Photo: Eifert János

…mindig csupán a másokkal való viszonyban létezel és e viszony révén vagy az, ami …   (Søren Aabye Kierkegaard)

Gulyás Gábor

KIERKEGAARD TESTE

Bevezetés

“olyan író (…), aki azért ír, hogy félreértsék”
(Vigilius Haufniensis – Constantin Constantinusról)

Hogyan válhatok önmagammá? Hogyan őrizhetem meg az Én-t? Az egyes emberként való létezés kérdése, amelyet a Szókratész utáni filozófia rendre eliminált, Kierkegaard számára alapvető kérdés: művei végtére is erre a problémára irányuló, egymásra íródott megoldási javaslatok. A “szakirodalomban” unos-untalan ismételgetett, s mondhatni evi- denciának tekintett megállapítás, hogy a dán bölcselő számára a filozófia és saját életének problematikája menthetetlenül összekapcsolódott. S nem pusztán a kierkegaard-i életprogramként tételezett, az individuumnak a kereszténység igazságához való viszonyára vonatkozó kérdés kapcsán, de olyan konkrét esetekben is, mint például egy külföldi utazás vagy egy szerelmi kapcsolat. Ez utóbbi, a Regina Olsennel való szerelme, majd jegyességüknek (úgymond “mély sze- relméből fakadó”) felbontása a filozófiatörténeti folklórban a Kierkegaard-értelmezések sarkpontjának számít: e szerint az olyan filozófiai művek, mint például a Vagy-vagy és Az ismétlés végső soron e szerelem- és szakítás-élmény következményei, s ha egy-egy művében (ami Kierkegaard-nál bizony gyakran előfordul) szerelmi történet bukkan fel, akkor az rendszerint a Reginával való kapcsolat reflexív példájaként értelmeződik. Az ilyenfajta olvasatok – amelyek tehát a szerző személyétől indulva értelmezik a műveket – természetesen az álnév kérdésében is a választás és a rejtőzködés gesztusát tartják elemzendőnek, az úgynevezett valóság-referencia igazolásaképpen. Az itt következő elemzések viszont nem erednek ilyen referenciák nyomába, lévén hogy az egyetlen valóság, amiről képesek valamit mondani: a szöveg (legyen bár manapság mégoly gyakori és gyanús is ez a kifejezés). ¹ A következőkben tehát a Kierkegaard szó a filozófus szövegeit jelenti. Maguk a textusok viszont reflektálnak saját maguk írására-olvasására: Kierkegaard reflektál Kierkegaard-ra. A következőkben e reflexiók feltárásával elsősorban azt a narrációs offenzívát kívánom bemutatni, amely a Rendszerben és Ab- szolútumokban gondolkodó tudomány kritériumaitól eltekintve, a nyelvet és az olvasót akarja arra a piedesztálra felültetni, amelyen mindaddig ő, a birtokosának vélt szerző (pontosabban a szerző és a szerzői önazonosság teoretikus konstrukciója) trónolt. Az érdekel tehát, hogy egy Kierkegaard nevű filozófus miért ítéli halálra a Kierkegaard nevű szerzőt, miképpen öli meg, majd hogyan temeti el. S aztán persze: a procedúra révén milyen kálváriát kell végigjárnia az Olvasónak, aki fölött az említett filozófus szintén ítéletet hozott.

Folytatás: http://www.c3.hu/~gond/tartalom/18-19/fragulyas.html