Shakespeare: Hamlet – Bagossy László rendezésében. Bemutató az Örkény Színházban: 2014. március 21.

Shakespeare: Hamlet – Fordította: Nádasdy Ádám; Díszlet: Bagossy Levente; Jelmez: Ignjatovic Kristina; Dramaturg: Gáspár Ildikó; Zenei vezető: Kákonyi Árpád; Nyelvi szakértő: Domsa Zsófia; Ügyelő: Berta Tamás Gergely; Súgó: Kanizsay Zita; Asszisztens: Érdi Ariadne; Rendező: Bagossy László

Bemutató: 2014. március 21. – A Budapesti Tavaszi Fesztivál bemutatója

Kicsoda Hamlet? Ami biztos, dán herceg, a nemrég elhunyt király fia. Minden más talány.

Ha igazságtalanság történik velünk, jogosnak érezzük, hogy megtoroljuk – természetesen a törvény adta keretek között. De mit tegyünk, ha nincs a kezünkben törvényes eszköz, mert a bűnös kiléte bizonyíthatatlan, hiszen egyetlen tanúnk egy szellem?

Kicsoda Hamlet? Elmebeteg? Vagy ügyes tettető? Cselekvésképtelen depressziós? Vagy csak gyáva?

Ami biztos, dán herceg, a nemrég elhunyt király fia. Minden más talány.

Történik Helsingőrben, a dán királyi udvarban és környékén.

Eifert János felvételei

Szereplők: Claudius – Znamenák István; Gertrud királyné – Für Anikó; Hamlet, Dánia hercege – Polgár Csaba; Hamlet apjának szelleme – Gálffi László; Polonius, állami főtanácsos-  Csuja Imre; Laertes, fia – Patkós Márton eh.; Ophelia, a lánya – Kókai Tünde eh.; Horatio, Hamlet barátja –  Novkov Máté eh.; Rosencrantz, udvari ember, Hamlet régi iskolatársa – Vajda Milán; Guildenstern, udvari ember, Hamlet régi iskolatársa – Ficza István; Sírásó – Gálffi László; A Sírásó Cimborája – Pogány Judit; Fortinbras, Norvégia hercege, az előző norvég király fia – Dóra Béla eh.; Első Színész, a betétdarabban Király – Gálffi László; Második Színész, a betétdarabban Királyné – Pogány Judit; Urak, hölgyek, katonák, hajósok, hírnökök, küldöncök, kíséret:   Böröndi Bence eh., Dékány Barnabás eh., Feczesin Kristóf eh.,  Szabó Sebestyén eh., Varga Lili eh., Neudold Júlia

“Már a színpadkép is igen meglepő, hiszen Helsingør derék népe egy stadionban, dán nemzeti színekben szotyolázza, sípolja, dobolja át a világirodalom egyik legköltőibb, legszaftosabb királygyilkosságokkal megtűzdelt rémdrámáját.

Hét órakor úgy tűnhet, mintha ennek erős aktuálpolitikai felhangja lenne, de aztán megnyugodva hátradőlhetünk, bátran elengedhetjük a székünk karfáját, mert ha nem is a véletlen műve Helsingør vára, mint stadion, és a derék várnép, mint a vérbő drukkerek serege, itt most távolról sem aktuálpolitizáló mondanivalója van a színhelynek.

Sokkal inkább szociálpszichológiai: zárt csordaszellem, ami úgy általában a (középkori) nacionalizmust is, és a dán királyi udvar kavargatásait is mozgatta a rendező elképzelésben, és sajátos módon ezt emelte az egyik fő szálává az előadásnak. (Shakespeare-nél nem érdemes ezt a szálat keresni, “hozzáadott érték”, csak ebben a Hamlet-értelmezésben kap szerepel.)

Így hát az rögtön a függöny felgördülésekor is látszik, itt most nem egy sötét tónusú királydrámát fogunk kapni.

Na, de akkor mégis mit?

Műfajilag nehéz besorolni, mert ez a Hamlet-előadás meglepő módon közelebb áll az abszurd vígjátékhoz, már-már a paródiához, mint a drámához. A közönség önfeledten kacagja át az előadást és időnkét még olyan részeknél is, ahol amúgy megrendülni és zsebkendőért szokás kotorászni a Hamlet-előadáskon.” (Pajer Hajnalka, Színházi látcső)