Az 1860-as évektől retusálták a fényképeket. Kezdetben csak a szépítés, a látvány feljavítása volt a cél, később a sajtó a bombasztikus hír érdekében a helyszínek, események, szereplők meghamisításával csalt. A politika propagadisztikus eszközként, saját célja érdekében a legdurvább történelemhamisításokra volt képes. A nemkívánatos elemek eltüntetésével, a szerkesztéssel, a képek sorrendjének megváltoztatásával, a képaláírások hazugságával a legkülönbözőbb “bűntetteket” követték el. Cserhalmi György a  Múlt-Kor műsorvezetője történelmi példákkal indít, és dr. Tomsics Emőke történész, szakmúzeológus, dr. Albertini Béla fotótörténész,  Eifert János fotóművész, Stemlerné Balog Ilona, a Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának volt vezetője, Bánkuti András fotóművész, fotóriporter, dr. Belényi Gyula történész, egyetemi tanár a fotómaipulációról, a szépítő retusról, a montázsról és hamisításról beszél… (Múlt-Kor, Magyar Televízió, M1, Duna2, 2011. november 17., 23:05, 20., 11:30)

“…a Szovjetúnióban a rendszer működésének egyik árnyoldala a párt számára nemkívánatos elemek eltüntetése volt. Az első ilyen hullám a vörös terrorban tetőzött: 1918. augusztus 30-án vette hágott a tetőfokára, mikor Lenin ellen merényletet kísérletek meg, mely majdnem sikeres volt, súlyosan megsebesítette a pártvezért. De a régi bolsevikok eltüntetése már a forradalom után nemsokkal megkezdődött. Mindenki aki Leninnel, vagy poltikai örökösével Sztálinnal szembe szállt, vagy akár csak kritikát fogalmazott meg, az eltűnt. Ez annyit jelentett, hogy vagy rejtélyes gyilkosság áldozata lett, vagy „öngyilkos lett“, esetleg ha szerencséje volt, valamelyik szibériai munkatáborba GULÁG-ba hurcolták…”

Az egyik legismertebb kép G. P. Goldstein felvétele, melyen Lenin beszédet mondd a moszkvai Nagy Színház előtt. A képen Lenin áll az emelvény tetején, annak bal oldalán, s átellenben kicsivel lejjebb a lépcsőn Trockij és Kamenyev áll. Ezek a fotók csupán egyszer jelentek meg a Szovjetunióban ebben a formájukban. Ugyanis ezután Sztálin munkába kezdett: saját politikai szerepének növelésével párhuzamosan elkezdte eltüntetni politikai riválisait a közéletből és az élők sorából egyaránt. 1927-ben kiadtak egy montázs-képeslapot, melyen Trockij még látható, de Kamenyev már nem. Eztuán már a képe csak abban a formában jelent meg, ahol mindkettőjük helyére öt lépcsőfokot retusáltak, vagy egyszerűen levágták a kép felét. (Mint ismeretes Trockij ugyan elmenekült a Szovjetunióból, de évekkel később a szovjet titkosszolgálat embere sebezte halálra egy jégcsányánnyal 1940 augusztusában Mexikóban.)

…a szovjet fotóriporterek, köztük Dimitrij Baltermanz döbbenetes felvételeket készítettek a második világháborúban. Ezek a képek eredeti formájukban, önmagukban is elegendők lettek volna a háború szörnyűségeire, az emberi szenvedésre ráirányítani a figyelmet. Mégis, a sajtóban megjelent változataikat, feltehetően a hatás fokozása érdekében, drámai hatású felhő-montázzsal, vagy bombasztikus címekkel “javították fel”. Szerintem, teljesen feleslegesen…

Dimitrij Baltermanz: Támadás (1941)                                                  Dimitrij Baltermanz: Fájdalom (Kercs, 1942)