központi eleme.  Az álomszerűséget az ő képein mindenekelőtt a tárgyak határainak elmosódása érzékelteti, az alakok homályba vesző, szétfoszló ábrázolása. Igazán izgalmassá teszi e lírai hangvételű képeket a valósághű, realisztikus ábrázolásmód és a szürreális elemek vegyítése. „Álom és Valóság” a címe a hagyományos stílusokhoz és technikákhoz, valamint a hagyományos táblaképhez ragaszkodó művész modern életérzéseit megszólaltató kiállításnak.”  (Maczkay Zsaklin művészeti író)

MŰVÉSZI-AKT OK-ERÁTÓ (VII. E. Art) csoportos kiállítás a szerelem, a szenvedély és a művészi erotika jegyében.

Afrodité a szépség, a szerelem, a csábítás, az erotikus vágykeltés istennője és szimbóluma szellemében az Új nemzeti Szalon megrendezi MŰVÉSZ-AKT OK-ERÁTÓ (VII. E. Art) kiállítását és a II. Fiatal Forradalmárok Találkozóját szokásos ötórai teánk keretében, 2017. február 14-én kedden, 17 órától, dicsérve Bálint (Valentin) napját.

Eifert János és Konkoly-Thege György felvételei

Örök naptár | Képek és versek
Tordai Teri és Horváth Lili előadásában
Stefanovits Péter kiállításán
12 hónap, 12 költő, 12 költemény
Képvetítéssel egybekötött

b   Eifert János felvételei

Eifert János felvételei

Örök naptár | Képek és versek
Tordai Teri és Horváth Lili előadásában
Stefanovits Péter kiállításán
12 hónap, 12 költő, 12 költemény
Képvetítéssel egybekötött felolvasás 2017. február 7-én a Műcsarnokban

30×30 KIVONAT AZ EZREDFORDULÓ MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETÉBŐL 1985-2015

A városligeti épület millenniumi megnyitásának 120. évfordulóját ünneplő Műcsarnok Az első aranykor című reprezentatív történeti tárlathoz kapcsolódó kiállítás-sorozatokkal tiszteleg jeles mai alkotók előtt is, így a 120 év művészet hívószó jegyében, a Kertek és műhelyek után Jutalomjáték sorozatcím alatt mutatnak be újabb munkákat a Műcsarnok oldalhajóiban.

A párhuzamos kiállítások gondolata folytatja a Műcsarnok 120 év művészetében gyökerező, és ma is vállalt gyakorlatát: a mindenkori kortárs képzőművészet széles spektrumának bemutatását. A 25 év Symposion – Alapítvány + Társaság + Művésztelepek című kiállítást holnap, a másik kettőt most mutatjuk be. Elsőként a 30 x 30 – Kivonat az ezredforduló magyar képzőművészetéből 1985 ‒ 2015 című kiállításról írunk, mely január 18-án szerdától február 19-én vasárnapig látható a Műcsarnokban. Kurátor: Medve Mihály.

A tárlat bő merítés az elmúlt három évtized sokrétű hazai képzőművészeti terméséből. 215 alkotó, 215 kompozíció. Hoffmann István gyűjteményének különleges műegyüttese. Egy-egy művész kis méretű, de jellegzetes és meghatározó jelentőségű táblaképe, domborműve, térbe helyezett plasztikája, fotográfiája vár külön-külön felfedezésre és kínál rendhagyó összképet. – A kis művek esetében koncentrált alkotói építkezésre és kifejezésre van szükség: a hiteles, autentikus jelentéseket összegző kis kép a részletgazdagságot kordában tartó, világos, egységes kifejezést tolmácsoló képi esszencia. A kis méret önmagában is fontos műjellemző, ugyanakkor szemlélői távolságot, nézőpontot is kijelöl: bensőséges, közvetlen, a külvilágot már-már kizáró műélvezői kapcsolat létrejöttét inspirálja, míg a kis képek egymás mellett felsorakoztatott, több sorban elrendezett együttese akár egyetlen, nagy, már a gyűjtő szellemiségét reprezentáló önálló kompozícióként is megjeleníthető és értelmezhető. […]

Ez nem egy, a megszokott magángyűjtemény kategóriába sorolható kollekció, nem egy elsődlegesen az egyéni értékítélettel, önálló, független ízléspreferenciákkal, szubjektív tetszési indexszel vezérelt vagy árnyalt, válogatott művészeti összképet elénk táró metszet, hanem sokkal inkább általános művészeti körképet teremteni hivatott, átfogó igényű, objektivitásra törő, összegző érvényű gyűjtemény – írta Wehner Tibor. Megnyitó: január 17-én kedden 18 órakor. Megnyitja: Kozák Csaba művészeti író.

Közös Kiállítás a 2016 iF-es kiállítók anyagából
Megnyitó: 2016. december 14. 18:00 – Megtekinthető 2017. január 22-ig
Helyszín: iF cafe (Ráday u. 19., Budapest, 1092)

Résztvevő művészek:
Eifert János
Erdély Dániel
Lakatos Erika
Marcus Goldson
Nemes Péter
Ordódy Viktória
Palotai Misi
Rutkai Bori
Sárközy Fanni
Szalóky Béla
Szikra Ágnes
Verebélyi Diána

V. MŰVÉSZET ESZTERGOMÉRT ADVENTI KIÁLLÍTÁS ÉS VÁSÁR – RONDELLA GALÉRIA

December 9-én nyílt az V. Művészet Esztergomért Adventi Kiállítás és Vásár! Kortárs alkotásokkal és kézműves standdal! Vásárlásával idén a Reanimatio Ház és Művésztelep működését is segíti! Megnyitó: 2016. december 9., 18:00, A kiállítást megnyitotta: dr. Péter Csaba, Zene: Orbán Gábor gitárművész és Fórizs Balázs harmonikaművész. Nyitva: 2016. december 10-23., Kedd-Vasárnap 11:00-16:00, Helyszín: MNM Rondella Galéria – Esztergom, Szent István tér 1.

Mécses Hilda Éva és Eifert János felvételei

V. Művészet Esztergomért – Adventi kiállítás és vásár a Rondella Galériában

Az Eurohíd Alapítvány által szervezett Művészet Esztergomért Adventi Kiállítás és Vásár immár ötödik alkalommal nyitotta meg kapuit 2016. december 9-én, a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeumának Rondella Galériájában. Az adventi készülődés közepette érdemes ellátogatni a tárlatra, ahol rövid időre meg lehet pihenni a történelmi falak között, elmélyülni a képek szépségében és néhány gondolatra megállni előttük.

Az alapítvány minden évben jótékonysági céllal rendezi meg a kiállítás és vásárt, melynek bevételéből valamilyen nemes ügyet támogat. Az idei évben egy nagyon fontos kezdeményezés indult útjára, melyben Esztergom városa is segíti az Eurohíd Alapítványt. Egy városi tulajdonban lévő ingatlanban, a Reanimatio Házban művésztelep került kialakításra, mely terepet ad a művészeknek alkotásra, egyben kiállítóhelyként is funkcionál. A művésztelepen, 2016 nyarán bemutatásra került a Periféria elnevezésű kiállítás és vásár, mely a kortárs művészet fontosságára, egyben kirekesztett helyzetére hívja fel a figyelmet. Az V. Művészet Esztergomért bevételét tehát ennek a művésztelepnek a fejlesztésére és a kortárs művészet támogatására fogja az alapítvány fordítani, méltó folytatásaként a Periféria kiállításnak.

Az V. Művészet Esztergomért Adventi Kiállítás és Vásár anyagát olyan neves alkotók színesítik, akik az elmúlt években önálló kiállítással is szerepeltek már a Rondella Galériában. Ezek közé sorolhatóak olyan fotóművészek, mint Balla András (MMA), Eifert János és Kosmály Gabriel, akiknek neve minden, a fotózás iránt érdeklődő látogató számára ismerősen cseng. Általuk olyan munkák kerültek a tárlatra, melyek az adventi időszakban mélyen elgondolkodtató mondanivalóval bírnak. Mindhárom művész mélyen tiszteli az embert és a környezetet, ahol mindannyian élünk, és amelyet Isten adott számukra, hogy kiteljesíthessék művészi feladataikat.

Az V. Művészet Esztergomért Adventi Kiállítás és Vásár, 2016. december 23-ig tekinthető meg az esztergomi Rondella Galériában, 11:00-16:00 óra között. (Hétfői napokon a múzeum zárva tart.)

Kiállítók: Adorján Attila, Andráskó Péter, Apáti-Tóth Sándor, Balla András, Boldog Vince, Csányi Barbara, Dezséry Dorottya, ef.Zámbó István, Eifert János, Gazdag Ágnes, Herbert Anikó, Kaci Simon, Kosmály Gabriel, Majorosi Hajnalka, Mécses Éva Hilda, Őry Annamária, Pusztafi Panna Pálma, Szabó Cseke Mózes, Szabó Keve Zámor, Szabó Zoltán Sándor, Szigeti Bernadett, Szuharevszki Mihály, Szük Norbert, Tamási Péter, Tatai Anita, Végh Lajos, Verebélyi Diána, Vida Judit

Mécses Éva Hilda művészettörténész, MNM Rondella Galéria

Eifert János képeiről, a fotóin oly sokszor megjelenő táncosok dinamikus mozgása ellenére, mindig a nyugalom és a szépség árad. A táncművészek gyönyörű mozdulatai az emberi test mozgásának határait súrolják, így van ez a kiállításon látható két tanulmányának esetében is. A képek az emberi test olyan pozícióit mutatják be, melyek teljesen egyediek, ezzel együtt a kompozíció is különleges, egyúttal dekoratív formában jelenik meg.  A fekete és fehér kontrasztja megfogja a tekintetet, modern, letisztult alkotások, melyek tiszteletben tartják az embert, mégis tárgyi környezetben jelenítik meg. Eifert János nagyon jól ismeri a táncosok mozdulatait, a tánc nyelvét és annak ábrázolását. Fotóin csodálatot ébreszt az ember iránt és a tánc iránt, mely egy nagyon különleges művészeti műfaj, hiszen eszköze maga az emberi test. A kiállításon szereplő „Avantgarde négyes” c. képét tanítványával, Négyesi János Ottóval közösen jegyzi. Mint elmondta, mesterkurzusán éppen a társszerző eredeti fotója volt a kiindulási alap, amelynek egy részletét kiemelve, többszörözve és elforgatva, grafikai hatású eszközökkel átalakítva az új fotográfiai látásmód gondolatiságát fogalmazta meg.

Balla Andás természetfotói és aktjai az embert és környezetét a maguk természetességében mutatják be. A tárlaton hét képpel is szerepel, közülük négy a Nagy Tarpatak sorozatba tartozik. A Tátrában készült tájképek a víz elemi erejét érzékeltetik, nincs bennük semmi erőltetett képi megjelenítés, nagyon természetes, kellemes látványt nyújtanak. Balla András vintage kópiái nagyon értékes, szerzői kidolgozások, melyek a felvétellel nagyjából egy időben lettek előhívva, az eredeti negatívról. Különleges értékük egy emberi élet munkájában is rejlik, mely a tájépítészet mellett az ember és környezetének bemutatására koncentrál fotókon keresztül.

Apáti-Tóth Sándor Atlantisz ciklusából hozott képeire a gondolati feszültség jellemző. A törékenység és erő, a sérülékenység, az ember múlandósága – mint gondolat és metafora – visszafogott tónusokkal, feszes kompozícióba sűrítve jelent meg nála már korábban is. „Atlantisz. Elsüllyedt, mesés, kincses világ. Túl földi életem nagyobbik felén elmerülő emlékeim ellenállhatatlanul kívánkoztak ki belőlem, s álltak össze e ciklussá. Megváltoztatni, netán jobbá tenni senkit nem akarnak ezek a képek. Legfeljebb egy kis szomorúságot, fájdalmat hagynak bennünk, hogy valamikor mindannyiunknak el kell hagyni Atlantiszt. Amíg lehet, gyönyörködjünk abban, hogy bent vagyunk.”

Aki ismeri Kosmály Gabriel alkotásait, rögtön a képek festészeti jellegű kiegészítése, a vegyes technika jut eszébe alkotásairól. A kiállításon bemutatott képei közül három, a 125 éves Mária Valéria híd pályázatra készült sorozat része. Több dimenzióban ábrázolt hidak, melyek eget és földet kötnek össze. Az ég magassága és a víz mélysége között lebegnek, összekötve az embert és az eget, jelképezve ember és Isten kapcsolatát.

2016. dec. 1-jén 16:30-tól Túl az óperencián címmel kiállításmegnyitónk lesz a Bálint Házban (VI. Révay u. 16.). A kiállítást Eifert János fotóművész nyitja meg. A Deli Bálint, Haziel és Dvorcsák Gábor képeiből válogató tárlat 2017. január elejéig megtekinthető ingyenesen!Deli Bálint, Haziel és Dvorcsák Gábor képeit december 1. csütörtöktől láthatjátok a Bálint Házban. A három alkotó az Év Képe versenyben 2014-ben a fődíjat és a 2 különdíjat elnyert képzőművész, alkotásaikat Eifert János fotóművész mutatja be a megnyitón. Gyertek ti is!

■ Deli Bálint 2012 óta alkotója a FN-nek, nagyon sokoldalú szerző, verseket, novellákat és képeket is rendszeresen küld pályázatukra, a képei között megtalálhatók festményeket, tusrajzok, fotók és kollázsok is, és gyakran vegyes technikát alkalmaz. 2012-ben az egyik képével már új alkotóként kiérdemelte az Év Képe különdíjat.

■ Dvorcsák Gábor 2007 óta szerzője a FN-nek, mai napig a legaktívabb és legtermékenyebb alkotója. Bár a versírást csak kb. 10 éve kezdte, azóta rengeteg verse jelent meg nyomtatásban, képeivel pedig több ízben az Év Képe kategórianyertesének választotta a szakmai zsűri. Képei között olajfestmények, szén – és tollrajzok is szerepelnek.

■ Hajdu Zoltán / Haziel 2007 óta áll kapcsolatban a FN-lel, képei több csoportos kiállításon szerepeltek, és 2015-ben az Év Képe különdíját is elnyerte. Képei leginkább akvarellek, és figuratív, de meseszerű ábrázolásmód jellemzi őket.

Megtekinthető: 2017. január 20-ig minden nap 9:00-20:00-ig, programjainktól függően. Látogatása előtt kérjük, tájékozódjon a Bálint Ház portáján: +361 791 0100

■ Mi az a Fedél Nélkül? ■

Fedél Nélkül című újság Magyarországon megjelenő, hajléktalanok által írt, szerkesztett és terjesztett utcalap a Menhely Alapitvany kiadásában. Alapvető célja olyan olvasható, közérdeklődésre számot tartó lapot adni az olvasóknak, mely – egyedi jellegzetességeinek megőrzése mellett – kívül-belül méltó társa lehet a Nyugat-Európában már sok helyütt létező, népszerű utcalapoknak.

Horváth Kriszta, Csanádi Gábor és Eifert János felvételei

ÚJ NEMZETI SZALON – DEZSÉRY DOROTTYA FOTÓMŰVÉSZ, EIFERT JÁNOS FOTÓMŰVÉSZ, OLASZ ÁGNES FOTÓMŰVÉSZ, SZÜK NORBERT FESTŐMŰVÉSZ – FÉNYADÓK című KIÁLLÍTÁSÁNAK MEGNYITÓJA

Időpont: 2016. NOVEMBER 25.17:00

Helyszín: BÁLNA / Új Nemzeti Szalon / ÚJ NESZ / Fővám tér 11-12

Műsorvezető: Bézi Péter Indonéz Magyar Kulturális Egyesület Elnöke, Köszöntőt mond: Őexcellenciája Wening Esthyprobo Fatandari Indonéz Nagykövet Asszony, Megnyitja: Dr. Sipos Sándor (Külgazdasági és Külügyminisztérium Ázsiai és Csendes-óceáni Főosztály vezetője, Közreműködik: Pál Gergely/PG Testfestő Művész

“A FÉNY a minden, tehát mi is egyek vagyunk vele. A fényadás gyógyít, tisztít harmonizál. Másnak adva a fényt, emeli rezgésszámát. Mindannyian a fény és a pozitív energiák átadására törekszünk művészetünkkel,szervezéseinkkel és emberségünkkel.

A kiállított képeink is a fényről és a pozitívumokról szólnak a kiállításon.” (Szük Norbert)

Budapest, Balna Building, 25 November 2016 – Ambassador of the Republic of Indonesia to Hungary, H.E. Wening Esthyprobo and Director General of the Asia Pasific Affairs, Ministry of Foreign Affairs and Trade of Hungary, Honorable Mr. Sipos Sandor, officially opened the painting and photo exhibition. The theme of the exhibition is “Emitter of Lights with the artists are Szuk Norbert (Painter), Dezsery Dorrotya (Photographer), Olasz Agnes (Photographer) and Eifert Janos (Photographer). The exhibition will open from 25 November 2016 until 10 January 2017 at Új Nemzeti Saloon, Balna.

Olasz Ági, Szük Norbert, Szedő Iván, Eifert János, Kissné Menyhárt Ágnes és Indonéz Nagykövetség fotósának  felvételei

SZENTÉLY – Adománygyűjtő kiállítás

A kiállítás célja a nagymarosi gótikus műemléktemplom, szentélyben lévő freskók felújítása. Alkotók a művek eladásából befolyt összeget, a freskók restaurálására ajánlják fel.

Murányi Zoltán, a SIGIL Galéria és Kávézó tulajdonosa köszöntötte a megjelenteket, majd Gáspár István plébános megnyitotta a kiállítást. Közreműködött a NAGYMAROSI LAUDATE

Sigil Galéria és Kávézó (Nagymaros, Váci út 21., bejárat a Magyar utca felől) Megtekinthető 2016. november 19-től december 21-ig hétfő kivételével minden nap 10-21 óráig.

Kiállítók:

Andresz Gréti képzőművész, Antal Márti textilszobrász, Attila Meenghan fotográfus, Bálint Zsombor képzőművész, Békefi András grafikus, Bészabó András festőművész, Császárné Erdélyi Katalin fazekas, Eifert János fotóművész, Fekete István fotográfus, Györffy Sándor képzőművész, Hoffmann Tamás Boldi képzőművész, Horváthné Magdi csipkevarró, Kettős Tamás képzőművész, Kocsis István Tamás fotográfus, Lányi G. Csaba festőművész, Nagy Ágnes képzőművész, Attila Meeghhan, Németh Zoltán Pál fotográfus, Németh Zsuzsa festőművész, Szécsi András képzőművész, Tóth József (Füles) fotós

Murányi Zoltán, a SIGIL Galéria és Kávézó tulajdonosa köszöntötte a megjelenteket, majd Gáspár István plébános megnyitotta a kiállítást.

Eifert János felvételei

BARTÓK135

2016. november 16-án, a Magyar Táncművészeti Főiskola Modern szakirányú hallgatói performanszával (Lőrinc Katalin vezetésével) nyílt meg a Bartók135 kiállítás a Deák 17 Galériában, és 2017. január 14-ig látogatható.

A Bartók Béla születésének 135 éves évfordulójának alkalmából megrendezett tárlaton három generáció reflexióit mutatják be egymás mellett: a galéria által felkért fiatal kortárs képzőművészek alkotásai és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, már klasszikusnak számító, Bartók-díszlettervei mellett, középiskolások munkái is láthatóak a Deák Ferenc utcai kiállítótérben. A Deák17 eddigi legnagyobb volumenű, Bartók újratöltve! elnevezésű, országos pályázatára 10 és 23 év közötti fiatalok Bartók három színpadi művével  – A fából faragott királyfival, A csodálatos mandarinnal és A kékszakállú herceg várával – kapcsolatos koncepció-leírásokat, rajzokat, maketteket, terveket küldtek be. “A Kékszakállú herceg várának feldolgozásánál egészen odáig mentek a diákok, hogy még Bartók zenéjét is lecserélték. Éppen ez a lényeg: a fiataloknak így ténylegesen lehetőségük van arra, hogy a saját nyelvükre fordítsák le a műveket.” – mondta a pályázat zsűrijének egyik tagja, Pálfi György filmrendező a beérkezett pályázati anyagok értékelése során. A zsűri által kiválasztott három diák-csapat lehetőséget kap arra, hogy december 20-án az Átrium Film-Színházban bemutassa saját Bartók-darabját húsz perces előadások keretében.

A kortárs művészettel foglalkozó gyermek és ifjúsági galéria nagyon tudatosan törekszik arra, hogy ne elkülönítve jelenítse meg a különböző generációk munkáit, hanem úgy, hogy egymás értelmezési lehetőségeit gazdagítsák.

“A pályázat üzenete az, hogy Bartók művészete és az általa felvetett kérdések a mai napig érvényesek, darabjai pedig inspirálóak a fiatal generáció és a nagyközönség számára is. Ezért is fontos, hogy a Bartók135 kiállításon a diákmunkák mellett kortárs alkotók olyan művei is szerepelnek, melyeket Bartók munkái ihlettek.”- mondta el Kaposi Dorka a Deák17 Galéria vezetője.

Az öttagú zsűri, melynek tagja volt Dr. habil. Csanádi Judit (DLA, Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora, látványtervező);  Magács László (rendező, az Átrium Film-Színház igazgatója); Nagy Fruzsina (jelmeztervező); Pálfi György (filmrendező) valamint Szabó Balázs (dalszerző, énekes, bábszínész) kiemelte, hogy mindegyik beérkezett műben volt olyan eredeti gondolat, amely őket is meglepte.

A Kékszakállú herceg várát a budapesti Leövey Klára Gimnázium diákjai mutathatják be, akik új szövegkönyvet írtak a jelenetekhez, amelyekben olyan mai problémák is megjelennek, mint a lassú internetkapcsolat, míg az eredeti Bartók-etűdöket olyan előadók dalaira cserélték le, mint a Motörhead, a Nirvana, vagy éppen Pink. A fából faragott királyfit a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakiskola csapata viszi színre, akik nem csupán a darab címét változtatták meg (A szürke tündér), de interaktivitásra épülő koncepciójukban az eredeti darabtól eltérően a nézők is fontos szereplői és alakítói az előadásnak attól függően, hogy hova ülnek le a darab kezdetén. A csodálatos mandarint bemutató székesfehérvári Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola diákjai előadásuk középpontjába az ismerkedést és az erotikát helyezték: a darab szereplői egy éjszakai bárban találkoznak. A fiatalokat a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor hallgatói illetve Uray Péter, a Kaposvári Egyetem rendező tanára segíti majd abban, hogy 5 hét alatt színpadra állítsák elképzeléseiket.

A Bartók135 kiállítás meghívott kortárs alkotói: Bánki Ákos – Barabás Lőrinc – Szöllősi Géza – Zana Krisztián, Blahó Borbála, Herbert Anikó, Horváth Lóczi Judit, Németh Hajnal Auróra, Ördög Noémi (Naomi Devil), PAF, Szakál Éva, Szabó Klára Petra, Verebics Ági.

A kiállítás részét képezik az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményéből Gombár Judit, Schaffer Erzsébet és Forray Gábor díszlettervei is, melyeket a közönség Bartók Béla műveinek színházi feldolgozásaiból ismerhet a hetvenes évektől kezdődően.

Forrás: www.deak17galeria.hu

Eifert János felvételei

BARTÓK135

2016. november 16-án, a Magyar Táncművészeti Főiskola Modern szakirányú hallgatóinak performanszával (Lőrinc Katalin vezetésével) nyílt meg a Bartók135 kiállítás a Deák 17 Galériában, és 2017. január 14-ig látogatható.

A Bartók Béla születésének 135 éves évfordulójának alkalmából megrendezett tárlaton három generáció reflexióit mutatják be egymás mellett: a galéria által felkért fiatal kortárs képzőművészek alkotásai és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, már klasszikusnak számító, Bartók-díszlettervei mellett, középiskolások munkái is láthatóak a Deák Ferenc utcai kiállítótérben. A Deák17 eddigi legnagyobb volumenű, Bartók újratöltve! elnevezésű, országos pályázatára 10 és 23 év közötti fiatalok Bartók három színpadi művével  – A fából faragott királyfival, A csodálatos mandarinnal és A kékszakállú herceg várával – kapcsolatos koncepció-leírásokat, rajzokat, maketteket, terveket küldtek be. “A Kékszakállú herceg várának feldolgozásánál egészen odáig mentek a diákok, hogy még Bartók zenéjét is lecserélték. Éppen ez a lényeg: a fiataloknak így ténylegesen lehetőségük van arra, hogy a saját nyelvükre fordítsák le a műveket.” – mondta a pályázat zsűrijének egyik tagja, Pálfi György filmrendező a beérkezett pályázati anyagok értékelése során. A zsűri által kiválasztott három diák-csapat lehetőséget kap arra, hogy december 20-án az Átrium Film-Színházban bemutassa saját Bartók-darabját húsz perces előadások keretében.

Eifert János felvételei

A kortárs művészettel foglalkozó gyermek és ifjúsági galéria nagyon tudatosan törekszik arra, hogy ne elkülönítve jelenítse meg a különböző generációk munkáit, hanem úgy, hogy egymás értelmezési lehetőségeit gazdagítsák.

“A pályázat üzenete az, hogy Bartók művészete és az általa felvetett kérdések a mai napig érvényesek, darabjai pedig inspirálóak a fiatal generáció és a nagyközönség számára is. Ezért is fontos, hogy a Bartók135 kiállításon a diákmunkák mellett kortárs alkotók olyan művei is szerepelnek, melyeket Bartók munkái ihlettek.”- mondta el Kaposi Dorka a Deák17 Galéria vezetője.

Az öttagú zsűri, melynek tagja volt Dr. habil. Csanádi Judit (DLA, Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora, látványtervező);  Magács László (rendező, az Átrium Film-Színház igazgatója); Nagy Fruzsina (jelmeztervező); Pálfi György (filmrendező) valamint Szabó Balázs (dalszerző, énekes, bábszínész) kiemelte, hogy mindegyik beérkezett műben volt olyan eredeti gondolat, amely őket is meglepte.

A Kékszakállú herceg várát a budapesti Leövey Klára Gimnázium diákjai mutathatják be, akik új szövegkönyvet írtak a jelenetekhez, amelyekben olyan mai problémák is megjelennek, mint a lassú internetkapcsolat, míg az eredeti Bartók-etűdöket olyan előadók dalaira cserélték le, mint a Motörhead, a Nirvana, vagy éppen Pink. A fából faragott királyfit a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakiskola csapata viszi színre, akik nem csupán a darab címét változtatták meg (A szürke tündér), de interaktivitásra épülő koncepciójukban az eredeti darabtól eltérően a nézők is fontos szereplői és alakítói az előadásnak attól függően, hogy hova ülnek le a darab kezdetén. A csodálatos mandarint bemutató székesfehérvári Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola diákjai előadásuk középpontjába az ismerkedést és az erotikát helyezték: a darab szereplői egy éjszakai bárban találkoznak. A fiatalokat a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor hallgatói illetve Uray Péter, a Kaposvári Egyetem rendező tanára segíti majd abban, hogy 5 hét alatt színpadra állítsák elképzeléseiket.

A Bartók135 kiállítás meghívott kortárs alkotói: Bánki Ákos – Barabás Lőrinc – Szöllősi Géza – Zana Krisztián, Blahó Borbála, Herbert Anikó, Horváth Lóczi Judit, Németh Hajnal Auróra, Ördög Noémi (Naomi Devil), PAF, Szakál Éva, Szabó Klára Petra, Verebics Ági. Kiállítás részét képezik az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményéből Gombár Judit, Schaffer Erzsébet és Forray Gábor díszlettervei is, melyeket a közönség Bartók Béla műveinek színházi feldolgozásaiból ismerhet a hetvenes évektől kezdődően.

Forrás: www.deak17galeria.hu

A (VOKE) ARANY JÁNOS MŰVELŐDÉSI HÁZ és a Fiesta Kortárs Művészeti Alapítvány (9021 Győr, Révai u. 5.)

S Z E R E T E T T E L M E G H Í V J A 2016. szeptember 16-án, pénteken 18 órára, Dr. Németh László fekete-fehér analóg fotóinak, Németh Balázs Kristóf animációs kisfilmjeinek, installációjának, Németh Zoltán Pál analóg és digitális fotográfiáinak, Németh Péter Mikola vizuális-költeményeinek bemutatójára.

Megnyitja: E I F E R T J Á N O S fotóművész  –

Közreműködik: I M R O M T U című Vers-koncertjével a MYKOLÁRIUM TRIÓ – Németh Zsófia Nóra (fuvola), Lazarus Stanislaw (doromb), Németh Balázs Kristóf (ütőhangszerek),  + a Költő.

A kiállítás kurátora: KÖPÖCZI RÓZSA művészettörténész

Eifert János és Kaproncai Tamás felvételei

MAGYAR SKÍZ  ’56

Széljegyzetek a Németh Család kiállítás-performanszához

„Nem szánom én az ostobát,
kinek üres a mennyek boltja:
ki méltó látni a csodát
az a csodát magában hordja.”

(Babits)

Babits Mihály: Babona, varázs című verse jellemezheti leginkább azt családi, össz-művészeti „vállalkozást”, amit a Németh Család: a Nagyapa, Dr. Németh László gyógyszerész, aki ma már dédnagyapa, s a gyermekei: Németh Péter Mikola, Németh Zoltán Pál és az unokák:Németh Zsófia Nóra és Németh Balázs Kristóf, valamint barátaik és alkotótársaik közreműködésével a szemünk láttára, a fülünk hallatára MAGYAR SKÍZ ’56 címmel elénk tártak.

Kezdjük talán a legelején. A Németh Család estében minden bizonnyal igaz lehet az a Hamvas Bélai megállapítás, hogy már jóval a születésünk előtti időkben eldőlt az, hogy kikkel, kivel is fogunk térben és időben, téridőben együtt élni, de akár csak lélegzetet venni is, itt ezen a földön. A történet, aneddig az emlékezetünk elér, a 20. század elején, a rimaszombati, gömöri palóc szép- illetve dédszülők életével kezdődik: Péter Apollóniával a költői lelkületű nagymamával, aki verseket is írt, olyan klasszikus ígéretű kezdő sorokat, mint például, idézem: „Évek-évek sok-sok évek, /Mért is hoztok öregséget?” kérdő mondata. És hát Németh Lajos nagyapával folytatódik, aki árvaságában született kvalitás érzékkel megáldott ember volt. S aki egy páratlan képzőművészeti gyűjteményt teremtett a két világháború között. Ebben a miliőben gyermeknek lenni, már eleve valamiféle művészi indíttatást jelenthetett.

Dr. NÉMETH László (1928. 09.15. Rimaszombat) gyógyszerész.

Hazát a legritkább esetben cserél önszántából az ember. Németh László, aki 1928. szeptember 15-én Csehszlovákiában, Rimaszombatban született. Ifjúként élte meg a 20. század Európájában azt változást, hogy a szülőföld országot cserélt a feje fölött. A Trianon utáni első és második Bécsi döntés határokat módosító történelmi tényei ismertesek számunkra. Így lett Ő menekültként, vállalt sorsa szerint sárospataki diák, majd Magyarországon a gyógyszerészeti egyetem hallgatója, s végül magyar állampolgár. De hogy hogyan élhette meg lélekben ezeket a traumatikus változásokat az egyén, individuum, arról még ma is meglehetősen keveset tudunk, s azt talán a lehető legpontosabban a művészeti alkotásokban követhetjük, érhetjük tetten valóságosan is.  Az 1950-es évek elején kezdett fényképezni exakta varex  fényképezőgépével, saját maga dolgozta ki felvételeit, melyek a családi fényképalbumban rejtőzködtek eddig.

NÉMETH Péter MIKOLA (1953.07.15. Diósgyőr) Költő, performer, szerkesztő-rendező avantgárd poéziséről:

A MAGYAR SKÍZ ’56 című képverse, vizuális költeménye adja a kiállítás-performansz összegző, mélyen elgondolkodtató főcímét.

De miért is? Első asszociációjában azért, mert ebben a Triptichonban benne foglaltatik sorsosan az egész Németh Család 20. századi élettörténete, melynek cezúráját 1956-os forradalom és szabadságharc adja. A családfő a Hazáért és Szabadságért történt helytállása, a nemzet sorsát is meghatározó vállalása összefüggésben, amit aztán egy életre szólóan egzisztenciális megkülönböztetettség, megfigyelés és megaláztatás követett. Amit valahogy és valamiképp túl kellett élni.

A tarokkban, mint ismeretes a Skíz a „Jolly Joker”, ami „mindet helyettesít” és „mindent üt”.  Nem véletlenül kerültek tehát ezekre a tarokk kártyalapokra a költő VisszaSejtesít című kötetében sem, azok a költészeti jelek, amelyekből az evangélium ismeretében kiolvasható a családtörténet is: a Virágvasárnapok, a Fekete- és Fehérvasárnapok történetével a húsvéti ünnepkör liturgiájával az a performansz, amit itt is láthattunk. De ugyanakkor fontosak az évfordulók is, épp most az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója, ami alkalmat ad arra, hogy élő tanúkkal, forradalmárokkal együttesen ülhessük meg „A mélypont ünnepélyé”-t.

NÉMETH Zoltán PÁL (1960.03.28. Eger) Fotográfus, aki érettségi után a Bp-en a Magyar Filmlaboratórium, Művelődési Minisztérium Filmigazgatóság Filmgyártás Felsőszakán végzett.  A két testvér közötti hét év különbség, ami már gondolkozás szempontjából generációváltásnak tekinthető, s ez a művészetekben jellemző módon irányváltásokkal is jár Zoltán és Mikola estében alig érzékelhető. A képek és versek, a versek és a képek nem illusztrációi egymásnak, hanem sokkal inkább a megélt valóságos világok leképezései, amelyek a lehető legszélesebb asszociációs terekben léleg(k)eznek, mozognak és érintkeznek is.

Így született meg 2006-ban NPM MYSTERIUM CARNALE / TESTTÉ VÁLT HITTITOK – Homage ’a Pilinszky János című verseskötete NZP Fotográfiáival, majd 2008-ban hasonló alapokon látott napvilágot a Napkút és a Magyar Műhely Kiadóknál NPM Válogatott és új verseinek, költészeti montázsainak, irodalmi és fotóművészeti performanszainak VISSZASEJTESÍT című kötete NZP fotográfiáival, valamint CSORBA Simon László grafikáival és közös performanszaikkal. Ez a két könyv is annak bizonyossága, hogy a Németh Testvérek alkotó ereje, a kozmikus egészben valami egészen kivételes összművészeti szimbiózisban létezik, ihletetten, egymás művészetét kiegészítve,

fel- és megerősítve. A most kiállított korai és új munkái is erre engednek következtetni. Közöttük a két nagyméretű poszter: A TEMPLOM FÜGGÖNYE, valamint a BARTAL-CORPUS a megerősítő kétsoros verses képaláírással: „Tánc a valóság élén./ Megfeszített karok ölelése.” Továbbá a TRIPTICHON, ami már a hagyományos alapokat elhagyva, egy egészen más, a fotoperformansz újabb lehetőségeinek irányában kísérletezik tovább.

NÉMETH Balázs KRISTÓF (1990.03.14., Vác) mozgóképművész, animációs filmrendező, a Bodajki Hang-Szín-Tér Művészeti Iskola oktatója, aki diploma kiállítását: 2014-ben, a Budapesti Metropolitan Egyetemen BŰRO – „A bürokrácia diszkrét bája” címmel rendezte a budapesti kArton Galériában, az Alkotmány utcában, az Országház tőszomszédságában alkotó-társaival együtt. Bátorság kellett ehhez is. Ennek egyik video installációja látható a kiállításon: „A bürokrácia oltára” címmel

Fejér Csaba festőművész emlékkiállítása Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János Múzeumban

A 80 éve született Fejér Csaba (1936-2002) festőművész, a vásárhelyi festőiskola kiemelkedő alakja előtt tiszteleg Hódmezővásárhely. A mintegy másfél száz alkotást felvonultató kiállítást Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter, a térség országgyűlési képviselője nyitotta meg augusztus 21-én, vasárnap 11 órakor a Tornyai János Múzeumban.

„Életem lényege a szabadság volt, és azt egy pillanatra sem veszítettem el” – vallotta az 1936-ban Karcagon született, de vásárhelyi családból származó, majd a dél-alföldi városban véglegesen letelepedő festőművész. Fejér Csaba 1954-1959 között a Magyar Iparművészeti Főiskola díszítőfestő szakán tanult. Mesterei Z. Gács György és Rákosi Zoltán voltak. 1956 októberében főiskolásként a forradalom mellé állt; a Széna-térre, a híres Szabó bácsi osztagába került. November 4-én, amikor a szovjet tankok megtámadták a fővárost, Szabó bácsi elzavarta a „gyerekeket”. Iskolai tanulmányait követően erősen kötődött Hódmezővásárhelyhez (1965-től haláláig itt élt), az alföldi tájhoz és az itt élő emberekhez. “A Magyar Alföld hordozza a lelkivilágot. Azon a síkságon nekem kell megteremteni a motívumot. A vásárhelyiség abból áll, hogy az ország legjelentősebb festői itt valamiképpen jól érezték magukat” – fogalmazta meg művészi hitvallásában.

A vásárhelyi iskola második nemzedékének prominens képviselőjeként – akit életében szakmai részről inkább az elhallgattatás jellemzett ‑ fontos szerepet játszott a hatvanas-hetvenes években sorsfordulójához érkezett paraszti világ megörökítésében. Képeit a szürkék és a barnák különleges színgazdagsága határozza meg. Fejér Csaba fél évszázados pályáját egy kettősség jellemezte: a közönség valósággal a mennyekbe emelete, műveit nemcsak a gyűjtők, hanem minden magára valamit adó vásárhelyi vásárolta. Az érdeklődők sorban álltak állványa előtt, és még félszáraz állapotban megvették képeit. A szakma azonban, főként a hetvenes évektől kezdve, kivetette magából. Mint „fekete bárányról” bűn volt írni és a Vásárhelyi Őszi Tárlat fődíján (1966) kívül más jelentős elismerésben nem részesült. „Tudták, hogy szidni sem lehet, mert úgyis forog a nevem, így kihúzták […] ahonnan csak lehetett. Nagyon büszke vagyok rá, sokkal büszkébb, mintha megemlékeztek volna 2-3 sorban.” – jegyzete meg szakmai mellőzöttségéről egy interjúban.

A Fejér Csaba emlékkiállás vasárnap délelőtti megnyitóján Lázár János miniszter, országgyűlési képviselő mondott beszédet a vásárhelyi közgyűjteményben. A vernisszázson Zoltán Péter Bessenyei-díjas klarinétművész és Borsos Annamária Príma- és Péczely-díjas zongora művésztanár működött közre.

A tárlat 2016. szeptember 18-ig látogatható a Tornyai János Múzeumban. (Török Anita sajtóreferens, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal)

Eifert János felvételei

Fejér Csaba emlékkiállítás

A tárlatot Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter, a térség országgyűlési képviselője nyitotta meg.

Hódmezővásárhely városa az idén 80 éve született Fejér Csaba (1936-2002) munkássága előtt tiszteleg a Tornyai János Múzeumban megrendezésre kerülő kiállítással. A művész iskolai tanulmányait követően, a hatvanas évektől egészen haláláig Hódmezővásárhelyen élt és alkotott. Művei az alföldi tájhoz és az itt élő emberekhez kapcsolódnak. Képeit a szürkék és a barnák különleges színgazdagsága határozza meg, ezeken keresztül dokumentarista módon mutatta be az eltűnő paraszti életformáját. ”Amit én átélek, azt át kell, hogy élje a néző is.” – vallotta Fejér Csaba.

A kiállítás 2016. szeptember 18-ig látogatható a Tornyai János Múzeumban.

Eifert János felvételei

Promenad.hu, 2016. április 25.

http://promenad.hu/cikk/kipakoltak-a-kepzomuveszeti-iskolasok-165686

Kipakoltak a győri képzőművészeti iskolások

Tagozati kipakolás. A Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakközépiskola festő, szobrász, grafika tagozat kiállítása a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban (Győr, Király utca 4.) A kiállítás május 8-ig látogatható.

A győri képzőművészeti iskolában évek óta hagyomány, hogy a tagozat (9.-13. évfolyam) egy éves munkáiból válogatott kiállításának a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum ad otthont. Három éve ez a kapcsolat még szorosabb lett, ugyanis a Grafikai műhely, amit az iskola tanulói is használnak, a Napóleon Házba költözött a kiállítótér hátsó traktusába. Így ez a miliő nagyon ismerős a diákoknak, hiszen ezen járnak át nap, mint nap tervezni és alkotni „A Műhelybe”.

A kiállítás gerincanyaga az akadémista művészeti vonalból vonultat fel aktokat, csendéleteket, kiégetett büsztöt, mintázott koponyát. A festő és stílustan órai kreatív feladatok, tervezőgrafikai projektek pedig már a kísérletező kedvet, a művészeti területek határait, azok átjárhatóságát feszegetik. A grafika szakos 11. évfolyam hallgatói az idei évtől kiváló tervező grafikai munkákkal is remekeltek.

Erős a mezőny az idei Cziráki Lajos megyei komplex tanulmányi versenyre készült rajzok, festmények, fantázia szobrok tekintetében, amelyek a versenyen elért első- második helyezésekkel dicsekedhetnek.

A megnyitón került sor az ARANY-KÉZ vándordíj átadására, amelyre az a hallgató pályázhat, akit a tagozat tanárai szavaznak meg eddigi szakmai munkája elismeréseképpen, hogy egy évig ennek a díjnak a birtokosa legyen. A Bombicz Barbara intézményvezető által alapított díjnak eddig öt tulajdonosa volt. Az idei díjazottat Milanovich Ildikó, a tagozat művészeti vezetője méltatta, majd szólította a 13. évfolyamos Kniezl Rebekát, aki a művészeti szakközépiskolák között meghirdetett I. Országos Festő verseny idei győztese lett.

A megnyitón Graszli Bernadett múzeumigazgató elismerően szólt az iskola képzőművész tanárairól, magas színvonalú szakmai munkájukról.(Balogh István, Gollowitzer Szabina, Milanovich Ildikó, dr. Nagy Csilla, Nagy Rita, Pápai Emese, dr. Radosza Attila, Selényi Károly István, Szabó Márton, Szalkai Károly és dr. habil Tolnay Imre.)

Az estét hangulatos koncertélmény zárta, az iskola tanáraiból és a fiatal konzis énekesnőből álló KÉK TRIÓ zenélt. (Radosza Attila, Selényi Károly, Pápai Bori)

Forrás: Milanovich Ildikó

Eifert János felvételei

Tagozati kipakolás. A Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakközépiskola festő, szobrász, grafika tagozat kiállítása a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban (Győr, Király utca 4.) A kiállítás május 8-ig látogatható.

Kipakoltak a képzőművészeti iskolások

A győri képzőművészeti iskolában évek óta hagyomány, hogy a tagozat (9.-13. évfolyam) egy éves munkáiból válogatott kiállításának a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum ad otthont. Három éve ez a kapcsolat még szorosabb lett, ugyanis a Grafikai műhely, amit az iskola tanulói is használnak, a Napóleon Házba költözött a kiállítótér hátsó traktusába. Így ez a miliő nagyon ismerős a diákoknak, hiszen ezen járnak át nap, mint nap tervezni és alkotni „A Műhelybe”.

A kiállítás gerincanyaga az akadémista művészeti vonalból vonultat fel aktokat, csendéleteket, kiégetett büsztöt, mintázott koponyát. A festő és stílustan órai kreatív feladatok, tervezőgrafikai projektek pedig már a kísérletező kedvet, a művészeti területek határait, azok átjárhatóságát feszegetik. A grafika szakos 11. évfolyam hallgatói az idei évtől kiváló tervező grafikai munkákkal is remekeltek.

Erős a mezőny az idei Cziráki Lajos megyei komplex tanulmányi versenyre készült rajzok, festmények, fantázia szobrok tekintetében, amelyek a versenyen elért első- második helyezésekkel dicsekedhetnek.

A megnyitón került sor az ARANY-KÉZ vándordíj átadására, amelyre az a hallgató pályázhat, akit a tagozat tanárai szavaznak meg eddigi szakmai munkája elismeréseképpen, hogy egy évig ennek a díjnak a birtokosa legyen. A Bombicz Barbara intézményvezető által alapított díjnak eddig öt tulajdonosa volt. Az idei díjazottat Milanovich Ildikó, a tagozat művészeti vezetője méltatta, majd szólította a 13. évfolyamos Kniezl Rebekát, aki a művészeti szakközépiskolák között meghirdetett I. Országos Festő verseny idei győztese lett.

A megnyitón Graszli Bernadett múzeumigazgató elismerően szólt az iskola képzőművész tanárairól, magas színvonalú szakmai munkájukról.(Balogh István, Gollowitzer Szabina, Milanovich Ildikó, dr. Nagy Csilla, Nagy Rita, Pápai Emese, dr. Radosza Attila, Selényi Károly István, Szabó Márton, Szalkai Károly és dr. habil Tolnay Imre.)

Az estét hangulatos koncertélmény zárta, az iskola tanáraiból és a fiatal konzis énekesnőből álló – Radosza Attila, Selényi Károly, Pápai Bori – KÉK TRIÓ zenélt. ( Milanovich Ildikó)

Tolnay Imre és Eifert János felvételei

Wahorn András retrospektív kiállítása a budapesti MissionArt Galériában és a B55 tereiben volt látható. A finisszázs 2016. február 27-én, 18 órától zajlott a B55 kiállítóterében, a NOISE FLOWERS zenekar közreműködésével. A zenekari felállás: András Wahorn szakszafon; Oli Mayne vibrafon, elektronika; Sőrés Zsolt hegedű, tárgyak, elektronika.

A finisszázs a zene mellett lehetőséget adott a képekkel ismerkedni. Gazdag válogatás az életműből, avantgárd művek, különös címekkel: Hogyan készül a fekete műmalac, Majom kapitány emberi nőbe szerelmes, Egyszer voltam egy nudistastrandon, A nő meg van simogatva és a Fejkézzel integető gépjárművezető – a Pista… Kishonthy Zsolt művészettörténész, kurátor elmondta, hogy csaknem 250 munkát mutatnak be. A MissionArt Galériában főként kis- és nagyméretű papírmunkák, a B55 Galériában szobrok, festmények láthatók.

Wahorn Forever

Wahorn András a magyar kortárs képzőművészet emblematikus alakja, a képzőművészeti underground egyik elindítója, majd az egykori, legendás A. E. Bizottság együttes tagja. Annak ellenére, hogy már fél évszázada jelen van a magyar képzőművészeti életben, műveiből még nem rendeztek retrospektív kiállítást. Erre vállalkozott most a MissionArt Galéria, amely szokásához híven kibérelte a B55 Galéria termeit is, hogy egy nagyszabású bemutatón tárja a közönség és a szakma elé a művész életművének gazdag válogatását.

A kiállítás az indulás éveitől a 2010-es évekig terjedő időszakot öleli fel, az 1960-as évek kezdeti szürreális ceruza rajaitól, a Bizottság korszakon, majd az Amerikában töltött éveken túl, a hazatérés hónapjai után a Mezőszemerén való letelepedésig. A művészet számos területén alkotó Wahorn folyamatos kontaktusa a zenével párhuzamos a mindig jelen levő képalkotással, amely magában foglalja a néhány centis „post it” rajzokat ugyanúgy, mint a műcsarnoki Bizottság kiállításon bemutatott 15 méteres impozáns óriásművét. (MissionArt Galéria)

Eifert János felvételei

A Győri Tánc- és Képzőművészeti Általános Iskola, Szakközépiskola és Kollégium 12. évfolyamának szalagavató ünnepsége, amely 2016. február 12-én 17 órai kezdéssel került megrendezésre a Pálffy Miklós Kereskedelmi Szakképző iskolában. (9023 Győr, Földes Gábor u. 34.)

A 12. évfolyam tanulói:

Bánfi Leila, Császár Lilla, Eifert András Szilveszter, Eyassu-Vincze Barbara, Gerencsér Eszter, Gláser Márton, Harangozó Lili Júlia, Horváth László, Horváth Renáta, Hőbe Barbara, Kacso Renáta Imola, Kocsis Viktória, Kondákor Eleonóra Terézia, Lakatos Réka, Lévay Barbara, Németh Valentína, Novák Laura, Piti Vivien Erzsébet, Ratkovic Mária Ljubica, Recsák Erik Péter, Szabó Dániel Márton, Tömördi Sára, Vértes Ákos

Osztályfőnök: Derczó Tibor

Eifert János és Eifert Kata Nóra felvételei

“Születésem és gyermekkorom helyéből és élményeiből természetesen következik, hogy szeretem e tájat, a földjéből kinőtt minden élőlényével együtt…. Kiállításom rajzain, festményein az én nézőpontomból tükröződnek a jelenségek, tárgyak, emberek. Én ilyennek látom a világot”   (Fodor József, 1964)

Az egyik “legvásárhelyibb” festőművész, Fodor József mintegy száznegyven alkotását bemutató emlékkiállítás nyílt szombaton a hódmezővásárhelyi Alföldi Galériában.

Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter személyes hangvételű megnyitójában úgy fogalmazott: “A város tartópillére a művészet és a művész. Ennek a vásárhelyi művésztársadalomnak volt megkerülhetetlen és megkérdőjelezhetetlen tagja Fodor József, aki a nehezebb utat választva szülővárosában akart boldogulni – tette hozzá. Fodor József festészetének lényegét az ember és a természet kapcsolata jelenti, ahogy már száz éve ez adja a magját a vásárhelyi művészetnek. Világos választ adott képeivel: ábrázolta a világ szépségeit, ugyanakkor megmutatta reális oldalát is… Fodor József amellett, hogy sikeres művész, vásárhelyi polgár, művészetszervező volt, rajztanárként képes volt felkelteni tanítványai érdeklődését az alkotás, a rajz iránt, megszerettetni velük a művészetet .”

Eifert János felvételei

Az Alföldi Galéria teljes földszintjén február közepéig látható kiállítás mintegy százötven művön keresztül, különböző tematikák szerint mutatja be Fodor József életművének darabjait: tájképeit, zsánereit, életképeit, portréit, emberábrázolásait, szobabelsőit, csendéleteit, valamint Hódmezővásárhely művelődéstörténetéhez kötődő képeit. Fodor József 1935-ben született. 1958-ban végzett a Szegedi Tanárképző Főiskola rajz és földrajz tanszékén, ahol Füstös Zoltán, Vinkler László, Major Jenő és Kopasz Márta voltak mesterei. A Vásárhelyi Műhely tagjaként állandó kiállítója volt a Vásárhelyi Őszi Tárlatoknak, számtalan egyéni és csoportos kiállításon vett részt országszerte és külföldön. 1965-ben alapítója, és kezdettől vezetője volt a Mártélyi Képzőművészeti Szabadiskolának. Három évtizeden keresztül irányította a vásárhelyi és a mártélyi művésztelepet. Művészi munkája mellett több mint két évtizeden keresztül vezette a városi rajzszakkört, nevelte a képzőművészet iránt érdeklődő fiatalokat. Fodor József a vásárhelyi festőiskola mestereként örökítette tovább a vásárhelyi elődökre jellemző alföldi realizmust. Képeinek zömén szűkebb környezetének táji szépségeiről, emberi és társadalmi eseményeiről számolt be. Munkásságát számtalan díjjal, kitüntetéssel ismerték el: 1984-ben megkapta a Vásárhelyi Őszi Tárlat fődíját, a Tornyai-plakettet, 2002-ben a Művészeti Akadémia Elismerő oklevelét. 2004-ben Mártély, 2005-ben Hódmezővásárhely választotta díszpolgárává. 72 esztendős korában hunyt el szülővárosában, Hódmezővásárhelyen. (Elek András, TJM)

A túlélő árnyéka – Az El Kazovszkij élet/mű

El Kazovszkij (1948-2008) a késő XX. század és az ezredforduló egyik legeredetibb és legszuggesztívebb magyar képzőművésze volt. Festőként, performerként, díszlettervezőként és – ma már tudjuk – költőként is hatalmas életművet hagyott hátra, amelynek roppant elevenségét és mélységeit a kortársak is azonnal fölismerték. A Magyar Nemzeti Galéria mintegy 400 művet bemutató kiállítása arra vállalkozik, hogy művészettörténetileg pontosabb képet rajzoljon mindarról, amit El Kazovszkij fájdalmasan korai halálával örökül hagyott.

A kiállítás egymástól markánsan elkülönülő szekciói egy-egy karakteres metszetben villantják fel El Kazovszkijt és művészetét.

A rendezés nem állít fel közöttük fontossági sorrendet, illetve nem határoz meg a nézőknek egyértelmű bejárási útvonalat, inkább arra ösztönöz, hogy a labirintusszerű térben járkálva szokatlan összefüggésekre figyeljünk fel vagy ismerjünk rá.

A művésznek erős hajlama volt bizonyos tárgyak, emberek, műalkotások fetisizálására. A fétistárgyak állítása, kultusza és ledöntése a művész festményeinek, installációinak és híres performanszainak központi témája volt: csillapíthatatlan, szerelmes sóvárgása az elérhetetlen Szépség után a Másik eleven testének roppant sokféle, gazdag érzékiségű művészi pótlékait hívta életre. A fikcióval, a keretekkel, a síkvetületekkel, a képregény formával és az irodalmi szerepekkel való játék tartja életben művészetének mélyről fakadó teatralitását. A színek, terek, méretek, formák intenzív és szenvedélyes ellenpontozása révén művei roppant erős, szinte mágneses vonzerővel hatnak a nézőre. Ehhez kapcsolódik a kiállítás egyik szenzációja is: a több mint húsz éven át folytatott ünnepi játékai, a Dzsan-panoptikumok monumentális színpadának és jelmezegyüttesének bemutatása.

Anemi identitás problémája, amelynek önálló – tapintatos, de karakteres – tárgyalása nélkül El Kazovszkij minden bemutatása képmutatás lenne. A művész mindig bátran fordult szembe a nemi sztereotípiák zsarnokságával: de mivel saját önértékelése szerint “19. századi stilizált férfitudattal” nőtt fel, saját köztes pozícióját is a markáns férfi és női szerep-előírásokkal konfrontálódva formálta meg. Mélyre ható családi és kulturális gyökereit, a nyelvhez, a klasszikus orosz irodalomhoz és kultúrához való kötődését szintén külön szekcióban dolgozzuk fel. Noha lényegében független az eddigiektől, nem kerülhető meg El Kazovszkij indulásának egykori avantgárd gyökere, az 1970-1980-as évek hazai underground ellenkultúrája sem. Végezetül egy provokatívan “white cube”-nak elkeresztelt önálló szekcióban irányítjuk a figyelmet El Kazovszkij festészetére. A kifejezés a kortárs művészeti szakirodalomban azt a látszólag semleges galériateret jelöli, amely kizárólag a művek “tisztán” esztétikai, “abszolút festői” minőségeit állítja fókuszba, vagyis kizár a műértésből minden, úgymond, külső, alkalmi és helyi vonatkozást, társadalmi, nemzeti, kulturális, vallási vagy szexuális kisebbségi kontextust, hogy semmi se zavarja az abszolút festői értékek érvényesülését.

(A kiállítás kurátorai: Jerger Krisztina, Rényi András, Százados László

A kiállítás az El Kazovszkij Alapítvány együttműködésével jött létre.)

(Forrás: MNG)

Eifert János felvételei

A túlélő árnyéka – Az El Kazovszkij-élet/mű

El Kazovszkij (1948-2008) a késő XX. század és az ezredforduló egyik legeredetibb és legszuggesztívebb magyar képzőművésze volt. Festőként, performerként, díszlettervezőként és – ma már tudjuk – költőként is hatalmas életművet hagyott hátra, amelynek roppant elevenségét és mélységeit a kortársak is azonnal fölismerték. A Magyar Nemzeti Galéria mintegy 400 művet bemutató kiállítása arra vállalkozik, hogy művészettörténetileg pontosabb képet rajzoljon mindarról, amit El Kazovszkij fájdalmasan korai halálával örökül hagyott.

A kiállítás egymástól markánsan elkülönülő szekciói egy-egy karakteres metszetben villantják fel El Kazovszkijt és művészetét.

A rendezés nem állít fel közöttük fontossági sorrendet, illetve nem határoz meg a nézőknek egyértelmű bejárási útvonalat, inkább arra ösztönöz, hogy a labirintusszerű térben járkálva szokatlan összefüggésekre figyeljünk fel vagy ismerjünk rá.

A művésznek erős hajlama volt bizonyos tárgyak, emberek, műalkotások fetisizálására. A fétistárgyak állítása, kultusza és ledöntése a művész festményeinek, installációinak és híres performanszainak központi témája volt: csillapíthatatlan, szerelmes sóvárgása az elérhetetlen Szépség után a Másik eleven testének roppant sokféle, gazdag érzékiségű művészi pótlékait hívta életre. A fikcióval, a keretekkel, a síkvetületekkel, a képregény formával és az irodalmi szerepekkel való játék tartja életben művészetének mélyről fakadó teatralitását. A színek, terek, méretek, formák intenzív és szenvedélyes ellenpontozása révén művei roppant erős, szinte mágneses vonzerővel hatnak a nézőre. Ehhez kapcsolódik a kiállítás egyik szenzációja is: a több mint húsz éven át folytatott ünnepi játékai, a Dzsan-panoptikumok monumentális színpadának és jelmezegyüttesének bemutatása.

Anemi identitás problémája, amelynek önálló – tapintatos, de karakteres – tárgyalása nélkül El Kazovszkij minden bemutatása képmutatás lenne. A művész mindig bátran fordult szembe a nemi sztereotípiák zsarnokságával: de mivel saját önértékelése szerint “19. századi stilizált férfitudattal” nőtt fel, saját köztes pozícióját is a markáns férfi és női szerep-előírásokkal konfrontálódva formálta meg. Mélyre ható családi és kulturális gyökereit, a nyelvhez, a klasszikus orosz irodalomhoz és kultúrához való kötődését szintén külön szekcióban dolgozzuk fel. Noha lényegében független az eddigiektől, nem kerülhető meg El Kazovszkij indulásának egykori avantgárd gyökere, az 1970-1980-as évek hazai underground ellenkultúrája sem. Végezetül egy provokatívan “white cube”-nak elkeresztelt önálló szekcióban irányítjuk a figyelmet El Kazovszkij festészetére. A kifejezés a kortárs művészeti szakirodalomban azt a látszólag semleges galériateret jelöli, amely kizárólag a művek “tisztán” esztétikai, “abszolút festői” minőségeit állítja fókuszba, vagyis kizár a műértésből minden, úgymond, külső, alkalmi és helyi vonatkozást, társadalmi, nemzeti, kulturális, vallási vagy szexuális kisebbségi kontextust, hogy semmi se zavarja az abszolút festői értékek érvényesülését.

(A kiállítás kurátorai: Jerger Krisztina, Rényi András, Százados László

A kiállítás az El Kazovszkij Alapítvány együttműködésével jött létre.)

(Forrás: MNG)

Eifert János felvételei

“ÉN ILYENNEK LÁTOM A VILÁGOT.” FODOR JÓZSEF (1935-2007) FESTŐMŰVÉSZ emlékkiállítása a Duna Palotában, Budapest, 2015. október 14 –  november 14.

A megjelenteket köszöntötte: Bíró Ildikó, a Duna Palota igazgatója; A kiállítást megnyitotta: Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter, országgyűlési képviselő; A művészt méltatta: Feledy Balázs művészeti író; Közreműködött: Tánczos Katalin hárfaművész; Házigazda: Mohácsi Szilvia televíziós szerkesztő, műsorvezető.

A tárlat a leginkább természetelvű látásmódjáról ismert festő sokszínű alkotói munkásságába igyekszik betekintést adni, így a tájképek mellett a tárlaton a művész portréi, életképei és aktképei is fontos szerepet kaptak – emelte ki a szerdai megnyitón Bíró Ildikó, a Duna Palota igazgatója.

Lázár János úgy vélte, Fodor József ecsetkezelésén keresztül egy olyan világ ismerhető meg, “amelynek megvan a maga Németh László-i zártsága, megvan a maga elszigeteltsége, de megvan a maga értékhordozó képessége és készsége is”, hiszen a képekről visszaköszön a hely szeretete, valamint a természet és az ember harmóniája, amely egy 20. századi realista, ábrázoló, alföldi festő számára kifejezetten fontos. A kiállítás egyik legfontosabb célja az volt, hogy Budapesten is bemutatkozhasson a fővárosiak számára kevésbé ismert festő, egy teljes, szinte az egész életművet átfogó és feldolgozó válogatáson keresztül – emelte ki Feledy Balázs művészettörténész, a kiállítás kurátora. Mint mondta, a tárlaton Fodor nagyon korai, egészen az 1960-as években készített munkáitól indulva több évtizeden keresztül vezetik végig a látogatót a művész pályáján, amelynek rajzain, monotípiáin és festményein a művész összes fontos témája megjelenik a szülővárostól kezdve az életképeken, tájképeken és a csendéleteken át a portrékig. (Forrás: MTI)

Fodor József 1935-ben született Hódmezővásárhelyen. A Szegedi Tanárképző Főiskola rajz és földrajz tanszékén 1958-ban végzett, a Mártélyi Képzőművészeti Szabadiskolát 1965-ben alapította és vezette, valamint három évtizeden keresztül irányította a vásárhelyi és a mártélyi művésztelepet is. A Vásárhelyi Műhely tagjaként állandó kiállítója volt a Vásárhelyi Őszi Tárlatoknak, de számtalan egyéni és csoportos kiállítása volt országszerte és külföldön egyaránt. Művészi munkája mellett több mint két évtizeden keresztül vezette a városi rajzszakkört és nevelte a képzőművészet iránt érdeklődő fiatalokat. Fodor József a vásárhelyi festőiskola mestereként örökítette tovább a vásárhelyi elődökre jellemző alföldi realizmust, képeinek zömén szűkebb környezetének táji szépségeiről, emberi és társadalmi eseményeiről számolt be. Munkásságát 1984-ben a Vásárhelyi Őszi Tárlat fődíjával, a Tornyai-plakettel ismerték el, 2002-ben pedig megkapta a Művészeti Akadémia Elismerő oklevelét is. 2004-ben Mártély, 2005-ben pedig Hódmezővásárhely választotta díszpolgárává. A festő 2007-ben szülővárosában hunyt el.

Eifert János és Elek András /TJM felvételei

Bartal József: Esküvői vacsora              Haziel: Magdaléna                                   Orbán Lajos: Lószerelem

Haziel: Cím nélkül                                                                  Dvorcsák Gábor: The Revellers of Time

   Román Péter felvételei

Április 18-án Eifert János fotóművész közreműködésével megnyílt a Fedél Nélkül otthontalan művészeinek kiállítása, A képzelet szárnyán címmel. A mintegy 40 alkotást Eifert János méltatta, s az alkotók megosztották néhány kép keletkezésének történetét. A látogatók hosszan elidőztek a változatos festményeknél és grafikáknál, tedd meg te is! Május 4-ig irány a Kőbányai Kulturális Központ Körgalériája!!!! (Fedél Nélkül – https://www.facebook.com/FedelNelkul?ref=hl )

.

    Eifert János felvételei

 Román Gábor felvétele

Fedél Nélkül. Otthontalan emberek műhelye

„A képzelet szárnyán” – képzőművészeti kiállítás otthontalan művészek munkáiból, Körösi Csoma Sándor Köbányai Kulturális Központ, Budapest, 2013. április 18 – május 4.

A Fedél Nélkülben a lap indulása óta folyamatosan közöljük hajléktalan emberek írásait, rajzait. 2004-ben meghirdettük az azóta is folyamatosan futó művészeti pályázatunkat, melyre kizárólag hajléktalan emberek jelentkezhetnek próza, vers és kép kategóriákban.
Kategóriánként és havonta 3-3 alkotást díjaz zsűrink, igaz, rendkívül szerény pénzdíjjal. A díjazott alkotásokat közöljük, így havonta kilenc szerzőnk munkáját honoráljuk. A beérkező pályamunkákat folyamatosan archiváljuk, jelenleg 300 szerzőnk több, mint 6000 pályaművét tartjuk nyilván, ezzel Európa legnagyobb, hajléktalan emberek munkáit tartalmazó archívumával rendelkezünk. A 2013-as kiállításra, ebből az anyagból válogattunk. Legnívósabb szerzőink munkáiból a 75. Ünnepi Könyvhéten Alkonyzóna címmel antológia jelent meg a Barrus Kiadó gondozásában.  A pályázat és a kötet körül formálódó szerzői csoport  kiállításokon, felolvasóesteken, könyvbemutatókon mutatkozhatott be.
A munka folytatásaként 2008. novemberben jelent meg a második antológia Alkonyattól Pirkadatig címmel, melyben a 2004 óta született alkotásainkból válogatott – ismét – a Barrus Kiadó.

Menhely:
A Menhely Alapítvány 1989-ben jött létre Budapesten. A Menhely Alapítvány az első olyan független, világi szervezet, mely a fedél nélkül lévő, hajléktalan, otthontalan emberek helyzetének megváltoztatása, ezeknek a helyzeteknek a megakadályozása, enyhítése érdekében jött létre és működik létrehozatala óta.

Fedél Nélkül:
A Menhely Alapítvány Kürt utcai Nappali Centrumában állt fel a Fedél Nélkül szerkesztősége. A Fedél Nélkül az első magyar nyelvű utcalap, első száma 1993 júliusában jelent meg, egy hazai hajléktalan férfi, néhai Ungi Tibor ötlete nyomán, külföldi példa ismerete nélkül. Indulásakor a lap a frissen napvilágra került társadalmi probléma, az otthontalanok helyzetének tolmácsolója kívánt lenni, majd az idők során egyre nagyobb teret kaptak maguk a hajléktalan alkotók, akik számára a lap mai napig önkifejezési lehetőséget nyújt. Amellett tehát, hogy az utcalap több száz otthontalan embernek ad munkalehetőséget, a szerzők számára az a fórum, ahol párbeszédet folytatnak a többségi társadalommal. A lap havi művészeti pályázatára vers, próza és grafika kategóriában a 2004-es indulás óta máig 350 alkotó 6000-nél is több munkája érkezett be hozzánk az ország minden részéről. Az írásokból két antológia jelent meg hajléktalan alkotók grafikáival illusztráltan (Alkonyzóna, ill. Alkonyattól Pirkadatig; szerk.: Háy János, Barrus Könyvkiadó Kft., Bp. 2004. és 2008. , Barrus Könyvkiadó Kft.), s számtalan kiállításon mutatkozhattak be művészeink itthon és külföldön egyaránt. A lap szerzőinek egy csoportja 2006-ban létrehozta a „VAGYUNK” –Otthontalan Művészek Önsegítő Egyesületét, mely önálló életre kelve csoportos kiállításokon vesz részt, szoros művészeti közösséget alkotva.

  Otthontalan művészek munkáiból nyílik képzőművészeti kiállítás 2013. április 18-án, 18 órakor a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központban.

A Fedél Nélkül nevű utcalap – 1993-as indulása óta – folyamatosan közli hajléktalan emberek írásait, rajzait.  2004-ben hirdették meg először az azóta is folyamatosan futó művészeti pályázatot, amelyre kizárólag hajléktalan emberek jelentkezhetnek próza, vers és kép kategóriákban.  Kategóriánként és havonta 3-3 alkotást díjaz a zsűri, sajnos, rendkívül szerény pénzdíjjal. Havonta kilenc szerző munkáját honorálják. A beérkező pályamunkákat folyamatosan archiválják, jelenleg 300 szerző több, mint 6000 pályaművét tartják nyilván, ezzel Európa legnagyobb, hajléktalan emberek munkáit tartalmazó archívumával rendelkeznek. A 2013-as kiállításra, ebből az anyagból válogattak.

A kiállítást megnyitja: Eifert János –  A tárlat megtekinthető: 2013. április 18. – május 4., keddtől szombatig (14:00 – 19:00) –  A helyszín: Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ, 1105 Budapest, Szent László tér 7-14.

A Virág utcai vendégházban összepakolok, a pénzt az asztalra teszem, ráfirkantom egy papírlapra, hogy köszönöm a tiszta szobát, az otthonos vendéglátást. Egész délelőtt fényképeztem a városban, majd az Alföldi Galériában felmértem a terepet, június-júliusi kiállításom színhelyét. 509  négyzetméter áll rendelkezésemre, hogy életmű-kiállításomat bemutathassam.  Felhívom Hézső Ferit, Facebook-on már egyeztettünk, jubileumi kiállításának megnyitójára nem tudtam lejönni, de most itt vagyok, találkozzunk. Az Emlékpont Galériában együtt nézzük meg képeit, rendkívüli tárlatvezetését nagyon élvezem. Meghív otthonába, Rozina asszony ebéddel kínál. Krumlileves, túróscsusza, még most is összefut a nyál a számban, ha az ízekre gondolok. Feri műtermében folytatjuk a beszélgetést, a világot megváltjuk, közben fényképezek, portrét csinálok róla.  Közben megcsörren a mobilom, Ildi hív Prágából, gyors beszámoló, te hogy vagy, hosszú próba volt ma, holnapután bemutató a prágai  Új Színházban, majd Bonnban a Brotfabrik-ban.  Hamarosan indulnok Budapestre, Poci kutya vár a sétáltatásra. Festőművész barátom búcsúzóul könyvét dedikálja: “Jánosnak, barátsággal a közös találkozásunk alkalmából: Hézső Ferenc, Hódmezővásárhely, 2013. február 17.”

“Aki kápráztatni kíván, megelégszik a ragyogással, de aki a lélekbe akar hatolni, annak az érték a tökéletes”  Lu-Csi

Hézső Ferenc festőművész (Hódmezővásárhely, 1938. január 26.–)
A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Domanovszky Endre, Pap Gyula növendéke 1957–1962 között. 1962-től a Vásárhelyi Művésztelep tagja. Ettől kezdve Mártélyon és Makón szakkört vezetett, bekapcsolódott a tokaji művésztelep munkájába. 1966–1975 között a vásárhelyi Bethlen Gimnáziumban, 1975-től a szegedi Tanárképző Főiskolán tanított. 1982–1992 között tanszékvezető, 1984–1987 között főigazgató-helyettes volt. 1963–1986 -ig a Makói Képzőművészeti szakkör vezetője, 1968-1991-ig a Mártélyi Országos Képzőművészeti tábor vezetője volt. 1976-tól állandó résztvevője a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepnek, 1986-tól a Hortobágyi Alkotótábornak, 1997-től a Cívis Nemzetközi Művésztelepnek. Művészete a vásárhelyi és alföldi népélet iránt elkötelezett. Az átalakuló tanyavilágot, a változásban lévő életformát újszerűen jeleníti meg. Tiszteli a vásárhelyi képzőművészeti hagyományt, de formailag nem követője senkinek. Újszerű vizuális rendszert alakított ki képein, egységes látványba fogja a tér- és idősíkokat. Síkszerűen fogalmaz, dekoratív és konstruktív szemlélet jellemzi. Sajátos szimbólumrendszert teremtett, ennek elemeit montázsszerűen rendezi el jórészt temperával készített képein. A 70-es évek második felétől a szimultaneizmus, a geometrikus absztrakció, az op-art eszközeivel is él. A 80-as években ikonszerű elrendezést is alkalmaz művein (Rekviem egy jó parasztért, 1982), itt a központi portrét 11 kis kép veszi körül. Vonzódik a monumentalitáshoz, több muráliát készített.

Első, saját költségén létrehozott önálló kiállítását idő előtt bezárták 1967-ben, hogy egy érdektelenségbe fulladó tárlatot rendezzenek egy Szárján nevű örmény festőnek – derült ki több ügynökjelentésből. A 75. születésnapját szombaton ünneplő Hézső Ferenc Munkácsy-díjas festőművésznek a hatvanas-hetvenes években készült és az ominózus első tárlatán is szereplő alkotásaiból nyílt kiállítása a hódmezővásárhelyi Emlékpontban.

A kommunista diktatúra időszakával foglalkozó közgyűjtemény történésze, Mészáros Tamás a tavalyi nagy sikerű Megfigyelt művészet kiállítás kutatásai közben bukkant rá “Joó János” és “Szabó Gáspár” fedőnevű ügynökök jelentései között a bevezetőben már említett kiállítászárás sztorijára. A jelentésekből kiviláglik, hogy a művésztársak, Fejér Csaba és Németh József mélységes felháborodásuknak adtak hangot, hogy a későbbi Tornyai-plakettes és Munkácsy-díjas Hézső első egyébként se túl hosszú időtartamú kiállítását megrövidítették. A Tornyai-múzeum legendás igazgatója, Dömötör János még Moszkvával is beszélt az ügyben, mindhiába. A két művész éles hangon elítélte a pártbizottság “partizánakcióját”, sőt Németh József kijelentette, hogy azért hozták vissza a szovjet határról Martirosz Szárján kiállítását a pártfunkcionáriusok, hogy jófiúnak tűnjenek a magasabb rangú elvtársak szemében. A jelentésekből az is kiderült, hogy alig voltak – művész pedig egy sem – a megnyitón, pedig Vásárhelyen minden kiállítás kiemelt eseménynek számít(ott). Az ügynöknek az volt az érzése, hogy tüntetőleg maradtak el az emberek.

Az Emlékpont legújabb, Hézső Ferenc munkássága előtt tisztelgő időszaki kiállításán a falakra került néhány, az idő előtt bezárt kiállítatáson is szerepelt műve a 75 éves festőművésznek. Hézső 1962-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán. Kezdettől fogva tagja volt a Vásárhelyi Művésztelepnek. 1966 és 1975 között a Bethlen Gábor Gimnáziumban, majd a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Rajz Tanszékén tanított 1975 és 2005 között, melynek két évtizeden át tanszékvezetője is volt. Művészete a vásárhelyi és az alföldi népélet iránt elkötelezett. Tiszteli a helyi képzőművészeti hagyományt, de formailag nem követője senkinek. A pusztulásra ítélt tanyavilágot, a külső kényszerek hatására megváltozott tanyai életformát újszerűen jeleníti meg. Sajátos szimbólumrendszert teremtett, mellyel – saját elmondása szerint – “pofán akarja vágni” képei nézőit. Munkásságát több díjjal, többek között Tornyai-plakettel és Munkácsy-díjjal is elismerték. (Forrás: Port.hu)