Fényképezőgépek – fotórégiségek. A Bajtai-gyűjtemény a fotográfia 165. évében, a Mai Manó Ház Napfényműtermében, 2004. szeptember 16 – október 17.

 Bajtai Lajos

Egy jelentős fotótörténeti gyűjtemény kiszabadult a tároló-dobozok és műanyagzacskók, az ezek egyes darabjait, műtárgyait magukba záró szekrények, valamint az egész konglomerátumot körül ölelő lakás falai közül. Kis időkülönbséggel előbb egy könyv oldalain látott napvilágot, majd pedig a Mai Manó Házban rendezett kiállításon kapott némi műfényt.

Bajtai Lajos sajátos, ritka módon tette emlékezetessé hetvenedik születésnapját. Ő ajándékozta meg a fotós társadalmat a kincseit bemutató könyvével és tárlatával. Mindezt anélkül, hogy a jeles dátumot beharangozta és önmagát dicsfénnyel övezve ünnepelte volna.

     Eifert János felvételei

A Fotórégiségek címet viselő kötetében az oldott, olvasmányos olvasásmód érdekében „két gyűjtő beszélget”, kölcsönvéve Karinthy Frigyes alapötletét, az „azt álmodtam, hogy két macska vagyok és játszottam egymással”-t, s a klasszikussá vált szavak jegyében kedélyes, tudathasadásos állapotban cseveg gyűjtőszenvedélyéről és kollekciójának ékességeiről.

A könyv nagy érdeme, hogy miközben érezteti, ezt a tevékenységet csak halálos elszántsággal és véres komolysággal szabad művelni (s ha már Karinthytól idéztünk, folytassuk is nagy írónk szellemében: „humorban nem ismerek tréfát”), ám eközben mintegy kívülről figyelve saját szövegét, hajlandó öniróniával reagálni az elmondottakra és adott esetben akár hátrabukfencet is vetni. Ilyenkor aztán, kellő időzítéssel beiktatja a „két gyűjtő beszélget” minidialógusait, amelyek mindig egyetlen kérdésből és válaszból állnak.

A szerző bemutatja gyűjteményét, amely technikatörténeti alapon, időrendi sorrendben ismerteti a fényképezőgépek fejlődését, ezen kívül korai őskamerákkal készített korabeli fényképeket is bemutat. Ily módon 1839-től mintegy másfél évszázad technikatörténetét érinti a B5 méretű könyv, amelyet a szerző a gyűjtemény tárgyairól készített 178 színes fotójával illusztrál. A fotográfus/gyűjtő párbeszédes formában felidézi az elmúlt két évtized gyűjtéssel kapcsolatos élményeit, történeteit, kudarcait, tapasztalatait. Szól a gyűjtés értelméről, lehetséges jövőjéről, hazai helyzetéről. A szerző azoknak ajánlja könyvét, akik a fotográfiát szeretik, technikatörténete iránt érdeklődnek, ezen túlmenően kedvelik a fotórégiségeket, gyűjtőként érdeklődnek az antik és a klasszikus kamerák iránt. (Markovics Ferenc, Fotóművészet 2004/5-6  XLVII. évfolyam, 5-6. szám)