Eifert János kiállítás nyílt Zágrábban

Eifert János híres és elismert magyar fotográfus a világon. A fotózással 1968 óta foglalkozik, amikor még “csak”, mint a Honvéd Táncegyüttes hobbi fotósa készített képeket. Azóta sok évtized eltelt és a legjobb alkotásaiból nyílt egy kiállítás.

Az évek során számos újságnak dolgozott fotósként, vagy képszerkesztőként. Dolgozott többek között a Búvár, a Képes Extra, a Muzsika, az Új Tükör és számos más újságnak is.  Fotóinak témája szerteágazó, nincs egy konkrét irányzat, ami mellett esküt fogadott. Fotózott már táncot, aktot, természetet is. Tanárként is segített a fiatal feltörekvő fotós nemzedéknek tudását átadni, és még a mai napig oktat.

150 önálló kiállítása volt, 650 csoportos kiállításon szerepelt, 168 díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel. A világ 33 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Írásai, fényképei folyamatosan jelennek meg a sajtóban. Számos könyvet is írt, interneten, tévéadásokban, esetenként színpadi díszleteknél is találkozunk képeivel. Ismert hazánkban és a világon mindenhol.

Munkásságának utóbbi 10 évéből készült most egy nagyszabású kiállítás Zágrábban.

Szép sikere van Eifert János zágrábi kiállításának. Ott nagyon „erős” a fotográfia, és miután a nemzetközi vérkeringésbe jobban belekapcsolódtak, kitekintést is jelent a világra. Megmérettetni ott, ahol a 170 éves Fotoklub Zagreb népszerűséget, hozzáértő közönséget teremtett a fotóművészet számára, komoly szakmai és művészi kihívás jelent művekkel megjelenni. Úgy hírlik azonban, hogy a nagy érdeklődésre tekintettel meghosszabbítják a kiállítást Eifert János egy levelet is eljuttatott szerkesztőségünknek.

“Számomra szinte babonásan fontos ez a jó indítás, hiszen ez volt a nyitánya a jubileumi kiállítás-sorozatomnak, ugyanis 70 éves leszek hamarosan, és régi-új műveimnek a bemutatásával vizsgázok és köszönöm meg mindazoknak, akik pályám során biztattak, ösztönöztek, segítettek. Leginkább szüleimnek szól ez az üzenet, akik már nem élnek ugyan, de talán megkapják az én földi jelzéseimet. És természetesen ez a köszönet Hódmezővásárhelynek is szól, hiszen szülővárosom sajátos és nagy múltú szellemi-kulturális környezetével alakította világlátásomat, életfilozófiámat, és a későbbiekben fontossá váló művészi kifejezőerő eszközeire való ráérzésemet. Különös erről beszélni, mert önkéntelenül is romantikus álpátosznak tűnhetnek szavakba formált érzéseim. Pontosan azt szeretném mondani, hogy szülővárosomnak óriási szerepe volt eszmélésemben, kibontakozásomban, hogy nemzetközi elismertségű táncművészként, majd fotóművészként emlegessenek, hiszen a jó művek létrehozásához nemcsak fotográfiai ismeretek, fotó-esztétikai és -technikai tudás szükséges, hanem a más művészetekhez és leginkább az élethez való közelség, legfőképpen az emberség szükséges.

A szüleim, a barátaim, az iskoláim, a tanáraim, a munkahelyeim – köztük a Bethlen Gábor gimnázium, Grezsa tanár úrral az élen, a Zeneiskola Steiner Béla irányításával, a Vásárhelyi Népi Együttes Lutor Gyula koreográfus vezetésével, a Németh László Városi Könyvtár olvasóterme, könyvtárosai, a Tornyai János Múzeum – az Őszi tárlatok színhelye – Dömötör János igazgató úrral, és a legfontosabbat utolsóként említve – Szenti Tibor író, néprajzkutató barátom mind ott vannak bennem, mögöttem, szellemi értelemben a műveimben, a könyveimben és az előadásaimban. Én még a vásárhelyi politikusoktól – Rapcsák András, Lázár János, Almási István – is sokat tanultam, hiszen ők a közösség képviseletében, gondolkodásukban, megszólalásaikban a kultúrát, a művészeteket az élet más területeivel – az ipar, mezőgazdaság, tudomány, közélet, stb. – egyenrangú és az életünket meghatározó elemeként említették. A műveim, könyveim, előadásaim – amelyben az ő szellemiségük és lelkük is benne rejtőzik – kétségtelenül bejárták a világot, és a hazai fotóművészetnek, szülővárosomnak és természetesen nekem pontosan 44 országban szereztek elismerést.

Az idén májusban leszek hetvenéves, szerencsére nem fáradtam el, most is készülök a következő kiállításaimra:

• “Puhar’s days” International Photo Camp, Kranj, Slovenia, 2013. április 2-6.
• Nemzeti Táncszínház, Budapest, 2013. június 1-15.
• Alföldi Galéria, Hódmezővásárhely, 2013. június 15 – július 17.

Továbbá folynak az időpont egyeztetések: Erdélyi Nemzeti Múzeum (Sepsiszentgyörgy), Gömöri Fotóklub Galériája (Rimaszombat, Szlovákia), Művészetek Háza (Szekszárd), Szófiai Magyar Kulturális Intézet és Primorszko (Bulgária), Collegium Hungaricum (Berlin)…

Legnagyobb gondot persze nem az időpontok összehangolása, hanem a szállítás, utazás, katalógus, nagyítások, továbbá életem első fotóalbumának előállítási költségeinek az előteremtése, pályázatok és támogatók segítségével.”