Tánc / Test / Tanulmány – gyakorlati fényképezés a FOTÓOKTATÁS.HU iskola hallgatóival, Mozdulatművészeti Stúdió, Budapest, 2011. június 11.

  Mozgástanulmányok,  Akciók, “Concept art”,   Improvizációk, stílusgyakolatok a FOTÓOKTATÁS.HU hallgatóinak részvételével. Eifert János felvételei az Orkesztika Alapítvány Mozdulatművészeti Stúdiójában készültek, Budai Melinda és Hucker Katalin táncművészek közreműködésével.

Fenyves Márk, az Orkesztika Alapítvány vezetője, archívumukból gyönyörű Angelo képeket mutat. Hogy miért is lelkesedek ennyire, hogy Angelo képeket „élőben” szemlélhetek?  Ő a hazai fotográfia történetének egyik legnagyobb alakja, és a táncot, a színházat különösen szerette. Ezen témájú fotográfiái különlegesek. Jung Zseni fényképész tanulóként a mester Petőfi Sándor utcai műtermében dolgozott, és sokat mesélt róla.

ANGELO, Funk Pál (1894 – 1974) Olasz művészcsaládból származott, dédapja, Alessandro Angelo, a bécsi Hofburg freskóinak alkotója. 1910-ben Carl Bauer festőiskolájába járt Münchenben; majd Dührkoop-műterem, Hamburg; Nicola Perscheid, Berlin; Reutlingen, Párizs; E. Hoppe, London; Marcus Adams műterme. Budapesten Székely Aladár műtermében első segéd volt. 1926-tól a Royal Photographic Society of Great-Britain tagja. Összesen több mint száz díj, oklevél tulajdonosa. 1945 után a MADOME egyik vezetője volt, 1956-ban a Magyar Fotóművészek Szövetsége alapító tagja. 1914-ig Párizsban divat- és jelmeztervezőként dolgozott. 1916-ban Kertész Mihály rendezőasszisztense és operatőre volt. Később a Franco-British Film Corporation és a Metro-Goldwyn-Mayer filmjeiben dolgozott (Rex Ingram, Erich Rohmer, Fritz Lang mellett). 1919-től önálló műterme volt Budapesten, 1920-1938 között műterme Párizsban, Nizzában, Scheveningenben, Hágában. Műtermes fényképészként közel 450 000 embert fényképezett le, a mondén világ első számú fotográfusának számított. 1951-ben műtermét államosították. 1951–1964 között a Budapesti Fényképészek Kisipari Termelőszövetkezetében dolgozott, alkalmazottként saját egykori műtermében. Képeit negyvennél több külföldi szaklap közölte, hetvennél több előadást tartott a modern fotóművészet esztétikájáról, a portré- és aktfényképezésről. 1928-ban a MAOSZ szervezte I. Művész Fényképezési Főiskola tanfolyamán A művészi fotográfia legújabb fejlődéséről tanított. Részt vett a tanoncoktatásban is, ő volt a fényképész-vizsgabizottság elnöke. 1945-ben indította az Angelo Fotóakadémiát. 1927–1937 között szakcikkeket publikált a Fotóművészeti Hírekben. 1934–1938-ban A Magyar Fotográfia szerkesztője.

Pályájának kezdetén festőies stílusban fotografált, nagyméretű brómolajnyomatait a Magyar Fotográfiai Múzeum őrzi. Későbbi képein szuggesztív hangulatokat közvetített torzítólencsékkel, laboratóriumi beavatkozásokkal, majd a modern fotográfia tárgyilagosabb irányát követte. Öregkorára szürrealista látomásokat, az anyag bizarr rajzolataiból kibomló mikrovilágot ábrázolt. Egész életében százezerszámra készítette a műtermi portrékat, zsánerképeket, élete végén mégis megkeseredve, szinte kizárólag élettelen tárgyakból építette képi világát. (Kincses Károly, www.artportal.hu)