Ünnep a szemnek

Eifert János fotókiállításának margójára

Indiai falvak, városok, piszkos utcákkal és épületekkel; iraki tájképek sivataggal, tevékkel; a manézs világa ellesett gyönyörű mozdulatokkal; s minden kép mögött az ember a maga őszinteségével, egyszerűségével, ünnepélyességével. Eifert János fotóművész képei ünnepet jelentenek a szemnek. Olyant tár elénk a világ sokszínűségéből, ami azt sejteti: alkotója érző szívvel, nyitott szemmel jár kőzöttünk, s azt is észreveszi, amit más esetleg pillantásra sem tart érdemesnek. A „Fényes Adolf” teremben rendezett önálló kiállítását nézve, fotómunkásságának legjobbjai között barangolva érezzük, hogy Eifert a lehető legegyszerűbb „lencsével” nézi a valóságot.

 Első megjelenés után sok kép vált ki hatást. De mi lesz a legtöbbről, ha néhány esztendő múlva újra a kezünkbe kerül? Évek kellenek ahhoz, hogy egy fotóról megállapíthassuk a halhatatlanságát. A kiállításon bemutatott képek közül jó néhányat nem először láttunk. Országos tárlatokon, újságokban, a tv képernyőjén már szerepeltek. Ezekről a képekről érezzük, hogy az ábrázolt pillanat olyan igazi, olyan élő, mint első találkozásunkkor. Ezekről a képekről megállapíthatjuk, hogy valóban maradandóak. „Cirkusz” című képe az erő, a játék sajátosan szuggesztív ötvözete. Számunkra egzotikusnak tűnő tájakon, vidékeken készült felvételei mentesek az emlékképek megszokott témáitól és beállításaitól. Onnan a szenvedés, a nyomor kiáltó üzenetét hozta magával. („A bank előtt” című képe, a mocsokban csücsülő rongyos kisgyermek, a kilátástalanságot tükröző, tekintetével fürkésző ifjú az előtérben a nyüzsgő utcai élettel, háttérben a BANK LTD méltóságteljes felirata szinte ráterpeszkedik az indiai utca, a nép életére. Több mint ellesett pillanat, nagyszerű riport-kép ez.) Portréi talán a legbeszédesebbek. Fotóalanyai tekintetében remény csillog, hihetetlen lelkesedés, amit csak az tud észrevenni, aki maga is így érez. Ezek a képek mélyen őszinték és bensőségesek.

Eifert János 33 éves. 18 esztendős korától a Néphadsereg Művészegyüttesének tagja. Fiatalon elkötelezte magát a táncművé-szettel. Táncképei – különösen a balett- és pantomimfelvételek – tanúsítják: a mozgás, a színpadi kifejezés meglátásának a „szakembere”. Eifert mestere a technikának. Képeit saját maga dolgozza ki, az exponálástól a legutolsó műveletig mindent önállóan végez. Tulajdonképpen amatőr a szónak abban az értelmében, hogy a fotózás nem fő foglalkozása. Valójában hivatása a fotózás, hiszen minden képével közölni akar valami hasznosat, érdekeset, mellyel értékeset, szépet ültethet az emberek szívébe.

Németh György

(Néphadsereg XXIX. évfolyam, 1976. december 4.)